A muzslyai Emmausz kollégium adott otthont a bogozói tréningnek március 6. és 8. között a délvidéki régióban.
A találkozó lelki programmal, egymásra és az Úrra való hangolódással kezdődött pénteken este, majd műhelymunkákkal folytatódott. A foglalkozásokat Koncz András, Schön Gyuri és Halmai Tibi irányították. Vajdaság mintegy tizenöt helységéből harminc bogozó érkezett, akik elemezték a 2008-as évet, majd áttekintették a 2009-es év megvalósításra váró feladatait.
2009. március 6-8. között rendeztük meg Beregszászban a kárpátaljai Háló találkozót „Szót érteni Istennel” címmel.
Az itthoni résztvevők mellett Budapestről, Nyíregyházáról, Szatmárnémetiből is voltak vendégeink.
Béres István atya, lelket építő, elgondolkodtató előadása, – melynek témája megegyezett a találkozó mottójával – igazi ajándék volt mindannyiunknak. Tisztán, érthetően, a maga egyszerűségében is hatásos gondolatai arra vezettek rá, mit is jelent számunkra az ima, a szentmise, az együttlét Istennel, a csend, melyben az ember felismerheti önmagát.
A Háló szervezése által csodálatos léleképítő három délutánt élhettünk meg február 26-28. között. A lelkinapoknak a zentai Kis Szent Teréz templom adott helyet. Meghívott előadó Sebestyén Ottó Csíkszeredáról érkezett jezsuita atya. Aki szelíden, néha székely humorral fűszerezve ecsetelte a jelenlevőknek keresztény lelki életünk buktatóit. Így segített felismernünk, mi az amit az életünkben el kell hagynunk most a Nagyböjt idején a keresztutat járva Jézus Krisztussal.
Csütörtök este 18 órától a megtelt kis templomban félórás csendes szemlélődő szentségimádással tártuk ki a lelkünket befogadó szóra. Majd Ottó atya buzdított arra bennünket, hagyjuk, hogy Isten átjárjon minket. Legyünk befogadó emberek, mint Mária vagy József, aki érti az üzenetet. S ne értelmileg leszegényedett emberek, mint Heródes és az ő udvartartása, akik Jézus születésekor megijedtek és a megváltásról szóló üzenetet nem tudták befogadni. Ezután a keresztény lelkiségről beszélt nekünk. Amikor Isten megteremtette az embert, lelket lehelt belé, ezáltal lélekhordozóvá vált. A lelkes emberek a lelket megjelenítik, ezért jó mellettük lenni. A lelkiség keresztény szintje az, amikor tudatosul bennünk, hogy Jézussal kapcsolatban vagyunk. Ehhez kell a csend, hogy rendet tudjunk teremteni magunkban. Az aki sokfelé figyel, szétforgácsolódik. Fontos, hogy mi az ami leköti a gondolatainkat, mert az irányítja tetteinket is. Majd rátért, hogyan hat a 7 főbűn a lelki életünkre.
Péntek este ismét szentségimádással indult a bűnbánati liturgia. Ekkor a tízparancsolatot végigjárva az előadó rávilágított, mi az amit meg kell bocsátanunk, el kell engednünk másoknak. A szavakat hallva egyre több résztvevőt indított meg bűnbánatra. Négy lelkipásztor állt rendelkezésére a gyónni vágyóknak. A szentmisét Ottó atya vezette ft. Szeles Oszkár segédletével. Amikor a könyörgés részhez értünk, szavak helyett csendben fohászkodtunk az Úrhoz. Az elbocsájtó áldás előtt még felidéztünk magunkban a nap legszebb érzését, amit megtartottunk és magunkkal vittünk az otthonainkba.
Szombat délután vidéki Hálósok is érkeztek a találkozóra. Újra megtelt templomunk. Elsőként Csúzdi István, adai Háló vezető röviden bemutatta a Hálót. Elmondta: az első vajdasági Háló találkozó 1994-ben Zentán volt. Minden Háló találkozó hozzá szeretne járulni lelki templomunk építéséhez, legalább egy téglával. Én azt hiszem ez a mostani ezt mindenképpen megtette, nekem az az érzésem. Vreckó Ferenc gunarasi Hálós plébános is szólt pár köszöntő szót az egybegyűltekhez.
Majd Sebestyén Ottó atya utolsó előadása következett: Mi táplálja életünket? címmel. Ebben rámutatott arra, hogy néha hagyjuk magunkat sodródni. Elmegyünk az élet mellett, s amikor el tudunk távolodni az élet sodrásától, akkor kezdjük tudatosan megélni életünket, Jézus Krisztus feltámadásának fényében. Sebeket mindig kapunk, de ha Krisztus feltámadásának tükrében éljük meg, sokkal mélyebb lesz a gyógyulás. A lelkinapok zárószentmiséjét ft. Mellár József csókai plébános celebrálta 4 paptestvérével. Szentbeszédet a vendégelőadó jezsuita atya mondott. Az evangéliumi részből ( Lk: 5, 27-32), ami Lévi meghívásáról szólt, három dolgot emelt ki életünkre vonatkozólag: a meghívás, a megtérés és végül a meghittség. Ebben elüldögélhetünk, de ne akarjunk két kézzel kapaszkodni bele, hanem vállaljuk a kihívásokat. Ha ezt nem tudjuk megtenni, elveszítjük a meghittséget. Az élet nagy biztonsága, hogy nem kell keresni Jézust. Ő itt van! Hogy Jézus köztünk volt, éreztük mindannyian, amikor boldogan énekeltük áldozáskor a gyönyörű, megható dalt: Ó, a szívem kincset talált / Fénylőbb csillagnál, napnál. / El nem veheti senki már, / Mit mélyen a szívem bezár.
A záróáldást agapé és kötetlen beszélgetés, barátkozás követte.
Köszönjük a lélekkel teli csodálatos előadót, aki által megtölthettük lelki edényeinket a Nagyböjt kezdetén.
Végül én magam is köszönöm a Jó Istennek, hogy ilyen szép számban összegyűjtött bennünket és gazdagíthattuk lelki életünket.
Tóth Piroska
Tudom, hogy most már beléptünk Nagyböjt időszakába, de hadd emlegessük még fel pár sor erejéig szegény Illésünk víg napjait. Emlékezzünk kicsit még vissza a farsang boldog napjaira, főleg egy bizonyos napra, február 14-re.
Itt Nagybányán az idén mi is szerettünk volna hálós farsangi mulatságot rendezni. Mind hívogattuk egymást, végül sikerült összeülnünk egy kis beszélgetésre január 30-án.
Úgy terveztük hogy együtt leszünk a Szt. József plébánián, a kedves ottani hívekkel, akik egy páran már részt vettek a novemberi Háló találkozónkon. A plébános úr is, Magasz Jenő atya, szívesen fogadott minket. Így történt aztán, hogy február 21-én, szombaton az esti szentmise után gyülekeztünk a hittanteremben farsangi mulatságra, mi is a hálósok 11-tagú csoportja.
Február 14-én este kezdetét vette nálunk is a már hagyományos farsangi bál! A mostani egy picit más lett mint a többi, mert hogy más célokat is tűztünk ki, nem csak azt hogy mulatozzunk. Azért jelezném hogy ez se volt mellékes!
Meghívtuk mindazokat a civilszervezeteket és magánszemélyeket, akikkel a nagykárolyi Háló csoportja kapcsolatban van.
Pusztakaláni születésű vagyok és Déván végeztem a gimnáziumot román iskolában, sajnos. Kalánba 4 elemit tudtam végezni magyarul, ennyi lehetőségünk volt. Ezt csak azért mondanám hogy talán egy picit éreztessem hogy milyen lelkülettel mentem eleve abban az iskolába ahol óvodáskortól érettségiig tanulhatnak magyarul a gyerekek! Úgy léptem be, mint egy szentélybe.
A közösségi élet minőségét erősíteni a Krisztushoz vezető úton.
Partiumi lelkigyakorlaton és Háló találkozón voltunk múlt hétvégén Déván, a Téglás Gábor Iskolaközpontban. Úgy 45-en gyűltünk össze, nem csak régebbi bogozók, hanem újak is bekapcsolódtak: Pusztakalánból, de helybeliek is. A lelkigyakorlat mottóját Pajor Andrástól kölcsönözték a szervezők: „Legsúlyosabb keresztem az önmagamról cipelt álmom”.
Kárpát-medencei vezetőségi találkozón volt alkalmam részt venni, Budapesten. Most is öröm volt számomra a meghívás, találkozás, együttgondolkodás. A csütörtök esti magunkba tekintéskor, hogyan vagyok most itt, hogy érzem magam, újból megállapítottam, nem könnyű erről beszélni és a személyesség valamint munka két serpenyője közül a mérlegen az utóbbi még mindig súlyosabb.
