Mintha fényévekkel ezelőtt lett volna a nagykárolyi találkozó. Már nem győztem számolni a napokat; mikor jön el végre a nagyváradi találkozó napja, aztán csak eljött az ideje.
2008. szeptember 20-án, szombaton a gunarasi egyházközségben, első alkalommal rendezték meg az Ada-Mohol-Gunaras kerületi Háló találkozót.
Ottó atya szavaival szeretném összesűríteni a szeptemberi oltszemi tábor lényegét: „ dönts az értelmes élet mellett, és hagyd, hogy a feltámadt Krisztus átjárja életed minden területét. Folyamatosan próbáld meg egy belső hallással felfogni Isten üzenetét, hogy az élet ajándék és éljem meg tudatosan annak minden örömét”.
Az idei”nagy” tatai Háló találkozó után újból alkalmam nyílt részt venni családommal a Kotormányban meghirdetett, SZERET-lakban megszervezett találkozón, mely nemcsak családosoknak volt szervezve. Összesen körülbelül ötvenen lehettünk.
A szovátái kerületi Háló találkozóról két beszámoló jutott el hozzánk
Három beszámolót olvashattok a szombaton zajlott nagykárolyi kerületi Háló találkozóról.
Aki ott volt tudja... A többieknek csak annyit: jó volt, de kérdezzétek meg bogozótársaitokat!
A HÁLÓ-tábor hiányából fakadóan, azaz az idei nyári táborról való “lemaradás” miatt gyűlt össze szerdán este az udvarhelyi csapat. Részt vettünk a Szent Miklós templom napi szentmiséjén, aztán az Ifjúsági Házban „nosztalgiáztunk” kb. húszan, gyerekek és felnőttek.
A nyolcadik Háló találkozót rendezték meg június 21-22-én Aradon, ezúttal is a patinás belvárosi Minorita-plébánián, csaknem 100 résztvevővel, akik a városban és környékén élő Háló tagokon kívül egyebek között Nagyszalontáról, Szatmárnémetiből, Nagyváradról, Temesvárról, Nagybányáról, Resicabányáról illetve a szomszédos, szerbiai Nagykikindáról, továbbá Szegedről és Makóról érkeztek.
A Háló budapesti vezetőségét Puchard Zoltán képviselte. Részt vett rajta kívül, és előadást is tartott Szent Erzsébet életéről Bodnár Boglárka Sárospatakról. Úgyszintén jelen volt a budapestiek képviseletében krónikásként e sorok írója.
Az aradi bogozók közül, valamennyiüknek köszönetet mondva, elsősorban Serendán Gréti fáradhatatlan, lenyűgöző szervező munkáját kell kiemelnünk.
A találkozó előadója és a jelmondat ötletadója ? ?A Szentírásnak Jézus Krisztus adja meg az egységet? ? dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek, a magyar püspöki konferencia korábbi elnöke volt.
Nagy tetszéssel fogadott két előadásában az érsek úr ? a Biblia évéhez kapcsolódva ? egyebek között arról beszélt, hogy az Ó- és Újszövetség 72 könyvét Jézus Krisztus tartja össze, ő az, aki az idők végezetéig az emberiséget is egységbe tudja foglalni. ?Ő marad az eszmény, hogy miképpen kell tudni odaadni az egyetlen életünket a többi ember javára.? Vagyis folytatnunk kell a teremtői művet, a világ teremtését kiteljesítve, akkor is, ha az emberiség egy része ehelyett a teremtett világ lerombolásán fáradozik. Érsek úr rendíthetetlen keresztény optimizmusát tükrözi ez az általa megfogalmazott, és az előadást követő kiscsoportos beszélgetéseken sokat idézett mondat: ?Teremtő művét teremtmény soha nem teheti tönkre?. Bíztatott bennünket, hogy a Szentírás napi olvasása mellett lapozgassuk a magyar kis katekizmust, a bibliaolvasást egészítsük ki képekkel, filmekkel, alkalmasint a Szentföld meglátogatásával, és véssük elménkbe, hogy ?a Biblia a célba érő élet útmutatója marad, minden görbe út ellenére is?.
A kiscsoportos beszélgetések, a két szentmisén Seregély érsek úr által elmondott homíliák is elsősorban a Szentírásra irányultak, míg a munkacsoportokban a Háló élete, eredményei, gondjai voltak terítéken. A sűrű program mellett jutott némi idő egy-egy sétára Arad mintaszerűen rendbe hozott történelmi belvárosában, a néhány éve újra felállított Szabadság-emlékmű megtekintésére, és természetesen sok-sok beszélgetésre a résztvevőkkel, új barátságok, ismeretségek szövésére, személyes kapcsolatok ápolására. És nem maradhatott el a Háló-találkozók koreográfiájának elmaradhatatlan részét képező, szombat esti táncos mulatság sem, melyen az idősebb ? vagy inkább korábban született ? korosztály is aktívan részt vett.
Így az idei aradi találkozó nem kis mértékben hozzájárult közösségeink, hálós identitásunk erősítéséhez, lelki életünk épüléséhez.
Kovács Péter
Ugyanerről a találkozóról ír a délvidéki vendég: István Márta
Június 21-22-én az Arad-belvárosi Minorita plébánián megtartották a 8-adik Hálót, a Kárpát-medencei Katolikus Közösségek Hálózatának találkozóját. Erre az alkalomra három országból mintegy hetvenen gyűltünk össze, korhatárt nem ismerve. A meghívott előadó, dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek, már pénteken megérkezett, akárcsak én is a ?szomszédságból?, így valamennyiünk számára élmény volt e neves egyházi személy és teológus társaságában lenni majdnem három napig, megélni őt közvetlenségében, kit eddig csupán a titulusa miatt naggyá értékeltem. A találkozót a szervező csoport nevében Serendán Gréti helybeli bogozó nyitotta meg, majd Puchard Zoltán, a budapesti Hálós mozgalom egyik megálmodója vette át a szót és elmondta, hogy immár nagykorú lett a Háló, miközben a közösségek közötti utak és hídak építésén tevékenykedett a közös hazánkban, a Kárpát medencében. A Háló által felkínált szálakon mintegy nyolcszáz magyar közösség talált és talál egymásra. Az aradi Hálós találkozó az idei Biblia Éve jelében folyt ezzel a mottóval: ?A Szentirásnak Jézus Krisztus adja meg az egységet?. A nap folyamán dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek úr két előadást tartott ?Járj előttem és légy tökéletes? címmel. A bevezetőben ő rámutatott, hogy napjainkban az ember annyira erősnek érzi magát, hogy megpróbál más világot csinálni mint amit az Isten teremtett és ebből keletkezik a baj. Ő ezt egy egszerű példával jelképezte, hogy az Isten mindent földből csinált, még a Bibliát is, míg az ember különböző mesterséges anyagokat talált fel azzal tönkre téve saját környezetét, veszélybe hozta a Földet és nem gondol a jövő nemzedékekre. Krisztus az, aki eszmény marad, hogy miképpen kell tenni a többi ember javára. A Biblia napjainkban státus szimbólummá vállik, hozzá tartozik a könyvtárral rendelkező ember könyveinek a leltárához. A művelt ember, aki ennek a világnak a sorsával törődik, az emberi élettel, az legalább annyit tud, hogy ez biztos hozzá tartozik az ember boldogulásának és ha öszinte, akkor tudja, hogy az örök üdvösségének az ügyéhez. A másik a szakember, aki a Bibliának az eredeti, hiteles értelmét akarja meglátni és megtalálja benne minden véleményének az igazolását. Jelképesen szólva, a Bibliát ?szét lehet rágni? az okoskodással, szakszerűséggel, mert eggyet nem szabad elfelejteni: A Bibliának Jézus Krisztus adja meg az egységét. Az Isten szólt az emberekhez, a mi elődeinkhez, a ma földön élő társainkhoz, hozzám és nekem jogom és kötelességem van válaszolni. Ez az imában valósul meg. Többféle imát ismerünk, de a leggyakoribb a kérő ima. Seregély atya lépcsőszerűen épített előadásában rámutatott, hogy az Isten előbb ráébreszt bennünket, hogy kik vagyunk mi. Az érettebb korral ébred az emberben a hála imádsága mindazért ami benne van, amire képes, amije van. Az ember szűntelenül keresi az Istennél az útmutatást, ahhoz, hogy a saját életét el ne rontsa és ezt az Úristen éppen a Bibliában adta meg, füzetbe, könyvbe leírva az élet használati utasítását, amely között az összefogó Jézus Krisztus. A Biblia az Istennel kapcsolatot kereső ember számára az útbaigazítás, mely az Istennel folytatott beszélgetésre feleletet ad, forrás, hogyan fog valaki élni. Számunkra az Isten könyve úgy kell, hogy szerepeljen, mint egy képes könyv, mely tele van minta képekkel és minden olyan útbaigazítással, mely az élethez szükséges. A Biblia lehetőséget nyújt, hogy az Istennek tetsző módon megfogalmazzuk az életünk programját. Ez a bármilyen göröngyös úton járó ember Bedeckera. A Bibliát az Isten az imádság forrásává tette. Az ember életét az Istennel való találkozás váltóztatja meg. A legmegragadóbb a feltett kérdés volt, hogy vajon tudunk-e imádkozni? Seregély atya azonnal meg is válaszolta, hogy számáról dícséretben részesülne mindenki, aki bátran bevallaná, hogy nem tud mert mi mindannyian majd csak egyszer, az örök hazában fogunk megtanulni imádkozni. Az előadást kiscsoportos beszélgetés követett, majd közös ebéd és az elmúlaszthatatlan városnézés. Arad, a gyász és a győzelem városa, mely központjában újra helyet kapott a hányatott sorsú szabadságszobor és mégannyi látnivaló, mindannyiunkat érdekelt. A felfedezéseim közé a Szt. Antalnak felszentelt belvárosi templomot sorolnám, mely a város szimbóluma és Emil Tabaković tervei szerint készült. Az ő nevéhez fűződik több nagykikindai épület felépítése is a múlt század első felében, mely ma is a szülővárosom jelképe. A ?ne félj vasárnapon?, mellyen keresztelő Szt. János születésnapját ünnepeltük Seregély atyával és Piusz minorita rendbeli testvérrel pompázott a templom. ?Tegyétek boldoggá az embereket? ? Szent Erzsébet életét mutatta be Bodnár Boglárka, ki Sárospatakon a múzeum és templom mindenese. Ezt követte a találkozó kiértékelése, majd a búcsúzkodás. Hálós ismerőseim kedvességéből számomra ekkor kezdődött meg az igazi városnézés és vendégeskedés, így én még néhány napot ott maradtam.
István Márta
Menjek? Ne menjek? Menjünk? Ne menjünk? Dilemmáztam keményen a gyímesbükki Háló találkozóval kapcsolatosan.
