Tudom, hogy most már beléptünk Nagyböjt időszakába, de hadd emlegessük még fel pár sor erejéig szegény Illésünk víg napjait. Emlékezzünk kicsit még vissza a farsang boldog napjaira, főleg egy bizonyos napra, február 14-re.
Itt Nagybányán az idén mi is szerettünk volna hálós farsangi mulatságot rendezni. Mind hívogattuk egymást, végül sikerült összeülnünk egy kis beszélgetésre január 30-án.
Úgy terveztük hogy együtt leszünk a Szt. József plébánián, a kedves ottani hívekkel, akik egy páran már részt vettek a novemberi Háló találkozónkon. A plébános úr is, Magasz Jenő atya, szívesen fogadott minket. Így történt aztán, hogy február 21-én, szombaton az esti szentmise után gyülekeztünk a hittanteremben farsangi mulatságra, mi is a hálósok 11-tagú csoportja.
Február 14-én este kezdetét vette nálunk is a már hagyományos farsangi bál! A mostani egy picit más lett mint a többi, mert hogy más célokat is tűztünk ki, nem csak azt hogy mulatozzunk. Azért jelezném hogy ez se volt mellékes!
Meghívtuk mindazokat a civilszervezeteket és magánszemélyeket, akikkel a nagykárolyi Háló csoportja kapcsolatban van.
Pusztakaláni születésű vagyok és Déván végeztem a gimnáziumot román iskolában, sajnos. Kalánba 4 elemit tudtam végezni magyarul, ennyi lehetőségünk volt. Ezt csak azért mondanám hogy talán egy picit éreztessem hogy milyen lelkülettel mentem eleve abban az iskolába ahol óvodáskortól érettségiig tanulhatnak magyarul a gyerekek! Úgy léptem be, mint egy szentélybe.
A közösségi élet minőségét erősíteni a Krisztushoz vezető úton.
Partiumi lelkigyakorlaton és Háló találkozón voltunk múlt hétvégén Déván, a Téglás Gábor Iskolaközpontban. Úgy 45-en gyűltünk össze, nem csak régebbi bogozók, hanem újak is bekapcsolódtak: Pusztakalánból, de helybeliek is. A lelkigyakorlat mottóját Pajor Andrástól kölcsönözték a szervezők: „Legsúlyosabb keresztem az önmagamról cipelt álmom”.
Kárpát-medencei vezetőségi találkozón volt alkalmam részt venni, Budapesten. Most is öröm volt számomra a meghívás, találkozás, együttgondolkodás. A csütörtök esti magunkba tekintéskor, hogyan vagyok most itt, hogy érzem magam, újból megállapítottam, nem könnyű erről beszélni és a személyesség valamint munka két serpenyője közül a mérlegen az utóbbi még mindig súlyosabb.
"Kelts életre engem ígéreted szerint...” (119. Zsoltár) mottóval szervezték meg szombaton Gyergyószentmiklóson a Szent Erzsébet Öregotthonban az idei első körzeti Háló-találkozót. Az eseményen többtucatnyi katolikus, és néhány protestáns meghívott vett részt a környező falvakból, de Csíkszeredából és Szovátáról is jöttek érdeklődők.
A Hálóval már a kapuban találkoztam. Nemrég kaptam egy meghívást, hogy menjek el egy találkozóra ahol a közösségről lesz szó. Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király plébánia udvarán rögtön elém sietett egy addig ismeretlen, megkérdezte, hogy hozzájuk jöttem-e és útba igazított.
2008. december 8-án végre Sepsiszentgyörgyön is beindult a Háló klub. Örömmel töltött el, hogy többen is részvétükkel fejezték ki érdeklődésüket.
