A Baráz Zeneszalon „Zeneszerzők testközelben” sorozatának „Költészet szavak nélkül” címet viselő, Baráz Ádám vezette zenetörténeti előadása Fryderyk Chopin (1810-1849) életével és zenéjével foglalkozott. A sorozat korábbi előadásai Bartókról, Bachról, Beethovenről, ill. Ravelről szóltak. Ez alkalommal az előadónak Hegedüs Endre zongoraművész volt a segítsége, ezen estén ő játszotta Chopin zongoradarabjait, kezdésként az A-dúr polonézt hallgattuk tolmácsolásában.
A zenetörténeti előadás bevezetése természetesen Chopin fiatalkoráról, tanulmányairól, első lengyelországi sikereiről szólt. Legelső varsói koncertjét nyolcévesen abban az épületben adta, ami ma a lengyel köztársasági elnöki palota. Első nagy nemzetközi sikereit Bécsben aratta. Külföldön érte az 1830-as lengyel felkelés híre, amelynek hatására írta a c-moll "Forradalmi" etűdöt, amit Hegedüs Endre játszott el nekünk. Bár Chopin haza akart térni, harcolni, barátai erről gyenge, beteges fizikuma miatt lebeszélték. Kamasz korától élete végéig változó intenzitással tbc gyötörte, amit később lelki betegsége még súlyosbított. 1830-tól élete élete végéig Párizs volt az állandó lakhelye. A zongorairodalmon belüli műfaji gazdagság illusztrálásaként az op.25., no.7. cisz-moll noktürn-etűdöt, az op.9., no.2. Esz-dúr noktürnt és az Asz-dúr polonézt hallhattuk. A párizsi szalonok kedvence volt, itt ismerkedett Robert Schumannal, Vincenzo Bellinivel, Hector Berliozzal és Liszt Ferenccel. Muzsikájáról ezt mondta Schumann: "Virágok közé rejtett ágyúk". Liszt írta az első könyvet életéről. Az előadó beszélt Chopin Liszttel (1836-ban ismerkedtek meg) és Schumannal való kapcsolatáról, illetve zenei egymásra hatásaikról, laptopja és a kivetítő segítségével Schumann Karneváljából ill. Liszt Funérailles-jéból játszott be rövid részletet. Ugyanezen eszközök segítségével még az előadás elején Chopin f-moll zongoraversenyéből is elhangzott pár taktus, és láthattuk a francia romantikus festő Eugéne Delacroix 1838-ban festett portréját. Baráz Ádám beszélt az George Sand írónővel való csaknem egyévtizedes viszonyáról és a vele Mallorcán közösen eltöltött 1838/39-es télről. Az előadó elmondta, a Sanddal való levelezést külön tanulmányozta, erről akár egy külön előadást tudna tartani. Chopint egy 1849-ben tett angliai útja utáni megbetegedés vitte el. Párizsban a Père-Lachaise temetőben temették el, szíve végakaratának megfelelően Varsóba került, 1945 óta a Szent Kereszt-bazilikában egy epitáfiumban van.
Az est során Hegedüs Endre játszotta még az F-dúr balladát, a desz-dúr prelűdöt, a c-moll prelűdöt és az Asz-dúr mazurkát. Zárásként ő is szóhoz jutott, bemutatta a „Forrás Chopin, ahogy én látszom” című könyvét, amelynek lektora művészbarátja, Baráz Ádám volt.
Az esemény nem valósulhatott volna meg az S4 önkéntesei és a FIHAP közreműködése nélkül.
Margitfalvy György
Lássunk hozzá, testvérek, az Úristen szolgálatához, mert mindeddig keveset tettünk! (Assisi Szent Ferenc)
A Szathmáry Karolina Kollégium adott otthont Nagybecskereken a Kárpát-medencei Háló-találkozónak, melyre 2026. október 23-tól 25-ig került sor. A Kárpát-medencei Háló 6 régiójának (Kárpátalja, Erdély, Felvidék, Partium, Magyarország és Délvidék) 38 helységéből, mintegy 110-en vettünk részt a találkozón a Bega-parti városban. Megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap, a Bethlen Gábor Alap és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi, Nemzeti Közösségi Titkárság támogatta. A vendégfogadás és regisztráció után szentmisével kezdődött a program a Kollégium kápolnájában, melyet Ft. Palatinus Alen, nagybecskereki plébános mutatott be. A mise után Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Rácz M. Gizella nővér, a Szathmáry Karolina Kollégium alapítója színes és eseményekkel teli beszámolóját hallgathattuk meg arról, hogyan nyílt meg a kollégium és már 30 éve nyújt otthont az itt tanuló lányoknak.
A vacsora után a “Vita Brevis” kvartett énekegyüttes köszöntötte és varázsolta el a résztvevőket. Repertoárjukon pop és dzsessz átiratok szerepeltek. Az este további része is a zene jegyében telt, kötetlen beszélgetések, nótázás formájában.
A szombati nap közös imával kezdődött, majd egy kis ráhangolódás után dr.Harmath Károly, OFM előadását hallgathattuk meg Szabó Judit felvezetésében, aki méltatta a ferences atya eddigi gazdag életútját és munkásságát úgy papként, mint a sajtóapostolkodásban és a könyvkiadói tevékenységben. Károly atya arról az öt életformáról beszélt, amely számunkra is fontos az Isten szolgálatában. Ezek a szegénység vállalása, mindennapi beszélgetés Istennel (szánj időt Istenre és önmagadra!), az Istennel való kommunikáció, az Oltáriszentség tisztelete és a Naphimnusz említése. Szent Ferenc a teremtményekben is a Teremtőt látja. Imádkozzunk azokért az emberekért, akik számunkra nem annyira megnyerőek, netán ellenségeink, s a viszonyunk meg fog velük változni. Krisztus törvényeit nekünk kell beépítenünk a saját életünkbe, és adja Isten, hogy ez Szent Ferenc közbenjárására sikerüljön is.
A kiscsoportos beszélgetések egyik kérdése volt: Hogyan tudod életedben megélni a szegénységet és a krisztusi egyszerűséget.
Ebéd után több választható program kínálkozott. Az egyik Nagybecskerek város magyar vonatkozású nevezetességeinek megtekintése Bálint Aranka, a nagybecskereki történelmi levéltár nyugalmazott szakmunkatársa segítségével, aki a díszteremben a város múltjáról mutatott a vetítőn korabeli képeket. Előadása után átmentünk a Toša Jovanović Színházba, melynek keretein belül működik a Madách Amatőr Színház.
A kollégium éttermében kézműves műhely is volt Dorogi Erzsébet kézművesmester vezetésével. A tanulóteremben Ferenc pápáról filmet vetítettek, ugyanakkor gyónásra és csendes szentmisén való részvételre is nyílt lehetőség, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperes plébános és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán celebrált.
A Kárpát-medencei Háló aktualitásairól és további tervekről Szeibert András számolt be, majd felkészítő énekóra következett a másnapi püspöki szentmisére Schön György és Micsik Béla vezetésével.
A nap folyamán több alkalommal kedves erdélyi barátunk Szabó Lóri viccekkel és humoros történetekkel vidította fel a résztvevőket.
Vacsora után a csantavéri Mendicus Tamburazenekar húzta a talpalávalót a díszteremben, sikerült is apraját-nagyját, időset-fiatalt táncra perdíteni.
Vasárnap délelőtt 9 órától került sor az ünnepi szentmisére a Nagybecskereki Székesegyházban, amelyet msgr.Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök mutatott be. Hitünkkel, szavainkkal és életünkkel is tanúságot kell tennünk Krisztusról, ezért törekedjünk továbbra is a szeretet útján járni! A püspök atya arról is beszélt, hogy nem tudjuk megoldani a világ összes problémáját, de szeretettel fordulni a másik felé, arra mindig van lehetőségünk. A szentmise után megtekintettük a székesegyházat, majd a Kárpát-medencei Háló-találkozó ünnepélyes zárása következett a kollégium dísztermében, ahol Thuróczy György néhány lelkesítő gondolatot osztott meg velünk útravalóul.
Ebéddel zárult ez a lelkiekben gazdag, eseménydús hétvége, és mi, akik részt vettünk rajta sajnáltuk is, hogy legközelebb csak tavasszal találkozunk, mert jó volt együtt lenni. Találkozás-kapcsolat-közösség és küldetés - ez most mind megvalósult itt, ezen a Kárpát-medencei Háló-találkozón.
Bálint Tünde, Zenta
Meglepően kellemes idő fogadott bennünket, a kinti hőmérsékletnél csak a házigazdák szeretete és fogadtatása volt melegebb. Regisztráció után Schön Gyuri által megismertem a várost testközelből. Éles kontrasztot alkotó épületek váltották egymást, viszont a naplemente valami leírhatatlanra sikeredett. Nyitó szentmisére visszaérkezett a maroknyi felfedező csapat és együtt dobogott a Kárpát-medence szíve pillanatok alatt. Szentáldozat bemutatása után élő történelem órán vehettünk részt. A találkozó közvetlen szomszédságában lévő kápolnát, annak ismerője Gizella nővér mutatta be nekünk. Megható és bátorító is volt egyben a tanúságtétele.
Vacsorát követően négy helyi énekest hallhattunk, ami számomra már a karácsonyi készülődést is elő vetítette. Gyönyörű hangjuk betöltötte a Szathmáry Karolina Kollégium dísztermét.
Másnap délelőtt előadást hallhattunk, s amikor már kezdett volna figyelmünk lankadni, érkezett Szabó Lóri és folytatta a korábban megkezdett rekeszizomtornát. Előadónk egy ferences szerzetes testvér volt, aki mint kiderült, hihetetlen sok talentummal van megáldva. Fiatalos, lelkes temperamentuma példát állított elém, hogyan és mi módon lehet Krisztus a középpontban úgy, hogy különböző utak vezetnek hozzá. Leginkább az fogott meg, ahogy Assisi Szent Ferenc életét elmondta. Mintha csak előadónk kortársa lett volna a fantasztikus szentnek.
Kiscsoportos beszélgetések során kibogoztuk az előadáson elhangzottakat. A személyes tanúságtételek mindig megerősítenek abban, hogy a Háló egy olyan családi kötelék, ahol színről színre látjuk egymás tekintetében a Megváltót.
Ebédet követően több program közül lehetett választani. Szinte mindegyiken jelen tudtam lenni, pedig nem vagyok olyan képességgel rendelkező, mint Szent Pio atya.
A városi színházban hallottunk egy újabb, főként jelenkori történelem órát. Este, egy csantavéri tambura zenekar dallamai másztak füleinkbe, s volt aki még táncolt is a muzsikára.
Vasárnap hálaadó szentmisén vettünk részt a Nepumuki Szent János székesegyházban. Történelmi volt, Kájoni énekekkel dicsőítettük Urunkat, Istenünket. Előttünk senki nem énekelt ilyet ebben a városban, főleg nem Isten házában. "Családi képek" elkészülte után egy kellemes séta következett, vissza a helyszínre. Lelki útravalót kaptunk, énekeltünk még egy kicsit és készülődtünk az ebédhez. Ezt követték a viszontlátás reményében adott ölelések, mosolyok.
Hazafelé utunk rendben ment.
Köszönöm szépen a hétvége során kapott lelki ajándékokat. Jó volt újból megtapasztalni a Kárpát haza összekapaszkodását.
Somodi Nándi
Kónya-Kovács Ottília riportja az Újvidéki Rádióban (megszólal Szeibert András, Halmai Tibor és Schön György) >>
A felvidéki Háló lelkes kis csapata zarándoklatot szervezett az ősi Mária-kegyhelyre, a Pozsonyhoz közeli Máriavölgybe. Az utat gyalog tettük meg Pozsonyból, a Vaskutacska pihenőhelyről indulva. A csapat résztvevői Fülektől Pozsonyig különböző településekről érkeztek. Utunk a Kis-Kárpátok erdein át vezetett kb. 12 km hosszan. Út közben gyönyörködtünk a békés tájban, beszélgettünk, nevettünk, felidéztünk régi hálós emlékeket. Néha megálltunk egy-egy pihenőponton, hogy felfrissüljünk. Csodás őszi napsütésben zarándokoltunk, Máriavölgybe kora délután érkeztünk. Volt, aki először járt a kegyhelyen. A helyi forrásból vizet merítettünk, megálltunk a forrás melletti kis kápolnánál, a lurdi barlangnál köszönetet mondani a Szűzanyának vagy épp a segítségét kérni. Végül közös utunk befejezéseként beültünk a máriavölgyi kegytemplomba szentmisét hallgatni. A szentmisére néhány további társunk is érkezett, akik nem tudtak csatlakozni a gyalogos zarándoklathoz. A szentmisét Blahó Milán atya, vajkai plébános tartotta és a résztvevőkért ajánlotta fel. A Szűzanya lábánál kicsit elidőztünk, megpihentünk, letettük elé terheinket. Bár testileg elfáradtunk, de tele élményekkel, lelkileg felüdülve tértünk haza otthonainkba, hogy majd a szürke hétköznapokban is meríteni tudjunk a zarándoklat lelki gyümölcseiből és az egymással töltött időből.
Simon Kriszti
Somogyvári Péternek a jazz.hu-n megjelent koncertbeszámolóját alább teljes terjedelmével idézzük
HÁLÓ JAZZ KLUB 18 és 170!
Felnőttkorba lépett az egyik legrégebbi, a megalakulása óta a nyári szüneteken, valamint a COVID járvány miatt a 2020. november és 2021. június közötti időszakon kívül, minden hónap második keddjén jazzkoncerteket rendező klub. A kulturális és közéleti eseményeknek egyaránt otthont adó Háló Egyesület jazzklubjában a programot indító Schön György és a művészeti vezetőnek felkért Deseő Csaba kitartó munkájának köszönhetően e hónap második, a 18. születésnap, a 2008. október 14-i indulás előestéjére esett keddjén immár egyben a 170. koncertre került sor. A kettős jubileumot a hagyományokhoz hűen, ahogy az 50., majd pár évvel később a 100. és a 150. klubesten, most is jazzéletünk jeleseiből válogatott zenekarral ünnepelték.
A zenekar szervezésére és a program összeállítására az összes fellépőt figyelembe vevő, gondosan vezetett statisztika szerint a 18 év alatt legtöbbet szerepelt muzsikus, Gyárfás István kapott felkérést.
Gyafi játszott a 75. születésnapját csodálatos koncerttel emlékezetessé tevő Deseő Csaba vezette All Stars formációban az 50. (2014), majd zenekarvezetőként a 100. (2019) jubileumon, így az ezúttal HÁLÓ OLD STARS néven fellépett zenekarral kapcsolatos teendőket is boldogan vállalta.
Boldogan mondtak igent a meghívott kollégák is, hiszen valamennyien a kezdetektől emlékezetes koncerteket adtak a Háló 18 éves fennállása alatt. A nyolctagú zenekarban Antal Tibor hegedült, Szalóky Béla szárnykürtön, Elek István tenorszaxofonon játszott, Varga Endre fuvolázott, György Ákos zongorázott, Csuhaj-Barna Tibor bőgőzött, Jeszenszky György dobolt, és a régebb óta fiatalokból álló oktett vezetője, Gyárfás István gitározott. Deseő Csaba köszöntőjében összefoglalta a Ferenciek terén, a Kárpátia udvarban 2006-tól társbérletben a Kolta Galériával működő Háló Közösségi Központ történetét, ahol már 2007 elejétől keddenként havi rendszerességgel megjelentek a klub műsorainak gerincét adó zenei programok. A következő évben a kamarazene, az énekelt versek és a népzenei sorozat közé a második keddre bekerült a jazz, és 2008. október 14-én Csaba egykori tanítványa, az Easy Jazz Banddel fellépő Antal Tibor koncertjével elindult a hazai jazz sokszínűségét hűen tükröző, hamar népszerűvé vált sorozat. A hőskorszak idilli állapota azonban megszakadt, a Kárpátia udvar túl jó helynek bizonyult, befolyásos körök is szemet vetettek rá, az önkormányzat 2011 végén felmondta a bérleti szerződést, és december 13-án, az emlékezetes 33. jazzklubest, Vukán György szólókoncertje után a Hálónak költöznie kellett. Vukán utolsóként a „Last Message” című szerzeményét játszotta, és akkor nem sejtettük, ez valóban az egyik utolsó üzenete volt.
Az elsőként játszott „Blues Up and Down” dallamai ismerősen csenghettek a Háló törzsközönsége számára, akik többségében itt voltak a klub 100. koncertjén is. Igaz, szűkebb, kvintettfelállásban halhatták, de a három szólista, Gyafi, Szalóky Béla és Elek István ezelőtt hét évvel is pazar hangulatot csinált az Orbán György és Kőszegi Imre alkotta ritmusszekcióval. A két legendás szaxofonos, Gene Ammons és Sonny Stitt közös kompozíciója ideális nyitány volt most is, bőséges lehetőséget adva mindenkinek virtuozitása megvillantásához.
A folytatásban a leginkább az Intermezzo Bandből ismert, de többek között a Miniben és Deseő Csaba kvintettjében is játszott György Ákos kapott főszerepet Henry Mancini az azonos, „The Days of Wines and Roses” című filmhez írt, a legjobb eredeti dalért Oscar-díjat kapott dalában, majd szép sorjában következtek a többiek. A meditatív swing után egy gyors jött, George Gershwintől a „Somebody Loves Me”, de már Antal Tibor főszereplésével. Elek István került a fókuszba az 1833. novemberi nagy csillaghullás ihlette „Stars Fell on Alabama”, Frank Perkins 1934-ben írt, valós eseményt feldolgozó balladájában. Az Újvidéki Operatársulat zenekarának egykori fuvolaművésze, a Szabadkáról Keszthelyre települt Varga Endre már pályafutása kezdetétől kötődött a jazzhez, Újvidéken és Keszthelyen is alapított jazz-zenekarokat, és ő a Balatongyöröki Jazz Fiesta rendezvénysorozat ötletgazdája és művészeti vezetője is. A zentai szaxofonos Laki Ákos kvartettjével és legutóbb a Balkan Moods zenekarral az S4 közönsége is megismerhette ötletgazdag improvizációit, a repertoárt tovább színesítő latin standard, Antônio Carlos Jobim szerzeménye, a „One Note Samba” az ő jutalomjátéka volt. A szambaritmusokat ringató swing, a „Rockin’ Chair” váltotta, Szalóky Béla némi iróniával megjegyezte, ebben az „old star” korban már szívesen elücsörög egy hintaszékben, ezért esett választása Hoagy Carmichael Louis Armstrong által is sokat játszott kompozíciójára.
A zenekar létszáma időközben a repertoárhoz igazodva alakult, a fináléban újra teljessé vált, mind a nyolcan színpadra álltak, Gyafi a jubileumi estre írt meglepetése, a „Háló Blues” zárta az első részt. A klub történetét szellemesen dalban elmesélő, helyben is rögtönzött, néha zenésztársaiból is önfeledt nevetést kiváltó rigmusok közben mindenki két körben szólózhatott, a tervezett, de mégis spontán alakult, szívből jövő örömzene fantasztikus hangulatot hozott.
Gyafi meglepetése után a második rész is tartogatott meglepetést, neve ugyan nem szerepelt a plakáton, de a nézőtéren ülők széles köre mégis bízott benne, hogy ha már Lakatos Ági elkísérte férjét, Csuhaj-Barna Tibort a koncertre, csak fog énekelni valamit. Így jönne be a lottóötös, a szünet után a házaspár alkotta Voice and Bass a Hunnia kiadásában frissen megjelent új, streaming formátumban is elérhető, a hétköznapi élet eseményeiből, örömeiből és megpróbáltatásaiból merítő „On Peachtree Street” című lemezükből adtak ízelítőt. A duójukhoz György Ákos és Jeszenszky György is csatlakozott a Richard Rodgers és Lorenz Hart musicalhez írt „My Romance”-ban, melynek végén az énekes meglepetésvendég nagy tapsok között engedte át helyét egy időre az instrumentális búcsúra készülő teljes létszámú zenekarnak. Deseő Csaba Gyafi triójával 2003-ban, még javában aktív korában készült lemezének címadója, a „Tale” bővebb zenekari feldolgozása a jubileumi est méltó lezárása mellett a klub 18 éves történetében részt vett muzsikusok zenés köszönete is volt Csaba művészeti vezetői munkásságának.
Egy ilyen csodálatos este természetesen nem fejeződhetett be ráadás nélkül, a közönség kitartó tapsa visszahozta a színpadról levonult zenekart. Lakatos Ági is beszállt énekelni, és egy parádés szájtrombita szólóval a klub vezetője, Schön György sem maradt ki az újabb örömzenéből.
A havonta egy alkalommal jelentkező Háló jazzkoncertek száma a nyári szüneteket figyelembe véve 18 év alatt érte el a 170-et. Szerény számításaim szerint bő három év múlva a 200-at ünnepelhetjük, én ott leszek!
A jubileumi koncert Fb eseménye >> Siklós Péter fényképei (Fb) >>
A Háló Jazz Klub eddigi koncertjei, fellépői, koncertbeszámolók >>
Szeptember 26-án Felsőbányán, a Nagyboldogasszony-plébániatemplomban és környékén gyűltünk össze az I. Felsőbányai Háló-találkozóra, amely egyben a XVIII. Nagybányai kerületi Háló-találkozó is volt. A napot közös szentmisével kezdtük, amelyet Ft. Barta Barnabás aknasugatagi plébános mutatott be. Ezt követően együtt ünnepeltük a nagybányai Háló-kerület fennállásának 22. évfordulóját. A délelőtti előadásban „Jelened a jövőd kulcsa!” címmel gondolkodhattunk el arról, hogyan formálják mai döntéseink, tetteink a holnapunkat. A kiscsoportos beszélgetések során pedig mindenki megoszthatta gondolatait, tapasztalatait, hiszen "a te véleményed is számít"! A közös ebéd után az éneklés és az imádság szerepéről, valamint a közösségben vállalt személyes felelősségünkről hallhattunk gondolatokat. Az egész napot végigkísérte a találkozó mottója: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj!” (Iz 41,10)
A Háló-találkozók igazi értékét most is a személyes találkozások adták: a régi barátságok megerősítése, az új ismeretségek, a közös gondolkodás és az együtt megélt hit.
Hálásan köszönjük a felsőbányai szervezőknek, az előadóknak, az önkénteseknek és minden segítőnek, hogy munkájukkal és szeretetükkel hozzájárultak ehhez a naphoz! Köszönjük mindenkinek, aki eljött, és jelenlétével gazdagította közösségünket! Találkozás – Kapcsolat – Közösség - Jelenlét - Küldetés
A szervezők és a résztvevők nevében köszönetet szeretnénk mondani főtámogatóinknak: S.C. Electro Sistem S.R.L. (Electro Sistem cégcsoport) - Blaskó István igazgató úrnak és a Szatmári Római-Katolikus Püspökségnek a Világiak irodája által. További támogatóinknak: Iris-Cris Virágüzlet, a nagybányai I. számú és felsőbányai plébániák, a felsőbányai RMDSZ, Partiumi Háló Egyesület és magánszemélyeknek.
Köszönjük továbbá Ft. Barta Barnabás aknasugatagi plébánosnak, a Felsőbányai Bányász Egyesületnek, Micaci Szofia Krisztinának, Konrád Katalin partiumi háló régió vezetõnek, Konrád Csongor partiumi háló irodavezetőnek és nem utolsó sorban Ft.Veress Attila plébánosnak (házigazdának).
Köszönetet mondunk minden résztvevőnek, akik Nagyvárad-, Nagykároly-, Szatmárnémeti-, Csenger-, Akansugatag-, Nagybánya-, s valamint Felsőbányáról érkeztek.
Médiapartnereinknek: Bányavidéki Új Szó, TV Sighet, Tele Plus, Sofia Media, http://www.nagybanya.ro , https://www.halo.hu és a facebook különböző oldalain.
Köszönettel tartozunk Fodor Márk, Maksai Dóra, Micaci Krisztián és Pongrácz Panni médiareferenseknek - akik segítettek a találkozó meghirdetésében és megörökítésében, és mindazoknak, akik bármilyen formában támogattak, részt vettek és hozzájárultak a I. Felsőbányai Háló-találkozó sikeres megvalósításához.
Isten áldása legyen mindnyájunkkal!
Laurán Angéla és Uglár Sándor szervezők
Képek a találkozóról (Fb) >> A Sofia Média video riportja (Fb) >>
Nagyszőlősön, a Kapisztrán Szent János Lelkigyakorlatos Házban került megrendezésre a Kárpátaljai Háló-találkozó, amelynek mottója: „A víz szalad, a kő marad.”
A találkozó a közös imádság, a lelki feltöltődés és a közösségi együttlét jegyében telt. Orosz István atya előadásán keresztül a résztvevők lelki útravalót kaptak, majd kiscsoportos beszélgetésekben oszthatták meg gondolataikat és tapasztalataikat.
A program része volt Bíró Benjámin és Alexandra tanúságtétele, valamint a közös énekléssel, kvízjátékkal és nótaesttel gazdagított közösségi idő. A kárpátaljai gasztro est során a résztvevők saját finomságaikkal is hozzájárultak az együttlét öröméhez.
Vasárnap közös szentmisével folytatódott a találkozó, majd visszatekintettünk a Kárpátaljai Háló elmúlt öt évére, és betekintést nyertünk a jövőbeli tervekbe.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek a részvételt, a szolgálatot és a közös élményeket! A találkozó megerősített bennünket abban, hogy közösségünk ereje az összetartozásban, a hitben és egymás támogatásában rejlik.
Molnár Melinda
A Háló adományszervező csapata idén februárban sikeresen megvalósította kárpátaljai adománygyűjtő projektjét, amelynek célja az volt, hogy aggregátorokkal és akkumulátorokkal enyhítsük a háború okozta áramkimaradások nehézségeit.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult a kezdeményezéshez. Az összefogás ereje ismét megmutatkozott, és 59 család mindennapjait sikerült biztonságosabbá tenni. Ugyanakkor még mindig vannak olyan kárpátaljai családok, akiknek nagy szükségük van áramfejlesztő berendezésekre. Ezt a korábbi kampány során tapasztalt sokszoros túljelentkezés is bizonyítja.
Ezért szeptember 15 és október 15 között ismét erre a célra gyűjtünk. Bízunk benne, hogy ősszel is reményt és kézzelfogható segítséget tudunk nyújtani azoknak, akik erre rászorulnak.
Egyetlen aggregátor is biztosíthatja egy család számára a fűtés működését, valamint néhány alapvető háztartási és konyhai eszköz használatát. A berendezések átlagára 90 000 forint volt tavasszal, de már egy 10 000 forintos adomány is közelebb visz bennünket a célhoz.
Kárpátaljai barátaink nehéz helyzete közös felelősségünkre emlékeztet bennünket. Gyere és ma csatlakozz Te is, és légy részese ennek az összefogásnak! Minden felajánlás számít, segíts abban, hogy ismét meleget és fényt vihessük Kárpátaljai otthonokba! Ezen kampányunk első fordulójának védnökségét Székely János és Szocska Ábel püspök atyák is elvállalták, és azóta is támogatásukról biztosítják kezdeményezésünket.
Kérjük, oszd meg levelünket ismerőseiddel és családtagjaiddal, hívd fel figyelmüket projektünkre, és szólítsd meg az adományozni szándékozókat, ezzel is hozzájárulva kampányunk sikeréhez!
A legegyszerűbb módja a támogatásnak a bankkártyás fizetés, ezt az alábbi linket teheted meg:
https://donate.stripe.com/7sYaEXabNfBt6Gf3o66wE02
Természetesen utalásra is van lehetőség régiók szerint az alábbi számlaszámokra:
Románia, Erdély: RO81 BTRL RON CRT 0DB 2495201 (Swift: BTRLRO22)
Románia, Partium: RO27 BTRL RONCRT00 77080803 (Swift: BTRLRO22)
Magyarország: HU25 10700206-44515407-51200002 (Swift: CIBHHUHB) Halad Egyesület
Szerbia, Délvidék: 160-6000001883515-45
Délvidéki utalás esetén az alábbi adatokat kell kitölteni: MREŽA - HRIŠĆANSKA ORGANIZACIJA ZA UNAPREĐENJE ZAJEDNICA 160-6000001883515-45 MAĐARSKE KOMUNE 12, 23206, Zrenjanin
Amelyik régióban még nem tudunk bankszámlaszámot megadni, ott használhatod a linken található online fizetési lehetőséget.
A Háló Mozgalom Operatív Vezetőségének nevében:
Evelyn, Zsuzsa, Teca, Szabi és András
Szeptember első szombatján az ősz első hónapját meghazudtoló nyárias napsütésben került sor a Bánságban, Torontáltordán meghirdetett Háló-találkozóra. Egy páran (közöttük mi is), akik utoljára tavasszal láttuk egymást, már nagyon vártuk ezt a szép és tartalmasnak ígérkező találkozót.
A kultúrotthonban a szívélyes vendégfogadás és regisztráció után a tordai asszonykórus fellépése köszöntötte az egybegyűlteket.
Ezt követte Masa Tamás esperes-plébános előadása, melynek címe Assisi Szent Ferenc buzdító gondolata: ,,Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik.” A téma évszázadok múltán is aktuális. Mai világunkban is égető szükség van Krisztus és az evangélium fényére, hogy szétoszlassa azt a sötétséget, ami a fejekben, de főként a szívekben eluralkodott. Nem lehetetlen küldetés az evangélium szerint élni. A szentek közöttünk is vannak, mindannyian törekedhetünk az életszentségre. Nem a tökéleteseket és az alkalmasakat hívja meg Jézus, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá- mondta Tamás atya, majd tovább buzdított minket. Járjunk az Úr világosságában! Krisztus megmutatta nekünk azt az utat, amelyen ha járunk, legyőzhetjük a sötétséget. Az imádságot és a szentírásolvasást nem lehet túladagolni, vagy túlzásba vinni! A tízparancsolatot fogjuk fel úgy, mint lehetőséget a tiszta életre. Rászorulunk Isten irgalmára, ha kell, nap mint nap meg kell térnünk. Vigyünk világosságot oda, ahol sötétség van, vagyis az evangélium örömhírét mindenkihez és mindenfelé.
Hogy a kiscsoportos beszélgetés gördülékenyebben menjen, Masa plébános atya kérdéseket is készített a számunkra: Hol és hogyan tapasztaltam meg azt, hogy Isten világosságot vitt az életembe? Megtapasztaltam-e már azt, hogy sikerült valaki életébe fényt vinnem?
A lezajlott csoportmunka és a közös ebéd elfogyasztása után a zentai Kéz a kézben Alapítvány tagjai Grimm A Békakirályfi c. meséjének dramatizált változatát adták elő lelkesedéssel és nagyon ügyesen. A színdarab mindannyiunk számára megszívlelendő tanulsága: Ne a külső alapján ítélj!
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportjai zárták a műsort, bemutatkozva a legkisebb korosztálytól a fiatal felnőttek csoportjáig.
16 órától közös szentmisén vehettünk részt a tordai Nepomuki Szent János Vértanú plébániatemplomban, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperes-plébános és Ft. Masa Tamás házigazda esperes-plébános mutattak be. A szentmise zenei szolgálatát Kószó Apollónia és Csíkos Alexander szolgáltatta. A mise után Halmai Tibor, a délvidéki Háló vezetőjének záró gondolataival és a Háló himnuszának közös éneklésével ért véget ez a szép és tartalmas találkozó, amelynek mintegy 75 résztvevője volt a Délvidék különböző helységeiből. A tordai szervező csapat Korom Zsuzsanna és Barna Irén vezetésével kitűnő házigazdája volt a 6. Torontáltordai Háló-találkozónak. A rendezvény megvalósítását a Bethlen Gábor Zrt. támogatta.
Bálint Tünde, Zenta
Katkó Tamással, a Kolta Galéria művészeti vezetőjével az általa rendezett 150. kiállítás megnyitóján Bán András műkritikus beszélgetett. A fenti videón Tamás beszél a pályájáról, tanító mestereiről, a galéria létrejöttéről és működéséről, működtetéséről. A jeles alkalomból a fotóművész a Magyar Katolikus Rádiónak is nyilatkozott.
A galéria művészeti értékeinek az elemzésére és méltatására nem tartom magam alkalmasnak, én csupán mint a kiállításoknak otthon adó klub programjainak közel két évtizede látogatója a számítógépemen talált fotóimmal emlékezem. Annak idején ezek fotók nem azzal a céllal készültek, hogy a kiállításokat dokumentálják, viszont bizonyítják, hogy a galéria mennyi művészi pluszt adott hozzá a rendezvényekhez.
Az első sorban az egykor a Ferenciek terén működő, a második sorban a Semmelweis utcai klubban exponált fotóimat rendeztem időrendi sorrendbe.
Megjegyzés: A videóban többször elhangzik Koncz Zsuzsa neve. Ő nem az ismert énekesnő, hanem egy azonos nevű fotóriporter. Mivel a megnyitón többnyire szakmabeliek voltak jelen, ott ez nem szorult magyarázatra.
Margitfalvy György
A Kolta Galéria eddigi kiállításai >>
Schön György két fotója a Százötvenedik című kiállítás megnyitójáról
A délvidékiek beszámolói
Az idei Háló-tábornak mintegy 200 résztvevője volt, amelyen a Háló-mozgalom mind a hat régiója képviseltette magát. Mi a Délvidékről 34-en érkeztünk meg úticélunkhoz, majdnem 12 órás közös buszozás után. Az utazási költséget a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A partiumi szervezők nagy szeretettel fogadtak bennünket. Vasárnap lévén közös szentmisén vettünk részt, amelyet a Délvidékről érkező paptestvéreink celebráltak. Az út fáradalmai után pihentető alvást nyújtott számunkra a kellemes szállás és az otthonihoz képest hűvös éjszaka.
Első tábori nap. 2026. aug. 3. hétfő
A XXV. Kárpát-medencei Háló-tábor témája az Assisi Szent Ferenc jubileumhoz kapcsolódott, mottója pedig: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé” volt.
A hét napjainak vezérgondolatát Assisi Szent Ferenc imájának egy-egy sora adta, amely ezen a napon így szólt: „...hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,” . A partiumi hálós barátaink voltak a nap házigazdái. A tábornyitás után a nyitó szentmisét exc. Böcskei László, nagyváradi megyéspüspök celebrálta a jelenlévő atyákkal együtt. A szentbeszédében felvázolta Szent Ferenc életének fontosabb mozzanatait, útkeresését és küldetésének felismerését. Rámutatott arra, mi is életszentségre vagyunk hivatva, ki-ki a saját helyén és élethelyzetében. A mi feladatunk az, hogy szeretetet vigyünk családjainkba, közösségeinkbe és környezetünkbe, mindenhová ahol gyűlölet lakozik. Ezután megalakultak a kiscsoportok, amelyekben mély megosztásokkal ajándékoztuk meg egymást a hét folyamán.
Délután a Kolozsvárról érkező Szabolcs ferences testvér előadását hallhattuk a ferences szerzetesi élet örömeiről és nehézségeiről.
Ezt követően minden régió a 7 órakor kezdődő gasztroestre készült, amelyre különböző tálak elkészítését kaptuk feladatul. Mi délvidékiek Halász-tállal rukkoltunk elő és finom helyben főtt halászlével örvendeztettük meg a táborlakókat. A többi régió is változatos tálakkal járult hozzá a közös vacsorához, majd a Csillagocska néptánc együttes közreműködésével rophattuk a táncot.
Halmai Ágnes, Muzslya
Második tábori nap, 2026. aug. 4. kedd
Az itthoni hőség után nagyon jól esett az éjszakai friss levegő. A pihentető alvás után már vártam a reggeli tornát, mely a táborban minden reggel 6.30 kor kezdődött a medencében Dóra ügyes vezetésével. Annyira élveztük, hogy a hét végére összeszokott kis csapatként dolgoztunk. A keddi nap házigazdája - Kárpátalja volt.A bemutatkozás alkalmával elmondták, hogy az ima, amely a háború alatt sem hallgatott el, jelen van és kapaszkodót nyújt a családoknak. A tiszta romlatlan hit segít a mindennapokban , ott is ahol a helytállás örökségének vára áll - Munkácson. Ahol az emberek egymás felé fordulnak ott megszületik a remény. Ezt követte Serfőző Levente nagyváradi születésű atya előadása: “Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak” címmel. Sokféleképpen reagálunk amikor valaki beszól, vagy mások megbántanak. Próbálunk kiengesztelődni és ezekben a helyzetekben kiutat keresni és a megbántás zsákutcájából. Valaki mondja meg hogyan kell élni? - tette fel a kérdést az előadó, majd Szent Ferenc imájára világított rá - Életem során legyek a béke eszköze, én legyek az, aki gyógyítja a sebeket.
Jézus a jó pásztor vállán viszi az elveszett bárányt miután megtalálta. Nem csak az a lényeg, hogy megtaláljon, hanem, hogy hazavigyen, mondta Levente atya. Feladatunk, hogy mi is vállunkra vegyük a másik ember terhét és vele együtt vigyük az Úr elé. Az előadásban hallottakat a kiscsoportban tovább lehetett taglalni, személyes élményekkel gazdagítani. A délután folyamán a sportkedvelők parasztolimpián vehettek részt.
A nap élményszerű irodalmi esttel végződött.
Palkovics Mária, Nagybecskerek
Harmadik tábori nap, 2026. aug. 5. szerda
Hegyek. Erdők. Patak. Hűvös éjszakák, szikrázó napsütés délben. Mamutfenyő. Székelyjó. A tábor harmadik napján, hűs reggelen, vízi tornára vártunk. A kellemes mozgást, felfrissülést imaóra követte. A bőséges reggeli után anyaországi testvéreink bemutatkozó dalaival kezdődött a délelőtti program.
A nap témája Assisi Szent Ferenc imájából egy sor: “…hogy összekössek ott, ahol széthúzás van”. Ezt a témát dolgozta fel Oros Roland atya előadásában, amely a közösségépítésről és kiengesztelődésről szólt. A közösségben együtt kell húzni az igát. Különbözőségeink ellenére egységre kell törekednünk. Jézus kívánsága az volt: Legyenek mindnyájan egy. Békére és egyetértésre kell törekednünk. Azt kell keresni egymásban, ami összeköt. És ami összeköt, legyen jó. Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé, ez volt táborunk jelmondata. Keressük a megértést. Gyakoroljuk az alázatot, szeressünk elsőként. Ne várjunk a másikra és imádkozzunk egy szívvel-lélekkel közösségeinkért. Roland atya tartalmas előadását kiscsoportos foglalkozás követte. Csoportvezetőként megkértem a csoportom tagjait, hogy párosával üljenek le beszélgetni és keressenek három dolgot, ami közös bennük. Miután ezt megbeszéltük fogtunk egy gombolyag fonalat. Akinél a fonal volt, mondott egy értéket, ami fontos számára, a fonal végét megfogta és továbbdobta a gombolyagot annak a személynek, akinek számára ez az érték szintén sokat jelent. Majd ő is elmondta, mit tart értéknek, megfogta a fonalat, továbbította a gombolyagot és így szép lassan kialakult közös értékeink hálója. Bevallom én csak egy egyszerű játéknak gondoltam, de miután a fonal végére értünk és láttam az örömteli arcokat, mély hálát éreztem. Meghatározó pillanat volt ez számomra a táborban. Küszködések árán ugyan, de sikerült lefotózni művünket, és szorgosan visszagombolyítottuk a fonalat.
Délután Sebes várát vettük be, rövid, de nagyon meredek út vezetett odáig, amelyet gyalog tettünk meg. Odaérve még fellépcsőztünk a vár tetejére egy nagyon szűk folyosón. Megcsodáltuk a kilátást, majd a várudvarban szentmisét mutattunk be ft. Tóth Attila atya vezetésével. Visszatérve a táborba szentségimádással és gyónással zártuk a napot.
A hegyekben a gondolatok átrendeződnek. Velünk is ez történt. Aznap megláttuk az egység lehetőségét, hogy arra a jóra koncentráljunk, ami összeköt bennünket és így legyünk mindnyájan egyek.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Negyedik tábori nap, 2026. aug. 6. csütörtök
„… hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz” - ez volt a csütörtöki nap mottója, ami vissza-vissza köszönt az előadásban, a prédikációban, a szentmise könyörgéseiben, de még az esti kvíz játékban is.
Az íjászok már reggel hat órakor megkezdték a nyilazást. Majd fél héttől „vízi torna” várta a korán kelőket. A többieket hét órakor énekkel ébresztették a nap felelősei, vagyis közösen az erdélyiek és a felvidékiek. A reggeli torna után fél nyolckor ismét meghallgattuk a „Biblia egy év alatt” soron következő részét, illetve ezzel egyidőben a nagy sátornál gitáros dicsőítésre is volt lehetőség. A reggelit követően az erdélyi és felvidéki régió mutatkozott be népdalokat énekelve.
Ezután Pék Sándor atya előadását hallgattuk meg Márton Áronról, a példaértékű, egyenes gerincű, tiszta tekintetű, megalkuvást nem ismerő, és Jézusért hosszú időre szobafogságra ítélt püspökről, aki sosem veszítette el a reményt. Minden megállapítást egy – egy szemelvény követett, Skolasztika Szociális Testvér által lejegyzett személyes hangvételű megemlékezéseiből, melyeket Zalder Éva Mária nyugalmazott magyartanárnő olvasott fel. A kiscsoportok azt kapták feladatul, hogy beszéljék meg, milyen kihívásokkal kell szembe néznünk napjainkban, és hol kell Márton Áron módjára megalkuvást nem tűrve „kihúznunk a gerincünket”.
A szentmisében ismét megéltük az egymással, az egyházzal és a Krisztussal való közösséget. Délután több alternatív program várta a táborlakókat: népmese elemzés Szeibert Andrással, filmvetítés Assisi Szent Ferenc életéről, illetve a bevállalósak csatlakoztak a fiatalokhoz, és elzarándokoltak (sétáltak) az 500 évesre becsült mamutfenyőhöz. Vacsora után háromfordulós Kvíz játék volt tizenkét, hatfős csapat részvételével. Természetesen a szurkoló tábor sem maradt el, de nekik tilos volt a részvétel (a súgás nem volt engedélyezve). A nyertes csapat tagjai a finom bor, és Hálós golyóstollak mellett, nyertek egy hosszú hétvégét is Székelyhídon.
Ismét sok szép és jó élménnyel lettünk gazdagabbak, vagyis ajándékoztuk meg egymást, így szaporodtak a köteleink végén a bogok (minden jó tettemért köthettem magamnak egy csomót) és a színes pántlikák (azok kötötték fel nekem, akik észrevették, hogy jót tettem velük).
Szabó Andrea, Mohol
Ötödik tábori nap, 2026. aug. 7. péntek
Szeretettel osztom meg veletek a székelyjói Háló-tábor zárónapjának beszámolóját, amelynek mottója: „...hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik”
Mi délvidékiek voltunk a pénteki nap házigazdái. Hangos ébresztő énekünkkel kezdtük a napot. Ezt követte egy friss reggeli torna Jablonszki Sándor barátunk vezetésével. Az elmélkedő reggeli ima meghallgatása után a délvidéki régió bemutatkozása következett. Két népdalcsokorral mutatkoztunk be, egy bánságival, a magyarcsernyei társaink jóvoltából és egy bácskaival, amelyet moholi hálós társunk vezetett.
A délelőtt folyamán egy tanulságos előadásban volt részünk, amelyet Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész tartott. Személyes élményeivel és szemléltető példáival rámutatott arra, hogy az a feladatunk, hogy fény legyünk a környezetünk részére. Délután táborzáró szentmisére került sor, amelyet Blaga Tóni atya mutatott be, a jelenlévő atyák részvételével. Ezután következett a táborzárás, megjelenítve Assisi Szent Ferenc életútját.
A napot fergeteges táncház zárta.
Hogy miért is jöttünk a táborba? Hogy találkozzunk, feltöltődjünk, imádkozzunk, Istent jobban megismerjük, kiscsoportos beszélgetések alatt új tapasztalatokat szerezzünk, örömeinket és fájdalmainkat megosszuk, új barátokat szerezzünk és hogy a régi barátságok is tovább mélyüljenek.
Juhász Jolán, Muzslya
Székelyjói Háló-tábor gyermeki szemmel
A 2026-os Kárpát-medencei Háló – tábor, Erdélyben, Székelyjón volt. Én a gyerek altáborba kerültem idén is. A 6-12 éves korosztály jöhet ide. Mivel 11 éves vagyok, én is ebbe a csoportba mentem.
Míg a szüleink előadáson és kiscsoportos beszélgetésen vettek részt, mi sokat játszottunk. Hétfőn bemutatkozós játékkal kezdtünk. Játszottunk még lecsapósat, intelligens bummot, japán focit, forró szél fúj és te vagy Guffy? nevű játékokat is. Nekem a lecsapós és a forró szél fúj tetszett legjobban. Volt gasztroest is, amire minden régió sok finomsággal készült és azután táncházban vettünk részt. Amikor nem volt csoport, a barátnőimmel voltam. Sokat beszélgettünk, játszottunk, medencéztünk, fagyiztunk, szóval egész nap nem láttak bennünket a szülők. Délutánonként színeztünk, vágtunk, ragasztottunk. Assisi Szent Ferenc volt a tábor témája. Gyurmáztunk és karkötőt is fontunk. Szerdán délután Sebes várát néztük meg. Nagyon szép és magasan helyezkedik el. Felmentünk a vár tetejére. Aznap ott tartottuk a szentmisét is, nekem nagyon tetszett. Pénteken este, a záróbulin sokáig táncoltunk a lányokkal.
Ez volt a 11. Háló-táborom és nagyon tetszett. Jó volt, de rövid volt. Én szeretném, ha húsz napos lenne, vagy bár legalább tíz.
Bollók Kinga, Zenta
Hazautazás, 2026. aug. 8. szombat
Hajnali csomagolás a buszba, csendes hálaadó szentmise, amelyet a táborban résztvevő két délvidéki atyánk, Ft. Vreckó Ferenc zentai esperes-plébános és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán mutattak be. Reggeli, búcsúzkodás és fotózás, majd hazaindulás kissé szomorkás hangulatban, mert elröppent ez a hét is, amely megtöltötte szeretettarsolyunkat sok felejthetetlen élménnyel. Hazaérkezvén rendszerezzük őket és ezekből meríthetünk az elkövetkező hétköznapjainkban.
A Délvidéki Háló beszámolója és fotói (Fb) >>
Kárpátaljai képek a Háló táborból (Fb) >>
A Partiumi Háló képei (Fb) >> A Partiumi Háló kisfilmje (Fb) >>










































































