Kedves Testvéreim! Ismét hazatértem oda, ahonnan elindultam 
, azaz Csíksomlyóra, a találkozóra . Miért is fontos nekem? Hát, mert itt kezdtem el hálózni, illetve az ifjúsági találkozóról való hazatéréskor fogalmazódott meg bennem az, hogy Szilágysomlyón is próbáljak embereket behálózni, illetve eleget tenni az egyetemes apostoli küldetésnek.
Csütörtök este minden szükséges dolgot becsomagoltam. Reggel, mikor felkeltem, nagyon izgatott voltam és az irodában nagy nyugtalanság fogott el, mert az idő alig akart telni, minden egyes perc, mintha több mint 60 másodpercből állt volna. De eljött az indulás ideje és nagy öröm és boldogság töltött el, mikor beültem a kocsiba, bekapcsoltam az övet, és elindultam. Egész Kolozsvárig minden rendben volt, ott ért az első negatív meglepetés. A kocsinál műszaki gondok akadtak. Felhívtam egy szerelő barátomat, aki mondta, hogy egy órát várjak, és aztán tegyem, amit mond, és majd aztán kiderül, hogy folytathatom-e az utam. Míg ültem, az egy óra alatt az út szélén éreztem azt, hogy a kocsi nem adhatja fel a szolgálatot, hisz nekem meg kell érkeznem Csíksomlyóra, mert ugye „hazatérek”, hisz a már szájról szájra terjedő monda is azt tartja, miszerint a csíksomlyói Szűz Anya minden gyermekét hazavárja. Teljes mértékben éreztem, és a szívem is azt dobogta, hogy engem is hazavár, és hittem, hogy újból folytathatom az utam a cél felé. Elővettem a rózsafűzért, és imádkoztam. Aztán egy óra elteltével felhívtam a szerelőt, aki elmondta, mit és hogyan tegyek. Az autó beindult. Mondta, hogy a következő városban, azaz Tordán álljak meg, és ellenőrizzem le a kocsit, nehogy gond legyen. Hála Istennek Tordán minden úgy működött, mint azelőtt, így tehát az egy órás megszakítás után ismét folytattam az utam. (Ma viszont bevittem a kocsit a szervizbe.) Mikor leérkeztem Szovátára, rossz idő kapott el, esett az eső, jött a jég, a látási viszonyok is rosszak voltak, de annak ellenére, hogy az eső rendíthetetlenül esett, de én is meg rendíthetetlenül haladtam tovább. Hála Istennek a 400 km-t végül este 20.45-kor teljesítettem.
Örömmel fogadtak megérkezésemkor. Sajnos egy kicsit elkéstem, mert nem értem el a kezdeti programokat, de igyekeztem gyorsan bekapcsolódni. 21.15-kor kezdődött Szvorák Kati Kodály és Liszt-díjas népdalénekes koncertje. Hát, mikor vége lett a csodálatos műsornak, éreztem, hogy kezdek ráhangolódni a találkozóra. Úgy lelki, mint magyar nemzeti öntudatomnak kalóriában gazdag táplálékot nyújtott. Ennek végezetével én is kaptam szobát méghozzá a 212-est. Sokat nem is tétováztam, tisztálkodtam és lepihentem, és amint a Zsoltáros írja a Szentírásban, testem reménységben elpihent. Illetve nem csak reménységben mert tudtam, hogy szép nap elé nézek.
Reggel mesemondó mókamester Misi ébresztette humoros módon a társaságot. A reggeli készülődés után jött a reggeli lelki táplálék, illetve azt követően pedig a testi táplálék. A reggeli után következett az első előadás, melyet Jitianu Liviu (Jiti) teológiai professzor tartott, aki kedvenc professzoraim közzé tartozik kiemelkedő bölcsessége miatt. Tudni kell róla, és ő is kiemelte, hogy előadásában nem azért használ idegen szavakat, mert ezzel kevélykedni akarna, hanem hogy tanuljunk és hogy más alkalommal ne legyen számunkra idegen egy-egy szakszó. Csodálatos volt az előadása, hisz ismét beindította az emberek gondolkodását. Hisz ő az egyetemen mindig arra buzdított mindenkit, hogy merjen gondolkodni. Azt gondolom, hogy aki odafigyelt, az sok mindenen elgondolkozhatott. Imáinkban kérjük Istent, hogy számos ilyen emberrel ajándékozzon meg minket, melyek a népnek úgy hitbeli mint nemzeti öntudatát erősítheti illetve növelheti.
Előadása után jött a kiscsoportos beszélgetés, ami ismét kellemesen telt, mert új embereket tudtam megismerni, illetve új látásmódokat megtapasztalni. A sok agyalás után ismét jött a testi táplálék, az ebéd. Ebéd után volt szieszta, azt követően jött az érsek úr előadása, illetve utána következett egy kerekasztal beszélgetés. A sok tudományos előadást a Szentegyházi Gyermekfilharmónia tette könnyeddé. A fantasztikus műsort érseki mise követte. Miután a lelki táplálék megvolt, ismét a testi táplálkozás következett. Vacsora után pedig ismét a jó hangulaté volt a főszerep, mely a népdaléneklésben nyilvánult meg, illetve azt követte a már ismert Dj Szabi bulija. A buli alatt fogyasztani lehetett zsíroskenyeret, na és a hagyma sem hiányozhatott. A buli eléggé elhúzódott, hiszen a társaság jól érezte magát.
Vasárnap reggel, szombathoz képest fél órával később volt az ébresztő, mely ismét nagyon kellemes volt, hisz éneklés közepette ébredtem, ébredt a társaság. Az ébresztőt az áhitat, majd pedig a kiértékelés és a jövőbeli tervek megbeszélése követte. Így lassan-lassan a vége fele érkeztünk, hisz ez után következett a záró szentmise majd a záró ebéd. Másoknál jött az elköszönés, amit én nem szeretek, hanem inkább csak köszöntem, mert remélem a mihamarabbi viszontlátást.
Ismét új barátságokra tettem szert, új szemléletmódokat tapasztalhattam. Lelkileg-szellemileg sokkal gazdagabb lettem. Megerősödtem abban a hitben, hogy továbbra is maradjak állhatatos, és küzdjek a hitemért és magyarságomért, illetve másoknak is tudjak segítségére lenni az épülésében.
Hiszem és tudom, hogy Isten mindenkit több talentummal is megáldott, a probléma csak ott van, hogy az ember sok esetben lusta és nem akarja kibányászni önmagából a kincseket, illetve fél a kihívásoktól.
Isten áldjon mindnyájunkat!
Józsa Nándor Lóránd
