Sajna megkésve írom ezt a pár sort a november 21-22-én tartott partiumi bogozói találkozóról, de még frissen élnek bennem az emlékek és érzések.
Számomra azért volt fontos a hétvége, mert akik eljöttek úgy vélem sok élménnyel és kibogozott gondolatokkal tértek haza a megnyert projektünkkel kapcsolatban.
Múlt hétvégén partiumi bogozói találkozónk volt, mely a nagy pályázatunk nyitókonferenciája is volt egyben.
Négy beszámolót lehet olvasni itt a szatmárnémeti Háló találkozóról
Az első Háló portya 2004. július 17-én volt a Minorita templomban, amikor bemutatták Nagybányán a Hálót. Most 2009. szeptember 19-én volt az ötödik nagybányai Háló találkozó, amelynek helyszíne a Szent József templom volt. Az eltelt időszakban sokat alakultunk, fejlődtünk. Mind többen érdeklődnek és jönnek el a találkozókra.
A tenkeiek lelkes csapata sok szeretettel fogadta az immár harmadik tenkei találkozóra érkező vendégeket. Még az idő is nekünk kedvezett, ugyanis a reggeli esőt derűs napsütés követte, és végigkísérte a találkozót az elejétől a végéig.
Ebben a rohanó világban nincs időnk egymásra, nincs időnk elmélyíteni a hitet, nem érezzük az ünnepek, szokások, szertartások igazi értékét. Pedig tudnunk kell, hogy az ember több annál, hogy csak jóllakjék egy ünnep alkalmával, az emberben űr tátong, hiány, lelki nyugtalanság. Mindenkinek meg kell tanulni hinni abban, hogy rajtunk keresztül, a mi tetteinken keresztül is képes felragyogni az Isten. Az öröm forrásainak keresésében vagyunk s talán tudnunk kellene, hogy a valódi öröm a tiszta szívű ember lelkében van.
A partiumi regionális Háló találkozó jelmondata: „Aki e világ fölé tud emelkedni és arcát Isten felé fordítani, az megtalálta az élet napos oldalát!
Böcskei László, az új nagyváradi püspök úr is megtisztelte a találkozó résztvevőit és szentmisét mondott a résztvevőknek. Szentbeszédjében többek között a szeretetről, a szolga és a barát különbözőségéről szólt. Ez utóbbiról kifejtette, hogy a szolga lelketlenül, vagyis lelkesedés és öröm nélkül végzi a munkáját. Lelketlen termék a jellemzője, léte a szolgaság. A barát, belső ösztönzésre cselekszik, felülemelkedik az én korlátján. Nem méricskél, nem tompul el, tud a felebarátaiért és a feladatért lelkesedni. Tehát legyünk mi krisztusi és nem szolgai alakú keresztények a templomban és a napi életben egyaránt.
A mottónak választott Szent Péter levél kapcsán az emberiség jövője előtt álló veszélyekről, fenyegetésekről beszélt. Ezek a tudósok által egyre közelebbi időpontra becsült világméretű környezeti katasztrófa, a gépek, eszközök uralma felettünk, a "családrongálás", és a relativizmus "az Isten lét pimasz semmibe vételének" diktatúrája. Az előadásainak legvégén reményként elmondta, hogy az értékeken alapuló cselekvéssel, közös összefogással a helyzet pozitívan befolyásolható. Ákos atya előadásainak rövid kivonatai voltak a kívül-belül duplaoszlopos neoklasszicista Minorita templomban tartott prédikációi. A találkozó végén Serendán Gréti kérésére "Mutassa be nekünk röviden a ciszterci rendet" Ákos atya egy plusz kiselőadást tartott a különböző szerzetesrendekről, és persze a ciszterciekről.
A kiscsoportos beszélgetések témái egyrészt az volt, hogy mit tehetünk saját magunk a környezetszennyezés ellen, másrészt a modern technika fenyegetései voltak. Az előbbiek kapcsán sok praktikus tanácsot adtunk egymásnak, ezek közül sok még spórolni segít, az utóbbi kapcsán főként az internet hasznos és árnyoldalairól beszélgettünk.
Szombat este megcsodálhattuk a fényárban úszó belvárost, a túlságosan is pazarló fényekkel kivilágított Városházát, Városi Színházat és Minorita templomot, ami talán a nyolcvanas évek romániai sötétségét próbálja túlkompenzálni. Az esti bulin, amikor a zenekar a régi Omega slágereket játszotta és a mozgássérült hálóstársunk Lango Kriszti megmutatta, hogy a Petróleumlámpára és a Régi csibészekre még kerekesszékben is lehet táncolni, a Régi csibészek szövegét hallgatva jutott eszembe, hogy a találkozó olyan volt, hogy "Azt tettük, amit szeretünk".
Itt Nagybányán az idén mi is szerettünk volna hálós farsangi mulatságot rendezni. Mind hívogattuk egymást, végül sikerült összeülnünk egy kis beszélgetésre január 30-án.
Úgy terveztük hogy együtt leszünk a Szt. József plébánián, a kedves ottani hívekkel, akik egy páran már részt vettek a novemberi Háló találkozónkon. A plébános úr is, Magasz Jenő atya, szívesen fogadott minket. Így történt aztán, hogy február 21-én, szombaton az esti szentmise után gyülekeztünk a hittanteremben farsangi mulatságra, mi is a hálósok 11-tagú csoportja.
Február 14-én este kezdetét vette nálunk is a már hagyományos farsangi bál! A mostani egy picit más lett mint a többi, mert hogy más célokat is tűztünk ki, nem csak azt hogy mulatozzunk. Azért jelezném hogy ez se volt mellékes!
Meghívtuk mindazokat a civilszervezeteket és magánszemélyeket, akikkel a nagykárolyi Háló csoportja kapcsolatban van.
