2014. március 1-én a nagyszalontai Római Katolikus Plébánián dr. Lőrincz Ottó plébános úr oltalma alatt, Gál Mária és Erős Anna szervezésében, a Partiumi Háló vezetőjének, Konrád Katalinnak és kis csapatának részvételével hálós farsangot rendeztek, hogy vidámsággal, mókázással elűzzék a gonosz szellemeket és a telet a térségből.
Az idén nem Déván, hanem Csernakeresztúron voltunk lelkigyakorlaton. Az utunk Nagyváradról igazán kalandos és hangulatos volt, de a jókedv elengedhetetlen volt, még ha nagyon korán is volt mindenkinek. Hosszúra elnyúlt utazásunk végén megérkeztünk Csernakeresztúrra. Ahogyan már megszokhattuk a Hálós programokon, meleg fogadtatásban volt részünk, és éreztük azt, hogy - igen, megérkeztünk, és jó, hogy itt vagyunk.
A ráhangolódás és a beszélgetések Pantea Tibor ferences testvér vezetésével zajlottak. Eleinte meglepő volt a témaválasztás, legalábbis számomra mindenképpen, mivel idén a a gyulafehérvári egyházmegyében a plébánia éve van, ezért e köré épült fel a szombati napunk. Ezután kellemesen csalódtam. A testvér annyira személyesen tudta átadni az üzenetét és sokakat meghatott az, ahogyan elmondta mennyit jelent neki az egyház és a plébánia. Számomra a legjobban az maradt meg, hogy azok, akik az egyházhoz tartoznak, a keresztény emberek, soha nincsenek egyedül, mindannyian egy közösséghez tartozunk.
Ezután feladatot kaptunk, és mindenki kiélhette az alkotás vágyát, majd kicsit elmélyülve mindenki átgondolhatta a szerepét, az életét az egyházban, hogy mit szeretne megvalósítani azért, hogy igazán jól érezhesse magát abban a közösségben. Ezt egy csoportos beszélgetés zárta. Mindig jól esik megtapasztalni, hogy mennyire türelmesen tudunk odafigyelni egymásra, mindenki bátran elmondhatja azt, ami benne van. Szerencsére annyi minden összegyűlt bennünk, hogy még az időt is túlléptük. Ezután nagy körben Tibor testvér magyarázatokat fűzött az összegyűlt válaszainkhoz, és mesélt arról milyen nehézségei lehetnek egy papnak és, hogy mennyi múlik a gyülekezeten is. Ezzel felvezette az ebéd utáni film témáját is.
A vendéglátóink ínycsiklandó finomságokkal vártak ebédidőben. Ezután egy igazán tanulságos és megható filmet néztünk meg, Pablo atya életéről és arról mennyire nagyszerű ember volt. Érdemes mindenkinek látnia legalább egyszer ezt a filmet a címe: Az utolsó hegycsúcs. Végül átsétáltunk a templomba. Nagyon tetszett a templom egyszerűsége és számomra ez tette igazán széppé. Közösen részt vettünk a misén ahol is Tibor testvér elgondolkodtató prédikációt tartott, igazán a bűnbánati időszakhoz illő volt.
Az este folyamán elkészült a csoportkép is, majd nagyon finom és laktató vacsorával zárult program. Ezután még elbeszélgettünk egymással majd a nagy többség visszavonult a szállásra. Néhányan szíverősítő és jó hangulat mellett töltöttük az este többi részét. A késői órákban megérkeztek Konrád Kati néniék is, így nyugodt szívvel tettük el magunkat másnapra.
A vasárnapi lelki programot Konrád Katalin tartotta nekünk, játékosan, mozgósan, de mégis megvolt az üzenete, a komolysága. Úgy érzem személyre szóló élmény volt mindenkinek, és mindenki meg lett szólítva egyénileg és remélem, megkapta mindenki a lelki feltöltődést, amire szüksége volt. Nekem sokat jelentett és biztos vagyok benne, hogy másnak is. Játékkal rázódott fel a társaság, amit mindenki élvezett. A mai napon egy igazán kedves német lány is ellátogatott hozzánk és részt vett a programon.
Megköszöntük a szívélyes vendéglátást a Nisztor és Lőcsei családnak, akik lehetővé tették, hogy a találkozó megvalósuljon. Az ebéd nagyon finom volt, személy szerint külön köszönet azoknak, akik elkészítették. A búcsúzás után a viszontlátás ígéretével hazafelé vettük az irányt, és a találkozón megélt érzésekkel a szívünkben megérkeztünk otthonainkba.
A hétvége sokszínűsége, változatossága, üzenete és a jó társaság, jó beszélgetések remélem erőt adtak mindenkinek, akik részt vettek a lelkigyakorlaton. Otthon, nyugalmat és békét sugározva a környezetünk felé, másoknak is átadhattuk ezeket az érzéseket.
Első látogatásunk Nagybánya, Cziple Aurélék otthona. Kedves fogadtatás, hosszabb beszélgetés családról, a helyi Hálóról és a felmerülő problémákról is. Már itt megtapasztaltam a személyes találkozás fontosságát, és hogy András miért tesz meg ilyen hosszú utakat ennek érdekében.
Külön bájt adott az itteni találkozónak, hogy utánunk valamivel befutott Konrád Katalin is Nagyváradról, két szimpatikus kísérőjével. Így ízelítőt kaphattam a Háló dinamikájából, spontaneitásából és hálózatépítéséből.
Este farsangi bál a nagybányai Teleki Magyar Házban. A bálon igen vidám volt a hangulat, kedves emberek és finom falatok fogadtak minket. A beszélgetések során tisztaszívű, őszinte magyar embereket ismerhettem meg, akiknek hite még nekem is ad reményt és erőt a kitartáshoz. Nagyon örültek András látogatásának, akire mindenhol mentorukként tekintenek.
Este már Szatmárnémetiben, egy kedves, barátságos házaspárnál, Szeibel Krisztinánál és férjénél kaptunk szállást. Szombat délelőtt beszélgetés a helyi bogozókkal, és ekkor derült ki, hogy este hivatalosak vagyunk Böjte Csaba atya jótékonysági báljára Nagyváradon.
Kezdeti kétségbeesésemet öröm váltotta fel, mert vendéglátónk felajánlotta segítségét báli ruha, cipő, ékszer kölcsönzésével. Nagyon jól esett a segítség, távol voltam Pécstől, mégis otthon, biztonságban érezhettem magam.
Következett Nagykároly, Pakulár Judit és bogozó csapata. Várták már Andrást, nagyon. Beszéltek mindennapjaikról, a csoportról, tervezett programjaikról. Megerősítés volt nekünk is, vendéglátóinknak is ez a látogatás.
Villámgyorsasággal Nagyváradon teremtünk, ahol az elegáns bálban ott volt Nagyvárad színe java. Úgy éreztem, hogy a helyi magyarságnak fontosak ezek az alkalmak.
Vasárnap délelőtt számomra városnézés volt a program, míg András Katival dolgozott. Az ebéd a Kanonok soron lévő Háló irodában zajlott, ami így számomra összekötötte a múlt történelmét mai feladatainkkal.
Az ebéden jelen voltak a Háló nagyváradi tagjai, magyar katolikus családok, gyermekeikkel. A közösségben érezhető volt a szoros összetartozás élménye, szemmel láthatóan nagyon örültek egymásnak, és ebből juttattak felénk, vendégeiknek is. Meghatottan és örömmel köszöntem meg szíves vendéglátásukat, az őszinte beszélgetéseket.
Nagyon tartalmas volt ez a partiumi látogatás, erőt merítek és töltődöm belőle azóta is, nap mint nap.
Balatonyi Barbara
Pécs
2014. február 28-án a Teleki Magyar Házban negyedik alkalommal szervezett farsangi batyubált a nagybányai Háló Mozgalom. Közel 50, minden korosztályt képiselő nagybányai és bányavidéki jött együtt elűzni a telet, de budapesti és nagyváradi vendégek is megtisztelték az eseményt. Látványos jelmezek, megannyi díj, sok vidámság, közvetlenség, zene és tánc, nótázás és a batyuban hozott finomságok tették az estét rendkívül kellemessé.
A megnyító után Szeibert András, a Kárpát-medencei Háló egyik alapítója és egyben a Háló vezetőségi tagja köszöntötte a résztvevőket. Megköszönte a helyi magyar közösség összefogását és összetartását majd a Kárpát-medencei kapcsolatrendszer összetartó erejéről beszélt. Ezeket a helyi találkozókat szépen csináljátok meg. Érezzétek jól magatokat benne, lelkesítsétek egymást és fogjatok össze. Erősítsétek a helyi folyamatokat és a helyi mozgásokat, de soha ne felejtsétek el, hogy ezt miért csináljuk, és azt a bizonyos Kárpát-medencei összetartást, azt a kapcsolatrendszert ne felejtsétek el soha sem.
A nagybányai magyar közösség összetartó ereje, a kiváncsiság elhozta a rendezvényre a nagyváradi Konrád Katalint, a Partiumi Háló régióvezetőjét, a Háló vezetőségi tagját. ?Amikor Nagybányáról beszélek mindig az jut eszembe, hogy itt sok olyan ember él, akinek nagyon fontos az, hogy magyarul beszélnek, nagyon fontos az, hogy Istenben higgyenek, és ez az összetartó erő tartja bennük a lelket, hogy tovább is tudjanak sok, sok rendezvényt szervezni. Sok jó találkozást egymással, egymás szemébe nézve, és egymástól őszintén megkérdezve, hogy vagy? Őszinte válaszokként, hangzodjanak el azok a válaszok amik bennetek vannak. Tartsátok meg ezeket a jó szokásaitokat, hogy találkoztok egymással minél többet, hisz egymást csak így tudjátok támogatni - mondta Kati.
A jelmezek között volt katicabogár, méhecske és varázsló, az eseményre eljött Piroska, a Nagy Ho-ho-horgász, ott voltak a roma, a mexikói, az indiai nemzetiség képviselői, egy amerikai farmer család, volt aki egyenesen az M3-ról jött, vagy a délutáni teát jött felszolgálni.
Minden jelmezt díjaztak, és minden tombola jegy nyertes volt. A tombolajegyek eladásából rendezvények költségét fedezik.
A jelen levők örvendtek egymásnak, rendkívül jól érezték magukat.
A negyedik nagybányai hálós farsangi batyubál mottója ez volt: Evezz a mélyre és vesd ki a hálót. A nagybányai Háló idén ünnepli 10. évfordulóját. Ezalatt a tíz év alatt egy alapcsoport, egy alapközösség alakult ki, akik tudnak együtt dolgozni, eljárnak együtt különböző programokra, szervezik ezeket a programokat, és ez óhatatlanul hozza maga után azt, hogy ennek van egy kisugárzása, - mondta Szeibert András.
Nagyon szép találkozóra gyűltünk itt össze Nagybányán. A nagybányai 10. évfordulós események sorában az első a farsangi bál. Nagyon fontosak ezek az események, amikor így az emberek szórakoznak is, és találkoznak egymással. Találkoznak mindazzal a régi hagyománnyal, amit gyermekként megéltek, és azokat mind átadják gyermekeiknek, azoknak a fiataloknak akik megjelennek. Megmutatják azt, hogyan lehet szépen szórakozni, hogyan lehet jól szórakozni, és hogyan lehet ezeket a mi hagyományainkat, többek között a farsangi hagyományt is megőrizni.- mondta Konrád Katalin, aki 2001 óta aktív tagja a Hálónak. Már az életem részévé vált. Nem igazán létezem Háló nélkül, nem tudom elképzelni az életemet Háló nélkül, mert számomra nagyon fontos, hogy magyarságunkat megőrizzük. Nagyon fontos nekem az, hogy az Istenhez vezető utat megtaláljuk közösen, egyedül nem lehet egyik utat sem járni, csak közösen. Csak együtt tudjuk ezt az utat járni, ha vannak társaink akiknek megfogom a kezét, aki megszorítja a kezemet, ha szükséges. - vallotta.
Háló ifjúsági vezetők találkoztak Nagyváradon. A Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában nyilatkozott Konrád Csongor Nagyváradról, Pázmán Kató Gyergyószentmiklósról és Orosz Sára Ózdról.
A tavasz kezdetével találkoztunk az ifi bogozókkal Nagyváradon. Nagyon kellemes, sokoldalú és hasznos volt. Elsősorban kellemesnek tartom azért, mert a rég nem látott barátaimmal találkozhattam, ami minden alkalommal egy élmény.
A sokoldalúsága abban rejlik, hogy tulajdonképpen műhely volt, ahol eleinte igyekeztünk tisztázni különböző Hálós dolgokat: Mi a Háló? Miért szeretjük? Ki a bogozó? Mi bogozók vagyunk-e? Van-e helyünk a Hálóban, mint Háló ifi? (hát persze, hogy van!:) ).
Mindenki őszintén kifejtette a véleményét, egyetértett valakivel, vagy megcáfolt valamit. Gondoltam közben magamban, hogy: ?Ez igen, hejj! Összhang a sokféleségben, jó kedv és béke. Nekem itt a helyem!?. Az idő teltével az addigi lelkesedésem egyre csak nőtt. Szombat estefele, amikor kicsit konkrétabban kezdünk beszélgetni arról, hogy milyen feladatink vannak/lesznek és hogy ki vagy kik lesznek azon személyek, akik felelősséget vállalnak a végkifejletekért, már megérett bennem a gondolat, hogy én szívesen leszek az, aki vállal... több mindent... sokat.
Végül négyen voltunk, akik úgy láttunk, hogy kezünkbe vesszük magunkat: Orosz Sára, Tamás Luca, Pázmán Lehel és én. Nagyon megnyugtatott az, hogy a kör többi tagjának nem volt semmi ellenvetése, és azért tartom hasznosnak, mivel egy olyan döntést sikerült meghoznunk, amivel mindenki egyetértett.
Köszönöm Istenem, hogy a megújító tavaszi szeleddel összegyűjtöttél minket és lendületet adtál nekünk, kérlek, maradj velünk továbbra is!?
"Adjunk hálát a múltért, éljük szenvedéllyel a jelent,
és tekintsünk bizalommal a jövő felé." (Boldog II. János Pál Pápa)
A nagybányai Háló egész évben programokkal készül.
Több éves hagyomány az arad-belvárosi plébánián, hogy advent idején a Háló szervezésében vasárnap esténként, miután együtt meggyújtják az adventi gyertyát, meghívott lelkészek közreműködésével elmélkedést tartanak.
Vasárnap, a 18 órakor kezdődött elmélkedést ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, kanonok tartotta. Miután a 70-nél több résztvevő társaságában Serendan Gréti, a Háló aradi vezetője meggyújtotta a két adventi gyertyát, a jelen lévők nevében köszöntötte az előadót, majd közösen imádkoztak.
Amint bevezetőjében ft. Szilvágyi Zsolt elmondta, ilyenkor, adventi időszakban, egy-egy témáról elmélkedve közelebb próbálunk jutni a Jóistenhez, aki ebben az időszakban meghív mindnyájunkat, hogy a lelkünkre figyeljünk. Előadásának témájául az örömöt választotta, melynek során az öröm forrásának a keresését, illetve minden rosszban valami jónak a megtalálási esélyeit járta körbe. Fontos, hogy magunkban felfedezhessünk egy belső örömöt, ami sokkal több, mint a vidámság. Az egyfajta lelki béke, lelki megnyugvás, mindenben megtalálni az értelmet.
Mert az adventi időszak valóban az örömnek az ideje, amire Szent Pál is rávilágít a filippieknek írt levélben, ami tele van biztatással, noha azt Szent Pál fogságban írta. Halála előtt több évig fogságban volt, mégis az örömöt hirdette, mert "az Úr közel van".
Az adventi várakozásban Isten jobban közeledik felénk, értelmet akar adni az életünknek, ezért örülhetünk. Már az Ószövetségben is a Messiás eljövetelét az örömmel társították: amikor Jézus megszületik, az angyal örömhírt visz a pásztoroknak; ahol Jézus jelen volt, ott megváltozott, örömteli lett az emberek élete, noha nem volt könnyű sorsuk. Még a kereszthalála előtti búcsúbeszédének is öröm volt a kicsengése, megígérte tanítványainak a Szentlelket.
A boldogtalanságra hajlamos embernek szüksége van Istenre, aki segíti a boldogságra, illetve az embertársaira, akik Istenre mernek hagyatkozni. Az előadó bemutatta az Életleckék című kötetet, amit két amerikai pszichológus írt a haldoklóktól szerzett információk alapján. Szerintük a legboldogabb emberek azok, akik a legkevésbé önelégültek, a nagy egóval rendelkezők általában boldogtalanok. Mindannyian a szenvedés iskolájában tanuljuk meg nagy életleckéinket, a szenvedések formálnak igazán érző szívű emberré. Mert a szenvedésre Isten oltóvesszőjeként kell tekintenünk, amivel nemesebb tulajdonságokat óhajt belénk oltani. Boldog az az ember, aki nem elégszik meg csupán az anyagi dolgokkal, mert azok úgysem fogják teljesen betölteni az életét. Többre van szükségünk, mint pénz, a jólét és az anyagi dolgok. Boldogok az irgalmasok, mert az irgalmasság a szeretet erényének egyik megnyilvánulása. Mindez azonban nem lehetséges megtisztulás nélkül, amire a katolikusoknak igen jó módszere a gyónás. Ez által megkönnyebbülünk, mert a bűneinket, a gondjainkat megosztottuk valakivel, tehát nem egyedül kell megküzdenünk velük. Az Életleckékben azt írják: Te határozod meg a boldogságodat, nem pedig az, ami körülötted van. A boldogság nem azon múlik, mi történik, hanem azon, hogyan fogadjuk azt, ami történik. A boldogság vagy a boldogtalanság nem egy eseményben, dologban van, hanem abban, hogyan tudom azt önmagamban feldolgozni. Ha ez sikerül a bajban is megtalálod az örömre okot adó dolgot, s ha nem, akkor körülötted minden tökéletes lehet, úgy is okot találsz a boldogtalanságra. Előadását több, súlyos szenvedésben élő, boldog emberrel kapcsolatos élményeivel fűszerezte. Mindent összevetve, a boldogsághoz egy kisugárzó lelki béke, kibékülés az életünkkel, egyfajta megelégedettség szükséges azzal, amink van. A vidámságnál az öröm sokkal több, az Úr ajándéka, felülről tölt el bennünket a Szentlélek balzsama. Az öröm az a bizonyosság, hogy Jézus velünk van. Advent idején arra törekedjünk, hogy az öröm jobban betöltse az életünket, újranyithassuk szívünket az örömre. Az öröm tízparancsolata: minden reggel bőségesen kérd Istentől az örömet; mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetekben is; szívből ismételgesd, Istenem aki szeret engem, mindig velem van; szüntelenül törekedj arra, hogy a jó dolgokat lásd az emberekben; könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot; kerüld a felesleges panaszkodást és kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb; munkádat örömmel és vidáman végezzed; a látogatókat jó szívvel, szívesen fogadd; vigasztald meg a szenvedőkert, mindenütt az örömet terjesszed, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz; ha örömet szerzel, örömet kapsz - fejezte be előadást ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, kanonok, akinek Serendan Gréti köszönetet mondott a magvas, alaposan dokumentált elmélkedésért. A részt vevőket meghívta a jövő vasárnapi előadásra.
