Immár harmadik alkalommal, szeptember 6-án hálós fiatalokkal, biciklivel vettünk részt a szentjobbi Kisboldogasszony búcsún. Fél nyolckor indultunk Nagyváradról, majd festői tájakon a hegyközön keresztül, mintegy 36 km-es útvonalon 11 órára érkeztünk Szentjobbra a búcsús szentmisére. A szentmise után egy kis agapé elfogyasztását követően biciklikre ülve hazaindultunk. A biciklizés csendjében volt idő elmélkedni és lelkiekben hangolódni illetve felkészülni a búcsúra. Jövőre is szeretettel várunk minden kihívásra vágyót, hogy a zarándoklat valóban zarándoklat legyen.
A programot a Communitas alapítvány támogatta
A helyzetre való tekintettel, az idei családos táborunkat kicsit rövídebb időtartamban, több helyszínen, családiasabb körben és online kapcsolódva egymáshoz tartottuk meg. A partiumi régióból Csernakeresztúron táboroztunk régi Hálós barátainknál, a Nisztor családnál.
Alábbiakban pedig az egyik résztvevő személyes hangvételű beszámolóját olvashatjátok:
Az idei táborunk rendhagyó módon zajlott. A helyzetre való tekintettel szűkebb körben vettünk részt, de annál inkább vártuk a találkozást, együttlétet, öleléseket. Egyszóval, mindent ami ránk “hálosokra” jellemző. A technika segítségével néha sikerült “találkozni”, összehangolódni, a többi tábor résztvevőjével illetve az online táborozókkal, s amikor nem is, akkor is gondoltunk egymásra, imában hordoztuk azokat a Hálós barátainkat, akikkel most nem jöhetett létre a fizikai találkozás. Reggeli imáinkat Jézus közelségének a megtapasztalásával kezdtük. Napközben pedig a közösen hallott előadásokról elmélkedtünk. Megerősítettük egymást az elmúlt időszak adta nehézségeiben és lehetőségünk volt megosztani egymással az ezekből fakadó érzéseinket. Egymást támogatva megkerestük a jó Isten akaratát az új élethelyzeteinkben. Megtaláltuk a közös pontokat és ismét jó volt megtapasztalni, hogy annyi a közös bennünk. Az estébe nyúló beszélgetések, régi táboros emlékeink felelevenítése, ha nem is teljesen, de pótolni igyekeztek a helyzet “különlegességét”, és milyen jó, hogy van honnan merítkeznünk. Van egy forrásunk, amihez mindig vissza lehet térni. Közösségünk megannyi élménye és emléke tette lehetővé, hogy bár rendhagyó módon, körülményeivel együttvéve meghitt táborért mondhatunk hálát Istennek és a szervezőknek! Az Ő áldását kérem mindannyiunkra!
Testvéri szeretettel: Bajusz Bea
Beszámoló és még több kép a fb-n >>
Július 30. és augusztus 1. között ifjúsági lelki napokat tartottunk 20 hálós fiatal részvételével a Nagyvárad-Újvárosi Szent László római katolikus Plébánián. A hosszú hétvége folyamán "lelki sétákon", tanuságtételeken, szentmiséken, előadásokon, közös éneklésen és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül a résztvevők lelkiekben feltöltődtek és megújultak. A lelki napoknak fontos része volt az önkénteskedés (temető takarítás), a játéknak, a közös főzéseknek illetve mosogatásoknak és takarításnak így nem csak lelkiekben gazdagodtak hanem csapatként is erősödtek. Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátokkal legyenek, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjanak figyelni Istenre, és, hogy a szórakozás mellett meghallják és megtartsák egymást hitben.
Aszalós Antónia Piroska
Nyár elején, amikor egy túráról jöttünk haza, kaptunk egy cetlit. A vonaton, azokon az egyenes üléseken ülve kezdtük mind megfogalmazni mik az elvárásaink az idei nyártól. A fehér lap egyre csak telt meg mindenki tolla alatt, de nem írtunk nagy dolgokat. Még több együtt töltött időt kértünk.
A lelki napok július végén zajlottak le, nem is volt kérdés mekkora izgalommal vártuk azt a három napot, amit újra együtt tölthettünk. És nem csak, hogy együtt voltunk, ezen a pár napon, de együtt is építhettük fel. Mindenki részese lehetett a program összeállításának azáltal, hogy elvállalt egy témát és azt bemutatta. Mindegyik nap tartogatott új dolgokat, rengeteg mindent megtudtunk szülővárosunkról. De nem csak Nagyváradot ismertük meg jobban, hanem egymást is. Az egyik kedvenc pillanatom volt, amikor este körbeültünk és végigvettük mit csináltunk aznap. Végre volt időnk elgondolkodni mindazon, amit hallottunk a nap folyamán. Meghallgattuk és figyelünk egymásra, teljes bizalmat mutattunk. A tanúságtételekkor válltak ezek nagyon fontossá, hiszen az őszinteségükkel szemben az odafigyelésünk és tiszteletünk volt a legkevesebb, amit adhattunk.
Persze a programok közötti idő is jól telt. Nagyon könnyű volt egymásra hangolódni terítéskor, az ebéd elkészítésekor és takarításkor is. Mi nem sóztuk el a tésztát, a fiúk pedig nem főzték el a szilvásgombócot. Első este, Zsuzsi tanúságtétele, meg persze a mosogatás után, felmentünk az egyik szobába. Bence hozta a gitárját, a lányok az énekes könyveket, meggyújtottunk egy gyertyát és együtt énekeltünk. Úgy gondolom, hogy ennél szebb lezárást nem is adhattunk volna a napnak.
Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátainkkal legyünk, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjunk figyelni Istenre, és egy kicsit talán arról is, hogy a szórakozás mellett meghalljuk és megtartsuk egymást hitben.
Taar Alexandra
Az előző évek tavaszain már pusztán a tábor gondolatától is mindannyian teljesen felvillanyozódtunk. Alig vártuk, hogy újra felcsendüljenek a tábori énekek, megkapjuk a kiscsoportunkat, jöjjenek a vetélkedők, az éjszakába nyúló beszélgetések, a harmonika-írás, és minden, amitől a Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor (a.k.a. kistábor) Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor lesz. Idén tavasszal viszont a kedves emlékek mellett helyet kapott a nagy adag aggodalom is, hisz akkor még senki sem tudhatta, hogy lesz-e lehetőségünk bármilyen formában megtartani a tábort.
Emlékszem, amikor Konrád Csongi megemlítette, hogy akár ha napközis formában is, de meg lesz tartva a tábor, megcsillant bennem a remény, hogy talán még sem lesz ez egy elpazarolt nyár. Végül július 20–24. között került megrendezésre a 26. Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor, a nagyváradi püspöki palota kertjében, ahova nulladiktól nyolcadikig szeretettel vártunk minden gyereket. A résztvevőket korosztály szerinti csoportokba osztottuk, mindeniket két-három önkéntes csoportvezető irányította. A hét fő témája a természet lett, amihez a minket körülvevő sok növény remekül megadta a hangulatot.
Amikor 20-án, hétfőn megkezdődött a tábor… Azaz mégsem. Nekünk, csoportvezetőknek a tábor közel sem ezen a hétfőn kezdődött. Mi már előző héten szorgosan készültünk, pakoltuk a kellékeket, megbeszéléseket tartottunk a programblokkokat illetően, csapatjátékokat keresgéltünk, zenés próbákat tartottunk, és igyekeztünk lelkiekben is ráhangolódni a táborra, valamint megérteni azt a felelősséget, ami azzal jár, hogy 6-8 gyerekre vigyázunk egy hét minden napján. Mindezek ellenére, 20-án reggel, elmondhatatlan izgalommal vártuk, hogy végre megláthassuk, kikből is fog összeállni az a csoport, akikkel a hetünket fogjuk tölteni, hogy a felsorolt nevekből végre valódi emberarcok legyenek.
Az érkezést követően Szabó Ervin plébános által celebrált szentmisével hivatalosan is kezdetét vette az idei kistábor. A frissen megalakult kiscsoportok megkezdték a közös munkát, először ismerkedtek, majd csapatnevet választottak, zászlót készítettek, indulót írtak, a napi témáról is beszélgettek. Az ebédet a Szent László Líceum udvarán fogyasztottuk el, ahol a délután folyamán sor került még egy csapatok közti sportvetélkedőre is. Másnap a száldobágyi dombok közé kirándultunk. Itt a délelőttöt szintén misével indítottuk, amelyet Tóth Attila Levente plébános tartott nekünk. Egy kis táboros énekelgetés után a csapatok útnak indultak az akadályversenyre, ahol a vezetőik nélkül kellett végigmenniük egy kijelölt útvonalon, különböző feladatokat teljesítve. A jól megérdemelt ebédet pedig játékok és kiscsoportos beszélgetések követték.
Szerdán délelőtt szembesültünk azzal, hogy bizony mindannyiunkat megpirított egy cseppet a nap, de ez nem szeghette kedvünket a további játékoktól, beszélgetésektől. Az ebédet szintén az iskolában fogyasztottuk el, majd azt követően kézműves foglalkozásokat tartottunk. A gyerekek a batikolástól kezdve a gyertyaöntésen át a karkötőfonásig mindent kipróbálhattak, sőt volt néhány szülő, aki szintén becsatlakozott. A csütörtök volt a strandolós napunk. Először elsétáltunk a kráterig, aztán az erdőn keresztül eljutottunk a várva várt strandra. Amilyen „szerencsénk volt”, természetesen ez volt az egyetlen nap, amikor esett az eső, de sebaj, a víz ért fentről és lentről is.
A hét hamar elszaladt, pénteken már búcsúznunk kellett. A záró mise előtt, amelyet Böcskei László megyés püspök celebrált, már kezdődtek a buzgó ígéretek, „Én mindenképp jövök jövőre is”, a kérdések, mint a „De ugye jövőre is te leszel a csoportvezetőm”, és a keserédes búcsú-ölelések. Bár az idei tábor határozottan eltért az előzőektől, egy percre sem bántam meg, hogy részt vettem benne. Remek volt az önkéntes csapat, aranyosak a gyerekek, jók a programok, felejthetetlenek az élmények. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy most megint egy teljes évet kell várnom, amíg újra részem lehet ebben a csodában, amit mi kistábornak hívunk.
Szabó Kincső
Június 14.-én hosszú idő elteltével a Partiumi Háló Egyesület tagjai ismét együtt ünnepelhették a vasárnapi szentmisét hegyközszáldobágyi tó közelében. Délután kettőkor elindultak az ki autókkal, ki biciklivel a szabadtéri szentmise helyszínére. Az alig 15 perces út bizony próbára tette az autók motorát, a sofőrök türelmét és az utasok idegeit, de annál nagyobb volt a megérkezés öröme. Az oltárépítés és a pokrócok leterítése után kezdődhetett is a szentmise, amit Tóth Attila Levente atya celebrált. A kellemes, családias hangulat megteremtéséhez hozzájárult a hálós fiatalok zenei szolgálata, a csodálatos kilátás és a gyönyörű (viszont perzselő) napsütés, ami elől a bozót és az esernyők árnyékába rejtőztek a résztvevők. A jó hangulatot megőrizve a nagyobbak beszélgetéssel, a kisebbek pedig szaladgálással és cseresznyeevéssel (és dobálással) töltötték a fennmaradt az időt. Végül kicsit megpirult vállakkal, de vidáman mindenki hazaindult.
„A holnap lapjain nincsenek foltok” (Grady B. Wilson) mottóval, Hova tovább? címmel szerveztek Partiumi Háló Ifi Találkozót Nagyváradon november 15. és 17. között, melynek fő helyszínéül a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum szolgált.
A meghívott tizenöt előadóval együtt közel százan vettek részt az elmúlt hétvégén Nagyváradon zajlott Partiumi Háló Ifi Találkozón, melyre nem csupán a környékről, hanem tulajdonképpen egész Erdélyből, a Délvidékről és Magyarországról is jöttek érdeklődők, a 14-25 éves korosztályhoz tartozóak, olyan településekről, mint például Marosvásárhely, Déva, Temesvár vagy Százhalombatta. A fő cél ezúttal is az volt, hogy összehozzák a fiatalokat, irányt mutassak nekik, jobb rálátást nyújtsanak számukra bizonyos dolgokra az életükben, és segítséget adjanak ahhoz, hogy lehetőleg jobb döntéseket hozzanak.
A nyitóünnepséget péntek este tartották a Szent László Líceum dísztermében, ahol ifj. Jakab Ferenc főszervező köszöntötte az addig megérkezetteket. Konrád Katalin, a Partiumi Háló Egyesület vezetője felidézte, hogy a Kárpát-medencei Háló közössége immár harmincéves múltra tekint vissza, hiszen az „őshálósok” 1989-ben rendeztek először foglalkozásokat. A partiumiak tizennyolc évvel ezelőtt kapcsolódtak be először, a zánkai táborban kilencvenen képviselték a régiónkat. Az izgalmakkal teli kezdetet számos fantasztikus élmény követte, barátságok szövődtek, erős kötelékek alakultak ki az évek folyamán, mert ahogyan az egyik hozzátartozó megfogalmazta, „ezek a hálósok tudnak valamit”.
A mostani háromnapos összejövetelen a zenéről a hálós ifi zenekar gondoskodott, melynek tagjai Rapa Erik, Szabó Kincső, Szabó Boróka, Lőrincz Bernadett, Lőrincz Bálint, Lőrincz Bence, Lőrincz Alexandra és Fekete László.
Ciucur Losonczi Antonius
Számomra ez a találkozó egy szuper jó élmény volt, amit szívesen megismételnék. Örömmel töltött el az hogy mindenki kedvesen fogadott, pedig még nem ismertük egymást. Az első ismerkedős játék, (a randis) volt a legérdekesebb, igaz kicsit megijesztett az elején de aztán rájöttem hogy nagyon jó ötlet volt mivel így tényleg jól elbeszélgettünk. A zene nagyon vagány volt és pozitív energiával töltött el. A lelki dolgokra térve pedig a Pék Sándor atya előadása meghatott, mert nagyon jól jött egy kis útba igazítás, mivel most tényleg személyes kérdésem a “hova tovább?”. Azon kívül a kiscsoportos beszélgetés is tetszett, mert mindenki hozzá szólt a témához és érdekes gondolatokat osztottunk meg (túl hamar telt el). Őszintén mondom, hogy a legjobb döntés volt az hogy részt vegyek ezen a találkozón és remélem, hogy lesz még részem ilyen klassz élményben. Még annyit tennék hozzá, hogy ügyes volt a szervezés minden szempontból.
Iulia Domsa
Számomra ez a találkozó segített újra feltölteni a lelkem pozitív dolgokkal és boldogsággal. A szombat esti éneklés közben azt vettem észre, hogy a résztvevők teljes átszellemüléssel énekeltek és ezt nagy öröm volt nézni. Ekkor már az izgultságom is elmúlt és én is élveztem az egészet. Mikor épp nem énekeltem, a programokban vettem részt. Mindegyiket nagyon élveztem, de mégis a kedvencem a műhelymunka volt, itt sokkal mélyebb témák kerültek szóba és látszott, ahogy mindenki feldolgozza magában a témát. A kiscsoportos programok is az egyik kedvenceim voltak. Egy jó kis összeszokott csapat voltunk, akik segítették egymást. Nagyon élveztem az egészet és alig várom már a következő ifi találkozót.
Szabó Boróka
Nagy izgalommal és kíváncsisággal indultam el erre a találkozóra , hisz annak ellenére, hogy már több ehez hasonlo esemenyen vettem részt mégis tudtam hogy ez sokkal másabb lessz már abból is kiindulva hogy egy egész hétvégét foglal magába. Ez a három nap lehetőséget adott számomra új dolgokra szert tenni, új embereket megismerni és egyben barátságokat kötni, de legfőképp lelki feltöltődést adott,amire nagy szükségem volt.
Egy nagyon komplex , megszervezett programokon vehettünk részt egész hétvégén, amit első sorban a Háló ifi csapatának köszönhetünk. Nem volt egy program sem unalmas, érdektelen sőt úgy gondolom hogy mindenki számára egy nagyon színes és tanulságos kiscsoportos beszélgetések illetve műhelymunkák voltak.
Számomra emlékezetes, boldog és feltöltő hétvége volt ,köszönöm az élményeket és már nagyon várom a legközelebbi találkozót.
Hauler Vivien
Végtelen utazás volt az ötödik hálós őszi napközis tábor fő témája. A tábor öt napja alatt – 2019. október 28 – november 1. között – Szent Pál apostol élete, működése és útjai kapcsán tanultak, játszottak és készítettek kézműves alkotásokat a kisiskolások.
A közel 60 gyermek hat kor szerint kialakított kiscsoportba rendeződve ismerkedett egymással, majd együtt játszottak és alkottak a napi téma mentén.
A foglalkozások Szent Pál apostol élete, működése és útjain köré épültek fel, így a gyerekek az ő történetén keresztül ismerkedtek a Szentírással, mint Isten vezetésének eszközével, láthatták és tapasztalták meg mit is jelent és hogyan is működik egy közösség, mit jelenet felelősnek lenni másokért. Interaktívan, játékos keretek között a következő témákat dolgoztuk fel a gyerekekkel: Útkeresés, Veszélyes útszakasz, Úti élmények, Elterelt útszakasz, Végtelen utazás, tanítványságunk titka.
Egy gyerektábor nem is lehetne igazi, ha csak tanulásról szólna, éppen ezért most is változatos tevékenységekkel töltötték ki a programot így a tanulás is főképp csapatjátékokon, kézműves foglalkozásokon, szerepjátékokon, énekeken és rajzoláson keresztül valósult meg.
Az idei év különlegessége a Virrantó játszóbusza volt, ahol megtapasztalhatták az önfeledt játék örömét. (a gyerekek ez a játszóbuszt „A Bulibusznak” hívták)
A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával jött létre.
Konrád Csongor
Tiszta szívemből köszönöm, hogy ott lehettem a Háló nagybányai találkozóján!
Bár eredetileg arra készültem ezen a szeptember végén, hogy egy dombtetőn ülve – Petőfihez hasonlóan - „hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét”, de ehelyett Hozzátok mentem a háló találkozóra. Nagyon jó döntés volt! Amellett, hogy bár messziről, de megcsodálhattam a gyönyörű őszi színekben pompázó hegyeket, amelyek Nagybányát körülveszik, bepillanthattam a gesztenye fesztivál programjába, sétáltam egyet a virágkiállításon, egy hihetetlenül tartalmas szombati napot töltöttem el az Általatok, a Szent József templomban szervezett találkozón!
Már a reggeli kezdés nagyon magasra tette a mércét, hiszen a megnyitó beszédek után Orosz István (görög katolikus parókus, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója) a „Miért is ne ítélkezzünk?” és a „Hogyan szeressük önmagunkat, felebarátainkat és Istent?” témakörökben olyan tanulságos, gondolatébresztő előadást tartott, ami az ő humorának és karizmájának köszönhetően mindenkit lebilincselt. Az ezt követő szentmise alatt, amelynek főcelebránsa Ábel atya (Ft. Ambrus István kapnikbányai plébános) volt, tovább mélyülhettek ezek az elültetett gondolatmorzsák is, miközben lélekben tényleg mindenki megérkezett erre a napra.
Nekem, mint a Háló-ban szokásos kis csoportos beszélgetés egyik vezetőjének így könnyű dolgom volt - hiszen nálunk remek beszélgetés, műhelymunka kerekedett ki ezekre az előzményekre alapozva. Nagyon gyorsan elröpült ez az óra is, és mindenki úgy érezte, hogy jó lenne folytatni... Ezt többen meg is tették, miközben az ebédre feltálalt finomabbnál finomabb falatokat elfogyasztották. Nekem ekkor is egy kellemes meglepetésben volt részem, hiszen Ady Endre kései leszármazottjával, az ő egyik írói álnevét viselő Idával ültem egy asztalnál.
A délután nehéznek ígérkezett, mert nem volt egyszerű teli pocakokkal üldögélő emberek figyelmét egy ilyen intenzív délelőtt után fenntartani. De el kell ismernem, hogy a délutáni előadók ezzel is megbirkóztak. Először Ft. Szmutku Róbert nagybányai esperes úr mesélt - szép képek vetítése mellett – arról, hogy mit is jelentett az ott lévők számára a 2019. évi medjugorjei zarándoklat. Szerintem ekkor többen eldöntötték, hogy legközelebb ők is részesülni szeretnének ezekből a felemelő pillanatokból! Ezt követően Bodor Ágota pszichológus doktornő tartott előadást a „Hogyan értékeld embertársaidat és önmagad?” kérdéskörben a pozitív gondolkodásról, amivel - ahogy azt a hozzá érkező sok kérdés is bizonyította - sikerült az ott lévőket megfognia, elgondoltatnia, és remélhetőleg többeket elindítani ezen az úton.
A legnehezebb feladatot mégiscsak Szeibert András, a Háló egyik alapítója nyerte el, aki az utolsó előadást, műhelymunkát tartotta, ráadásul egy majd fél órás koncertet követőn. A zene felemelte a szívünket, és megdolgoztatta a könnycsatornáinkat - hála a Herki József hegedű és Reszler Dorina zongora művész kiváló előadásában elhangzó olyan műveknek, mint például Veracini Largója vagy Williams Schindler listája. Szeibert Andrásnak ezt követően mégiscsak sikerült azokat a bizonyos kis szürke agysejteket megdolgoztatnia. Így az öt csoport rengeteg olyan javaslatot hozott össze, amikkel – véleményük szerint – sikerülne tovább mélyíteni a kapcsolatokat, érdemi tevékenységet kisközösségeikben, és az egész Háló tekintetében.
Megható volt azt is látni, hogy az eddig is ezen munkálkodók milyen örömmel, meghatottsággal veszik át az ezt elismerő okleveleiket, ami egyben a szombati nap hivatalos zárását is jelentette.
A szombati programot nekem méltó keretbe foglalta a pénteki és a szombati vacsora, amelyen szintén nagyon tartalmas beszélgetéseket folytattam sok-sok kedves emberrel, akiket most ismerhettem meg. Külön köszönet, hogy figyeltetek rám, és hogy Katótól kaphattam szállást, aki kiváló házigazdám volt! Megtisztelt bizalmával, és emellett elhalmozott minden jóval!
Isten áldása legyen mindnyájunkkal!
Felebaráti szeretettel,
Villányi Andrea (Budapest)
Villányi Andrea beszámolója Nagybánya honlapján >>
Villányi Andrea beszámolója és képek a RomKat.ro-n >>
Villányi Andrea beszámolója és képek a Szatmár.ro-n >>
15 éves a Nagybányai Háló Mozgalom
Képzeljük el a következő képet: egy hajó ring a tenger vízén, a matrózok hálót bocsátanak a tengerbe, hogy halat fogjanak, mert szükségük van eledelre, táplálékra. A hajó az Egyház szimbóluma, Isten népe, Krisztus teste, a matrózok pedig a hívek. Mi a háló? A háló a Háló! Mi a Háló? A háló fonalakból áll, sok fonalból, ami alkot egy hálót: sok kicsi rész, ami alkot egy egészet. A Háló több kicsi csoportból áll, ami alkotja a nagy Háló közösséget, ahogyan a Háló egy csoport az Egyházban. Sok kicsi rész alkot egy egészet, az Egyházat. S ha az egyik kicsi rész ünnepel, akkor ünnepel az egész, mert sok a rész képezi az egészet, a sok kicsi nélkül nem volna egész.
Ezért is ünnepelt együtt a Háló szeptember 28-án a nagybányai Szent József plébánián, mert ezen a napon tartotta a nagybányai Háló közösség az évente megrendezett találkozóját. Ünnepelt, mert e kis közösség 15 éves, a Háló pedig 30. Ezért kell újra föltennünk a kérdést, mi a Háló. Eltelt 15 év, 30 év, s most rajtunk áll, hogy mennyi lesz még.
A találkozó mottója: "Szeressétek, öleljétek át egymást, soha ne fordítsatok hátat a másiknak, mert a legnagyobb luxus ítélkezni mások felett és haragot tartani." (R.R.). Ebben a témában hallottunk egy előadást Ft.Orosz István Imre máriapócsi görög katolikus parókus tanításai által. Az előadás arról szólt, hogy Isten mindenkit szeret és egyformának teremtett, emiatt nekünk is így kell viselkednünk egymással magunk között, ne a külső alapján ítélkezzünk másokról. Továbbiakban figyelmeztetett bennünket arra, hogy szeressük önmagunkat is, mert enélkül nagyon nehéz lesz a mások szeretete.
A szentmisét a Ft.Ambrus István (Ábel atya) kapnikbányai plébános koncelebrálta a jelenlévő atyákkal (Ft.Dánku Balázs házigazdával és Ft.Veres Attila felsőbányai plébánossal). A szentbeszédben arról beszélt, hogy legyünk alázatosak, tegyük a jót, a jutalmat ne az emberektől várjuk. Isten mindenkit megjutalmaz majd tetteink alapján.
Az Eucharisztia közös ünneplése után ebédeltünk, beszélgettünk. Ez a Háló másik arca: a személyes találkozás egymással. A lelki és testi feltöltődés után volt még néhány program: Ft. Szmutku Róbert esperes beszámolt Međugorje-i élményeiről, a hely szellemiségéről és az ott működő evangelizálás erejéről, gyümölcseiről. Bodor Ágota szakpszichológus a pozitív gondolkozás fontosságáról beszélt. Utána pár zenés perc következett. A program végén Szeibert András a Háló egyik vezetőjének, s egyben egyik alapítójának az irányításával elmélkedtünk a Hálóról, és arról, hogyan lehetne tovább fonni és másokat is behálózni.
A program tartalmas volt, kaptunk utánpótlást, lelki eledelt. A találkozó véget ért. Most rajtunk sor az itt kapottakat gyümölcsöztetni, kamatoztatni, hogy Krisztus evangéliuma még jobban terjeszkedjen a világban. Mert ez a Háló: befonni a világot a Megváltás és Feltámadás örömhírével.
Fekete Csaba (Nagybánya)
Fekete Csaba beszámolója a RomKat.ro-n >>
Fekete Csaba beszámolója a Nagybánya honlapján >>
Lelkiekben és közösség építésben gazdagodó Háló kirandulás
Húsvét harmadnapján kora reggel indult a nagybányai hálósok csoportja, az évente szervezett csoport kirándulásra, immár második alkalommal. A csoport tagjai rövid időn belül a jó hangulatban szinte észre sem vették és elérték a kirándulás első állomását a gyönyörű fekvésű Máriabesnyőt. Az ország egyedülálló kétszintes barokk bazilikája és kolostorépülete a megnyugvás és lelki feltöltődés helyszíne. A kezdetek óta bekövetkezett imameghallgatások, csodák, testi-lelki gyógyulások híres búcsújáró hellyé tették. 1759 és 1771 között gróf Grassalkovich Antal és felesége építette a kapucinus szerzetesek részére. A felső templom főoltára mögött található az egykori loretoi kápolna és a cédrus fából faragott Mária szobor, melyet a kapucinus szerzetesek gyalogosan hoztak Máriabesnyőre az olaszországi Loretoból. A kolostor udvarába lépve Szent II. János Pál bronz szobra fogad, békésen, fölemelt jobb kézzel szinte hangos szóval kifejezve: "Ne féljetek". A nyugalom és lelki feltöltődés szent helye.
Másnap a Grassalkovich Antal másik gyönyörű remekművét: a Gödöllői Királyi Kastélyt látogattuk. Gyönyörűen felújított és olvasva az „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” elgondolkoztató. A gondos gazda műve látszik az épület komplexum minden sarkában. A budapesti szállodai elrendezés után egy nagyon meleg vendégfogadás várt reánk az Országházban. Az őrségváltás díszes ceremóniája is része volt a felemelő látogatásnak. Délután baráti fogadtatás várt reánk a budapesti hálósoknál az S4 kulturális és közösségi központban. Baráti üdvözletek, szívélyes kézfogások, őszinte beszámolók, merész, felelős tervek. A szerda esti program táncházzal zárult. A csángó, széki, mezőségi táncok a szívünkhöz nőtt erdélyi otthonos hangulat teremtődött.
A következő nap a Budavári Nagyboldogasszony koronázási templomban kezdődött. A gyönyörűen felújított templom falai és lépcsői nagyon sok történelmi eseményeknek voltak csendes, dicső tanúi. A Szent István tér és környéke, a várudvar sok száz külföldi között nagyon jó volt nem csak turistának lenni. A Dunán tett szép hajókirándulást követte este a Liszt Ferenc Zeneakadémián a felemelően gyönyörű koncert.
A kirándulás utolsó napja a Gellérthegyen kezdődőtt, fojtatva a Pálos rend Sziklatemplomában. Itt sikerül megérteni, miért van nagy szüksége a magyar népnek azokra a szerzetesekre és nővérekre, akik az Isten közelségében imádkoznak szüntelen miértünk. Végül Szentendrére érve megértettük, hogy az otthon, térben és időben számunkra nagyon széles fogalom. A csoport megjegyezve: „mi nagybányaiak otthon vagyunk. Ebben a házban születtek Ferenczy Károly gyermekei. Amott a Ferenczy festőművészeti iskola”. Nagyon kellemes és otthonos érzés. A Marcipán Múzeum szinte külön édességként ízesítette a kirándulást. Nagyon szép, lelkiekben gazdag, tartalmas napok. Istennek legyen hála.
Lejegyezte: egy nagybányai résztvevő (N.H.)
Hálóépítés nagybányai módra
Húsvét harmadnapján a Nagybányai Háló Mozgalom tagjai felkerekedtek, hogy csapatépítésbe fogjanak. 4 napjuk volt erre az akcióra. A program precízen és pontosan, de leginkább igen "sűrűre" volt tervezve, de jó időbeosztással teljesíthető volt.
Első állomás Máriabesnyő, egy híres zarándokhely volt, aminek a gyönyörű szép Nagyboldogasszony Temploma a Basilica Minor rangot viseli. A zarándokhely a kapucinus szerzetesek gondozásában van. A rengeteg látnivaló mellett kellemes és kényelmes vendégszobákban szállásoltak el bennünket, és a koszt ellen sem lehetett semmi kifogásunk. Az idegenvezetéssel megbízott kapucinus testvér előadása nagyon jól felépített és lebilincselő volt. A szentmise után meglátogattuk a bazilika altemplomát ahol gróf Grassalkovich Antal és családtagjai vannak eltemetve. Ő volt az az ember, aki a gödöllői kastélyt Ferenc József császárnak és feleségének, Erzsébetnek (Sziszinek), magyar királlyá való koronázásuk alkalmából nászajándékba adta. Ezt a kastélyt látogattuk meg másnap délelőtt. A frissen felújított kastély impozáns építmény, nem csoda hogy a császár felesége, Sziszi, szívesen tartózkodott itt. A látogatás befejeztével elfoglaltuk budapesti szálláshelyünket, de igyekezni kellett, nehogy az országházi látogatás időpontját lekéssük. Helytálló az a megállapítás, hogy a budapesti Parlament Európa egyik legszebb ilyen intézménye, nemhiába készült olyan sokáig, mert az eredmény szemet gyönyörködtető. A honfoglalás 1000 éves évfordulójára készen lett. Vacsorára a budapesti Háló központba voltunk hivatalosak, ahol nagyon szívesen fogadtak. Élőzenés táncház várt a vacsora után. Alaposan elfáradva értünk a szállásra, de igyekezni kellett a "feltöltődéssel", mert reggel új program, új kihívás várt reánk. A Budai Várban kezdtük: Mátyás-templom, Szent István szobor, Halászbástya, Dísz tér. Mindenütt rengeteg ember kavarog, igen sok a keleti turista (japán, kínai, vietnámi) magyar szót alig-alig hallani. Nekünk azonban nincs sok időnk közöttük forgolódni, mert vár a Fortuna rendezvényhajó a Dunaparton. Gyönyörű időben fut ki velünk a hajó a kikötőből. A budapesti hálósok, mint aggódó testvérek vigyáznak ránk. Egyik Kárpát-medencei vezetőjük, Szeibert András, elkísér bennünket erre a sétahajózásra, útközben magyarázza a látnivalókat. Szünet nélkül forgatjuk a fejünket jobbra-balra, mert a látnivalók mind a két oldalon egymás után sorakoznak. De ezzel még nincs vége a napi programnak! A hajóról leszállva sietve indulunk a Zeneakadémia impozáns épületéhez, mert a hálósok Hotzi Mátyás cselló diplomakoncert jeggyel kedveskedtek nekünk! Az élmény kettős, mert a csodálatos muzsika mellett a frissen felújított, Liszt Ferenc által alapított épület kívül-belül sok látnivalót kínál.
Végül eljött az utolsó nap, aminek a végén hazaindultunk, de előbb megnéztünk egyet-mást. Először a Citadellára látogattunk el, ahol a páratlan panorámában gyönyörködtünk, utána a Sziklatemplom szépségei következtek. Ezután a Hősök terén a királyszobrok következtek és a Vajdahunyad vára mintájára készült Mezőgazdasági Múzeum udvarán sétáltunk. De újra csak sietni kellett, mert még várt Szentendrén a Szamos Marcipán Múzeum sok érdekessége. A buszhoz siettünkben, egy szomorú memento mellett haladtunk el. A 2017-es veronai buszbalesetben elhunyt diákok nevei és fényképei voltak felállítva, gyertyákkal övezve. Egy rövid ima erejéig megálltunk, hogy örök nyugodalmat kérjünk az áldozatok számára, megnyugvást és lelki békét pedig az érintett családok számára. Szentendre hangulatos utcácskain sétálgatva nem maradt el a fagyizás és a sörözés sem, ami után indultunk haza, ahova késő este szerencsésen meg is érkeztünk.
Köszönjök Háló ! Szép volt.
Lejegyezte: Révész Katalin (Szatmárnémeti)
Képek a Partiumi Háló facebook oldalán >>
