Bogdán Tibor, a Petőfi Sándor program ösztöndíjasa, Konrád Katalin, a Háló partiumi regióvezetője (Kárpát-medencei Háló vezető Nagyváradról) és Vida Noémi, a nagybányai RMDSZ elnöke, városi tanácsosa voltak vendégei annak a nagybányai beszélgetésnek amelynek témája a szórvány volt.
Írás: nagybanya.ro, szatmariegyhazmegye.ro, magyarkurir.hu
A Sziget TV - Máramarosi visszhang tudósítása >>
Újra alkalmunk nyílt a találkozásra. Ilyenkor nyitott szívvel, kíváncsisággal vágyunk arra, hogy újra láthassuk egymást, meséljünk, beszélgessünk, ölelkezzünk és dolgozzunk. Egy kedves ráhangoló est keretén belül teltek a találkozásunk első közös percei. Kicsit megpihentettük a testünket, lelkünket, hogy feltöltekezve fogadjuk a Szentlelket, és engedjük, hogy dolgozzon bennünk és általunk. A csodás töltekezés estéjét egy munkás nap követte. Nagyon sok gazdag ötlet sziporkázott a levegőben, amiket papírra is vetettünk. Ilyenek voltak a nagytábor szervezéséhez és a régiónk fellendítéséhez kapcsolódó ötletek. Mindkét témában ötleteltünk, nagyon szép gondolataink születtek. Persze két ötletelés között jutott időnk egymásnak örülni, meglátni Jézust, rácsodálkozni a Szentírásra és újra értelmezni azt. Sőt ez idő alatt megleptük egy kedves hálós társunkat születésnapja alkalmából. Nagy örömet és meglepetést okozva ezzel. Úgy gondolom egy nagyon jó és áldott hétvégét tudhatunk magunk mögött, ahol a Szentlélek igazán dolgozott. Isten áldásával legyen még sok ilyen hétvégében részünk: közös együttléttel, csodás ötletekkel, és Istenben való töltekezéssel.
Bajusz Beáta
Elcsendesült lélekkel hallgattam Isten igéjét. Előzőleg volt egy "megegyezésem" az Úrral. Szerettem volna, ha az amit olvasok igazi üzenet lenne a számomra. Tényleg nekem szólna. Amíg vártam, hogy rám kerüljön a sor az olvasásban néha a tudásomra hagyatkozva hallgattam az ismert történeteket. Néha elmélyültem a hallottakban. Érdekes volt, ahogy mindenki "magáévá tette" az egyes fejezetek történeteit, különböző hangsúllyal olvasva, kiemelve részeket, amikre talán eddig nem figyeltem fel. Amikor én következtem az olvasás folytatásban nyitott szívvel álltam a Szentírás elé, várva mit üzen nekem Isten az Ő igéjén keresztül. Hihetetlen volt, hogy tényleg nekem szólt, küldetésről, megerősítésről, Isten körülölelő szeretetéről. Vártam a következő alkalmat, 10 percig olvastunk felváltva, mikor olvashatok, mikor újra figyelhetek, kaphatok, hallhatok. Köszönöm azoknak akik lehetővé tették ezt az alkalmat. Nagyon várom a következő lehetőséget. Adja Isten, hogy minél többen átéljék milyen csodás ajándék Isten igéjét olvasni.
Jó ideje érezzük már, hogy szükség van a bogozó társainkkal való személyes kapcsolat felelevenítésére. Több hónapja terveztük a nagyváradi hálósokkal, hogy autóba ülünk, elindulunk szerte Partiumban és felkeressük a többieket. Az ok, hogy miért nem lett mégsem belőle semmi, az ismert akadály: nem volt rá idő, mindig közbejött valami.
Az utolsó lökés, ami átbillentett minket a tervezgetésből a tettek mezejére, az volt, amikor meg szerettük volna osztani bogozó barátainkkal is az adventi hangulatban átélt élményeinket, szerettük volna, ha a többiek is eljönnének Nagyváradra és velünk töltekezhetnének azokból a gondolatokból, amikből mi is, de sajnos nem sikerült találkoznunk. Ennek a szándékunknak a meghiúsulása végül is elhatározásra késztetett bennünket. Eldöntöttük, hogy nem másoktól várjuk el, hogy győzzék le az adódó akadályokat, hanem mi tesszük meg ezt.
Pár nap múlva, január 15-én már az autóban ültünk útban Nagykároly felé. Kedves és lelkes csapat fogadott bennünket. Jól esett újra találkozni személyesen és beszélgetni. Úgy tűnt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára. Majd Kornád Kati vezetett le Kett-módszerrel egy foglalkozást, melynek témája a példabeszéd volt a magvetőről. Mély és szép gondolatok születtek. Mindenki pozitívan és építően állt hozzá a beszélgetéshez. A találkozásunk kerek volt, a lelkesedés egyre fokozódott. Abban maradtunk, hogy ennek még folytatása kell legyen.
Január 21-én a kitűzött célunk Szatmárnémeti volt. Szeretettel fogadott minket a rég nem látott baráti kör. A találkozás öröme végig kísérte azt a pár órát, amit ott töltöttünk. A Kett-foglalkozás témája a talentumok voltak. Mindenki saját talentumait vette számba: szimbolikusan a kezében tartotta, valójában pedig a fejében forgatta. Nagyon gyorsan telt el az idő. Pár gondolatot megosztottunk egymással, sajnáltuk, hogy eltelt az idő, amikor eljöttünk, de a találkozás során megmutatkozott sok értékes ötlet, amire építeni lehet a jövőben.
Február 2-án a nagyszalontai portyánk alkalmával kellemes meglepetésben volt részünk. A hálós csapathoz csatlakoztak nevelők, akiknek bár új volt ez a Hálós-baráti találkozás, mégis aktívan vettek részt. A egymás és Isten megismerése köré épült ez az együttlét. Azzal a gondolattal jöttünk el, hogy sikerült egy pozitív benyomást tenni, lendületet adni és egy olyan utat mutatni, ami Jézus felé vezet és amit szeretnénk együtt járni.
Az eddigi három portyánkkal, egy impulzust szerettünk volna adni és ezt elindítani a hálósok, a bogozók körében. Felelevenedett az az érzés, hogy milyen jó is találkoznunk egymással, hogy összetartozunk, hiszen több hónap, talán év után is úgy tudtunk beszélgetni egymással, mintha egy pár perce abbahagyott párbeszédet folytatnánk. Nagyon kevésnek éreztük azt a pár órát, amit látogatóban töltöttünk, de úgy érzem, hogy ismét megéreztük a Hálós találkozások hangulatát, örömét, békéjét, jókedvét, stb.
Nagyon fontosnak tartjuk az egymás közti személyes kapcsolatok ápolását, hiszen erről szól a Háló: minden város, kerület, régió kedves arcokat és szép emlékeket juttatnak eszünkbe.
Baumann Anikó
A karácsonyt megelőző időszakban a Partiumi Háló Egyesület Út a múltból a jövőbe címmel adventi időutazást, illetve élménykiállítást szervezett Nagyváradon, az egyesület Kanonok sori székhelyén.
Bővebben az Erdély Online hírportálon >>
Az adventi időutazás célja a Karácsony ünnepének felvezetése, az ünnepre való lelki ráhangolódás volt. Az ünnep előtti várakozás itatta át utunkat, melyet egyrészt az ismert történetek folytatásának mikéntje, másrészt pedig a mai- és a bibliai ember ?várakozásának? hasonlóságainak és különbségeinek felfedezése tette különlegessé.
11 helyszínen, állomáson keresztül próbáltuk bevonni a résztvevőket. Minden állomásnak volt saját mondanivalója. Nem csak a történet, hanem a látvány, a hangok és ezek hangulata is mind - mind üzentek valamit, minden használt eszköz szimbolikus jelentéssel bírt.
Az első állomás az útra való felkészülés ráhangolódás szerepét töltötte be, majd időutazásunk Mária gyermekkorával kezdődött.
Anna és Joakim otthonát jelenítettük meg, ahol a falra felfestett kandalló nemcsak az otthon melegét szimbolizálta, hanem azt a melegséget, ahogyan a szülők körülölelték, nevelték, tanították és óvták Máriát. A történetben a család és Isten kapcsolatára és szeretetének légkörére, fontosságára irányult a figyelem, ami megmutatta nekünk, hogy mekkora érték a család, és az a háttér, amiből indulunk, és amiből táplálkozunk.
Az angyali üdvözlet helyszínén meghallgattuk az angyal szavait, megértettük Mária példájából, hogy mekkora erőt kaphatunk az Istentől, hogy mekkora bizalommal fordulhatunk hozzá. A hófehér környezet, melyet az angyal fénye világított be, Mária tisztaságát sugallta. Arra késztetett, hogy képzeljük bele magunkat az ő imájának és alázatának erejébe. Mária igenje bennünket is arra buzdított, hogy mi is tudjunk igent mondani Istenre.
Továbbhaladva időutazásunkban, meglátogattuk Máriát immár József feleségeként a názáreti otthonukban. Itt már a gyertya jelképezte, az otthon fényét, melegét, Mária és József hétköznapja volt megjelenítve, aminek része a kenyérsütés, (kovásztalan és kovászos kenyér, a régi és az új közötti különbség, az ünnep,) a szalmaágy, József az ács-kellékei és az ima. Az ima amit letudunk tenni Isten lába elé, az ima ami segít megoldani a problémákat, még azokat is amik meghaladnak bennünket.
A názáreti otthonból Erzsébetet - Keresztelő János édesanyját látogatták meg a résztvevők. Elkísérték Máriát Erzsébethez és tanúi lehettek a két anya találkozásának, amit még a születendő Jézus és János is érzékelt, akkor amikor felcsendült Erzsébet magasztaló éneke. A küldetések elfogadása és vállalása mindenkire vonatkozik. Ki-ki meg kell találja saját kisebb-nagyobb feladatát.
A következő helyszín a több napig tartó út, amit gyalogosan tettek meg annak idején. Az út, amelyet mi is nap mint-nap meg kell tegyünk, a nehézségekkel, a kellemetlenségekkel, a viszontagságokkal, de ahogyan József és Mária mi is megküzdünk.
A betlehemi fogadós, akihez megérkeztek, természetesen visszautasította a résztvevőket is, amikor látta, hogy nem tudnak fizetni, akárcsak annak idején a fáradt Máriát és Józsefet. Az ítélkezés és előítéletek minket is a fogadós szerepébe taszítanak. A fogadóban kapott üzenet, hogy törekedjünk a jóra, ne hagyjuk, hogy kényelmünk, egónk elvakítson bennünket, mint ahogy ezt a fogadósnál tapasztaltuk.
A résztvevők a fogadót elhagyva, a csillagos ég alatt nyájukat vigyázó pásztorokhoz érkeztek. Itt csak a csillagok adták a fényt, a sötét éjben a résztvevők lepihentek a pásztorokkal és velük együtt élték át az angyal által hozott örömhír érkezését, amit Csordapásztorok című ének segítségével jelenítettünk meg. A megfelelő pillanatban pedig a csillagos égen feltűnt a mi angyalunk is. A pásztorok tisztalelkűsége és cselekedni vágyása arra ösztönzött mindenkit, hogy mindenki találjon valami értékeset, amit elvihetett, odaadhatott a kisdednek. Azzal a gondolattal mentek innen tovább a résztvevők, hogy, úgy mint, ahogyan a tisztaszívű pásztorok az ajándékozás érdekében lemondottak valamiről, úgy mi is képesek legyünk lemondani a jó érdekében.
Az időutazáson tovább haladva a három napkeleti bölcs királlyal találkoztunk, és megkereshettük magunkban azt a fényes csillagot, amit követhettünk. Elkészítettük a nagy fényes csillagot, ami rejtett helyen volt feltéve, ahol csak azok találták, láthatták meg, akik arra érdemesek, akik keresik, kutatják és felismerik. A bölcs királyokkal mi is elindultunk a fényes csillag vezetésével megkeresni az igazi ?kincset?.
A résztvevők a csillagot követve eljutottak a Heródes palotájába. A csillag szándékosan volt a palotán kívül elhelyezve, ugyanis Heródest hiúsága és gonoszsága, nem engedte hogy megláthassa azt. Az érkező vándor királyok megismerkedtek a megszemélyesített Heródessel. Heródes rossz tulajdonságait palotájában hagyva továbbindultak vándoraink.
A betlehemi jászolhoz vezető út már egészen rövid volt. És végre mindenki megérkezett. Annak idején a próféciák beteljesedését váró királyok és pásztorok, a világ legnagyobb királyához méltó palota helyett barlangistállót találtak. Mária és József óvták és védték a kisdedet, a földre szállt Isten Fiát, és megmutatták, hogy mi is az igazi érték: a szeretet. A szeretet, ami még egy istállót is otthonná varázsolhatott. A jászol elé, mind a pásztorok, mind a királyok, és minden résztvevő, mindenki letehette méltó alázattal, a féltve őrzött ajándékát. Hasonlóképpen a történetbeli látogatókhoz mi is eldönthettük, hogy milyen szimbolikus jászlat szeretnénk készíteni a születendő kis Jézusnak, a közelgő karácsonyig.
Az út során valóban megtapasztalták a résztvevők az időben való utazást. 40 csoport járta végig az adventi utat velünk. Értékes gondolatok születtek és felemelő élményekkel, tapasztalatokkal gyarapodtak úgy a látogatók, mint a csoportvezetők.
A kellékekkel, mindazzal, amit láttak, hallottak és tapintottak a résztvevők, azt a hangulatot idézték a helyszínre, amely segített megérteni az akkori emberek életének részleteit. Miután el tudták képzelni az akkori szereplőket emberként, már könnyebben tudtak párhuzamot vonni, hasonlóságot találni az akkori ember és a mostani ember élete között. Azok a gondolatok és döntések könnyebben elképzelhetőek lettek a mi időnkben is. Az adott minden résztvevőnek személyre szóló üzenetet, hogy személyesen megérintődtek. Mindenki maga szemüvegén keresztül húzta át a XXI. századba a történeteket, embereket, viselkedésmintákat. Az időutazás után sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől. Valódi mély élményeket szereztek az utazás során.
A szervezésbe és előkészületekbe fektetett energia meghozta gyümölcsét, a nagy érdeklődés miatt szeretnénk folytatni a következő években is.
Nagy örömmel számolhatunk be arról, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásával idén is sikeresnek bizonyult a 2015. november 25-i adventi koszorúkészítés. Irodánkban fogadtuk ez alkalommal is a gyerekeket a foglalkozásra, akik a vártnál többen érkeztek. 75 résztvevővel készítettünk szebbnél szebb koszorúkat.
Kreatívan és nagy lelkesedéssel díszítette mindenki a saját alkotását. A hangulatkeltő, háttérzene megadta a hangulatot, de a gyerekek szívesen énekelték az általuk ismert karácsonyváró énekeket is, amik egymás után kerültek elő a tarsolyokból. A kicsiktől a nagyokig minden jelen levő ebben az ünnepre hangolódó légkörben válogatta össze a neki legjobban tetsző alkotóelemeket, díszeket. A nagyobbak segítettek a kisebbeknek, ahol pedig szükséges volt, csoportvezetőink is rendelkezésre álltak. Az iroda által biztosított kellékekhez minden kis és nagy koszorúkészítő hozzáfért, amiket a csoportvezetők osztottak, és bár ugyanabból a készletből gazdálkodtak, mégis színes és egyéni alkotások születtek. A gyerekek annyira fellelkesedtek, hogy még az otthon maradt családtagoknak is szerettek volna külön koszorút készíteni. Végül születtek kopogtatók és asztaldíszek is.
Éneklés és kézimunka közben nem csak a fantáziát lehetett szabadjára engedni, hanem a gyerekek ismerete is bővült, hiszen hagyományainkról és az adventi szokásokról is meséltünk. Nagy érdeklődéssel fogadták a történeteket, sőt volt, aki elmesélte, hogy hogyan szokott kapcsolódni szüleivel a "szállást keres a Szent család" programhoz.
Számunkra, a szervezők számára is élmény dús volt ez a gyerekfoglalkozás. Jó volt tudomást szerezni arról, hogy egyes hagyományok még élnek. Ezeknek a hagyományoknak a terjesztésére szeretnénk még sok hasonló alkalmat biztosítani, hiszen léteznek és igény van rájuk.
Bauman Anikó
A Szórványban élő fiatalok nemzeti öntudatának megerősítése
című pályázat beszámolója
November 2.-6. között került megrendezésre a Partiumi Háló Egyesület szervezésében az első őszi napközis gyermektábor. Mivel ez az I.-IV. osztályos gyermekek egy hetes vakációjának idejére esett, a szülők nagy örömmel fogadták a programot. Kiderült, hogy nagy igény van a szünidős minőségi foglalkozások iránt. Ezt bizonyítja, hogy már kevéssel a meghirdetés után beteltek a helyek. Végül 60 gyermek vett részt a tábori foglalkozásokon 5 csoportba osztva korosztály szerint.
A programok egy kerettörténet köré fonódtak, amit a bibliai Eszter könyve biztosított. A gyerekek megismerkedtek Eszterrel, akiről minden nap hallottak egy rövid mesét, mely a tábor végére az egy történetté kerekedett. A történet darabkáinak minden nap volt egy követnivaló tanulsága a gyerekek számára: engedelmesség, felelősségvállalás, bölcsesség, önazonosság, hálaadás. Ezen kívül aranymondás formájában bibliai idézet is szavakba öntötte a napi üzenetet. Ezekről az értékekről beszélgettek a kiscsoportok, melyeket a csoportvezetők a korosztálynak megfelelő élménypedagógiai módszerekkel dolgoztak fel: rajzokkal, szerepjátékkal, énektanulással, játékokon keresztül tudatosították a nap üzenetét, kellékek segítségével szemléltették és eljátszották a napi történetet, mécsestartót készítettek, melyek a jó cselekedetek kellemes fényét jelképezte, várat alkottak a gyerekek, az akkori idők embereit és azok viselkedését, szokásait ismerték meg. Fontos cél volt, hogy a gyerekek a történetben felfedezett különböző értékeket felismerjék magukban és egymásban, és tapasztalják meg azok gyakorlásának pozitív hatásait, illetve a rossz döntések és helytelen viselkedés következményeit is tudatosítsák. A tábor végén megnézték az addig elképzelt történetet, majd átismételve a tanultakat, vetélkedőn vettek részt.
A tapasztalt igényre és pozitív visszajelzésre való tekintettel mindenképpen szeretnénk folytatni a nagy sikernek örvendő napközi tábort az iskolai szünidőkben.
Az M.T.V.A. Híradójának felvétele a találkozóról >>
A XI. Nagybányai Háló-találkozóra a Krisztus Király templomban került sor, a Nagybányai Háló Mozgalom szervezésében, Msgr. Schönberger Jenő megyéspüspök fővédnökségével. Amikor az első Háló-találkozót szervezték, Uglár Sándor, kerületi bogozó, a szervező csapat vezetője még gondolni sem mert arra, hogy még 10 év múlva is lesz Háló Nagybányán.
A Háló mozgalom tevékenységének lényege a közösségek közötti közvetlen és közvetett kapcsolatok teremtése. "A szeretetkapcsolatok által gyógyulnak testi és lelki sebeink" - jelentette ki Ft. Szmutku Róbert, a nagybányai Krisztus Király templom plébánosa. >>
Mihalik János képei a találkozóról >>
A Háló egy nagy családként működik, és a legnagyobb feladatunk, hogy összekapcsoljuk egymást - vallja Konrád Katalin, a Háló partiumi régióvezetője, a Kárpát-medencei vezetőség tagja.
A Máramarosi Visszhang filmtudósítása >>
A szentmise főcelebránsa Ft. Dr. Ágoston Ferenc, krasznabélteki plébános volt aki számtalan példával, történettel előadást tartott: Helyem és feladatom Isten nagy hálójában, az egyházban. Ft. Szmutku Róbert plébános (házigazda) betekintést nyújtott a Krisztus Király plébánia tevékenységeibe. Simai Éva, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Szent Pál központjának munkatársa pedig az önkéntességről beszélt.
A találkozó emlékére Bálint Katalin, kézműves oktató irányításával a résztvevők saját kezüleg készíthettek üdvözlőlapokat, amit hazavihettek, akár ajándékba is adhatták azokat.
A Németh László Elméleti Líceum kórusának előadása elbűvölte a találkozó tagjait, hatalmas tapsáradattal kétszer is visszatapsolták és áldást énekeltek nekik.
A Németh László Elméleti Líceum kórusa énekel >>
"Ha vannak ilyen fiatalok, akik így tudnak énekelni, akik így tudják tolmácsolni az énekhangjukkal is Istennek a jelenlétét, akkor nem kell aggódni, hogy van-e migráció vagy sem" - jegyezte meg Konrád Katalin. Előadásában feltette a kérdést: "Megteszünk-e mindent, hogy a fiataljaink itt maradjanak?"
Merre tart a Háló egy migrációs Európában címmel a Máramarosi Visszhang filmtudósítása >>
Pongrácz Panni (Máramarosi Visszhang)
Nagyböjti időutazás Krisztussal a sivatagba
Krisztus szenvedéstörténetén elgondolkodva, megalkottuk a sivatagot. Azt a sivatagot, amely arra hív bennünket, hogy nézzünk vissza a Krisztus által megélt eseményekre, a magányra, megkísértésre, döntésére, a vállalt keresztútra és arra, hogy emeljük át saját életünkbe az Általa tanúsított hitet, engedelmességet, alázatot. Az Ő példáját követve mi is törekedjünk a lelki megerősödésre, eddzük akaratunkat. Tanuljuk meg tőle azt az engedelmességet, amely kitart Isten akarata és a szeretet mellett. A sivatagi elmélkedés után követjük Jézust a Koponyák hegyére, megpróbáljuk átértékelni a minket ért sérelmeket és arra összpontosítani, hogy megújult, tiszta szívvel vigyük tovább mindennapjainkban Jézus üzenetét: a szeretetet.
Az általunk létrehozott sivatag homokjában lépked a lábunk, ahol mindenki megtalálhatja a saját sivatagát, azt, ahol a gondolatai egymásra találnak.
