Egy a keresztút, mégis ahányan vagyunk, annyiféle útvonalon juthatunk el a kereszt lábához. Kisiskolástól szépkorúakig, minden korosztálynak szólt az idei út is, sokan el is jöttek velünk az útra. Itt nézhettek képeket képeket az útról, itt videón is betekintést nyerhettek, itt pedig egy különleges útról olvashattok: női szemszögből is végigjártuk az utat, a Nagyváradi Egyházmegye oldalán olvashattok róla. Nekem mégis az idei legutolsó ért a legközelebb a szívemhez, ekkor hálósokkal jártuk végig az utat.
Jakab Johanna beszámolója
Péntek volt, hideg, szeles délután. Igyekeztem elvégezni feladataimat a munkában. 3 óra után egyre sűrűbben néztem az órát, lélekben már útra keltem. Tudtam, hogy Szalontán ránk várnak, 4 órakor már a torkomban lüktetett a szívem.
Októberben Kovácspatakon az ottani Háló találkozón tartottuk régiós megbeszélésünket, ezen megfogalmaztuk a rövid és a hosszútávú terveinket. Közeleg az advent, keljünk útra. Péntek délután Katival, Csongival, Evelynnel és Ferivel Szalontára indultunk. Heves hóvihar kísért utunkon. Gál Marika fogadott otthonában, testvérével Annuskával, pár régi hálós társukkal. Hosszú idő után találkoztam újra Náday Katával. akivel fontos dolgokat tudtunk megosztani egymással, többek azonos korosztályú között lányainkról. Jelen volt többek között Szabó Ödön és felesége, Marika is; a kedves Krisztina énektanárnő, aki minden évben a szalontai Háló találkozó énekléseinek karmestere. Volt ideje a közös munkának is, Konrád Kati ünnepséggé formálta találkozásunk üzenetét csoportfoglalkozással a tanítványok köré építve. Szeretettel tudtunk egymáshoz fordulni, megnyílni és kapcsolódni. Gál Marika hatalmas fazék töltött káposztával vendégelt meg, Szabó Marika tiszteletünkre finom pávaszem süteményt sütött. Szívünkben magunkkal vittük barátaink arcát, hangját, ölelését.
Este Méhkeréken meglátogattuk a Makai családot és újra átéltük a találkozás és a szeretetteljes fogadtatás örömét. Emlékeket idéztünk munkáról, találkozásokról, miközben finom illatú teát és süteményeket fogyasztottunk, már kicsit éreztük a közelgő ünnep gazdagságát.
Éjszakai szállásunk az elvarázsolt, fagyos gyulai városi erdőben volt, ami felidézte a partiumi Hálós Szentjánosbogár gyermektáborok szép élményeit. Az éjszaka csendjében szinte hallottam a gyermeki nyüzsgést, amit nyáron megéltünk ezen a táborhelyen. Amilyen nagy volt a „forgalom” nyáron, most olyan súlya volt a téli mély csendnek. Közel éreztem a Jóistent. Szombat reggel a fagyos erdő csillogó arcát egy szelfiben örökítettük meg. Hideg volt, de mi boldogok, indultunk tovább Aradra. Tudtuk, éreztük, hogy ott is várnak, jó ez az érzés. Küldöttek voltunk, a Jóisten szeretetét és jelenlétét vittük szívünkbe zárva.
Aradon mosollyal fogadtak kedves barátaink: Panek Melinda, Heczel Arthur, pár régi és új hálós. Csoportos foglalkozással és beszélgetéssel mélyítettük el ezt a találkozást. Kett-módszeres bárkákat készítettünk, ahova magunk mellé emeltük családunkat, közeli és távolabbi környezetünket. Közös volt az öröm, láttuk egymást, egymás gondolatait és kölcsönösen megerősítettük egymásban a hitet, hogy „jó úton járunk”, jó bárkában, motorcsónakban, hajóban evezünk a mindennapok hullámain.
Rövid utazás után Temesváron átölelhettük a Jakab családot. Ők egy parókián fogadtak minket. Érkeztek új emberek és „régi újak” is. Kíváncsian ültük körbe az emeleti kápolna csendes termét. Kati végigvezetett minket Bartimeus történetén (Mk10,46), a Szalontán és Temesváron is használt eszközök segítségével megalkottuk személyes utunkat Krisztus felé, és csillogó szemekkel tudtunk rácsodálkozni egymás alkotására. Pár óra közös munka és beszélgetés után már úgy tudtunk egymás szemébe nézni, hogy el is terveztük egy következő találkozás létrejöttét. Még órákig beszélgettünk és finom kalácsot, sós rudacskákat ropogtattunk. Hosszú napunk volt, de valahogy nem akartuk, hogy vége legyen, megnyitottuk szívünket egymásnak és boldogok voltunk.
Vasárnap Máriaradnán újból átéltük a találkozás örömét, jöttek hálós barátaink Méhkerékről, Aradról, Temesvárról és Csernakeresztúrról. Hosszú idő óta most találkoztunk újra a Nisztor család fiatalabb tagjaival és azok családjaikkal, de egy öleléssel szétrebbent az idő alkotta légüres tér. Egy csapatként vettünk részt a szentmisén, szépen egymás mellé beülve a padokba, ahogy a hálós miséken szoktuk. A kedves Reinholtz András plébános atya mise után körbevezetett minket a templomban, a kolostor folyosóin, gazdagítva szívünket, lelkünket a sok szép látnivalóval. Kati készített számunkra egy különleges keresztutat, amelybe mindegyikünk egyénileg tudott bekapcsolódni csendes imával, elmélkedéssel, felajánlással, ugyanakkor összekötve a Háló megtartó fonalával, hisz egy fonalba kapaszkodva tettük meg együtt az utat, és a jéghideg szél ellenére egymás „fonalát” tartva haladtunk fel a hegy tetejére.
Köszönöm a Jóistennek, hogy jelzést küldött a szívünkbe, és elindultunk erre a „portya-zarándok” útra!
Fényképek a Partiumi Háló Facebook oldalán: https://www.facebook.com/share/p/1GCps6zRhL/
Egy versformába szedett idézet a hétvége margójára Gázai Doroteusztól:
A partiumi Háló, és annak Máramaros-megyei csoportjának facebook bejegyzése:
A Háló máramarosi csoportja október 26-án fennállásának 20. évfordulóját a XVI.Nagybányai Háló-találkozóval ünnepelte. Ahogy a kezdetekkor, most az újrakezdésnél is, Ft. Serfőző Levente volt a találkozó előadója, aki támpontjaival segített bennünket a személyes életünkben, valamint a közösségi életünkben való újrakezdésben. A találkozó több színes kulturális és lélekemelő programot tartalmazott, tudományos szempontból is igyekeztünk megközelíteni az újrakezdés lépéseit, s ami legfontosabb, helye is, és ideje is volt a személyes találkozásoknak és beszélgetéseknek.
Képek a találkozóról (Konrád Csongor, Alexander Et Ella Uglar és Panni Pongracz fotói) >>
Laurán Angéla hosszabb írása a találkozóról a romkat.ro-n >>
A találkozó plakátjai a nagybányai Teleki Magyar Ház folyosóján még a találkozó utáni napon is láthatók voltak (fotó Margitfalvy György).
A 2023-as évet karácsonyra készülvén egy különleges élménykiállítással zártuk. Több éve született meg az adventi időutazás ötlete, melynek most a Szent László Római Katolikus líceum épülete adott otthont, így a karácsony előtti két hétben az iskola összes osztálya, számos pedagógusa járhatta végig az utat Mária gyermekkorától, Anna és Joakhim jelképes otthonából egészen Betlehemig, a kis Jézus jászoláig. Óvodások, kisiskolások, egészen a végzősökig, gyermekek szülei, pedagógusok egyaránt megnyitották szívüket, hogy befogadhassák a karácsony igazi csodáját. Ezúton is köszönjük a számos pedagógusnak, hogy elhozták osztályaikat, csoportjaikat. Hálásan köszönjük Oros Roland atyának a közreműködést, és nem utolsó sorban a rengeteg önkéntesnek az "út" felépítésében nyújtott segítséget!
Konrád Csongor
Tudósítás a kisasszonynapi zarándoklatról, ahova egy lelkes csapattal biciklivel érkeztünk.
Néhány hálós testvérrel mi is részt vettünk 2023-ban a Ferbit-en. A Mária úton haladva Máriapócstól – Csíksomlyóig mintegy 500 km-en tekerve közösségben zarándokoltunk. Az alábbiakban, pedig a Konrád Csongor személyes jellegű beszámolóját olvashatjátok.
(A) Jó úton lenni!...
2023-ban 16. alkalommal ért célba a FerBiT – a ferences biciklis túra. A Mária úton haladva Máriapócstól – Csíksomlyóig mintegy 500 km-en tekerve zarándokolt 50 biciklis.
Ismerősökből, idegenekből társak, barátok, zarándoktársak, majd igazi közösség lettek, akik külön-külön de mégis együtt, egyazon úton és cél felé, ki-ki a saját tempójával haladtak segítve, bátorítva és ösztönözte egymást. Ahogy nőtt a megtett kilométerek száma, úgy csökkentek a terhek és a gondok, és úgy erősödtek a kapcsolatok, mind társainkkal, mind a Jóistennel. A napi elmélkedések, a szentmisék, az út csendje, nem utolsó sorban a gyönyörű táj és legfőképpen a kialakult közösség ebben mind nagy segítséget nyújtottak.
A bicikli „túra” nem a megtett kilométerekről vagy akár a mielőbbi célba érkezésről (versenyről) szólt, hanem az útról, a zarándoklatról, a közösségről a Jóistennel és embertársainkkal. Jó úton lenni! Közösségben pedig a kerekek is könnyebben gurulnak.
Kulcsfontosságú volt számunkra, hogy a zarándoklat, Zarándoklat legyen, és ne arról szóljon, hogy beülünk az autóba/buszba és néhány órán belül megérkezzünk, hanem legyen ideje a lelkünknek utolérni bennünket, és mint egyén tegyek is azért, hogy tartalommal, közösségi érzéssel teljen meg a zarándoklatom.
Az út során találkoztunk megannyi kihívással és nehézséggel, de ezekre nem akadályként tekintettünk, hanem megerősítettek célunkban. Ahogy az egyik zarándoktársunk fogalmazott egy nehéz nap után „az élet is pont ilyen” (reggel vihar után indulva, gyönyörű napkeltében/közösségben tekerve, hegyeken és völgyeken keresztül és ennek jó részét esőben - de szerencsére nem viharban -, több mint 100 kilométeren keresztül, napközben szerény étkezéssel, de annál kiadósabb vacsorával) és mégis hálás szívvel tudtunk köszönetet mondani azért a napért
6 nap után célba érve az esemény zárásaként hálát adtunk a csíksomlyói nyeregben és találkoztunk zarándoktársakkal, biciklisekkel és motorosokkal a III. Székelyföldi kerékpáros találkozón.
Jövőre pedig hasonló időpontban szeretettel várjuk a zarándokolni vágyókat, és nem kell megrettenni a sok kilométertől, mivel, akár majd 70 évesen és városi biciklivel is nyugodtan célba értünk, és végül szinte észrevétlenül elfogytak a kilométerek.
A Bihar megyei Nagykágya adott otthont a 31. hálós Szentjánosbogár tábornak július 11. és 15. között. A rendezvény mottója a ,,Nagyon jó mindaz, amit alkotott” volt.
A rendezvény szentmisével kezdődött, melyet Bakos Gábor mutatott be, majd csoportokat alakítottak ki, és rajtolt az énekes, táncos, játékos ismerkedés. A csapatnevek kiötlése után elkészültek az indulók és a zászlók. Első nap az ebédet csapatok közötti sportvetélkedőn lehetett lemozogni. Ezt a napot a szervezők szerint sok nevetés, még több mozgás, meleg és locsolkodás jellemezte.
A tábor második napját, szerdát reggeli tornával kezdték, aztán újabb játékokat játszottak az előző nap kialakított csoportokban. Ezen a napon Blaga Antooniu mutatott be szentmisét, majd ebéd után különböző kézműves foglalkozásokon vettek részt a gyerekek. Volt batikolás (ruhafestés), gyertyaöntés, képeslap készítés, gyöngyfűzés, gipszformát lehetett önteni, majd kifesteni, de kavicsra is festhettek, akiknek nem volt kedvük formát önteni. Készültek még színesebbnél színesebb hajfonatok, arc- és testfestés is volt, igazán színes délutánban volt részük a táborozóknak!
A harmadik nap a kirándulásé és a strandolásé volt. A délelőtti kiscsoportos foglalkozások után szabadtéri szentmise következett, melyet Pék Sándor mutatott be. Ebéd után indultak a hegyközszentmiklósi strandra, ahol nagy pancsolás vette kezdetét, de még itt sem fáradtak ki a gyerekek, hisz este még a legtöbben részt vettek a fociban, métában.
A negyedik napon volt reggeli csendesség, vihar, újabb napsütés, akadálypálya, méta, és még tábortűz is. Az időjárás viszontagságai nem borították fel a programot, és minden terv megvalósult, így ezen a napon is délelőtt voltak a csoportos játékok, beszélgetések. Délben Blaga Antoniu celebrált szentmisét. Ebéd után pedig indult az akadálypálya, ahol a csoportvezetők alkotta állomásokon kellett kiállni a próbákat: volt, ahol történetet kellett kitalálni, máshol az elrejtett kincseket megkeresni, bekötött szemmel egymást etetni, ,,mocsáron” átjutni egymást némán segítve, és még sok egyéb. Homokvárépítésre és énektanulásra és a vacsora utáni sportra is maradt még idő és energia. A nap fénypontja mégis az esti tábortűz volt, ahol bár eleredt az eső, a szobák erkélyeiről kényelmesen nézhettük, énekelhettünk, táncolhattunk az utolsó tábori estén. A tábori hagyományokhoz híven lámpaoltás után, a csoportvezetői megbeszélés végeztével köszöntöttük már csoportvezetői körünkben azt a néhány bátor önkéntest, akik a hét folyamán a csoportvezetés fortélyaival ismerkedtek és készültek, hogy a következő táborokban már ők is szeretettel vigyázzák és terelgessék a kisebb gyerkőcöket.
A táborzárás napján először a csoportjaikban búcsúztak a gyerekek, majd együtt vonultunk a sportterembe, ahol sor került a táboros pólók átadására. Legkisebbtől legnagyobbig, legújabb kisbogártól a legrégebbi bogarakig – egymást ajándékozták meg. A záró szentmise után következett a vetélkedők kiértékelése, a díjkiosztó, ahol minden csapat jutalomban., Különleges szépséget kölcsönzött a zárásnak, hogy Tóth Attila, Csucsi, régi bogártáboros családtag plébános látogatta meg a közösséget.
„Nagyon jó mindaz, amit alkotott” (Ter 1,31) mottóval szervezte meg június 26. és 27. között az idei napközis táborát a Partiumi Háló Egyesület.
„Egyre nagyobb kihívás évről-évre megtalálni a ránk bízott gyerekek számára a megfelelő témát. Közös célunk, hogy az együtt töltött napok során mindenki olyan élményekkel gazdagodjon, amelyek a hétköznapokba visszatérve segítenek nekik megélni a keresztény értékeket. Ezért fontos, hogy miről és hogyan beszélgetünk velük. Idén egyfajta érzékenyítésre adott lehetőséget a választott mottó. Arra törekedtünk, hogy a felgyorsult, információsokasággal rendelkező világban megadassék a gyerekeknek, hogy megálljanak egy kicsit, és rácsodálkozzanak a minket körülvevő világra, saját magukra, embertársaikra”, magyarázta érdeklődésünkre válaszolva Konrád Csongor főszervező. Szerinte ugyanis nem lehet elégszer felismerni a teremtett világ csodáit. Ha pedig felismerjük, rácsodálkozunk, akkor elkezdjük magunkénak érezni, s ezáltal nő a felelősségérzetünk is, vagyis szeretnénk megőrizni és vigyázni rá. „Egyre több kezdeményezéssel találkozhatnak a gyerekek a környezetvédelem kapcsán, ami nagyon jó. Ha egy kicsit is megértenek (megértünk) valamit abból, hogy ez tulajdonképpen együttműködés a Jóistennel, akkor nyert ügyünk van. Bízhatunk benne, hogy 10 év múlva ők is hasonlóan fontosnak tartják a teremtésvédelmet. A lényeg, hogy legyen idő megérteni: Isten hív minket, hogy kapcsolódjunk be ilyen módon is a teremtett világ alkotói tevékenységébe”, fogalmazott.
Június 26-án, hétfőn kezdődött az idei napközis tábor. A sok csillogó szempár egyszerre tükrözött izgatottságot, lelkesedést, kíváncsiságot és örömöt is, hisz voltak, akik először jöttek a táborba, de néhányan már visszajáró táborozó is akadt. Öt kiscsoportra oszlott a közel 50 gyermek, és egy kis játékos ismerkedés után együtt vonultak a székesegyház kápolnájába a nyitómisére, melyet Kovács F. Zsolt atya mutatott be. A délután fénypontja a sportvetélkedő volt, ahova a csapatok már zászlóval, csapatkiáltással érkeztek megmérkőzni egymással. Szurkolástól és kacagástól volt hangos a Szent László Líceum sportterme. Kedden kirándulni mentek a Püspökfürdőn található kráterhez. Felsétáltak a kilátóba, az erdészháznál ebédeltek, majd a hullámfürdőben pancsoltak egy nagyot.
Szerda a csoportos tevékenységek napja volt, játék, beszélgetéssel. A teremtés történetéről hallhattak a gyermekek a foglalkozások során, majd Pék Sándor esperes a jó fa jó gyümölcséről és a rossz fa rossz gyümölcséről prédikált. Csütörtökön akadályversenyek zajlottak a Petőfi-parkban, péntek délelőtt pedig kézműves-foglalkozások a Szent László Líceumban, melynek a kápolnájában tartott szentmisével „zárta kapuit” a tábor.
Ciucur Losonczi Antonius
Írás és képek az erdon.ro hírportálon >>
A nagybányai Háló Mozgalom fennállásának 18. évfordulóját ünnepelték november 21-én, hétfőn a Szentháromság-plébánia Boldog Scheffler János közösségi házában. A meghívott vendégek Nagyváradról érkeztek: Konrád Katalin, a Partiumi Háló Mozgalom vezetője, valamint Konrád Csongor, a mozgalom munkatársa. Szmutku Róbert esperes-plébános köszöntötte a jelenlevőket, majd a váradi vendégek vezetésével foglalkozást tartottak. Az évfordulós találkozó szeretetvendégséggel ért véget. Az alábbiakban Uglár Sándor beszámolóját olvashatják, aki tanúja volt a kibontakozásnak.
Sajnos az őszi szünidőben a járványügyi korlátozások miatt el kellett halasszuk ezért április 25-29. között került megrendezésre a Partiumi Háló Egyesület szervezésében az első tavaszi napközis gyermektábor. Mivel ez az I.-IV. osztályos gyermekek két hetes vakációjának idejére esett, a szülők nagy örömmel fogadták a programot. Kiderült, hogy nagy igény van a tavaszi szünidős minőségi foglalkozások iránt is. Ezt bizonyítja, hogy már kevéssel a meghirdetés után beteltek a helyek. A közel 60 gyermek hat kor szerint kialakított kiscsoportba rendeződve ismerkedett egymással, majd együtt játszottak és alkottak a napi téma mentén.
A programok egy kerettörténet köré fonódtak, aminek újratervezés volt a címe. A gyerekek megismerkedtek olyan bibliai történetekkel, amelyekben „újra kellett tervezni” az eredetileg elképzelt célok és célkitűzéseket. Így a gyerekek ezeken a történetén keresztül ismerkedtek a Szentírással, mint Isten vezetésének eszközével, láthatták és tapasztalták meg mit is jelent és hogyan is működik egy közösség, mit jelenet felelősnek lenni másokért. Interaktívan, játékos keretek között dolgoztuk fel témákat a gyerekekkel.
Egy gyerektábor nem is lehetne igazi, ha csak tanulásról szólna, éppen ezért most is változatos tevékenységekkel töltötték ki a programot így a tanulás is főképp csapatjátékokon, kézműves foglalkozásokon, szerepjátékokon, énekeken és rajzoláson keresztül valósult meg.
A tapasztalt igényre és pozitív visszajelzésre való tekintettel mindenképpen szeretnénk folytatni a nagy sikernek örvendő napközi tábort az iskolai szünidőkben.
A program az ELTE Oktatási Igazgatóság támogatásával jött létre.
Konrád Csongor
