Jakab Johanna beszámolója

  Péntek volt, hideg, szeles délután. Igyekeztem elvégezni feladataimat a munkában. 3 óra után egyre sűrűbben néztem az órát, lélekben már útra keltem. Tudtam, hogy Szalontán ránk várnak, 4 órakor már a torkomban lüktetett a szívem.
   Októberben Kovácspatakon az ottani Háló találkozón tartottuk régiós megbeszélésünket, ezen megfogalmaztuk a rövid és a hosszútávú terveinket. Közeleg az advent, keljünk útra. Péntek délután Katival, Csongival, Evelynnel és Ferivel Szalontára indultunk. Heves hóvihar kísért utunkon. Gál Marika fogadott otthonában, testvérével Annuskával, pár régi hálós társukkal. Hosszú idő után találkoztam újra Náday Katával. akivel fontos dolgokat tudtunk megosztani egymással, többek azonos korosztályú között lányainkról. Jelen volt többek között Szabó Ödön és felesége, Marika is; a kedves Krisztina énektanárnő, aki minden évben a szalontai Háló találkozó énekléseinek karmestere. Volt ideje a közös munkának is, Konrád Kati ünnepséggé formálta találkozásunk üzenetét csoportfoglalkozással a tanítványok köré építve. Szeretettel tudtunk egymáshoz fordulni, megnyílni és kapcsolódni. Gál Marika hatalmas fazék töltött káposztával vendégelt meg, Szabó Marika tiszteletünkre finom pávaszem süteményt sütött. Szívünkben magunkkal vittük barátaink arcát, hangját, ölelését.
  Este Méhkeréken meglátogattuk a Makai családot és újra átéltük a találkozás és a szeretetteljes fogadtatás örömét. Emlékeket idéztünk munkáról, találkozásokról, miközben finom illatú teát és süteményeket fogyasztottunk, már kicsit éreztük a közelgő ünnep gazdagságát.

   Éjszakai szállásunk az elvarázsolt, fagyos gyulai városi erdőben volt, ami felidézte a partiumi Hálós Szentjánosbogár gyermektáborok szép élményeit. Az éjszaka csendjében szinte hallottam a gyermeki nyüzsgést, amit nyáron megéltünk ezen a táborhelyen. Amilyen nagy volt a „forgalom” nyáron, most olyan súlya volt a téli mély csendnek. Közel éreztem a Jóistent. Szombat reggel a fagyos erdő csillogó arcát egy szelfiben örökítettük meg. Hideg volt, de mi boldogok, indultunk tovább Aradra. Tudtuk, éreztük, hogy ott is várnak, jó ez az érzés. Küldöttek voltunk, a Jóisten szeretetét és jelenlétét vittük szívünkbe zárva.
   Aradon mosollyal fogadtak kedves barátaink: Panek Melinda, Heczel Arthur, pár régi és új hálós. Csoportos foglalkozással és beszélgetéssel mélyítettük el ezt a találkozást. Kett-módszeres bárkákat készítettünk, ahova magunk mellé emeltük családunkat, közeli és távolabbi környezetünket. Közös volt az öröm, láttuk egymást, egymás gondolatait és kölcsönösen megerősítettük egymásban a hitet, hogy „jó úton járunk”, jó bárkában, motorcsónakban, hajóban evezünk a mindennapok hullámain.
  Rövid utazás után Temesváron átölelhettük a Jakab családot. Ők egy parókián fogadtak minket. Érkeztek új emberek és „régi újak” is. Kíváncsian ültük körbe az emeleti kápolna csendes termét. Kati végigvezetett minket Bartimeus történetén (Mk10,46), a Szalontán és Temesváron is használt eszközök segítségével megalkottuk személyes utunkat Krisztus felé, és csillogó szemekkel tudtunk rácsodálkozni egymás alkotására. Pár óra közös munka és beszélgetés után már úgy tudtunk egymás szemébe nézni, hogy el is terveztük egy következő találkozás létrejöttét. Még órákig beszélgettünk és finom kalácsot, sós rudacskákat ropogtattunk. Hosszú napunk volt, de valahogy nem akartuk, hogy vége legyen, megnyitottuk szívünket egymásnak és boldogok voltunk.
  Vasárnap Máriaradnán újból átéltük a találkozás örömét, jöttek hálós barátaink Méhkerékről, Aradról, Temesvárról és Csernakeresztúrról. Hosszú idő óta most találkoztunk újra a Nisztor család fiatalabb tagjaival és azok családjaikkal, de egy öleléssel szétrebbent az idő alkotta légüres tér. Egy csapatként vettünk részt a szentmisén, szépen egymás mellé beülve a padokba, ahogy a hálós miséken szoktuk. A kedves Reinholtz András plébános atya mise után körbevezetett minket a templomban, a kolostor folyosóin, gazdagítva szívünket, lelkünket a sok szép látnivalóval. Kati készített számunkra egy különleges keresztutat, amelybe mindegyikünk egyénileg tudott bekapcsolódni csendes imával, elmélkedéssel, felajánlással, ugyanakkor összekötve a Háló megtartó fonalával, hisz egy fonalba kapaszkodva tettük meg együtt az utat, és a jéghideg szél ellenére egymás „fonalát” tartva haladtunk fel a hegy tetejére.
  Köszönöm a Jóistennek, hogy jelzést küldött a szívünkbe, és elindultunk erre a „portya-zarándok” útra!
  Fényképek a Partiumi Háló Facebook oldalán: https://www.facebook.com/share/p/1GCps6zRhL/

Egy versformába szedett idézet a hétvége margójára Gázai Doroteusztól:

Képzeljétek el a világot, mint egy kört,
melynek középpontja Isten,
és melynek sugarai
az emberek különböző létmódjai.

Ha az Istenhez közeledni vágyók
a kör középpontjához mennek,
egyidejűleg egymáshoz és Istenhez is közelednek.

Minél jobban közelednek Istenhez,
annál jobban közelednek egymáshoz.
És minél jobban közelednek egymáshoz,
annál jobban közelednek Istenhez.