Fontos vagy nekem!
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél!
(Antoine de Saint-Exupéry)
Halmai Ági írása és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Palkovics Mária írása a Hét Nap hetilap honlapján >>
Palkovics Sándor képei a találkozóról (FB) >>
Írás Nezsényről a Magyar Szó napilap honlapján >>
A találkozás öröme
{youtube}1a2JO5iIF-I{/youtube}
Beszámoló az Újvidéki TV vallási műsorában
Riport az Újvidéki TV 2014.11.16-i híradójában >>
Halmai Tibor nyilatkozata az Újvidéki Rádió híradójában >>
Riport a 18 éves Délvidéki Háló kezdeteiről, és a találkozóról a Nagybecskereki Rádió magyar műsorában. Megszólal: Szauer Mikós, Halmai Tibor, Mellár József, Sztefanovity Beáta, Halmosi Sándor, Bajkó Róbert és Palatinus János. Hallgasd meg itt!
A Délvidéki Mária Rádió egy órás riportműsora a nagybecskereki
Háló találkozóról. Megszólal: Varga Kapisztrán, Szeibert András,
Bajkó Károly, Somoskövi Hermina, Mária Kornélia, Várady József,
Szauer Miklós, Vreckó Ferenc, Kovács Rozália, Klemm József,
Schön György és Halmai Tibor. Hallgasd meg itt!
Szeibert András a magyar népmesékről az Újvidéki Rádióban >>
Ez volt a találkozó részletes programja
A 2014-es évben nagykorúságát ünneplő délvidéki Háló mozgalom életében jelentős eseményre került sor Nagybecskereken 2014. november 14-16. között. Megszervezték a XIII. Délvidéki és egyben a II. Interregoionális Háló találkozót, amelyre mintegy 120 résztvevő érkezett hat egyházmegyéből, az Esztergom-Budapesti főegyházmegyéből, a Nagyváradi, Temesvári, Szegedi, Szabadkai és Nagybecskereki egyházmegyékből. Az összejövetel címe: A találkozás öröme volt, és mottójául a szervezők Ferenc pápától választottak idézetet: A keresztény ember öröme akkor lesz teljessé, amikor hitét és örömét megosztja másokkal. A programok a találkozónak otthont adó középiskolás diákotthonban és a Nagybecskereki Székesegyházban zajlottak.
A péntek esti műsor gazdag lelki programot ígért. Első részében filmvetítéssel egybekötve megemlékeztünk az 1944-ben vértanúhalált halt két újvidéki ferences atyáról, akikről Dr. Varga Kapisztrán budapesti ferences atya beszélt. Az est második részében msgr. Gyuris László nagybecskereki plébános elmélkedést tartott a mai ember áldozatvállalásáról. Az elmélkedés közben zenei szolgálattal segítettek bennünket ráhangolódni és lelkileg elmélyülni Rontó Márta orgonista és Anna Aleksic Srajrer szólóénekes.
A szombati napon Kapisztrán atya interaktív előadása alatt átértékelhettük a találkozásainkat, amelyek hatnak ránk és megváltoztatnak bennünket. Néha pozitív, néha negatív a hatásuk. A felszínes találkozásaink mellett, vannak mély, életre szólóak is, de minden alkalommal valamit adunk a másiknak és mi is kapunk a másik embertől. Aki nyitott az emberekkel való találkozásokra az könnyebben találkozik Istennel. Mindenkiben az elrejtett Istenarcot kell keresnem. Találkozások nélkül nem élet az emberi élet, hanem szociális halál, mondta Kapisztrán atya. Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte, ahol találkozásainkról beszélgettünk. A délután a Szórványfórummal folytatódott, amelyen Bajkó Károly az Erdélyi Hagyományok Egyesület vezetője rámutatott arra, hogy ápolva kultúránkat, anyanyelvünket és hitünket eredményesen küzdhetünk megmaradásunkért a szórvány területeken. Ezután Szeibert András a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagja az Életre tanító népmesék címmel érdekes, új tudnivalókkal gazdagított bennünket. A délutáni előadás helyett változatosságként a szervezők Klemm József publicistát hívták meg, hogy tartsa meg könyvbemutatóját a 17 szótagban a mindenség címmel. A könyv 99 haiku verset tartalmaz. A haiku ősi japán versforma, amely 17 szótagból áll. A könyvbemutatót segítették és vezették Heinermann Péter könyvtáros és Léphaft Pál karikaturista. A verses bemutatón megismerhettük a költőt, életfilozófiáját és mély hitét. Győrfi Sándor népzenész hegedűjátékával még élményszerűbbé tette a bemutatót. Vacsora után megünnepeltük a délvidéki Háló mozgalom 18. születésnapját. Népmeséket és népzenét hallgattunk majd visszaemlékezéseinkkel gazdagítottak bennünket Ft. Szauer Miklós adai plébános és Csúzdi István, akik 18 évvel ezelőtt Magyarországról hozták át a Háló mozgalom eszméjét. Ezután msgr. Mellár József törökbecsei plébános megemlékezett a Háló átszövődéséről a bánsági szórványtelepülésekre. Az ünnepi hangulatot a Régijó zenekar fergeteges táncházi zenével és táncoktatással még inkább fokozta.
A vasárnapi 9 órás szentmise főcelebánsa msgr. Dr. Német László SVD, nagybecskereki megyéspüspök volt. A zenei szolgálatot a nagybecskereki Emmanuel Kamarakórus vállalta, Konrád Emma karnagy vezetésével. A városnézést követve, ahol Marcsók Vilma helytörténészeti tudnivalókkal kalauzolt bennünket, a találkozó zárására került sor. Schön György Nagybecskerekről elszármazott barátunk a Kárpát-medencei Háló vezetőségének tagja, felidézte a Háló mozgalom eredményeit, pozitívumait a kapcsoltépítés terén és ecsetelte a jövő kihívásait, majd közösen megköszöntük az Úrnak a kegyelmet, hogy újra találkozhattunk. Hazaindulás előtt elénekeltük a Múlnak az évek című dalt, amit a Háló himnuszának tekintünk. Refrénjét idézem:
Múlnak az évek s mi egyet újra lépünk már.
Lehull a hó, de tudjuk, eljön majd a nyár.
Utazunk érkezünk, találkozunk és búcsúzunk.
Egy boldogabb világról álmodunk!
A szervezők nevében Halmai Tibor kérdezi meg az egybegyűlteket, ki honnan jött. Bajkó Károly szervezésében az általunk Szórványtransnak nevezett busz gyűjtötte be a Bánságból, a Bánátból és a Partium más részeiről érkezetteket. A busz legtávolabbról elindult utasa Szatmárnémetiből jött, akit a busz Aradon vett fel. Kiderül, van még kárpátaljai résztvevőnk is, igaz ő most nem közvetlenül onnan jött és oda megy vissza. A szállást adó kollégium nagytermében Szeibert Háló vezetőségi tag üdvözli a résztvevőket, ő beszél a Hálóról. Az est főprogramjáról azt olvashattuk a műsorfüzetben, hogy emlékezés a vértanúhalált halt ferences atyákra a Nagybecskereki Székesegyházban. A székesegyházban majdnem teljes a sötétség, csupán az égő mécsesek alkotta kereszt, az előadó állványánál ill. az énekkar karzatán az orgonista és az énekes kottáját megvilágító lámpa ad fényt. A bevezetőben Dr. Varga Imre Kapisztrán OFM és Schön György beszélgetett az 1944-ben Újvidéken a jugoszláv partizánok által meggyilkolt ferences atyákról. A budai ferences atya és Schön György 1975 és 1979 között évfolyamtársak voltak az Esztergomi Ferences Gimnáziumban. Jellemző a kommunista viszonyokra, hogy a gimnáziumi négy év alatt erről az 1944-ben történt eseményekről egyetlen egyszer sem beszélhettek a tanáraik. Rövid részletet láthattunk a Békesség és minden jót című filmből, amiben az akkori vérengzések egyetlen túlélője, Kamarás Mihály atya emlékezett az újvidéki éveikre. Gyuris László nagybecskereki plébánosnak az áldozatvállalásról szóló elmélkedése és az elmélkedést keretbe foglaló és átszövő zenei áhítat az este következő eseménye. Az énekes Rontó Márta és az orgonista Szajrer Anna Ave Mariával kezdett és zárt (Schubert ill. Gounod), és hallhattuk tőlük César Franck Panis Angelicusának, Handel Miserere Nobisának és Strandella Pieta, Signoréjének gyönyörű megszólaltatását.
szombat
Kapisztrán atya előadása a találkozás öröméről szólt. Ferenc pápa szavaival kezdte: Isten nem azért teremtett bennünket, hogy egyedül, önmagunkba zárkózva éljünk, hanem hogy találkozhassunk Vele és megnyíljunk másoknak. Találkozás nélkül nem élet az élet, szociális halál az, amikor beszűkülnek kapcsolataink folytatta a ferences atya. Azok vagyunk, amik a találkozásainknak a következménye. Minden igazi élet találkozás eredménye. Találkozásaink során valamit befogadok és valamit adok is. Minden találkozás egyben kockázat is. Mondanivalójának illusztrálására kétszer is felkért egy-egy hallgatót instrukciójának alapján egy rövid jelenet eljátszására. A jó találkozáshoz bizalomra és kifinomult érzékre van szükségünk, ezek persze létrejöhetnek magából a találkozásból is. 3 kérdést ill. témát ajánlott a kiscsoportos beszélgetésekre. 1.Felidézni jó vagy rossz, de fontos találkozást az életünkben. 2.Mi akadályozza életünkben az igazi találkozást. 3.A jó találkozás követelményei.
17 szótagban a mindenség címmel Heinermann Péter könyvtáros, Léphaft Pál karikatúrista és Györfi Sándor népzenész segítségével Klemm József mutatta be legújabb verses kötetét. Délvidéki hálós barátaimnak hála Bata János és Bogdán József után immár Klemm Jószef a harmadik délvidéki kortárs költő, akinek költészetét van szerencsém közelről megismerni. A 99 című kötetben 99 haiku versformában íródott vers olvasható. A verseket Léphaft Pál öltözette fel hófehér, mélynyomásos címlappal és szitanyomtatású lapokkal tipográfiai ünneplőruhába,. A haiku ősi japán, sajátos szimmetriájú versforma, 5+7+5 összesen 17 szótagos versszakkal. A kötetben pár vers kivételével csupa egy versszakos vers van. Már-már úgy definiáltam magamban ezeket a 17 szótagos verseket, hogy ez egy olyan versforma, ami idézhetetlen, mert vagy az egész verset mondom el vagy semmit, amikor felhangzott a Krisztus című vers:
...bocsáss meg nekik...
...miért hagytál el engem...
...bevégeztetett...
Ami 3 jól ismert idézet. És Japán és a Nyugat találkozása. Hallunk még egy eredeti haiku verset japánul, élvezzük a vers dallamát, majd a versnek zseniális magyar fordítását Kosztolányi Dezsőtől (ő is délvidéki volt). A dedikálás során pillanatok elfogy a szerző által hozott 15 példány, ott helyben még kb. ugyanennyit el tudott volna adni. Ígéri, lesz majd rá mód, hogy azoknak is jusson, akik most lemaradtak. Este táncházon vígadunk éjfélig, a kiváló fiatal népzenészekből álló Régijó együttesbe rövid időre beszáll tekerőlantozni régi jó hálós zenészünk Micsik Béla is. Szeibert Andrásnak a magyar népmesékről szóló kitűnő előadása kapcsán utalnék a vele készített interjúra, hasonlóan a délvidéki Háló kezdeteiről szóló beszélgetésről is került fel hangzó anyag a honlapra, ezért erre sem térnék ki.
vasárnap
A Nagybecskereki Székesegyházban a szentmisének Dr.msgr. Német László nagybecskereki megyéspüspök a főcelebránsa. Kapisztrán atya a talentumokról szóló evangéliumi részlet kapcsán arról prédikál, hogy becsüljük meg a kapott tehetségeinket és kamatoztassuk azokat. Ennek során emlékeztetett a tegnap halott tálemtum című versre (a 99 című kötet verseinek címei egy-két kivételtől eltekintve nem kezdődnek nagy betűvel)
arany dénárnak
hittem egykor, már sejtem
rézkrajcár csupán
A mise után a templomban elektromos zongorán rövid műsort adott egy fiatal zongorista tehetség, Makán Anton, akit a Háló és a nagybecskereki Karitás támogat, majd rövid városnézés következik, melynek során a helyi iskolákban helytörténetet oktató Marcsók Vilma még a történelmi városháza tanácstermébe is bevisz minket. Mi, akik Schön György autójában utazunk haza, ennél egy még részletesebb és személyesebb várostörténetet is kapunk, ő itt élt 14 éves koráig. Hazaféle alkalmunk van egy rövid látogatást tenni a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban, és mivel a történelemtanár Kapisztrán atya először jár a Délvidéken, ezért megnéztük még az aracsi pusztatemplomot is.
Ráhangolódásként Mécs László: Alázat című versét hallhattuk, utána pedig msgr. Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános beszélt az ember Istenhez való viszonyáról. Elmélkedését Máté evangéliuma 11. Versének 28. sora: ? Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket? ? köré fonta.
A mintegy 85 résztvevő érdeklődve hallgatta. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések is eredményesen folytak. A Délvidéken, rendhagyó módon, a gyermekek számára külön foglalkozást biztosítottak a szervezők az előadás és a kiscsoportos beszélgetések idejére, így azok is, akik magukkal hozták gyermeküket, aktívan részt tudtak venni a munkában. Reméljük, ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik, és így még több fiatal család csatlakozik majd a Hálóhoz.
A bográcsban főtt finom ebéd után - ami a helyi asszonyok keze munkáját dicsérte - megismerhettük Törökfalu történelmét és életét, majd bemutatkozott Király Csaba hattagú családja, Törökbecséről. A szülők és a gyerekek egyaránt a nagycsalád előnyeit, szépségét és nehézségeit ecsetelték a jelenlevőknek. Érdekes téma, egy csökkenő népességű faluban.
Természetesen a kultúrműsor sem maradhatott el. A népviseletbe öltözött, népi-gyermektáncokat bemutató kisiskolásokat a közönség visszatapsolta, éppúgy, mint a Százszorszép művelődési egyesület asszonykórusát. A szünetekben a régi barátságok erősödtek, és újak köttettek. Nagy örömünkre szolgált megismerni a törökfalusi embereket, akik a betakarítási munkák sokasága ellenére fontosnak találták és időt szakítottak arra, hogy vendégül lássanak minket és barátkozzanak velünk. A személyes találkozások mellett lelki feltöltődésre is volt alkalom a szentgyónásban és a találkozót záró szentmisében.
Az egész napot végigkísérte a szép idő, valamint a jó hangulat. Az előadást Ft. Juhász György kúlai plébános tartotta. Tanítása Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra címmel igényesen kidolgozott és mesterien felépített volt. A mottót Weöres Sándor Szembefordított tükrök című verséből merítette:
Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz
úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad
a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
A létráról beszélt nekünk, ahogy mondotta volt, az a földről és az égről is szól. A létra által közeledünk Istenhez, ahogy ő is közeledik felénk, hogy megossza velünk boldogságát és mi is a miénket ővele. Az ember mindvégig valamilyen boldogságra vágyik és lehet úgy hal meg, hogy nem is élt igazi boldogságot. A szeretettel is ugyanez a helyzet. Lehet, hogy sokan szeretnek bennünket, mi is szeretjük a hozzánk közel állókat, de legmélyebb és legértékesebb szeretetet még nem éltük meg. Kimondott az atya egy nagyon fontos életbölcsességet: Nem az erő, a hatalom a vagyon, hanem csak az egymás iránt érzett szeretet adhat értelmet az életemnek! A mi létránknak három tartóoszlopa kell, hogy legyen: a hit, remény, szeretet. Mint ahogy a fenyőfa létének sincsértelme a közepe nélkül, úgy a mi életünknek, hitünknek is kell, hogy legyen közepe, Jézus Krisztus. Ha ez nincs bennünk, akkor nőnek a vadhajtások, életünk hamis értékei. A létra fokai pedig hitünk gyakorlása: az ima, amelyben tanújelét mutatjuk az iránta érzett bizalomnak, a Biblia, a szentmise, a karitatív tevékenységek stb.
Ezzel a tanítással felvértezve vághattunk bele a kiscsoportos munkába. Arról beszélgettünk, hogy hogyan tudunk tanúságot tenni a mindennapi életben, hogy ez néha igen nehéz, és bizony ezt néha nem tesszük meg. Sokszor magukat vallásosnak mondó emberek élnek világi életet, akikről a külvilág nem is tudja, hogy templomba járó és esetleg még közösségi tag is. Viszont olyan karizmatikus emberek is élnek közöttünk, akik lényükkel magukkal tudják ragadni még a legádázabb ateistát is. Nagyon jó kis beszélgetések voltak, egymásra hangolódva, testvérekként éltük meg a hálós létet, ami engem is rabul ejtett már sok-sok évvel ezelőtt.
Az ebéd után Márti sétával egybekötött előadást tartott Törökkanizsa történelméről. A múltban élt gazdag és befolyásos nemesi családok kastélyait mutatta meg, valamint a híres világutazó vadász, Tallián Emil emlékszobrát. Ezzel egy időben mintegy húsz idősebb testvérünkkel, akik nem bírtak részt venni a sétán, egy nagyon tartalmas beszélgetést folytattunk, amelyben a Háló által kiadott Hangoló kártya volt a segítségünkre. Mindenki kapott a Hangolóból két-két kérdést, ami érdekes módon majdnem mindenkinek telitalálat, vagyis testhezálló volt és nagy örömmel tudtak válaszolni a feltett kérdésekre. Számukra, Szavaik szerint, ez a délutáni beszélgetés volt számukra a nap csúcspontja.
Az íjászatra ez alkalommal is sok érdeklődő akadt, sőt a mostani tevékenységünket még a rendőrség is figyelemmel követte a távolból, mivel a város központjában elhelyezkedő parkban íjászkodtunk.
A jóleső mozgás után szellem táplálékot fogyaszthattunk, ugyanis az Ablak Színház Egyesület előadása által verseket hallhattunk a törökkanizsai gyermekektől. A találkozót méltó módon szentmise zárta.
Először volt Háló találkozó Törökkanizsán, ennek ellenére a szervezők nagy ügyességről tettek tanúbizonyságot, mintha már sok éve csinálnák ezt. Isten áldja őket ezért a sok munkáért és áldozatvállalásért. Köszönöm, hogy ilyen szép és lélekemelő napot tölthettem testvéreimmel.
{youtube}0Enwd4VG6fA{/youtube}
Az Újvidéki TV szeptember 22-i adása
Temerin - a világ közepe
Szeptember 6-án, szombaton ifjúsági Háló találkozót tartottak Temerinben. A számos helybélin kívül érkeztek vendégek Budapestről, Győrből, Újvidékről, Topolyáról, Zentáról, Óbecséről. A közel 50 résztvevő előtt ft. Pósa László óbecsei plébános tartott előadást a párkapcsolatokról, Szeretni boldogság címmel. Az eseményen íjászbemutatót tartott a temerini Hunor Íjászegyesület és bemutatkoztak a temerini cserkészek is. A rendezvény az Ébredés zenekar koncertjével zárult.
Nagy Judit (Topolya), Kurilla Timea (Temerin), Kanyó Anikó (Topolya), Csorba Éva (Temerin), Király Csilla (Újvidék) és Schön Bálint (Budapest) élményei
Az idén július 19-én került megrendezésre a nagykikindai ifjúsági Háló találkozó, a helyi református templomban. A fiatalok túlnyomórészt a bánáti magyar szórványtelepülésekről gyűltek össze. Az alábbiakban öt résztvevő írása olvasható
A regisztráció, a játékos ismerkedés és a játékok után kezdetét vette az előadás. Az idén a karrier és a család közötti egyensúly témáját boncolgatta az előadó, Utcai Róbert csantavéri plébános. Az előadó számos időszerű kérdést vetett föl, amelyek leginkább foglalkoztatnak bennünket, fiatalokat: Érdemes-e elhagyni a szülőföldet a rossz anyagi körülmények miatt? Menni vagy maradni? Mit veszíthet, és mit nyerhet a család egy ilyen döntéssel? Sorolhatnám. Az előadás során Róbert atya több példát is felhozott, amely a szülőföldön maradás és a család mellett szólt, és biztatott bennünket, hogy nyugodtan bízzuk magunkat a gondviselő Istenre. Az előadás után az ebéd következett, majd kezdetét vették a kiscsoportos beszélgetések. A beszélgetések nagyon őszintének és építő jellegűnek bizonyultak, hiszen a csoporttársak sok tapasztalatot és meglátást osztottak meg egymással. A kiscsoportok ezután egy-egy rögtönzött szerepjátékkal mutatták be azokat az előnyöket és értékeket, amelyeket a nagycsalád biztosít. A vidám hangulatú ,,színielőadások? után további játékok következtek, végül pedig egy nagyon találó és ötletes, de egyben szimbolikus jellegű elbúcsúzási formát választottak a szervezők, Nyári Krisztina és Ludányi Leontina. Egy piros fonalgombolyagot adtunk tovább egymásnak. Akihez a gombolyag került, az a fonallal körbecsavarta a karját, majd megosztotta gondolatait, érzéseit, benyomásait a találkozóval kapcsolatban, és ezután továbbadta a fonalat a következőnek. Ily módon a résztvevők végeredményképp egy kis hálót ,,szőttek", majd elvágva a szálakat, mindenki megtarthatta a piros fonalból készült kis ,,karkötőjét".
A papi áldás után élményekkel gazdagodva, új ismerősökre szert téve indultam haza. A karkötőre tekintve ezentúl mindig örömmel fog eltölteni a tudat, hogy megtarthattam egy darabot a Hálóból.
Talpai Rita (Kisorosz):
Kicsit tartottam ettől a Haló találkozótól. Féltem, hogy nem fogok senkit sem ismerni és én amilyen szégyenlős vagyok, majd nem találom fel magam. Viszont amikor odaértünk és megláttam az ismerős arcokat máris megkönnyebbültem. A regisztrációt követő ismerkedő játékkal pedig mind jobban felszabadultam. Az előadás témája - Egyensúly a család és a karrier között - amelyet Utcai Róbert csantavéri plébános tartott. Elgondolkodtató történeteket mesélt és az előadás nagyon tetszett, de legjobban a békás történet. Azután kis csoportos beszélgetésekben megbeszéltük az előadásban elhangzottakat. Mindenki kifejtette saját véleményét, hogy ő mit gondol a témáról. A beszélgetés befejezéseképp egy olyan feladatot kaptunk, hogy készítsünk reklámot melyben arra biztatjuk a szülőket, hogy miért ne egy, hanem több gyereket vállaljanak. A szereplésre való felkészülésünk vidámsággal telt, sokat nevettünk és még jobban összekovácsolódott a csapatunk. Rájöttünk arra, hogy közös erővel nagyon rövid idő alatt is összehozható egy élménydús produkció. Élvezetes volt az utolsó játék is. A székekkel egy kört alakítottunk. A játékot Krisztina kezdte. Egy pamutgombolyagot rákötött a kezére majd elmondta mi tetszett neki a mai napon és továbbdobta másnak. Ahogy így dobáltuk a pamutot egy háló rajzolódott ki. A végén elvágtuk, és amit rákötöttünk a kezünkre az emlékként megmaradt nekünk. Krisztina és Leontina remek szervezők, nagyon jól megszervezték ezt a mai napot. Jól éreztem magam, sokat nevettem és vidáman, tele élménnyel tértem haza.
Nyári Enikő (Kisorosz):
Nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy Nagykikindán is megrendezésre kerül az Ifjúsági Háló találkozó. Egyértelműnek tűnt, hogy részt fogok rajta venni. Az ilyen találkozók számomra nagyon sokat jelentenek, hiszen mindig valami újat tanulok, és új barátokra tehetek szert. A nap folyamán sokat játszottunk, beszélgettünk és barátkoztunk. Egy tanulságos előadást hallgathattunk, ami nagy hatással volt rám. Olyan dolgokon gondolkodhattam el, amin a mindennapokban nem igazán szoktam. A nap végére a kis csapat is nagyon összekovácsolódott, remélhetőleg olyan erősre, hogy a következő találkozóra csak bővülni fog a létszám. Jó volt ennyi vidám, kedves és őszinte ember közt lenni, hiszen az ember szeretettel töltődik fel és nyugalom árasztja el. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a szép napnak. Boldogan és feltöltődve tértem haza.
Fazekas Andrea (Kisorosz):
Krékus Julianna:
Mindig szép emlékek fognak fűzni ehhez a találkozóhoz. Nagyon jól éreztem magam. Minden gördülékenyen és lendületesen ment. Nyugodt, családi hangulat volt, ami nagyon jól esett. Az előadás fantasztikus volt és a többi programok is tetszettek. Máskor is részt szeretnék venni ilyen találkozón.
"A magam részéről kimondhatatlanul örülök annak, hogy egy ilyen értékes mozgalom és közösség tagja lehetek, mint a Háló."
A Kárpát-medencei Háló a jubileumi 25. évéhez érkezett. Itt a Délvidéken 1996-ban indult a sikertörténet, Zentán. Azóta egyre több Hálós esemény kerül megrendezésre határainkon belül. Tehát kedves kis városunkban július 5-én 18. alkalommal találkozhattunk és válhattunk eggyé testvérként. Mintegy kilencvenen jöttünk össze Zentáról és a vidékről, a szélrózsa minden irányából.
Képek a találkozóról >>
Marcsók Vilma képriportja (FB) >>
A szervező és kivitelező csapat, amelynek oroszlánrészét a Caritasban összekovácsolódott hívő emberek teszik ki, olajozottan és teljes nyugalommal végezte el a feladatokat, és a visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy sikeresen is.
Vendégünk és fő előadónk, Boros Gyevi Ottília meghívásban való közvetítésével, msgr. Gyulay Endre nyugalmazott Szeged-csanádi megyéspüspök volt. Nagy öröm és nagy megtiszteltetésként éltük meg, hogy elfogadta meghívásunkat. Ráhangolódásképp szentségimádást vezetett, és csak utána adta elő a tanítását. A nap mottójául "Isten a reményteleneknek is Atyja" című jelmondatot választotta.
A püspök atya mesteri előadó, az előadását igényesen kidolgozta, versekkel és zenével színesítette, amit kivetítőn élvezhettünk. Beszélt és lelkesített minket. Egyebek mellett arról, hogy úgy mint a gyermek a szüleire, úgy támaszkodhatunk mi az Istenre. Isten folyamatosan gondol rank. Ő nem a büntetés Istene, hanem Krisztust küldte értünk! Nyugodt lélekkel építhetek rá, ha feladom a büszkeségemet, mert a felé vezető utat csak Ő ismeri tökéletesen. A mi gondolataink sokszor helytelenek, mégha szilárdan meg is vagyunk győződve az ellenkezőjéről. Hisz Isten tökéletes, nekünk pedig tökéletesednünk kell. Reméljük tiszta szívvel, hogy hazajutunk az Úrhoz. Ehhez nagyon fontos feltétel, hogy helyes Istenképünk legyen. Előadónk szavai belénk ivódtak, és megkaptuk a töltetet a hétköznapokra, rövid távon pedig a csoportmunkára. Fontosnak tartjuk, hogy testközelbe hozzunk minden kisközösséget és megosszuk egymás között a kincseinket.
Az idén a Házas Hétvége közösség bemutatására gondoltunk. Erről az igen aktív közösségről Pásztor Rozika és Béla, hétgyermekes családanya és apa beszélt a hallgatóságnak. A bemutatkozásukból szó szerint idézek egy részt: "...a közösség tudatosan segíti az egyén fejlődését és a Rozikával való kapcsolatom a végtelenre válik egyre nyitottabbá azáltal, hogy a legszorosabb egység felé halad." Beszéltek még a Házas Hétvégéről mint lelkiségről, programjairól, történetéről, és céljairól. A cél pedig az, hogy ne úgy éljenek, mint két párhuzamos vonal, egymástól függetlenül, hanem együtt és szentségi házasságban. Elmondták, hogy mindenki megtalálhatja a helyét köreikben: papok, nővérek, fiatalok, jegyesek, fiatal, középkorú és idősödő házaspárok is. Előadásuk és mindkettőjük sugárzó lénye erősítette mindnyájunk meggyőződéstét, hogy a teljes vallásosság és hitgyakorlás több mint a vasárnapi misék látogatása.A szentmisére gyónással készülhettünk fel.
A találkozó méltó lezárása volt a szentmise, amelynek a főcelebránsa a püspök atya volt. Vele együtt miséztek Mellár József törökbecsei, Kormányos Zoltán törökfalusi, és Vreckó Ferenc zentai plébános, akit 25 éves papsága kapcsán is köszönthettünk.
Ha a találkozó minden résztvevője csak egy téglát tudott beépíteni lelkének templomába, amellyel gazdagabb lett, akkor nem dolgoztunk hiába. A körülmények mindenesetre adottak voltak, támogatóink a BGA és a StarCopy jóvoltából, és ha az Úr is úgy akarja, a jövőben is adottak leszek.
A magam részéről kimondhatatlanul örülök annak, hogy egy ilyen értékes mozgalom és közösség tagja lehetek, mint a Háló.
Jablonszki Sándor
Torontáltordán másodízben szervezték meg a Háló találkozót, melyen 89 résztvevő gyűlt össze 14 településről. 11-en érkeztek Bánát partiumi részéből, a szép Temesvárról.
Így hitbéli és nemzeti összetartozásunkat élhettük meg, hisz 900 évig a Csanádi egyházmegyéhez tagjai voltunk mindannyian, mondta vendégünk Ft. Szilvágyi Zsolt Temesvár Józsefvárosának plébánosa, akinek Könyörgés az örömért c. előadását nagy figyelemmel kísértük. Lelkileg megerősödtünk, feltöltődtünk. Sok útravalót is kaptunk. >>
Negyedik alkalommal szerveztek Háló találkozót a közép-bánsági Nezsényben, május 9-én. A Nagybecskereki Püspökség területén a 2014-es év a Remény éve.
Az idén 25 éves, magyar alapítású, és a Kárpát-medencében találkozókat szervező Háló mozgalom az Istenre mutató személyes emberi kapcsolatokat, és a közösségi életformát helyezi előtérbe. Ennek jegyében, a nezsényiek a templomban és az újonnan felépült közösségi épületükben nagy szeretettel fogadták a több helységből érkezett vendégeket, az évről évre visszajárókat, a messzebbről, Tordáról, a Bácskából, Zentáról, Adáról és Budapestről jötteket, és az újakat; mindazokat, akik rászánták a napjukat arra, hogy Nezsényben megéljék az összetartozás felemelő érzését.
Már a megérkezés pillanatától érezhető volt az a különleges, befogadó, érdeklődő, szeretetteljes "hálós" hangulat, ami az első alkalommal résztvevőket is mindig magával ragadja. A helyi szervező csapatot idén is (a nemrég egy fiúgyermekkel immár nagycsaláddá gyarapodó) Palkovics család fogta össze, előadónak pedig Mellár József atyát hívta, Törökbecséről.
József atya előadásában a reményről beszélt. "Ha éppen sötétnek tűnik is a jövő, akkor se adjátok fel!". Bibliai idézetekkel bátorított és buzdított: Isten áldása lesz rajtunk, ha mi is tesszük a magunkét, a magunk környezetében. Kiemelte, hogy a legnemesebb dolog azoknak adni, azokon segíteni, akik azt nem tudják közvetlenül viszonozni.
A kiscsoport a találkozó egyik legfontosabb része: az elmélyülés, őszinteség, megosztás, a bizalom, és a lelki töltekezés órája. Az reményt keltő előadás hatására a résztvevők elmondták egymásnak gondjaikat, bajaikat és az utat, ahogy ezeket igyekeztek megoldani. A csoportvezető szerepe a kiscsoportban mindig nagyon fontos, hiszen rajta múlik a beszélgetés "minősége". A külön csoportba osztott fiatalabb korosztállyal Micsik Béla törökbecsei kántor, Nezsénybe rendszeresen kijáró hittantanár beszélgetett.
A helyben főzött finom ebéd, az "összerázós" traktoros, pótkocsis kirándulás a Temes partjára, a kötélhúzás és a hagyományos íjászkodás (a zentai Jablonszky Sándor jóvoltából) igazi búcsús ünneppé emelték a találkozót. A kirándulást a helyi anyanyelvápolós gyermekek színi előadása követte a templomban. A találkozó résztvevőinek száma megnövekedett a szülőkkel. Ábel Kornélia frissen végzett, még állás nélküli helyi pedagógus kitartó, rendszeres munkáját dícsérte a színvonalas előadás. Sajnos a gyermekek nagy része szerb nyelven tanul a helyi általános iskolában. Annak ellenére, hogy itt még van magyar tagozat, egyre kevesebb gyermeket íratnak oda a szülők. Pedig itt még van gyerek, nem ritka a 3 gyerekes család. A fellépők beszédén hallható volt, ki tanulja a betűvetést magyarul. Az iskolán és a minden második vasárnapi szentmisén kívül kívül a rendszeres magyar anyanyelvápolás és a hittan az egyetlen magyar közösségi lehetőség a legkisebbek számára.
A találkozót szentmise zárta. A Jó Pásztor vasárnapja előestéjén Mellár atya nemcsak prédikált, hanem saját példájával is igazolta, hogy ezen a napon jó pásztora volt a nezsényi hálós nyájnak. Egész napját a közösséggel töltötte. A találkozót Halmai Tibor a Délvidéki Háló régióvezetője zárta, ismertette a következő eseményeket. A soron következő tordai, nagykikindai és zentai találkozókon kívül meghívta a résztvevőket a XIV. Kárpát-medencei nyári táborba, Sátoraljaújhelyre. Részletesebb tudnivalókért a Háló honlapját ajánlotta.
Messziről jött látogatóként Nezsényre, mint egy közösségre tekintek. Jó volt ismét találkozni régi ismerősökkel, barátokkal. Már többször jártam ott, nemcsak Háló találkozón. Két alkalommal láttak vendégül, amikor a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola egy-egy osztályával érkeztem, és egyszer mi is befogadhattuk a nezsényiek egy csoportját Budapesten. Remélem, hogy ezek a találkozók, események, kapcsolatok tovább fejlődnek, megtartják a nezsényieket, és életjelet visznek a bánsági szórványból az Anyaországba. A nyitott, közösséget erősítő alkalmak, amelyekben részt vehetünk reménykeltőek, bárhol is éljünk a világban.
Amíg élek, remélek!
Az Újvidéki TV riportja
Május 22-én szombaton reggel nagy volt a sürgés-forgás a törökbecsei Szent Klára templom udvarában és a plébánián. A szervező csapat Mellár Józsi atya és Micsik Béla vezetésével az utolsó simításokat végezte a Háló találkozóra érkező résztvevők fogadására. Derűs, napsugaras reggelre ébredtünk, még a Jóisten is ránk mosolygott az égből. A törökbecsei Háló találkozó már hagyományosan a délvidéki rendezvények közül elsőként kerül megrendezésre, ezért a fagyos jelzővel emlegettük, de az idei tavaszias időjárás ezt meghazudtolta.
A számos törökbecsei résztvevőn kívül, Délvidék több helységéből is érkeztek érdeklődők a találkozóra. A mintegy 80 résztvevő közül szép számban voltak olyanok, akik első alkalommal vettek részt Háló találkozón.
Magyarországi vendégelőadónk, Brückner Ákos Előd a székesfehérvári Ciszterci Nagyboldogasszony Plébánia plébánosa, aki a Háló mozgalom támogatója már a kezdetektől fogva, egy nagyon értékes, fordulatos, fiatalos, lendülettel teli bevezető előadással örvendeztetett meg bennünket. Az előadás és egyben a találkozó mottója, ?Amíg élek, remélek? volt. Még most is a fülemben csengnek Ákos atya szavai: "...a remény tevékeny várakozás a jóra? az Úr Jézussal való találkozás kitartó kívánása, amely élni akarásunkat táplálja? a remény ellenlábasa a félelem? akiben nagy a szeretet abban nincs félelem."
Az előadás után a kiscsoportos beszélgetésekben megosztottuk egymással, a reménnyel kapcsolatos élettapasztalatainkat. Mindannyiunknak volt bőven miről beszélni. Míg néhányan a közeli Tiszapartra indultunk, hogy lesétáljuk a finom, kiadós ebédet, addig a fiatalok Jablonszky Sándor írányításával kipróbálhatták az íjász tehetségüket a plébániaudvarban.
A magyar keresztút végigjárása után a törökbecsei fiatalok népdalcsokorral, versmondással, nagyböjti énekekkel és zeneszámokkal leptek meg bennünket. A szentmisére való ráhangolódásként szentségimádásra került sor.
Msgr. Mellár József plébános három paptestvérével együtt mutatta be a találkozó zárásakánt a szentmisét. Az élményekben gazdag nap után az új találkozások reményében búcsúztunk el egymástól.
