Ráhangolódásként Mécs László: Alázat című versét hallhattuk, utána pedig msgr. Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános beszélt az ember Istenhez való viszonyáról. Elmélkedését Máté evangéliuma 11. Versének 28. sora: ? Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek titeket? ? köré fonta.
A mintegy 85 résztvevő érdeklődve hallgatta. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetések is eredményesen folytak. A Délvidéken, rendhagyó módon, a gyermekek számára külön foglalkozást biztosítottak a szervezők az előadás és a kiscsoportos beszélgetések idejére, így azok is, akik magukkal hozták gyermeküket, aktívan részt tudtak venni a munkában. Reméljük, ez a gyakorlat a jövőben is folytatódik, és így még több fiatal család csatlakozik majd a Hálóhoz.
A bográcsban főtt finom ebéd után - ami a helyi asszonyok keze munkáját dicsérte - megismerhettük Törökfalu történelmét és életét, majd bemutatkozott Király Csaba hattagú családja, Törökbecséről. A szülők és a gyerekek egyaránt a nagycsalád előnyeit, szépségét és nehézségeit ecsetelték a jelenlevőknek. Érdekes téma, egy csökkenő népességű faluban.
Természetesen a kultúrműsor sem maradhatott el. A népviseletbe öltözött, népi-gyermektáncokat bemutató kisiskolásokat a közönség visszatapsolta, éppúgy, mint a Százszorszép művelődési egyesület asszonykórusát. A szünetekben a régi barátságok erősödtek, és újak köttettek. Nagy örömünkre szolgált megismerni a törökfalusi embereket, akik a betakarítási munkák sokasága ellenére fontosnak találták és időt szakítottak arra, hogy vendégül lássanak minket és barátkozzanak velünk. A személyes találkozások mellett lelki feltöltődésre is volt alkalom a szentgyónásban és a találkozót záró szentmisében.
Az egész napot végigkísérte a szép idő, valamint a jó hangulat. Az előadást Ft. Juhász György kúlai plébános tartotta. Tanítása Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra címmel igényesen kidolgozott és mesterien felépített volt. A mottót Weöres Sándor Szembefordított tükrök című verséből merítette:
Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz
úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad
a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
A létráról beszélt nekünk, ahogy mondotta volt, az a földről és az égről is szól. A létra által közeledünk Istenhez, ahogy ő is közeledik felénk, hogy megossza velünk boldogságát és mi is a miénket ővele. Az ember mindvégig valamilyen boldogságra vágyik és lehet úgy hal meg, hogy nem is élt igazi boldogságot. A szeretettel is ugyanez a helyzet. Lehet, hogy sokan szeretnek bennünket, mi is szeretjük a hozzánk közel állókat, de legmélyebb és legértékesebb szeretetet még nem éltük meg. Kimondott az atya egy nagyon fontos életbölcsességet: Nem az erő, a hatalom a vagyon, hanem csak az egymás iránt érzett szeretet adhat értelmet az életemnek! A mi létránknak három tartóoszlopa kell, hogy legyen: a hit, remény, szeretet. Mint ahogy a fenyőfa létének sincsértelme a közepe nélkül, úgy a mi életünknek, hitünknek is kell, hogy legyen közepe, Jézus Krisztus. Ha ez nincs bennünk, akkor nőnek a vadhajtások, életünk hamis értékei. A létra fokai pedig hitünk gyakorlása: az ima, amelyben tanújelét mutatjuk az iránta érzett bizalomnak, a Biblia, a szentmise, a karitatív tevékenységek stb.
Ezzel a tanítással felvértezve vághattunk bele a kiscsoportos munkába. Arról beszélgettünk, hogy hogyan tudunk tanúságot tenni a mindennapi életben, hogy ez néha igen nehéz, és bizony ezt néha nem tesszük meg. Sokszor magukat vallásosnak mondó emberek élnek világi életet, akikről a külvilág nem is tudja, hogy templomba járó és esetleg még közösségi tag is. Viszont olyan karizmatikus emberek is élnek közöttünk, akik lényükkel magukkal tudják ragadni még a legádázabb ateistát is. Nagyon jó kis beszélgetések voltak, egymásra hangolódva, testvérekként éltük meg a hálós létet, ami engem is rabul ejtett már sok-sok évvel ezelőtt.
Az ebéd után Márti sétával egybekötött előadást tartott Törökkanizsa történelméről. A múltban élt gazdag és befolyásos nemesi családok kastélyait mutatta meg, valamint a híres világutazó vadász, Tallián Emil emlékszobrát. Ezzel egy időben mintegy húsz idősebb testvérünkkel, akik nem bírtak részt venni a sétán, egy nagyon tartalmas beszélgetést folytattunk, amelyben a Háló által kiadott Hangoló kártya volt a segítségünkre. Mindenki kapott a Hangolóból két-két kérdést, ami érdekes módon majdnem mindenkinek telitalálat, vagyis testhezálló volt és nagy örömmel tudtak válaszolni a feltett kérdésekre. Számukra, Szavaik szerint, ez a délutáni beszélgetés volt számukra a nap csúcspontja.
Az íjászatra ez alkalommal is sok érdeklődő akadt, sőt a mostani tevékenységünket még a rendőrség is figyelemmel követte a távolból, mivel a város központjában elhelyezkedő parkban íjászkodtunk.
A jóleső mozgás után szellem táplálékot fogyaszthattunk, ugyanis az Ablak Színház Egyesület előadása által verseket hallhattunk a törökkanizsai gyermekektől. A találkozót méltó módon szentmise zárta.
Először volt Háló találkozó Törökkanizsán, ennek ellenére a szervezők nagy ügyességről tettek tanúbizonyságot, mintha már sok éve csinálnák ezt. Isten áldja őket ezért a sok munkáért és áldozatvállalásért. Köszönöm, hogy ilyen szép és lélekemelő napot tölthettem testvéreimmel.
{youtube}0Enwd4VG6fA{/youtube}
Az Újvidéki TV szeptember 22-i adása
Temerin - a világ közepe
Szeptember 6-án, szombaton ifjúsági Háló találkozót tartottak Temerinben. A számos helybélin kívül érkeztek vendégek Budapestről, Győrből, Újvidékről, Topolyáról, Zentáról, Óbecséről. A közel 50 résztvevő előtt ft. Pósa László óbecsei plébános tartott előadást a párkapcsolatokról, Szeretni boldogság címmel. Az eseményen íjászbemutatót tartott a temerini Hunor Íjászegyesület és bemutatkoztak a temerini cserkészek is. A rendezvény az Ébredés zenekar koncertjével zárult.
Nagy Judit (Topolya), Kurilla Timea (Temerin), Kanyó Anikó (Topolya), Csorba Éva (Temerin), Király Csilla (Újvidék) és Schön Bálint (Budapest) élményei
Az idén július 19-én került megrendezésre a nagykikindai ifjúsági Háló találkozó, a helyi református templomban. A fiatalok túlnyomórészt a bánáti magyar szórványtelepülésekről gyűltek össze. Az alábbiakban öt résztvevő írása olvasható
A regisztráció, a játékos ismerkedés és a játékok után kezdetét vette az előadás. Az idén a karrier és a család közötti egyensúly témáját boncolgatta az előadó, Utcai Róbert csantavéri plébános. Az előadó számos időszerű kérdést vetett föl, amelyek leginkább foglalkoztatnak bennünket, fiatalokat: Érdemes-e elhagyni a szülőföldet a rossz anyagi körülmények miatt? Menni vagy maradni? Mit veszíthet, és mit nyerhet a család egy ilyen döntéssel? Sorolhatnám. Az előadás során Róbert atya több példát is felhozott, amely a szülőföldön maradás és a család mellett szólt, és biztatott bennünket, hogy nyugodtan bízzuk magunkat a gondviselő Istenre. Az előadás után az ebéd következett, majd kezdetét vették a kiscsoportos beszélgetések. A beszélgetések nagyon őszintének és építő jellegűnek bizonyultak, hiszen a csoporttársak sok tapasztalatot és meglátást osztottak meg egymással. A kiscsoportok ezután egy-egy rögtönzött szerepjátékkal mutatták be azokat az előnyöket és értékeket, amelyeket a nagycsalád biztosít. A vidám hangulatú ,,színielőadások? után további játékok következtek, végül pedig egy nagyon találó és ötletes, de egyben szimbolikus jellegű elbúcsúzási formát választottak a szervezők, Nyári Krisztina és Ludányi Leontina. Egy piros fonalgombolyagot adtunk tovább egymásnak. Akihez a gombolyag került, az a fonallal körbecsavarta a karját, majd megosztotta gondolatait, érzéseit, benyomásait a találkozóval kapcsolatban, és ezután továbbadta a fonalat a következőnek. Ily módon a résztvevők végeredményképp egy kis hálót ,,szőttek", majd elvágva a szálakat, mindenki megtarthatta a piros fonalból készült kis ,,karkötőjét".
A papi áldás után élményekkel gazdagodva, új ismerősökre szert téve indultam haza. A karkötőre tekintve ezentúl mindig örömmel fog eltölteni a tudat, hogy megtarthattam egy darabot a Hálóból.
Talpai Rita (Kisorosz):
Kicsit tartottam ettől a Haló találkozótól. Féltem, hogy nem fogok senkit sem ismerni és én amilyen szégyenlős vagyok, majd nem találom fel magam. Viszont amikor odaértünk és megláttam az ismerős arcokat máris megkönnyebbültem. A regisztrációt követő ismerkedő játékkal pedig mind jobban felszabadultam. Az előadás témája - Egyensúly a család és a karrier között - amelyet Utcai Róbert csantavéri plébános tartott. Elgondolkodtató történeteket mesélt és az előadás nagyon tetszett, de legjobban a békás történet. Azután kis csoportos beszélgetésekben megbeszéltük az előadásban elhangzottakat. Mindenki kifejtette saját véleményét, hogy ő mit gondol a témáról. A beszélgetés befejezéseképp egy olyan feladatot kaptunk, hogy készítsünk reklámot melyben arra biztatjuk a szülőket, hogy miért ne egy, hanem több gyereket vállaljanak. A szereplésre való felkészülésünk vidámsággal telt, sokat nevettünk és még jobban összekovácsolódott a csapatunk. Rájöttünk arra, hogy közös erővel nagyon rövid idő alatt is összehozható egy élménydús produkció. Élvezetes volt az utolsó játék is. A székekkel egy kört alakítottunk. A játékot Krisztina kezdte. Egy pamutgombolyagot rákötött a kezére majd elmondta mi tetszett neki a mai napon és továbbdobta másnak. Ahogy így dobáltuk a pamutot egy háló rajzolódott ki. A végén elvágtuk, és amit rákötöttünk a kezünkre az emlékként megmaradt nekünk. Krisztina és Leontina remek szervezők, nagyon jól megszervezték ezt a mai napot. Jól éreztem magam, sokat nevettem és vidáman, tele élménnyel tértem haza.
Nyári Enikő (Kisorosz):
Nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy Nagykikindán is megrendezésre kerül az Ifjúsági Háló találkozó. Egyértelműnek tűnt, hogy részt fogok rajta venni. Az ilyen találkozók számomra nagyon sokat jelentenek, hiszen mindig valami újat tanulok, és új barátokra tehetek szert. A nap folyamán sokat játszottunk, beszélgettünk és barátkoztunk. Egy tanulságos előadást hallgathattunk, ami nagy hatással volt rám. Olyan dolgokon gondolkodhattam el, amin a mindennapokban nem igazán szoktam. A nap végére a kis csapat is nagyon összekovácsolódott, remélhetőleg olyan erősre, hogy a következő találkozóra csak bővülni fog a létszám. Jó volt ennyi vidám, kedves és őszinte ember közt lenni, hiszen az ember szeretettel töltődik fel és nyugalom árasztja el. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a szép napnak. Boldogan és feltöltődve tértem haza.
Fazekas Andrea (Kisorosz):
Krékus Julianna:
Mindig szép emlékek fognak fűzni ehhez a találkozóhoz. Nagyon jól éreztem magam. Minden gördülékenyen és lendületesen ment. Nyugodt, családi hangulat volt, ami nagyon jól esett. Az előadás fantasztikus volt és a többi programok is tetszettek. Máskor is részt szeretnék venni ilyen találkozón.
"A magam részéről kimondhatatlanul örülök annak, hogy egy ilyen értékes mozgalom és közösség tagja lehetek, mint a Háló."
A Kárpát-medencei Háló a jubileumi 25. évéhez érkezett. Itt a Délvidéken 1996-ban indult a sikertörténet, Zentán. Azóta egyre több Hálós esemény kerül megrendezésre határainkon belül. Tehát kedves kis városunkban július 5-én 18. alkalommal találkozhattunk és válhattunk eggyé testvérként. Mintegy kilencvenen jöttünk össze Zentáról és a vidékről, a szélrózsa minden irányából.
Képek a találkozóról >>
Marcsók Vilma képriportja (FB) >>
A szervező és kivitelező csapat, amelynek oroszlánrészét a Caritasban összekovácsolódott hívő emberek teszik ki, olajozottan és teljes nyugalommal végezte el a feladatokat, és a visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy sikeresen is.
Vendégünk és fő előadónk, Boros Gyevi Ottília meghívásban való közvetítésével, msgr. Gyulay Endre nyugalmazott Szeged-csanádi megyéspüspök volt. Nagy öröm és nagy megtiszteltetésként éltük meg, hogy elfogadta meghívásunkat. Ráhangolódásképp szentségimádást vezetett, és csak utána adta elő a tanítását. A nap mottójául "Isten a reményteleneknek is Atyja" című jelmondatot választotta.
A püspök atya mesteri előadó, az előadását igényesen kidolgozta, versekkel és zenével színesítette, amit kivetítőn élvezhettünk. Beszélt és lelkesített minket. Egyebek mellett arról, hogy úgy mint a gyermek a szüleire, úgy támaszkodhatunk mi az Istenre. Isten folyamatosan gondol rank. Ő nem a büntetés Istene, hanem Krisztust küldte értünk! Nyugodt lélekkel építhetek rá, ha feladom a büszkeségemet, mert a felé vezető utat csak Ő ismeri tökéletesen. A mi gondolataink sokszor helytelenek, mégha szilárdan meg is vagyunk győződve az ellenkezőjéről. Hisz Isten tökéletes, nekünk pedig tökéletesednünk kell. Reméljük tiszta szívvel, hogy hazajutunk az Úrhoz. Ehhez nagyon fontos feltétel, hogy helyes Istenképünk legyen. Előadónk szavai belénk ivódtak, és megkaptuk a töltetet a hétköznapokra, rövid távon pedig a csoportmunkára. Fontosnak tartjuk, hogy testközelbe hozzunk minden kisközösséget és megosszuk egymás között a kincseinket.
Az idén a Házas Hétvége közösség bemutatására gondoltunk. Erről az igen aktív közösségről Pásztor Rozika és Béla, hétgyermekes családanya és apa beszélt a hallgatóságnak. A bemutatkozásukból szó szerint idézek egy részt: "...a közösség tudatosan segíti az egyén fejlődését és a Rozikával való kapcsolatom a végtelenre válik egyre nyitottabbá azáltal, hogy a legszorosabb egység felé halad." Beszéltek még a Házas Hétvégéről mint lelkiségről, programjairól, történetéről, és céljairól. A cél pedig az, hogy ne úgy éljenek, mint két párhuzamos vonal, egymástól függetlenül, hanem együtt és szentségi házasságban. Elmondták, hogy mindenki megtalálhatja a helyét köreikben: papok, nővérek, fiatalok, jegyesek, fiatal, középkorú és idősödő házaspárok is. Előadásuk és mindkettőjük sugárzó lénye erősítette mindnyájunk meggyőződéstét, hogy a teljes vallásosság és hitgyakorlás több mint a vasárnapi misék látogatása.A szentmisére gyónással készülhettünk fel.
A találkozó méltó lezárása volt a szentmise, amelynek a főcelebránsa a püspök atya volt. Vele együtt miséztek Mellár József törökbecsei, Kormányos Zoltán törökfalusi, és Vreckó Ferenc zentai plébános, akit 25 éves papsága kapcsán is köszönthettünk.
Ha a találkozó minden résztvevője csak egy téglát tudott beépíteni lelkének templomába, amellyel gazdagabb lett, akkor nem dolgoztunk hiába. A körülmények mindenesetre adottak voltak, támogatóink a BGA és a StarCopy jóvoltából, és ha az Úr is úgy akarja, a jövőben is adottak leszek.
A magam részéről kimondhatatlanul örülök annak, hogy egy ilyen értékes mozgalom és közösség tagja lehetek, mint a Háló.
Jablonszki Sándor
Torontáltordán másodízben szervezték meg a Háló találkozót, melyen 89 résztvevő gyűlt össze 14 településről. 11-en érkeztek Bánát partiumi részéből, a szép Temesvárról.
Így hitbéli és nemzeti összetartozásunkat élhettük meg, hisz 900 évig a Csanádi egyházmegyéhez tagjai voltunk mindannyian, mondta vendégünk Ft. Szilvágyi Zsolt Temesvár Józsefvárosának plébánosa, akinek Könyörgés az örömért c. előadását nagy figyelemmel kísértük. Lelkileg megerősödtünk, feltöltődtünk. Sok útravalót is kaptunk. >>
Negyedik alkalommal szerveztek Háló találkozót a közép-bánsági Nezsényben, május 9-én. A Nagybecskereki Püspökség területén a 2014-es év a Remény éve.
Az idén 25 éves, magyar alapítású, és a Kárpát-medencében találkozókat szervező Háló mozgalom az Istenre mutató személyes emberi kapcsolatokat, és a közösségi életformát helyezi előtérbe. Ennek jegyében, a nezsényiek a templomban és az újonnan felépült közösségi épületükben nagy szeretettel fogadták a több helységből érkezett vendégeket, az évről évre visszajárókat, a messzebbről, Tordáról, a Bácskából, Zentáról, Adáról és Budapestről jötteket, és az újakat; mindazokat, akik rászánták a napjukat arra, hogy Nezsényben megéljék az összetartozás felemelő érzését.
Már a megérkezés pillanatától érezhető volt az a különleges, befogadó, érdeklődő, szeretetteljes "hálós" hangulat, ami az első alkalommal résztvevőket is mindig magával ragadja. A helyi szervező csapatot idén is (a nemrég egy fiúgyermekkel immár nagycsaláddá gyarapodó) Palkovics család fogta össze, előadónak pedig Mellár József atyát hívta, Törökbecséről.
József atya előadásában a reményről beszélt. "Ha éppen sötétnek tűnik is a jövő, akkor se adjátok fel!". Bibliai idézetekkel bátorított és buzdított: Isten áldása lesz rajtunk, ha mi is tesszük a magunkét, a magunk környezetében. Kiemelte, hogy a legnemesebb dolog azoknak adni, azokon segíteni, akik azt nem tudják közvetlenül viszonozni.
A kiscsoport a találkozó egyik legfontosabb része: az elmélyülés, őszinteség, megosztás, a bizalom, és a lelki töltekezés órája. Az reményt keltő előadás hatására a résztvevők elmondták egymásnak gondjaikat, bajaikat és az utat, ahogy ezeket igyekeztek megoldani. A csoportvezető szerepe a kiscsoportban mindig nagyon fontos, hiszen rajta múlik a beszélgetés "minősége". A külön csoportba osztott fiatalabb korosztállyal Micsik Béla törökbecsei kántor, Nezsénybe rendszeresen kijáró hittantanár beszélgetett.
A helyben főzött finom ebéd, az "összerázós" traktoros, pótkocsis kirándulás a Temes partjára, a kötélhúzás és a hagyományos íjászkodás (a zentai Jablonszky Sándor jóvoltából) igazi búcsús ünneppé emelték a találkozót. A kirándulást a helyi anyanyelvápolós gyermekek színi előadása követte a templomban. A találkozó résztvevőinek száma megnövekedett a szülőkkel. Ábel Kornélia frissen végzett, még állás nélküli helyi pedagógus kitartó, rendszeres munkáját dícsérte a színvonalas előadás. Sajnos a gyermekek nagy része szerb nyelven tanul a helyi általános iskolában. Annak ellenére, hogy itt még van magyar tagozat, egyre kevesebb gyermeket íratnak oda a szülők. Pedig itt még van gyerek, nem ritka a 3 gyerekes család. A fellépők beszédén hallható volt, ki tanulja a betűvetést magyarul. Az iskolán és a minden második vasárnapi szentmisén kívül kívül a rendszeres magyar anyanyelvápolás és a hittan az egyetlen magyar közösségi lehetőség a legkisebbek számára.
A találkozót szentmise zárta. A Jó Pásztor vasárnapja előestéjén Mellár atya nemcsak prédikált, hanem saját példájával is igazolta, hogy ezen a napon jó pásztora volt a nezsényi hálós nyájnak. Egész napját a közösséggel töltötte. A találkozót Halmai Tibor a Délvidéki Háló régióvezetője zárta, ismertette a következő eseményeket. A soron következő tordai, nagykikindai és zentai találkozókon kívül meghívta a résztvevőket a XIV. Kárpát-medencei nyári táborba, Sátoraljaújhelyre. Részletesebb tudnivalókért a Háló honlapját ajánlotta.
Messziről jött látogatóként Nezsényre, mint egy közösségre tekintek. Jó volt ismét találkozni régi ismerősökkel, barátokkal. Már többször jártam ott, nemcsak Háló találkozón. Két alkalommal láttak vendégül, amikor a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola egy-egy osztályával érkeztem, és egyszer mi is befogadhattuk a nezsényiek egy csoportját Budapesten. Remélem, hogy ezek a találkozók, események, kapcsolatok tovább fejlődnek, megtartják a nezsényieket, és életjelet visznek a bánsági szórványból az Anyaországba. A nyitott, közösséget erősítő alkalmak, amelyekben részt vehetünk reménykeltőek, bárhol is éljünk a világban.
Amíg élek, remélek!
Az Újvidéki TV riportja
Május 22-én szombaton reggel nagy volt a sürgés-forgás a törökbecsei Szent Klára templom udvarában és a plébánián. A szervező csapat Mellár Józsi atya és Micsik Béla vezetésével az utolsó simításokat végezte a Háló találkozóra érkező résztvevők fogadására. Derűs, napsugaras reggelre ébredtünk, még a Jóisten is ránk mosolygott az égből. A törökbecsei Háló találkozó már hagyományosan a délvidéki rendezvények közül elsőként kerül megrendezésre, ezért a fagyos jelzővel emlegettük, de az idei tavaszias időjárás ezt meghazudtolta.
A számos törökbecsei résztvevőn kívül, Délvidék több helységéből is érkeztek érdeklődők a találkozóra. A mintegy 80 résztvevő közül szép számban voltak olyanok, akik első alkalommal vettek részt Háló találkozón.
Magyarországi vendégelőadónk, Brückner Ákos Előd a székesfehérvári Ciszterci Nagyboldogasszony Plébánia plébánosa, aki a Háló mozgalom támogatója már a kezdetektől fogva, egy nagyon értékes, fordulatos, fiatalos, lendülettel teli bevezető előadással örvendeztetett meg bennünket. Az előadás és egyben a találkozó mottója, ?Amíg élek, remélek? volt. Még most is a fülemben csengnek Ákos atya szavai: "...a remény tevékeny várakozás a jóra? az Úr Jézussal való találkozás kitartó kívánása, amely élni akarásunkat táplálja? a remény ellenlábasa a félelem? akiben nagy a szeretet abban nincs félelem."
Az előadás után a kiscsoportos beszélgetésekben megosztottuk egymással, a reménnyel kapcsolatos élettapasztalatainkat. Mindannyiunknak volt bőven miről beszélni. Míg néhányan a közeli Tiszapartra indultunk, hogy lesétáljuk a finom, kiadós ebédet, addig a fiatalok Jablonszky Sándor írányításával kipróbálhatták az íjász tehetségüket a plébániaudvarban.
A magyar keresztút végigjárása után a törökbecsei fiatalok népdalcsokorral, versmondással, nagyböjti énekekkel és zeneszámokkal leptek meg bennünket. A szentmisére való ráhangolódásként szentségimádásra került sor.
Msgr. Mellár József plébános három paptestvérével együtt mutatta be a találkozó zárásakánt a szentmisét. Az élményekben gazdag nap után az új találkozások reményében búcsúztunk el egymástól.
Február 28-án és március 1-én Muzslyán az Emmausz kollégiumban farsangi álarcosbállal egybekötött bogozói képzést szervezett a Délvidéki Háló Egyesület, amelyen 28 bogozó vett részt a Vajdaságból. A már hagyományossá vált év eleji képzést az idén a budapesti Közösségi Műhely két munkatársa, Juhászné Bucsek Mária és Gaga Zsuzsa vezette alapos felkészültséggel és nagy-nagy lelkesedéssel.
Kezdetben arról elmélkedtünk mik lehetnek a közös tulajdonságai a gyermeknek és a jó csoportvezetőnek. Rövid idő alatt nagyon sok közös tulajdonságot gyűjtöttünk össze. Ezután körüljártuk a kiscsoportban előforduló nehéz helyzeteket és ezek áthidalási lehetőségeit, mit tehet a kiscsoportvezető, ha fáradtak a csoporttagok, ha nem aktívak, vagy ha egy-egy résztvevő belevág a másik szavába és rátelepszik a csoportra. Nagyon élveztük a helyzetjátékokat, ahol a gyakorlatban is kipróbálhattuk kisebb nagyobb sikerrel az elméletben elhangzott új megoldási lehetőségeket.
November 30-án a muzslyai Emmausz kollégiumban a délvidéki Háló bogozói adventi lelki napon vettek részt. A már hagyományossá vált évzáró találkozóra 28 bogozó gyűlt össze. A délelőtt folyamán néhány fotó vetítésével felelevenítettük az elmúlt évi rendezvények szép emlékeit, és átbeszéltük a szervezés folyamán észlelt pozitívumokat és a hiányosságokat is. Ezután megpróbáltunk a jövő felé fordulni, és az új egyházi év kezdetén merészeket álmodni a kerületeink jövő évi hálós tevékenységéről. A finom ebéd után konkrét dátumokat próbáltunk találni a tervezett találkozóknak. Örömünkre szépen haladt a munka, és a már bejáródott helyszínek mellé két új helység csatlakozott. Törökfalusi és törökkanizsai bogozóink is szeretnének jövőre Háló találkozót szervezni. Hálaadásunkként szentségimádással folytatódott együttlétünk. Megköszöntük az Úrnak a sok szeretetet, amit megtapasztaltunk a Hálós rendezvényeken, és a sok lehetőséget, hogy új barátokat szerezhettünk. Újra megéltem az összetartozásunk örömét és magamban felidéztem Péter apostol szavait: Uram jó nekünk itt lenni? A találkozó szentmisével folytatódott ahol msgr. Mellár József atya szentbeszédével ráébresztett bennünket arra, hogy ne csak tétlenkedve várakozzunk, hanem tevékenykedjünk, Isten terve szerint szeressünk és tegyünk jót, és ne csak az adventi időben.
