Szeptember 12-én végre sikerült megszervezni a 2020-as év első délvidéki hálós eseményét, a gyalogos, bringás zarándoklatot az aracsi Pusztatemplomhoz. Az idei évben terveinket rendre meghiúsította a koronavírus-világjárvány, így a júliusban meghirdetett aracsi zarándoklatot is el kellett halasztani. Ezen a szombaton nagy izgalommal, várakozással telve gyülekeztünk a törökbecsei Szent Klára plébánia udvarán. A szeretteljes üdvözlések és regisztráció után Ft. Mellár József atya áldásával indultunk úticélunk felé összesen hatvanöten Délvidék 10 helységéből. A csapat legnagyobb része gyalog tette meg a mintegy 8 kilométeres utat a poros dűlőutakon, de jöttek velünk bringások is Bácskából és Bánátból egyaránt. Azok, akik nem merték bevállalni a gyaloglást, traktoros pótkocsin utazhattak. Utunk során rácsodálkoztunk a teremtett világ szépségeire. Az aracsi templom falaihoz érve akaratlanul is eltöltötte szívünket a csodálat és a hála, olyan megható volt az idő vasfogával dacoló Istent dicsőítő romtemplom hangulata. Kötetlen beszélgetések sora következett, hiszen már majd egy éve nem láthattuk személyesen egymást. Felszabadult gyermekkacaj, csevegések zsongása töltötte be a tájat.
Hálánk jeléül, hogy megélhettük ezt a napot, találkozást a hűs falak között rózsafüzért imádkoztunk a Szűzanya tiszteletére, akinek névnapjára emlékeztünk.
Zarándoklatunk fénypontja a szentmise volt, amelyet dr. sc. Horváth László, bácsföldvári plébános mutatott be a jelenlevő atyákkal, Ft. Mellár József törökbecsei és Ft. Vreckó Ferenc zentai plébánossal. László atya a homíliájában arra biztatott bennünket, hogy kősziklára, Jézus evangéliumára építsük életünket, így a sors viharait könnyen átvészelhetjük. Könyörgéseinkben magyarságunk, a Háló mozgalom és más keresztény közösségeink megmaradását, békét és egészséget kértünk.
A lelki feltöltődés után közös agapé következett, majd alkalom nyílt íjászkodásra, ismerkedésre és a jövő tervezgetésére. A hazafelé vezető utat, közösen traktoros pótkocsikon tettük meg. Sokáig néztük a távolban a búcsút intő templomfalakat, amelyek jövőre újra visszavárnak.
A program megvalósítását támogatta a Bethlen Gábor Alap Zrt.
Halmai Ágnes
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Pannon Tv fényképes és mozgóképes tudósítása >>
A muzslyai Emmausz kollégium volt a helyszíne a kétnapos, délvidéki régiós, ifjúsági Háló-találkozónak, amelyre ugyan érkeztek fiatalok Romániából, Magyarországról is, de legtöbben mégis Vajdaságból jöttek, annak minden területéről.
Két előadó is érkezett a találkozóra, mégpedig dr. Szöllősi Tibor atya, Budiszava, Káty, Kabol plébániai kormányzója, valamint Szilágyi Zoltán református lelkész, aki Erdélyből, Kőhalomról érkezett, de nemrégen ebben a régióban szolgált.
Szöllősy Tibor atya az Istengyermekség öröméről értekezett, arról, hogy milyen nagy kincs van a birtokunkban, hogy Isten gyermekei lehetünk a keresztség folytán, és ennek a felfedezéséről beszélt a fiataloknak az előadásában.
Szilágyi Zoltán lelkész pedig az élő hitről, az élő szolgálat fontosságáról értekezett, arról, hogy ne csak a múlt vagy a jövő legyen az életben a fontos, hanem a jelen is. Továbbá a mindennapi szolgálatról is beszélt, amely azt is magába foglalja, mennyire fontos a közösségben, hogy figyeljünk egymásra.
A találkozó ökumenikus szellemiségben zajlott, a fiatalok istentiszteleten és szentmisén is részt vettek, hasznos műhelymunkákon gazdagíthatták tudásukat, továbbá voltak kiscsoportos beszélgetések is.
A felnőttekkel való közös programokról pedig a tegnap lezajlott Háló bogozói és segítőik találkozóján egyeztették elképzeléseiket, hiszen a jövő évben is lesznek közös programok, de természetesen a fiatalok részére még több megmozdulást biztosít majd a Háló közösség, illetve szerveznek maguknak a fiatalok.
Kónya-Kovács Ottilia
Kónya-Kovács Ottilia beszámolója a VajdaságMa hírportálon >>
Egyéni és közösségi karizmáink címmel szervezte meg a 30 éves Kárpát-medencei Háló mozgalom a muzslyai Emmausz Kollégiumban az első Délvidéki Háló Ifi Találkozót november 30. és december 1. között. A hétvégére több mint negyven fiatal érkezett Délvidék különböző településeiről, valamint egy testvérpár Erdélyből.
CserkészjátékTűzrőlpattant menyecskékIsmerkedésKiscsoportos beszélgetés
A szervező csapat gazdag programot állított össze, nagy hangsúlyt fektetve az ökumenikus jellegre, lehetőséget teremtve az összetartozás és az istengyermekségükből fakadó közösség megélésére. Szombaton az egyéni karizmák, az egyén Istennel való kapcsolata, az önismereti kérdések kerültek előtérbe. A megnyitót követően Szilágyi Zoltán, kőhalmi református lelkipásztor, valamint Szöllősi Tibor atya lendületes előadásaira került sor. Előbbi az élő hitben való munkálkodásra, szolgálatkészségre buzdította a résztvevőket, míg utóbbi az istengyermekség csodájáról beszélt. Mindketten kiemelték: az egyes keresztény felekezetek istenbe vetett hite sokkal erősebb a széthúzó dogmatikai különbségeknél.
Ebéd után egy bensőséges istentisztelet következett, majd a résztvevők kiscsoportokban beszélhették meg a délelőtti előadásokkal kapcsolatos érzéseiket, személyes tapasztalataikat. Helyet kapott a saját talentumok azonosítása és ennek képeken keresztül való kifejezése. Ezt követően a résztvevők tovább mélyülhettek az önismereti kérdésekben, gyakorolhatták a szemlélődő imamódot vagy a reformációval ismerkedhettek meg alaposabban műhelymunka keretében. A lelki töltődést szolgáló programok lezárásaként Taizé-i imaórára került sor Mezei Szimóna vezetésével. Este pedig, ahogy az a fiatalokhoz illik, egy táncház zárta a napot, melyet egy sepsiszentgyörgyi testvérpár, Tímár Kincső és Csenge irányított.
A vasárnap a közösségi karizmákról szólt lévén, hogy a Háló olyan fiatalokat is hív találkozóira, közös gondolkodásra, egymástól való tanulásra, akik más keresztény és ifjúsági szervezeteknek is tagjai. Így cserkészek, a Fáklya Keresztény Ifjúsági Egyesület tagjai és a Jézus Barát Gyalogtúra szervezői meséltek mozgalmi és egyéni küldetéseikről, istenélményeikről, illetve szó esett más sikeres kezdeményezésekről is, mint például a KözösPont vagy a 72 óra kompromisszum nélkül. A bemutatókból persze nem hiányozhattak a játékok sem. Majd szentmisén fordulhattunk a teremtőhöz a muzslyai hívekkel együtt a Mária Szent Neve templomban. Egymás hitének megismerését szolgálta a misét követő felekezeti kukucskáló nevű programpont, melynek keretében a résztvevők egymás szertartásairól, szokásairól, dogmáiról érdeklődhettek. A találkozót, Schön Bálint, a hétvége egyik szervezője és Halmai Tibor, s Délvidéki Háló Egyesület vezetője zárta arra buzdítva a résztvevőket, hogy mindazt, amit e röpke két nap alatt megéltek otthoni közösségeikben is kamatoztassák.
Gáspár Barra Szilárd
Gáspár Barra Szilárd Petöfi-ösztöndíjas írása a Petöfiprogram.hu-n >>
A találkozón körülbelül 40 fiatal vett részt, Délvidék majd egy tucat különböző településéről, ketten Erdélyből, többen Szegedről, Budapestről. A szombati napon elsősorban az egyéni karizmáinkra figyeltünk, és az Istennel való kapcsolatot, az önismeretben való elmélyülést kerestük, hogy minden közösségi „jó ügyünk”, szolgálatunk ezekhez kapcsolódhasson, hogy felfedezhessük, valójában mindez Tőle ered.
Az önfeledt ismerkedős játékokat követően, a délelőttöt két fiatal és fiatalos előadónk nyitotta meg. Előbb Szilágyi Zoltán lelkész, Kőhalomról (Erdély), aki korábban itt a vajdasági Hertelendyfalván szolgált; majd Dr. Szöllősi Tibor atya Tiszakálmánfalváról szólt hozzánk. A lelkész úr frappáns történetekkel és humorral fűszerezett előadásmódja, nemhogy elálmosítottak, hanem éppen élénkké és nyitottá tettek bennünket. Azt hiszem, nagy bátorságot is kaptunk ahhoz, hogy a Lélek erejéből szolgálhassunk a mindennapokban. Tibor atya az istengyermekség köré építette üzenetét, előadásában saját bensőséges istenkapcsolatáról is beszélve. Mondatai által mélyen átélhettük felekezeti különbözőségeinkkel együtt, hogy egymásnak testvérei vagyunk.
Ebéd után, a lelkész úr rendhagyó, formalitásokat szándékosan kerülő, nagyon személyes hangvételű istentiszteletet vezetett, ahol így mindenki az otthonosság érzésével kereshette a kapcsolatot az Úrral. A liturgia alatt mindannyiunk által ismert dalokkal fordultunk a Teremtőhöz.
A hihetetlen mennyiségű lelki és szellemi muníció begyűjtése után, a találkozóink legfontosabb része, a kiscsoport beszélgetések következtek. Itt egy kis létszámú, bensőséges körben, a felkészült kiscsoport vezetők segítségével, őszintén és személyes módon beszélhettünk az előadásról és önmagunkról. Kerestük, mi az, ami engem megfogott, és mi az a fő üzenet, ami most igazán nekem szólt. Tudatosítottuk egyéni karizmánkat és kerestük annak képi kifejezését. Már kissé fáradtan, de elszántan mentük bele a műhelymunkákba, ahol szabadon választhattunk a három téma közül: önismeret, szemlélődő imamód és a reformáció. Az elsőt Szöllősi Róbert, a másodikat Schön Bálint, a harmadikat Halász Dániel maradéki református lelkész vezette. Mindhárom egyszerre hatott érzéseinkre és értelmünkre, gazdagította lelkünket.
A lelki program zárásaként, az Istennel való csendes, személyes együttlét következett. Taizéi dalok segítettek ebben, melyet a muzslyai Mezei Szimóna és a kúlai Fenyves Petronella vezetésével énekeltünk, közösen. Átelmélkedve a nap történéseit, kerestük az Úr személyes mondanivalóját számunkra. Az estét a sepsiszentgyörgyi Timár leányok által vezetett táncházzal folytattuk. Ők amolyan igazi tüzes, székely fehérnépek. Vagány stílusuknak hála, egyszerű lépésekből álló ropogós táncolás és erős jókedvünk kerekedett, nagy csujogatásokkal, őszinte felszabadultsággal. Mókás közösségi táncokkal zártuk az estét.
Vasárnap a közösségi karizmáinkon volt a hangsúly. Fontos szerep jutott a tágabb értelemben vett közösséggel való imádságnak. A napot zsolozsmával, reggeli dicsérettel kezdtük. Habár a katolikus egyház hivatalos imája ez, de mivel főként zsoltárokból áll, nem csak hogy reformáció előtti eredetű, de maga Krisztus és az ószövetségi próféták egy része is mondta ezen imákat, így bekapcsolódtunk egy több ezer éves közösségi hagyományba. Néhány órával később, advent első vasárnapján, szentmisében fordulhattunk a Teremtőhöz, a muzslyai hívekkel együtt a Mária Szent Neve templomban.
Talán legerősebb közösségi hovatartozásunk mindnyájunknak a felekezeti. Ezért, hogy egymás hitéből gazdagodhassunk, felekezeti kukucskálót tartottunk, melynek keretében a másik szertartásairól, szokásairól, dogmáiról érdeklődhettünk egy őszinte kerekasztal beszélgetésben.
A Háló mindig olyanokat is hív találkozóira és ezáltal közös gondolkodásra, egymástól való tanulásra, akik nem csak gyülekezetüknek, egyházközségüknek, hanem nagyobb léptékű lelkiségi közösségnek, keresztény ifjúsági szervezeteknek is aktív tagjai. A cserkészet, és a délvidéki Fáklya Keresztény Ifjúsági Egyesület, továbbá a Jézus Barát Gyalogtúra aktív tagjai meséltek mozgalmi és egyéni küldetéseikről, istenélményeikről és arról, hogy a közösség és szolgálat hogyan ajándékozza meg őket. Végül két olyan fontos ökumenikus kezdeményezést mutattam be, melyeket a budapesti Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervez: a KözösPont fesztivál missziót és a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akciót. Ez utóbbi keretén belül idén három projekt is létrejött itt a Délvidéken (Csantavér, Zenta, Maradék). A találkozót Halmai Tibor, a Délvidéki Háló Egyesület vezetője zárta, aki muzslyaiként, házigazdaként nagy örömmel köszöntött minket, és arra bátorított, hogy válasszuk mindenkor a közösségi életformát. Négy hónap múlva bizonyára a legtöbbekkel (és persze újakkal) biztosan folytatjuk, hiszen reményeink szerint Szabadkán szervezzük meg a XIII. Kárpát-medencei Ifjúsági Háló-találkozót, melynek erős hívószava lesz az ökumené!
Schön Bálint
Schön Bálint írása a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján fotókkal >>
A Délvidéki Háló mozgalom 2019. november 9. és 10-én tartotta az évente megrendezésre kerülő találkozóját Muzslyán az Emmausz Kollégiumban. A rendezvény támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkársága volt.
A találkozó szombaton reggel 9 órakor kezdődött. A délvidéki hálósok, mintegy 90-en érkeztek a színhelyre 11 helységből. Az Anyaországból is jöttek öten három városból. A résztvevők köszöntése és bemutatkozása után a délelőtti előadást Ft. Pálfai Zoltán, makói plébános tartotta „A gyengédség óriása” címmel. Előadásában Jean Vanier-ről beszélt, aki az idén hunyt el és a fogyatékkal élők felkarolását, elfogadását és közösségbe kapcsolását vállalta életcéljául. Az atya szemléletes előadása során szívünkbe zártuk a Hit és Fény mozgalom és a Bárka közösség alapgondolatát, hogy a sérült testvéreinkben is Isten szeretett gyermekeit lássuk – úgy ahogy teremtette őket az Úr –felismerni értékeiket, bizalommal befogadni őket, bátran elfogadni őket, túllépve korlátainkon – szeretettel megnyílni feléjük. Az előadás után 3 választható műhelymunka következett. Választhattunk a kiscsoportvezetésről szólót, a Hit és Fény szegedi tagozatának bemutatását vagy a kézműveskedést.
A bőséges ebéd után kiscsoportokban osztottuk meg élettapasztalatainkat az előadásban hallottakról.
Délután Marcsók Vilma, nagybecskereki nyugalmazott magyartanárnő, közíró első könyvének a Szórványvilágnak a bemutatója következett. A jelenlevők megelégedéssel, hol meghatódva, hol mosolyogva hallgatták a szórványlétünkben megélt hiteles események dokumentálását, a felolvasott könyv részleteiben. Ezután Schön György, budapesti barátunk, aki nagybecskereki származású, Szembejövő versek címmel, magyar költők önállóan megzenésített verseit énekelte, gitár kísérettel, nagy átéléssel.
Az est folyamán megünnepeltük a Kárpát-medencei Háló mozgalom 30. születésnapját. Először Szeibert András, a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagjának visszaemlékezéseit hallhattuk, aki a mozgalom alapító tagjaként a Háló megalakulásánál is bábáskodott, majd rövid filmvetítésre került sor a Háló kezdeteiről és a Délvidék behálózásáról. A kiscsoportok tagjai sem maradtak ki az ünneplésből. Vidám mókás produkcióikkal köszöntötték a 30 éves Hálót.
Az est második felében Micsik Béla barátunk magyar tekerőn, majd asztali citerán katona és népdalokat játszott, Schön György furulya kíséretével. Mi pedig velük együtt énekeltünk kifulladásig.
Vasárnap reggel kerekasztal beszélgetéssel indítottuk a programokat, ahol a Hálóban tevékenykedő néhány bogozónkkal az önkéntességről beszélgettünk.
A 10 órai szentmisét a Mária Szent Neve plébániatemplomban, Ft. Varga Zoltán szalézi szerzetes, Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Sándor Zoltán, muzslyai diakónus mutatta be. A zenei szolgálatot a Don Bosco Ifjúsági énekkar biztosította, Mezei Szimóna vezetésével. A szentmisén közösen imádkoztunk a hívő közösséggel a magyarság megmaradásáért a szórványban és a Háló mozgalom küldetésének további folytatásáért. Ezután következtek a résztvevők visszajelzései a két napon megélt élményekről. A találkozó lezárásaként közösen elénekeltük a nemzeti imánkat, majd búcsúzásul a Háló himnuszaként ismert „A múlnak az évek…” című dalt.
„Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk. Egy boldogabb világról álmodunk…”
Halmai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt. 87,7)
Szeptember 21-én, egy verőfényes kora őszi napon, Adán, a Cseh Károly Általános Iskola központi épülete adott helyet a Délvidék 12 helységéből érkező 65 „hálósnak”. Találkozásunk ezúttal a következő évben Budapesten sorra kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való előkészületek jegyében zajlott.
A résztvevők köszöntése után ft. Szakály József plébános tartott előadást erről a témáról, mintegy ráhangolva bennünket a már nem egész egy év múlva bekövetkező nagy eseményre, amikor is az egyház szíve 2020. szeptember 13-a és 20-a között a magyar fővárosban fog dobogni. Magyarországon először 1938-ban tartottak Eucharisztikus Kongresszust, melyen vidékünkről (pl. Zentáról, a Jézus Szíve plébániáról) is sokan vettek részt. A kongresszus himnusza a „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat…” kezdetű ének volt. Több ezres gyónásokról és áldozásokról beszélt az atya (egy este több mint 120 ezer ember gyónt meg). A kijelölt stációs templomokban stációs miséket tartottak.
A Szentszék 3 éve döntött úgy, hogy 2020-ban ismét Budapest lesz a helyszíne ennek a jeles világegyházi eseménynek. Az előttünk álló kongresszus stációs helye a Hősök tere lesz, ott ahol 1991. augusztus 20-án II. János Pál pápa misézett. A nyitó szentmisét a Puskás Ferenc stadionban tartják, és elsőáldozások is lesznek. Idáig már több mint 3000 elsőáldozót regisztráltak. Szeptember 19-én, a szombat esti vigíliát szentségi körmenet követi virrasztással, majd szeptember 20-án, vasárnap kerül sor a záró szentmisére. Mivel az eucharisztiától elválaszthatatlan a kereszt, a kongresszus jelképe egy gyönyörű kereszt lett, egy fantasztikus ötvösmunka, az Árpád-házi szentek ereklyéivel.
Az oltáriszentség magunkhoz vételét, ezt a megismételhetetlen áldozatot minden szentmisén újra és újra átélhetjük. A találkozás az Úrral bennem is tüzet kell, hogy fellobbantson, a szentségi erő ennek következtében bennem is kell, hogy működjön. Ezért mondhatjuk azt, hogy az eucharisztiának missziós küldetése is van.
Nagyon alapos előadása végén az atya a kongresszussal kapcsolatban az internetes elérhetés lehetőségeit is elénk tárta, valamint nyomatatott szakirodalmat is ajánlott.
A délelőtti kiscsoportos beszélgetést szentségimádás és szentmise követte a Szentháromság plébániatemplomban. A napot kulturális program zárta, melyen a Vadvirág hagyományőrző egyesület tehetséges fiataljai mutatkoztak be hangszeres zenével és énekkel. Végül Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője gondolataival, a Háló előttünk álló programjainak ismertetésével zárult ez a nagyszerű nap, melyen ismét megtapasztalhattuk az együttlét örömét, valamint a szentmise alatt az oltáriszentség megismételhetetlen csodáját.
A találkozó Ada Község és a Budapesti Háló Egyesület támogatásával valósult meg.
Bálint Tünde beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Július 13-án 8 órától 38 főből álló lelkes csapat gyülekezett a törökbecsei Assziszi Szent Klára plébánia udvarában és hittantermében. A hazai törökbecsei hálósok mellett Délvidék 7 további helységéből és Magyarországról is érkeztek résztvevők 1-től 88 éves korig. A szervezők jóvoltából, élükön Micsik Béla bogozónkkal vált valóra a Sóskopó Természetvédelmi Terület megtekintése és megismerése. A találkozó megvalósítását a Bethlen Gábor Alap támogatta.
A fiatalabb és vállalkozó szelleműek gyalogosan tették meg a mintegy 7-8 kilométeres utat a Sóskopó tó déli partja mentén. A régebb óta fiatalok traktoros pótkocsin ülve csodálkoztak rá Isten teremtett világának szépségére. Utunk gazdag legelőkön át vezetett, amelyen juhok és tehenek legelésztek, majd napraforgó parcellák színpompájában gyönyörködhettünk. Ezután szinte égig érő sötétzöld levelű kukoricaföldek következtek. A célunkhoz közeledve megpillantottuk a Sóskopó gyógyhatású tavának tükrét. Az idei esős nyár nyüzsgő élettel töltötte fel a tó környékét. A ritkaságnak számító védett növényzet mellett sok bogarat, a magas lesről védett madarakat is láthattunk. A vadászlakhoz érve jó hangulatban barátkoztunk és ismerkedtünk.
A bőséges ebéd után, amelyet farkas étvággyal fogyasztott mindenki előadással folytatódott a nap. A Természetvédelmi övezet őre és vadőre Bitó Ottó előadásából sok érdekességet tudhattunk meg a terület élővilágáról és a megőrzésére fordított fontos kezdeményezésekről. Különösen a vándormadarak életében nagy jelentőségű a Sóskopó területe - mondta, ugyanis tavasszal itt párzanak és keltik ki a fiókáikat, s ha szárazabb a nyár tovább vándorolnak. Északról a darvak október végén vagy november elején lepik el a tavat. A vadludakkal és vadkacsákkal együtt több tízezres létszámban láthatók. Ilyenkor szervezik meg évente a darufesztivált, amelyre bennünket is meghívott az előadónk.
A szentmisén, amelyet hálós barátunk Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Ft. Halmai János, törökbecsei káplán celebráltak, közösen imádkoztunk és hálát adtunk a Jóistennek ezekért a szép élményekért. Testileg, lelkileg feltöltődve, hálás szívvel indultunk haza a Hálós gyalogtúráról, amelynek mottója „Őrizd meg a rád bízott kincset” volt.
Visszafelé az utat sokkal gyorsabban tettük meg, mert fejünk felett fekete felhők tornyosultak és a természetet tápláló eső is lassan eleredt. Ez sem rontotta el a hangulatunkat, ki-ki esernyőt, esőkabátot vett elő, de sokan élvezték a hűsítő esőcseppeket is. Tudtuk, hogy áldott földünk élővilágát, így a Sóskopó övezetét is a víz élteti.
Halmai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Az idei Közép-bánáti Háló találkozót 2019. június 12-én szervezték meg Torontáltordán a helybéliek élükön Korom Zsuzsa bogozónkkal. A találkozó mottója idézet volt Szent Pál apostol Filipiekhez írt leveléből, amely így szólt „Örüljetek az Úrban szüntelenül!”. A házigazda tordaiak mellett Vajdaság még 13 helységéből érkeztek részvevők, összesen mintegy kilencvenen. A találkozó programjai a BGA Zrt. és az Európai Unió határon átívelő Interreg - IPA CBC Magyarország-Szerbia támogatásával valósultak meg.
A regisztráció és a vendégek üdvözlése után Lázár György vezetésével megtekintettük Dr. Berényi János növény genetikai kutató és növénynemesítő, egyetemi tanár emlékházát. Megcsodáltuk a világszerte híres tudós életének, utazásainak és munkásságának gazdag kép és terménygyűjteményét. A Művelődési otthonba érve a helyi plébános Tapolcsányi Emánuel rövid felvezető előadásában bemutatta Szent Pál életét és a kort, amelyben az apostol a leveleit írta. Ezután Mellár József atya, törökbecsei plébános előadása következett, amely a találkozó címét viselte. József atya rámutatott arra, hogy mennyire fontos életünkben megtalálni az örömünk okát. Nemcsak akkor kell örülni, mondta, ha valamilyen tehertől szabadulunk meg (pl. betegség, anyagi gondok, megmérettetések…), vagy ha valamilyen hiányunk pótlása válik valóra (mint például a szeretet, a megbecsülés, az elfogadás…) hanem észre kell venni a mindennapok apró örömeit, amellyel a Jóisten elhalmoz.
A bőséges, finom ebéd után rövid kultúrműsorral kedveskedtek a találkozó résztvevőinek az óvódások, majd az Angelus kórus lelkes énekesei és szavalói. A Háló találkozó legfontosabb mozzanata mindig a kiscsoportos beszélgetés, ahol a csoport tagjai megosztják egymással az elhangzott előadással kapcsolatos élettapasztalataikat. Ez alkalommal is mély, egymást bátorító, megörvendeztető és néha szemünkre könnyeket csaló megosztásokra került sor. A nap folyamán új barátságok köttettek meg és a régiek megerősödtek.
A gyönyörű nap koronájaként a helyi plébános Ft. Tapolcsányi Emánuel, Ft. Vreckó Ferenc zentai és Ft. Halmai János törökbecsei és beodrai káplán szentmisét celebráltak a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt szépen felújított plébániatemplomban. A szentmisén zenei szolgálatot teljesítettek az Angelus kórus tagjai Kiss Zoltán, tóbai kántor orgonakíséretével. A „hála és az öröm napja” volt ez a Háló találkozó, ahogy Halmai Tibor a délvidéki Háló vezetője azt megfogalmazta a találkozót záró gondolataiban. Hálásak vagyunk a Jóistennek, hogy megadta ezt a lehetőséget a találkozásra, a szervezőknek a szeretetteljes munkáért, a helybéli plébánosnak, az előadónknak és minden résztvevőnek, aki hozzájárult ahhoz, hogy örömünk teljes legyen. Igyekszünk Szent Pál apostol szavait felidézni életünk nehézségei közepette is, meglátni a biztató, reményt jelentő apró örömöket, amelyek rádöbbentenek Isten irántunk érzett gondoskodó szeretetére.
Haimai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Április 13-án és 14-én Maradékon tartottunk ifjúsági találkozót, első alkalommal a Szerémségben. Az együttlét másik különlegessége, hogy habár a katolikus lelkiségi Háló mindig nyitott más felekezetek felé, ez alkalommal kifejezetten ökumenikus találkozót szervezett. A program megnyitása egy szentmise volt, a zárása pedig egy istentisztelet, az egyik előadást a tiszakálmánfalvi Szöllősi Tibor atya tartotta, a másikat pedig Szilágyi Dénes, verbászi lelkész. Az esti imádságunkat, pedig az ökumenikus taizé szerzetes közöségben megszületett dalok vezették. A maradéki lelkész, Halász Dániel vezette az istentiszteletet és az egyik, rendkívül népszerű műhelymunkát is. A fiatalok, őszinte, mély és személyes, egymással, önmagukkal és az Istennel való találkozásán túl volt egy másodlagos célja is az alkalomnak: örömet szerezni a maradéki hívőknek, a fiatalos és lendületes énekbe foglalt, zenével kísért imádsággal. A katolikusok esetében ehhez tevődött hozzá, hogy ennek aprópóján magyar nyelven, az anyanyelvükön hallgathatták a többségében magyar katolikusok a szentmisét. Igazán jól eső érzés volt mindannyiunknak, hogy a plébános Bozsidár atya is részt vett a misén, végig követte a magyar miseszöveget és örömmmel fogadta a fiatalok énekét. A találkozónak voltak újvidéki, szabadkai adorjáni, kupuszinai, udvarszállási, óbecsei, gombosi, csantanvéri, becskereki, debelyacsai és természetesen maradéki valamint tiszakálmánfalvi résztvevői is. Egy fiú becséről tekert le, és érkezett egy autó budapestről is, hiszen minden találkozón fontosnak tartjuk, hogy legyenek résztvevők az anyaországból. Többen már nem először jártak Maradékon, a magyar megmaradást célzó tematikus játszóházakban és 72 óra kompromisszum nélkül akció maradéki projektjében is segítettek, aki pedig először volt most Maradékon, szinte biztos, hogy nem utoljára ;) Istennek legyen hála, hogy együtt lehettünk egymásnak és a maradékiaknak örömet szerezve!
A Vajdasági RTV Magyar Szerkesztőségének filmtudósítása
A találkozóról a Vajdasági RTV Fesztelen c. ifjúsági műsorában
A szombati eseményen mintegy ötvenen voltak. Fúró Andor már ötödik alkalommal vett részt Háló találkozón: „Fontosnak tartom a közösségi létet, és a kapcsolatok, ismeretségek kialakítását. Úgy gondolom, hogy ezek gazdagítják az ember életét. Ezt várom a találkozótól: minél több ismeretséget, meg persze az előadásra is kíváncsi vagyok” – mondta.
A szervezők kiemelték, hogy a rendezvény lényege egy hármas találkozás: önmagunkkal, egymással és Istennel. Emellett arra buzdítják a fiatal résztvevőket, hogy a találkozón szerzett élményekkel gazdagítsák saját helyi közösségüket is.
A teljes cikk a Szabad Magyar Szó honlapján (B.L.) >>
Szabó Nóra írása a Magyar Szó Online portálon >>
Beszámoló az fb-n, képek Bera Laura (Ada) és Juhász Gábor (Satrinca) >>
Képes beszámoló a Magyar Kuríron >>
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján magyarul (Schön Bálint) >>
A beszámoló folytatása (Katona Sára, Tóth Teodóra, Eszes Kitti) >>
Képes beszámoló a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján szerbül >>
