Csókán Kothenc Éva vezetésével a helyi bogozók (hálós törzstag önkéntesek) találkozót szerveztek a Szentháromság római katolikus plébániatemplomban és a hittanteremben. Az esemény megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A találkozót nagy érdeklődés előzte meg, mivel a karizmatikus lelkiségi mozgalom két ismert, magyarországi személyisége Ft. Zsadányi József, a szentesi Jézus Szíve plébánosa és Török István Szegvárról volt az előadó. A megjelentek Csókáról és a Délvidék még 19 helységéből érkeztek, mintegy százan. A remény jubileumi évében járunk, ezért az előadások és tanítások is erről a témáról szóltak.
A program a bejelentkezés és köszöntés után a dicsőítő csoport szívet melengető énekeivel kezdődött, amelyeket sokan ismertünk és velük közösen énekeltünk. Az első előadást Ft. Zsadányi Józseftől hallottuk, aki a keresztény reményről beszélt teológiai megvilágításban. „A hit a remény alapja, a remény pedig a hit kiteljesülése; A remény a keresztény élet motivációja; A hit a meggyőződésünk, hogy Isten szeret minket, a remény pedig várakozás az Isten ígéretének beteljesülésére” – mondta többek között József atya. Előadásában kitért még néhány ó és újszövetségi, valamint huszadik századi személy reményének beteljesülésére (Ábrahám, Mózes, Péter és Pál apostolok, Pio atya...)
Rövid szünet után Török István tanítása következett. Ő személyes életpéldáival támasztotta alá az atya mondanivalóját. Beszélt a vágyainkról, amelyek a reménnyel kézen fogva járnak. A beteljesült vágyaink az öröm forrásai, a be nem teljesült vágyaink pedig mély sebeket ejtenek a lelkünkben. Ezeket a határtalan, az elvárásoktól mentes, önfeláldozó isteni szeret gyógyíthatja be. A Szentlélek megerősítő és gyógyító ereje képessé tesz bennünket arra, hogy életszentségre törekedjünk és Isten arcát beragyogtassuk a világba.
A kiscsoportos beszélgetésekben személyes, őszinte megszólalásokban arról beszéltünk, hogy milyen segítséget nyújtott számunkra a remény, amikor Jézusra hagyatkoztunk.
A lelki feltöltődés után a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesületben elfogyasztottuk a finom ebédet, majd a templomban a közös és személyes közbenjáró ima vette kezdetét. Ez idő alatt szentgyónásra is volt alkalom, amelyet sokan nagy örömmel fogadtak.
A szentmisét Ft. Koncz Tibor, csókai plébános celebrálta Ft. Zsadányi József közreműködésével a Háló-találkozó résztvevőinek és a csókai híveknek. Tibor atya homíliájában felhívta figyelmünket az evangéliumban elhangzott új jézusi parancsra, amely szerint úgy kell szeretni egymást, mint ahogy Jézus szeret bennünket. Képesek kell legyünk mindent, még az életünket is odaadni egymásért. Ez nem olyan, mint a baráti szeretet, hanem mélyebb, viszonzást nem váró, megbocsájtó, önfeláldozó isteni szeretet. A Háló mozgalomnak pedig képletesen a pók szorgalmas munkáját és fáradhatatlan kitartását kívánta a további tevékenykedésében. A szentmisén a zenei szolgálatot a dicsőítő csapat teljesítette.
A jó hangulatú, nagy létszámú Háló találkozó lelkesítő gondolatokkal, a közeli Zentai Háló-találkozó reményében, csoportkép készítésével zárult.
Halmai Ági
A Délvidéki Háló bogozóinak és segítőinek csapatépítése és lelki programja
2025. március 22-én a magyarcsernyei bogozók és segítők első alkalommal szerveztek nagy lelkesedéssel hálós rendezvényt. A találkozón a Délvidék kerületeiben tevékenykedő önkéntesek-bogozók és közvetlen segítőik 36-an vettek részt. A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta. A csapatépítés mottója „A remény nem csal meg”, a helyszíne pedig a Magyarcsernyei Önkéntes Tűzoltó Testület székháza és a Szent Ágota Szűz és Vértanú Római Katolikus Plébániatemplom volt.
A résztvevők üdvözlése és bemutatkozása után áttekintettük a 2024-es év megvalósított hálós programjait, emlékezetes mozzanatait, képes beszámolók vetítésével. A folytatásban a 2025-ös év két, már megtörtént eseményéről, a nyíregyházi Kárpát-medencei kibővített vezetőségi hétvégéről, valamint a Délvidéki hálós Ifik csapatépítő zentai találkozójáról számolt be egy-egy résztvevő. Ezután a megvalósításra váró délvidéki hálós találkozók helyszíneit és időpontjait véglegesítettük, valamint megbeszéltük, hogy a Kárpát-medencei felsőtárkányi nyári családos Háló-táborban, és a három napos csíksomlyói Kárpát-medencei nyílt találkozón mi délvidékiek szervezetten veszünk részt.
A csapatépítő foglalkozások után, lelki feltöltődésként a magyarcsernyei plébániatemplomban a helybeli hívekkel együtt szentmisén vettünk részt, amelyet Ft. Csipak Csaba, helybeli plébános és a találkozón résztvevő Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános közösen mutatott be. Csaba atya lelkesítő szentbeszédében rámutatott arra, hogy a Krisztusba vetett remény milyen fontos életünk megpróbáltatásaiban. Gondolatai mély benyomást keltettek bennünk. A találkozót agapéval és szívélyes búcsúzással zártuk a következő találkozás reményében.
Halmai Ági
Szervezői szemmel:
Az idei év első hálós ifjúsági találkozója Délvidéken valósult meg, Zentán, március 15-én. Hálásak vagyunk a lehetőségért és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásáért, hogy ezt a találkozót megszervezhettük, valamint büszkék rá, hogy a Hálóban jelenleg Délvidéken legaktívabb az ifjúság a régiók közül.
Ezen a rendhagyó és különleges találkozón a csapatépítést és a közösségben való fejlődést tűztük ki célul, amely ideje alatt sor került szórakoztató játékokra, tréner által vezetett kommunikációfejlesztő és közösségépítő gyakorlatokra, elmélyülésre, szentmisére, és többek között, március tizenötödike révén megemlékeztünk magyar ünnepünkről is, és tartottunk egy forradalomra épülő vetélkedőt.
Az önfeledt nevetés, játékosság, és a délvidéki Háló ifi programjainak tervezgetése mellett lehetőségünk volt kapcsolatot ápolni a délvidéki Háló elnökünkkel, Halmai Tiborral is. Ő maga gondosan követte és segítette a szervezési folyamatainkat, - ahogy eddig minden alkalommal - most személyesen is részese lehetett az ifjúsági közösségnek, ahol megbizonyosodhatott róla, a lelkesedés, összetartás és Isten szeretetében való közösségépítési szándék még igenis él a délvidéki ifjúság szívében.
Bizakodva és reménnyel tekintünk az év hátralévő részére, szervezünk és munkálkodunk, biztatva rá minden generációt és tevékenységünkkel tanúskodva: közösségben lenni fontos, közösségben lenni jó, keresztény közösségben lenni, pedig még fontosabb és még jobb!
Szakács Emese
Résztvevői szemmel:
A találkozó Zentán zajlott, és már reggel barátságos hangulat, tea és kávé fogadott minket. A köszöntő után, ismerkedő játékokkal kezdtünk, ezek gyorsan közelebb hozták a csapatot. Később csapatépítő tréner részvételével, csapatépítő játékokat játszottunk, melyek, a kommunikációt erősítették. Ez igazán izgalmas és tanulságos volt. Ebédre finom pizzát ettünk, közben sokat nevettünk és beszélgettünk. A délutáni szentmise meghitt pillanatokat adott, az ötletbörze pedig inspiráló gondolatokat szült. A napot egy vidám záróprogram és búcsúzás koronázta meg. Ez a találkozó nemcsak új barátságokat hozott, hanem maradandó élményeket is – alig várom a következőt!
Gulyás Annamária
A Vajdasági RTV-nek a találkozón készült 4 perces riportja meghallgatható >>
Nagy József atya előadása meghallgatható >>
Muzslyán rendezték meg a Délvidéki Háló 21. regionális találkozóját, amelynek mintegy 80 részvevője volt Vajdaságból és az anyaországból. A rendezvény mottója "...de a te szavadra kivetem a hálót" volt, ami egyben msgr. Nagy József nyugalmazott atya előadásának címe is volt.
Halmai Tibor, a Háló mozgalom délvidéki vezetője elmondta, hogy 27 éve, amikor az első regionális Háló találkozót rendezték, akkor is a Lukács evangéliumából vett idézet volt a vezérfonal, akkor a megboldogult Huzsvár László püspök értekezett a témáról.
A regionális Háló találkozón jelen volt Szeibert András, a Kárpát-medencei Háló Mozgalom alapítója, aki a jövőbeni tervekről mondott ismertetőt. Ugyanakkor a Délvidéki Háló bogozói is tervezgettek, a következő év terveit vázolták fel.
Pénteken este a résztvevők Elias Ohoiledwarin muzslyai plébános közreműködésével bűnbánati zenés áhitaton vettek részt. A szombati előadás után kiscsoportos beszélgetéseket tartottak, de volt kézműves műhely, amelyen Dorogi Erzsébet kézműves segítségével az ünnepre ráhangolódva készítettek alkotásokat a résztvevők.
Jenován Flórián két, népénekeket tartalmazó gyűjteménykötetét is bemutatták a találkozón, mégpedig az Észak-Bánát gyöngyszemei és a Közép-Bánát gyöngyszemei című munkákat, közreműködött az Emmanuel Kamarakórus, melynek tagjai egy rövid hangversennyel is megajándékozták a jelenlevőket.
A regionális találkozó végén szentmisét szolgáltattak.
Kónya-Kovács Otília
Kónya-Kovács Otília fenti írása a Vajdaság.ma portálon >>
Képek a találkozóról (Délvidéki Háló Mozgalom Fb oldala) >>
Pannon RTV Hitünk c. adása: 2024.12.01.
2024. november 22-23-ig került megszervezésre Muzslyán az Emmausz kollégiumban és a Szűz Mária Szent Neve plébániatemplomban a XXI. Délvidéki régiós Háló találkozó. Az évzáró találkozóra mintegy 85 személy érkezett Délvidék 20 helységéből és az Anyaországból. A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
A programok péntek délutántól szombat estig tartottak. A házigazdák szeretetteljes vendégfogadása, majd pedig a résztvevők köszöntése és bemutatása után a Budapestről érkező Szeibert András, a Kárpát-medencei Háló Mozgalom egyik alapítója megismertette a jelenlevőket a Kárpát-medencei Háló vezetőségének átalakulásával. Az operatív és stratégiai vezetőség munkájába, hogy eredményesebben tudják végezni mind szerteágazóbb feladataikat több hálós munkatárs kapcsolódott be a tematikus munkacsoportokba.
Az esti bűnbánati zenés áhítatot a Szűz Mária Szent Neve plébániatemplomban, Ft. Elias Ohoiledwarin SVD, muzslyai plébános vezette. Elmélkedésével és gitáros énekeivel segítette a találkozó résztvevőit a bűnbánatra való ráhangolódásban és a szentgyónási előkészületben.
A szombat reggeli dicséretet, meghívott előadónk msgr. Nagy József, nyugalmazott plébános atya előadása követte, ”...de a te szavadra kivetem a hálót” (Lk.5,5) címmel. Mély gondolatokat tartalmazó személyes példákkal gazdagon tűzdelt elmélkedése, kitörölhetetlen nyomot hagyott mindannyiunk lelkében. Egyszerre tanított, lelkesített és biztatott, rámutatván arra, hogy a kiválasztott evangéliumi részlet mindenkihez szól. Nem szabad zúgolódni a mindennapi nehézségek, betegségek, csalódások közepette sem, mert semmi sem érhet bennünket, ami nem a Mennyei Atya jóságos szeretetéből ered, és ezáltal a javunkat szolgálja. Minden megpróbáltatásaink elviseléséhez a Szentlélek megerősítő kegyelmét kérjük-mondta Jóska atya. A kiscsoportos beszélgetéseinkben saját élettapasztalatainkat osztottuk meg egymással.
Délután a Délvidéki Háló bogozóinak megbeszélésén áttekintettük a 2024-es év rendezvényeinek megvalósítását és körvonalaztuk az előttünk álló hálós év programjainak helyszíneit és időpontjait. Választható műhelymunkaként Dorogi Erzsébet kézműves mester vezetésével a résztvevők a közelgő ünnepekre alkalmi ajándékokat készítettek.
Az ezt követő kulturális program keretén belül Jenován Flórián zongoraművész, karnagy, Észak-Bánát és Közép-Bánát gyöngyszemei énekeskönyveinek bemutatására került sor, amelyek Észak- és Közép-Bánát római katolikus népi énekgyűjteményei. A szerzőt munkásságáról Kónya-Kovács Otília, újságíró kérdezte. A Nagybecskereki Emmanuel Kamarakórus részvételével változatosabbá tette a könyvbemutatót néhány adatközlő énekének előadásával, majd pedig négy kórusművel mutatkozott be a résztvevőknek.
A Háló-találkozó záró szentmiséjét a Szűz Mária Szent Neve plébániatemplomban msgr. Nagy József atya mutatta be a jelenlevő Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperes és Ft. Halmai János, nagybecskereki káplánnal együtt. A találkozó záró gondolatait követve felcsendült a nemzeti imánk és Sillye Jenő „Múlnak az évek...”című szerzeménye, mint a Háló Mozgalom himnusza.
Szeretettarsolyunkat feltöltve, egymásnak áldott lelki élményekben gazdag ünnepeket kívánva búcsúztunk el Hálós barátainktól.
Halmai Ágnes
A bánsági magyar szórványfaluban, Torontáltordán mintegy 70 résztvevővel tartotta 2024. október 5-6-án Az idők jelei címmel regionális találkozóját a délvidéki Háló. Budapestről Puchard Zoltán és felesége, Gyöngyi, valamint e sorok írója vett részt az összejövetelen.
Tizenkét délvidéki településről érkeztek résztvevők, Tordán kívül Zentáról, Csókáról, Padéról, Nagybecskerekről, Muzslyáról, Kisoroszról, Bánáttopolyáról, Magyarcsergéről, Péterrévéről, Adáról és Magyarcsernyéről. Amint Dobai János polgármester a települést bemutató előadásában elmondta, az első írásos emlékek a 13. századból maradtak fenn Tordáról, amely később a tatár és török pusztítás nyomán teljesen elnéptelenedett. Újratelepítése 1776-ban, Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött, a gányóknak nevezett új lakók Szeged és Makó környékéről érkeztek, jórészt dohánytermelők voltak (Torda címerén is látható a dohány), akik tevékenységüket itt is folytatták. Torda nevű helység még kettő van a Kárpát-medencében, a Hajdú-Bihar vármegyei Bihartorda és az erdélyi Aranyostorda, melyekkel Torontáltorda testvértelepülési kapcsolatokat alakított ki. Ezek a helységek nevüket egyes vélemények szerint a legendás hun Torda vezérről kapták. Katolikus temploma 1848-49-ben épült, oltárképén a névadó Nepomuki Szent János látható.
A 48-as szabadságharc idején a szomszédos szerb Basahíd település lakói elűzték a magyar lakosságot, a templomtornyot ledöntötték. Később a lakosság visszatért és újjáépítette a falut. Az első világháborúban tordaiak is részt vettek, a harcokban több mint százan áldozták életüket, a temetőben emléktábla őrzi nevüket. Az 1920-as években Tordának még két és fél ezer lakosa, több tantermes iskolája volt, melyekben 700 magyar diák tanult.
A 2023. évi szerbiai népszámlálás szerint a falunak 1140 lakója van, az állandó lakosok száma 900-950 lehet. A többiek külföldön élnek. Zömmel magyarok lakják, a más nemzetiségűek kb. 15%-ot tesznek ki. Tordát három nagy elvándorlási hullám sújtotta: az első a múlt század 60-as, 70-es éveiben a környező délvidéki városokba irányult, majd a 90-es években a polgárháború elől menekültek sokan külföldre, és végül a magyar állampolgárság megszerzése óta – a kezdeményezők bizonyosan nem erre számítottak - a 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok távoztak nagy számban az anyaországba vagy külföldre, tovább rontva a demográfiai helyzetet. Az iskolának jelenleg 54 tanulója van, és működik egy négy évfolyamos szerb tagozat is.
A faluban gyógyvízforrás is van, amelyet sokáig Szentgyörgyvíz néven palackoztak, külföldre is szállítottak, de jelenleg kihasználatlan. Termálvizet is találtak Tordán, szóba jött egy gyógyfürdő építése, de nem találtak befektetőt. Régebben sok iparos működött a faluban, mindenféle mesterséget űztek, de ez mára kiveszett. Ipara nincs, régen volt egy téglagyára, de már nem üzemel.
A délvidéki Hálót főképpen Halmai Tibor, Csúzdi István és Kormos Zsuzsa szervezi, utóbbi volt a három budapesti résztvevő vendéglátója. Halmai Tibor elmondta, hogy a délvidékiek életében fontos szerepe van a Hálónak. Évente 7-8 kerületi találkozót tartanak, és minden hónapban van valamilyen rendezvény. Közös utazásokat, zarándoklatokat szerveznek, részt vesznek különféle lelkiségi mozgalmakban, köztük a házas hétvégében, a focolaréban és másban. Sajnos a fiatal nemzedék nem képviseli magát arányaihoz képest megfelelő számban.
A nagy érdeklődéssel kísért vetített képes fő előadást Puchard Zoltán a templomban tartotta. A találkozó témájáról, az „idők jeleiről” beszélt. Szent Máté evangéliuma 24. fejezetével indított, amely az utolsó időkről, a világ végéről szól. Nem mintha ez már elérkezett volna, nem tudhatjuk, mikor következik be, de kétségtelenül felgyorsult az idő, az elmúlt 60 évben többet változott a világ, mint az azt megelőző 60-ban – mondta többek között. Az egyház nagy kihívásokkal szembesül, erősödik a keresztényüldözés. Ma több a külső, de kevesebb a belső szabadság. Kérdés, hogy tudjuk-e integrálni a külső változásokat belső értékeinkhez? Margaret Mead amerikai kulturális antropológust, írót (1901-1978) idézte, a Hálóra utalva: „Sose kételkedjünk abban, hogy gondolkodó, elkötelezett emberek kicsiny csoportjai meg tudják változtatni a világot. Valójában csak ők tudják megváltoztatni”.
A kiscsoportos beszélgetéseken a résztvevők a Puchard Zoltán által feltett két kérdést járták körül: „Te mitől félsz? Mit gondolsz a reményről?” A bemutatkozásokból az derült ki, hogy szinte minden családból vannak, sajnos többnyire fiatalok, akik az anyaországba vagy külföldre távoztak, egy részük átmenetileg, de sokan véglegesen mondanak búcsút szülőföldjüknek. Van, aki munkát vállal, ingázik külföldre, mint a mi vendéglátónk, Korom Zsuzsa is, aki Bécsben végez idősgondozást, de nem szakadt el szülőföldjétől.
Meg lehet érteni az elvándorlást a kisebbségi helyzetre, a munkanélküliségre, szegénységre gondolva, mégis szíven üti a látogatót a délvidéki magyarság folyamatos fogyatkozása. De vannak olyan helyi vezetőik, a már említett három szervezőn kívül még ilyen például a magyartanár, helytörténész Mezei Zsuzsa férjével együtt, akik a fennmaradás, a magyar és keresztény élet folytatódásának motorjai és zálogai a Délvidéken. Annál nagyobb tisztelet, megbecsülés illeti azokat, akik kitartanak. Köztük a sok magára maradt időskorút, akiknek a gyermekei, unokái Magyarországon, Angliában, más uniós országokban, vagy az Egyesült Államokban keresik boldogulásukat.
Mélyen meghatott az a kedvesség, szeretet, figyelmesség, amellyel a vendéglátók körülvettek bennünket, az érdeklődés, amelyet irántunk tanúsítottak, a finom vacsora és beszélgetés tordai vendéglátóinkkal Korom Zsuzsánál, a szombati díszebéd a kultúrházban a helyi notabilitásokkal, köztük a polgármesterrel és Masa Tamás plébánossal, a tőlük kapott szép ajándékok. A program a templomban a polgármester előadásával, jelen sorok írójának a Hálóról és a lengyel egyház helyzetéről szóló, valamint Mezei Zsuzsa helytörténeti előadásával zárult, melyben az aradi vértanúk emléknapja kapcsán megemlékezett a szabadságharc délvidéki születésű vagy kötődésű mártírjairól, köztük Damjanich Jánosról, Kiss Ernőről és Leiningen-Westerburg Károlyról is.
A találkozó szentmisével és a tájház megtekintésével zárult, amely szemléletesen mutatja be Torontáltorda gazdag múltját, és folyamatosan bővül.
T. Kovács Péter
Október 5-én, immár ötödik alkalommal került sor Torontáltordán Háló-találkozóra, amelyre Délvidék 12 helységéből és az Anyaországból összesen 74 résztvevő érkezett. Nyolc órától kezdődött a vendégek fogadása és a regisztráció a helyi kultúrotthonban, majd kilenctől a résztvevők köszöntése és a találkozó indító gondolatai hangzottak el.
Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője bemutatta a találkozó meghívott budapesti előadóját Puchard Zoltánt. Zoli a Kárpát-medencei Háló egyik alapító tagja. A katolikus értelmiség felé forduló Hetvenkét Tanítvány Mozgalom egyik fő mozgatója, valamint Szürkebarátok közösség egyik alapítója is. Felgyorsult időben élünk, hiszen az elmúlt 60 évben többet változott a világ, mint a megelőző 6000 évben, mondta az előadónk. „Figyeljünk oda az idők jeleire, mert máskor is voltak jelek, de a mostaniak igen jelentősek.” Az előadó szerint világunk kihívásai a globalizáció, migráció, kultúrharc, gender, új rasszizmus és a rengeteg manipulált hír (fake news), szinte csak az van. Egyházunk nagy kihívása pedig a keresztényüldözés. Ma több a külső, ám kevesebb a belső szabadság.
Az előadó kérdésekkel segítette a kiscsoportos beszélgetés menetét (Te mitől félsz?, Mit gondolsz a reményről?), amely 11-től 13 óráig tartott. Az ebéd után Torontáltorda bemutatkozik címmel a falu polgármestere, Dobai János mutatta be a települést, melynek első nyomai már az 1200-as években fellelhetők voltak. Egy szép történelmi áttekintést hallhattunk, és azt az érdekességet is, hogy 1923-ban véletlenül fedeztek fel Tordán egy feltörő vízforrást, ami gyógyhatású vizet tartalmazott, és amit a 30-as, 40-es években palackozva Nyugat-Európába szállítottak „tordai keserűvíz” néven. Sajnos a kiaknázása megszakadt. Mezei Zsuzsanna nyugalmazott tordai születésű levéltáros az aradi vértanúkra való emlékezés kapcsán három olyan vértanúról emlékezett meg, akik ezen a vidéken születtek. Név szerint ők Damjanich János, Kiss Ernő és Leiningen-Westerburg Károly. Legyen áldott az emlékük!
Kovács Péter Budapestről érkezett tanár, az MTI munkatársa, a Szürkebarátok közösségen keresztül került kapcsolatba a Hálóval. Előadása során kifejtette elvét, mely szerint kis közösségekbe kell tömörülni, hogy ellenállhassunk a különféle kártékony ideológiáknak, mint amilyenek a woke és a gender.
16 órától szentmisén vehettünk részt a Nepomuki Szent János plébániatemplomban, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperesplébános mutatott be. A találkozó lezárásaként Halmai Tibor ismertette az idén még előttünk álló Hálós programokat és bejelentett egy apró, de fontos örömhírt: megszületett a Délvidéki Háló Mozgalom nyílvános Facebook oldala, amely ITT elérhető!
A találkozás és az együtt eltöltött nap örömével tértünk haza otthonainkba.
Bálint Tünde
További képek a Délvidéki Háló Fb oldalán ITT, és a Nagybecskereki Egyházmegye Fb oldalán ITT!
Kora nyári tikkasztó hőségben került sor 2024. június 22-én az évek során immár hagyományosnak mondható zentai Háló-találkozóra. A nagy meleg ellenére is szép számban, Délvidék 20 helységéből mintegy 75-en gyűltünk össze a Kis Szent Teréz plébánia udvarán. A legfiatalabb résztvevő 10, a legidősebb pedig 97 éves volt. A rendezvény a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
Regisztráció után zenei áhítattal kísért szentségimádással indult a nap. A résztvevők üdvözlése és a találkozó indító gondolatait követően Mester Imre hitoktató és diakónus jól előkészített és tartalmas előadását hallgathattuk végig Szent Péter apostolról. Az előadás témáját a találkozót egy héttel követő Szent Péter és Pál apostolok ünnepe is szolgáltathatta. Péter apostol Krisztus-követése a mi számunkra is követendő példa! Ahogyan az apostol életében, úgy a mi életünkben is a Krisztussal való egység és az Atya akaratának teljesítése lenne a cél. Mert megbotlásaimban és bukásomban is csak Istenre számíthatok. Az előadáshoz kapcsolódtak a kiscsoportos beszélgetés témafelvető kérdései is:
- Hogyan evangelizálok, hogyan tudom elvezetni Jézushoz azokat, akiket szeretek?
- Hogyan küzdök saját életemben az ítélkezés ellen?
- Hogyan tudok megállni Isten irgalmassága előtt?
A mintegy másfél órán át tartó kiscsoportos beszélgetést a Caritas konyhájában készült finom ebéd, majd ifjúsági meglepetés-program, más szóval csapatépítő tréning követte. Kreatív, ötletes kis feladatokkal próbálták a lelkes ifik a résztvevőket (azok kisebb-nagyobb örömére) megmozgatni, mindezt a közösségépítés jegyében.
Az ifi programot szentmise követte az Emléktemplomban, majd a találkozó lezárása, további hálós programok ismertetése. Táborba, régiós találkozóra és újabb találkozókra invitált bennünket Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője.
Mindezt összegezve, a nagy meleg ellenére is jó kis tartalmas programként zárult a zentai találkozó. Ha az ifik indíttatására „szendvicsben” kellene kifejeznem a nap benyomásait, amikor is a két jó közé illesztek egy kevésbé jót, így jellemezhetném a napot: alapos – forró – kreatív.
Bálint Tünde, Zenta
Zentai Háló-találkozó ifi szemmel
Uram, te mindent tudsz… Döbbent már rá erre minden keresztény az élete során, de talán hajlamosak vagyunk olykor elfelejteni. Ezen igazság felelevenítésére szerveztek Háló találkozót a délvidéki bogozók az ifikkel karöltve Zentán. A korábbi évekhez hasonlóan a programot szentmise, előadás, szentségimádás, kiscsoportos beszélgetések gazdagították. Megszokott Rendhagyó módon azonban, amire korábban még nem volt példa ezen a találkozón a délvidéki ifi bogozók is készültek egy meglepetés programmal. Gyakran hallottuk már, hogy milyen jó lenne az idősebb generációk számára rálátást kapni egy-egy ifjúsági háló találkozóra és a programokra, amelyeket mi szervezünk magunknak. Innen jött az ötlet tehát, hogy házhoz vigyünk néhányat ezek a programok közül, és másfél órára minden résztvevő – életkorától függetlenül – ifi lehessen. A terv megálmodójaként és a program koordinátoraként mondhatom, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Kihívást jelentett ugyan a hozzánk mérten meglehetősen idősebb korosztályt az ifjúsági lendülethez igazítani, viszont nem meglepő módon a Hálóban nagy érdeklődés és nyitottság fogadott bennünket. Az a másfél óra felhőtlen nevetéssel és jókedvvel telt el. Új élményt biztosított minden résztvevőnek és nekünk, ifiknek is. Személy szerint igen fontosnak tartom, hogy kapcsolatot építsünk és ápoljunk, nem csak a saját, de a felettünk és alattunk lévő generációkkal is. Ugyanis számos dolgot tanulhatunk el egymástól, tapasztalatokat oszthatunk meg és egymás által is fejlődhetünk. A Háló alapvetően tökéletes teret ad a korosztályoknak, hogy megismerhessék egymást, és szigeteket biztosít minden generáció számára, hogy a sajátjaival lehessen. Ez a zentai találkozó is egy hidat hozott létre az ifik és a régebb óta ifik között, melyet elszántan erősítünk majd a jövőben is, hiszen a Háló nem csak az időseké, és nem csak a fiataloké, hanem mindenkié, aki tartozni szeretne egy keresztény közösséghez.
Szakács Emese, Csonoplya
Bálint Tünde, valamint Szakács Emese írása fotókkal a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
2024. április 13-án öt éves kimaradás után Nezsényben a kis közép-bánáti magyar szórványtelepülésen újra Háló-találkozót szerveztek a helyi bogozók a Nezsényi Magyar Kultúrkör tagjaival karöltve.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A szervezők nagy lelkesedéssel fogadták a találkozó 61 résztvevőjét a szépen felújított Havas Boldogasszonyról elnevezett plébániatemplomukban és a hittanteremben, akik Délvidék 14 helységéből érkeztek.
A húsvéti időszakban lévén vendégelőadónk Ft. Halmai János nagybecskereki káplán aktuális előadásának címe „Láttam az Urat…” volt. Mondanivalójában Mária Magdolnáról, megtéréséről és hitvallásáról, valamint az apostolok Jézus Krisztus feltámadásában való kételkedéséről, majd későbbi személyes megtapasztalásukról szólt. János atya kitért a mi, mai, huszonegyedik századi vallásos keresztény emberek Krisztus feltámadásában való időnkénti kételyeinkre és hitbéli meggyőződésünkre. Előadása jól megalapozta a kiscsoportos beszélgetéseinket. A megosztásainkban személyes életünkben megtapasztalt, a feltámadt Úrral való találkozásainkat osztottuk meg egymással. A baráti szeretetteljes közösségben, a nyárias időben, a zöldellő természet ölén, egymás mosolyában és időnként könnyeiben is ott volt közöttünk a feltámadott Úr.
A kiscsoportos beszélgetések után a nezsényi óvodások és a magyar környezetnyelvi oktatásban részesülő kisdiákok, Mirčić Ábel Kornélia vezetésével, kedves programmal leptek meg bennünket.
A szentmisén, amelyet Ft. Halmai János celebrált a fellépő gyerekekkel és hozzátartozóikkal közösen vettünk részt. János atya prédikációjában buzdított és rámutatott küldetésünkre, hogy mi is az apostolok példáját követve a feltámadás örömhírét vagyunk hivatottak továbbadni családunkban, munkahelyünkön, közösségeinkben és környezetünkben egyaránt. A lelki élményeket a vadászotthonban kiadós ebéd, majd szívélyes búcsúzkodás követte.
A találkozó zárásával hazaindultunk az újabb szeretettankunkat feltöltő együttlét után.
Halmai Ágnes
Halmai Ágnes írása és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Délvidéki Háló bogozók (hálós szervezők) és segítők találkozójának 2024. március 23-án a csókai Szentháromság római katolikus plébánia hitterme és plébániatemploma adott otthont. Az önkéntes területi felelőseink és legközelebbi munkatársaik huszonöten Délvidék 11 helységéből érkeztek.
A találkozó jelmondata „Az eucharisztia a keresztény közösségek szíve” volt. Ft. Koncz Tibor plébános atya a szervezők nevében üdvözölte az egybegyűlteket, röviden felvázolva az eucharisztia szerepét a keresztény közösségek életében. Megáldotta a bogozók tevékenységét és gyümölcsöző munkát kívánt a jelenlévőknek. Az oltáriszentséget a hittanterem kápolnájába helyezte szavainak megerősítéseképpen. Ezután Halmai Tibor a Délvidéki Háló vezetője megismertette a résztvevőket a Kárpát-medencei Háló vezetőségének átalakulásával, amely operatív és stratégiai részre tagolódott. Munkájukat ezután 7 munkacsoport is segíti. Ezekben a délvidéki bogozók is szerepet vállaltak. A rövid bemutatást az elmúlt hálós év délvidéki történéseinek áttekintése követte. Különös nagy érdeklődéssel és örömmel hallgattuk meg az ifi hálósaink önálló tevékenységeiről szóló beszámolót, amelyet Szakács Emese, ifi bogozónk tárt elénk.
A szünetben személyes élményeink és érzéseink megosztására került sor.
A délelőtt második részében közösen terveztük meg a Délvidéki Háló eseményeinek, rendezvényeinek időrendi sorrendjét és helyszíneit a 2024-es évre, majd felvázoltuk azt a két Kárpát-medencei hálós rendezvényt: a nyári családos tábort és az őszi nyílt Háló-találkozót, amelyre közös szervezett utazást biztosítunk bogozóink részére. A találkozó fénypontja a Szentháromság plébániatemplomban bemutatott szentmise volt. Ft. Koncz Tibor mutatta be Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperesplébánossal együtt, amelyen a Háló bogozói a csókai hívekkel együtt vettünk részt. Szentbeszédében Tibor atya az eucharisztia bátorító, támogató, megerősítő, összetartó és üdvözítő szerepéről elmélkedett. Mély gondolatai rádöbbentettek minket arra, hogy csak akkor maradhat fenn egy keresztény közösség, ha működésének középpontja, célja az isteni úton való haladás. Mindezt az oltáriszentség gyakori vétele által kapott kegyelem biztosítja.
A találkozó agapéval zárult. A rendezvényt a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Halmai Ágnes
Halmai Ágnes írása és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Vajdasági Rádió és Televízió filmes és szöveges híradása a találkozóról >>
A Kónya-Kovács Otília írása a Vajdaság Ma délvidéki hírportálon >>
Jubiláris XX. régiós Háló-találkozó a Délvidéken
A 26 éve működő Délvidéki Háló Mozgalom XX. régiós találkozójára november 17-18-ig került sor a Nagybecskereki Középiskolások diákotthonában és a Székesegyházban. A jubiláris Háló-találkozóra mintegy 80 résztvevő érkezett Bánság és Bácska 16 helységéből.
A rendezvényt Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
A két napos találkozó első napján a bemutatkozás és a résztvevők üdvözlése után a Nepomuki szent János Székesegyházban hálaadó szentmisén vettünk részt, amelyet Ft. Tapolcsányi Emánuel plébános celebrált Ft. Halmai János káplánnal, Ft. Elias Ohoiledwarin SVD, magyarszentmihályi plébánia kormányzójával és Ft. Tijo József, indiai származású verbita szerzetes atyával karöltve. Ezután komolyzenei áhítat következett, amelyen a nagybecskereki zeneiskola növendékei vettek részt, Rontó Márta zenetanárnő zongorakíséretével.
Szombat délelőtt, amíg nagy érdeklődéssel vártuk meghívott előadónk Klemm József, újságíró, író Miért? című előadását, Farkas Cseh Csilla ráhangolódásképpen egy megzenésített Petőfi verset adott elő gitár kíséretében. József filozofikus, jól felépített elmélkedésében válaszokat keresett az életünk folyamán felmerülő létfontosságú kérdésekre, miértekre, az emberi élet végső értelmére, amelyekre a keresztény ember csak hitébe kapaszkodva, Isten terveként tekintve ezekre, találhat megnyugvást. Isten a miértjeinkre nem válaszokat ad, hanem olyan változásokat eszközöl, amelyek életünk útján közelebb visznek hozzá. Ezután kiscsoportos beszélgetések következtek, személyes megosztásokkal.
Ebéd után ellátogattunk a Szathmáry Karolina leánykollégiumba, amely mintegy ötven diáklánynak biztosít szállást, ellátását és vallási nevelést. A sétából visszatérve választható műhelymunkákon vehettünk részt. A kézműves foglalkozást Dorogi Erzsébet, kézműves mester vezette, a bogozók, önkéntes területi felelőseink számára pedig évzáró bogozói találkozót szerveztünk. Röviden áttekintettük a 2023-as év megvalósított hálós programjait és felvázoltuk a következő év tervezett Délvidéki és Kárpát-medencei Háló rendezvényeit, helyszíneit és időpontjait.
A résztvevőket a kulturális programban a Muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tagjai, a Cickafark énekcsoport, a citerások és Rontó Márta, Mesefa díjas népmesemondó szórakoztatták. A találkozó zárásaként elénekeltük a Háló Mozgalom himnuszának választott Múlnak az évek című Sillye Jenő szerzeményt és Nemzeti imánkat.
Az emlékezetes jubileumi találkozóról lélekben feltöltődve, búcsúztunk régi és új barátainktól és az új találkozás reményével indultunk haza.
Halmai Ágnes
Halmai Ágnes írása és Halmai Tibor fotói a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Tizennégy helységből több mint nyolcvan személy vett részt szeptember 30-án, Tordán a Délvidéki Háló-találkozón. Tíz évvel ezelőtt volt az első, ez pedig a negyedik Háló-találkozó Tordán. A Háló a katolikus egyházhoz kötődő civil kezdeményezés, amely a kapcsolatok fontosságát hirdeti. A vezérmottója: találkozás, kapcsolat, közösség, ezért különböző találkozásokat szervez, ahol a résztvevők megosszák egymással gondolataikat, és tanúságot tehetnek életükről, ezzel segítik egymás lelki, szellemi és hitbeli növekedését. A különféle, általában kulturális programokban, a résztvevők közelebb kerülnek egymáshoz és lelki feltöltődéssel közelebb kerülnek Istenhez. A tordai találkozó fő mottója a Példabeszédekből való: „Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz”, lerövidítve Bízzál az Úrban. E témát egy világi és egy egyházi személy próbálta a résztvevők számára érthetővé, valóságszerűvé tenni. A vendégeket Korom Zsuzsanna, a tordai találkozó fő szervezője nyitotta meg, majd Mezei Zsuzsanna, mint a tordai egyházközség tanácsának tagja és a Tordaiak Klubjának az elnöke röviden bemutatta Tordát, valamit Halmai Tibor, a Délvidéki régió vezetője beszédében kihangsúlyozta a Háló-találkozók jelentőségét, szerepét a közösség építésében.
Az első előadó Dr. Burány Lehel a Zentai Kórház általános sebész szakorvosa, háromgyermekes apa, az orvos szemszögéből próbálta megközelíteni az Istenbe vetett bizalom kérdését. Az orvos gyakran találkozik olyan betegekkel, akiken a mai orvostudomány nem tud segíteni. Ilyen helyzetben az orvosra nehéz feladat hárul, segítenie kell a betegen az utolsó pillanatig. Az egyetemi évek alatt erre a feladatra is felkészítik a jövendőbeli orvosokat. A tankönyvek és az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint: Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya. Az orvos segít a testi jólét elérésében, a társadalomnak a feladata a szociális jólét biztosítása. A lelki jólétet az egyház, a vallás tanításai segíthetik. Ekkor kerül előtérbe az Istenbe vetett bizalom kérdése. Nehéz egy halálos betegséggel küzdő embernek eljutnia addig, hogy elfogadja betegséget. Az ilyen emberek öt fázison mennek keresztül. Az első a tagadás és az izoláció. Nem tudja elfogadni a betegségét. Ezt követi a harag, amikor felmerül benne a kérdés, miért éppen őt sújtja az élet egy ilyen betegséggel, haragban van a világgal, ha vallásos, az Istennel. Az alkudozás a következő fázis, amikor felmerül, hogy biztos nem jól állapították meg a betegséget, másik orvoshoz fordul, újabb kivizsgálásokhoz folyamodik a beteg. Amikor bebizonyosodott, hogy valóban olyan betegségben szenved, ami nem gyógyítható, akkor jön a depresszió. Sokan megrekednek ebben a fázisban, de ha sikerül kijutniuk, akkor következik be az elfogadás. Sokkal könnyebben megy azoknak, akik bíznak az Úrban és rá hagyatkoznak, hogy minden meghatározott céllal történik vele az életben. A betegeket látogató papok sokat segíthetnek az elkerülhetetlen elfogadásában, a lelki megnyugvás elérésében.
Ft. Masa Tamás tordai plébános a Katolikus lexikon definíciójával kezdte meg az előadását, miszerint „a bizalom a remény alapja, hit a másik fél jóindulatában. Akiben bízunk, arról szilárdan hisszük, hogy kész és tud is rajtunk segíteni, föltárt gyengeségünkkel nem fog visszaélni.” Bár az Istenben való bizalom kezdetben könnyűnek tűnhet, előfordulhat, hogy a nehéz életszakaszok próbára tesznek minket. A próba általában abból indul ki, hogy bízom-e Istenben az adott helyzetben, vagy sem. Három módja van annak, ahogy Istenben bízva megváltozik az életed, folytatta Masa atya: 1. A bizalom az Istentől való függést is tanítja – bár szabad választásunk van, nem azért lettünk teremtve, hogy függetlenek legyünk Istentől, mert ő sohasem hagy magunkra, nem kell a problémáinkat egyedül megoldanunk. 2. A bizalom biztonságérzetet nyújt – utadon teljesen nyugodtan járhatsz, tudva, hogy Ő törődik veled. 3. A bizalom segít, hogy békés kapcsolatot teremtsünk Vele – mennyivel könnyebb lesz annak az élete, ha átadja az Istennek azokat a dolgokat, amelyek a szívére nehezednek, és bízunk benne, rá hagyatkozunk, hogy megoldja őket. Az Istenben való bizalom tanulható. Nem bízhatunk valakiben, akit nem ismerünk, tehát meg kell ismernünk Őt, tanításait, igéjét. Minél jobban megtapasztaljuk irgalmát, hűségét, annál jobban bízunk benne. Magunkban, másokban nem bízhatunk annyira, mert mindannyian esendőek, korlátozottak vagyunk, sokszor rossz döntéseket hozunk, Istennél ez nem történik meg.
Az előadások után mind a két előadó kiragadott néhány gondolat, amelyeket a kiscsoportos beszélgetések alapját képezték.
A hat kiscsoportban mindenki elmondhatta véleményét, személyes tapasztalatát a témáról. Kötetlenül, felszabadultan beszélgettek egymással a résztvevők. Voltak olyanok, akik először vettek részt Háló találkozón, és megtapasztalhatták, milyen felemelő érzés olyan közösség tagjának lenni, akik hasonlóan gondolkodnak és éreznek.
A délelőtti programot egy kiadós ebéddel zárták a résztvevők. Ezután kívánság szerint néhányan ellátogattak a falu tajházába, amit tavaly nyitott meg a Tordaiak Klubja.
Délután a templomban volt a művelődési műsor, amelyen a fiatalok mutatkoztak be. Rác Kornélia, Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem című versét szavalta, majd a tordai Kincsünk leánykórus moholi dalokkal mutatkozott be. Ezután Tereza és Fodor Marianna kalotaszegi dalokat adtak elő. Kovács Andrea egy Vass Albert idézettel zárta az összeállítást.
Csíkos Alexander, Detári Apollóni elektromos orgona kíséretével, trombitán az Áve Máriával fokozta a hangulatot. A trombitából kicsalt hangok ámulatba ejtették a hallgatóságot. A Detári család tagjai gitáros és taizé-i énekekkel zárták a műsort. A hallgatóság kitörő tapssal jutalmazta a fellépőket.
Az egész napos Háló-találkozó szentmisével zárult, amelyet a helybeli plébános Ft. Masa Tamás és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán szolgáltatták. A templom újra hangolt orgonáján Détári Apollónia biztosította a zenei szolgálatot.
A résztvevők nagy megelégedéssel nyugtázták, hogy a tordaiak kitűnő házigazdák voltak, és ők hasznosan és kellemesen töltötték el ezt a napsugaras őszi szombatot.
A rendezvény megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Mezei Zusza
Mezei Zsuzsa írása és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
