Írás a Magyar Kurír katolikus hírportálon >>
Tímár Gábor: Ilyenkor közös lelki otthont építünk
A Kárpát-medence katolikus közösségeinek találkoztatásán, közös élmények és a baráti összetartozás elősegítésén munkálkodó Háló mozgalom 2013. október 18. és 20. között napfényes időben és lelkülettel időzött ez alkalommal Szabadkán, Halmai Tibor, a Háló Délvidéki Régiójának vezetője és munkatársai szervezésében.
A halászoknak minden bizonnyal Jézus is segített, hiszen a helyi, ?halacskákon? kívül máshonnan is jöttek, sőt, a Kárpát- medence szinte minden magyar lakta régiója képviseltette magát a bájos város székesegyházában. 38 helyiségből érkeztek 130-an, köztük sokan a legdélebbi magyar szórványból (a Dél-bánsági Székelykevéről, Versecről, Udvarszállásról, de a partiumi Resicabányáról is). Megható volt belegondolni, hogy kicsiben bár, de egyek lettünk, mostani felparcellázott magyarok.
Péntek este a fenséges Nagy Szent Teréz Székesegyház falai és hitünk szerint Atyánk a Mennyben hallhatták bűnbánati liturgiánkat, mely ráhangolt minket a Sándor István szalézi vértanú életéről készült film mély átélésére, és hogy miért nevezhetünk valakit boldognak, ha alászállt a poklokra.
Szombaton Schön György, a Háló vezetőségi tagja szólt múlt-jelen-jövő céljairól, melynek legfontosabbja: együtt látni az össz ?magyarság hívő és ténykedő tagjait, ahogy egymásnak örvendünk találkozóinkon és nyári táborainkban már majd? 25 éve. Ezt az álhatatos szorgoskodást idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma Lukács Móric-díjjal honorálta.
Pálfai Zoltán makói plébános vezette az összejövetel fő vallási témáját: Te a jobbik részt választod? Szabadok vagyunk, választhatunk, de mikor választjuk a helyes utakat, a helyes megodásokat. Biacsi Mária szabadkai szociológus a harmonikus életvezetés alakítására okosított minket.
Az ilyen ráhangoló előadások után pezsgő kiscsoportos beszélgetések indulnak, melyek sokak számára a legvonzóbbak.
Kinek mondjam el, amit szeretnék elmondani? Mióta már, nincs kihez szóljak. Segítség nélkül vonszolódnak a napjaim?
És itt az alkalom. Más is mondja, van ki hallgassa, van, ki vígasztalja, van ki együtt örüljön vele. Ilyenkor közös lelki otthont építünk, igaz, csak órákra, de az egymásra figyelés gyönyörűségesen tartalmas óráiban.
Az Ébredés zenekar imádkozással felérő dalai után Micsik Béla tekerős és népzenész társai, a csantavéri Mendicus tamburaegyüttes késő estig húzta, pengette és tekerőzte a vidám talp alá valót.
Vasárnap délutánra véget ért a várva várt együttlét, de nem kell sokat időznünk a következőkig: még az idén nyolc másik Háló találkozó hívogat minket szerte a Kárpát-medencében (Szatmárnémetiben, Brassóban, Nagyberegben, Debrecenben..), hogy barátkozzunk és erősítsük ennek a hálónak a kötelékét.
Marcsók Vilma: Az együvé tartozás öröme
A XII. Délvidéki Háló találkozót Szabadkán tartották meg október 18-20-a között.
A Találkozó számomra többszörösen is megújulást hozó Találkozó volt. A hagyományos regionális jelleget kinőve interregionálissá vált, hisz a 38 helységből jövő 130 résztvevő hat egyházmegyéből (név szerint: Nagyvárad, Temesvár, Budapest-Esztergom, Szeged, Szabadka, Nagybecskerek) érkezett.
A másik újdonságnak ötletgazdája és megvalósítója Bajkó Károly, Jánoshalmáról. Neki köszönhetjük a Szórvány expresszt, a szórványt összekötő buszt, mely Makóról indult, átlépve a magyar-román határt, Aradon, Temesváron keresztül Resicabányáig végigjárta a Partiumot, majd átkelve a román-szerb határon Versec- Homokszil (Uljma)- Pancsova- Nagybecskerek érintésével utasai, ők ötvenen jutottak Szabadkára.
A fizikai éhet, szomjat oltó vacsora után jött a lélek tápláléka, a bűnbánati liturgia a Szt. Teréz székesegyházban Ft. Balcsák Szilárd szabadkai káplán elmélkedésével. A zenei kíséretet a zentai Kis Szt. Teréz dicsőítő csoport szolgáltatta. Szentgyónási lehetőséget is biztosítottak a szervezők.
A péntek estét filmvetítéssel zártuk, melyre Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatása alkalmából került sor.
A szombati napot közös imával indítottuk. Következett a Háló vezetőségének tagja, Schön György Gondolatok a Hálóról c. bevezetőjével. Elmondta Sík Sándor Ments meg uram versét is, mely mindannyiunk ars poétikája lehet (4. szakasz)
"Ne hagyj Uram, megülepednem,
sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál."
Ft. Pálfai Zoltán makói plébános tartotta meg a találkozó témáját adó Te a jobbik részt választod? c. előadást. A közkedvelt kiscsoportos beszélgetéseken nyílt alkalom a hallottak továbbgondolására. Szerencsésnek tartom magam, hogy a kiscsoportomban pillanatok alatt rendhagyó találkozásokra került sor. Egymás mellett ült bánáti, partiumi és budapesti hálós. Mi, akik előző nap találkoztunk először, perceken belül megéltük az összetartozást. Megnyíltak a szívek, megnyíltak a lelkek. Ilyen vallomások is elhangzottak:? az ember itt nyugodtan elmondhatja a titkait is, vagy ? itt az ember elfelejti minden búját, baját. Ezek a kijelentések, átélések is a találkozó kincsei közé tartoznak!
Az ebéd már nem csak az ínycsiklandozó étkekről szólt, hanem rólunk. Mosolyok, szavak, mondatok adták meg a finom ebéd mellé a Találkozó lényegét.
Érdeklődve vártam Biacsi Mária szabadkai szociológus Élni vagy éldegélni? című előadását. Hálával gondolok a hallottakra. Máriának köszönhetjük az újdonságot, hogy a kiscsoportos beszélgetés közös alkotótevékenységgé vált, melynek végeztével az együttgondolkozás eredményét megismertettük a többiekkel is. Örvendetes volt, hogy nagy lendülettel, hévvel igyekeztek a kiscsoporton belül közös nevezőre jutni, amit később mindannyian eredményesnek minősítettünk.
Az esti program az Ébredés zenekar koncertjével kezdődött, s a táncházzal folytatódott. Közreműködött a csantavéri Mendicus Művészeti Központ tamburazenekara és Micsik Béla törökbecsei népzenész valamint Szulovszki Szilvia és Rumenjaković Karlo táncoktatók. Jókedv, förgeteg, ének, tánc az utolsó csepp erőig?
A Szt. Teréz székesegyházban vettünk részt a vasárnapi szentmisén. A mise után ott készült a közös emlékfotó is. A hálós barátaimnak itt felolvashattam Szabadka szülöttjének, a mi Kosztolányinknak Pacsirta c. regényéből azt a néhány sort, mely épp a Székesegyházhoz és a szagos miséhez kötődik.
Az Úr kegyelméből ez az októberi vasárnap, melegével, napsütésével vetekedhetett szeptember elejével. Így Búcsú Ottó hálós barátunk vezetésével fényárban tekinthettük meg Szabadka nevezetességeit. A városháza, a neobarokk könyvtár, a főtér, a gimnázium és a Kosztolányi-emlékek vártak bennünket?
Ahogy közeledett a találkozó vége, úgy gyorsult fel az idő. Utolsó fotók, ölelések, búcsú. Indult a Szórvány expressz. Integettünk még akkor is, amikor a busz befordult a sarkon. Szívemben, lelkemben még visszhangoznak a zárógondolatok: egyek vagyunk hitben, nyelvben. Egy tőről fakadunk, több határon jöttünk át, de ezt én nem éreztem. Szívemben, lelkemben csodálom a résztvevőket és köszönöm, hogy ilyen vidáman szőttük a hálónkat.
Tartalmas, mély mondanivalóval átszőtt, ugyanakkor gyakorlatias, a mindennapi életben felhasználható útmutatásai lenyügözték a hallgatóság figyelmét. Beszélt a kitartó, bizakodó hittel elmondott ima erejéről, Istennel való kapcsolattartás fontosságáról az imában. Szólt a hiteles tanúságtétel jelentőségéről, hiszen a legtöbb megtérést éppen annak köszönhetjük. Az előadást követően a kiscsoportos beszélgetésekben megoszthattuk tapasztalatainkat és arra kerestük a választ, hogy mit tett velem Isten, ami a hitemben megerősített.
A délutáni program kultúrműsorral folytatódott a színházteremben. Először a csókai Orpheus egyesület Pannonia férfikorusa lépett fel Hajnal Attila kórusvezető irányításával. Népdalcsokorral kedveskedtek a vendégeknek. Színvonalas előadásukba beleszőtték az adorjáni kisfiú Aurél mókás előadását, aki jókedvre derítette a Háló találkozó résztvevőit. Tápai Tibor csókai versmondó két szavalattal ajándékozta meg a jelenlevőket, majd a műsort Losonc Inez fejezte be énekszámaival. Ezúttal ideillő világi dalokat adott elő, ismét bizonyítva kivételes tehetségét. Ezt követően Csonti István nyugalmazott építészmérnök, amatőr régész, helytörténész tartott előadást Csóka történelméről.
Visszatérve a Szentháromság templomba, folytatódtak a kiscsoportos beszélgetések. A találkozó a tizenhét órakkor kezdődő szentmisével fejeződött be, amelyet Ft. Hajdú Sándor csókai plébános vezetett, Vreckó Ferenc zentai és Kormányos Zoltán, törökfalusi plébános közreműködésével.
A találkozón új barátságok születtek és a régiek megerősödtek. Az augusztus végi sikeres csókai találkozót az Úr szeretete mellett a napsugár is beragyogta. Lelkileg feltöltődve, hitben megerősödve váltak el és indultak haza a résztvevők a szélrózsa minden irányába. Magukkal vitték Isten áldását, a testvéri szeretetet és azt a tudatot, hogy a Délvidéki haló mozgalom felkarolja és összekapcsolja a délvidéki magyar keresztény embereket és közösségeket.
Pálos zarándoklat az arácsi romtemplomhoz!? - kérdez vissza csodálkozva a Balaton-felvidéki, így a badacsonyi, salföldi, nagyvázsonyi és dörgicsei pálos romokat is megjárt ismerősöm, amikor hétvégi programokról beszélgetünk. Arácson (a Balatonfüreddel már ma teljesen összeépült Balatonarácson) nincsenek pálos romok! - állítja.
Még több kép a zarándolatról >>
A mostani közel 70 zarándok 16 helységből jött össze, és 3 generációt képviselt. A fiatalabbak gyalog, kerékpárral, az idősek és nehezen mozgók pedig autókkal érkeztek. A szentmisére felkészülésként Schön György tanított az 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből. Azért választotta erre az alkalomra Kájoni János csíksomlyón élt polihisztor ferences szerzetes énekes könyvét, mert ezzel szerette volna szimbolikusan összekötni a két zarándokhely, Csíksomlyó és Aracs ferences múltját. A magyar zenetudomány szempontjából felbecsülhetetlen értékű énekeskönyv eredeti dallamait Domokos Pál Péter rekonstruálta, és jelentette meg 1979-ben az Édes Hazámnak akartam szolgálni című munkájában. Ebből a gyűjteményből Kájoni mise néven készített és adott ki Szalay Olga 1987-ben egy válogatást. Az előző években a Kájoni misét már néhány helyen énekelték a Délvidéken (elsősorban Háló találkozókon). A Pusztatemplom falai között viszont csak ezen a napon kérült sor a könnyen megtanulható dallamok "ősbemutatójára."
A szentmisét Dr. Sc. Horváth László bácsföldi plébános tartotta, Mellár József törökbecsei és Vreckó Ferenc zentai atyák koncelebrálásával. László atya a misét a napokban Szegeden elhunyt Berecz Sándorért ajánlotta fel. Ő 25 évig volt plébános Temerinben. Berecz Sándor Törökbecsén tanárként dolgozó édesapja, id. Berecz Sándor volt Aracs első modernkori kutatója. Id. Berecz Sándor "Pusztatemplom egy darab szentföld" című könyvét plébános fia 1970-ben adta ki.
A prédikációban a hitről volt szó. A hitünk életünk egyik nagy erőforrása - mondta Horváth László. Röviden szólt a nemrég megjelent "Lumen fidei - hitünk fénye" c. pápai enciklikáról. A mise végén az atya megköszönte a kántor uraknak és hölgyeknek, valamint az ég madarainak a zenei szolgálatot, valamint Micsik Béla bogozónak és feleségének a zarándoklat megszervezését. Az ég madarai biblikus szóhasználatú általánosítása helyett én inkább az aracsi fecskék megnevezést használnám. A templom falaiban és csonka tornyából lakó, onnan ki és beröpdöső fecskék folytonos és életvidám csivitelése fontos komponense az aracsi hangulatnak. Ebédre finom babgulyás érkezett traktorral. Magyarországon ezt a fajta bablevest csülkös bablevesnek nevezik, azzal a különbséggel, hogy itt Aracs környékén a levesbe belefőzik még a zöldpaprika húsát is.
Ebéd után Csömöre Zoltán nagykikindai történelemtanár tartott előadást Aracs múltjáról, régészeti és szakrális források alapján. Az előadása elején vázlatrajzot osztott ki, ami segített elképzelni azt, hogy a különböző korszakokban mekkora volt a templom, és mi volt annak környezetében. A templomot többször átépítették, erről tanúskodnak a román és gótikus stiluselemek. A ma látható háromhajós változat a XIII. vagy a XIV. században épült. A téglaelemeket helyben égették, a szerkezeti és díszítő kőelemeket Sóvárról, Szalánkéménről, ill. a Tarcal hegységből szállították ide. A padlóborítás Erdélyből érkezett a Maroson. Az előadás végén az előadó körbevezette a hallgatóságot. Megmutatta hol állt az egykori, ma már nem létező kolostor, hol volt annak konyhája, hol volt a kaputorony, hol volt a falu, a cölöpkerítés és a földsánc, és hogy merre folyt egykor itt a Galád-ér.
A megidézett történelem először mindenki által kipróbálható íjászattal folytatódott, Jablonszky Sándor jóvoltából. majd az adai Csodaszarvas Barantakör harcművészeti bemutatójával. A baranta hagyományos magyar harcművészeti sítlus, a földművelők és pásztorok önvédelmi eszközeinek és tudásának az összefoglalója. Az egybegyűltek a bot, az ostor és az íjászat alkalmazásából láthattak egy bemutatót.
Szót kaptak a Kárpát-medencei Háló Mozgalom jelen levő vezetői is: Schön György a Háló néhány alapgondolatát fogalmazta meg, Halmai Tibor pedig a jövőbeni programokra hívta meg a jelenlevőket. A találkozó legvégén népdal tanulásra, és közös éneklésre is jutott idő.
Június 22-én, Zentán Háló találkozó volt. A találkozót Jablonszki Sanyi zentai bogozó és lelkes csapata szervezte, de köszönettel tartozunk Ft. Nagy József, a Kis Szent Teréz plébánia plébánosának is, aki rendelkezésünkre bocsájtotta az épülőfélben lévő Kis Szent Teréz Emléktemplomot.
Megtudtuk azt is, hogy mire emlékeztet az Emléktemplom:
A három torony, a klasszikus stílus vonásaival, a lebontott Szent István templom építőelemeivel, a zentai csata háromszázadik évfordulójára emlékeztet. A torony mögött, a három kupolából álló plébánia templom, mint a földből előtörő rügyek, az életet, a jövőt jelölik, a harmadik évezredet, hitben és reményben. Az egész kompozíció pedig felülnézetben olyan, mint a térre helyezett virágcsokor, Kis szent Teréz halálának századik évfordulójára. Mindez elevenen épül bele letelepedésünk ezerszáz éves évfordulójának megünneplésébe.
A fülledt meleg ellenére közel százan vettek részt a 9. zentai Háló találkozón. Miután Halmai Tibor, a délvidéki Háló mozgalom vezetője köszöntötte a jelenlévőket és pár szót mondott a mozgalomról és annak jelentőségéről, a találkozó résztvevői ráhangolódásként, szentségimádással kezdték a napot, Ft. Szeles Oszkár vezetésével. Ezután dr. Korzenszky Richard OSB ?Apátlan, anyátlan nemzet? című előadása alapján, Ft. Paskó Csaba, kelebiai plébános tartott érdekfeszítő előadást. Arról beszélt, hogy milyen jövőnek nézünk elébe és megállapította, hogy minden nemzedéknek olyan gyermekei vannak, amilyeneket megérdemel. Rámutatott arra is, hogy mit tehetünk a keresztény családok megmaradásáért. Szólt az áldozatvállalásról, az elköteleződésről, imádságról és a szentségi házasság kegyelmeiről. Rámutatott a laza párkapcsolatok negatívumaira és következményeire.
Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte. A kiscsoportokban szemmel láthatóan élénk, szűnni nem akaró beszélgetések folytak, amit az ebéd ínycsiklandozó illata sem zavart meg. A közös ebéd után Horvát Kátai Péter tánctanár mazsorett csoportja örvendeztetett meg bennünket bemutatójával. A délután folytatásában Varga József diakónus segítségével megismerhettük a Fokulár lelkiségi mozgalmat is.
A szünetekben megvásárolhattuk a ?Caritas - Összefogás a gyermekekért? csoportjának kézimunkáit. Ez alkalommal, mintegy 5000 dinár folyt be a kasszába, a rászoruló gyermekek javára.
Mielőtt lelkileg feltöltődve hazatértünk volna otthonainkba, hogy méltóképen zárjuk ezt a barátságban és szeretetben eltöltött napot, szentmisén vettünk részt. A szentmiseáldozatot Ft. Vreckó Ferenc mutatta be.
Régi barátságok erősödtek meg és újak köttettek. Nehéz szívvel váltunk el egymástól, de vígasztal bennünket az újabb találkozás reménye, és ez a lehetőség már nincs is oly távol. Ismét együtt lehetünk július 13-án, az aracsi gyalogos és kerékpáros zarándoklaton.
Minden köszönet a szervezőknek és segítőiknek. Az Úr áldása legyen rajtuk.
Somoskövi Hermina
A Háló útja Istenhez vezet - írás a torda.rs honlapon >>
A barátkozás és az egymásra találás ünnepe - írás a hetnap.rs oldalon >>
{youtube}PYg50hLCF10{/youtube}
Az Újvidéki TV rövidebb tudósítása >>
Háló ? az első találkozás - Kovács Anna írása
Első alkalommal vettem részt Háló találkozón, amely ezúttal Torontáltordán került megrendezésre. Ami elsőként feltűnt, hogy kedves ismerősként, nagy szeretettel üdvözlik egymást a résztvevők és onnan folytatják a beszélgetés fonalát, ahol az előző Háló találkozón abbahagyták, bármennyi idő is telt el azóta. >>
Somodi Nándor írása
Másfél évvel ezelőtt jártam utoljára Délvidéken, s már nagyon vártam, hogy újra találkozhassam ottani testvéreinkkel. Előző este nem sikerült sokat aludni, pont emiatt a kellemes izgatottság miatt. >>
2013. február 22-én és 23-án a muzslyai Emmausz kollégiumban szerveztük meg a Háló mozgalom délvidéki szervezőinek (bogozóinak), területi felelőseinek már hagyományossá vált hétvégéjét. A műhelymunkákat a Budapestről érkezett Koncz András, a Háló Iroda vezetője és Közösségi Műhelyének "tréning mestere" és segítőtársa Szeibert Kati vezették. A megjelent 35 délvidéki bogozó és segítő közül - nagy örömünkre - 15 az ifi korosztályt képviselte!
A téma, amelyet közös munkával és együttgondolkodással feldolgoztunk: ?Hogyan szervezzünk találkozót?? (tervezés, előkészítés, lebonyolítás, és utógondozás) volt. Sorra vettük a feladatokat, hogy mi mindent kell tennünk annak érdekében, hogy a találkozó jó legyen, és a résztvevők is jól érezzék magukat alatta.
Beszélgettünk az eddigi tapasztalatainkról, jókról és rosszakról egyaránt, felvázoltuk erősségeinket a találkozó szervezés terén, de hibáinkra és mulasztásainkra is rámutattunk. Rádöbbentünk a csapatmunka jelentőségére és hálás szívvel rácsodálkoztunk a Szentlélek támogatására, tevékenységeink során. Kiscsoportokban feldolgoztuk egy találkozó fontosabb mozzanatait: meghívó készítés, személyes megszólítások, programtervezet, program kiértékelő ívet. Még kisfilmforgatási tervet is készítettünk?
Sok tapasztalattal, hasznos ötlettel gazdagodva és a jól végzett közös munka örömével a szívünkben vettünk búcsút egymástól a következő viszontlátásig, ami Torontáltordán a Közép-bánáti Háló találkozón lesz.
Halmai Ági