20 évvel ezelőtt, Zentáról indult a Délvidéki Háló!
Írás a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Írás a vajma.info hírportálon >>
Halmai Ágnes írása a Nagybecskereki egyházmegye honlapján >>
A délvidéki Háló bogozók és segítők lelki programját 2017. március 4-én, a nagyböjti idő kezdetén a Törökbecsei Szent Klára plébánián tartottuk meg a helybéli bogozók szervezésében, amelyre szép számban, 34-en jöttünk el. A találkozónk címe: Értékes vagy Istennek volt. Mottójául János evangéliumának részletét idéztük: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket."
Legyetek készenlétben!
Irás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Nagybecskereken találkoztak a Délvidéki Háló bogozói december 10-én. A résztvevők megosztották egy-egy személyes és Hálóhoz kapcsolódó élményüket, majd egyeztettek a 2017-es év programjairól. Az összejövetel szentmisével, majd agapéval zárult. >>
Ne add fel soha Istentől kapott álmaidat!
Szeptember 17-én egy verőfényes, kora őszi napon került sor a moholi Háló-találkozóra, melynek fő helyszíne a helyi kultúrotthon volt.
A vendégek fogadása után Somoskövi Hermina moholi bogozó köszöntötte a mintegy 70 egybegyűltet. Az üdvözlő szavak után Halmai Ágnes felolvasta a nemrég elhunyt Aszalós János matematikus gondolatait, amelyek a Kárpát-medencei Háló-mozgalom 20 éves jubileumára íródtak és a mozgalom jelentőségét méltatja.
Ezt követte Utcai Róbert csantavéri plébános előadása, amely egyúttal a találkozó témája is volt: Ne add fel soha Istentől kapott álmaidat. Sokan feladják az álmaikat, mert úgy gondolják, hogy bűneik elválasztják őket Istentől. Pedig Isten irgalmas, nagyon szeret bennünket és a nulladik lépést mindig ő teszi meg felénk! Csak bíznunk kell benne és kifogások keresése helyett követni őt. Merjünk ezért (nagyot) álmodni, így Isten útján haladva vállalkozásainkat áldás és siker kíséri. >>
Írás a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Sóskopó a Tisza délvidéki szakaszának egyik ősi mederága, a folyó egykori szabályozásának kezdetén vesztette el kapcsolatát annak főágával, vált holtággá. A vízzel borított terület nagysága az év során sokat változik, a víz só tartalma tízszerese a normál édesvizek sótartalmának, ezért a part közelében csak sótűrő növények élnek. Ennek a tájnak nemzetközi jelentőségű vizes élőhely státusa van, ezt a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség vörös listáján szerepelő általánosan veszélyeztetett fajok jelenlétének köszönheti. Kora tavasztól késő őszig nagyon sok fajta vízimadár vonul erre és pihen meg, több ezres vagy tízezres tömegekben, jó néhány madárfaj itt költi ki fiókáit és röpül el délre a nyár végén, és jó néhány madárfaj jön ide Észak-Európából itt tölteni a telet.
Sóskopó Törökbecséről észak-keletre található, bejáratát délről a 117-es úton közelítettük meg autóval. Az út első felében Gergely József biológus, madarász, természetfotós volt a túravezetők. Mi is használhattunk a nagyon nagy felbontású speciális madarászlátcsővét. Láttunk vele szélkiáltót, amit pólingnak is neveznek, pajzsos cankót, gulipánt, bíbicet és gólyatöcsöt.
Egy kis ligetes területen levő vadászházban tartottunk déli pihenőt. Amíg a törökbecsei asszonyok ebédet készítettek, addig Gergely József vetített képes előadást tartott a környéken készült természetfotóiból. A fotókon a madarak közül láthattunk zöldikét, cinegét, kócsagot, gémet, darut, partfutót, dolmányos varjút, nagyliliket, szalakótát, vadkacsát és tőkésrécét. A ragadozó madarak közül parlagi sast, réti sast, kerecsensólymot, a csak téli vendég fekete sast és az Észak-Erdélyből visszatelepült égerészölyvet. Az emlősök közül rókát, hódot, aranysakált (amit nádi farkas vagy toportyánféreg nevén is ismernek) és az utóbbi időben nagyon elszaporodott borzot. Az előadó beszélt az aktív tervezett természetvédelemről. Ennek eredménye, hogy Szerbiában már 100, Magyarországon pedig már 300 rétisas pár él, és Magyarországon 100 év után ismét költött daru.
Az út végén, visszaérve a természetvédelmi terület bejáratához szentmisén vettünk részt. Az alkalmi oltárt Sóskopón szedett, nem védett sóvirággal díszítettük. A szentmisét Dr. Horváth László bácsföldvári és Vreckó Ferenc zentai plébános celebrálta. Horváth László prédikációjában a természetes és a mű viszonyáról beszélt. Áldás előtt az alábbi mondattal búcsúzott: A természetes ember természetesen keresi az Istennel a kapcsolatot.
A szentmisén Schön György volt az alkalmi kántorunk. Vezetésével és furulya kíséretével a Kájoni János-féle 1676-ban Csíksomlyón megjelent Cantionale Catholicum énekeiből énekeltünk. A mise után ugyanezen dallamokra énekelve emlékeztünk arra, hogy előző nap ünnepeltük a nándorfehérvári győzelem 560. évfordulóját. Az énekelt szöveg Nagybáncsai Mátyás műve, aki Nagyszombaton volt protestáns tanító és lelkész. 1560-ban Thuróczy János és Bonfini latin nyelvű történeti munkája és Székely István protestáns szemléletű Világkrónikája alapján a végvári vitézek buzdítására 107 versszakos műben örökítette meg Hunyadi János életét és hadi tetteit. Műve 1574-ben Debrecenben jelent meg. Belgrádi születési kántorunk a históriából 9 versszakot szokott elénekelni, valahányszor a szülővárosában a várfalakon az emléktáblánál jár, mi is ezt a 9 versszakot (36 sort) énekeltük.
Margitfalvy György
2016. július 9-én a zentai Kis Szent Teréz plébánia templomban és hittantermében Háló-találkozót szerveztek a zentai bogozók. A találkozóra, melynek a mottója ez a mondat volt - Irgalmas leszek az önzés helyett - 75-en érkeztünk Bácska és Bánát 14 helységéből. Bevezető elmélkedést Ft. Balcsák Szilárd tartott: Az Irgalmasság ideje címmel.
Előadásában idézte Ferenc pápa gondolatait, melyeket az irgalmasság évében több alkalommal lelkünkre helyezett, mint például: Isten neve az irgalom; Ha találkozom Istennel, teljesen megváltozom, belátom hibáimat és úgy tudok szeretni mint Ő.
A szegények és betegek a mi legnagyobb jótevőink, mert szembesítenek bennünket azzal, hogy milyen kevés bennünk az irgalmas szeretet. Ha szembesülünk kudarcainkkal, akkor találkozunk Istennel. A csendes szentségimádás alatt válhat ez valóra, mondta Szilárd atya, ezért az elmélkedés után szentségimádás következett. A kiscsoportos beszélgetések során őszinte megosztásokkal gazdagítottuk egymást.
A szentmisén hálát adtunk Istenünk végtelen irgalmasságáért és minden ajándékáért, amellyel ezen a találkozón elhalmozott bennünket. Segítségét kértük, hogy életünk során mi is irgalmasak tudjunk lenni embertársaink iránt.
19 évvel ezelőtt, 1997-ben Zentán szervezték meg az első Háló-találkozót a Délvidéken!
Új találkozásokra készülve
Január 30-án, szombaton tartottuk meg a délvidéki Háló önkéntes területi felelőseinek - bogozóinak - a találkozóját a Nagybecskereki Püspökségi Caritas konferenciatermében és a mellette lévő Háló irodában. A találkozóra huszonkilencen gyűltünk össze a Délvidék 10 helységéből. A szívélyes fogadtatás után Halmai Tibor, a Háló délvidéki vezetője üdvözölt bennünket és néhány szóban összefoglalta az elmúlt év hálós eseményeit. Rendezvényekben és élményekben gazdag évet zártunk, a pénzügyi nehézségek ellenére is, mondta Tibor.
Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján
Egy találkozó kivételével minden tervünket teljesítettük. Nyolc talákozót szerveztünk és három Kárpát-medencei szintű találkozón vettünk részt. Mindezt a bogozók és segítőink önfeláldozó és önzetlen munkájának köszönhetjük.
Az egymásra hangolódó vidám, játékos - hogy érzem magam, személyesen és a Hálóban - megosztás után a 2016-os év rendezvényeinek tervezésére került sor. Először a már meghatározott Kárpát-medencei szintű, több napos események dátumait írtuk be a jegyzeteinkbe, majd a területi felelősök - bogozók bejelentették a körzetükben megrendezésre kerülő Háló találkozók számukra legmegfelelőbbnek tűnő időpontjait és helyszíneit.
A munkában elmerülve gyorsan múlt az idő és azt vettük észre, hogy elérkezett a tervezett szentmise kezdete, amelyet Ft. Masa Tamás, nagybecskereki káplán és a Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános celebrált. Tamás atya szentbeszédében buzdított mindannyiunkat, hogy ne féljünk a feladatoktól, a megpróbáltatásoktól, mert irgalmas szerető Istenünk mindig velünk van. Tegyük tehát boldog lélekkel Istenre hagyatkozva dolgunkat továbbra is. Sugározzuk a környezetünkre a megtapasztalt isteni szeretetet és legyünk irgalmasak, napjainkban embertársainkkal, mint amilyen a mi Atyánk velünk.
A szentmisében lélekben feltöltődtünk, majd a közös agapéval testünket is tápláltuk. Baráti hangulatban, kötetlen beszélgetéssel és tervezéssel zártuk az együttlétünket, készülve az új találkozásokra.
Halmai Ági
