Talán tudjátok, talán nem, de bizony mondom néktek a hétvégén ifjúsági kiscsoportvezetői képzés volt Pannonhalmán, ahol is összejött a hálós ifjak krémje, színe és virága. Majdnem minden régióból képviseltettük magunkat, összesen 19-en.

A két előadónk Szmejkál - maradjunk a Szabinál - Szabolcs és Környei Imre voltak, a papi hátteret pedig Orosz Pista biztosította, persze Ritával karöltve. A hétvége megszervezése pedig Szeibert Kati és Urbán Peti érdeme.
Pénteken kajával, cuccokkal és emberekkel megpakolt autóval indultunk útnak, majdnem három órakor. Azért csak majdnem, mert a kitűzött indulás csúszott a késések miatt. Öten (Andi, Kati, Marci, Kornél és jómagam), kissé nyomorogva, vágtunk neki az autópályának, és minden nagyobb izgalom nélkül sikerült le is jutnunk Pannonhalmára. Győrnél ugyan volt egy kis kavarodás – a lányok fennen hangoztatták, hogy jöjjünk le az autópályáról, hogy elkerüljük Győrt, de mivel az autópálya is elkerüli, ezért kicsit tanácstalanok voltunk, hogy hol – merre vegyük az irányt Pannonhalma felé, én ugyanis elfelejtettem, hogyan szoktam menni. Hiába, a kor… Lehet tényleg át kéne már mennem a felnőtt altáborba?
Este nyolc-kilenc fele már mindenki megérkezett és nyomban bele is vetettük magunkat a képződésbe. A program elég szoros volt, bár két nap aligha elég, hogy varázsütésre jó csoportvezetőkké váljunk, ugyanakkor tanulságos volt, tisztázódott sok kérdés, hallottunk egy kis módszertant, ötleteket, hogyan kezeljünk problémás embereket, vagy hogyan oldjuk fel a saját problémánkat velük, vagy magunkkal, satöbbi. Hogy miket is tanultunk arról még bővebbem olvashattok majd a Tarsoly decemberi számában, a Közösségi praktikák rovatban (egy kis önreklám). Ugyanakkor legalább ilyen fontosnak éreztem az esti kisebb-nagyobb körben folytatott beszélgetéseket, ahol sok érdekes kérdés felmerült az ifik kiscsoportba osztásától egészen a korosztályok kérdéséig, vagy hogyan kezeljük azt a „problémát”, hogy az ifik előszeretettel maradnak fenn sokáig beszélgetni a táborban (olykor olyan sokáig, hogy másnap állva elalszanak). Hogy az esték előrehaladtával mikről beszélgettünk, azt inkább nem mondanám el. Az maradjon a résztvevők titka… Így talán megőrizzük a jó hírünket. De azért az ilyen beszélgetések sem voltak értelmetlenek, hisz közösségformáló erejük van. Sokan aktivizálódtak azóta, hogy Ottó vezetésével összeültünk az ifis lelkigyakorlaton tavasszal, és a szokásos évi egy (elmegyek a táborba, aszt viszlát jövőre) hálós program helyett, már évközben is jártak találkozó(k)ra. Ez talán kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekünk. Beszélgetés közben Szeibert Andi (mostoha) anyai szigorral őrködött felettünk, és Pannonhalma házirendje fölött, még arra is megpróbált rávenni, hogy az esti – alaphangulatot teremtő – sörök üres üvegeit csakis a faluban dobjuk ki, ne szennyezzük velük az iskola kukáit. Persze minden eredmény nélkül próbálkozott.
A szombati nap az aktív beszélgetés és előadás, jegyzetelés jegyében telt. Előadtuk, eljátszottuk legproblémásabb kiscsportélményeinket (sok nevetés közepette, sokan ugyanis remek színészeknek bizonyultak). Délután pedig még egy kis idegenvezetésben is volt részünk hála Tamás Dani hathatós közreműködésének (aki tulajdonképp a házigazdánk volt). Szombat este még két nevezetes esemény volt, amiről érdemes beszámolni: az egyik, hogy Cirill atya megvendégelt minket egy kis borkóstolással, a másik, hogy megválasztottuk a második ifis parlamenti képviselőt. Bár a választás maga kissé kaotikus körülmények között zajlott, úgy látszott sokaknak friss volt ez a nagy demokrácia – szavazzunk arról, hogy szavazzunk –, de azért csak sikerült úrrá lennünk a problémán. Csermák Ambrus volt az elsődleges jelöltünk – bár ebben teljes egyetértés nem volt – ám minden kritika, delegálás, jelöltállítás ellenére sem alakulhatott ki komoly verseny, mert mindenki, akit jelölt a társaság, az nemes egyszerűséggel nem vállalta a feladatot. Ambrus volt az egyetlen, aki látatlanban is jelezte, hogy vállalná, így a kérdés hamar lezáródott.
Vasárnapra is akadt még egy-két megbeszélnivaló, de bevallom ekkor engem már valami egészen más foglalkoztatott. Sikerült ugyanis elérnünk, hogy Cirill és Asztrik atya is rendelkezésünkre álljon: interjút adjanak a Tarsolynak. Így UP-val megosztva erőinket elvonultunk egy kicsit beszélgetni velük. Az interjúkat majd (természetesen) a Tarsolyban olvashatjátok.

Puchard Balázs