A csíksomlyói kegytemplom sugárzásában tartották meg a 12-dik Erdélyi Háló Találkozót november 7. és 9. között. A mintegy 200 résztvevőnek a Jakab Antal Tanulmányi Ház adott otthont, ahol a szervezők Életünk a feltámadt Krisztussal témával várták az Erdélyből, Budapestről és az Alföldről érkező hálós barátaikat.
Azzal kezdeném, hogy ne haragudjatok rám, amiért hosszú lett ez a kis írás, de hát a hét is hosszú volt. Kedden délután három órakor nyakunkba kaptuk a világot és meg sem álltunk Nagyszalontáig. A kompániánk a leszűkített családi körből állt össze: anya, apa és jómagam. Bár kirándulásunk egy gasztronómiai körúttal is felért volna, ugyanis halat, s vadat mi jó falat annyit kaptunk, hogy alig győztük. Különösen anya, aki különben sincs szokva, hogy bármit is egyen, ami egy abonettnél fajsúlyosabb étek, de az én tessék-lássék fogyókúrámnak is betett ez a pár nap. Arról nem is szólva, hogy eddig is én hasonlítottam – két testvérem közül – a legjobban apára, de mi lesz, ha még egy kicsit jobban ki is kerekedem? Akkor már tényleg olyanok leszünk, mint két tojás. Egyszóval a portyázás során ellátmányban sosem volt hiány és pálinka is mindig akadt, hogy könnyebben csússzon.
Ottó atya szavaival szeretném összesűríteni a szeptemberi oltszemi tábor lényegét: „ dönts az értelmes élet mellett, és hagyd, hogy a feltámadt Krisztus átjárja életed minden területét. Folyamatosan próbáld meg egy belső hallással felfogni Isten üzenetét, hogy az élet ajándék és éljem meg tudatosan annak minden örömét”.
Az idei”nagy” tatai Háló találkozó után újból alkalmam nyílt részt venni családommal a Kotormányban meghirdetett, SZERET-lakban megszervezett találkozón, mely nemcsak családosoknak volt szervezve. Összesen körülbelül ötvenen lehettünk.
A szovátái kerületi Háló találkozóról két beszámoló jutott el hozzánk
A HÁLÓ-tábor hiányából fakadóan, azaz az idei nyári táborról való “lemaradás” miatt gyűlt össze szerdán este az udvarhelyi csapat. Részt vettünk a Szent Miklós templom napi szentmiséjén, aztán az Ifjúsági Házban „nosztalgiáztunk” kb. húszan, gyerekek és felnőttek.
Menjek? Ne menjek? Menjünk? Ne menjünk? Dilemmáztam keményen a gyímesbükki Háló találkozóval kapcsolatosan.
Kicsi falu nagy eseménye volt Kotormányban a 2008. június 14.-én sorrakerült Háló találkozó.
Nagy izgalommal vártuk a nagyböjti lelkinapot, amit a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templomban tartottunk meg március első hétvégéjén. A téma nagyon is aktuális: Együtt a szenvedő Krisztussal. Nagyon örvendtünk az ismerős arcoknak, barátoknak, főleg azoknak, aki távolabbról is eljöttek, de annak is, hogy több testvért sikerült megszólítanunk, mint tavaly.
Előrehozott Nőnapot ünnepeltünk a Csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányházban, Kalot és Háló együtt. A szépnem igencsak szép számban képviseltetett ezen ünnepségen. E népes női közönséget lepte meg a szerény létszámú, de annál bátrabb férficsapat. Csodálatosan kiöltözve fogadtak minket férfijaink, bevezettek a meghitten feldíszített előadóterembe, és megleptek zenés-verses műsorukkal.
