Képek a születésnapi ünnepségről >>
November 3-án, szerdán este meghitt hálós pillanatoknak lehettünk részesei. A csík környéki bogozók ünnepelték az erdélyi Háló iroda második szülinapját. Jó volt belépni az irodába, üdvözölni a mosolygós ünneplőket, akik már két éve időnként ?belakjuk" az irodát, ami ugyancsak otthonossá lett időközben: a falakon látható emlékek, fényképek láttán mintha nem is ?csak" két évre tekintenénk vissza.
Életem első szüreti bálja volt. 10 óra körül indultunk váradról a Csillagocska Néptáncegyüttessel és néhány hálóssal. Az időjárás kicsit megijesztett bennünket, hisz elég felhős volt az ég, elég alacsony a hőmérséklet, de ettől függetlenül minden nagyon jól sikerült.
Részt vehettem az Erdélyi Háló Találkozón. Nagy várakozás volt bennem. A találkozóról, amit halottam és elképzeltem ? a közösségi élmény, új kapcsolatok, ? ezekről volt elképzelésem, mert már voltam hasonló összejöveteleken. Körülbelül. tudtam mire számítsak, de Erdélyben még nem voltam, viszont sokat halottam róla és évek óta szerettem volna eljutni, illetve szerettünk volna a családdal eljutni, de nem sikerült.
Augusztusban maradt egy szabad hétvégénk, s hogy ne maradjon kihasználatlanul, azt is rögtön lefoglaltuk, illetve elfoglaltuk. Ugyanis hazatérve a táborból, egyre jobban furdalt a lelkiismeret, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk mi ? elmehettünk közös táborba, másoknak meg nem adatott meg, illetve nem engedhették meg maguknak (köztük a nagycsaládosok is) ... Egyik felől ez nyugtalanított, másik felől még élt bennünk a két-három évvel ezelőtti oltszemi hétvége emléke, amikor a kisegítő iskola tágas udvarán és termeiben voltunk, hallgattuk Sebestyén Ottó bátorító szavait, bográcsoztunk, métáztunk és énekeltünk, majd tovább szőttük közös álmainkat. Aztán ezek az érzések találkoztak azzal a szeretettel, amellyel Csernátonba hívtak minket, ahol felajánlották nekünk a Közösségi Házat meg a vendégszeretet...
Képek az erdélyi találkozóról (Juhász B.) >>
Képek az erdélyi találkozóról (Fazakas I.) >>
Péntek estétől vasárnap délig tartott az erdélyi Háló találkozó, amelyre Budapestről két autóval érkeztünk kilencen. Szentmisével kezdtünk és fejeztük is be a programot a Szent Miklós templomban. A nyitó szentmise végén Mécs László Alázat című verse hangzott el, s benne a mottó: ?Ember vagyok, s csak embernyit meríthetek Istenből". Utána a program a szomszédos Tamási Áron Diákotthonban folytatódott.
A zernyesti Háló hétvége június 25-27. között zajlott. Csíkszeredából és környékéről, Udvarhelyről, Szentgyörgyről érkeztek a résztvevők, a szervezést a zernyesti es brassói hálósok vállaltak fel. Ahogyan Sebestyén Ottó lelkivezető mondta, nem hagyományos Háló találkozónak indult ez a találkozás, inkább kirándulásnak, amely alatt a résztvevők megismerhették Zernyestet és környékét. De ...
Alig pár napja ért véget a zernyesti találkozó és máris hiányoztok körünkből (házunkból). Meglepően nagyon kellemes meglepetés volt számunkra ez a rendezvény. Mi mostanig csak hallottunk a Hálóról (csupa jó dolgokat!), de még nem vettünk részt egy rendezvényen sem, ezért kíváncsiak is voltunk nagyon.
Egységben az erő... ?
A kotormányi Szeret-lak adott otthont az elmúlt vasárnap megszervezett alcsíki Háló Találkozónak, ahol újra gyarapodhattunk bölcsességben, szeretetben, és mindezek mellett természetesen a lelki vigasztalás sem maradhatott el.
Szombat reggel hárman indultunk kisbusszal a hagyományőrző nagyváradi Háló Találkozóra. Ha Várad és a Posticum, akkor nem maradhatok le. Az idő is velünk tartott, reggelre kitisztult az ég. Sajnos a busz késése miatt taxiztunk, lekésve a köszöntőt és a bemutatkozást, betoppantunk egyenesen az előadásra.
