Mi, hálósok, Fitód falu bejáratánál gyülekeztünk. Innen mentünk legelőn, patakon és hegyoldalon átkelve a nyereghez. Szabolcs barátunk vitte a hálós keresztalja keresztjét.
Az elmúlt két hét zord időjárása ellenére is százezrek gyűltek össze ünnepelni a Hármashalom oltárnál. Az ünnepi szentmisén részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári püspök, José Rodríguez Carballo, a Világ ferenceseinek elöljáróra, valamint XVI. Benedek köszöntését és áldását elhozó Francisco Javier Lozano nuncius is. A prédikációt idén Böjte Csaba ferences szerzetes mondta. Beszédében összefogásra, szolidaritásra és feladatvállalásra buzdított. Történelmi példákat említett. Máriát, Szent Istvánt, Domonkos Kázmér ferences atyát, Kájoni Jánost, Márton Áront. Márton Áron püspöki és saját papi jelmondatára utalt. Márton Áron jelmondata ez volt: "non recuso laborem", azaz nem utasítom vissza a munkát, a feladatot, a megbízatást és nem futok el a nehézségek elől, vállalom a küzdelmet. Saját papi jelmondatának pedig ezt választotta "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mi mindannyian egymásnak testvérei legyünk". Szolidaritása jeléül a ferences rend az ünnepi mise után összegyűlt perselypénzt a magyarországi árvízkárosultak javára ajánlotta fel.
A mise után a nyeregből Csobotfalva felé ereszkedtünk le, útközben már kaptuk is a mobil üzeneteket, láttunk titeket a DunaTv élő közvetítésén. A csíksomlyói Háló Klubban jöttünk össze a Kárpát-medence különböző részeiből jött hálós zarándokok beszélgetni és egymásnak örülni. Találkoztunk Szeredából, Gyergyóból és Szovátáról jött erdélyiekkel, de voltak felvidékiek és délvidékiek is. Schön Gyuri tucatnál is nagyobb csapattal a magyar határtól biciklizett ide a Mária-úton. Az éhes és szomjas zarándokokat az iroda munkatársai kínálták teával, pálinkával, szalonnával és házi süteménnyel. Ámultunk a klubnak a 48/49-es forradalomról és szabadságharcról szóló pazar kiállításán. Nagyon meghatódtam, úgy éreztem, a személyes jelen és a személyes múlt találkozik, hiszen üknagyapám márciusi ifjú volt a Pilvaxban, nemzetőrként harcolt Schwechatnál, majd Klapka tábornok tüzérhadnagya volt a komáromi várban.
A másnapi hazaút spirituális élményei közül két találkozást szeretnék megemlíteni. A körösfői főutcán egymásba karolt, frissen konfirmált fiatal reformátusok csoportját láttuk együtt sétálni. A fiúk városi ünnepi öltözetben, a lányok kalotaszegi népviseletben voltak. Ez is a Szentlélek egyfajta kiáradása volt. Megálltunk Csucsán, hogy megnézzük ez egykori Boncza kastélyt, amiben a román költőnek és politikusnak Octavian Gogának az emlékmúzeuma van. A kastély aznapi látogatási ideje már lejárt, viszont a kastély mögötti az eredetileg nem ide épült, de ide átszállított 15. századi apró román ortodox fatemplomot nekünk kérés nélkül is azonnal kinyitották, hogy megnézhessük. Sőt a szép, új modern kolostorba is behívtak. Megtekinthettük a kolostor kápolnáját és közösségi termét. Utána az udvaron beszélgettünk a fiatal és barátságos ortodox pappal, egy szerzetesnővel, hívek pár fős csoportjával és az épületgépészeti részeket tervező mérnökkel. Zarándokutunkról és a Pünkösdről beszélgettünk, miközben borral és finom süteménnyel kínáltak minket. Eszembe jutott Böjte Csaba prédikációjának zárógondolata. Mivel ő gyerekeket tanít és mindig ad házi feladatot, így a zarándokoknak is adott házi feladatot: merjétek egymást lelkesíteni, bátorítani! Román ortodox testvéreinkkel közösen dolgoztunk a házi feladaton, egymást bátorítottuk és egymást lelkesítettük.
Beszámolóm végén végül, de nem utolsó sorban külön szeretnénk köszönetet mondani csíkbánkfalvi vendéglátóinknak a túláradó szeretetükért.
Én már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak ezt a programot a hírlevélből. Jól esett, hogy meghívtak és örültem, hogy Székelyudvarhelyről Tófalvi Misivel, Nagy Gergővel, Nagy Enikővel együtt utazhattam erre a találkozóra. Kíváncsisággal érkeztem, mivel először vettem részt ilyen bogozói találkozón. Érdekelt milyen programok lesznek Koncz András vezetésével. Jó volt számomra ismerős arcokkal újra találkozni és az új arcokat felfedezni.
A kolozsváriak szervezték meg a legutóbbi HGT-t a kolozsvári Szent Péter plébánián. A rövid bemutatkozás és közös ima után Szabó Álmos tanúságtételével folytatódott a program. Nagyszerű embert ismerhettünk meg Álmos személyében, aki egész pályafutását röviden ismertette, tanúságot téve arról, hogy milyen fontos, hogy következetesek, határozottak és emberséges vezetők legyünk. Sokat lehetett tanulni és az előadás jó kiindulópont volt a kérdésekhez, hozzászólásokhoz.
Tehát az úgy volt, hogy készültünk, szerveztünk, hívogattuk az embereket, HGT-seket, hálósokat, érdeklődőket, jöttek is szép sorjában, egy hittanterem épp, hogy szűknek nem bizonyult.
Az előadó Szabó Álmos mérnök társunk érdekes és újszerű előadása hangzott el a munkahelyi emberközi kapcsolatok változatosságáról, személyesen megélt példákon, tapasztalatokon keresztül vezetett minket a friss gyakornok mérnök tapasztalatszerzéseitől egészen az érett felelős beosztású vezetőként megélt tapasztalatokig. Különösen nagy hangsúlyt fektetett a munkahelyeken való aktív tanulásra úgy öreg szakiktól, mint felettesektől, s nem utolsó sorban a direkt munkatársaktól-beosztottaktól.
?És bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek..."
Kellemes környezet, jó kedv, gyönyörű idő, értékes emberek és szenzációs lelki vezető(-k). Ha valaki a hétvégéről kérdez, akkor hirtelen ezek a kifejezések jutnak eszembe a nagyböjti ifi lelkigyakorlatról, ami Marosfőn volt megtartva, a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság tulajdonában lévő Nagyhagymás villában, Pál-Jakab Imola brassói pszichológus, terapeuta vezetésével.
A múlt hétvégén nekem is alkalmam volt részt venni a Déván megtartott lelkinapon illetve találkozón. Az egész hétvége CSODÁLATOS volt. Nagy köszönettel tartozom és tartozunk mindnyájan azoknak, akik bármit is megtettek annak érdekében, hogy a találkozó létrejöhessen.
?Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette." (Ter 2,22) 2010. március 7-én, vasárnap Csíksomlyón különleges szentmisén vehettünk részt, melyet Sebestyén Ottó, a Háló erdélyi vezetője celebrált. A nők tiszteletére szervezett ünnepség ezzel indult, központi témája pedig rendhagyó módon: a nő.
Lehet nem jutott el mindenkihez az a hír, hogy január második felében az orvosok Csíkban eldöntötték, hogy újraszámolják a bordáimat. Meg is tették, egy tusnádi sízés után, akarva - nem akarva elvitettem magamat elébük. A leltár rosszul jött ki. Bent tartottak 10 napot, amíg sikerült elmagyaráznom, hogy a többlet csak véletlenül alakult, semmi elrejtett szándék nem állt mögötte. Azóta eltelt még két hét és bizalommal várom azt az ellenőrzést, amikor rájönnek, hogy tévedtek és kiengednek a szobafogságból is.
Na, de hát tétlenül ülni, az vétek. Így családommal összeszedtük magunkat és elmentünk az erdélyi Háló farsangi báljába.
A tavalyi bál élményeinek gazdagságával lelkesedve kezdtük szervezni már 2009 márciusától az idei farsangi bálunkat, amelyet az eddigi év legjobb báljának mondhatunk, persze utólag.
Feladatokat, tervet aprólékosan kidolgozva, leosztva, átbeszélve érkeztünk el a várva várt napig 2010. február 13, szombatig. Amint tudjuk, tudjátok a szervezésnél a spontán dolgok is beszoktak jönni, de hogy ennyire és ekkorák, azt nem gondoltuk volna.
