Megvalósult képzéseink
2011. szeptemberétől kezdve tartottunk közösségi képzéseket.
- Kisközösség és ... - fókuszban a meghívás és a befogadás. Debrecen, 2011. szeptember
- Közösségépítés, mint misszió a magyarság megtartása felé. Muzslya, 2012. március
- Lépj ki a csónakból! Közösségi moderátor képzés. Sajópálfala, 2012. június
- Bogozói kiscsoportvezetői képzés. Muzslya, 2014. március
- Haladó csoportvezetők képzése. Csíksomlyó, 2018. január
1. Kisközösség és ... - fókuszban a meghívás és a befogadás
Debrecen, Megtestesülés Plébánia, 2011. szeptember 16-17
Mottó: „Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni...” (Mk2,3)
Cél: a kisközösségek személyesebb, nyitottabb, befogadóbb, önjáróbb működésében való fejlődése.
Összefoglalás
Közösségi Műhelyünk meghívást kapott a debreceni Megtestesülés Plébániáról, Felföldi László atyától a helyi közösségek működésének segítésére, koordinátorok számára. A felkérésnek 2011. szeptember 16-17-én tettünk eleget. "Kisközösség és ... - fókuszban a meghívás és a befogadás -" programunkkal 5 fővel érkeztünk péntek este a plébániára, ahol egy kb. 15 főből álló, lelkes, vegyes korosztályú csapat fogadott. A célunk az volt, hogy az egyébként pezsgő közösségi életet egy kicsit a mélyebb, személyesebb együttlétek és beszélgetések felé vigyük. Úgy gondoljuk, hogy a kisközösségi együttlét az egyik lehetséges útja a mély, őszinte személyes kapcsolatok kialakításának, a közös lelki fejlődésnek, és az ilyen tapasztalatainkat próbáltuk átadni.
Programunk péntek estétől szombat estig tartott. Mottójául ezt választottuk:
„Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni...” (Mk2,3), arra utalva, hogy a közösséget keresők befogadását sokszor éppen az arctalanság, az egyediség hiánya nehezíti.
A rendelkezésünkre álló mintegy 12 órányi időt hét blokkra osztottuk az alábbi témákkal:
- Megérkezés és beszállás: Bemutatkozás, ismerkedés, a téma felvezetése
- Kisközösség és spiritualitás: A közösség Istennel való viszonya és ennek ápolása
- Kisközösség, és amiért csináljuk: Miért jó, miért érdemes, minek ez az egész
- Kisközösség és nyitott kérdések
- Kisközösség és az összejövetel felépítése:
- Köszöntés és ráhangolódás
- Szentírás és beszélgetés
- Lezárás (ima, visszajelzés, ...)
- Kisközösség élőben:
- Csoportokra oszolva kisközösségi "mintaösszejövetel"
- Zárás és visszajelzés
A nap végén befejezésül mindannyian együtt vettünk részt a szentmisén a plébánia híveivel.
Számunkra nagy élmény volt a helyi közösségek képviselőinek megismerése, a résztvevők nyitottsága, aktív közösségi élete. Örültünk az utólagos visszajelzéseiknek, például a 2-3 fős kiscsoportokban megtapasztalt mély beszélgetések élményéről. Sokan ezen a napon élték át az első kisközösségi élményt. Úgy érezzük, hogy jól együtt tudtunk dolgozni a helyiekkel, és mi is sokat kaptunk tőlük.
2. Közösségépítés, mint misszió a közösségi Egyház és a magyarság megtartása felé
Közösségvezetői műhely
Muzslya (Délvidék), 2012. március 23-25.
Mottó: ,,Uram, látni szeretnénk Jézust!” ...Ők elmentek, és szóltak Jézusnak.
Cél: Közösségépítés, mint misszió a magyarság megtartására.
Összefoglalás
A délvidéki Háló meghívására, egy közösségépítő projekt keretében kétnapos (péntek estétől vasárnap délutánig) interaktív foglakozást vezettünk délvidéki moderátorok, közösségvezetők és kisközösség-tagok részére. A kisközösségek léte, működése út a közösségi Egyház építése felé, és fontos szerepe van a magyarság megtartásában is. A közös munkát a forgószínpad szerű csoportos foglakozások váltogatták. Közösen megfogalmaztuk a kisközösségek céljait, szerepét az életünkben, hatását a környezetünkre. Röviden a működésükről és az eszközeiről is szó volt.
3. Lépj ki a csónakból! Közösségi moderátor képzés
Sajópálfala, 2012. június 8-9.
Mottó: „… erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.” (Mt 14,29)
Cél: a kisközösségek működésének, eszköztárának közös átgondolása, átbeszélése, a személyességre fókuszálás.
Összefoglalás
A kicsivel több, mint 24 órás együttlét mottójául választott részlet számunkra azt jeleníti meg, hogy a kisközösség mindig bátorságot, aktivitást és kockázatot jelent. Erről akartunk együtt gondolkodni néhány további gondolat középpontba állításával. Péntek este beszélgettünk a személyes és spirituális mélybe nézésről, szombat délelőtt egy közösségi találkozó felépítéséről és a moderátor szerepéről, délután pedig a meghívásról. Emellett volt közös ima, tapasztalatcsere, megosztás, egy igazi kisközösségi alkalom és zárásként közös liturgia.ű
4. Bogozói kiscsoportvezetői képzés
Muzslya, 2014. március 1.
Mottó: “...aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda.” (Mk 10, 13-16).
Cél: alapvető ismeretek és gyakorlati tudnivalók, tapasztalatok átadása, tekintettel a Háló-találkozókon történő csoportvezetésre is.
Célcsoport: délvidéki bogozók (a Háló önkéntesei), köztük csak néhányan rendelkeztek kiscsoportvezetői tapasztalattal.
Összefoglalás
A közös bevezető rész a megérkezést, a belelendülést, a nap kereteinek a megismerését szolgálta több játékos feladattal. Az első műhely a kiscsoportos munka alapjainak az áttekintését célozta meg. Összegyűjtöttük a hálós kiscsoportok ismertetőjegyeit, feladatát, a kiscsoport-tagok és a vezető szerepét, feladatát. A másik játékban a csoportvezető és a csoporttagok szerepét próbáltuk megközelíteni egy új megvilágításban – a csoportvezető nem azért van, hogy mindent ő oldjon meg, a tagoknak is megvan a maguk feladata, felelőssége.
A második műhelyben a kiscsoport elemei, lehetőségei, eszközei megismerését jártuk körül. A csoportvezető ezekből az elemekből tervez a készüléskor és a csoportban aztán használja azokat az eszközöket, amelyek ismerete segíti a munkáját.
A délutáni műhely a résztvevők ebben már kipróbálhatták magukat egy-egy mini-vezetés során valamilyen gyakran előforduló megoldandó helyzetben. A feladat az volt, hogy a problémát észrevegye, és valahogy megoldja. A mini-csoportot megbeszélés követte, mit lehet ilyen helyzetekben tenni, kinek van javaslata megoldásokra.
A záró közös foglalkozáson a nap összegzéseként megfogalmazta ki-ki magának, hogy mit visz haza ebből a napból és egyet ebből hangosan megosztott a csoporttal.
5. Haladó csoportvezetők képzése
Csíksomlyó, Jakab Antal Tanulmányi Ház, 2018. január 26-28.
Előzmények
A Közösségi Műhely a Háló erdélyi irodájától kapott megkeresést egy továbbképzés megtartására egyházi csoportok aktív vezetőinek.
A résztvevők ennek megfelelően csoportvezetők voltak, Gyergyóból, Csíkból és Sepsiszentgyörgyből. Egy részük ismerte egymást a helyi egyházból vagy a Hálóból, de voltak a képzés kedvéért érkező külsősök is. A résztvevők igen változatos összetételben kisközösséget, baba-mama kört, Kolping-csoportot vagy imakört vezetnek.
Összefoglalás
A péntek este egymás megismerésére szolgált: milyen kapcsolatban vagyunk egymással, honnan jöttünk, milyen várakozásaink vannak? Sok mozgás, vidámság közben szedtük össze a csoportról alkotott képünket, várakozásainkat, úton levésünket, és csoportnormáinkat.
A szombat-vasárnap blokkjaiban ezekről beszélgettünk:
A csoport. Mi a csoport, számomra miért szükséges, miért járok oda? Milyen egy ideális közösségi tér, milyenek a jó kérdések a beszélgetéshez? Simon Simek Aranyköre, a Tuckman-féle csoportfejlődés-elmélet.
A közösségvezető. Hogyan alakul ki, milyen feladatai vannak. World Café (tematikus asztalok) módszerével összeszedtük tapasztalatainkat a beszélgetés-vezetés, imavezetés, játékvezetés feladatokról. A konfliktusok Moore-féle csoportosítása, saját nehéz konfliktus-élményeink.
Kapcsolatok. Hogyan kapcsolódom én a csoportomhoz? Eszközök arra, hogy kapcsolatban maradjunk egymással. Milyen a csoportunk kapcsolata a környezetével (akik nincsenek benne, de hozzánk tartoznak), és milyen az Egyházzal?
A visszatekintésben, értékelésben összegyűjtöttük a minket megmozgató, megható, bátortalanító vagy lelkesítő helyzeteket. Munkás, figyelmet megtartó hétvégi programon voltunk.
KÁRPÁT-MEDENCEI KATOLIKUS KÖZÖSSÉGEK
A Háló a Kárpát-medencei katolikus kisközösségek hálózata. Az alapítók a rendszerváltás táján egy olyan mozgalmat hoztak létre, mely az anonimitásban élő és egymást nem ismerő kisközösségek számára kínált találkozási lehetőséget. Ezáltal láthatóvá tette számukra azt, hogy vannak mások is, akik hasonló utakon keresik a társadalmi problémák megoldását, valamint központba állította a kisközösségek nyitottságát és egymás közötti kommunikációját.
Az elmúlt egy-két évben azonban egyértelművé vált a Háló számára, hogy a megváltozott társadalmi körülmények között a feladat immár nem csak a kisközösségek összekapcsolása, hanem egy olyan támogató és fejlesztő rendszer megalkotása, mely a kisközösségek belső - talán meg sem fogalmazott - igényeire igyekszik választ adni, valamint katalizálja új kisközösségek létrejöttét.
Az itt megfogalmazott problémafelvetés kibontására 2007 januárjában a Hálón belül létre jött egy Kisközösségi Műhely, mely rendszeresen működő munkacsoportként funkcionálva koordinálja a fejlesztő folyamatot: igyekszik az alapkérdésekre választ találni és további kérdésekkel segíteni a Hálót.
De mi is az, hogy kisközösség? - Mindannyiunk fejében él egy kép erről a szóról. Nagyon sok aktív katolikus számára életük kisebb-nagyobb részében a kisközösség meghatározó élmény. Mégis nehéz megfogalmazni és definiálni, hogy mi a kisközösség. A fogalom definiálásával a társadalomtudományok máig éppúgy adósak, mint az egyházjog. Az elmúlt egy év során a Háló Kisközösségi Műhelye két oldalról igyekezett ennek az alapkérdésnek a tisztázása érdekében előrelépni.
Egyrészt elindult egy fogalomtisztázó folyamat, melynek a mai napig két eredményeként megszületett (1) egy kisközösségi szórólap, mely kiérlelt formában - ha nem is éppen röviden, inkább alaposan - körbejárja a kisközösség mibenlétének kérdését, valamint (2) egy esszé, mely a civil szervezet - kisközösség összehasonlításából kiindulva igyekszik a kisközösség meghatározására. (A két kiadvány a Háló honlapján - www.halo.hu - megtalálható.)
Másrészt a kisközösségek megismerésének igényével a Háló egy kutatást indított. A kutatás elsősorban egy helyzetkép megrajzolását célozta, hogy ezzel is segítse a fogalmi tisztázást, valamint hogy választ keressen arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e kisközösségek tipizálása valamilyen meghatározott szempontok alapján. Ugyanakkor a kutatás ilyenfajta alapozó oldala mellett igyekeztünk egyben egy igényfelmérést is végezni. (Előrebocsátom, hogy utóbbit nem nagy sikerrel.) A kutatás során összesen 40 mélyinterjú készült közösségvezetőkkel valamint mintegy 200 kérdőívet töltöttek ki kisközösségek tagjai. A kutatás két részletben folyt, először egy szűk földrajzi területen működő kisközösséket kerestünk fel, majd igyekeztünk egy Kárpát-medencei mintán folytatni.
Az alábbi tanulmány a kutatás részleteit mutatja be. Úgy vélem, hogy a szövegek és a benne foglalt példák élvezetes módon mutatják be a mai katolikus kisközösségi világ egy szeletét. Természetesen a kutatás jelen fázisában nem szabad reprezentativitást várni. Még csak az út elején állunk!
A kutatás a CIQ - Civil Intelligencia program keretében valósult meg, anyagilag az Európai Unió támogatta. (A programról és a partnerekről bővebben a www.ciq.kife.hu oldalon lehet tájékozódni.)
A Háló nevében szeretnék kiemelten köszönetet mondani a kutatás vezetőinek: Molnár Krisztinának és Rosta Gergőnek, valamint a kutatás összes résztvevőjének.
Koncz András
a Háló Kisközösségi Műhelyének tagja
Kérdéseink
A kutatási munkánk során, amelyhez 2007-ben kezdtünk hozzá, Rosta Gergely, Molnár Krisztina és Visontai Kovách Dalma segítségével ilyen kérdésekre kerestük a választ: Van-e ma igény az emberekben a közösségi lét után? Hogyan jönnek létre a kisközösségek? Milyen tevékenységeket folytatnak? Hogyan alakul a történetük? Vanak-e igényei a közösségeknek más közösségek felé, és ezt megfogalmazzák-e ? Mennyire tudatos a közösségek élete, van-e önreflexiójuk? Elképzelhető-e kisközösségek tipizálása valamilyen meghatározott szempontok alapján?
Két fázisban gyűjtöttünk adatokat, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre:
- a Dél-Budai esperesi kerület hét plébániáján 14 kisközösséggel készült interjú.
- a csopaki Háló nagytáborban, amely 2007-ben volt, 20 közösségvezetővel beszélgettünk. Ez a fázis az egész Kárpát-medencéről szól szemben a szűkebb területen készült első felmérésekkel.
Az interjús felmérések eredményeit a KÁRPÁT-MEDENCEI KATOLIKUS KÖZÖSSÉGEK A HÁLÓ TÁBORÁBAN című tanulmány tartalmazza, amelyet az alábbiakban röviden összefoglaltunk.
Milyen tipikus kisközösségekkel találkoztunk?
Két szempont mentén osztottuk fel őket: a tevékenységük és az életállapotuk szerint.
Tevékenységük alapján három csoport körvonalazódott.
- Hittan csoportok : céljuk a tanulás, és többnyire pap vezeti.
- Imacsoportok, ill. más feladatra létrejött csoportok : feladatuk a szándékokért, másokért való ima, vagy más önkéntes tevékenység.
- Bázisközösségek : céljuk a lelki építkezés. A tagoknak a csoporttal megélt élményei az élet más szféráit is érintik, és nagyon fontosak a személyes kapcsolatok.
Az első két csoport közösségeit együttesen funkcionális közösségeknek nevezzük, szemben a
bázisközösségekkel, mert elsősorban a tanulás, ill. valamilyen feladat megoldása a közösség
célja. (Ilyen hármas felosztással találkozhatunk Em Griffin Együtt-lét című közösségekről szóló,
alapműnek számító könyvében is: befolyásoló, feladatmegoldó és megosztó csoportok, l.
Irodalom menüpont).
Az életállapot alapján így csoportosítottunk:
- Gyermek
- Ifjúsági
- Még nem házas ("szingli")
- Ifjú házas/családos
- Felnőtt korcsoportok
- Egyéb
Érdekes volt megfigyelni, hogy a földrajzi elhelyezkedéstől függően más és más a közösség iránti igény. A magyarországi és a határon túli magyarság életmódjában és értékrendjében megfigyelhető különbözőségek vannak
- kistelepülések, határon túl: hagyományosabb a társadalom, több közösségi funkció érvényesül
- ahol élőek a családi és szomszédsági kapcsolatok a helyi társdalom részben vagy egészben kielégítheti a közösség iránti igényt
- a nagyvárosokban a közösség iránti vágy kielégítetlen, de a globalizáció hatásai elnyomhatják ezt, ill. nem tudatosul.
A vidéki falvakban, illetve kisvárosokban működő közösségek kevésbé bázisközösség jellegűek: sokkal körülhatároltabb és fontosabb a közösségek tevékenysége. Az országhatárokon túl különleges színezetet ad a helyi közösségen belül a magyar kisebbség bázisközösségként való működésének lehetősége.
Hogyan jöttek létre a kisközösségek?
Hol van az a pont, melyek azok a tényezők, amelyek egyidejű jelenléte esetén megszületik egy közösség? Az alapítást két szempontból vizsgáltuk: ki az alapító és milyen szerepe volt, illetve mi volt a közösséget életre hívó cél, igény, motiváció ?
Az általunk felmért közösségek többségét, 20-at maguk a közösségi tagok alapították, 10 közösséget a helyi plébános indított el (ez jellemző a hittancsoportokra), két esetben pedig a Háló indítására alakult a közösség. Az alapítás motívuma a bázisközösségeknél többnyire a tagokban megfogalmazódott igény volt, míg a feladatra létrejövők esetében inkább távlati célok, ill. az alapító személyes célja, „az atya mondanivalója” voltak.
A közösségek fejlődése, életállapotai, fordulópontjai. Hogyan alakul a történetük?
A csoportdinamikából ismert fejlődési szakaszok a kisközösségek esetében is gyakran megfigyelhetőek (tájékozódás, versengés, bizalom, függetlenség, elválás). Felmérésünk szerint a közösség életében az alábbiak jelentettek változást, fejlődést vagy fordulópontot:
- közösen megélt nagy élmény: lépcsőfokot jelentettek a közösségi tagok közötti kapcsolatok elmélyítésében (lelkigyakorlat, tábor)
- emberek érkezése-távozása (fontos tag távozása)
- életállapotbeli változások: házasságkötések, gyermekszületések.
Bázisközösségek esetében az egyéni életek változásai közvetlenül érintik a közösséget.
Ezeknek általában hasonló élethelyzetben lévők a tagjai. Az életkor változásakor a közösségnek életkori „identitást” kell váltania a tagok aktuális igényeinek megfelelően. Az életállapot változásaira közös válaszkereséssel reagálhatnak (pl. ha a tagok egy-két év különbséggel egyszerre lesznek egyetemisták), de olykor a csoport széteséshez is vezethet (pl. házasságok, majd az első gyermekek megszületése esetén).
Melyek a tipikus elemek a közösségek tevékenységében?
A találkozás helyszíne
- hittancsoportoknál a plébánia
- házas/családos : valakinek a lakásán találkoznak, általában minden alkalommal más a házigazda.
Ha a helyi plébánián van alkalmas tér, az jelentős biztonságot, hátteret, támogatást jelent. A közös térért folytatott munka, „küzdelem” egy jelentős erősítő hatást gyakorolhat a csoport identitására.
Az időtartam : két órától - fél napig tart jellemzően.
A közösségi találkozások általános menete:
- Esetenként közös szentmise, „választhatóan”
- Nyitó ima / „nyitókör”
- Tanítás, előadás
- Beszélgetés, néha egyoldalú ("az atya nem a dialógus ... híve...”.)
- Záró ima
A csoportos tevékenység: általában ima által övezett. Nem gyakran, de része a találkozásnak a misén való részvétel is. A csoport-alkalom „magja” a hittancsoportoknál a különböző formákban megvalósuló tanítás. A bázisközösségek esetében általában a csoport tagjai vállalják az ilyen bevezetők megtartását. És végül gyakori a közös étkezés (agapé, közös főzés), közös munka, közös szabadidő-eltöltés is.
A közösségek összetartó erői
Az összetartó erő a kezdeti szakaszban főleg érzelmi szinten van meg. Később többé-kevésbé tudatosul. Kérdésünkre ilyen válaszokat kaptunk:
- egyéni igény
- a közösségi imára való igény,
- a tanulásra való igény,
- a hétköznapi problémák megbeszélésére való igény,
- az ifjúságnál és a gyerekeknél a példaképek keresése.
- barátság, vagy más személyes kötődések
- őszintén beszélhessenek
- bizalom,
- erőforrás: figyelem és törődés
j- ól érzik magukat együtt
A leggyakrabban előforduló elem a barátság, összetartozás és a személyes kötődés, „jól érezzük magunkat”. Előjött a válaszokból a rutin és megszokás is, és a speciális hozadékok, mint az egymás segítése, egymáshoz tartozás, tanulás egymástól.
Hogyan lehet a közésséghez kapcsolódni?
Más szóval nyitottak vagy zártak a közösségek? Ez többnyire változik a közösség története során.
A csoportélet kezdetén könnyű a csatlakozás. A növekedés korszakára inkább a fluktuáció jellemző. A fejlődés korszakában már szinte lehetetlen csatlakozni, és a stabilitás korszakában általában bezárulnak a kapuk.
Számos kifejezést hallottunk a belépés nyitottságával kapcsolatban: pl. „el kell jönni hittanra” - hirdetik a templomban, és bárki csatlakozhat olyan hittan-csoportokba, ahol a tanulás van a középpontban. Gyakran a tagok hívják maguk közé az új tagokat.
A nyitott, jól működő vonzó közösségek „túlnőhetik” magukat, és nem képesek tovább integráló közösségként működni. Ilyenkor megoldás lehet, hogy több kiscsoportra oszlanak, és a kiscsoportok alakultak bázisközösségekké, de a nagy közösségnek is vannak együttlétei.
Vannak csoportok, amelyek felvállalták a zártságukat tudatos döntéssel, mert a csoportban olyan bizalmi szint alakult már ki, amely megtörne egy új tag csatlakozásával. Általában a minőségi fejlődésre törekszenek. Leginkább ilyenek a házas közösségek: meghívásos alapon lehet csak csatlakozni. Ezek a közösségek jellemzően alulról jövő kezdeményezésre, a tagok alapításával jöttek létre.
Kilépés a közösségből
Tipikusan „kiöregszik” vagy kiházasodik, vagy elköltözik valaki. Általában a közösségek nem vállalnak felelősséget az esetlegesen távozó tagok döntéséért. Ilyen kifejezéseket hallottunk: „elmaradt”, „nem bírta az iramot”, „lemorzsolódnak”, „nehéz visszakapcsolódni”, „nem jön, elmarad”, „a szélső korosztályok 'kiszorítják' egymást”, (gyerek-közösség), „kikopnak”, „talált mást”, „eltűnnek”, „fű alatt tűnnek el az emberek”.
Kizárás is előfordul, például a közösség saját „szabályainak” megszegése esetében, az Egyházhoz, keresztény tanításhoz való elutasító viszony miatt vagy személyes krízis, házassági válság esetén. Érthető módon a bázisközösségeknek konkrétabbak és érzékenyebbek a határaik, mint a feladatra létrejötteknek.
Közösségvezetők
A hittancsoportok legtöbbjénél az atya a vezető, és általában az alapító is ő.
A bázisközösségeknél a koordinátori funkció a jellemző. Vagy választott vezető van, vagy váltakozik a vezető. A bázisközösségek „demokratikusabban” működnek, és nagyban építenek a tagok saját felelősségére.
Misszió, szolgálat
Mit tartanak közösségként missziójuknak ?
- A közösségi lét előnyeinek megtapasztaltatását
- az élményeket a hasonlóak társaságából
- a tagok iránti felelősséget, illetve a tagok nevelését, képzését
- és hogy tagjaik mintaként, példaként jelenjenek meg.
Szolgálat tekintetében négy csoportot különbözettünk meg:
- fő tevékenységének tekinthető a mások érdekében, mások örömére végzett közös szolgálat (énekkarok, imaszolgálat),
- a plébániához kötődő közösségek esetében a plébánia körüli feladatok,
- a tagok közösségtől független egyéni szolgálata,
- nem vállalnak szolgálatot (többnyire a családos közösségek).
Fejlesztési igények
Milyen módon lehet hozzájuk „közösségfejlesztőként” kapcsolódni ?
Az igények és problémák kérdéseinkre ilyen válaszokat kaptunk:
- „magától megy minden”, azaz nincs kimondott igény a változásra, tervezésre, képzésre, vagy bármilyen más külső segítségre (gyakran nem is értik a kérdést),
- eleve képzett vezetők vannak (olyan témákban, amelyek a közösségvezetést is érinthetik). A tudatosabb közösségeknél sem jelentkezett fejlesztési igény.
2009-ben, 2010-ben és 2013-ban rendeztünk Konzultációs napokat a kisközösségről.
Célunk az volt, hogy kisközösségi témában szakmai összejöveteleket szervezzünk, ahol egy adott tematika mentén osszuk meg egymással tudásunkat, és tapasztalatainkat a kisközösségekről. A címekre kattintva olvashatók a részletek.
Témáink
- Félelmeink a társadalom és a kisközösség, az egyházi hierarchia és a kisközösség valamint az egyén és a kisközösség viszonylatában (2009. május 9.)
A hétvégén zajlott az a konzultációs nap, melynek célja a kisközösségekkel foglalkozó emberek összeterelése és beszédbe elegyítése volt. A harminc résztvevő elsősorban a Háló közeléből érkezett, de volt a résztvevők között református lelkész, alapítványi vezető, egyházmegyei munkatárs, lelkiségi mozgalom tagja.
A közösség teológiájáról Székely János püspök tartott előadást, a szociológia oldaláról pedig Tomka Mikós beszélt. Délután Buza Domonkos mentálhigiénés szakember beszélt a félelemről és bizalomról a kisközösségben. Az előadások mellett kiscsoportban is beszélgettünk saját kisközösségeinkről, a jövő lehetséges útjairól és saját félelem-tapasztalatainkról.
Engem megerősített ez a nap abban, hogy egyrészt nagy szükség van a kisközösségek helyzetének megismerésére, másrészt új közösségek létrehozásának segítésében. Koncz András - Közösségindítás - Második Konzultációs Nap a Kisközösségekről (Háló Közösségi Központ, 2010. április 17.)
- Mélybenéző - Spiritualitás és személyesség a kisközösségben (MKPK Központi Irodaháza, 2013. április 13.)
Elsős koromban lettem cserkész, és azt hiszem, az ott töltött évekkel egy életre belém ivódott a közösség szeretete. A cserkészetből kinőve egy saját szervezésű házi csoport tagja lettem, ahol a közös ima és a megosztás erejét ismertem meg. Később egy katolikus közösségnél töltött egyéves önkéntességem alatt született meg bennem a felismerés, hogy az Egyház tulajdonképpen nem más, mint egy nagy közösség, sok tapasztalattal és hagyománnyal, ami utakat és lehetőségeket kínál az Istennel való találkozásra. Akkor fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy ezért az Egyházért és benne szeretnék dolgozni.
Nem tudom, hogy mi hajtott fiatalként hatalmas erővel keresztény közösségbe. Külső és belső ellenállásokat is legyőzve találtam egy budai ifjúsági csoportot, amely későbbi közösségi tevékenységem alapja lett, és lassan nagyszülősödve ma is megvan. Itt ismertem meg a feleségemet is. Sok közösség tagjai voltunk hosszabb-rövidebb ideig, most egy házas körbe tartozunk, és nagyon vágyunk egy imakörre is. A kisközösségi munkát, a kiscsoportban együtt dolgozást számomra alakulása óta a Közösségi Műhely biztosítja. Nagyon izgat a kisközösségek belső missziója: ahogy a tagok egymás életét hordozzák, ahogy egymást Isten felé segítik. Úgy látom, hogy a kisközösség csodálatos, de ma még talán bátortalan és nehezen látható válasz a világ agressziójára és kérlelhetetlenségére.
Budapest belvárosában, a nyolcadik kerületben lakom. A Pesti Jézus Szíve Jezsuita templomba járok. Nagyon fontos ez a templomközösség számomra, de a vasárnapi misén megélt közösségnél jobban még nem tartozom ide. Ennek talán az is oka, hogy mindig is nagyon sok templom volt lakóhelyemhez közel, így nem alakult ki szorosabb kötődés egyikhez sem. Tartoztam a Tömő utcai Béke Királynéja lelkészséghez, a Szent Rókus plébániához a Blaha Lujza térnél, és a Krisztus Király Plébániához a Mikszáth térnél. Mindig aktívan részt vettem a hittanokon, és a közösségi életben. 15-16 éves voltam, amikor fontossá vált számomra, hogy szűkebb értelemben vett kisközösséghez tartozzam.
Házasságunk kezdetétől fogva volt közösségünk. Fiatal házasként Gyökössy Bandi bácsi (református lelkész, író és pszichológus) előadásait hallgattuk barátainkkal önismeretről, kapcsolatainkról, - ezek rólunk szóltak, nekünk szóltak. Utána "nem szabályosan" kiscsoportoztunk: a beszélgetős estékbe a "jó-így-együtt-lenni"-ség is bőven belefért. Fiaink iskolakezdésekor az addigi nomád misehallgatás helyett kikötöttünk az Egyetemi templomban, ahol a hittan és elsőáldozás mellett mi szülők is közösségre leltünk. A kórus, a szülők, az atyák és a szeminárium kispapjai között alakuló barátság volt az összetartozásunk, a plébániai közösség alapja, amelyhez évekig tartoztunk, amíg lehetett.
2000 táján belegabalyodtam a Hálóba, és ettől kezdve itt is keresem a saját utamat, ami összefonódik a Háló, sok másik ember és a közösségek útjaival. Közös utunk közepén úgy éreztem, hogy a Hálónak a kisközösségekről való gondolkodásra van a legnagyobb szüksége. Így hát ebbe vágtam (vágtunk) bele.
