A Háló Közösségi Műhelye (ebben a cikkben KM ezt jelentse) 2007 tavaszán alakult. Koncz András hívta meg az embereket az együttműködésre: ismerjük meg, és próbáljuk segíteni a Kárpát-medence keresztény kisközösségeit.

Sok-sok közös beszélgetés következett, és az első év végére sikerült megfogalmaznunk, mi az a kisközösség, amelyről beszélünk, amit keresünk. Erről egy leporelló formájú kiadványunk született, amire ma is hivatkozunk, ha meg kell határoznunk, hogy szerintünk mi a keresztény kisközösség.

Aztán kerestük a formákat ahhoz, hogy mivel tudunk a kisközösségek segítségére lenni. Az évek során igen sok próbálkozásunk volt:

• Újra és újra nekifutottunk, hogy meghatározzuk magunkat a Hálóban, az Egyházban, a közösségek között.

• Vendégeket hívtunk, akiknek valamilyenfajta közösségépítésben szerepük volt, és beszélgettünk velük a munkájukról.

• Önképzőkört szerveztünk, a szakirodalmat segítségül hívva, hogy növeljük kisközösségek életéről való tudásunkat. A Barnabás csoport kisközösség tárgyú képzést tartott nekünk.

• Szociológusok segítségével kisközösségi felméréseket készítettünk Dél-Budán és a csopaki Háló-táborban: kerestük, hogy valójában milyenek a kisközösségek, hogyan élnek, milyen lényegi kérdéseik vannak.

• Saját honlapot hoztunk létre (kiskozosseg.hu), amelyen strukturáltan szedtük össze a munkánk során talált vagy született tudást. Ez a honlap azóta beépült a halo.hu-ba.

• Egyes projektjeinkbe bevontunk más lelkes hálósokat is. Így születtek meg a kisközösségi konferenciák és az intenzív munkával töltött KM-hétvégék.

• Több helyen (Debrecen, Muzslya, Sajópálfala, Hatfa, Csíksomlyó) tartottunk egész hétvégés képzést kisközösség, kisközösség-alakítás témában.

• Létrehoztunk egy később önálló bloggá alakuló alhonlapot (vasarnapievangelium.wordpress.com), amelyben a mindenkori vasárnapi evangéliumhoz kínáltunk kisközösségeknek kérdéseket, feldolgozási módokat, módszertant. Ez a vasev nevű „szolgáltatás” tíz évig működött folyamatosan.

• Az első közösségeket segítő kiadványunk egy kártyajáték volt Hangoló címmel. Öröm volt szerkeszteni, összeállítani, és öröm látni, hogy már a sokadik nyomda tanulja meg elkészítését. Ez a pakli sok kisközösségi alkalmat segít elindítani szerte a Kárpát-medencében.

• Módszertani kiadványokat szerkesztettünk. Mindegyiknek az volt a lényege, hogy egyes témákhoz kisközösségi összejövetel vázlatokat kináltunk, hátha segítünk ezzel a kiscsoportoknak. Volt, amelyiket egy közelgő tábor témája ihlette, volt, amit egy már megvalósult képzés. Kiadványaink címe: Felütés, Saru nélkül, Evező, Anima, Kint és Bent.

• Szerveztünk Háló-találkozókat (pl. az Éviránytű kapcsán hálaadó, évtervező alkalmat), aktívan kapcsolódtunk mások által szervezett találkozókba. 2013-ban az egri Lelkipásztori Napokon kaptunk szerepet és a 2014-es sátoraljaújhelyi Háló-tábort (A Hegy) is a KM szervezte, irányította.

• Szervezőként és témaadóként voltunk benne a budapesti hálós reggeliben.

• Nagyon sok ötletünk volt, amelyek nem jutottak el a megvalósításhoz: kisközösségek bölcsője (hogyan hozzuk össze a közösségre vágyó embereket), közösségi ambulancia (segítsünk, ha egy közösség bajban van), Felütés előtt (mi történik addig, amíg létrejön egy kisközösség), provokatív témák (beszélgessünk-e arról, ami korábban tabuvá vált?).

A lényeg talán nem is az, hogy mit tettünk ez alatt az idő alatt, hanem hogy rendszeresen együtt voltunk, és műhelyünk az évek során maga is kisközösséggé növekedett. Koncz András, Bittsánszky Lotti, Gaga Zsuzsa, Juhász Bálint, Juhászné Bucsek Mária, Kolcza Judit és Bayer Robi alapítók voltunk. Jöttek és távoztak néhányan, és 2020. október elején a Juhász házaspár mellett Agócs Juli, Lotti és Robi utolsóként ismertük fel, hogy a KM korszaka számunkra befejeződött, új kanyarok állnak az életünk előtt. Persze, gyászfolyamattal jár ez a felismerés, hiszen igen gazdag időszakot zárunk be, tele munkával és lejárt határidőkkel, kapcsolódásokkal, sikerélménnyel és kudarcokkal, utazásokkal és elfáradással. Hiszem, hisszük, hogy Istentől kapott szolgálat és öröm volt ez az együttlét.

Egy idő után magunk is a kisközösségek számára javasolt szabályaink szerint, egymásra figyelve működtünk. A munkát legtöbbször személyes megosztásokkal kezdtük. Általában a Háló helyiségében dolgoztunk, olykor valamelyikünk lakásán, vagy éppen egy kocsmában. Önképzéseink, konzultációs napjaink, közös ötleteléseink személyes fejlődésünkre is hatással voltak.

Az utolsó alkotás, amit hozzáadunk a Háló könyveihez és a kisközösségek életéhez, a Kint és Bent című kiadványunk. Az Egyházban is, a Hálóban is gyakran felmerülő témát, a teremtésvédelmet kívánja közel hozni a kisközösségek életéhez. A könyv most jött ki a nyomdából, és bízunk benne, hogy Isten Országa épül általa.

Ami ezután velünk történik, az másképp a mi dolgunk: hogyan ápoljuk ezt a kapcsolatot, amely egyben tartott éveken át, hogyan tartjuk meg kisközösségi létünket úgy, hogy nincs mögöttünk a Műhely, a közös tennivaló.

Köszönjük a Hálónak, hogy inspirált, védett és teret adott. Vigyázzatok egymásra továbbra is.

Szeretettel:

Budapest, 2020. október 13.

Bayer Robi és a volt KM tagjai

 ***

A KÖZÖSSÉGI MŰHELY ÉVADZÁRÓ HÍRLEVELE

Kedves Barátaink!

Szeretnénk veletek megosztani, hogy mi minden történt velünk, Közösségi Műhellyel az idei évben. Ily módon vágyunk kicsit kapcsolódni hozzátok, esetleg párbeszédbe is kerülni, ha van olyan téma, amire szívesen reagálnátok.

Tavaly nyár óta is rendszeresen összejöttünk, szedegettük az ötleteinket és a lehetőségeinket. Sok dologban elindultunk, de ennek megfelelően nyitva maradt a tenyerünk, idén a sok ötlet miatt (is) nem készült kiadványunk. Az Evező nevű könyvecskénk végre újra megjelent, úgyhogy aki szeretett volna, most tud vásárolni. Örömünkre egyre többször jut el hozzánk annak híre, hogy valahol a Saru nélkült, a Felütést és a Hangolót használják. A nyíregyházi egyházmegye képzésein ezek pl. rendszeresen szerepelnek, de a legutóbbi váci egyházmegyei közösségeknek szóló találkozóra is meghívtak minket, hogy vigyünk segédanyagainkat és tudásunkat. Nagyon örültünk ennek a megkeresésnek, úgy éreztük pont ezért dolgozunk.

Íme, ezek történtek, történnek velünk:

Folyamatosan alakulnak a vasárnapi evangéliumhoz szerkesztett kisközösségi kérdéseink, és gyarapodnak facebook bejegyzéseink is, még ha lassacskán is. Ezek nem projektek immár, hanem élő folyamatok.

Belenéztünk a lehetőségbe, hogy a családos közösségeknek segítsünk valahogyan. Ehhez közösen olvassuk az Amoris Laetitia pápai enciklikát, hogy legyenek szempontjaink, de közben inkább a teremtésvédelem felé fordultunk.

Januárban képzést tartottunk Csíksomlyón a gyakorló közösségvezetőknek. Jó hangulatú, tartalmas hétvége volt, és úgy érezzük, nemcsak mi magunk gazdagodtunk a lelkes résztvevőkkel közös munkában. Talán nem vettük el a kedvüket a folytatástól.

Folyamatosan keressük, hogyan lehetnek a képzőművészetek a kisközösségek segítségére. Indultunk onnan, hogy rendezzünk be kisközösségi tereket, odáig, hogy próbáljunk alkotásokat bevonni a feldolgozásba. Keresztény művészek is segítenek, de még nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a témával.

Ismét elkészült a honlapunk, a Háló honlapjának fejezeteként. Ezzel a kiskozosseg.hu oldalunk is a halo.hu részeként jelenik meg. Szeretettel várunk megújult oldalunkra egy kis böngészésre. Sok segédanyagot találhattok itt kisközösségi témában.

Készülünk az Eucharisztikus kongresszusra is: mit tehetünk ennek keretében a kisközösségekkel, hogyan segíthetjük a rendezvényt, hogyan kerülhet hozzánk közel a téma, a kenyérben itt maradt Krisztus?

Elkezdtünk formálni egy kisközösségeknek szóló kiadványt teremtésvédelem témakörben. Ehhez kapcsolatokat is kerestünk, szakirodalmat is olvastunk. Segít, és egy tőről fakad, hogy ez az idei Háló-tábor tematikája is. Elhangzott köztünk, hogy így a teremtésben is Isten munkatársává válhatunk. Ilyen témáink, kérdéseink vannak most közös gondolkodásunk célkeresztjében:

·         lelki lábnyom (saját működésünk, és ami abból megmarad)

·         amink van, az nem a mienk (feleslegeink, megosztásaink, adományozás)

·         globális (strukturális bűn és egyéni felelősség, szegénységem és szabadságom határai)

·         a tudás fája (Szent Ferenc szegénysége, az evangélium és a szegénység, ami tényleg kell az élethez)

·         elégedettség és szegénység

·         a dolgok rendje (fenntarthatóság, körforgás, közjó és szolidaritás)

Ezek fértek az idei szezonba, de még egy kis fakultatív nyári munkával dolgozunk az ügyeinken tovább.

Barátsággal áldott nyarat kívánnak a Háló Közösségi Műhelyének tagjai:

Mária, Bálint, Lotti, Robi és Juli

Budapest, 2018. július 19.

 fel

VASEV

Ezen a blogon a Katolikus Egyház által vasárnapokra megszabott evangéliumi részekhez találtok a feldolgozást, beszélgetést segítő kérdéseket. A blogot a Háló Közösségi Műhelye szerkeszti. A gyűjtemény aktuális darabja lehetőleg a vasárnapot megelőző héten már olvasható, hogy a kisközösség használni tudja az összejövetelén. A blogban igehelyre is lehet keresni, fejezetenként, ebben a formátumban: Jn 34. (Könyv rövidítése szünet fejezet száma). Egyes hangsúlyos kulcsszavak is lehetnek kereső-elemek. Törekszünk a sokszínűségre, ezért folyamatosan keresünk szerzőket: lehetőleg minden vasárnap más által írt feladatok kerülnek a blogba.

A képre kattintva éred el a blogot.

Szeretnénk ötleteket adni az egyházi év időszakaira, hiszen mindegyikben van miről elgondolkodni. Ezt az első darabunkat 2016-ban egy nagyon régóta együtt levő ifjú házas közösség próbálta ki. Szépen megmutatkozhat benne a farsang spiritualitása...

Ezt a kisközösségi alkalmat farsang tájékán érdemes végigcsinálni. Célja a személyes szerepekre történő ránézés, azok közösségi reflexiója, a kisközösség fejlődési lehetőségeinek keresése és a személyes istenkapcsolat erősítése. A legalább egy éve együtt lévő közösségeknek ajánljuk.

1. Beszálló kör

A résztvevők felidéznek egy farsangi élményt. Akár saját gyerekkori élményeikből akár saját gyerekeitől. Néhány mondatban megosztják egymással! (10')

2. Saját jelmez és szerep

A résztvevők kitalálják, hogy milyen jelmezt szeretnének ma viselni. A rendelkezésre álló eszközökkel (papírok, ragasztó, filctollak, valamint ha a házigazda megengedi, akkor a lakásban található egyéb tárgyak) tíz perc felkészüléssel beöltöznek, legalább egy egyszerű szimbólumot megjelenítve. (10')

Hármas-négyes csoportokra oszolnak (ki kivel szeretne beszélgetni), és a következő témákat beszélik végig, minden egyes emberre vonatkozóan. (30')

A mond magáról és a jelmezéről valamit.
B, C (és D) elmondják, hogy miben ismernek rá A-ra ebben a jelmezben.
Szintén elmondják, hogy ők milyen jelmezbe öltöztették volna A-t. Miért?
Végül átgondolják és elmondják, hogy mi az a szerep, ami a kisközösségből jelen pillanatból hiányzik, vagy amit erősíteni szeretnének, és amiben szívesen látnák A-t!
Ezután B, majd C (majd D) következik sorra.

3. Közelítés

A résztvevők megnézik és meghallgatják Katie Melua: I Cried for You című számát. (5')

4. Élet-jelmez és amilyennek látszik

A moderátor meghívja a kisközösség tagjait egy imaginációs helyzetbe. A résztvevők csukott szemmel elhelyezkedek egy pozícióba, amelyet negyed órára kényelmesen tartani tudnak. Majd a moderátor, saját szavaival, saját tempójában, ahol úgy érzi, megállva a következő történetet meséli. (15')

Éppen olyan este előtt állsz, amelyben elrendezted a dolgaid, hogy szabad lehess: gyerekekre és házillatokra mások vigyáznak. Hazaérve egy borítékot találsz az ajtórésbe csúsztatva. Sima fehér, kézírásos, bélyeg nincs rajta. A szobádban az ágy szélére ülve kibontod és ezt olvasod: „Kedves Barátom! Ma este várlak hozzám egy bálba, beszélgetésre. És itt egy lakás címét olvasod. Egy kérésem van: gyere jelmezben. Méghozzá olyanban, amely az eddigi életedet jeleníti meg. Amelyben benne van gyerekkorod, az öntudatra ébredésed, a munkás életed kezdete és a jelened is.” Aláírás: Jenő vagy Jeromos vagy János; mindenesetre J-vel kezdődik. Van is most öt perced, hogy kitaláld, itt az ágy szélén ücsörögve.

A lakás, ahová meghívtak, egy bérházban van. A csengetésre ajtót nyitnak, és belépsz egy szobába, ami nagyobb mint amit elképzelni tudtál egy ilyen házban. Vendégek, elég sokan, de azért kellemes. Halk zene szól, beszélgetés, finom borok és finom ananászlé. Miután beilleszkedtél feltűnik, hogy mintha mindennek a középpontjában egy ember állna. Bár mindig csak egyvalakivel beszélget, mégis mintha mindenki rá figyelne. Szakállas, hosszúhajú, fehér és keleties ruhát hord. Gyakran ránézel, és mintha ő is szemmel tartana téged, bár éppen másokkal beszélget. Nem tudsz tőle elszakadni a gondolataiban. Várod, hogy megszólítson. És el is jön a pillanat.

Odalép hozzád: Barátom! Milyen jelmezben jöttél? Mesélj róla. És te gondolkodás nélkül mesélni kezdesz. Mi van rajtad, miért, a gyerekkorodtól máig, többet is mondasz, mint amit tudsz és értesz. Befejezve pedig ez a kérdés szakad fel belőled: „És te milyennek látod?” Szemedbe néz, és azt mondja: „Barátom! …” De a válaszát csak te hallod. Majd mikor befejezi, még azt mondja: „Barátom! Várlak még majd máskor!” - megölel búcsúzóul és odalép valaki máshoz.
Még beszélgetsz, iszogatsz, majd elindulsz haza. Otthon belépsz az ajtón, ahol nemrég a levél várt. Leülsz az ágy szélére és lehúnyt szemmel végiggondolod, hogy mi is történt ezen az estén. És megpróbálod eszedbe vésni azokat a mondatokat, amiket hallottál.
Majd kinyitod szemed és körbenézel.

Aki szeretne, nagy körben osszon meg néhány gondolatot az elmúlt 15 percből. A moderátor próbálja meg úgy vezetni a beszélgetést, hogy ha van rá nyitottság a résztvevőkben, akkor arról beszéljenek, hogy milyen mondatokat sugdosott a fülükbe a házigazda. De ha nem, akkor legalább a saját jelmezükről mondjanak valamit...

Fontos, hogy mindenki megszólaljon. Legalább annyit, hogy „itt vagyok”. Hogy ne maradjon senki ott a „vendégségben”. (10')

5. Meghívás a lakomára

A résztvevők elolvassák Lk 14, 15-24-t. A részlet elhangozhat minden kommentár nélkül is. (5') Ha van még idő, akkor érdemes lehet róla beszélgetni is. (15') Akár szabadon, akár a következő kérdések mentén:

Mi tart vissza téged attól,hogy a vendégséghez csatlakozz? Te milyen kifogásokat sorolnál?

Persze a másik oldalon is vagy egyszerre: Te a meghívott szegény, béna,vak, avagy sánta vagy? Melyik leírás illik rád?

Vagy te az vagy, akit idekényszerítettek?

Milyen ennek a lakomának az ízlelése?

6. Zárókör

A résztvevők néhány mondatban felidézik, hogy mi vált fontossá számukra, mit szeretnének még kimondani. (10') A moderátor lezárja a beszélgetést.

Budapest, 2016. farsangján

Koncz András

 fel

A téma a Jézus által nekünk tanított imádság. Magunk is rácsodálkoztunk, hogy milyen mélysége van ennek az imának, és mennyi mindenről lehet beszélgetni segítségével. Bizonyára nem is teljes a gondolatfüzér… Ez a téma általunk 2004-2005-ben a Baross Gábor-telepi (budapesti) egyetemista korú fiatalok csoportjában kezdett el élni, és tudunk róla, hogy azóta pl. Nagykikindán is végigbeszélgették...

Mi Atyánk: Mi az ideális apa-képünk? Milyen az apánkkal való kapcsolatunk? Vonzó-e, ha Isten apánkhoz hasonlít? Milyen tulajdonságai vannak az ideális apának? Én milyen apa szeretnék lenni / milyen apát szeretnék a gyermekeimnek? (beszélgetés, esetleg egyéni gyűjtőmunka után)

Mi Atyánk: Feladat: építsünk egy épületet magunknak (fakockából, dominóból, legóból, kártyából, …). Közben szabadon beszélgethetünk arról, ami eszünkbe jut. Amikor mindenki készen van, ki-ki mesélje el édesapjának, hogy mit épített, és miért. Mit mondana az apánk? Mit mondana Isten?

Mi Atyánk: Az apa az, akihez bármikor vissza lehet mennünk (Tékozló fiú, Lk 15, 11-32). Érzem-e, hogy Isten megküzd értem? Nehéz-e visszamennem, ha nagyon messze elkerültem otthonról? Inkább a fiatalabb, vagy inkább az idősebb fiú vagyok? Viselkedhet-e úgy egy apa, ahogyan a példabeszédben az apa viselkedik? (beszélgetés, élmények felelevenítése)

Mi Atyánk: Ha közös atyánk van, akkor testvérek vagyunk. Rajzoljuk le azt a teret, épületet, ahol el tudjuk képzelni életünket együtt, egy közösségben! Milyen formák, terek, funkciók fontosak számunkra egy közösségi épületben? (munka egyesével, megbeszélés együtt, kritizálás nélkül)

Mi Atyánk: Ha közös atyánk van, akkor a család, közösség, egyház aktív tagja magam is vagyok. Mi az, amit én is hozzátehetek a közösséghez? Mi az az érték, amit a közösségem hozzátehet az egyházhoz? (beszélgetés; esetleg egy lerajzolt emberi testen elmutogatva, hogy melyik testrész egy-egy feladatát tudom vállalni én, tudja vállalni a közösségem)

Aki a mennyekben vagy: A megszólított Atya beazonosítása, egyenlővé tétele a transzcendens Istennel. Milyenek kapcsolataim a nem anyagi világgal? Milyen képek segítenek elképzelnem az angyalokat, a sátánt, Istent? (beszélgetés; egy novella, regény-részlet, dal segíthet: pl. Lewis: A varázsló unokaöccse; Wass Albert: ?; Tamási Áron: Rendes feltámadás; Zorán: Közös szavakból: Penitencia)

Aki a mennyekben vagy: Milyennek képzeljük a mennyországot? Miért jó? Mennyire vonzó? Milyen ígéret kapcsolódik hozzá bennünk? Miket mondott róla Jézus? Van-e olyan öröm, amit itt elérhetünk, de ott nem? (beszélgetés bibliai idézetekkel: Lk16,19-31; Mk12,18-26; …)

Szenteltessék meg a Te neved! Észreveszem-e az alkotót a teremtett világban? Mire mondom azt, hogy szép? Tudok-e gyönyörködni abban, amit szépnek tartok? (beszélgetés esetleg diavetítéssel, zenehallgatással, versekkel; szép dolgokkal)

Szenteltessék meg a Te neved! Énáltalam is. Az én életem megszenteli-e Isten nevét? Volt-e már, hogy éreztem ilyet? Láttam-e olyan mozdulatot, cselekedetet másoknál vagy magamban, amit szentnek éreztem? (beszélgetés, tanúságtételek, esetleg meghívott segítővel)

Szenteltessék meg a Te neved! Liturgia: Isten nevének megszentelése. Részvétel egy szentmisén, imaórán. Mely mondatok, mozdulatok szólnak Isten szentségéről a szentmisében? (közös szentmise-látogatás, utána beszélgetés)

Jöjjön el a Te országod! Isten országa: kincs vagy gyöngy (Mt13,44-46). El tudsz-e képzelni valamit, amiért mindenedet eladnád? Van-e olyan érték, amiért mindent oda tudnál adni? (Mit viszel magaddal, ha egyedül mész egy szigetre? Mit adsz el utoljára, ha mindenedet el kell adnod? Szerepjáték értékeinkről, ragaszkodásainkról.)

Jöjjön el a Te országod! Isten országa az elveszett drachma, a századik bárány, a megkerült fiú vagy a lakoma (Lk15). Tudunk-e ünnepelni? Milyenek ünnepeink otthon? Milyen ünnepet szeretnék abban a családban, amiben én leszek a családfő? Milyen a valódi ünnep? Hogy néz ki egy ünnepi lakoma? (beszélgetés, esetleg úgy, hogy a vezető meghívja a csoport-tagokat egy terített asztalhoz, vagy közösen ünnepelnek meg egy születésnapot, stb.)

Jöjjön el a Te országod! Isten országa köztünk van (Lk 17,21): hol látható az én környezetemben ez az ország? Van-e olyan emberi kapcsolatom, amelyben meg tudom ezt élni? Miről ismerhető fel? Van-e társadalmi lehetősége ennek az országnak? Milyen az államformája, rendje? (utópisztikus beszélgetés az emberekről és magunkról)

Jöjjön el a Te országod! Isten országa mustármag vagy kovász (Mt 13, 31-33). Ha magától nő, kellünk-e hozzá? Ha nélkülünk is eljön, kell-e mégis tennünk érte? (egyéni munka és megosztás saját növekedésünkről és annak irányairól)

Legyen meg a Te akaratod! Le tudok-e mondani saját akaratomról? Mennyire vet vissza, ha nem az történik, amit én előre elképzeltem? Át tudom-e adni vágyaimat, elképzeléseimet? (beszélgetés körkérdéssel)

Legyen meg a Te akaratod! Honnan ismerem meg Isten akaratát? (Tanúságtevések, szentírási idézetek és történetek: pl. Gedeon történetének elemzése)

Legyen meg a te akaratod! Isten akarata fájdalmas is lehet. Életem milyen területeit nem tudom Istennek átadni, félelem miatt? Hogyan viselkedem, ha valami nekem fáj? Vannak-e feldolgozatlan testi vagy lelki fájdalmaim? Mit kezdek velük?

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Éhség, nyomor: jó dolgunk van-e a világban? Ha panaszkodunk, akkor a mindennapi kenyér miatt panaszkodunk? (Beszélgetés, esetleg nyomorról, éhségről szóló újságcikkekkel, fényképekkel alátámasztva)

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Észreveszem-e, ha a másik ember mellettem éhes? Tudok-e adni? Hogyan viselkedem a rászorulókkal? Van-e értelme a böjtnek? (Beszélgetés pl. Jairus leányának feltámasztásáról (Mk5,43))

Bocsásd meg vétkeinket! Én magam rászorulok-e arra, hogy a vétkeimet megbocsássa valaki? Tudom, vagy érzem-e, hogy bűnös vagyok? Örömhír a megbocsátás, vagy már túl sokat hallottam ahhoz, hogy értsem? Mit jelent az, hogy Isten megbocsát nekem? (beszélgetés)

Bocsásd meg vétkeinket! Mi az a bűn, amit magamban a legnehezebben viselek el? Mit viselek el nehezen másokban? Melyik az a bűn, amit a legkevésbé tudok megbocsátani? (beszélgetés élményekről)

Ne vígy minket kísértésbe! A világ tele van csábítással, kísértéssel. Tudjuk-e magunkról, hogy milyen csábítással lehet levenni minket a lábunkról, minek engedünk? (beszélgetés aktuális, témába vágó reklám-plakátokkal indítva: melyik mire indít, melyik „jön be” nálam?)

Szabadíts meg a gonosztól! Milyen teremtmény az Ördög? Bennem működik, vagy kívülem? Személyes vagy személytelen? Valóban győztes a világban? Vannak-e jelei győzelmének vagy vereségének? (beszélgetés)

Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség! (éneklés, imádság, dicsőítés)

Összeállította: Bayer Róbert, Budapest, 2007. március 26.

fel

Aki még nem tartozik kisközösséghez, alapvetően két úton indulhat el: csatlakozik egy működő csoporthoz, vagy létrehoz egyet. Ha arra szánod rá magad, hogy egy új közösséget hozol létre, két dolgot gondolj végig! Kikkel fogod megcsinálni, és ha ők megvannak, hogyan indultok el?

Kisközösség létrehozása

Az első kérdéshez - hogyan találjak 5-10 másik embert, akikkel közösen belevágunk ebbe a kalandba? - készítettünk egy ötletgyűjteményt. Ezt olvashatod alább.

Fogalmazd meg, milyet szeretnél 

Szedd össze, hogy pontosan mire vágysz, milyen tevékenység, összeállítás, tematika áll közel a szívedhez. Ha ezt már tudod, akkor erről, a vágyaidról beszélgess az egyházközség tagjaival – mise után, bulin, az utcán, a buszon. Akin látod, hogy őt is érdekli, máris bevonható a folytatásba.

Vedd elő a névjegyzéked

A telefonszámaid, levelező rendszered címei alapján szedd össze, hogy a környezetedben kit ismersz, akivel el tudod képzelni, hogy egy kisközösségbe járj. Ha már megvan a listád, akkor nekiállhatsz tervszerűen megkeresni és meghívni őket. A reakciókból majd észleled, hogy hol találsz nyitott ajtót.

Hívd meg egy sörre

Akiről azt gondolod, hogy szívesen beszélsz a majdani kisközösségedről, azt hívd meg egy sörre / vacsorára / kávéra. Teremtsd meg a lehetőségét, hogy tudjatok nyugodtan beszélgetni, egymásra figyelni. Ha hárman-négyen vagytok a sörök mellett, kiderülhet, hogy ez már a kisközösség első összejövetele.

Lépj kapcsolatba a gyerekeiden keresztül

Hívd el magatokhoz – vagy játszótérre, … - játszani a gyereked barátait, szüleivel együtt. Amíg a kicsit szaladgálnak, te már tudhatod, hogy miről beszélgetsz szívesen a szülőkkel. Az összejövetel végén kiderülhet, hogy melyiküknél lesz a következő hasonló találkozó, vagy jelentkezhet az igény, hogy gyerekek nélkül is legyen folytatása a találkozásnak.

Szólítsd meg a veled azonos neműeket a mise után

Ha férfi- vagy női közösségbe vágysz, a mise után, a templom előtt megszólíthatod a kiválasztottakat. Nem kell azonnal életre szóló elköteleződést kérned, de csillantsd fel a szemüket, és akár találjatok egy konkrét alkalmat, amikor lehet az ötletről, a tevékenységről beszélgetni. A csoport egyneműsége kicsit szűkíti, de nagyon tágítja a témákat, tevékenységeket, a működési területet.

Szervezz kirándulást

Ha egy kis csoporttal el tudsz menni kirándulni, vagy bármilyen más kalandban együtt, örömmel részt tudtok venni, már felébredhet a vágy a folytatásra. Ha az otthonból kiszakadva kiderül, hogy jó nektek együtt lennetek, akkor a rendszeres találkozást is könnyebb lehet összehozni. Persze, lehetséges, hogy több kirándulás is kell, mire megfogalmazódik másokban az igény.

Közös munka

Hívd az embereket közös munkára. Ez lehet játszótér-készítés, táborszervezés, padláspucolás vagy betonozás, a lényeg a közös munka, és hogy abban jól érezhetjük magunkat. Ott aztán már lehet összenevetni, a vágyakról beszélgetni, a jövőt tervezni. És megállapítani, hogy végül is ez jó…

Imádkozz azért, hogy legyen lehetőséged a kisközösség életformára

Vidd Isten elé a vágyadat, és járj nyitott szemmel, mert Isten szeret váratlanul ajándékozni, és nagyobbat, mint amit kérni merünk. Ugyanakkor tudd, hogy Isten viszont nem szeret helyettünk dolgozni. Stílszerű, ha az imádnak megteremted a helyét, hogy odaférjen, aki esetleg szívesen viszi veled együtt Isten elé a kérésedet, kéréseteket.

Szervezz három alkalmat az ismerőseidnek

Jól kitalált témával, összeállított belső programmal állíts össze három tematikus találkozási alkalmat. Erre a három összejövetelre hívd el a szóba jöhető embereket, itt legyenek kisközösségi forma-elemek (kiscsoportos beszélgetések, megosztások, imák) a téma feldolgozása mellett. Így nem félelmetes a hosszú távú elköteleződés, de amolyan kóstoló után felmerülhet, hogy van-e közös igény a folytatásra, és milyen módon.

Találd meg a hasonló sorsú embereket a környezetedben

Ez elsősorban krízis-csoportok esetében működhet jól: így indulhat gyászolók, elváltak, otthagyottak, alkoholisták kis csoportja. Ehhez érdemes előzetes tanulmányokat végezni: nagyon jól ki van már találva, hogyan működhetnek gyógyítóan ezek a csoportok. Lehet, hogy az indításhoz érdemes szakmai segítséget kérni olyanoktól, akik ezzel hivatásszerűen is foglalkoznak.

Ha pedig már megvan a csapat, ajánljuk neked a Felütés című kiadványunkat, amely éppen kezdő kiscsoportok számára kínálja az első 12 csoportalkalom forgatókönyvét.

 fel

Aki még nem tartozik kisközösséghez, alapvetően két úton indulhat el: csatlakozik egy működő csoporthoz, vagy létrehoz egyet. A bekapcsolódás első pillantásra egyszerűnek látszik. Találni kell (1) a kereső személyiségének megfelelő, (2) befogadó kisközösséget, (3) felvenni velük a kapcsolatot és (4) kész.

Csatlakozás egy működő csoporthoz

Ha érzed magadban erre a vágyat, biztatunk, hogy indulj el ezen az úton. 

Gondold végig alaposan, hogy milyen közösséget keresel! Sokféle kisközösség létezik. Nézz körbe a neten, de emellett érdeklődj a barátaidtól, ismerőseidtől is!

- A plébániai közösségek általában lakóhely szerint szerveződnek, gyakran életkori vagy életállapot-beli hasonlóságok alapján. Stílusukban nagyon sokfélék lehetnek, csatlakozva a plébánia saját lelkiségi vonalához, avagy éppen nem. Van amelyik a plébániához kapcsolódva működik, ezekről a plébános vagy a plébániához tartozó másik ember tud neked információt adni.

- Vannak lelkiségi mozgalmakhoz kapcsolódó közösségek. Ezek egy bizonyos lelkiségi stílust képviselnek. A lelkiségi mozgalmakról itt tájékozódhatsz: Országos Lelkipásztori Intézet, Lelkiségi mozgalmak.

- Léteznek csak férfiakat vagy csak nőket a tagjaik közé fogadó csoportok, családosak, házaspároknak szólók, valamint olyanok is, amelyhez mindenki csatlakozhat. Ha van preferenciád, gondold végig!

- Korosztályok szerint is lehet kisközösségeket keresni. Sokak fejében a kisközösség egy tipikusan fiataloknak szóló dolog. Pedig biztosíthatunk, hogy nem feltétlenül!

- Fontos jellemzője egy kisközösségnek, hogy mivel foglalkozik. Vannak imacsoportok, melyek az idejük nagyobb részét imára fordítják, vannak, akiknek a résztvevők élettapasztalatainak a megosztása fontosabb. Vannak, akik szentírást olvasnak, vannak, akik inkább egy könyvet vesznek elő - például a gyereknevelésről vagy egy lelki témáról. Vannak, akik szigorúbbak, vannak, akik inkább kötetlenül beszélgetnek. Vannak, akik pálinkát iszogatnak és vannak, akik teát.                                                                                                                                                                          

Fontos, hogy a közösség befogadó legyen. Ez egy átlagos közösség esetében nem magától értetődő. Valószínűleg éveken át küzdöttek azért, hogy elérjenek az intimitásnak egy olyan szintjére, ahol már mélyen tudnak beszélgetni. Ha valaki becsöppen kívülről, ez önkéntelenül megzavarja őket. Próbáld meggyőzni őket arról, hogy nem fogod felforgatni az életüket (csak egy picit…). Ráadásul a nyitottság/zártság az időben is változhat. Sok közösségben megfigyelhető a zárt (összeszokást erősítő) és nyitott (kilépő vagy befogadó) fázisok váltakozása. Ha egyszer nemet mondott egy közösség megkeresésedre, ne vedd zokon, hanem próbáld meg egy idő után újra!                                                                                                    

Persze már megtalálni is nehéz a kisközösségeket. A plébániákon működő kisközösségekről és az úgynevezett nomád közösségekről - amelyek nem kapcsolódnak egy-egy konkrét “intézményhez” - nincsenek regiszterek, listák. (A lelkiségi mozgalmaknál azért igen.) Néha az sem világos, hogy egy közösségnek ki a vezetője, kihez fordulhatsz. Légy bátor! A benned lévő vágy megvan (de legalábbis megvolt) azokban az emberekben, akik a közösségben vannak. Szólítsd meg őket, kérj tőlük tanácsot! Gyakran az egyik közösség tagjai jobban ismerik a többi közösséget, mint akár a plébános. Tehát például ha nem is vagy már fiatal, szólítsd meg az ifi közösség tagjait, hogy ismernek-e felnőtt közösséget a plébánián!                                                                                                                                                                                                                  

Ha megvan a közösség, és befogadtak, akkor sem lesz egyszerű az eleje. Állj ki magadért és egyben legyél rugalmas! Ne add fel!

Talán ijesztőnek tűnhetett ez a felsorolás… Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha már megvan benned a szándék, akkor úgyis lépni fogsz. Amit leírtunk, inkább felkészíthet a nehézségekkel való találkozásra.

Ha szükséged van segítségre, keress meg minket. A közösség megtalálásában nem mindig tudunk segíteni, de hátha neked éppen igen.

fel

Nemcsak a Műhelyünk gondolkodik a kisközösségekről. Máshol is, talán egyre több helyen, előkerül egy-egy mondat, gondolat a keresztény kiscsoportokról. Ide gyűjtünk néhányat, amelyek részben köreinkben hangzottak el, részben könyvekben, egyházi megnyilatkozásokban találtuk őket.

Egyházi megnyilatkozások a kisközösségről

A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1879. bekezdés, III./2./1./I.

Az emberi személynek szüksége van a közösségi életre. Ez nem valami ráadás a létéhez, hanem az emberi természet követelménye. A másokkal való kapcsolataiban, a kölcsönös szolgálatban, a testvérek közötti párbeszédben tudja kibontakoztatni az ember a maga képességeit; így tudja megadni a választ hivatására is.

Jean Vanier: A közösség; Vigilia, Budapest, 1995.

Ebben a könyvben a „közösség” szót lényegében azoknak a személyeknek a csoportjaira értem, akik elhagyták előző lakóhelyüket, hogy egy fedél alatt éljenek másokkal, személyes emberi kapcsolatokat létesítsenek egymással, új látásmódot alakítsanak ki az emberi személyről s annak kapcsolatáról embertársaival és Istennel, s eszerint éljenek és dolgozzanak. A szónak ez a szűkebb értelme. Mások tágabb értelmet adhatnak a „közösség” szónak.

Henri Boulad SJ: Lehetséges egy másik világ; Omega-füzetek 15., Korda, Kecskemét, 2010., 35. oldal

Az Egyháznak, a világ legnagyobb szervezetének kisebb léptékűre kellene méreteznie a gyülekezeteit. Ennek a szükségszerűségnek a jeleit mutatják a bázis-közösségek. Eleven kis sejtek, ahol teljes mértékű a részvétel.

Gerhard Lohfink: Milyennek akarta Jézus a közösséget?; II/6. fejezet, 65. oldal; Egyházfórum, Luzern, 1990.

(A közösségekben) … a keresztények nemcsak egymás mellett élnek, hanem azon az úton járnak, hogy magukból megalkossák az Isten népét.

José Dolores Grullón Estrella of San Juan de la Maguana, a Dominikai Köztársaság püspöke, az „Új evangelizáció a keresztény hit átadásáért” című püspöki szinóduson Rómában, 2012. októberében

Az új evangelizáció legfontosabb eszközei között ott vannak a kisközösségek, amelyeket emberek olyan kis csoportjai hoznak létre, akik úgy jönnek össze, mint az ősegyházi struktúra alapsejtjei, hogy megéljék a hitüket, gyakorolják magukat a kereszténységben, evangelizáljanak, és közösségi ötleteket kezdeményezzenek. Ezek a kisközösségek a valódi pasztorális átalakulás gyümölcsei.

Tornya Erika RSCJ interjúja Henri Boulad-dal, A Szív, 2014. november

Én magam azt látom ... megoldásnak, hogy legyenek rendszeresen találkozó kisközösségek − nevezhetjük ezeket bázisközösségeknek is −, akik mélyen megosztják életüket, együtt imádkoznak, megbeszélik, mélyítik, belsővé teszik az evangéliumot. A spirituális szomjuk által megtalálják az eredeti értelemben vett egyházat, ami nem egy nagy "multinacionális" egyház a pápával, a Vatikánnal, hanem egy 7-8-10 főből álló, havonta, két-háromhetente találkozó kiscsoport − ez az egyház. Az egyház lelkiségét ezek a kis bázisközösségek − imacsoportok, reflexiós csoportok − újítják meg. Itt nemcsak arról van szó, hogy a tagok együtt imádkoznak, reflektálnak, végül esznek együtt egy pizzát. Hanem ezek az alkalmak igazi találkozók, a találkozás helyei, lehetőségei. Mert az egyén egyedül manapság nagyon könnyen elvész. Sokáig egyedül maradni nem lehet.

II. János Pál: Ecclesia in America, 141

Úgy tűnik, hogy itt az ideje olyan méretű egyházi közösségek és csoportok alakításának, amelyek lehetővé teszik a valódi emberi kapcsolatokat a plébánián. Ilyen emberi kontextusban könnyebb összegyűlni Isten Igéjének hallgatására, hogy az Ige fényében az emberi problémák tág körén elmélkedjünk, és fokozatosan felelős döntéseket hozzunk, melyeket Krisztus mindent átfogó szeretete ösztönöz.

Richard Rohr: Miért legyek katolikus?/Minek katolikusnak lenni?

Plébániáink naggyá és személytelenné váltak, ahova csak “járni” tudunk, ahelyett, hogy részt vennénk az életében. Manapság az emberek nem kiesnek az Egyházból, mint inkább beesnek a templomba - alkalmanként! Az a reményem, hogy a plébániához kapcsolódó, kicsiny hitmegosztó csoportok tovább terjednek majd. A bázisközösségeknek és az intézményes plébániáknak szükségük van egymásra. A plébániának szüksége van apró, elkötelezett csoportokra, hogy őszinte maradjon, hogy lehetőséget teremtsen és bátorítsa azokat, akik mélyebb kérdéseket akarnak feltenni, azokat, akik haladni szeretnének, akik imádkozni, szolgálni és tanulni akarnak, akik a szegények ügyét védelmeznék és rájuk áldoznák az életüket. Az apró csoportnak pedig szüksége van a plébániára, hogy ne váljon szektássá, beszűkültté, és ne veszítse el személyiségét és aktualitását. Szabályozniuk kell egymást, kiegyensúlyozni és kihívások elé állítani.

Találkozóinkon hallottuk

Aszalós János, Balazsér, Háló-találkozó, 2009. október

Kisközösség az, amelyen belül a közösségi kapcsolatok erősebbek az egyéni érdeknél és a közösségi törvénynél. Személyes közösségből szeretet-közösség akkor válik, amikor Krisztus belép a közösségbe; amikor a Másik fontosabbá válik, mint az Én-Te kapcsolat.

Sebestyén Ottó, Balazsér, Háló-találkozó, 2009. október

Közösség az, ahol várnak, rád gondolnak, ahol szeretettel fogadnak.

Szocska Ábel OSBM, Máriapócs, 2010. augusztus 28-án, a Háló vezetőségének találkozóján

Az ikon Isten képmása. A legszebb ikon az ember. A legszebb ikonosztazion pedig az emberek közössége.

  fel

A kisközösség egyik szerepe lehet, hogy átsegíti a tagokat a fájdalmas, vagy éppen örömteli, de nehéz helyzeteken. Egyes városi helyeken is visszajön a komatál szokása a plébániai közösség életében, ha valahol gyerek születik. Egy-egy válás, betegség vagy halál a közösség életét is képes megrázni, átalakítani. Az ezzel kapcsolatos mintákat, gondolatokat gyűjtjük össze itt.

A gyász megünneplése

Rachaellel együtt járunk egy gyülekezeti bibliakörbe, amely lassan tartalmas közösséggé kezd összekovácsolódni. Komolyan megragadjuk az alkalmat, hogy az evangéliumban bemutatott módon kapcsolódjunk egymáshoz – hogy felszabadítsuk a bennünk lévő életet és erőt, s ezáltal serkentsük a másikban élő jóságot.

Ebben a csoportban három ember is van, aki a közelmúltban veszítette el az egyik szülőjét. Mary-nek az édesanyja halt meg, Sandy az apját veszítette el. Mindketten rákban haltak meg. Rachael végignézte, ahogyan édesapja teste szinte a tehetetlenségig lesoványodott, és időnként teljesen elveszítette a tudatát, mielőtt erősen és elevenen feltámadt volna a másik világban, Krisztus jelenlétében.

A csoport mindhármuk számára megszervezett egy-egy estét, melyet egyszerűen csak a gyász idejének neveztünk. A Mary-nek és Sandy-nek szóló esték előkészítésében és vezetésében én is segítettem Al Stirlingnek, aki magára vállalta e kis közösség pásztorolását.

Rachael gyásznapja a múlt héten volt, mintegy hat héttel édesapja halálát követően. Ezen csak férjként vettem részt, s nem volt más feladatom, mint együtt lennem a feleségemmel. Két unoka is eljött, az egyik fiunk és a közelben lakó egyik unokaöcsénk.

A bennem kavargó sokféle érzés között az egyik a remény volt, hogy akkor is ehhez a közösséghez fogok majd tartozni, amikor én veszítem el valamelyik szülőmet. Szeretném, ha gyászomban ezek a barátaim vennének majd körül.

Ám ennél is erősebben élt bennem annak a világos tudata, hogy egy gyógyító közösség részese vagyok, hogy valamiféle erő árad a barátaimból a feleségem felé, és ez az erő felszabadítja benne a jót. Azon az estén néhány keresztyén úgy kapcsolódott egymáshoz, ahogyan az csakis az evangéliumnak köszönhetően lehetséges.

Fél hétkor mintegy hatvan ember gyűlt össze Bill és Sandy hívására erre az estére. Fél óráig csak csipegettünk az apró falatkákból és süteményekből, amelyek ott sorakoztak a konyhai kredencen. Mary meggyes pitét sütött – ez Rachael kedvence.

Jeannie különleges ajándékkal érkezett. A hét elején hallotta, amikor Rachael azokról a süteményes dobozokról beszélt, melyeket édesapja szeretett a keze ügyében tartani, és amelyekből az egyik mindig tele volt sós állatfigurás rágcsálnivalóval, hogy ebből szokta megkínálni tizennégy unokáját és tizenhárom dédunokáját. Amikor Rachael átnézte apja dolgait, a süteményes dobozok nagyon szíven ütötték. Később sajnálta, hogy nem tartott meg egyet közülük emlékbe. A gyászestén egy ilyen süteményes dobozzal ajándékozta meg Jeannie Rachaelt, és megtöltötte ugyanolyan sós állatfigurás rágcsálnivalóval. Igazi gyengéd figyelmesség volt ez Jeannie részéről – az átadás pillanata pedig a kapcsolódás pillanata. Ehhez nem kellett szakmai hozzáértés, csupán érzékenység és kedvesség.

Rachael apja sem volt tökéletes, ahogy egyikünk sem az. Tele ellentmondásokkal. Nagyon fontos erényekről éppúgy tanúbizonyságot tett, mint néhány bosszantó gyengeségről. Feleségem lelkére az apjától kapott áldás és fájdalom egyaránt hatott. Apja sokat nyújtott, de sokat ártott is neki. Rachael úgy jött el a gyászestére, hogy tudatában volt a kapott sebeknek és apja gyengédségének is. Nem akarta az apját sem elítélni, sem bálványozni.

Amikor a süteményes tálak kiürültek, akkor kezdődött az este hivatalos része, nem sokkal hét óra után. Bár ez így nem fogalmazódott meg, a közösség arra szerette volna Rachaelt ösztökélni, hogy öldökölje meg magában az apja iránt táplált testi indulatokat, és élessze fel inkább a lelket – személyiségének azt a részét, ahol Krisztus lakozik. A csoport szerette volna látni, ahogy Rachael neheztelés nélkül dolgozza fel az átélt fájdalmakat, és mindannyian táplálni akarták Isten jóságába vetett hitét, hogy ezáltal képes legyen rátalálni magában mindarra, ami nemes és jó.

Al szólt néhány szót az emlékezés fontosságáról, majd felkérte Rachaelt, hogy mutassa be édesapját a csoportnak; először idézzen fel emlékeket a kislánykorából. Rachael, mielőtt hozzákezdett volna, lejátszott apja magnóján egy dalt, amely az elmúlt hetekben megnyugtatta őt. Hónapokkal korábban hallotta valamelyik keresztyén rádiócsatornán, és egyik barátjának említette is, mennyire tetszik neki ez az ének. Ez a barát megtalálta a dalt, felvette kazettára, és Rachaelnek ajándékozta. Így kezdődik: „Ha most látnál engem…”, majd a folytatás arról szól, hogy ha látnánk elhunyt szeretteinket, amint az arannyal borított utcákon járnak, és boldogabbak, mint előző életükben valaha, akkor gyászunkban örömmel vigasztalódnánk, és reményteli várakozással tekintenénk saját hasonló végünk elébe.

Amikor a dal véget ért, Rachael csak ennyit mondott: „Szeretném, ha ez a dal bevezetésként szolgálna mindahhoz, amit most fogok mondani édesapámról. Igazán nagy örömöt érzek vele kapcsolatban.”

Ezután Al és a többiek ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettek fel: „Melyek a legfájóbb emlékeid?”, „Hogyan változott meg édesapád az évek során?”, „Miért vagy neki a leghálásabb?”, „Melyik az a kép, amelyiket szeretnéd, hogy felidéznénk édesapáddal kapcsolatban, bármikor gondolunk is rá?”. Rachael több, mint egy órán át rajzolta apja portréját. A csoport megtudta, hogy Rachael apai nagyapja ragaszkodott hozzá, hogy mindegyik gyereke vigye be színes bőrű emberek bevásárló-listáit olyan boltokba, ahová nem engedték be őket, illetve, hogy nézzenek végig egy ostorozást. S mindezt lenn délen. Megtudtuk azt is, hogy Rachael apja hosszú sétákat tett munka után, zsebébe sok-sok evangéliumi szórólapot gyömöszölve, és arra kérte Istent, vezesse őt olyan emberek közé, akik szívesen hallgatják Krisztus örömüzenetét. Azt is megtudtuk, hogy rajongott a baseballért, és fizetett Rachaelnek azért, hogy maradjon otthon, amíg ő a fiaival elment a fontosabb meccsekre. Jobban kedvelte ilyen alkalmakkor a hozzáértő férfitársaságot, Rachaelt meg jobban érdekelte volna a meccs körüli felhajtás, mint maga a mérkőzés.

Olyan dolgokat is megtudtunk Rachaeltől, amelyeket nem volt könnyű megosztania másokkal, de az elhangzottakban benne volt apjának minden jósága is, amiből pedig volt éppen elég. Rachael magasztalta Istent azért a sok-sok jóért, amit apja gyengeségein keresztül is kimunkált.

Az este közös imádsággal zárult, és két éneket is elénekeltünk, amelyek különösen sokat jelentettek családunk számára. Ezután a jelenlévők körülvették Rachaelt, átölelték, szerető szavakkal, mosolyukkal árasztották el, s ily módon tökéletesen ki tudták fejezni, mekkora örömüket lelik feleségem személyében. Az imént szíve mélyébe pillanthattak, s a látvány örömmel töltötte el őket.

Miközben még mindig ott ácsorogtunk (senki sem akart még távozni), egy középkorú asszony elmondta, saját lelke is gyógyult, míg Rachaelt hallgatta. Az ő apja néhány évvel korábban halt meg, s igen merev és megközelíthetetlen ember volt, az a fajta, aki sosem engedte, hogy kislánya az ölébe kuporodjon. Az asszony nem tudott túllépni a keserűségen, melyet apja okozott neki a gyengéd szeretet megvonásával.

De azon az estén megérzett valamit, ami mélyebb a haragnál. Észrevette, hogy Isten valami jót is beléplántált édesapján keresztül. Késztetést érzett, hogy elismerje, megbecsülje az apját, és áldja Istent, miközben eszébe jutottak apjával kapcsolatos emlékei. Az asszony így fogalmazott: „Éreztem, hogy valami átrendeződik bennem.”.

Az apjának való megbocsátás hajlama, melyet a Szentlélek réges-régen elültetett már benne, de ez idáig szunnyadt, most teljes erővel tört elő, ahogy a korábbi neheztelést megölte magában.

Valamiféle erő áradt a feleségemből és elérte ebben a hölgyben a jóságot, amely megújult szívében rejtőzött – mintegy összekapcsolódott vele. Krisztusnak az egyik emberben jelenlévő élete feltámasztotta Krisztust a másik személyben. Ennek eredményeképpen született meg az önuralom képessége és szabadultak fel a jó hajlamok. Ez is a kapcsolódás egyik pillanata volt.

De bármilyen csodálatos is volt az az este, nem vihetett végbe mindent, amire a jelenlévők szívében szükség lett volna. Ez a küzdelem mindannyiunkban tovább zajlik. A test és s lélek most is harcol egymással Rachael szívében, az enyémben és mindazokéban, akik részt vettek akkor este az összejövetelen. Csak Krisztus visszatérése fogja végleg lezárni ezt a küzdelmet, amikor a jó teljes egészében elsodorja a rosszat.

(Lawrence Crabb: Kapcsolódás; Harmat, Budapest, 2005. részlet a 14. fejezetből)

Hogyan segítsünk szeretteinken, ha tönkrement a házasságuk?

Ha valakinek meghal a házastársa, a barátok virágokkal, finomságokkal jönnek, hogy vigasztalják. Ám ha egy házasság megy tönkre, halálát nem zárja temetés. Ezért az emberek általában nem tudják, mit tegyenek ilyenkor. Mit tegyünk, mondjunk, és mit ne, hogy valóban segítsünk nehéz helyzetbe került szeretteinken?

,,Anyám azt mondta, ha jobb háziasszony lettem volna, nem hagyott volna el a férjem" - zokogja egy fiatalasszony, aki egy éjjel rádöbbent, hogy minden hazugság volt: a férjének volt egy másik élete, saját bankszámlával és egy szeretővel... Anyai vigaszra vágyott, de feddést kapott, ami csak még jobban összetörte. Egy másik asszony 26 év után sem tudja elfelejteni, mennyire fájtak a válásakor elhangzott szavak: ,,Kettőn múlik. Biztosan rajtad is múlt, hogy elhagyott egy másik nőért."

A válás minden szinten hatalmas veszteség. Sokan elveszítik az otthonukat, a vagyonukat, a barátaikat, rokonaikat, az egészségbiztosításukat, gyermekeik társaságát, sőt egyházi közösségüket is. Ezért fontos, hogy szavainkkal ne bántsuk, hanem gyógyítsuk a válófélben lévő barátot, ismerőst. Elmondhatjuk a véleményünket, de nagyon vigyázzunk, hogyan fogalmazunk, és ne feledjük, hogy nem ismerjük az összes részletet! Íme néhány ötlet, amivel valóban segíthetünk:

Legyünk vele!

- Legyen időnk bajba jutott barátunk számára; tapasztaljuk ki, a hétnek melyik időpontja a legnehezebb számára!
- Hallgassuk végig, ne siettessük a beszélgetést! Arra van szüksége, hogy tudja: valaki törődik vele és meghallgatja a bánatát.
- Valószínűleg leginkább a biztos támasz óvja meg attól a csapdától, hogy ,,viszonzásul" ő is beleugorjon egy új kapcsolatba.

Álljunk mellette!

- Segítsünk neki keresztény szakembert találni, aki jól ismeri a válás okait (pl. alkohol, kábítószer, családon belüli erőszak, pornográfiafüggés, házasságtörés, kóros függőség stb.)
- Keressünk és ajánljunk neki a helyzetével foglalkozó honlapokat, könyveket!
- Beszéljük rá, hogy járjon segítő csoportba (a gyerekek is)! Ha fél, ajánljuk fel, hogy első alkalommal elmegyünk vele!
- Kísérjük el a tárgyalásokra és érzelmileg megterhelő alkalmakra (esküvő, temetés)!
- Enyhítsük fájdalmát virággal, képeslappal, zenével, reményt adó, vigasztaló szentírási igékkel!
- Üljünk mellé a templomban! A válófélben lévők sokszor a hétvégén a legmagányosabbak.
- Gondoljunk arra, hogy egész kapcsolatrendszere gyökeresen megváltozott; azonos nemű barátunkat hívjuk meg időnként vacsorázni, pizzázni, filmet nézni.
- Ha nő az illető, lepjük meg egy új ágyneműgarnitúrával, kényelmes párnával vagy új hálóinggel, hogy újra nőnek érezhesse magát!
- Ha férfi az illető, hívjuk el kirándulni, sportolni, modellvasút- vagy barkácskiállításra!

Legyünk megértőek!

- A fájdalom feldolgozásához idő kell. Tévedés azt hinni, hogy a váláson hamar túlteszi magát az ember.
- Feltétel nélkül szeressük nehézségekkel küzdő barátunkat! Ez nem azt jelenti, hogy minden döntésével egyet kell értenünk.
- Hallgassuk végig, ha öngyilkossággal fenyegetőzik, és ne vegyük félvállról!
- Öleljük meg néha! Üres az ágy, hűvösnek tűnik a lakás: az illetőnek szüksége van emberi érintésre.
- Vegyük észre, mikor kell szeretetből szigorúnak lennünk! Ha szükséges, kérjünk tanácsot szakembertől!

Segítsünk neki!

- Segítsünk pénzügyeit újragondolni és kifizethető lakásmegoldást találni! Ha szükséges, kérjünk anyagi támogatást a templomi közösségtől!
- Tekintsük át az aktuális kiadásokat. Nem biztos, hogy a volt házastárs hajlandó beszállni az ügyvédi és tanácsadói költségekbe, a gyerektartásba, az autó fenntartásába, a rezsibe, a vásárlási, háztartási kiadásokba.
- Ha nő az illető, segítsünk neki állást keresni! A válófélben levő nők sokszor rettegnek a munkába állástól, és nem tudják, hol is kezdjék. Lehetséges, hogy a válófélben levő férfinak is magasabb jövedelemre volna szüksége.
- Tegyünk a hűtőjébe kész- vagy könnyen elkészíthető ételeket! Ilyenkor nehezen tud koncentrálni. Nagy áldás számára, ha eggyel kevesebb dologra kell figyelnie.
- Ajánljuk fel, hogy eltesszük és megőrizzük a családi fényképeket, amíg valamelyest enyhül a fájdalom!

Amit ne tegyünk:

- Ne adjunk neki kölcsön pénzt, csak ha elfogadjuk, hogy sohasem kapjuk vissza; másként a kapcsolatunk rovására fog menni.
- Ne mutassuk a megbántottságot, ha nem hálás a segítségünkért. Időbe telhet, míg felismeri, mekkora áldozatot hozunk érte.
- Ne adjunk tanácsot, csak ha kér! Kivétel, ha pl. nem törődik a gyerekekkel vagy ha fel akarják függeszteni a közüzemi szolgáltatásokat.
- Ne gondoljuk, hogy a segítségnyújtás feljogosít a véleménynyilvánításra!
- Ne szidjuk a volt házastársat, főleg ne a gyerekek előtt!
- Ne hazudjunk a gyerekeknek, és ne próbáljunk tőlük információt szerezni! Ez rendkívül megterheli sebzett lelküket.
- Ne részletezzük mások előtt barátunk nehéz helyzetét!
- Ne gondoljuk, hogy választanunk kell! Úgy is maradhatunk barátok, hogy nem fordulunk a másik házastárs ellen.
- Ne válasszunk olyan filmet, ami válásról, szerelemről vagy gyerekek bántásáról szól!
- Ne menjünk olyan helyre, ami fájdalmas emlékeket ébreszt!
- Ne szervezzünk számára randevút; erre még csak ne is gondoljunk!
- Ne mondogassunk olyan közhelyeket, mint pl. ,,Isten előtt nem kedves a válás; vissza fogja hozni a férjedet/feleségedet." Fájdalmat okozhatunk vele. Isten mindenkinek szabad akaratot ad; lehet, hogy a férj/feleség nem fog visszatérni, vagy nem változtat rossz viselkedésén.
- Ne feltételezd, hogy az illető barátod továbbra is otthon érzi magát a templomban. Gyakran előfordul, hogy akit a válás miatt eltaszított az egyház, örökre elmegy. Az elvált barát, akár férfi, akár nő, segítséget és vigaszt találhat egy gyógyító közösségben.

 Ki az az elvált férfi vagy nő, akin segíthetnénk?

Forrás: Christian Broadcasting Network

Magyar Kurír, október 26. 16:27

Gyermekhalál

Színházba készültünk a közösséggel, keresztény közönségnek szánt keresztény darabot néztünk meg. Édesanyám jött a gyerekeinkre vigyázni, sírva: a húgom két nappal korábban örömmel született kisfiával valami történt, mindenki szaladgált miatta a kórházban, és átvitték egy másik, jobban felszerelt vidéki klinikára.

A színdarab szünetében sokaknak elmeséltük a helyzetet, hiszen minket is megrázott a hír, talán látszott is rajtunk, hogy nemcsak a színpadi katarzis dolgozik bennünk erősen.

Érdekes volt a számos ismert vagy ismeretlen ember reakciója. Hazaindulva sokan ígérték meg, hogy imádkoznak a kis ismeretlenért. Kisközösségünk tagjai és barátaink pedig spontán összejöttek nálunk, és hosszan imádkoztunk Andrásért, édesanyámat is bevonva.

Később, a hatvan centiméter hosszú koporsó mellett nem mondhattam ki, hogy irigylem ezt a kisfiút. Három nap alatt hatalmas mennyiségű imádságot indított el léte és betegsége. Az én hosszú (az övénél lényegesen hosszabb) életem ezt az imasűrűséget megközelíteni sem tudja.

Nekem a közösségem segített, hogy unokaöcsémről ne a halála, hanem a közös imádság jusson eszembe, sok évvel később is.

Bayer Róbert, Budapest, 2015. június 29.

fel