2026. július 18-án a törökbecsei bogozók, élükön Micsik Bélával sikeresen megszervezték a már évek óta hagyományossá vált zarándoklatot az aracsi pusztatemplomhoz. A kánikulára való tekintettel traktoros pórkocsival tettük meg a zarándokutunkat. A 31 résztvevő, akik a Délvidék 10 helységéből érkezett mély élményekkel és lelkileg feltöltődve élte meg ezt a napot. A találkozó megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A reggeli ima elmondása után is, lelki levertséget éreztem. Igen keveset reggeliztem. Az időjárás előrejelzése miatt még erősebb kételyeim támadtak, majd sarjadozni kezdek bennem a kérdések; ilyen melegben ki jön el gyalogolni? Meglesz-e egyáltalán tartva, jól öltöztem e? 76 évesen igent mondtál erre a meghívóra – egyáltalán eszednél voltál-e?
Ekkor egy szelíd halk hangot hallottam. Néz le. Lenéztem. A gyalogló tornacipőm, a gyalogló zoknim, a gyalogló szoknyám (2011-en vásároltam őket speciel erre az alkalomra, és ötösben Istennel már 6 alkalommal átgyalogoltuk a Moholy – Doroszló útvonalat). Zarándok botom, széles karimájú fehér kalapom, vizes flakonok friss ártézi vízzel megtöltve, a Jablonszki Sanyi hálós barátunk által készített kávé a szeretet tarisznyámban feszít. Hát akkor mit is nyavalyogsz? Te a te 1% tedd meg…és én (az Úr) majd az én 99%... majd meglátod…megtapasztalod. A hang lezárult, míg Gábor, oromi barátunk személyautójának ajtaja kitárult és én, Lajoska, valamint Ft. Vreckó Ferenc atya útitársa lettem. Az újra találkozás örömében, még a letérő utat sem vettem észre, hogy szóljak Gábornak, hogy jobbra kanyar. „Megszaladtunk”, de hála Úti Boldogasszony anyánknak és Szent Kristóf oltalmának, időben érkeztünk a regisztrálásra a törökbecsei Szent Klára plébánia hittantermébe. Micsik Béla zarándok társunk tanácsára, a nagy hőség és erős napfény sugárzása miatt ma orvosi tanácsra nem gyalogolunk (hű, de örvendett a lelkünk). A zarándokok úti áldását Ft. Vreckó Ferenc atyától kaptuk. Mint minden évben az idén is megbeszéltük, hogy zarándoklatunk alatt milyen kegyes szándék vezéreljen, felajánlva ezt az Úr Jézus Krisztusnak. Az idén minden elhunyt „hálós“ lelki üdvéért, önmagunkért, mostani és minden jövőbeli „hálós“ barátunkért.
Istenem, de jó érzés, hogy két traktoros pótkocsi zarándok érkezett a Bánsági Szent Helyre, ahol a padjaink már oltár előtt ülő alkalmatossággá váltak. Mi pedig hívő zarándokokként hallgattuk Dr. Sc. Horvát László bácsföldvári plébános által bemutatott szentmisét, amelyen Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Halmai János, nagybecskereki káplán koncelebráltak. László atya prédikációjában rámutatott arra, hogy a bencés szellemiség jegyében nekünk az a feladatunk, hogy imádkozzunk és dolgozzunk. Szavaival és személyes életpéldáival a zarándok tarsolyunkat megtöltötte melegséggel.
A természetben elfogyasztott finom ebéd, amellyel jó étvággyal fogyasztottunk, mindenkinek elnyerte tetszését.
Következett a történelem óra Korenchy László nyugalmazott tanár úrral, amelynek a következő címet adta: Aracs-regék, titkok és a valóság
Számomra az óra elejétől a végéig újabb megerősítést kaptam, hogy itt e Bánsági Szent helyen, itt a Bánság „hűségfája” (ahogyan Ft Bogdán József egyik költeményében nevezte az akácfát, amely a szikes földjébe hűségesen mindig gyökeret ereszt), oltalmat, hűvöst adó koronája alatt, átleng, átölel, bennünket e hely, az elődeink, az őseink, az értünk imádkozó csodás Nagyjaink buzdítása, hogy mi is ezt tegyük e Szent helyen. Igy a mi gyermekeink, unokáink is érezik majd, hogy vagyunk, hogy összetartozunk, egymás kezét fogva, hogy Istent szüntelenül dicsőítve szaporodunk és MEGMARADUNK.
Szüntelenül imádkozzunk, kérjük az Urat, hogy kegyelméből Isten mondja rá: IGEN, ÚGY LESZ! ÁMEN.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Június 28-án ismét együtt tölthettünk egy szép vasárnapot a gelencei hálós pikniken. A napot közös szentmisével kezdtük, amelyet Ft. Szecsete Zoltán gelencei plébános mutatott be. Köszönjük lelki útravalóját és szolgálatát!
A találkozón elsősorban a háromszéki hálósok voltak jelen, de örömünkre Csík és Gyergyó vidéke is képviseltette magát. Külön szeretettel köszöntöttük Bodnár-Fogas Violát, aki jelenlétével Kárpátalját és Magyarországot is képviselte. Jó volt ismét megtapasztalni, hogy a Háló valóban összeköti a Kárpát-medence különböző közösségeit.
A nap során minden korosztály talált kedvére való elfoglaltságot: izgalmas gombfoci-mérkőzések, focizás, patakászás, sok nevetés és jó beszélgetések tették emlékezetessé az együttlétet. A közös sütögetés és ebéd pedig ismét megmutatta, milyen jó együtt lenni, időt ajándékozni egymásnak és újra meg újra megélni a találkozás örömét.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével, munkájával, finom falatokkal vagy éppen jókedvével hozzájárult ehhez a szép naphoz. Külön köszönjük a gelencei közösség vendégszeretetét!
Reméljük, hogy jövőre ismét ugyanilyen örömmel találkozhatunk!
fotók Schön György, Margitfalvy György és a MÍ
Az utolsó tavaszi estén "Négy kéz, egy lélek", alcíme szerint "10 éves az AlisAdam PianoDuo" megjelöléssel adott négykezes zongorahangversenyt a Baráz Ádám - Baráz Yajima Alisa művészházaspár. A koncertbeszámolóknál nem szokták megemlíteni a kezdési időpontot, de ezen beszámolómban kétszer is foglalkozom vele, itt és majd a végén is. Schön György házigazda úgy konferálta fel az eseményt, hogy aki akar, még eljuthat a Múzeumok éjszakájára, amelyre az S4 csak egy múzeális darabbal, a 98 éves Lauberger & Gloss zongorával tudna benevezni.
A műsort Mozart: G-dúr andante és variációk című darabja indította. A közönség soraiban is jelent volt egy zongoraművész házaspár, Hegedüs Endre és felesége Katalin, akik a fellépők zenészbarátai. A balassagyarmati születésű Baráz Ádám Schubert Magyar divertimentojának előadása kapcsán elmondta, hogy amikor még kisfiú volt, és Hegedüsék a szülővárosában ugyanezt a művet játszották, ő aprópénzét összegyűjtve vette meg azt a Hegedüs CD-t, amin ez is rajta volt. A szünet előtt Schubert C-dúr Karakter indulója hangzott el.
A folytatásban egy lengyel Ignacy Paderewski (1860-1941), majd egy félig lengyel, félig német Maurycy vagy Moritz Moszkowski (1854-1925) egy-egy művét hallottuk. A művek komponistái nemcsak zeneszerzők, hanem zongoraművészek is voltak. Paderewski Tatra album (op.12.) 6 tételes tátrai népdal és táncfeldolgozásából 3 tétel szólalt meg. Ezt a szerző eredetileg is négy kézre írta, majd később, hogy egyedül is előadhassa, átírta kétkezesre. Paderewski korának világhírű művészeként sokat koncertezett az USA-ban, jóban volt Woodrow Wilson elnökkel, és a történelem úgy hozta, hogy 1919 januárjától 1919 decemberéig hazája miniszterelnöke és egyben külügyminisztere is volt. Piłsudski marsall lengyel államelnök, azért nevezte ki, mert a lengyelek önzetlen hazafiként és bőkezű mecénásként ismerték. Lobbizásának hatására Wilson elnök ultimátumába egy tizenharmadik pontot is belefoglalt, amely feltételéül szabta az Egyesült Államok versailles-i szerződésének aláírását, követelve a szerződő felek hozzájárulását Lengyelország szuverenitásához, aminek köszönhetően a szerződés elismerte a független lengyel államot.
Moszkowski 6 tételes, eredeti címe szerint Aus aller Herren Länder (a használatos magyar fordítása szerint Idegen tájakon) zongoradarabjából 3 tételt ismerhettünk meg: Oroszország (Allegretto), Németország (Andante) és Spanyolország (Molto vivace). A koncertet Liszt II. Magyar rapszódiája zárta, amit a tavaly 94 éves korában elhunyt osztrák zongoraművész Alfed Brendel írt át négykezesre. A ráadásszám, Weiner Leó Bölcsődala utalás volt arra, hogy miért volt a kora esti kezdési időpont: a közelben lakó művészházaspár sietett haza két kiskorú gyermekéhez.
Ez a koncert volt az S4 utolsó nagy rendezvénye a nyári szünet előtt. Ősszel folytatódik Baráz Ádám kamarakoncert-sorozata és a "Zeneszerzők testközelben" c. ismeretterjesztő előadás-sorozata, de az AlisAdam PianoDuo-t is hallhatjuk még ebben az évben. Az est legvégén Schön György bemutatta a közönségnek az S4 jelen levő önkénteseit és megköszönte egész éves önzetlen munkájukat. A zenészházaspár a koncerten elhangzott műveknek, a koncerten meg nem jelent komponistáival is fotózkodtak.
Margitfalvy György
Nagybányán június 3-án és 4-én kulturális rendezvények zajlottak a Háló közreműködésével. 3-án Rozványi Dávid Boldogságbolt sorozatát mutatta be maga a szerző, valamint Török Tünde előadó, illetve Micaci Cristina Sofia hangolta rá énekével a résztvevőket a könyvbemutatóval egybekötött irodalmi estre. Majd másnap a nagybányai Nicolae Iorga általános iskola magyar tagozatos diákjainak tartott rendhagyó irodalomórát a szerzőpáros.
Képek Szentháromság római katolikus plébánia - Nagybánya fb >>, Nagybányai Nicolae Iorga Általános Iskola magyar tagozata fb >>, Pongrácz Panni fb >>
Még fülünkbe csengnek a Mária köszöntők, amiket énekeltünk Csíksomlyó felé a zarándokutunkon: „Boldogságos asszonyunk, Szűz Mária, Hozzád száll esdő szavunk..." Még visszhangoznak Székely János püspökúr szavai, aki búcsús szentbeszédében külön megszólította a papokat, a házastársakat, az édesapákat, az édesanyákat, a gyerekeket, és a fiatalokat, mindenkihez volt egy biztató, bátorító, buzdító szava, üzenete.
Feltöltődve értünk haza Csíksomlyóról ugyanúgy, mint valamennyi Háló-találkozóról, amely lelkileg is erőt ad mindig a hétköznapokhoz. Ilyen feltöltő találkozásokban lehet részünk mindig a csíksomlyói nyeregbe az ünnepi szentmise után, amikor is tekintetünkkel keressük a hálós ismerőseinket, barátainkat, nagy izgalommal fedezzük fel a több százezres tömegből a hálós zászlót, ahol összegyűlünk egy fénykép erejéig, egy ölelésre, egy mosolyra, pár biztató, kedves szóra. Csak néhány percig találkozunk, de fontos nekünk, hogy itt a Szűzanya lábánál is találkozzunk, mert ezekben a találkozásokban, ölelésekben, tekintetekben van egy testvéri kapcsolat, ami összetart minket.
Összetartozunk határon innen és túl, összeköt minket a Háló. A búcsús szentmisén sok áldásban és kegyelemben részesültünk, a Somlyó hegyét elhagyva a találkozások által gazdagodva, lelkileg megerősödve térhettünk haza. Egymást szívünkbe hordozva, a viszontlátás reményében leballagtunk, a szemközti gyönyörű Hargita hegyvonulatát bámulva és lelkesen énekelve: „Hazajöttünk s megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária”.
Ilyés Anita
Gelence
Az S4-ben kiállítás nyílt Harsányi Zsolt selyemfestő művész és felesége Elvira csodálatos munkáiból. Kérésünkre a kiállításuk megnyitása utáni első kézműves foglalkozáson Harsányi Elvira textilkollázs készítő művész volt a tanító mesterünk. Elmagyarázta a legfontosabb tudnivalókat, és - férjével, Zsolttal együtt - nagy türelemmel segítették a résztvevők munkáját. Elvira gyönyörű mintás anyagokat hozott magával, megkönnyítve a kompozíciók kialakítását. Bemutatunk néhányat a kész munkák közül.
Széplaki Mária
Kézműves kör vezető
Május 9-én Nagyszőlősön került megrendezésre a kárpátaljai bogozói találkozó, amely tartalmas és jó hangulatú együttlétet kínált a résztvevők számára. A nap folyamán szó esett a bogozói szolgálat feladatairól és kihívásairól, miközben a jelenlévők személyes tapasztalataikat is megoszthatták egymással.
A játékos programok, a beszélgetések, valamint a kiscsoportos foglalkozások lehetőséget adtak az elmélyülésre és a kapcsolatok erősítésére. A műhelymunka során számos értékes gondolat és új ötlet született, amelyek tovább gazdagították a közösséget. A találkozó végén mindenki feltöltődve, megerősödve és sok szép élménnyel térhetett haza.
Köszönjük Ezúton is hálásan köszönjük a Bethlen Gábor Alap támogatását, amely hozzájárult a találkozó megvalósulásához.
Molnár Melinda
