Találkozás, kapcsolat, közösség

Immár harmadik alkalommal, szeptember 6-án hálós fiatalokkal, biciklivel vettünk részt a szentjobbi Kisboldogasszony búcsún. Fél nyolckor indultunk Nagyváradról, majd festői tájakon a hegyközön keresztül, mintegy 36 km-es útvonalon 11 órára érkeztünk Szentjobbra a búcsús szentmisére. A szentmise után egy kis agapé elfogyasztását követően biciklikre ülve hazaindultunk. A biciklizés csendjében volt idő elmélkedni és lelkiekben hangolódni illetve felkészülni a búcsúra. Jövőre is szeretettel várunk minden kihívásra vágyót, hogy a zarándoklat valóban zarándoklat legyen.

Képek (Fb) >>

A programot a Communitas alapítvány támogatta

A helyzetre való tekintettel, az idei családos táborunkat kicsit rövídebb időtartamban, több helyszínen, családiasabb körben és online kapcsolódva egymáshoz tartottuk meg. A partiumi régióból Csernakeresztúron táboroztunk régi Hálós barátainknál, a Nisztor családnál.

Alábbiakban pedig az egyik résztvevő személyes hangvételű beszámolóját olvashatjátok:
Az idei táborunk rendhagyó módon zajlott. A helyzetre való tekintettel szűkebb körben vettünk részt, de annál inkább vártuk a találkozást, együttlétet, öleléseket. Egyszóval, mindent ami ránk “hálosokra” jellemző. A technika segítségével néha sikerült “találkozni”, összehangolódni, a többi tábor résztvevőjével illetve az online táborozókkal, s amikor nem is, akkor is gondoltunk egymásra, imában hordoztuk azokat a Hálós barátainkat, akikkel most nem jöhetett létre a fizikai találkozás. Reggeli imáinkat Jézus közelségének a megtapasztalásával kezdtük. Napközben pedig a közösen hallott előadásokról elmélkedtünk. Megerősítettük egymást az elmúlt időszak adta nehézségeiben és lehetőségünk volt megosztani egymással az ezekből fakadó érzéseinket. Egymást támogatva megkerestük a jó Isten akaratát az új élethelyzeteinkben. Megtaláltuk a közös pontokat és ismét jó volt megtapasztalni, hogy annyi a közös bennünk. Az estébe nyúló beszélgetések, régi táboros emlékeink felelevenítése, ha nem is teljesen, de pótolni igyekeztek a helyzet “különlegességét”, és milyen jó, hogy van honnan merítkeznünk. Van egy forrásunk, amihez mindig vissza lehet térni. Közösségünk megannyi élménye és emléke tette lehetővé, hogy bár rendhagyó módon, körülményeivel együttvéve meghitt táborért mondhatunk hálát Istennek és a szervezőknek! Az Ő áldását kérem mindannyiunkra!

Testvéri szeretettel: Bajusz Bea

Beszámoló és még több kép a fb-n >>

 

Rendkívüli év, rendkívüli helyzet, rendkívüli tábor

2020 olyan évként vonul be emlékezetünkbe, amikor a leggyakrabban használt szavak közé bekerült a koronavírus, a szájmaszk, a távolságtartás. Egy ilyen évben megtalálni a megoldást arra, hogy miként tudjuk a Háló legfontosabb alapelveit megvalósítani, úgy vélem komoly és megerőltető kihívásnak számít, számított. Emlékeztetőül a Háló küldetésnyilatkozatában szereplő három kulcsszó: találkozás, kapcsolat, közösség.
Nos, erre legyinthetnénk is egyet. Sőt, néhányan felhördülten mondhatnák, hogy mindez megvalósítható az online térben is. Igazuk is lenne, csakhogy a Hálóban fontos a személyesség is. Három hónapos karantén-tapasztalatunk e téren, éppen abban erősített meg, hogy a személyesség csakis azonos térben tartózkodó emberek között valósulhat meg igazi és elmélyült lelkületben. Együtt lenni, együtt imádkozni, együtt osztozni örömben és bánatban, együtt vigadozni, csakis személyes találkozásban lehetséges.
Ilyen előjelekkel, ilyen aggodalmakkal, ilyen feltételek mellett, szerveztük meg az idei Háló KaranTábort, amely egy újabb manapság divatos szóval élve, hibrid tábor volt. Mi erdélyiek fizikailag is együtt lehettünk. Együtt imádkoztunk, együtt kirándultunk, együtt zarándokoltunk, együtt étkeztünk és még sorolhatnám, hogy mi mindent tettünk közösen. Egy évvel ezelőtt, ezek a cselekedeteink természetesek voltak és nagyon ritkán ismertük fel bennük az igazi értéket. Most már úgy gondolom, hogy mindenki másként vélekedik mindezekről és mélyebb értelmet, értéket tulajdonít a személyes együttlétnek.
Erdélyi táborunk egybehangzó következtetése az volt, hogy mindaz, amit e személyes találkozás jelentett, semmilyen online felület nem tudja pótolni, helyettesíteni, megadni. Mégis a Kárpát-medenceiség érzését idén, csak ily módon tudtuk megélni. Örültünk egymás arcának, hangjának, a virtuális felületek segítségével, de hiányérzetünk maradt, hisz nem tudtuk rég nem látott ismerősünket megölelni, megpuszilni. Nem rázhattunk kezet délvidéki, kárpátaljai, felvidéki, magyarországi, partiumi hálós barátainkkal. Reményünk abból fakad, hogy jövőre majd együtt lehetünk Békés-Dánfokon és minden elmaradt ölelést, kézfogást, közösségi eseményt együtt élhetünk át, úgy, mint ahogy ezt az elmúlt 30 évben tettük.
Félelem nincs bennünk, csak bizakodás, remény és vágy.


Csobot Györgydeák Szabolcs

A 2020-as KaranTábor, amely más helyszínek mellett Kárpátalján is sikerült összehozni, tele volt a bizonytalanság, valamint az újdonság ízével. Bizonytalansággal volt körülvéve, mivel az utolsó pillanatig is kétséges volt, hogy meg lehet lesz-e szervezni táborunkat a hónapok óta tartó vírushelyzet miatt. És természetesen ez egy teljesen új formát öltött találkozó volt, mivel a hálós régiók közötti személyes kapcsolatot először (és bízunk benne, hogy utoljára) az online tér váltotta fel. Ennek ellenére egy nagyon jól sikerült tábort sikerült összehoznunk régiónkban a maga kis létszámával. A hosszú karantén időszaka mindenkit „kiéheztetett” a találkozásra és beszélgetésre, amiből nem volt hiány a hétvége folyamán. Az online tér pedig összehozott bennünket hálós barátainkkal, így hozva létre a Kárpát-medencei érzés „hálózatát”. A tábor helyszíne (Karácsfalvai görögkatolikus líceum) lehetőséget adott a vacsorák közös elkészítésére, az esti Hangoló-partikra, amelyek, a szombati honismereti kirándulással együtt, még jobban összekovácsolták a hónapokra otthonrekedt embereket, erősítve egymásban az összetartozás és a kitartást szellemét.

Tóth Olgica

Augusztus 14. és 16. között (péntek 9 órától vasánap 12 óráig) bejárós keresztény Háló-tábort szervezünk Budapesten az S4-ben. Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne másokkal egy közösségben, lelkiekben, szellemiekben gazdagodni. Az idei, XIX. Kárpát-medencei tábort - a COVID 19 járvány hatása miatt - az eddigiektől eltérő formában kényszerülünk megrendezni. Igyekszünk a jelen helyzetet pozitívan, az újdonság és a lehetőségek oldaláról megközelíteni. Az idei tábor több helyszínen zajlik majd (Erdély, Kárpátalja, Partium, Magyarország), ahol a résztvevők részben személyesen, részben pedig - az internet segítségével - alkotnak majd egy közösséget. Így, reményeink szerint annak ellenére sikerül megidézni a kárpát-medencei hangulatot, hogy nem egy földrajzi helyen tartózkodunk. Előadások, kiscsoportos beszélgetések (személyes és online), műhelymunkák, szentmise, sportlehetőség, játékos programok, gyerekeknek külön program. Esti kulturális programok (péntek esti táncház a Gellérthegyen a Filozófusok kertjénél; szombat este az S4-ben élő zenei koncert). Étkezés a Puskin kávézóban. (A pontos programot később adjuk közre). Vidékről érkezőknek: szálláslehetőség családoknál. Részvételi díjak: önálló keresettel rendelkező 25 év feletti: 7.000,-Ft, mindenki más 6 év felett: 3.000,-Ft, 6 év alattiaknak ingyenes. Jelentkezés ITT! További információk: Mundy Monika: 20 459 5687, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. A jelentkezésről visszaigazolást küldünk, és részletes programot. Jelentkezési határidő: augusztus 10.


"... de tudjuk, eljön majd a nyár!" Hálósok éneke a határtalan összetartozásról. Írta Sillye Jenő.
Készült 2020. tavaszán, amikor nem tudtunk sem utazni, sem találkozni.

 

Július 30. és augusztus 1. között ifjúsági lelki napokat tartottunk 20 hálós fiatal részvételével a Nagyvárad-Újvárosi Szent László római katolikus Plébánián. A hosszú hétvége folyamán "lelki sétákon", tanuságtételeken, szentmiséken, előadásokon, közös éneklésen és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül a résztvevők lelkiekben feltöltődtek és megújultak. A lelki napoknak fontos része volt az önkénteskedés (temető takarítás), a játéknak, a közös főzéseknek illetve mosogatásoknak és takarításnak így nem csak lelkiekben gazdagodtak hanem csapatként is erősödtek. Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátokkal legyenek, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjanak figyelni Istenre, és, hogy a szórakozás mellett meghallják és megtartsák egymást hitben.

Aszalós Antónia Piroska

Nyár elején, amikor egy túráról jöttünk haza, kaptunk egy cetlit. A vonaton, azokon az egyenes üléseken ülve kezdtük mind megfogalmazni mik az elvárásaink az idei nyártól. A fehér lap egyre csak telt meg mindenki tolla alatt, de nem írtunk nagy dolgokat. Még több együtt töltött időt kértünk.
A lelki napok július végén zajlottak le, nem is volt kérdés mekkora izgalommal vártuk azt a három napot, amit újra együtt tölthettünk. És nem csak, hogy együtt voltunk, ezen a pár napon, de együtt is építhettük fel. Mindenki részese lehetett a program összeállításának azáltal, hogy elvállalt egy témát és azt bemutatta. Mindegyik nap tartogatott új dolgokat, rengeteg mindent megtudtunk szülővárosunkról. De nem csak Nagyváradot ismertük meg jobban, hanem egymást is. Az egyik kedvenc pillanatom volt, amikor este körbeültünk és végigvettük mit csináltunk aznap. Végre volt időnk elgondolkodni mindazon, amit hallottunk a nap folyamán. Meghallgattuk és figyelünk egymásra, teljes bizalmat mutattunk. A tanúságtételekkor válltak ezek nagyon fontossá, hiszen az őszinteségükkel szemben az odafigyelésünk és tiszteletünk volt a legkevesebb, amit adhattunk.
Persze a programok közötti idő is jól telt. Nagyon könnyű volt egymásra hangolódni terítéskor, az ebéd elkészítésekor és takarításkor is. Mi nem sóztuk el a tésztát, a fiúk pedig nem főzték el a szilvásgombócot. Első este, Zsuzsi tanúságtétele, meg persze a mosogatás után, felmentünk az egyik szobába. Bence hozta a gitárját, a lányok az énekes könyveket, meggyújtottunk egy gyertyát és együtt énekeltünk. Úgy gondolom, hogy ennél szebb lezárást nem is adhattunk volna a napnak.
Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátainkkal legyünk, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjunk figyelni Istenre, és egy kicsit talán arról is, hogy a szórakozás mellett meghalljuk és megtartsuk egymást hitben.

Taar Alexandra

Képek (Fb) >>

Az előző évek tavaszain már pusztán a tábor gondolatától is mindannyian teljesen felvillanyozódtunk. Alig vártuk, hogy újra felcsendüljenek a tábori énekek, megkapjuk a kiscsoportunkat, jöjjenek a vetélkedők, az éjszakába nyúló beszélgetések, a harmonika-írás, és minden, amitől a Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor (a.k.a. kistábor) Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor lesz. Idén tavasszal viszont a kedves emlékek mellett helyet kapott a nagy adag aggodalom is, hisz akkor még senki sem tudhatta, hogy lesz-e lehetőségünk bármilyen formában megtartani a tábort.

Emlékszem, amikor Konrád Csongi megemlítette, hogy akár ha napközis formában is, de meg lesz tartva a tábor, megcsillant bennem a remény, hogy talán még sem lesz ez egy elpazarolt nyár. Végül július 20–24. között került megrendezésre a 26. Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor, a nagyváradi püspöki palota kertjében, ahova nulladiktól nyolcadikig szeretettel vártunk minden gyereket. A résztvevőket korosztály szerinti csoportokba osztottuk, mindeniket két-három önkéntes csoportvezető irányította. A hét fő témája a természet lett, amihez a minket körülvevő sok növény remekül megadta a hangulatot.

Amikor 20-án, hétfőn megkezdődött a tábor… Azaz mégsem. Nekünk, csoportvezetőknek a tábor közel sem ezen a hétfőn kezdődött. Mi már előző héten szorgosan készültünk, pakoltuk a kellékeket, megbeszéléseket tartottunk a programblokkokat illetően, csapatjátékokat keresgéltünk, zenés próbákat tartottunk, és igyekeztünk lelkiekben is ráhangolódni a táborra, valamint megérteni azt a felelősséget, ami azzal jár, hogy 6-8 gyerekre vigyázunk egy hét minden napján. Mindezek ellenére, 20-án reggel, elmondhatatlan izgalommal vártuk, hogy végre megláthassuk, kikből is fog összeállni az a csoport, akikkel a hetünket fogjuk tölteni, hogy a felsorolt nevekből végre valódi emberarcok legyenek.

Az érkezést követően Szabó Ervin plébános által celebrált szentmisével hivatalosan is kezdetét vette az idei kistábor. A frissen megalakult kiscsoportok megkezdték a közös munkát, először ismerkedtek, majd csapatnevet választottak, zászlót készítettek, indulót írtak, a napi témáról is beszélgettek. Az ebédet a Szent László Líceum udvarán fogyasztottuk el, ahol a délután folyamán sor került még egy csapatok közti sportvetélkedőre is. Másnap a száldobágyi dombok közé kirándultunk. Itt a délelőttöt szintén misével indítottuk, amelyet Tóth Attila Levente plébános tartott nekünk. Egy kis táboros énekelgetés után a csapatok útnak indultak az akadályversenyre, ahol a vezetőik nélkül kellett végigmenniük egy kijelölt útvonalon, különböző feladatokat teljesítve. A jól megérdemelt ebédet pedig játékok és kiscsoportos beszélgetések követték.

Szerdán délelőtt szembesültünk azzal, hogy bizony mindannyiunkat megpirított egy cseppet a nap, de ez nem szeghette kedvünket a további játékoktól, beszélgetésektől. Az ebédet szintén az iskolában fogyasztottuk el, majd azt követően kézműves foglalkozásokat tartottunk. A gyerekek a batikolástól kezdve a gyertyaöntésen át a karkötőfonásig mindent kipróbálhattak, sőt volt néhány szülő, aki szintén becsatlakozott. A csütörtök volt a strandolós napunk. Először elsétáltunk a kráterig, aztán az erdőn keresztül eljutottunk a várva várt strandra. Amilyen „szerencsénk volt”, természetesen ez volt az egyetlen nap, amikor esett az eső, de sebaj, a víz ért fentről és lentről is.

A hét hamar elszaladt, pénteken már búcsúznunk kellett. A záró mise előtt, amelyet Böcskei László megyés püspök celebrált, már kezdődtek a buzgó ígéretek, „Én mindenképp jövök jövőre is”, a kérdések, mint a „De ugye jövőre is te leszel a csoportvezetőm”, és a keserédes búcsú-ölelések. Bár az idei tábor határozottan eltért az előzőektől, egy percre sem bántam meg, hogy részt vettem benne. Remek volt az önkéntes csapat, aranyosak a gyerekek, jók a programok, felejthetetlenek az élmények. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy most megint egy teljes évet kell várnom, amíg újra részem lehet ebben a csodában, amit mi kistábornak hívunk.

Szabó Kincső

Szabó Kicső beszámolója: RomKat.ro >>

Képek (Fb) >>

Június 14.-én hosszú idő elteltével a Partiumi Háló Egyesület tagjai ismét együtt ünnepelhették a vasárnapi szentmisét hegyközszáldobágyi tó közelében. Délután kettőkor elindultak az ki autókkal, ki biciklivel a szabadtéri szentmise helyszínére. Az alig 15 perces út bizony próbára tette az autók motorát, a sofőrök türelmét és az utasok idegeit, de annál nagyobb volt a megérkezés öröme. Az oltárépítés és a pokrócok leterítése után kezdődhetett is a szentmise, amit Tóth Attila Levente atya celebrált. A kellemes, családias hangulat megteremtéséhez hozzájárult a hálós fiatalok zenei szolgálata, a csodálatos kilátás és a gyönyörű (viszont perzselő) napsütés, ami elől a bozót és az esernyők árnyékába rejtőztek a résztvevők. A jó hangulatot megőrizve a nagyobbak beszélgetéssel, a kisebbek pedig szaladgálással és cseresznyeevéssel (és dobálással) töltötték a fennmaradt az időt. Végül kicsit megpirult vállakkal, de vidáman mindenki hazaindult.

Képek (Fb) >>


Külhoni magyar ismerőseink, barátaink felhívására buzdít a Háló

Összetartozunk, számon tartalak, felhívlak!


Kerek 100 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?

A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!

Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket.
A határtalan szeretet hangján fonjuk be a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat és nemzettársainkat.

Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!

"...míg magyar szóra magyar szó felel!"

Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon is csatlakozhat: https://www.facebook.com/events/2908764159191479/

Hívjon meg és hívjon fel másokat!

Nagy örömmel vesszünk minden megosztást, meghívást, a sajtóban való híradást,
valamint más civil szervezetek csatlakozását, együttműködését (ezek nevét közzétesszük)

Várjuk a visszajelzéseket, élményeket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. drótposta címen, vagy a fenti esemény megjegyzés rovatában.

A katolikus Háló mozgalom több, mint 30 éve épít határokon átívelő, magyar-magyar közösségi kapcsolatokat a Kárpát-medencében, ökumenikus szellemiségben. (https://halo.hu)

20200604 plakat k





Csatlakozó szervezetek:

Budapesti Székely Kör,  Virrantó játszóbusz, Hetvenkét Tanítvány Mozgalom, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Magyarországi Hit és Fény Közösségek, VMDK Szegedi Tagozata

 

110604 oszetartozunk ada

2011.06.04. A délvidéki Háló sátora Adán, az "Örvendj népem" keresztény fesztiválon

Médiamegjelenések:

Szemlélek értékmagazin, Szemlélek FB, Nagybánya.ro, Magyar Kurir Katolikus Hírportál, Magyar Kurir FB, Külhoni Magyarok hírportál, Külhoni Magyarok FB, Heti Új Szó Temesvár, Keresztény Élet, Magyar Fórum Online, Nyugat-Bácska PortálHét Nap Online (Szabadka), Háromszék napilap nyomtatásban (2020.05.28, 06.02.), Háromszék online, Nagybecskereki Borona FB, Kárpátinfo.net, Kárpátalja.ma, Vasárnap.hu, Vasárnap.hu FB, Szabad Magyar Szó (Zenta), Szabad magyar Szó FB,



Magyar Katolikus Rádió 2020.06.01. 9:00 Akvarell (Sz.: Fazekas Gyöngyvér) - Schön György

Karc FM 2020.06.04. 9:00 Spájz (Sz: Csesznák Anikó) - Konrád Katalin (Nagyvárad), Kovalszki-Tóth Olgica (Tiszaújlak)

Magyar Katolikus Rádió 2020.06.05. 17:30 Délutáni találkozások (R.: Sallai Éva) - Szeibert András





 

 

Az MTVA Élő egyház c. 2020.03.03.-i műsorából


A szeretet szabályozta szabadság


A Jóisten jókedvében teremtette a gyergyói tájat és embereket, gondoltam magamban, miközben Sepsiszentgyörgyről Gyergyószentmiklós irányába tartottunk február utolsó szombatjának hajnalán, a szökőnapon, hogy részt vegyünk a kerületi Háló találkozón. Miközben a csodálatos gyergyói tájat szemléltük, azon töprengtem, hogy a mai napra vajon milyen meglepetéseket tartogat számunkra a Jóisten…
Aránylag hamar sikerült megtalálni a Fogarassy Mihály püspökről elnevezett szakközépiskola impozáns épületét, amely régebben zárdaként működött a Szent Miklós templom mellett. A kedves fogadtatás és regisztrálás után a Glóri zenekar dicsőítő éneke és Pázmán Enikő imája segített ráhangolódni a napra, amelynek mottójául egy Lackfi János idézetet választottak: „a szeretet szabályozta szabadság/ irányítsa minél inkább napjaimat”. György Balázs atya meghatottan köszöntette a jelenlévőket abban a teremben, amely egykor a Páli Szent Vincés nővérek kápolnája volt, s ahol annyi imádság elhangzott. Mihai Zoltán Lajos atya elhozta az Oltáriszentséget, így az Úr Jézus jelenlétében zajlott a találkozó.
Szabó Lóránt bogozó bemutatta az idén 3o éves évfordulóját ünneplő Kárpát-medencei Hálót. Lóri a humorát most sem hagyta otthon, megnyugtatott, hogy a gyergyói hokicsapat legyőzte a brassói Koronát, úgyhogy semmi okunk a félelemre… Majd a lelkinap folytatásaként Pázmán Attila átéléssel ajándékozta meg a jelenlevőket a teljes Lackfi János verssel, amiből az idézetet választották.
Sajnos, a meghívott jezsuita előadó az utolsó percben lebetegedett, de a szervezőcsapat zseniálisan megoldotta a nehézséget egy kerekasztal-beszélgetéssel. Különböző korú, foglalkozású, hét személyt hívtak a színpadra különböző közösségekből, akikkel Sebestyén Ottó lelkiatya, a Háló erdélyi vezetője beszélgetett. Mélylélektani kérdéseket feszegetve beszélgettek a szeretet hétköznapi megéléséről, kezdve azzal, hogy ki vagyok én, hogyan határoznám meg magamat? Hogyan éljük meg kereszténységünket a hétköznapokban, tudunk-e érdek nélkül szeretni? De kitértek a szeretet különböző elferdüléseire is. Ottó hangsúlyozta az önismeret szükségességét, „mert ha nem ismerjük önmagunkat, akkor nehezen tudjuk megélni a szeretetet. A szeretet a saját felelősség felvállalásával folytatódik, mert ha nem vállaljuk fel a felelősséget, akkor gyermekded lelkek maradunk.” Mindenképpen nagyon tanulságos, léleképítő volt a kerekasztal beszélgetés, mert el lehetett gondolkodni a kérdéseken és a válaszokon. Nagyfokú bátorságot igényelt a résztvevők részéről felvállalni önmagukat és véleményüket közönség előtt.
A felvetett témakör kiscsoportokban folytatódott, ahol lehetőség adódott a személyes hozzászólásra és megosztásra. Minden Háló találkozó kiemelkedő fontosságú része a kiscsoportos megosztás és megbeszélés, ahol védettségben lévén megnyílnak az emberek és mernek megosztani önmaguk életéből olyan mélységeket és magasságokat, amit lehet máshol nem mernének elmondani. Én személy szerint nagyon sokat tanultam az idősebbektől, és mindig rácsodálkozom a Jóistenre, hogyan és miként érinti meg az embereket, hogyan működik az életünkben, ha hagyjuk…
A szeretet jelenléte megnyilvánult a finom és gazdag ebédben is, amelyet nagy szeretettel és hozzáértéssel készítettek a konyhán a székely asszonyok.
Az ebéd után következett a könyvbemutató. A Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Attila A második esély. Egy szívátültetés regénye című könyvét a gyergyói Bajna György újságíró, író mutatta be, majd a szerző felolvasott egy részt, amely a konfliktushelyzetről szólt.
Műhelymunkákkal folytatódott a lelkinap. A hét napjaihoz kötődve meg lehetett ismerni a különböző lelkiségeket, amelyek a plébániánián működnek az adott napon. Én a hétfőt választottam, így a Mécses közösség tevékenységébe nyertem betekintést, amelyről már nagyon sokat hallottam. A segítőnővérek segítségével működik és a szentignáci lelkiséghez kötődik.
A lelkinapra való rövid visszatekintés, kiértékelés után a Szent Miklós templomban szentmisével zárult a rendezvény. Rácsodálkoztam a templom szépségére, és örvendve vettem részre a mennyezeten az egyedi, Hiszekegy részleteit ábrázoló színes festményeket. A szentmise liturgiáját emelte a Glóri zenekar éneke, melynek hallatán az villant fel, hogy aki szépen énekel, az duplán imádkozik. György Balázs atya prédikációja is lélekből szólt a nagyböjti időben és a szeretet mindennapi megélésére buzdított.
A Búzakalász közösség jóvoltából gyermekfoglalkozás volt az óvodásoknak és kisiskolásoknak, így a szülők nyugodtan vehettek részt a felnőtteknek szóló programokon. Új kezdeményezés volt, hogy a 10-16 éves korosztálynak is szerveztek programot a hálósok. És az ifisek is színvonalas beszélgetésnek örvendhettek a kerületi lelkinapon.
Köszönet és hála a Jóistennek a szép időért, a sok kegyelemért, amiben mindenkit részesített és a szervezőknek az odaadó, lelkes munkájukért. Bárcsak a szeretet szabályozta szabadság irányítaná mindennapjainkat!
A gyergyói kerületi lelkinapról a nagyvilág is értesülhetett a magyarországi M1 tévécsatorna március 3-i Élő egyház rovatában.


Józsa Zsuzsanna

2. oldal / 68

Kárpát-medencei programjaink

Kattints a térképre!


Tarsoly 2020. október

Támogatóink:

A 2019-es jövedelemadó civilszervezetnek felajánlható 1%-ával összesen 303318 forinttal támogatták a Hálót.

Köszönjük.

Háló Közösségi és
Kulturális Központ - S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
+36 20 351 5375, iroda&halo.hu

S4 facebook

terkep kicsi

Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 | Cím: 1052 Budapest, Semmelweis u. 4. | Telefon: +36 20 351 5375 | E-mail: iroda&halo.hu | Beszámolók