A muzslyai Emmausz kollégium volt a helyszíne a kétnapos, délvidéki régiós, ifjúsági Háló-találkozónak, amelyre ugyan érkeztek fiatalok Romániából, Magyarországról is, de legtöbben mégis Vajdaságból jöttek, annak minden területéről.
Két előadó is érkezett a találkozóra, mégpedig dr. Szöllősi Tibor atya, Budiszava, Káty, Kabol plébániai kormányzója, valamint Szilágyi Zoltán református lelkész, aki Erdélyből, Kőhalomról érkezett, de nemrégen ebben a régióban szolgált.
Szöllősy Tibor atya az Istengyermekség öröméről értekezett, arról, hogy milyen nagy kincs van a birtokunkban, hogy Isten gyermekei lehetünk a keresztség folytán, és ennek a felfedezéséről beszélt a fiataloknak az előadásában.
Szilágyi Zoltán lelkész pedig az élő hitről, az élő szolgálat fontosságáról értekezett, arról, hogy ne csak a múlt vagy a jövő legyen az életben a fontos, hanem a jelen is. Továbbá a mindennapi szolgálatról is beszélt, amely azt is magába foglalja, mennyire fontos a közösségben, hogy figyeljünk egymásra.
A találkozó ökumenikus szellemiségben zajlott, a fiatalok istentiszteleten és szentmisén is részt vettek, hasznos műhelymunkákon gazdagíthatták tudásukat, továbbá voltak kiscsoportos beszélgetések is.
A felnőttekkel való közös programokról pedig a tegnap lezajlott Háló bogozói és segítőik találkozóján egyeztették elképzeléseiket, hiszen a jövő évben is lesznek közös programok, de természetesen a fiatalok részére még több megmozdulást biztosít majd a Háló közösség, illetve szerveznek maguknak a fiatalok.
Kónya-Kovács Ottilia
Kónya-Kovács Ottilia beszámolója a VajdaságMa hírportálon >>
Egyéni és közösségi karizmáink címmel szervezte meg a 30 éves Kárpát-medencei Háló mozgalom a muzslyai Emmausz Kollégiumban az első Délvidéki Háló Ifi Találkozót november 30. és december 1. között. A hétvégére több mint negyven fiatal érkezett Délvidék különböző településeiről, valamint egy testvérpár Erdélyből.
CserkészjátékTűzrőlpattant menyecskékIsmerkedésKiscsoportos beszélgetés
A szervező csapat gazdag programot állított össze, nagy hangsúlyt fektetve az ökumenikus jellegre, lehetőséget teremtve az összetartozás és az istengyermekségükből fakadó közösség megélésére. Szombaton az egyéni karizmák, az egyén Istennel való kapcsolata, az önismereti kérdések kerültek előtérbe. A megnyitót követően Szilágyi Zoltán, kőhalmi református lelkipásztor, valamint Szöllősi Tibor atya lendületes előadásaira került sor. Előbbi az élő hitben való munkálkodásra, szolgálatkészségre buzdította a résztvevőket, míg utóbbi az istengyermekség csodájáról beszélt. Mindketten kiemelték: az egyes keresztény felekezetek istenbe vetett hite sokkal erősebb a széthúzó dogmatikai különbségeknél.
Ebéd után egy bensőséges istentisztelet következett, majd a résztvevők kiscsoportokban beszélhették meg a délelőtti előadásokkal kapcsolatos érzéseiket, személyes tapasztalataikat. Helyet kapott a saját talentumok azonosítása és ennek képeken keresztül való kifejezése. Ezt követően a résztvevők tovább mélyülhettek az önismereti kérdésekben, gyakorolhatták a szemlélődő imamódot vagy a reformációval ismerkedhettek meg alaposabban műhelymunka keretében. A lelki töltődést szolgáló programok lezárásaként Taizé-i imaórára került sor Mezei Szimóna vezetésével. Este pedig, ahogy az a fiatalokhoz illik, egy táncház zárta a napot, melyet egy sepsiszentgyörgyi testvérpár, Tímár Kincső és Csenge irányított.
A vasárnap a közösségi karizmákról szólt lévén, hogy a Háló olyan fiatalokat is hív találkozóira, közös gondolkodásra, egymástól való tanulásra, akik más keresztény és ifjúsági szervezeteknek is tagjai. Így cserkészek, a Fáklya Keresztény Ifjúsági Egyesület tagjai és a Jézus Barát Gyalogtúra szervezői meséltek mozgalmi és egyéni küldetéseikről, istenélményeikről, illetve szó esett más sikeres kezdeményezésekről is, mint például a KözösPont vagy a 72 óra kompromisszum nélkül. A bemutatókból persze nem hiányozhattak a játékok sem. Majd szentmisén fordulhattunk a teremtőhöz a muzslyai hívekkel együtt a Mária Szent Neve templomban. Egymás hitének megismerését szolgálta a misét követő felekezeti kukucskáló nevű programpont, melynek keretében a résztvevők egymás szertartásairól, szokásairól, dogmáiról érdeklődhettek. A találkozót, Schön Bálint, a hétvége egyik szervezője és Halmai Tibor, s Délvidéki Háló Egyesület vezetője zárta arra buzdítva a résztvevőket, hogy mindazt, amit e röpke két nap alatt megéltek otthoni közösségeikben is kamatoztassák.
Gáspár Barra Szilárd
Gáspár Barra Szilárd Petöfi-ösztöndíjas írása a Petöfiprogram.hu-n >>
A találkozón körülbelül 40 fiatal vett részt, Délvidék majd egy tucat különböző településéről, ketten Erdélyből, többen Szegedről, Budapestről. A szombati napon elsősorban az egyéni karizmáinkra figyeltünk, és az Istennel való kapcsolatot, az önismeretben való elmélyülést kerestük, hogy minden közösségi „jó ügyünk”, szolgálatunk ezekhez kapcsolódhasson, hogy felfedezhessük, valójában mindez Tőle ered.
Az önfeledt ismerkedős játékokat követően, a délelőttöt két fiatal és fiatalos előadónk nyitotta meg. Előbb Szilágyi Zoltán lelkész, Kőhalomról (Erdély), aki korábban itt a vajdasági Hertelendyfalván szolgált; majd Dr. Szöllősi Tibor atya Tiszakálmánfalváról szólt hozzánk. A lelkész úr frappáns történetekkel és humorral fűszerezett előadásmódja, nemhogy elálmosítottak, hanem éppen élénkké és nyitottá tettek bennünket. Azt hiszem, nagy bátorságot is kaptunk ahhoz, hogy a Lélek erejéből szolgálhassunk a mindennapokban. Tibor atya az istengyermekség köré építette üzenetét, előadásában saját bensőséges istenkapcsolatáról is beszélve. Mondatai által mélyen átélhettük felekezeti különbözőségeinkkel együtt, hogy egymásnak testvérei vagyunk.
Ebéd után, a lelkész úr rendhagyó, formalitásokat szándékosan kerülő, nagyon személyes hangvételű istentiszteletet vezetett, ahol így mindenki az otthonosság érzésével kereshette a kapcsolatot az Úrral. A liturgia alatt mindannyiunk által ismert dalokkal fordultunk a Teremtőhöz.
A hihetetlen mennyiségű lelki és szellemi muníció begyűjtése után, a találkozóink legfontosabb része, a kiscsoport beszélgetések következtek. Itt egy kis létszámú, bensőséges körben, a felkészült kiscsoport vezetők segítségével, őszintén és személyes módon beszélhettünk az előadásról és önmagunkról. Kerestük, mi az, ami engem megfogott, és mi az a fő üzenet, ami most igazán nekem szólt. Tudatosítottuk egyéni karizmánkat és kerestük annak képi kifejezését. Már kissé fáradtan, de elszántan mentük bele a műhelymunkákba, ahol szabadon választhattunk a három téma közül: önismeret, szemlélődő imamód és a reformáció. Az elsőt Szöllősi Róbert, a másodikat Schön Bálint, a harmadikat Halász Dániel maradéki református lelkész vezette. Mindhárom egyszerre hatott érzéseinkre és értelmünkre, gazdagította lelkünket.
A lelki program zárásaként, az Istennel való csendes, személyes együttlét következett. Taizéi dalok segítettek ebben, melyet a muzslyai Mezei Szimóna és a kúlai Fenyves Petronella vezetésével énekeltünk, közösen. Átelmélkedve a nap történéseit, kerestük az Úr személyes mondanivalóját számunkra. Az estét a sepsiszentgyörgyi Timár leányok által vezetett táncházzal folytattuk. Ők amolyan igazi tüzes, székely fehérnépek. Vagány stílusuknak hála, egyszerű lépésekből álló ropogós táncolás és erős jókedvünk kerekedett, nagy csujogatásokkal, őszinte felszabadultsággal. Mókás közösségi táncokkal zártuk az estét.
Vasárnap a közösségi karizmáinkon volt a hangsúly. Fontos szerep jutott a tágabb értelemben vett közösséggel való imádságnak. A napot zsolozsmával, reggeli dicsérettel kezdtük. Habár a katolikus egyház hivatalos imája ez, de mivel főként zsoltárokból áll, nem csak hogy reformáció előtti eredetű, de maga Krisztus és az ószövetségi próféták egy része is mondta ezen imákat, így bekapcsolódtunk egy több ezer éves közösségi hagyományba. Néhány órával később, advent első vasárnapján, szentmisében fordulhattunk a Teremtőhöz, a muzslyai hívekkel együtt a Mária Szent Neve templomban.
Talán legerősebb közösségi hovatartozásunk mindnyájunknak a felekezeti. Ezért, hogy egymás hitéből gazdagodhassunk, felekezeti kukucskálót tartottunk, melynek keretében a másik szertartásairól, szokásairól, dogmáiról érdeklődhettünk egy őszinte kerekasztal beszélgetésben.
A Háló mindig olyanokat is hív találkozóira és ezáltal közös gondolkodásra, egymástól való tanulásra, akik nem csak gyülekezetüknek, egyházközségüknek, hanem nagyobb léptékű lelkiségi közösségnek, keresztény ifjúsági szervezeteknek is aktív tagjai. A cserkészet, és a délvidéki Fáklya Keresztény Ifjúsági Egyesület, továbbá a Jézus Barát Gyalogtúra aktív tagjai meséltek mozgalmi és egyéni küldetéseikről, istenélményeikről és arról, hogy a közösség és szolgálat hogyan ajándékozza meg őket. Végül két olyan fontos ökumenikus kezdeményezést mutattam be, melyeket a budapesti Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervez: a KözösPont fesztivál missziót és a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akciót. Ez utóbbi keretén belül idén három projekt is létrejött itt a Délvidéken (Csantavér, Zenta, Maradék). A találkozót Halmai Tibor, a Délvidéki Háló Egyesület vezetője zárta, aki muzslyaiként, házigazdaként nagy örömmel köszöntött minket, és arra bátorított, hogy válasszuk mindenkor a közösségi életformát. Négy hónap múlva bizonyára a legtöbbekkel (és persze újakkal) biztosan folytatjuk, hiszen reményeink szerint Szabadkán szervezzük meg a XIII. Kárpát-medencei Ifjúsági Háló-találkozót, melynek erős hívószava lesz az ökumené!
Schön Bálint
Schön Bálint írása a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján fotókkal >>
A Kárpátaljai Háló Egyesület tagjai hagyományos lelkigyakorlatuk keretében találkoztak egymással november 15 és 17 között Nagyszőlősön, a ferences kolostorban. A hétvége rendkívüli családias hangulatát tovább fokozta előadónk – Bán Zsolt Jónás atya részvétele, aki kárpátaljai szolgálata során szoros kapcsolatot épített ki egyesületünkkel és annak tagjaival.
Lelkigyakorlatunk és Jónás atya előadásának témája: „Az Isten fia szegénnyé lett értetek”. A pénteki nap bevezető Jónás atya bevezető gondolatait a egy imádságos est követte, amely közben ki-ki elvégezhette szentgyónását vagy lelkibeszélgetését.
A lelkigyakorlat másnapján Jónás atya 3 elmélkedésben fejtette ki Isten-kapcsolatunk fejlődését, annak emelkedőit és az oly sokszor előforduló bukásait. A délután játékkal, beszélgetésekkel telt. A tartalmas együtt töltött nap Szentmisével zárult a kolostor kápolnájában Jónás atya celebrálásával, majd közösen megnéztük „A sziget” c. filmet.
Köszönjük szépen Jónás atyának, hogy megtisztelt bennünket, valamint felemelő gondolatait, minden kedves résztvevőnek, továbbá a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, akik támogatásukkal hozzájárultak programunk lebonyolításához!
„A holnap lapjain nincsenek foltok” (Grady B. Wilson) mottóval, Hova tovább? címmel szerveztek Partiumi Háló Ifi Találkozót Nagyváradon november 15. és 17. között, melynek fő helyszínéül a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum szolgált.
A meghívott tizenöt előadóval együtt közel százan vettek részt az elmúlt hétvégén Nagyváradon zajlott Partiumi Háló Ifi Találkozón, melyre nem csupán a környékről, hanem tulajdonképpen egész Erdélyből, a Délvidékről és Magyarországról is jöttek érdeklődők, a 14-25 éves korosztályhoz tartozóak, olyan településekről, mint például Marosvásárhely, Déva, Temesvár vagy Százhalombatta. A fő cél ezúttal is az volt, hogy összehozzák a fiatalokat, irányt mutassak nekik, jobb rálátást nyújtsanak számukra bizonyos dolgokra az életükben, és segítséget adjanak ahhoz, hogy lehetőleg jobb döntéseket hozzanak.
A nyitóünnepséget péntek este tartották a Szent László Líceum dísztermében, ahol ifj. Jakab Ferenc főszervező köszöntötte az addig megérkezetteket. Konrád Katalin, a Partiumi Háló Egyesület vezetője felidézte, hogy a Kárpát-medencei Háló közössége immár harmincéves múltra tekint vissza, hiszen az „őshálósok” 1989-ben rendeztek először foglalkozásokat. A partiumiak tizennyolc évvel ezelőtt kapcsolódtak be először, a zánkai táborban kilencvenen képviselték a régiónkat. Az izgalmakkal teli kezdetet számos fantasztikus élmény követte, barátságok szövődtek, erős kötelékek alakultak ki az évek folyamán, mert ahogyan az egyik hozzátartozó megfogalmazta, „ezek a hálósok tudnak valamit”.
A mostani háromnapos összejövetelen a zenéről a hálós ifi zenekar gondoskodott, melynek tagjai Rapa Erik, Szabó Kincső, Szabó Boróka, Lőrincz Bernadett, Lőrincz Bálint, Lőrincz Bence, Lőrincz Alexandra és Fekete László.
Ciucur Losonczi Antonius
Számomra ez a találkozó egy szuper jó élmény volt, amit szívesen megismételnék. Örömmel töltött el az hogy mindenki kedvesen fogadott, pedig még nem ismertük egymást. Az első ismerkedős játék, (a randis) volt a legérdekesebb, igaz kicsit megijesztett az elején de aztán rájöttem hogy nagyon jó ötlet volt mivel így tényleg jól elbeszélgettünk. A zene nagyon vagány volt és pozitív energiával töltött el. A lelki dolgokra térve pedig a Pék Sándor atya előadása meghatott, mert nagyon jól jött egy kis útba igazítás, mivel most tényleg személyes kérdésem a “hova tovább?”. Azon kívül a kiscsoportos beszélgetés is tetszett, mert mindenki hozzá szólt a témához és érdekes gondolatokat osztottunk meg (túl hamar telt el). Őszintén mondom, hogy a legjobb döntés volt az hogy részt vegyek ezen a találkozón és remélem, hogy lesz még részem ilyen klassz élményben. Még annyit tennék hozzá, hogy ügyes volt a szervezés minden szempontból.
Iulia Domsa
Számomra ez a találkozó segített újra feltölteni a lelkem pozitív dolgokkal és boldogsággal. A szombat esti éneklés közben azt vettem észre, hogy a résztvevők teljes átszellemüléssel énekeltek és ezt nagy öröm volt nézni. Ekkor már az izgultságom is elmúlt és én is élveztem az egészet. Mikor épp nem énekeltem, a programokban vettem részt. Mindegyiket nagyon élveztem, de mégis a kedvencem a műhelymunka volt, itt sokkal mélyebb témák kerültek szóba és látszott, ahogy mindenki feldolgozza magában a témát. A kiscsoportos programok is az egyik kedvenceim voltak. Egy jó kis összeszokott csapat voltunk, akik segítették egymást. Nagyon élveztem az egészet és alig várom már a következő ifi találkozót.
Szabó Boróka
Nagy izgalommal és kíváncsisággal indultam el erre a találkozóra , hisz annak ellenére, hogy már több ehez hasonlo esemenyen vettem részt mégis tudtam hogy ez sokkal másabb lessz már abból is kiindulva hogy egy egész hétvégét foglal magába. Ez a három nap lehetőséget adott számomra új dolgokra szert tenni, új embereket megismerni és egyben barátságokat kötni, de legfőképp lelki feltöltődést adott,amire nagy szükségem volt.
Egy nagyon komplex , megszervezett programokon vehettünk részt egész hétvégén, amit első sorban a Háló ifi csapatának köszönhetünk. Nem volt egy program sem unalmas, érdektelen sőt úgy gondolom hogy mindenki számára egy nagyon színes és tanulságos kiscsoportos beszélgetések illetve műhelymunkák voltak.
Számomra emlékezetes, boldog és feltöltő hétvége volt ,köszönöm az élményeket és már nagyon várom a legközelebbi találkozót.
Hauler Vivien
A Délvidéki Háló mozgalom 2019. november 9. és 10-én tartotta az évente megrendezésre kerülő találkozóját Muzslyán az Emmausz Kollégiumban. A rendezvény támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkársága volt.
A találkozó szombaton reggel 9 órakor kezdődött. A délvidéki hálósok, mintegy 90-en érkeztek a színhelyre 11 helységből. Az Anyaországból is jöttek öten három városból. A résztvevők köszöntése és bemutatkozása után a délelőtti előadást Ft. Pálfai Zoltán, makói plébános tartotta „A gyengédség óriása” címmel. Előadásában Jean Vanier-ről beszélt, aki az idén hunyt el és a fogyatékkal élők felkarolását, elfogadását és közösségbe kapcsolását vállalta életcéljául. Az atya szemléletes előadása során szívünkbe zártuk a Hit és Fény mozgalom és a Bárka közösség alapgondolatát, hogy a sérült testvéreinkben is Isten szeretett gyermekeit lássuk – úgy ahogy teremtette őket az Úr –felismerni értékeiket, bizalommal befogadni őket, bátran elfogadni őket, túllépve korlátainkon – szeretettel megnyílni feléjük. Az előadás után 3 választható műhelymunka következett. Választhattunk a kiscsoportvezetésről szólót, a Hit és Fény szegedi tagozatának bemutatását vagy a kézműveskedést.
A bőséges ebéd után kiscsoportokban osztottuk meg élettapasztalatainkat az előadásban hallottakról.
Délután Marcsók Vilma, nagybecskereki nyugalmazott magyartanárnő, közíró első könyvének a Szórványvilágnak a bemutatója következett. A jelenlevők megelégedéssel, hol meghatódva, hol mosolyogva hallgatták a szórványlétünkben megélt hiteles események dokumentálását, a felolvasott könyv részleteiben. Ezután Schön György, budapesti barátunk, aki nagybecskereki származású, Szembejövő versek címmel, magyar költők önállóan megzenésített verseit énekelte, gitár kísérettel, nagy átéléssel.
Az est folyamán megünnepeltük a Kárpát-medencei Háló mozgalom 30. születésnapját. Először Szeibert András, a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagjának visszaemlékezéseit hallhattuk, aki a mozgalom alapító tagjaként a Háló megalakulásánál is bábáskodott, majd rövid filmvetítésre került sor a Háló kezdeteiről és a Délvidék behálózásáról. A kiscsoportok tagjai sem maradtak ki az ünneplésből. Vidám mókás produkcióikkal köszöntötték a 30 éves Hálót.
Az est második felében Micsik Béla barátunk magyar tekerőn, majd asztali citerán katona és népdalokat játszott, Schön György furulya kíséretével. Mi pedig velük együtt énekeltünk kifulladásig.
Vasárnap reggel kerekasztal beszélgetéssel indítottuk a programokat, ahol a Hálóban tevékenykedő néhány bogozónkkal az önkéntességről beszélgettünk.
A 10 órai szentmisét a Mária Szent Neve plébániatemplomban, Ft. Varga Zoltán szalézi szerzetes, Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Sándor Zoltán, muzslyai diakónus mutatta be. A zenei szolgálatot a Don Bosco Ifjúsági énekkar biztosította, Mezei Szimóna vezetésével. A szentmisén közösen imádkoztunk a hívő közösséggel a magyarság megmaradásáért a szórványban és a Háló mozgalom küldetésének további folytatásáért. Ezután következtek a résztvevők visszajelzései a két napon megélt élményekről. A találkozó lezárásaként közösen elénekeltük a nemzeti imánkat, majd búcsúzásul a Háló himnuszaként ismert „A múlnak az évek…” című dalt.
„Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk. Egy boldogabb világról álmodunk…”
Halmai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Háló mozgalom idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Ennek jegyében került megrendezésre a Kárpát-medencei Háló találkozó, amelyet idén Kárpátalja szervezett meg. Helyszínül a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum szolgált. Találkozónkra a Kárpát-medence minden hálós régiójából érkeztek: Délvidékről, Felvidékről, Erdélyből, Partiumból, Kis-Magyarországról és természetesen a helyi hálós tagot és családjaik. A hétvége folyamán Orosz István atya remek előadása "Az igazság szabaddá tesz" címmel, és a beszélgetések mellett felelevenítettük a 30 éves Háló mozgalmat, a Kárpátaljai Háló megalakulásának történetét is. A Háló mozgalom alapítója - Szeibert András mellett felszólalt még Nánási Magdolna, Gorondi Attila és Bárdos István, a Kárpátaljai Háló Egyesület tagjai, valamint Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja - Dr. Erdei Péter. Mindemellett a Kárpát-medencei magyarság összetartozását is tovább akartuk erősíteni azzal, hogy bepillantást nyújtunk vendégeink számára Kárpátalja szépségeibe, mindennapjaiba. Ennek érdekében hívtuk meg a beregszászi főiskola tanárát, Tóth Attilát. A szombat estét a Credo együttes fellépése zárta. A találkozót egy közös fórum és Szent Liturgia zárta. Bízunk benne, hogy mindenki felejthetetlen élményekkel és lelkileg feltöltődve távozott. Köszönettel tartozunk a Magyar Kormánynak és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, akiknek a támogatásával valósulthatott meg programunk!
Marton Erzsébet írása a Kárpátinfo.net hírportálon >>
Írás és képek a Kárpátaljai Háló Egyesület facebook oldalán >>
Végtelen utazás volt az ötödik hálós őszi napközis tábor fő témája. A tábor öt napja alatt – 2019. október 28 – november 1. között – Szent Pál apostol élete, működése és útjai kapcsán tanultak, játszottak és készítettek kézműves alkotásokat a kisiskolások.
A közel 60 gyermek hat kor szerint kialakított kiscsoportba rendeződve ismerkedett egymással, majd együtt játszottak és alkottak a napi téma mentén.
A foglalkozások Szent Pál apostol élete, működése és útjain köré épültek fel, így a gyerekek az ő történetén keresztül ismerkedtek a Szentírással, mint Isten vezetésének eszközével, láthatták és tapasztalták meg mit is jelent és hogyan is működik egy közösség, mit jelenet felelősnek lenni másokért. Interaktívan, játékos keretek között a következő témákat dolgoztuk fel a gyerekekkel: Útkeresés, Veszélyes útszakasz, Úti élmények, Elterelt útszakasz, Végtelen utazás, tanítványságunk titka.
Egy gyerektábor nem is lehetne igazi, ha csak tanulásról szólna, éppen ezért most is változatos tevékenységekkel töltötték ki a programot így a tanulás is főképp csapatjátékokon, kézműves foglalkozásokon, szerepjátékokon, énekeken és rajzoláson keresztül valósult meg.
Az idei év különlegessége a Virrantó játszóbusza volt, ahol megtapasztalhatták az önfeledt játék örömét. (a gyerekek ez a játszóbuszt „A Bulibusznak” hívták)
A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával jött létre.
Konrád Csongor
30 éves a Háló - Teremtésvédelem az erdélyi Háló-találkozón
Assisi Szent Ferenc mennyei védnöksége alatt rendezték az erdélyi Háló-találkozót október első hétvégéjén, Csíksomlyón a Jakab Antal Tanulmányi Házban Áldott légy, Uram mottóval (A teremtmények éneke). Ferenc pápa Laudato si (áldott légy) enciklikája állt a találkozó középpontjában, amelynek fő gondolatvilága a teremtésvédelem, a környezetvédelem tematikája körül csoportosul. Különlegessége, hogy a Szentatya a Földön élő valamennyi embert megszólítja.
Ezt az érdekes, nagyon időszerű témát dolgozta fel Molnár Judit előadó, amit kiscsoportokban gondoltak tovább a jelenlevők és vonatkoztatták saját életükre. A műhelymunkákon Bányász József, Kopacz Zsuzsanna, és Molnár Judit koordinálásával érdekes, megdöbbentő és elgondolkodtató élmények, üzenetek születettek, amit plénumban beszéltek meg a jelenlevők.
A Hálóban mindig jelen van az irodalom, a kultúra, ezért kettős könyvbemutatóra is sor került. Bemutatták Sebestyén Ottó, a Háló erdélyi vezetőjének a kolozsvári Verbum Kiadónál megjelent Evangéliumi morzsák. Egy perc a lelkednek című könyvét, Bodó Márta szerkesztésében, amely magyar költők verseivel gazdagított, rövid evangéliumi részek magyarázata. Akárcsak a Háló találkozóknak, a könyvben is fellelhető egyfajta ívelési struktúra: az evangéliumi magyarázatokban az élet értelmének keresésétől eljuthatunk a valódi szeretetig.
A másik könyv a sepsiszentgyörgyi Józsa Attila A második esély. Egy szívátültetés regénye, amely 33 fejezetben 33 szereplővel két helyszínen játszódik és két év alatt íródott. A keresztény szellemiségű, fiktív regényben a szereplők életében fellelhető a Jóisten gondviselő szeretete.
Flakonok és lelki egészség címmel tartott lélekhez szóló előadást Sebestyén Ottó a találkozó első napján, majd azt a feladatot adta a résztvevőknek, hogy integrálják a hallottakat, és a flakonokból meglepő alkotások születtek.
A reggeli imákon Molnár Margit szemlélődve, Hajdu Laura és Langer Csaba énekelve segített ráhangolódni a Jóisten jelenlétére. Idén 30 éves a Kárpát-medencei Háló. Erre való tekintettel régebbi találkozók, lelkigyakorlatok tárgyi – széles skálán mozgó – relikviáit mutatták be, és hozzá fűződő emlékeket villantottak fel az Erdély minden sarkából érkező hálósok. Jó volt visszaemlékezni az elmúlt 30 évre és jó volt tervezni az elkövetkező 30 évre, amit Szabó Lóránt és Kopacz Zoltán gyergyói hálosok segítségével tettek meg. Hogy ebből ne csak papírra vetett tervek legyen, az mindenki személyes felelőssége.
Nagyon szép személyes példák hangzottak el a természetvédelem kapcsán és egy fiatalember megrendítő tanúságtételét is hallhattuk, aki egy ferences atya facebookos segítségével indult el a hit útján és találkozott az élő Istennel.
Az ifjúságnak mindig nagy jelentősége van a Háló életében. Nagy öröm, hogy már önállóan szervezik rendezvényeiket. Nekik László Rezső tartott előadást Férfinak és nőnek teremtette címmel, majd Molnár Ibolya segítségével a szeretetnyelvekkel ismerkedtek a műhelymunkán. A legkisebbekről Csobot Györgydeák Adél és Szabó Enikő gondoskodtak, így a felnőtt családtagok nyugodtak vehettek részt az előadásokon.
A Caritas lelki igazgatója, Ft. Sajgó Balázs által bemutatott szentmisével zárult a rendezvény. Biztatott, hogy magunkban és másokban is szítsuk fel minden nap a jót, mert néha szükségünk van mások bátorítására. Fontos a visszajelzés. A prédikációban a hűség és a hit kulcsszavaira épített. Kiemelte, hogy a hit belső látást is jelent. Ebben a farkastörvényű világban csak úgy tudunk megmaradni, ha minden nap felszítjuk a kegyelmi erőt.
Józsa Zsuzsa
Tiszta szívemből köszönöm, hogy ott lehettem a Háló nagybányai találkozóján!
Bár eredetileg arra készültem ezen a szeptember végén, hogy egy dombtetőn ülve – Petőfihez hasonlóan - „hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét”, de ehelyett Hozzátok mentem a háló találkozóra. Nagyon jó döntés volt! Amellett, hogy bár messziről, de megcsodálhattam a gyönyörű őszi színekben pompázó hegyeket, amelyek Nagybányát körülveszik, bepillanthattam a gesztenye fesztivál programjába, sétáltam egyet a virágkiállításon, egy hihetetlenül tartalmas szombati napot töltöttem el az Általatok, a Szent József templomban szervezett találkozón!
Már a reggeli kezdés nagyon magasra tette a mércét, hiszen a megnyitó beszédek után Orosz István (görög katolikus parókus, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója) a „Miért is ne ítélkezzünk?” és a „Hogyan szeressük önmagunkat, felebarátainkat és Istent?” témakörökben olyan tanulságos, gondolatébresztő előadást tartott, ami az ő humorának és karizmájának köszönhetően mindenkit lebilincselt. Az ezt követő szentmise alatt, amelynek főcelebránsa Ábel atya (Ft. Ambrus István kapnikbányai plébános) volt, tovább mélyülhettek ezek az elültetett gondolatmorzsák is, miközben lélekben tényleg mindenki megérkezett erre a napra.
Nekem, mint a Háló-ban szokásos kis csoportos beszélgetés egyik vezetőjének így könnyű dolgom volt - hiszen nálunk remek beszélgetés, műhelymunka kerekedett ki ezekre az előzményekre alapozva. Nagyon gyorsan elröpült ez az óra is, és mindenki úgy érezte, hogy jó lenne folytatni... Ezt többen meg is tették, miközben az ebédre feltálalt finomabbnál finomabb falatokat elfogyasztották. Nekem ekkor is egy kellemes meglepetésben volt részem, hiszen Ady Endre kései leszármazottjával, az ő egyik írói álnevét viselő Idával ültem egy asztalnál.
A délután nehéznek ígérkezett, mert nem volt egyszerű teli pocakokkal üldögélő emberek figyelmét egy ilyen intenzív délelőtt után fenntartani. De el kell ismernem, hogy a délutáni előadók ezzel is megbirkóztak. Először Ft. Szmutku Róbert nagybányai esperes úr mesélt - szép képek vetítése mellett – arról, hogy mit is jelentett az ott lévők számára a 2019. évi medjugorjei zarándoklat. Szerintem ekkor többen eldöntötték, hogy legközelebb ők is részesülni szeretnének ezekből a felemelő pillanatokból! Ezt követően Bodor Ágota pszichológus doktornő tartott előadást a „Hogyan értékeld embertársaidat és önmagad?” kérdéskörben a pozitív gondolkodásról, amivel - ahogy azt a hozzá érkező sok kérdés is bizonyította - sikerült az ott lévőket megfognia, elgondoltatnia, és remélhetőleg többeket elindítani ezen az úton.
A legnehezebb feladatot mégiscsak Szeibert András, a Háló egyik alapítója nyerte el, aki az utolsó előadást, műhelymunkát tartotta, ráadásul egy majd fél órás koncertet követőn. A zene felemelte a szívünket, és megdolgoztatta a könnycsatornáinkat - hála a Herki József hegedű és Reszler Dorina zongora művész kiváló előadásában elhangzó olyan műveknek, mint például Veracini Largója vagy Williams Schindler listája. Szeibert Andrásnak ezt követően mégiscsak sikerült azokat a bizonyos kis szürke agysejteket megdolgoztatnia. Így az öt csoport rengeteg olyan javaslatot hozott össze, amikkel – véleményük szerint – sikerülne tovább mélyíteni a kapcsolatokat, érdemi tevékenységet kisközösségeikben, és az egész Háló tekintetében.
Megható volt azt is látni, hogy az eddig is ezen munkálkodók milyen örömmel, meghatottsággal veszik át az ezt elismerő okleveleiket, ami egyben a szombati nap hivatalos zárását is jelentette.
A szombati programot nekem méltó keretbe foglalta a pénteki és a szombati vacsora, amelyen szintén nagyon tartalmas beszélgetéseket folytattam sok-sok kedves emberrel, akiket most ismerhettem meg. Külön köszönet, hogy figyeltetek rám, és hogy Katótól kaphattam szállást, aki kiváló házigazdám volt! Megtisztelt bizalmával, és emellett elhalmozott minden jóval!
Isten áldása legyen mindnyájunkkal!
Felebaráti szeretettel,
Villányi Andrea (Budapest)
Villányi Andrea beszámolója Nagybánya honlapján >>
Villányi Andrea beszámolója és képek a RomKat.ro-n >>
Villányi Andrea beszámolója és képek a Szatmár.ro-n >>
15 éves a Nagybányai Háló Mozgalom
Képzeljük el a következő képet: egy hajó ring a tenger vízén, a matrózok hálót bocsátanak a tengerbe, hogy halat fogjanak, mert szükségük van eledelre, táplálékra. A hajó az Egyház szimbóluma, Isten népe, Krisztus teste, a matrózok pedig a hívek. Mi a háló? A háló a Háló! Mi a Háló? A háló fonalakból áll, sok fonalból, ami alkot egy hálót: sok kicsi rész, ami alkot egy egészet. A Háló több kicsi csoportból áll, ami alkotja a nagy Háló közösséget, ahogyan a Háló egy csoport az Egyházban. Sok kicsi rész alkot egy egészet, az Egyházat. S ha az egyik kicsi rész ünnepel, akkor ünnepel az egész, mert sok a rész képezi az egészet, a sok kicsi nélkül nem volna egész.
Ezért is ünnepelt együtt a Háló szeptember 28-án a nagybányai Szent József plébánián, mert ezen a napon tartotta a nagybányai Háló közösség az évente megrendezett találkozóját. Ünnepelt, mert e kis közösség 15 éves, a Háló pedig 30. Ezért kell újra föltennünk a kérdést, mi a Háló. Eltelt 15 év, 30 év, s most rajtunk áll, hogy mennyi lesz még.
A találkozó mottója: "Szeressétek, öleljétek át egymást, soha ne fordítsatok hátat a másiknak, mert a legnagyobb luxus ítélkezni mások felett és haragot tartani." (R.R.). Ebben a témában hallottunk egy előadást Ft.Orosz István Imre máriapócsi görög katolikus parókus tanításai által. Az előadás arról szólt, hogy Isten mindenkit szeret és egyformának teremtett, emiatt nekünk is így kell viselkednünk egymással magunk között, ne a külső alapján ítélkezzünk másokról. Továbbiakban figyelmeztetett bennünket arra, hogy szeressük önmagunkat is, mert enélkül nagyon nehéz lesz a mások szeretete.
A szentmisét a Ft.Ambrus István (Ábel atya) kapnikbányai plébános koncelebrálta a jelenlévő atyákkal (Ft.Dánku Balázs házigazdával és Ft.Veres Attila felsőbányai plébánossal). A szentbeszédben arról beszélt, hogy legyünk alázatosak, tegyük a jót, a jutalmat ne az emberektől várjuk. Isten mindenkit megjutalmaz majd tetteink alapján.
Az Eucharisztia közös ünneplése után ebédeltünk, beszélgettünk. Ez a Háló másik arca: a személyes találkozás egymással. A lelki és testi feltöltődés után volt még néhány program: Ft. Szmutku Róbert esperes beszámolt Međugorje-i élményeiről, a hely szellemiségéről és az ott működő evangelizálás erejéről, gyümölcseiről. Bodor Ágota szakpszichológus a pozitív gondolkozás fontosságáról beszélt. Utána pár zenés perc következett. A program végén Szeibert András a Háló egyik vezetőjének, s egyben egyik alapítójának az irányításával elmélkedtünk a Hálóról, és arról, hogyan lehetne tovább fonni és másokat is behálózni.
A program tartalmas volt, kaptunk utánpótlást, lelki eledelt. A találkozó véget ért. Most rajtunk sor az itt kapottakat gyümölcsöztetni, kamatoztatni, hogy Krisztus evangéliuma még jobban terjeszkedjen a világban. Mert ez a Háló: befonni a világot a Megváltás és Feltámadás örömhírével.
Fekete Csaba (Nagybánya)
Fekete Csaba beszámolója a RomKat.ro-n >>
Fekete Csaba beszámolója a Nagybánya honlapján >>
„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt. 87,7)
Szeptember 21-én, egy verőfényes kora őszi napon, Adán, a Cseh Károly Általános Iskola központi épülete adott helyet a Délvidék 12 helységéből érkező 65 „hálósnak”. Találkozásunk ezúttal a következő évben Budapesten sorra kerülő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való előkészületek jegyében zajlott.
A résztvevők köszöntése után ft. Szakály József plébános tartott előadást erről a témáról, mintegy ráhangolva bennünket a már nem egész egy év múlva bekövetkező nagy eseményre, amikor is az egyház szíve 2020. szeptember 13-a és 20-a között a magyar fővárosban fog dobogni. Magyarországon először 1938-ban tartottak Eucharisztikus Kongresszust, melyen vidékünkről (pl. Zentáról, a Jézus Szíve plébániáról) is sokan vettek részt. A kongresszus himnusza a „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat…” kezdetű ének volt. Több ezres gyónásokról és áldozásokról beszélt az atya (egy este több mint 120 ezer ember gyónt meg). A kijelölt stációs templomokban stációs miséket tartottak.
A Szentszék 3 éve döntött úgy, hogy 2020-ban ismét Budapest lesz a helyszíne ennek a jeles világegyházi eseménynek. Az előttünk álló kongresszus stációs helye a Hősök tere lesz, ott ahol 1991. augusztus 20-án II. János Pál pápa misézett. A nyitó szentmisét a Puskás Ferenc stadionban tartják, és elsőáldozások is lesznek. Idáig már több mint 3000 elsőáldozót regisztráltak. Szeptember 19-én, a szombat esti vigíliát szentségi körmenet követi virrasztással, majd szeptember 20-án, vasárnap kerül sor a záró szentmisére. Mivel az eucharisztiától elválaszthatatlan a kereszt, a kongresszus jelképe egy gyönyörű kereszt lett, egy fantasztikus ötvösmunka, az Árpád-házi szentek ereklyéivel.
Az oltáriszentség magunkhoz vételét, ezt a megismételhetetlen áldozatot minden szentmisén újra és újra átélhetjük. A találkozás az Úrral bennem is tüzet kell, hogy fellobbantson, a szentségi erő ennek következtében bennem is kell, hogy működjön. Ezért mondhatjuk azt, hogy az eucharisztiának missziós küldetése is van.
Nagyon alapos előadása végén az atya a kongresszussal kapcsolatban az internetes elérhetés lehetőségeit is elénk tárta, valamint nyomatatott szakirodalmat is ajánlott.
A délelőtti kiscsoportos beszélgetést szentségimádás és szentmise követte a Szentháromság plébániatemplomban. A napot kulturális program zárta, melyen a Vadvirág hagyományőrző egyesület tehetséges fiataljai mutatkoztak be hangszeres zenével és énekkel. Végül Halmai Tibor, a Délvidéki Háló vezetője gondolataival, a Háló előttünk álló programjainak ismertetésével zárult ez a nagyszerű nap, melyen ismét megtapasztalhattuk az együttlét örömét, valamint a szentmise alatt az oltáriszentség megismételhetetlen csodáját.
A találkozó Ada Község és a Budapesti Háló Egyesület támogatásával valósult meg.
Bálint Tünde beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
„Az előrejutás titka az elindulás” mottó köré épült az idei 12. Kárpát-medencei Ifjúsági Háló-találkozó, melyet sok év után második alkalommal szerveztek a Felvidéken, ezúttal Füleken. A találkozó az ismerkedés és a csapatépítés szellemében, illetve az egyházon belüli szorosabb együttműködés jegyében telt.
Kovács Zsuzsanna, szervező, a Háló mozgalom tagja a programot ismertette:
„Pénteken volt egy nyitó ismerkedős program, szombaton délelőtt Urbán Péter, a Tandem vezetője, volt Háló ifis tartott előadást, amit kiscsoportos beszélgetés követett. Délután pedig alternatív programok zajlanak. Öt programból választhatnak a fiatalok”– nyilatkozta. Volt imaműhely, beszélgettek arról, hogy lesz-e magyar megmaradás, hogy milyen az egészséges párkapcsolat, elmélkedtek a harmadik évezred missziójáról, illetve részt vehettek önismereti és szituációs játékokban is.
"Ezekben a csoportokban nagyon fontos, hogy bizalmi légkört alakítsunk ki, hogy ami ott elhangzik, az köztünk maradjon. Ilyenkor nagyon mély beszélgetések zajlanak, és olyan dolgokat tudunk meg a másikról, amit soha nem gondoltunk volna” – magyarázta Burány Ildikó, aki Délvidékről érkezett és évek óta részt vesz a Háló rendezvényein.
A háromnapos találkozón több mint 60, a Kárpát-medence keresztény kis közösségeinek fiatalja vett részt a Felvidékről, Magyarországról, Partiumból, Délvidékről és Erdélyből. Többségük évek óta hálózik. Az erdélyi Magyari Tímea szülei révén került kapcsolatba a mozgalommal:
„Szüleimmel voltam először Tatán táborban. És számomra mindig feltöltődést jelent új embereket megismerni, és Istennel a kapcsolatot mélyíteni” – mondta.
Jakab Ferenc Mózes Olivér, a partiumi Háló szervező csapatának aktív tagja.
„Különféle eseményeket, táborokat, találkozókat szervezünk, akár többnaposakat vagy egynaposakat is. És én nagyon szeretem ezt a társaságot, ugyanis a Háló egy nagyon nyitott, nagyon befogadó közösség”– nyilatkozta.
A Háló mozgalom célja, hogy összefogja az aktív, közösségi szemléletű fiatalokat, és olyan nyitott programokat szervezzen, amihez külsősként is könnyen lehet kapcsolódni.
„A Háló mozgalom mintegy 30 évvel ezelőtt indult. Azzal a céllal jött létre, hogy a már működő kis közösségeket összehozza, és azt a tapasztalatot, amit már a kommunizmus alatt is megéltek a kis keresztény közösségek, felszínre hozzák és tapasztalatot cseréljenek egymással. Aztán kicsit áttevődött a súlypontja a Hálónak a határon túli területekre, és tulajdonképpen manapság Kárpát- medence szerte találkozókat szervezünk” – avatott be Schön Bálint, a Háló mozgalom önkéntese.
A találkozó nagyon bensőséges, családias hangulatban zajlott. A szervezők kiemelték, hogy a rendezvény lényege egy hármas találkozás: önmagunkkal, egymással és Istennel. Emellett arra buzdítják a fiatal résztvevőket, hogy az itt szerzett élményekkel gazdagítsák saját helyi közösségüket, és építsék Isten országát.
Szvorák Emese
Szvorák Emese beszámolója képgalériával a Ma7.sk-en >>
Délvidékről Felvidékre
Szép számú csapattal indultunk útnak 2019. szeptember 13-án a felvidéki településre, Fülekre, ahol a XII. Kárpát-medencei ifjúsági Háló-találkozón vettünk részt. A háromnapos találkozóra Délvidék több településéről is érkeztek fiatalok, közös buszban utazva, így erősítve az itthoni hálós kapcsolatokat is. Voltunk Torontálvásárhelyről, Újvidékről, Bácskertesről, Moholról, Zentáról, Csantavérről, Felsőhegyről, Adáról, Óbecséről, Csókáról és Magyarkanizsáról.
A délvidéki csapat fiataljai javarészt már a többedik találkozón vettek részt, így sok ismerős arc volt a társaságban, de mint mindig, most is voltak újak. A találkozón való részvétel, a hangulat, a közös élmények csak még jobban megerősítették ezeket a kialakuló vagy virágzó baráti kapcsolatokat.
A pénteki út, az érkezés, és a jégtörő játékok még jobban feloldották a hangulatot, megindították az egymással való személyes találkozások elmélyülését.
A találkozó egy hívó gondolata Becca Priortól származott: „Az, hogy mások milyennek látnak, néha pont az ellentéte annak, amit magadról hiszel.” A hétvégén a kiscsoportos beszélgetések, a visszajelzések, az imádság útján magunkról alkotott képünk és istenkapcsolatunk is fejlődhetett. Urbán Pétertől (tréner, coach, a TANDEM vezetője), aki néhány éve még aktív szervezője volt a Háló ifi eseményeinek, hallgattunk egy meghökkentő című, ám annál tartalmasabb előadást: “Keresztény vagyok, nem nyomi” elnevezéssel.
Ebéd után különböző témájú műhelymunkákon vehettünk részt, melyek az egészséges párkapcsolatról, a magyar megmaradásról, a harmadik évezred missziójáról, kommunikációs szituációkról vagy épp az imádságról szóltak. A délutáni városnézős program tele volt csupa érdekes, kihívással teli feladattal, amelyeket a Füleki várra való feljutás koronázott meg. A vacsora utáni régiós bemutatkozások, a jellegzetes helyi ételek megkóstolása, a táncház, a hajnalig tartó kötetlen együttlét mind szép emlékeket hagytak bennünk.
A vasárnapi Szentmisén együtt imádkozni a helyiekkel, szolgálni, énekelni talán a legmeghatóbb pillanat volt a számomra. Az egész hétvégén nagy vendégszeretettel fordultak felénk a helyiek, ami különösen kedvessé tette számunkra ezt a néhány napot.
Talán ez is hozzá tett ahhoz, hogy én is átélhettem, miért adnak sokan igenlő választ az újak által feltett örök kérdésre: “Tényleg megéri ennyit utazni egy hétvégért?”
A megható búcsú alkalmával örömet is érezhettünk, mivel tudtuk/tudjuk, hogy a következő, XIII. Kárpát-medencei ifjúsági Háló-találkozón mi, Délvidékiek várhatjuk és fogadhatjuk tárt karokkal a Többieket, viszontlátva, viszontölelve egymást.
Hovanyec Judit
Hovanyec Judit beszámolója képgalériával a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
