A Kárpátaljai Háló Egyesület kétnapos találkozót szervezett Beregszászban, a Pásztor Ferenc Közösségi Házban. Az ünnepélyes megnyitón Szeibert András köszöntötte a résztvevőket.
A rendezvény mottója „Élet és halál a nyelv hatalmában” volt, amelyről Egressy Miklós atya tartott előadást. Az elhangzott gondolatokat kiscsoportos beszélgetések követték, ahol mindenki megoszthatta, mi ragadta meg leginkább az előadásban. Knobloch Zsóka vezetésével a témát gyakorlati tréning formájában, játékos módon is feldolgozták a résztvevők.
A nap kulturális programja a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban folytatódott: a jelenlévők a Frida című monodrámát tekinthették meg, Orosz Ibolya előadásában, Oleh Melnyicsuk rendezésében. Az előadást közönségtalálkozó követte, amelynek során a nézők kérdezhettek a művésznőtől és a rendezőtől.
A második nap, vasárnap reggeli imával kezdődött, amelyben a világ békéjéért fohászkodtak a jelenlévők. Ezt követően összefoglaló beszélgetésre került sor: mindenki megoszthatta, mit visz haza a találkozóról, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.
A rendezvény ünnepi ebéddel zárult a Sörkert étteremben, ahol minden résztvevő emlékül ajándékba kapott egy közös csoportképet, amely a találkozón készült, hogy magával vigye a találkozó hangulatát és közösségünk összetartozását.
Molnár Melinda
Fb fényképek: első nap >> második nap >> Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház >>
Fényképes beszámoló írás: Karpatinfo.net >>
A Munkácsy Mihály Magyar Házban különleges tárlat várta az érdeklődőket augusztus 20-án: a Szent Korona vándor fotókiállítás. A rendezvény nemcsak a magyar történelem egyik legfontosabb jelképét hozta közelebb a kárpátaljai közönséghez, hanem személyes tanúságtétellel is gazdagította a jelenlévőket. A program a Háló Egyesület és a munkácsi Szent Erzsébet Karitász összefogásával jött létre. A kiállítás szeptember 12-ig látogatható. (Munkács, Bölcs Jaroszláv u. 10.)
Beszámoló írások: karpataljalap.net >> karpat.in.ua >>
Az Egri Főegyházmegye és a Magyar Kurír tudósítása a táborról >>
A Szent István Televízió felvétele
Fényképek a Háló Fb oldalán >>
A Kárpátaljai Háló fényképei >> Képek a gasztro estről >>
A Délvidéki Háló fényképei >> Szöveges beszámolók >>
Gyermek tábori képek: 1. nap ; 2. nap ; 2. nap ; 3. nap ; 4. nap ; 5. nap
Délvidékiek a táborban (Fotó: Halmai Tibor)
Kárpátaljaiak a táborban
Lélekben hazatérni - A Pannon TV filmes beszámolója >>
Kónya Kovács Ottília helyszíni riportja az Újvidéki Rádió Mozaik. c műsorában (54:45) >>
A találkozóra közel ötvenen érkeztek Csapról, Munkácsról, Beregszászból, Benéből, Salánkról, Tiszaújlakról, Tiszaújhelyről és Karácsfalváról – kicsik és nagyok egyaránt. A nap főszereplője a kikapcsolódás és a fürdőzés volt, de nem maradtak el a közös beszélgetések sem. A gyerekek Ki-Mit-Tud játékon mutathatták meg tehetségüket: egy versért vagy énekért cserébe vízipisztolyt kaptak ajándékba, amit aztán jókedvvel használtak – főként a felnőttek legnagyobb örömére (vagy meglepetésére). A hangulatot a finom bográcsos étel tette teljessé, melyért köszönet illeti Gorondi Albertet.
A csodás természeti környezet, a napsütés, a víz, az ízletes falatok és az együtt töltött idő különleges emlékké formálta ezt a napot. Bár voltak, akik ezúttal nem lehettek jelen, lélekben velünk voltak.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy támogatásukkal lehetővé tették a családi nap megvalósulását.
Már most örömmel várjuk a következő találkozást!
Molnár Melinda
Képek a Kárpátaljai Háló Egyesület Fb oldalán >>
Fotó: Halmai Tibor
Immáron 25. alkalommal rendeztek Zentán Háló-találkozót. A nap mottója a Rómaiakhoz írt levél 15,13 volt: „Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.”
A mintegy 60 résztvevő 8 órától gyülekezett a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomban. Az egész napos program szentségimádással kezdődött. Ezt követte a Háló mozgalom ismertetése, amire már a Kertek helyi közösség nagytermében került sor. Majd ft. Horváth Ákos, a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége egyházmegyei kegyhely kinevezett igazgatója tartott előadást „Kiürülnek templomaink – Hogyan tehetnénk vonzóvá Egyházunkat?”- címmel. Az előadás első részében az okokról beszélt, mint a népesség csökkenése, elöregedés, elvándorlás és Isten iránti közömbösség, érdektelenség. Második részben pedig négy pontban azt emelte ki, hogy mi személyesen hogyan tehetnénk vonzóvá Egyházunkat saját életpéldánkon keresztül. Kiemelte, hogy nem marketingre van szükség, hanem az evangélium hiteles megélésére. Szükség van a személyes meghívásra, személyes kapcsolatokra, hisz az egyház kapcsolat, nem rendszer. Nincs szükség még több és jobb programokra, hanem a közösséget kell építeni, ahogy Jézus is tette. Olyan nyelvújításra van szükség, amely újra beemeli, bekapcsolja a hívőket a liturgiába, a szertartásokba. De a legfontosabb, hogy hiteles tanúi legyünk Jézusnak, és sugározzon belőlünk az Ő öröme és a remény. Ákos atya adott pár kapcsolat- és közösségépítő ötletet is, melyekkel felrázhatjuk egyházközségünket, melyeket szerte a világban már sikeresen alkalmaznak, mint például: nyitott templomok éjszakája, egész napos szentségimádások, beszélgetős alkalmak (plébániai piknik),…Végül azzal zárta beszédét, hogy ne sirassuk a múltat, hanem éljük a jelent. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetésen azt kellett megosztani egymással, hogy ki mit tud tenni a saját plébánia közösségében, hogy vonzóvá tegye az Egyházat a távol és kívül állók számára.
A szellemi munkát, az ebéd elfogyasztása követte, ami alkalmat adott az ismerkedésre és a kötetlen beszélgetésre is. Kulturális program keretében megtekintettük a Kéz a kézben Civil Szervezet színjátszóinak előadását, mely egyszerre volt tanulságos, szórakoztató és megható. Majd a Tópart és a Tavirózsa Művelődési Egyesület kórusának éneklése és citerajátéka vidámította szívünket.
A találkozó szentmisével zárult, melyen a Házas Hétvége mozgalom résztvevőivel együtt ünnepeltük hitünk legmélyebb titkát, az Oltáriszentséget.
A találkozó programjainak támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. volt.
Újra egy tartalmas napot tölthettünk el együtt az Úr jelenlétében.
Szabó Andrea
További képek a Délvidéki Háló Fb oldalán >>
"Ha csak egy ölelésre, vagy két szó erejéig találkoztunk, de boldogság töltött el, hogy összetartozunk." - Bernád Tünde
Csókán Kothenc Éva vezetésével a helyi bogozók (hálós törzstag önkéntesek) találkozót szerveztek a Szentháromság római katolikus plébániatemplomban és a hittanteremben. Az esemény megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A találkozót nagy érdeklődés előzte meg, mivel a karizmatikus lelkiségi mozgalom két ismert, magyarországi személyisége Ft. Zsadányi József, a szentesi Jézus Szíve plébánosa és Török István Szegvárról volt az előadó. A megjelentek Csókáról és a Délvidék még 19 helységéből érkeztek, mintegy százan. A remény jubileumi évében járunk, ezért az előadások és tanítások is erről a témáról szóltak.
A program a bejelentkezés és köszöntés után a dicsőítő csoport szívet melengető énekeivel kezdődött, amelyeket sokan ismertünk és velük közösen énekeltünk. Az első előadást Ft. Zsadányi Józseftől hallottuk, aki a keresztény reményről beszélt teológiai megvilágításban. „A hit a remény alapja, a remény pedig a hit kiteljesülése; A remény a keresztény élet motivációja; A hit a meggyőződésünk, hogy Isten szeret minket, a remény pedig várakozás az Isten ígéretének beteljesülésére” – mondta többek között József atya. Előadásában kitért még néhány ó és újszövetségi, valamint huszadik századi személy reményének beteljesülésére (Ábrahám, Mózes, Péter és Pál apostolok, Pio atya...)
Rövid szünet után Török István tanítása következett. Ő személyes életpéldáival támasztotta alá az atya mondanivalóját. Beszélt a vágyainkról, amelyek a reménnyel kézen fogva járnak. A beteljesült vágyaink az öröm forrásai, a be nem teljesült vágyaink pedig mély sebeket ejtenek a lelkünkben. Ezeket a határtalan, az elvárásoktól mentes, önfeláldozó isteni szeret gyógyíthatja be. A Szentlélek megerősítő és gyógyító ereje képessé tesz bennünket arra, hogy életszentségre törekedjünk és Isten arcát beragyogtassuk a világba.
A kiscsoportos beszélgetésekben személyes, őszinte megszólalásokban arról beszéltünk, hogy milyen segítséget nyújtott számunkra a remény, amikor Jézusra hagyatkoztunk.
A lelki feltöltődés után a Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesületben elfogyasztottuk a finom ebédet, majd a templomban a közös és személyes közbenjáró ima vette kezdetét. Ez idő alatt szentgyónásra is volt alkalom, amelyet sokan nagy örömmel fogadtak.
A szentmisét Ft. Koncz Tibor, csókai plébános celebrálta Ft. Zsadányi József közreműködésével a Háló-találkozó résztvevőinek és a csókai híveknek. Tibor atya homíliájában felhívta figyelmünket az evangéliumban elhangzott új jézusi parancsra, amely szerint úgy kell szeretni egymást, mint ahogy Jézus szeret bennünket. Képesek kell legyünk mindent, még az életünket is odaadni egymásért. Ez nem olyan, mint a baráti szeretet, hanem mélyebb, viszonzást nem váró, megbocsájtó, önfeláldozó isteni szeretet. A Háló mozgalomnak pedig képletesen a pók szorgalmas munkáját és fáradhatatlan kitartását kívánta a további tevékenykedésében. A szentmisén a zenei szolgálatot a dicsőítő csapat teljesítette.
A jó hangulatú, nagy létszámú Háló találkozó lelkesítő gondolatokkal, a közeli Zentai Háló-találkozó reményében, csoportkép készítésével zárult.
Halmai Ági
Egy a keresztút, mégis ahányan vagyunk, annyiféle útvonalon juthatunk el a kereszt lábához. Kisiskolástól szépkorúakig, minden korosztálynak szólt az idei út is, sokan el is jöttek velünk az útra. Itt nézhettek képeket képeket az útról, itt videón is betekintést nyerhettek, itt pedig egy különleges útról olvashattok: női szemszögből is végigjártuk az utat, a Nagyváradi Egyházmegye oldalán olvashattok róla. Nekem mégis az idei legutolsó ért a legközelebb a szívemhez, ekkor hálósokkal jártuk végig az utat.
Az S4-ben rendezett Háló találkozóra ezekkel a szavakkal hívtak a szervezők: "Legyen téma a remény, saját reményeim, Istenbe vetett reményem, a közösségbe vetett reményeim (család, kisközösség, Háló, haza,…), egyházba vetett reményem, mi táplálja a reményemet, mi a hordozója, mennyire életadó a remény, avagy életkioltó a reménytelenség. Szent Pál mondja, "a remény nem csal meg" (Róm5,5), más megfogalmazásban nem zavar össze. Hogyan értjük ezt magunkra nézve?"
Ferenc pápa 2025-t a Remény éveként hirdette meg, a reményről tavaly adta ki Spes non confundit” (A remény nem csal meg) kezdetű bulláját.
Mivel a találkozó közvetlenül a Költészet napja utáni napon volt, érezni lehetett annak "utórengéseit". Ezért is, meg azért is, mert két hete halt meg Tamás Menyhért, a bukovinai származású kiváló költő és író, szavait használva így summázom a találkozót: szavakat hoztunk és Igét vittünk. Ő persze más értelemben és más kontextusban használta, és az igét kis i-vel értette.
Más szóval hoztunk is, vittünk is, az Igét Sajgó Szabolcs SJ atya hirdette, ő tartotta az előadást. Szabolcs atya az egy hete, a 104. életévében meghalt rendtársára emlékezve idézett Őrsy László SJ atya gondolataiból, felhasználva az Életerős zsinat című könyvében írtakat. Róla ezt mondta: Őrsy László 103 éve a reményt hitelessé tette. Máriával és a reménnyel kapcsolatban ezt hallottuk: "Veled megelégszem, Uram." Szabolcs atya a Katolikus Egyház Katekizmusának a reményre vonatkozó tanítását magyarázta. Felolvasta egyik saját versét, Az asztal címűt. Ez nemcsak a A meztelen Isten című kötetében olvasható, de a Vigília 2021. évi április számában a 285.oldalon is. Akit érdekel a vers, azt ott teljes terjedelmében elolvashatja, ezért itt most csak annak első felét írom le.
ami körül van helye mindenkinek
ami körül mindenki lehet önmaga
ahol a többiek nevét mindenki
örökre tudja
a félelem ott többé nem igazgat
árnyékaink nem követnek nincsenek
a fő fogás ott az élet kenyere
s koccintani hozzá a lélek itala
hívogat az asztal
kétezer éve
mióta megjelent
Előadónk a világban levő reményről így beszélt: A világ a Jóisten vállalkozása, neki fontos, hogy ne pusztuljunk el, ő biztosítja a jó végeredményt, ha nem a földön, akkor a mennyben.
Előadása végén kérdezni is lehetett tőle. Kérdeztem, lehet-e dedikáltatni? Lehetett.
Az előadást a szokásos kiscsoportos beszélgetés követte. Ezek intim hangulatú eszmecserék, szabálya, az itt elhangzottak csak a csoport tagjaira tartoznak. Megszegve ezt a szabály tudatom, a kiscsoport vezetőnk felolvasta Gyulai Pál A vén almafa című versét, amit korábban már megzenésített. Ezen felbuzdulva Czesław Miłosznak a Remény című versével replikáztam. Bátorkodtam ezzel előhozakodni, mert rímel Karl Rahnernek az előadásban elhangzott mondatára: "bennünk van az édenkert". Miłosz irodalmi Nobel-díjas, ezt a versét hárman is lefordították: Kerényi Grácia, Gömöri György és Zsille Gábor. Szerzői jogi okokból csak az első felét írom le, a vers ezen változata Zsille Gábor Milyen is lesz a Mennyben című kötetében jelent meg.
Remélni annyi, hinni: a föld
Nem csupán álomkép, de érző test,
Szem, ujjbegy s fül az igazat mondják,
S a földkerekség millió dolgával
Egy kert, mit a kapuból csodálunk.
Nem léphetsz be, de tudhatod ott van
S ha látásunk tisztább volna s bölcsebb,
A világ kertjében elénk tűnne
Pár sohasem látott virág s csillag.
Fokozván az indiszkréciót, a kiscsoportban az is elhangzott: a remény a legnagyobb bátorság. Kiscsoportvezetőnk a beszélgetésünk lezárásaként biztatásként a telefonjáról bejátszotta Kovács Kati egyik dalát: "Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz, mond az életedtől mégis mit remélsz? Talán mindent, talán semmit, de ha győz a józan ész, többre mész és nem lesz oly nehéz!"
Végül, mivel a találkozón most is jelen voltak új, vagy sokak által kevéssé ismert résztvevők, olyan csoportokban beszélgettünk, immár teljesen kötetlenül, amiben nem lehettek egy csoportban olyanok, akik már régóta ismerik egymást.
Margitfalvy György
