Írás a Hálóról a Magyar Kurír katolikus napilapban >>
Akik az Egyházon belül ismerik a Hálót, azok általában a Kárpát-medenceiséget, a magyarság és a katolicizmus összekapcsolódását látják benne. Ezt a budapesti székhelyű, de igazán a Magyarországon kívüli területek közösségeiben erős mozgalom vállalja is, de új üzenetekkel is szeretne az egyház és a világ elé állni, mert azt látja, hogy van mondanivalója, van feladata a mai világban.
Képek az adai találkozóról >>
Október 2-án 8 órától gyülekeztünk az adai Vadvirág ME otthonában a meghirdetett Háló találkozóra. Hűvös volt a reggel, de a szervezők Csúzdi István vezetésével, vendégszeretetükkel valamint forró teával és kávéval igyekeztek felmelengetni szívünket és testünket.
Életem első szüreti bálja volt. 10 óra körül indultunk váradról a Csillagocska Néptáncegyüttessel és néhány hálóssal. Az időjárás kicsit megijesztett bennünket, hisz elég felhős volt az ég, elég alacsony a hőmérséklet, de ettől függetlenül minden nagyon jól sikerült.
Első sorban szeretnem megköszöni mindenkinek a segítséget aki valamilyen formában hozzájárult a sikeres találkozó lébonyolításához. Még mai napig is nagyon jó visszaemlékezni.
Egyik legsikeresebb találkozónak bizonyult, és rájöttünk, hogy szórványvidéken nagyon fontos a Háló létezése, működése.
Képek a nagybányai találkozóról >>
Írás Nagybánya honlapján >>
A szervezők Sík Sándor idézetet választottak az idei találkozó mottójául:
?Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek épnek
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek"
Ennek szellemében gyűltek össze a nagybányai Háló-tagok szeptember 25-én szombaton a Krisztus Király templomban. Akik ellátogattak ? nagybányaiak és környékbeliek, szatmáriak, nagyváradiak és a határon túli területek hálósai ?, egy összeszokott, profi csapat, vidám szeretetközösség szívvel szervezett programján vehettek részt.
Hosszú az út Nagybányára, de jó társaságom volt közben: Pestről Eszter, egy közösséget talált és hitet kereső ismerősöm, Nyíregyházáról pedig dr. Seregély István nyugdíjas egri érsek, aki elmondhatta, hogy mindig azt akarta, amit Isten akart tenni vele. Volt miről beszélgetnünk az Egyház élete kapcsán.
Beszámoló, fényképek és hanganyag a VI. Nagybányai Háló Találkozóról a Szatmári Egyházmegye honlapján >>
Még egy írás itt: http://ferenc.hitter.ro
Részt vehettem az Erdélyi Háló Találkozón. Nagy várakozás volt bennem. A találkozóról, amit halottam és elképzeltem ? a közösségi élmény, új kapcsolatok, ? ezekről volt elképzelésem, mert már voltam hasonló összejöveteleken. Körülbelül. tudtam mire számítsak, de Erdélyben még nem voltam, viszont sokat halottam róla és évek óta szerettem volna eljutni, illetve szerettünk volna a családdal eljutni, de nem sikerült.
Augusztusban maradt egy szabad hétvégénk, s hogy ne maradjon kihasználatlanul, azt is rögtön lefoglaltuk, illetve elfoglaltuk. Ugyanis hazatérve a táborból, egyre jobban furdalt a lelkiismeret, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk mi ? elmehettünk közös táborba, másoknak meg nem adatott meg, illetve nem engedhették meg maguknak (köztük a nagycsaládosok is) ... Egyik felől ez nyugtalanított, másik felől még élt bennünk a két-három évvel ezelőtti oltszemi hétvége emléke, amikor a kisegítő iskola tágas udvarán és termeiben voltunk, hallgattuk Sebestyén Ottó bátorító szavait, bográcsoztunk, métáztunk és énekeltünk, majd tovább szőttük közös álmainkat. Aztán ezek az érzések találkoztak azzal a szeretettel, amellyel Csernátonba hívtak minket, ahol felajánlották nekünk a Közösségi Házat meg a vendégszeretet...
Idei táborunk mottója, szokásosan a Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorális tervéhez igazodva "Isten a szeretet" (1Jn4,8b) volt, a tábornak immár harmadik éve a Gábor Áron Szabadidőközpont adott otthont. Résztvevőkben és érdeklődő gyermekekben idén sem volt hiány, 81 gyermek táborozhatott 18 vezető felügyeletével.
A hét folyamán a pasztorális terv fő témáját kisebb pontokra lebontva próbáltuk megismertetni a gyermekeket Isten hatalmas szeretetével. Első nap az újak a Háló egyesülettel is megismerkedhettek Csobot Szabolcs és társai jóvoltából, akik megnyitották táborunkat, jelen voltak a zászlófelvonásnál is. Utánuk átfogó képet kaphattunk arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a szeretet, mit jelent szeretni, hogyan lehet elképzelni a szeretetet; ebben Bene Tamás diakónus volt segítségünkre. Az első esti énekes szentségimádás megtörte a jeget az egyelőre még egymás számára idegen táborozók között, közelebb hozta őket lelkileg. Táborunk második napján Dr. Kerekes László kézdivásárhelyi plébános elmélkedett a szeretet fogalmáról úgy, ahogy az a Szentírásban szerepel. A délután nem szűkölködött sportjátékokban sem, a napot pedig az esti tábortűz körüli mesemondás koronázta meg.
Harmadik nap figyelmünket szűkebb közösségünk, a család felé fordítottuk, Csiby József kézdiszentléleki plébános előadása után a családunkról és a családunkban levő megtartó szeretetről beszélgettünk. A délutáni vizeslufi bajnokság mindenki kedvencévé vált, az esti népdaléneklés után pedig mindenki vígan tért aludni. Következő reggel Dániel Ernő kézdialmási plébános tartott előadást a felebaráti szeretetről buzdítva arra, hogy figyelmesek legyünk egymásra, fogékonyan teremtsünk kapcsolatokat és ápoljuk azokat a felebaráti szeretet szellemében. A délutáni akadályverseny igazi próbára tette az ekkorra már kis közösségekké formálódó csoportok összetartását és akaraterejét, hisz erdei túrájukban csak egy térkép segítette őket az akadályok megtalálásában és leküzdésében. Táborunk folyamán mindannyiunk számára fontos volt katolikus mivoltunk tudata mellett magyarságtudatunk megőrzése és ápolása is, így este népzene csendült és néptáncokkal múlattuk az időt.
Vasárnap, Nagyboldogasszony napján zarándoklattal ünnepeltünk, ellátogattunk Szentjánosba, ahol a szabad ég alatt a kis dombok ölében Sárközy Sándor piarista atya elmélkedett Isten szeretetének befogadójáról, Máriáról. A visszaút után a nevetéstől hasunkat fogva hallgattuk Tófalvi Misi meséit.
Táborunk utolsóelőtti napján Hölgyes Pál kézdivásárhelyi segédlelkész, a Kézdi-Orbai esperesi kerület ifjúsági lelkésze tartott előadást Istenről, a szeretetről. A délutáni csoportos társasjáték mind fizikai, mind szellemi szempontból kifárasztotta a táborozókat, a sok szaladgálás közepette hamar eltelt a nap. De minden fáradtság elmúlt, amikor fellobogott az esti tábortűz, mely köré gyűlve a táborozók bemutatták egymásnak rövid, ám annál szórakoztatóbb kiselőadásaikat arról, hogy milyen élményekkel gyarapodtak a hét folyamán.
A mindennapos kiscsoportos beszélgetések, a sok közös játék, kincskeresés, túrázás, énekelés, az egész hetes együttlét által összekovácsolódott a kis csapat, barátságok, kapcsolatok szövődtek, sokat tábor után is tartják a kapcsolatot, a távolabb élők meglátogatják egymást az iskolai vakációk folyamán, ám sokan vannak olyanok is, akik csak ebben az egy hétben találkoznak egymással, de évről évre visszajárnak a táborba a viszontlátás öröméért, új kapcsolatok, barátságok születéséért. Reméljük jövőre is ilyen jó hangulatban találkozhatunk egymással az akkor már jubileumi 10. gyermektáborban.
Mindenkinek köszönjük a sok anyagi és lelki segítséget és támogatást, kifejezetten a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébániának, a Kézdi-Orbai Kerületi Ifjúsági Lelkészségnek és a Háló képviselőinek, akik megtiszteltek jelenlétükkel!
