A „remény zarándokai” mottó jegyében gyűltünk össze április első szombatján a csíksomlyói Jakab Antal Házban, ahol idén is sor került a csíki Háló találkozóra. A nap bibliai mottója – „A remény nem csal meg” (Róm 5,5) – végigkísérte az eseményeket, és mély lelki tartalommal töltötte meg a résztvevők szívét.
A találkozó délelőtt 10:30-kor kezdődött, amikor a résztvevők megérkeztek, és a Jakab Antal Ház udvarában kialakított recepciós pontnál bejelentkeztek a találkozóra. A rövid ismerkedést és ráhangolódást követően Aczél Cecilia előadása nyitotta meg a programot. Az előadás különösen emlékezetes maradt: humorral fűszerezve, ugyanakkor őszinte, mély lelkületű módon beszélt a reményről és személyes tapasztalatairól. Mindezt betegségével küzdve, mégis vállalva az előadást – példaértékű tanúságtétel volt ez számunkra.
A kávészünet után kiscsoportos beszélgetésekre került sor, ahol lehetőség nyílt az elhangzott gondolatok továbbgondolására, megosztására és személyes kapcsolódásra. A találkozó légköre őszinte és nyitott volt, a beszélgetések mélysége és tartalma sokak számára igazi lelki feltöltődést jelentett.
A közös ebédet követően a csíksomlyói Jézus-hágón imádkoztuk el a keresztutat. A természet is különös módon együtt „lélegzett” velünk – az időjárás mintha visszatükrözte volna Jézus szenvedésének hangulatát, erősítve az elmélkedések lelki mélységét. A zarándoklat után visszatértünk a Jakab Antal Házba, hogy együtt vegyünk részt a nap méltó befejezésén: a szentmisén, melyet a csíksomlyói kegytemplomban ünnepeltünk.
Külön öröm volt, hogy a tinédzserek a felnőttekkel együtt vettek részt a találkozón, míg a legkisebbekről egy óvóbácsi gondoskodott játékos, gyermekbarát program keretében.
A csíki Háló-találkozó idén is megerősített minket abban, hogy a közösség, az őszinte beszélgetések és a közös imádság képes új reményt gyújtani bennünk – olyan reményt, amely valóban nem csal meg.
Csobot Györgydeák Szabolcs
2025. március 1-én, a tavasz első napján, szombaton a Gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébánián ismét találkozott a Gyergyó-medence Háló közössége, hogy egy üdítő, lelki élményekkel teli napot töltsön együtt. A találkozó egy négyéves ciklus második állomása. Az út melyet bejárnak a találkozók témái az értelmes emberi élet lépései: megismerni Jézust, szeretni és követni Őt, ezáltal üdvözülni. Az idei találkozó lelki keretét Dsida Jenő szavai közvetítették: „Tégy engem, tégy a szívedre: rajta pecsét legyek én!”. Az esemény a HÁLÓ küldetését képviselve, a találkozás, kapcsolat- és közösségépítés szellemében zajlott.
Reggel kezdődött, és a közösség ereje végig jelen volt
A találkozó reggel 8:30-kor kezdődött, a résztvevőket forró kávé és meghitt baráti ölelés várta. Ft. Dávid György főesperes-plébános házigazdaként üdvözölte az egybegyűlteket majd rövid imát mondott. Szeibert András a Háló egyik alapítója és vezetőségének tagja ismertette az egyesület munkáját, rendezvényeit. A találkozó különleges színfoltja volt a 9:30-kor kezdődő kerekasztal-beszélgetés, ahol a meghívott vendégek – Antal Attila családterapeuta, Mátyás István református lelkész és Tímár Sándor házas hétvégés – osztották meg személyes tapasztalataikat és gondolataikat a szeretet, a kapcsolat és a családi élet fontosságáról. A beszélgetés szentírási alapjait a következő versek adták:
„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” (Mk 12,30)
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mk 12,31b)
„Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!" (Jn 13,34)
„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4, 19)
A beszélgetésben kitértek, hogy mi is valójában a szeretet, hogy milyen viszonyban van az Isten-szeretet, a felebaráti szeretet és az önmagunk szeretete, feltérképezték, hogy milyen nehézségek merülnek fel a szeretet kapcsolatban és milyen erőforrásaink lehetnek. A beszélgetés mélyre hatolt, konkrét irányt mutatott a felelősségvállalás és a szeretet rendjének kiemelésével, és Isten tanításába gyökerező valódi lelki táplálékot nyújtott a résztvevők számára.
A közösségi élmény – beszélgetés és műhelymunka
Az esemény folytatásaként a kávészünet alatt a résztvevők ismerkedtek és jóízűen beszélgettek. A program ezt követően kiscsoportos megosztással folytatódott, melynek során személyes élmények és tapasztalatok, élet tanúságok kerültek a közösbe.
Délután a műhelymunkák következtek, amelyek során a hálósok újabb ismereteket sajátíthattak el a szeretet gyakorlatából, miközben a közösségépítés szellemét tovább erősítették. A napot a 18:00-kor tartott szentmisével ünnepelték, amely során hálát adtak a közösségért és a nap ajándékaiért.
Családias légkör
A találkozó során a gyerekek külön foglalkozásokat élvezhettek, és közösen étkeztek a felnőttekkel. A Háló közösségi ereje abban rejlik, hogy lehetőséget kínál minden generáció számára a kapcsolódásra és a közösségi élmény megtapasztalására.
Különleges figyelem a Kárpátaljai magyar közösség számára
A rendezvény külön figyelmet fordított a háború sújtotta kárpátaljai magyar közösségre, ahol az idén is a Háló támogatni kívánja a gyerekek táborozási költségeit. A találkozó során elhangzott, hogy adománygyűjtés indul a Kárpátaljai Háló Egyesület támogatására, ezzel is hozzájárulva a közösség építéséhez és a nehézségek közepette való segítségnyújtáshoz.
Búcsú, hála és visszatekintés
A nap végén a találkozónak különleges üzenete volt: megmutatkozott a közösség ereje és Isten átölelő szeretete. A program során mindenki megtapasztalhatta, hogy közös élmények, az egymással és a Jóistennel való kapcsolatok ápolása egy olyan támaszt adhat, amely átsegíthet a nehézségeken.
Öröm volt számunkra, hogy személyesen találkozhattunk régi és új barátokkal, ismerősökkel, hogy együtt járhattunk az Isten felé vezető úton, figyelhettünk egymásra, megoszthattunk lelkünk kincseiből, történéseiből, örömeiből-bánataiból. Hangolódhattunk együtt Istenre, önmagunkra és egymásra. Reményeink szerint a találkozó emléke és tanulságai minden résztvevő szívében tovább élnek.
A szervező csapat nevében
Pázmán Attila
Közösségépítő focitorna
Hagyományteremtő szándékkal szervezett labdarúgótornát az Erdélyi Háló Egyesület Csíkszeredában. Az eseménnyel elhunyt társuk emléke előtt tisztelegtek, de a jövőnek is üzentek a szervezők.
Erdély több pontjáról érkeztek résztvevők szombaton az első alkalommal megszervezett Dr. Fazakas István Labdarúgótornára Csíkszeredába. Az Erdélyi Háló Egyesület kezdeményezésére létrejött egész napos esemény a sport mellett lelkiségével is fontos üzeneteket fogalmazott meg.
Csobot Györgydeák Szabolcs főszervező, az Erdélyi Háló Egyesület csíkszeredai oszlopos tagja a Hargita Népe érdeklődésére elmondta, a Háló Egyesület közösségi életében mindig is kiemelten fontos szerepet töltött be a futball. A nagyszabású Kárpát-medencei Háló-táborokban mindig játszottak egymás ellen meccseket a különböző régiók csapatai.
"Hét évvel ezelőtt nagyon fiatalon, ötvenévesen elhunyt Fazakas István csapattársunk, s már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk az emlékére egy tornát rendezni. Az elsődleges cél a közösségépítés: minél több olyan férfit meg tudjunk szólítani, akiknek fontos a vallás. A másik fontos szempont az volt, hogy emléket állítsunk Istvánnak. Nem utolsósorban a legnagyobb vágyunk az, hogy az esemény Kárpát-medence-szintűvé nője ki magát" – mondta Csobot Györgydeák Szabolcs.
A torna megszervezésére a Fuss NEKI! Csík harmadik kiadásának segítségével teremtették elő a szükséges anyagi fedezetet, mondta a főszervező. Mint Csobot Györgydeák Szabolcs kiemelte, a legtávolabbi résztvevők Gyulafehérvárról és Kolozsvárról érkeztek, de voltak résztvevők Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről és Brassóból is.
"Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának csapata is az első hívó szóra igent mondott, ami külön öröm számunkra. A mi munkánk és az ő munkájuk között van átfedés: mi is a Kárpát-medencei magyarság közötti kapcsolatokat építjük, ők pedig itt helyben képviselik az anyaországot" – hangsúlyozta Csobot Györgydeák Szabolcs. A hagyományteremtő céllal megtartott labdarúgótorna szombaton este az eredményhirdetéssel és közös vacsorával zárult.
Farkas Endre fenti írása a focitornáról a Magyar Szó Online portálon, a maszol.ro-on >>
Közösségépítés és emlékezés – Labdarúgótornát szervezett az Erdélyi Háló Egyesület
Hagyományteremtő szándékkal szervezett labdarúgótornát az Erdélyi Háló Egyesület Csíkszeredában. Az eseménnyel elhunyt társuk emléke előtt tisztelegtek, de a jövőnek is üzentek a szervezők
Erdély több pontjáról érkeztek résztvevők szombaton az első alkalommal megszervezett Dr. Fazakas István Labdarúgótornára Csíkszeredába. Az Erdélyi Háló Egyesület kezdeményezésére létrejött egész napos esemény a sport mellett lelkiségével is fontos üzeneteket fogalmazott meg. Csobot Györgydeák Szabolcs főszervező, az Erdélyi Háló Egyesület csíkszeredai oszlopos tagja a Hargita Népe érdeklődésére elmondta, a Háló Egyesület közösségi életében mindig is kiemelten fontos szerepet töltött be a futball. A nagyszabású Kárpát-medencei Háló-táborokban mindig játszottak egymás ellen meccseket a különböző régiók csapatai.
Hét évvel ezelőtt nagyon fiatalon, ötvenévesen elhunyt Fazakas István csapattársunk, s már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk az emlékére egy tornát rendezni. Az elsődleges cél a közösségépítés: minél több olyan férfit meg tudjunk szólítani, akiknek fontos a vallás. A másik fontos szempont az volt, hogy emléket állítsunk Istvánnak. Nem utolsósorban a legnagyobb vágyunk az, hogy az esemény Kárpát-medence-szintűvé nője ki magát" – mondta Csobot Györgydeák Szabolcs.
A torna megszervezésére a Fuss NEKI! Csík harmadik kiadásának segítségével teremtették elő a szükséges anyagi fedezetet, mondta a főszervező. Mint Csobot Györgydeák Szabolcs kiemelte, a legtávolabbi résztvevők Gyulafehérvárról és Kolozsvárról érkeztek, de voltak résztvevők Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről és Brassóból is.
"Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának csapata is az első hívó szóra igent mondott, ami külön öröm számunkra. A mi munkánk és az ő munkájuk között van átfedés: mi is a Kárpát-medencei magyarság közötti kapcsolatokat építjük, ők pedig itt helyben képviselik az anyaországot" – hangsúlyozta Csobot Györgydeák Szabolcs. A hat részvevő között megtalálható volt a Máltai Szeretetszolgálat, az említett főkonzulátus, a gyulafehérvári kispapok csapata, a házigazda "hálósok", valamint Fazakas István egykori csíkzsögödi focis társasága. Ezenkívül indított csapatot az unitárius egyház is, ami a névadó özvegye felé tett gesztus is, aki unitárius vallású, tudtuk meg.
A hagyományteremtő céllal megtartott labdarúgótorna szombaton este az eredményhirdetéssel és közös vacsorával zárult.
Farkas Endre fenti írása focitornáról a hargitanepe.ro-n >>
Több fotó az Erdélyi Háló Egyesület fb oldalán >>
A focitorna csapatai balról jobbra a helyezésük sorrendjében, a bajnokcsapattal kezdve: 1. Máltai SK, 2. Zsögödi Lődörgők, 3. KAPOCS, 4. Erdélyi Háló, 5. Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda, 6. Seminarium Incarnatae Sapientia
Képek a Háló-táborokban éveken át veretlen, tábori bajnok Erdély Háló I.csapatáról. Az az erdélyi csapat, amiben István állandó csapattag volt, utoljára a 2008.évi tatai tábor csoportmérkőzésén kapott ki, akkor éppen a Felvidéki Háló válogatottjától, akiket néhány nappal később a döntőben már legyőztek. Képek balról jobbra: a 2009-es bajnokcsapat, a 2009-es bajnokcsapat és szurkolói, 2010-es tábori kép középen István, 2010-es bajnokcsapat a Háló kupával, a 2011-es a marosfői műfüves pályán. A tábori fotókat Margitfalvy György készítette.
Együtt készültünk és hangolódtunk karácsonyra, Imelda nővérrel és Sajgó Balázs atyával
Kommandón, festői környezetben és nagyon jó körülmények között szervezték meg szeptember 8–10. között az erdélyi Háló-találkozót Csobot-Györgydeák Szabolcs vezetésével Szorongás – figyelmeztető jelzés vagy rabság témával, „Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok” (1Pét5,7) mottóval. Az Erdély több szegletéből érkezett hetven résztvevő között hét gyermek és nyolc tinédzser is volt.
A találkozón sor került kiscsoportos beszélgetésekre, közös szentmisére – amelyet szombaton Ilyés Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa mutatott be –, voltak közbenjáró imák, séta a gyönyörű környezetben, sportlehetőség várta a fiatalokat és a már régebb óta fiatalokat, esténként pedig lelki és szórakoztató programok, kötetlen beszélgetések zajlottak.
A Kommando Camp házigazdája, Gáj Nándor lélekmelegítővel fogadta a vendégeket, majd később kitűnő szakácsnak bizonyult az esti grillezés alkalmával. Sétán mutatta be a település érdekességeit, a régi kisvasút nyomait, s számos érdekességet mesélt a település múltjáról és jelenéről. De részt vett a kiscsoportos beszélgetéseken is, ötleteivel előbbre lendítve a jövőre vonatkozó tervezéseket. Hajdu Laura és András rapid randi játékkal segítette a résztvevőket, hogy egymásról több mindent megtudhassanak és feloldják az érkezés körüli feszültségeket. Az elcsendesedést imával a gyergyószentmiklósi Molnár Margit segítette, akire mindannyian felnéznek, mivel időskora ellenére számos lelkiségben aktívan tevékenykedik, és nagy természetbarát, EKE-tagként korát meghazudtoló lendülettel járja a hegyeket-völgyeket. A pénteki nap szabad találkozásokkal, Hangolóval és más társasjátékokkal ért véget.
A találkozót másnap reggel a négygyermekes, Sepsimagyaróson és Sepsiszentgyörgyön élő Parajdi Margit tornával indította, majd a sepsiszentgyörgyi Aczél Cecília reggeli imával folytatta. Meghívott szakember segített megérteni és feldolgozni a nehéz témát, mely mindennapi életünk része: Cosma István pszichológus, családterapeuta interaktív előadásában hangsúlyozta, fontos a cselekvés, nem szabad beletörődni, hogy a szorongás rabjaivá váljunk. A figyelmeztető jelzéseket észrevéve, ha nem tudunk kilépni belőle, forduljunk szakemberhez.
A Háló-találkozók egyik legjobban kedvelt eseménye a kiscsoportos beszélgetés, ahol védett környezetben, bizalmi légkörben mindenki elmondhatja gondolatait, meglátásait, tapasztalatait az adott témával kapcsolatosan. Így sok gyógyulás történhet, miként történt is. Erről tettek tanúságot a könnyek és a nevetések.
Molnár Margit: „Kiscsoportom és több társam egyöntetű véleménye, hogy minden jó volt. Jó körülmények között, szép környezetben, lélekhez-szívhez szóló szentmise és prédikáció, tartalmas program, élénkítő és vidámító játékok, imák, nagyszerű előadás, remek kiscsoportom, sétás ismerkedés a helységgel… Jó emberekkel, jó időben, jó helyen voltam. Kedvemre való, egygusztusú emberek társaságában mindig jól érzem magam a Hálóban. Mostani találkozónkon is ajándékként fogadtam a népes gyermeksereget, tiniket és fiatalokat. Nehezebb kérdés a Hogyan tovább? Mert feltétlenül szükséges a folytatás. Újfajta életvitel kezd kialakulni, és ehhez szemüvegcsere szükséges. Nem hiába került napirendre a műhelymunkán a pénz és az emberi-személyiségi minőségek kapcsolata. Kell-e pénz ahhoz, hogy jó és szellemileg-lelkileg-tudatilag képzett emberré növekedjünk? Az első válasz zsigerből jött: nem! De jobban belegondolva, bizony igen! A legtiszteletreméltóbb szentjeinknek is lakni, létezni, elég jól élni stb. kellett ahhoz, hogy megvalósíthassák önmagukat és segíthessenek másokat. Be kell építenünk a módszereinkbe és személyiségünkbe is az igét: »kérjetek és megadatik«, kopogtassatok. Biztonságot adjon a tudat, hogy jó dologra kérünk segítséget a többletből. Nehéz nekem, mert még segítséget sem tudok kérni erős szorongás nélkül, hogyan kívánjak bármit is a többletből? Egyetlen mankóm az, hogy közösségért tenném. Kiscsoportom szeretné, hogy induljanak férfiaknak szóló programok, ahol a fiúgyermekek tanulhassanak a férfiaktól… és párhuzamosan persze női program is legyen. Kívánjuk, hogy játékok mindig legyenek, még karaoke is. Továbbá indulhatna Háló-iskola. Mindenki tud valamit, és itt alkalma lenne továbbadni, akár online is, hasonlóan az imaórához. Szeretnénk, hogy legyen téma a konfliktusmegoldás, főleg a fiataloknak, de mindenkinek jól jöhet. Hálát adok Istennek, és köszönöm minden szervezőnek és segítségnek, hogy életemhez tartozik a Háló.”
A délutáni műhelymunkát Kerekes István János (becenevén Mókus) szervezetfejlesztő, tréner vezette. Nagy empátiával, odafigyeléssel vezette rá a hetvenfős csoportot a pénzhez való helyes viszonyuláshoz, a Hálóban megtalálható értékekre és az ezek közti összefüggésekre. A gyerekekkel és ifikkel a gyergyószentmiklósi Szabó Enikő „gyermekfelügyelő”, a tábor egyik szervezője foglalkozik évek óta, aki empatikus ráfigyeléssel, hozzáértéssel készül mindig lefoglalni a fiatalságot, amíg a szülők más helyen előadásokkal, kiscsoportokban vagy szabad beszélgetésekben töltődnek. Férjével, Szabó Lóránttal együtt az erdélyi Háló alapembereinek számítanak.
A szombat este fergeteges karaokepartival ért véget, amelyen teljesen felszabadult a társaság. A karaoke japán vegyülékszó, jelentése: „üres zenekar” (az oke az angol orchestra, ókeszutora rövidülése). Lényege, hogy egy zeneszámot az eredeti előadó helyett valaki más énekel. Öröm volt látni, ahogy a szorongás, szomorúság átalakul, együtt bulizik idős és fiatal. Jutalomként, ráadásként a Gelencén élő Ilyés Anita és férje, László által készített ropogós kürtőskalácsot kaptak.
A csíkszeredai Adorján Teréz számára ez a találkozó egy újabb felemelkedést és ajándékot jelentett. „Felemelkedés fizikailag a hegyre, még közelebb lenni az Istenhez, felemelkedés lélekben a találkozások, beszélgetések által. Ajándék, hogy eljuthattunk erre a csodás helyre, csodás emberekkel találkozni és lelkileg gazdagodva újból hazatérni, hogy egy következő útra legyen, ahonnan elindulni és további fizikai/lelki találkozásokban részt venni. Hála és áldás mindenkire!”
Parajdi Margit így élte meg a találkozót: „Az erdélyi, ezen belül a székely emberekről köztudott, hogy a jól bevált utakon járnak. Nehezen megy számukra a változtatás. De vannak mégis, akik képesek a megújulásra. Néhányan közülük eljöttek az erdélyi Háló-találkozóra is. Úgy éreztem, ha mi itt, a Kárpát-kanyarulatban képesek voltunk nevetni a hagyományos családi rendszerben felismert negatív mintákon, értékét felfedezni a pozitívumainak is, tudatosítva ezek jó és rossz hozadékait, akkor életképes, fejlődőképes nemzet vagyunk. Ha nyitottak tudtunk lenni a változásra, akkor hiszem, hogy jó hely a Háló közösség, ahol tanulhatunk egymástól, egymásról. Fejlődhetünk testi-lelki és mentális egészségünket illetően. Egy olyan találkozón vehettem részt, amelyre sokáig szívesen, örömmel emlékezem vissza, az újabb kínálkozó lehetőségekre várva. Hálás köszönet a szervezésért. Nemcsak a csodaszép helyért, jó emberekért, megélésekért, játékért (méta közösen a gyerekekkel), a kacagásért (karaoke éjjelig), a tornáért, az önismeretért, a tanulásért, a lelkigyakorlatért és imáért. Csodaszép, színes füzér. Ki-ki nyakláncára annyit fűzött, amennyit szeretett volna vagy épp megengedhetett magának.”
A brassói magyar szórványból érkező családok mindig értékes gyöngyszemei a Háló-találkozóknak. Magyari Gyöngyvér és férje, Levente az egyik legrégebbi hálósok, lányukkal, Tímeával együtt, aki az ificsoport erdélyi vezetője. A Kató család, Csaba és Katalin később csatlakoztak gyerekeikkel, Hunorral és Szabolccsal Négyfaluból, majd Katalin édesanyja sem akart lemaradni tőlük. Ragyogó szemmel, feltöltődve ment haza, hiszen a karaokepartin nemcsak énekelt, hanem táncolt is egy középkorú hölggyel. Ők a legszebb példái annak, hogy a Hálóban három generáció együtt is jól érezheti magát.
Rendkívüli év, rendkívüli helyzet, rendkívüli tábor
2020 olyan évként vonul be emlékezetünkbe, amikor a leggyakrabban használt szavak közé bekerült a koronavírus, a szájmaszk, a távolságtartás. Egy ilyen évben megtalálni a megoldást arra, hogy miként tudjuk a Háló legfontosabb alapelveit megvalósítani, úgy vélem komoly és megerőltető kihívásnak számít, számított. Emlékeztetőül a Háló küldetésnyilatkozatában szereplő három kulcsszó: találkozás, kapcsolat, közösség.
Nos, erre legyinthetnénk is egyet. Sőt, néhányan felhördülten mondhatnák, hogy mindez megvalósítható az online térben is. Igazuk is lenne, csakhogy a Hálóban fontos a személyesség is. Három hónapos karantén-tapasztalatunk e téren, éppen abban erősített meg, hogy a személyesség csakis azonos térben tartózkodó emberek között valósulhat meg igazi és elmélyült lelkületben. Együtt lenni, együtt imádkozni, együtt osztozni örömben és bánatban, együtt vigadozni, csakis személyes találkozásban lehetséges.
Ilyen előjelekkel, ilyen aggodalmakkal, ilyen feltételek mellett, szerveztük meg az idei Háló KaranTábort, amely egy újabb manapság divatos szóval élve, hibrid tábor volt. Mi erdélyiek fizikailag is együtt lehettünk. Együtt imádkoztunk, együtt kirándultunk, együtt zarándokoltunk, együtt étkeztünk és még sorolhatnám, hogy mi mindent tettünk közösen. Egy évvel ezelőtt, ezek a cselekedeteink természetesek voltak és nagyon ritkán ismertük fel bennük az igazi értéket. Most már úgy gondolom, hogy mindenki másként vélekedik mindezekről és mélyebb értelmet, értéket tulajdonít a személyes együttlétnek.
Erdélyi táborunk egybehangzó következtetése az volt, hogy mindaz, amit e személyes találkozás jelentett, semmilyen online felület nem tudja pótolni, helyettesíteni, megadni. Mégis a Kárpát-medenceiség érzését idén, csak ily módon tudtuk megélni. Örültünk egymás arcának, hangjának, a virtuális felületek segítségével, de hiányérzetünk maradt, hisz nem tudtuk rég nem látott ismerősünket megölelni, megpuszilni. Nem rázhattunk kezet délvidéki, kárpátaljai, felvidéki, magyarországi, partiumi hálós barátainkkal. Reményünk abból fakad, hogy jövőre majd együtt lehetünk Békés-Dánfokon és minden elmaradt ölelést, kézfogást, közösségi eseményt együtt élhetünk át, úgy, mint ahogy ezt az elmúlt 30 évben tettük.
Félelem nincs bennünk, csak bizakodás, remény és vágy.
Csobot Györgydeák Szabolcs
Az MTVA Élő egyház c. 2020.03.03.-i műsorából
A szeretet szabályozta szabadság
A Jóisten jókedvében teremtette a gyergyói tájat és embereket, gondoltam magamban, miközben Sepsiszentgyörgyről Gyergyószentmiklós irányába tartottunk február utolsó szombatjának hajnalán, a szökőnapon, hogy részt vegyünk a kerületi Háló találkozón. Miközben a csodálatos gyergyói tájat szemléltük, azon töprengtem, hogy a mai napra vajon milyen meglepetéseket tartogat számunkra a Jóisten…
Aránylag hamar sikerült megtalálni a Fogarassy Mihály püspökről elnevezett szakközépiskola impozáns épületét, amely régebben zárdaként működött a Szent Miklós templom mellett. A kedves fogadtatás és regisztrálás után a Glóri zenekar dicsőítő éneke és Pázmán Enikő imája segített ráhangolódni a napra, amelynek mottójául egy Lackfi János idézetet választottak: „a szeretet szabályozta szabadság/ irányítsa minél inkább napjaimat”. György Balázs atya meghatottan köszöntette a jelenlévőket abban a teremben, amely egykor a Páli Szent Vincés nővérek kápolnája volt, s ahol annyi imádság elhangzott. Mihai Zoltán Lajos atya elhozta az Oltáriszentséget, így az Úr Jézus jelenlétében zajlott a találkozó.
Szabó Lóránt bogozó bemutatta az idén 3o éves évfordulóját ünneplő Kárpát-medencei Hálót. Lóri a humorát most sem hagyta otthon, megnyugtatott, hogy a gyergyói hokicsapat legyőzte a brassói Koronát, úgyhogy semmi okunk a félelemre… Majd a lelkinap folytatásaként Pázmán Attila átéléssel ajándékozta meg a jelenlevőket a teljes Lackfi János verssel, amiből az idézetet választották.
Sajnos, a meghívott jezsuita előadó az utolsó percben lebetegedett, de a szervezőcsapat zseniálisan megoldotta a nehézséget egy kerekasztal-beszélgetéssel. Különböző korú, foglalkozású, hét személyt hívtak a színpadra különböző közösségekből, akikkel Sebestyén Ottó lelkiatya, a Háló erdélyi vezetője beszélgetett. Mélylélektani kérdéseket feszegetve beszélgettek a szeretet hétköznapi megéléséről, kezdve azzal, hogy ki vagyok én, hogyan határoznám meg magamat? Hogyan éljük meg kereszténységünket a hétköznapokban, tudunk-e érdek nélkül szeretni? De kitértek a szeretet különböző elferdüléseire is. Ottó hangsúlyozta az önismeret szükségességét, „mert ha nem ismerjük önmagunkat, akkor nehezen tudjuk megélni a szeretetet. A szeretet a saját felelősség felvállalásával folytatódik, mert ha nem vállaljuk fel a felelősséget, akkor gyermekded lelkek maradunk.” Mindenképpen nagyon tanulságos, léleképítő volt a kerekasztal beszélgetés, mert el lehetett gondolkodni a kérdéseken és a válaszokon. Nagyfokú bátorságot igényelt a résztvevők részéről felvállalni önmagukat és véleményüket közönség előtt.
A felvetett témakör kiscsoportokban folytatódott, ahol lehetőség adódott a személyes hozzászólásra és megosztásra. Minden Háló találkozó kiemelkedő fontosságú része a kiscsoportos megosztás és megbeszélés, ahol védettségben lévén megnyílnak az emberek és mernek megosztani önmaguk életéből olyan mélységeket és magasságokat, amit lehet máshol nem mernének elmondani. Én személy szerint nagyon sokat tanultam az idősebbektől, és mindig rácsodálkozom a Jóistenre, hogyan és miként érinti meg az embereket, hogyan működik az életünkben, ha hagyjuk…
A szeretet jelenléte megnyilvánult a finom és gazdag ebédben is, amelyet nagy szeretettel és hozzáértéssel készítettek a konyhán a székely asszonyok.
Az ebéd után következett a könyvbemutató. A Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Attila A második esély. Egy szívátültetés regénye című könyvét a gyergyói Bajna György újságíró, író mutatta be, majd a szerző felolvasott egy részt, amely a konfliktushelyzetről szólt.
Műhelymunkákkal folytatódott a lelkinap. A hét napjaihoz kötődve meg lehetett ismerni a különböző lelkiségeket, amelyek a plébániánián működnek az adott napon. Én a hétfőt választottam, így a Mécses közösség tevékenységébe nyertem betekintést, amelyről már nagyon sokat hallottam. A segítőnővérek segítségével működik és a szentignáci lelkiséghez kötődik.
A lelkinapra való rövid visszatekintés, kiértékelés után a Szent Miklós templomban szentmisével zárult a rendezvény. Rácsodálkoztam a templom szépségére, és örvendve vettem részre a mennyezeten az egyedi, Hiszekegy részleteit ábrázoló színes festményeket. A szentmise liturgiáját emelte a Glóri zenekar éneke, melynek hallatán az villant fel, hogy aki szépen énekel, az duplán imádkozik. György Balázs atya prédikációja is lélekből szólt a nagyböjti időben és a szeretet mindennapi megélésére buzdított.
A Búzakalász közösség jóvoltából gyermekfoglalkozás volt az óvodásoknak és kisiskolásoknak, így a szülők nyugodtan vehettek részt a felnőtteknek szóló programokon. Új kezdeményezés volt, hogy a 10-16 éves korosztálynak is szerveztek programot a hálósok. És az ifisek is színvonalas beszélgetésnek örvendhettek a kerületi lelkinapon.
Köszönet és hála a Jóistennek a szép időért, a sok kegyelemért, amiben mindenkit részesített és a szervezőknek az odaadó, lelkes munkájukért. Bárcsak a szeretet szabályozta szabadság irányítaná mindennapjainkat!
A gyergyói kerületi lelkinapról a nagyvilág is értesülhetett a magyarországi M1 tévécsatorna március 3-i Élő egyház rovatában.
Józsa Zsuzsanna
