Az előző évek tavaszain már pusztán a tábor gondolatától is mindannyian teljesen felvillanyozódtunk. Alig vártuk, hogy újra felcsendüljenek a tábori énekek, megkapjuk a kiscsoportunkat, jöjjenek a vetélkedők, az éjszakába nyúló beszélgetések, a harmonika-írás, és minden, amitől a Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor (a.k.a. kistábor) Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor lesz. Idén tavasszal viszont a kedves emlékek mellett helyet kapott a nagy adag aggodalom is, hisz akkor még senki sem tudhatta, hogy lesz-e lehetőségünk bármilyen formában megtartani a tábort.
Emlékszem, amikor Konrád Csongi megemlítette, hogy akár ha napközis formában is, de meg lesz tartva a tábor, megcsillant bennem a remény, hogy talán még sem lesz ez egy elpazarolt nyár. Végül július 20–24. között került megrendezésre a 26. Hálós Szentjánosbogár Gyermektábor, a nagyváradi püspöki palota kertjében, ahova nulladiktól nyolcadikig szeretettel vártunk minden gyereket. A résztvevőket korosztály szerinti csoportokba osztottuk, mindeniket két-három önkéntes csoportvezető irányította. A hét fő témája a természet lett, amihez a minket körülvevő sok növény remekül megadta a hangulatot.
Amikor 20-án, hétfőn megkezdődött a tábor… Azaz mégsem. Nekünk, csoportvezetőknek a tábor közel sem ezen a hétfőn kezdődött. Mi már előző héten szorgosan készültünk, pakoltuk a kellékeket, megbeszéléseket tartottunk a programblokkokat illetően, csapatjátékokat keresgéltünk, zenés próbákat tartottunk, és igyekeztünk lelkiekben is ráhangolódni a táborra, valamint megérteni azt a felelősséget, ami azzal jár, hogy 6-8 gyerekre vigyázunk egy hét minden napján. Mindezek ellenére, 20-án reggel, elmondhatatlan izgalommal vártuk, hogy végre megláthassuk, kikből is fog összeállni az a csoport, akikkel a hetünket fogjuk tölteni, hogy a felsorolt nevekből végre valódi emberarcok legyenek.
Az érkezést követően Szabó Ervin plébános által celebrált szentmisével hivatalosan is kezdetét vette az idei kistábor. A frissen megalakult kiscsoportok megkezdték a közös munkát, először ismerkedtek, majd csapatnevet választottak, zászlót készítettek, indulót írtak, a napi témáról is beszélgettek. Az ebédet a Szent László Líceum udvarán fogyasztottuk el, ahol a délután folyamán sor került még egy csapatok közti sportvetélkedőre is. Másnap a száldobágyi dombok közé kirándultunk. Itt a délelőttöt szintén misével indítottuk, amelyet Tóth Attila Levente plébános tartott nekünk. Egy kis táboros énekelgetés után a csapatok útnak indultak az akadályversenyre, ahol a vezetőik nélkül kellett végigmenniük egy kijelölt útvonalon, különböző feladatokat teljesítve. A jól megérdemelt ebédet pedig játékok és kiscsoportos beszélgetések követték.
Szerdán délelőtt szembesültünk azzal, hogy bizony mindannyiunkat megpirított egy cseppet a nap, de ez nem szeghette kedvünket a további játékoktól, beszélgetésektől. Az ebédet szintén az iskolában fogyasztottuk el, majd azt követően kézműves foglalkozásokat tartottunk. A gyerekek a batikolástól kezdve a gyertyaöntésen át a karkötőfonásig mindent kipróbálhattak, sőt volt néhány szülő, aki szintén becsatlakozott. A csütörtök volt a strandolós napunk. Először elsétáltunk a kráterig, aztán az erdőn keresztül eljutottunk a várva várt strandra. Amilyen „szerencsénk volt”, természetesen ez volt az egyetlen nap, amikor esett az eső, de sebaj, a víz ért fentről és lentről is.
A hét hamar elszaladt, pénteken már búcsúznunk kellett. A záró mise előtt, amelyet Böcskei László megyés püspök celebrált, már kezdődtek a buzgó ígéretek, „Én mindenképp jövök jövőre is”, a kérdések, mint a „De ugye jövőre is te leszel a csoportvezetőm”, és a keserédes búcsú-ölelések. Bár az idei tábor határozottan eltért az előzőektől, egy percre sem bántam meg, hogy részt vettem benne. Remek volt az önkéntes csapat, aranyosak a gyerekek, jók a programok, felejthetetlenek az élmények. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy most megint egy teljes évet kell várnom, amíg újra részem lehet ebben a csodában, amit mi kistábornak hívunk.
Szabó Kincső
Június 14.-én hosszú idő elteltével a Partiumi Háló Egyesület tagjai ismét együtt ünnepelhették a vasárnapi szentmisét hegyközszáldobágyi tó közelében. Délután kettőkor elindultak az ki autókkal, ki biciklivel a szabadtéri szentmise helyszínére. Az alig 15 perces út bizony próbára tette az autók motorát, a sofőrök türelmét és az utasok idegeit, de annál nagyobb volt a megérkezés öröme. Az oltárépítés és a pokrócok leterítése után kezdődhetett is a szentmise, amit Tóth Attila Levente atya celebrált. A kellemes, családias hangulat megteremtéséhez hozzájárult a hálós fiatalok zenei szolgálata, a csodálatos kilátás és a gyönyörű (viszont perzselő) napsütés, ami elől a bozót és az esernyők árnyékába rejtőztek a résztvevők. A jó hangulatot megőrizve a nagyobbak beszélgetéssel, a kisebbek pedig szaladgálással és cseresznyeevéssel (és dobálással) töltötték a fennmaradt az időt. Végül kicsit megpirult vállakkal, de vidáman mindenki hazaindult.
Külhoni magyar ismerőseink, barátaink felhívására buzdít a Háló
Összetartozunk, számon tartalak, felhívlak!
Kerek 100 éve történt! Nem felejtünk, de mit tehetünk?
A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket!
Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket.
A határtalan szeretet hangján fonjuk be a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat és nemzettársainkat.
Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat!
"...míg magyar szóra magyar szó felel!"
Kezdeményezésünkhöz a közösségi oldalunkon is csatlakozhat: https://www.facebook.com/events/2908764159191479/
Hívjon meg és hívjon fel másokat!
Nagy örömmel vesszünk minden megosztást, meghívást, a sajtóban való híradást,
valamint más civil szervezetek csatlakozását, együttműködését (ezek nevét közzétesszük)
Várjuk a visszajelzéseket, élményeket a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. drótposta címen, vagy a fenti esemény megjegyzés rovatában.
A katolikus Háló mozgalom több, mint 30 éve épít határokon átívelő, magyar-magyar közösségi kapcsolatokat a Kárpát-medencében, ökumenikus szellemiségben. (https://halo.hu)
Csatlakozó szervezetek:
Budapesti Székely Kör, Virrantó játszóbusz, Hetvenkét Tanítvány Mozgalom, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Magyarországi Hit és Fény Közösségek, VMDK Szegedi Tagozata
2011.06.04. A délvidéki Háló sátora Adán, az "Örvendj népem" keresztény fesztiválon
Médiamegjelenések:
Szemlélek értékmagazin, Szemlélek FB, Nagybánya.ro, Magyar Kurir Katolikus Hírportál, Magyar Kurir FB, Külhoni Magyarok hírportál, Külhoni Magyarok FB, Heti Új Szó Temesvár, Keresztény Élet, Magyar Fórum Online, Nyugat-Bácska Portál, Hét Nap Online (Szabadka), Háromszék napilap nyomtatásban (2020.05.28, 06.02.), Háromszék online, Nagybecskereki Borona FB, Kárpátinfo.net, Kárpátalja.ma, Vasárnap.hu, Vasárnap.hu FB, Szabad Magyar Szó (Zenta), Szabad magyar Szó FB,
Magyar Katolikus Rádió 2020.06.01. 9:00 Akvarell (Sz.: Fazekas Gyöngyvér) - Schön György
Magyar Katolikus Rádió 2020.06.05. 17:30 Délutáni találkozások (R.: Sallai Éva) - Szeibert András
Az MTVA Élő egyház c. 2020.03.03.-i műsorából
A szeretet szabályozta szabadság
A Jóisten jókedvében teremtette a gyergyói tájat és embereket, gondoltam magamban, miközben Sepsiszentgyörgyről Gyergyószentmiklós irányába tartottunk február utolsó szombatjának hajnalán, a szökőnapon, hogy részt vegyünk a kerületi Háló találkozón. Miközben a csodálatos gyergyói tájat szemléltük, azon töprengtem, hogy a mai napra vajon milyen meglepetéseket tartogat számunkra a Jóisten…
Aránylag hamar sikerült megtalálni a Fogarassy Mihály püspökről elnevezett szakközépiskola impozáns épületét, amely régebben zárdaként működött a Szent Miklós templom mellett. A kedves fogadtatás és regisztrálás után a Glóri zenekar dicsőítő éneke és Pázmán Enikő imája segített ráhangolódni a napra, amelynek mottójául egy Lackfi János idézetet választottak: „a szeretet szabályozta szabadság/ irányítsa minél inkább napjaimat”. György Balázs atya meghatottan köszöntette a jelenlévőket abban a teremben, amely egykor a Páli Szent Vincés nővérek kápolnája volt, s ahol annyi imádság elhangzott. Mihai Zoltán Lajos atya elhozta az Oltáriszentséget, így az Úr Jézus jelenlétében zajlott a találkozó.
Szabó Lóránt bogozó bemutatta az idén 3o éves évfordulóját ünneplő Kárpát-medencei Hálót. Lóri a humorát most sem hagyta otthon, megnyugtatott, hogy a gyergyói hokicsapat legyőzte a brassói Koronát, úgyhogy semmi okunk a félelemre… Majd a lelkinap folytatásaként Pázmán Attila átéléssel ajándékozta meg a jelenlevőket a teljes Lackfi János verssel, amiből az idézetet választották.
Sajnos, a meghívott jezsuita előadó az utolsó percben lebetegedett, de a szervezőcsapat zseniálisan megoldotta a nehézséget egy kerekasztal-beszélgetéssel. Különböző korú, foglalkozású, hét személyt hívtak a színpadra különböző közösségekből, akikkel Sebestyén Ottó lelkiatya, a Háló erdélyi vezetője beszélgetett. Mélylélektani kérdéseket feszegetve beszélgettek a szeretet hétköznapi megéléséről, kezdve azzal, hogy ki vagyok én, hogyan határoznám meg magamat? Hogyan éljük meg kereszténységünket a hétköznapokban, tudunk-e érdek nélkül szeretni? De kitértek a szeretet különböző elferdüléseire is. Ottó hangsúlyozta az önismeret szükségességét, „mert ha nem ismerjük önmagunkat, akkor nehezen tudjuk megélni a szeretetet. A szeretet a saját felelősség felvállalásával folytatódik, mert ha nem vállaljuk fel a felelősséget, akkor gyermekded lelkek maradunk.” Mindenképpen nagyon tanulságos, léleképítő volt a kerekasztal beszélgetés, mert el lehetett gondolkodni a kérdéseken és a válaszokon. Nagyfokú bátorságot igényelt a résztvevők részéről felvállalni önmagukat és véleményüket közönség előtt.
A felvetett témakör kiscsoportokban folytatódott, ahol lehetőség adódott a személyes hozzászólásra és megosztásra. Minden Háló találkozó kiemelkedő fontosságú része a kiscsoportos megosztás és megbeszélés, ahol védettségben lévén megnyílnak az emberek és mernek megosztani önmaguk életéből olyan mélységeket és magasságokat, amit lehet máshol nem mernének elmondani. Én személy szerint nagyon sokat tanultam az idősebbektől, és mindig rácsodálkozom a Jóistenre, hogyan és miként érinti meg az embereket, hogyan működik az életünkben, ha hagyjuk…
A szeretet jelenléte megnyilvánult a finom és gazdag ebédben is, amelyet nagy szeretettel és hozzáértéssel készítettek a konyhán a székely asszonyok.
Az ebéd után következett a könyvbemutató. A Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Attila A második esély. Egy szívátültetés regénye című könyvét a gyergyói Bajna György újságíró, író mutatta be, majd a szerző felolvasott egy részt, amely a konfliktushelyzetről szólt.
Műhelymunkákkal folytatódott a lelkinap. A hét napjaihoz kötődve meg lehetett ismerni a különböző lelkiségeket, amelyek a plébániánián működnek az adott napon. Én a hétfőt választottam, így a Mécses közösség tevékenységébe nyertem betekintést, amelyről már nagyon sokat hallottam. A segítőnővérek segítségével működik és a szentignáci lelkiséghez kötődik.
A lelkinapra való rövid visszatekintés, kiértékelés után a Szent Miklós templomban szentmisével zárult a rendezvény. Rácsodálkoztam a templom szépségére, és örvendve vettem részre a mennyezeten az egyedi, Hiszekegy részleteit ábrázoló színes festményeket. A szentmise liturgiáját emelte a Glóri zenekar éneke, melynek hallatán az villant fel, hogy aki szépen énekel, az duplán imádkozik. György Balázs atya prédikációja is lélekből szólt a nagyböjti időben és a szeretet mindennapi megélésére buzdított.
A Búzakalász közösség jóvoltából gyermekfoglalkozás volt az óvodásoknak és kisiskolásoknak, így a szülők nyugodtan vehettek részt a felnőtteknek szóló programokon. Új kezdeményezés volt, hogy a 10-16 éves korosztálynak is szerveztek programot a hálósok. És az ifisek is színvonalas beszélgetésnek örvendhettek a kerületi lelkinapon.
Köszönet és hála a Jóistennek a szép időért, a sok kegyelemért, amiben mindenkit részesített és a szervezőknek az odaadó, lelkes munkájukért. Bárcsak a szeretet szabályozta szabadság irányítaná mindennapjainkat!
A gyergyói kerületi lelkinapról a nagyvilág is értesülhetett a magyarországi M1 tévécsatorna március 3-i Élő egyház rovatában.
Józsa Zsuzsanna
Február 21-e és 23-a között Budapesten kibővített vezetőségi találkozót szervezett a Háló Közösség. Schön Bálint közvetítése által, és Halmai Tibor együttműködésével volt szerencsém nekem is részt vennem ezen az eseményen.
A mozgalommal tavaly ismerkedtem meg, amikor részt vehettem egy általam régóta vágyott ifjúsági Háló-találkozón Zentán. A régebbi tagokkal könnyen és viszonylag gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A közösséget nagyon befogadónak ismertem meg a tagjai által. Áprilisban már a szervezésbe is be tudtam kapcsolódni a Maradéki Találkozó alkalmával. Ezeken a pozitív tapasztalatokon felbátorodva idén is szívesen veszek részt a Háló mozgalom életében.
A kibővített vezetőségi találkozó nagyon jó lehetőségnek bizonyult, hogy megismerjem a harminc éve működő Hálóban szorgosan munkálkodó, olykor láthatatlan személyeket, új kapcsolatokra tegyek szert az egész Kárpát-medence területéről. Beláttam a szervezet életét biztosító munka folyamatába, tapasztalatokat szereztem, tanultam a tőlem idősebb generációk képviselőitől. Ugyanakkor lehetőséget kaptam, és kaptunk még sokan fiatal társaimmal együtt, hogy megosszuk gondolatainkat, nézeteinket, egy-egy fontos, az egész közösség életét érintő kérdésben. Alkalom nyílt, hogy részt vegyünk az előttünk álló év Kárpát-medencei Hálós programjainak, projektjeinek megtervezésében, lebonyolításában, alakításában.
A Háló egy több korosztály képviselőit felölelő keresztény értékrendet valló közösség, ahol megtanulhatjuk azt, hogyan tudjuk egymást kiegészíteni a generációs különbségek ellenére is. Számomra ezt a tapasztalatot adta a hétvége a jó hangulat, az új ismerősök és az egymással eltöltött minőségi idő mellett.
Hovanyec Judit beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
A Háló Egyesület harmincadik évfordulója alkalmából Budapesten, a szervezet belvárosi közösségi központjában, az S4-ben rendezett február 21-ei ünnepségen élményt akartak adni a szervezők. Emelkedett hangú beszédek is elhangzottak, a legerősebb hatással rám mégis a nyitó népdalblokk volt, mert annyira koncentráltan adta át, mi az, amit ez a mozgalom már évtizedek óta tesz és óhajt.
Szeibert András alapító bevezető szavainak is az volt a legfontosabb célja, hogy a produkciót bejelentse, és Navratil Andreát, Bodza Klára tanítványát, a népművészet ifjú mesterét a mikrofonhoz szólítsa. Andrea pedig maga mellé hívott még valakit: mesterét, Hideg Anna nénit Ördöngösfüzesről, hogy legyen a közös éneklés és zenélés elindítója – ez az „embertől emberig, lélektől lélekig” gesztus is jól jellemezte a Háló eszményeit. Anna néni elmondta, egész éjszaka nem aludt, annyira izgult e mai szereplés, találkozás miatt. Majd olyan energiával énekelte végig az összeállítás mintegy tíz percét, mintha a fáradtsága, kialvatlansága csak mesebeszéd lett volna.
Aztán Thuróczy György, egy másik alapító tag következett, és elmesélte, mekkora – a Háló későbbi történetére nézve is meghatározó – hatással voltak rá Roger Schütz 1983-as taizéi szavai, amelyekkel más közösségek felkutatására és a velük való kapcsolatépítésre lelkesített. Pedig hol volt akkor még a világháló és a hálózatelmélet! A közösségi lelkiség, a kapcsolati háló erejét azonban már akkor is felismerték.
Találkozás, kapcsolat, közösség – ezek a Háló alapfogalmai. Az alapítók az „otthonegyház” építői akartak lenni, ahová mindenki úgy megy, mintha hazamenne. A kereszténység közösségi arcát akarták megmutatni, méghozzá egy olyan közösségét, amely nemcsak a fiataloké, nemcsak az értelmiségieké vagy a városiaké, hanem válogatás nélkül nyitva áll mindenki – minden korosztály, mindenféle társadalmi helyzetű és a Kárpát-medence, sőt a világ bármely pontján élő ember – előtt; mert tagjai hisznek abban, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek Jézus nevében, ő ott lesz köztük.
Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) közigazgatási államtitkára a határon túli magyarok összefogásán is túllendülve Közép-Európa népei együttműködésének fontosságát hangsúlyozta, és azt ecsetelte, mennyire sokszínű a Háló – a cigánypasztorációtól a drogmegelőzésen át a családsegítésig terjedő – tevékenysége, azon túl, hogy a morális, szellemi és lelki megújulás előmozdítója próbál lenni itthon is, a határokon túl is.
Orosz István görögkatolikus lelkész, máriapócsi kegyhelyigazgató Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök üdvözletét hozta, majd a kereszténységről mint életformáról, a keresztény közösség eucharisztikus mivoltáról, a „Kárpát-medenceiségről”, az áldozatkészségről, és arról beszélt, hogy mindenki örüljön, akit az Úr használ, például a Háló céljai érdekében. Legyünk az a sár Jézus ujján, amellyel a vak látását visszaadta, tette hozzá.
Ezután megint népdalokat hallgattunk, amelyeket előadójuk személye különösen érdekessé tett. Bozzay Zina, az énekes ugyanis az USA-ban született, és az anyanyelve sem a magyar, hanem az angol. Ma mégis magyar népdalkör vezetője az S4-ben. Gyönyörűen, autentikusan interpretálja a dalokat, és ezt csak fokozza az a sajátos íze az előadásmódjának, amely mintha azt üzenné: az ő éneke „fordítás”: ámulattal-csodálattal való közvetítése valaminek, ami magával ragadta.
Burány Ildi délvidéki önkéntes rövid megszólalásában arról töprengett, hogyan (nehezen) lehet mérni, hogy mennyire hatékony a Hálóban dolgozók munkája. Aztán egy megható példával világította meg, milyen jelei lehetnek ennek mégis. Kedves barátnője, aki rossz családi háttere miatt meg volt győződve arról, hogy semmiképpen nem akar gyereket, családot, egy Háló-tábor után azt mondta neki: „Az után, amit itt láttam-tapasztaltam, már akarok.” Ildi tanúságtétele egy egyszerű, de mélyről jövő mondattal zárult: „Nem tudom, hogyan csináljuk, de jól csináljuk.”
Pánczél Károly országgyűlési képviselő, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke főként az anyaországnak a határon túl élő magyarokért viselt felelősségét hangsúlyozta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy 2020 nem gyászév, hanem a nemzeti összetartozás éve kell hogy legyen.
Pázmán Attila gyergyói Háló-önkéntes egy képet, Dürer A háromkirályok imádását vetítette a falra, és arról elmélkedett. A festménynek Jézus és Mária van a középpontjában, a királyok ajándékokat adnak át nekik. Mi is ajándékokat viszünk elé, amelyeket az Isten megáld, aztán visszaküld velük a közösségeinkbe, tárta fel a képnek a Háló-közösségekre vonatkozó értelmét Attila.
Zárásként Szeibert András a Háló megújult lapjából – a legújabb számból, amely az első színes borítós – felolvasta Kovács Ivett versét arról, hogy mi az ő számára a Háló. A válasz: Otthon. Mosoly. Csend a zűrzavarban. Menedék. Ölelés. Család.
Kiss Péter beszámolója a Magyar Kuríron >>
Martinek Imre írása a hetnap.rs portálon >>
Martinek Imre fotói
Az ünnep alkalmából több interjú készült hálósokkal
A vasarnap.hu interjúja a Háló elnökével és feleségével >>
A BonumTV interjúja Thuróczy György és Puchard Zoltán Háló alapítókkal >>
A BonumTV interjúja Szeibert András Háló alapítóval (ez az interjú még 2019-ben készült) >>
A születésnapon beszédet mondó Pánczél Károly országgyűlési képviselő fb bejegyzése >>
A BonumTV interjúja a Pázmán házaspárral >>
A Kiss Péternek a Magyar Kuríron megjelent írását átvette többek között a nyirgorkat.hu is >>
Ilyen volt a Háló lapjának, a Tarsolynak az első száma 30 évvel ezelőtt
A muzslyai Emmausz kollégium volt a helyszíne a kétnapos, délvidéki régiós, ifjúsági Háló-találkozónak, amelyre ugyan érkeztek fiatalok Romániából, Magyarországról is, de legtöbben mégis Vajdaságból jöttek, annak minden területéről.
Két előadó is érkezett a találkozóra, mégpedig dr. Szöllősi Tibor atya, Budiszava, Káty, Kabol plébániai kormányzója, valamint Szilágyi Zoltán református lelkész, aki Erdélyből, Kőhalomról érkezett, de nemrégen ebben a régióban szolgált.
Szöllősy Tibor atya az Istengyermekség öröméről értekezett, arról, hogy milyen nagy kincs van a birtokunkban, hogy Isten gyermekei lehetünk a keresztség folytán, és ennek a felfedezéséről beszélt a fiataloknak az előadásában.
Szilágyi Zoltán lelkész pedig az élő hitről, az élő szolgálat fontosságáról értekezett, arról, hogy ne csak a múlt vagy a jövő legyen az életben a fontos, hanem a jelen is. Továbbá a mindennapi szolgálatról is beszélt, amely azt is magába foglalja, mennyire fontos a közösségben, hogy figyeljünk egymásra.
A találkozó ökumenikus szellemiségben zajlott, a fiatalok istentiszteleten és szentmisén is részt vettek, hasznos műhelymunkákon gazdagíthatták tudásukat, továbbá voltak kiscsoportos beszélgetések is.
A felnőttekkel való közös programokról pedig a tegnap lezajlott Háló bogozói és segítőik találkozóján egyeztették elképzeléseiket, hiszen a jövő évben is lesznek közös programok, de természetesen a fiatalok részére még több megmozdulást biztosít majd a Háló közösség, illetve szerveznek maguknak a fiatalok.
Kónya-Kovács Ottilia
Kónya-Kovács Ottilia beszámolója a VajdaságMa hírportálon >>
Egyéni és közösségi karizmáink címmel szervezte meg a 30 éves Kárpát-medencei Háló mozgalom a muzslyai Emmausz Kollégiumban az első Délvidéki Háló Ifi Találkozót november 30. és december 1. között. A hétvégére több mint negyven fiatal érkezett Délvidék különböző településeiről, valamint egy testvérpár Erdélyből.
CserkészjátékTűzrőlpattant menyecskékIsmerkedésKiscsoportos beszélgetés
A szervező csapat gazdag programot állított össze, nagy hangsúlyt fektetve az ökumenikus jellegre, lehetőséget teremtve az összetartozás és az istengyermekségükből fakadó közösség megélésére. Szombaton az egyéni karizmák, az egyén Istennel való kapcsolata, az önismereti kérdések kerültek előtérbe. A megnyitót követően Szilágyi Zoltán, kőhalmi református lelkipásztor, valamint Szöllősi Tibor atya lendületes előadásaira került sor. Előbbi az élő hitben való munkálkodásra, szolgálatkészségre buzdította a résztvevőket, míg utóbbi az istengyermekség csodájáról beszélt. Mindketten kiemelték: az egyes keresztény felekezetek istenbe vetett hite sokkal erősebb a széthúzó dogmatikai különbségeknél.
Ebéd után egy bensőséges istentisztelet következett, majd a résztvevők kiscsoportokban beszélhették meg a délelőtti előadásokkal kapcsolatos érzéseiket, személyes tapasztalataikat. Helyet kapott a saját talentumok azonosítása és ennek képeken keresztül való kifejezése. Ezt követően a résztvevők tovább mélyülhettek az önismereti kérdésekben, gyakorolhatták a szemlélődő imamódot vagy a reformációval ismerkedhettek meg alaposabban műhelymunka keretében. A lelki töltődést szolgáló programok lezárásaként Taizé-i imaórára került sor Mezei Szimóna vezetésével. Este pedig, ahogy az a fiatalokhoz illik, egy táncház zárta a napot, melyet egy sepsiszentgyörgyi testvérpár, Tímár Kincső és Csenge irányított.
A vasárnap a közösségi karizmákról szólt lévén, hogy a Háló olyan fiatalokat is hív találkozóira, közös gondolkodásra, egymástól való tanulásra, akik más keresztény és ifjúsági szervezeteknek is tagjai. Így cserkészek, a Fáklya Keresztény Ifjúsági Egyesület tagjai és a Jézus Barát Gyalogtúra szervezői meséltek mozgalmi és egyéni küldetéseikről, istenélményeikről, illetve szó esett más sikeres kezdeményezésekről is, mint például a KözösPont vagy a 72 óra kompromisszum nélkül. A bemutatókból persze nem hiányozhattak a játékok sem. Majd szentmisén fordulhattunk a teremtőhöz a muzslyai hívekkel együtt a Mária Szent Neve templomban. Egymás hitének megismerését szolgálta a misét követő felekezeti kukucskáló nevű programpont, melynek keretében a résztvevők egymás szertartásairól, szokásairól, dogmáiról érdeklődhettek. A találkozót, Schön Bálint, a hétvége egyik szervezője és Halmai Tibor, s Délvidéki Háló Egyesület vezetője zárta arra buzdítva a résztvevőket, hogy mindazt, amit e röpke két nap alatt megéltek otthoni közösségeikben is kamatoztassák.
Gáspár Barra Szilárd
Gáspár Barra Szilárd Petöfi-ösztöndíjas írása a Petöfiprogram.hu-n >>
A találkozón körülbelül 40 fiatal vett részt, Délvidék majd egy tucat különböző településéről, ketten Erdélyből, többen Szegedről, Budapestről. A szombati napon elsősorban az egyéni karizmáinkra figyeltünk, és az Istennel való kapcsolatot, az önismeretben való elmélyülést kerestük, hogy minden közösségi „jó ügyünk”, szolgálatunk ezekhez kapcsolódhasson, hogy felfedezhessük, valójában mindez Tőle ered.
Az önfeledt ismerkedős játékokat követően, a délelőttöt két fiatal és fiatalos előadónk nyitotta meg. Előbb Szilágyi Zoltán lelkész, Kőhalomról (Erdély), aki korábban itt a vajdasági Hertelendyfalván szolgált; majd Dr. Szöllősi Tibor atya Tiszakálmánfalváról szólt hozzánk. A lelkész úr frappáns történetekkel és humorral fűszerezett előadásmódja, nemhogy elálmosítottak, hanem éppen élénkké és nyitottá tettek bennünket. Azt hiszem, nagy bátorságot is kaptunk ahhoz, hogy a Lélek erejéből szolgálhassunk a mindennapokban. Tibor atya az istengyermekség köré építette üzenetét, előadásában saját bensőséges istenkapcsolatáról is beszélve. Mondatai által mélyen átélhettük felekezeti különbözőségeinkkel együtt, hogy egymásnak testvérei vagyunk.
Ebéd után, a lelkész úr rendhagyó, formalitásokat szándékosan kerülő, nagyon személyes hangvételű istentiszteletet vezetett, ahol így mindenki az otthonosság érzésével kereshette a kapcsolatot az Úrral. A liturgia alatt mindannyiunk által ismert dalokkal fordultunk a Teremtőhöz.
A hihetetlen mennyiségű lelki és szellemi muníció begyűjtése után, a találkozóink legfontosabb része, a kiscsoport beszélgetések következtek. Itt egy kis létszámú, bensőséges körben, a felkészült kiscsoport vezetők segítségével, őszintén és személyes módon beszélhettünk az előadásról és önmagunkról. Kerestük, mi az, ami engem megfogott, és mi az a fő üzenet, ami most igazán nekem szólt. Tudatosítottuk egyéni karizmánkat és kerestük annak képi kifejezését. Már kissé fáradtan, de elszántan mentük bele a műhelymunkákba, ahol szabadon választhattunk a három téma közül: önismeret, szemlélődő imamód és a reformáció. Az elsőt Szöllősi Róbert, a másodikat Schön Bálint, a harmadikat Halász Dániel maradéki református lelkész vezette. Mindhárom egyszerre hatott érzéseinkre és értelmünkre, gazdagította lelkünket.
A lelki program zárásaként, az Istennel való csendes, személyes együttlét következett. Taizéi dalok segítettek ebben, melyet a muzslyai Mezei Szimóna és a kúlai Fenyves Petronella vezetésével énekeltünk, közösen. Átelmélkedve a nap történéseit, kerestük az Úr személyes mondanivalóját számunkra. Az estét a sepsiszentgyörgyi Timár leányok által vezetett táncházzal folytattuk. Ők amolyan igazi tüzes, székely fehérnépek. Vagány stílusuknak hála, egyszerű lépésekből álló ropogós táncolás és erős jókedvünk kerekedett, nagy csujogatásokkal, őszinte felszabadultsággal. Mókás közösségi táncokkal zártuk az estét.
Vasárnap a közösségi karizmáinkon volt a hangsúly. Fontos szerep jutott a tágabb értelemben vett közösséggel való imádságnak. A napot zsolozsmával, reggeli dicsérettel kezdtük. Habár a katolikus egyház hivatalos imája ez, de mivel főként zsoltárokból áll, nem csak hogy reformáció előtti eredetű, de maga Krisztus és az ószövetségi próféták egy része is mondta ezen imákat, így bekapcsolódtunk egy több ezer éves közösségi hagyományba. Néhány órával később, advent első vasárnapján, szentmisében fordulhattunk a Teremtőhöz, a muzslyai hívekkel együtt a Mária Szent Neve templomban.
Talán legerősebb közösségi hovatartozásunk mindnyájunknak a felekezeti. Ezért, hogy egymás hitéből gazdagodhassunk, felekezeti kukucskálót tartottunk, melynek keretében a másik szertartásairól, szokásairól, dogmáiról érdeklődhettünk egy őszinte kerekasztal beszélgetésben.
A Háló mindig olyanokat is hív találkozóira és ezáltal közös gondolkodásra, egymástól való tanulásra, akik nem csak gyülekezetüknek, egyházközségüknek, hanem nagyobb léptékű lelkiségi közösségnek, keresztény ifjúsági szervezeteknek is aktív tagjai. A cserkészet, és a délvidéki Fáklya Keresztény Ifjúsági Egyesület, továbbá a Jézus Barát Gyalogtúra aktív tagjai meséltek mozgalmi és egyéni küldetéseikről, istenélményeikről és arról, hogy a közösség és szolgálat hogyan ajándékozza meg őket. Végül két olyan fontos ökumenikus kezdeményezést mutattam be, melyeket a budapesti Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervez: a KözösPont fesztivál missziót és a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akciót. Ez utóbbi keretén belül idén három projekt is létrejött itt a Délvidéken (Csantavér, Zenta, Maradék). A találkozót Halmai Tibor, a Délvidéki Háló Egyesület vezetője zárta, aki muzslyaiként, házigazdaként nagy örömmel köszöntött minket, és arra bátorított, hogy válasszuk mindenkor a közösségi életformát. Négy hónap múlva bizonyára a legtöbbekkel (és persze újakkal) biztosan folytatjuk, hiszen reményeink szerint Szabadkán szervezzük meg a XIII. Kárpát-medencei Ifjúsági Háló-találkozót, melynek erős hívószava lesz az ökumené!
Schön Bálint
Schön Bálint írása a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján fotókkal >>
A Kárpátaljai Háló Egyesület tagjai hagyományos lelkigyakorlatuk keretében találkoztak egymással november 15 és 17 között Nagyszőlősön, a ferences kolostorban. A hétvége rendkívüli családias hangulatát tovább fokozta előadónk – Bán Zsolt Jónás atya részvétele, aki kárpátaljai szolgálata során szoros kapcsolatot épített ki egyesületünkkel és annak tagjaival.
Lelkigyakorlatunk és Jónás atya előadásának témája: „Az Isten fia szegénnyé lett értetek”. A pénteki nap bevezető Jónás atya bevezető gondolatait a egy imádságos est követte, amely közben ki-ki elvégezhette szentgyónását vagy lelkibeszélgetését.
A lelkigyakorlat másnapján Jónás atya 3 elmélkedésben fejtette ki Isten-kapcsolatunk fejlődését, annak emelkedőit és az oly sokszor előforduló bukásait. A délután játékkal, beszélgetésekkel telt. A tartalmas együtt töltött nap Szentmisével zárult a kolostor kápolnájában Jónás atya celebrálásával, majd közösen megnéztük „A sziget” c. filmet.
Köszönjük szépen Jónás atyának, hogy megtisztelt bennünket, valamint felemelő gondolatait, minden kedves résztvevőnek, továbbá a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, akik támogatásukkal hozzájárultak programunk lebonyolításához!
„A holnap lapjain nincsenek foltok” (Grady B. Wilson) mottóval, Hova tovább? címmel szerveztek Partiumi Háló Ifi Találkozót Nagyváradon november 15. és 17. között, melynek fő helyszínéül a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum szolgált.
A meghívott tizenöt előadóval együtt közel százan vettek részt az elmúlt hétvégén Nagyváradon zajlott Partiumi Háló Ifi Találkozón, melyre nem csupán a környékről, hanem tulajdonképpen egész Erdélyből, a Délvidékről és Magyarországról is jöttek érdeklődők, a 14-25 éves korosztályhoz tartozóak, olyan településekről, mint például Marosvásárhely, Déva, Temesvár vagy Százhalombatta. A fő cél ezúttal is az volt, hogy összehozzák a fiatalokat, irányt mutassak nekik, jobb rálátást nyújtsanak számukra bizonyos dolgokra az életükben, és segítséget adjanak ahhoz, hogy lehetőleg jobb döntéseket hozzanak.
A nyitóünnepséget péntek este tartották a Szent László Líceum dísztermében, ahol ifj. Jakab Ferenc főszervező köszöntötte az addig megérkezetteket. Konrád Katalin, a Partiumi Háló Egyesület vezetője felidézte, hogy a Kárpát-medencei Háló közössége immár harmincéves múltra tekint vissza, hiszen az „őshálósok” 1989-ben rendeztek először foglalkozásokat. A partiumiak tizennyolc évvel ezelőtt kapcsolódtak be először, a zánkai táborban kilencvenen képviselték a régiónkat. Az izgalmakkal teli kezdetet számos fantasztikus élmény követte, barátságok szövődtek, erős kötelékek alakultak ki az évek folyamán, mert ahogyan az egyik hozzátartozó megfogalmazta, „ezek a hálósok tudnak valamit”.
A mostani háromnapos összejövetelen a zenéről a hálós ifi zenekar gondoskodott, melynek tagjai Rapa Erik, Szabó Kincső, Szabó Boróka, Lőrincz Bernadett, Lőrincz Bálint, Lőrincz Bence, Lőrincz Alexandra és Fekete László.
Ciucur Losonczi Antonius
Számomra ez a találkozó egy szuper jó élmény volt, amit szívesen megismételnék. Örömmel töltött el az hogy mindenki kedvesen fogadott, pedig még nem ismertük egymást. Az első ismerkedős játék, (a randis) volt a legérdekesebb, igaz kicsit megijesztett az elején de aztán rájöttem hogy nagyon jó ötlet volt mivel így tényleg jól elbeszélgettünk. A zene nagyon vagány volt és pozitív energiával töltött el. A lelki dolgokra térve pedig a Pék Sándor atya előadása meghatott, mert nagyon jól jött egy kis útba igazítás, mivel most tényleg személyes kérdésem a “hova tovább?”. Azon kívül a kiscsoportos beszélgetés is tetszett, mert mindenki hozzá szólt a témához és érdekes gondolatokat osztottunk meg (túl hamar telt el). Őszintén mondom, hogy a legjobb döntés volt az hogy részt vegyek ezen a találkozón és remélem, hogy lesz még részem ilyen klassz élményben. Még annyit tennék hozzá, hogy ügyes volt a szervezés minden szempontból.
Iulia Domsa
Számomra ez a találkozó segített újra feltölteni a lelkem pozitív dolgokkal és boldogsággal. A szombat esti éneklés közben azt vettem észre, hogy a résztvevők teljes átszellemüléssel énekeltek és ezt nagy öröm volt nézni. Ekkor már az izgultságom is elmúlt és én is élveztem az egészet. Mikor épp nem énekeltem, a programokban vettem részt. Mindegyiket nagyon élveztem, de mégis a kedvencem a műhelymunka volt, itt sokkal mélyebb témák kerültek szóba és látszott, ahogy mindenki feldolgozza magában a témát. A kiscsoportos programok is az egyik kedvenceim voltak. Egy jó kis összeszokott csapat voltunk, akik segítették egymást. Nagyon élveztem az egészet és alig várom már a következő ifi találkozót.
Szabó Boróka
Nagy izgalommal és kíváncsisággal indultam el erre a találkozóra , hisz annak ellenére, hogy már több ehez hasonlo esemenyen vettem részt mégis tudtam hogy ez sokkal másabb lessz már abból is kiindulva hogy egy egész hétvégét foglal magába. Ez a három nap lehetőséget adott számomra új dolgokra szert tenni, új embereket megismerni és egyben barátságokat kötni, de legfőképp lelki feltöltődést adott,amire nagy szükségem volt.
Egy nagyon komplex , megszervezett programokon vehettünk részt egész hétvégén, amit első sorban a Háló ifi csapatának köszönhetünk. Nem volt egy program sem unalmas, érdektelen sőt úgy gondolom hogy mindenki számára egy nagyon színes és tanulságos kiscsoportos beszélgetések illetve műhelymunkák voltak.
Számomra emlékezetes, boldog és feltöltő hétvége volt ,köszönöm az élményeket és már nagyon várom a legközelebbi találkozót.
Hauler Vivien
A Délvidéki Háló mozgalom 2019. november 9. és 10-én tartotta az évente megrendezésre kerülő találkozóját Muzslyán az Emmausz Kollégiumban. A rendezvény támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkársága volt.
A találkozó szombaton reggel 9 órakor kezdődött. A délvidéki hálósok, mintegy 90-en érkeztek a színhelyre 11 helységből. Az Anyaországból is jöttek öten három városból. A résztvevők köszöntése és bemutatkozása után a délelőtti előadást Ft. Pálfai Zoltán, makói plébános tartotta „A gyengédség óriása” címmel. Előadásában Jean Vanier-ről beszélt, aki az idén hunyt el és a fogyatékkal élők felkarolását, elfogadását és közösségbe kapcsolását vállalta életcéljául. Az atya szemléletes előadása során szívünkbe zártuk a Hit és Fény mozgalom és a Bárka közösség alapgondolatát, hogy a sérült testvéreinkben is Isten szeretett gyermekeit lássuk – úgy ahogy teremtette őket az Úr –felismerni értékeiket, bizalommal befogadni őket, bátran elfogadni őket, túllépve korlátainkon – szeretettel megnyílni feléjük. Az előadás után 3 választható műhelymunka következett. Választhattunk a kiscsoportvezetésről szólót, a Hit és Fény szegedi tagozatának bemutatását vagy a kézműveskedést.
A bőséges ebéd után kiscsoportokban osztottuk meg élettapasztalatainkat az előadásban hallottakról.
Délután Marcsók Vilma, nagybecskereki nyugalmazott magyartanárnő, közíró első könyvének a Szórványvilágnak a bemutatója következett. A jelenlevők megelégedéssel, hol meghatódva, hol mosolyogva hallgatták a szórványlétünkben megélt hiteles események dokumentálását, a felolvasott könyv részleteiben. Ezután Schön György, budapesti barátunk, aki nagybecskereki származású, Szembejövő versek címmel, magyar költők önállóan megzenésített verseit énekelte, gitár kísérettel, nagy átéléssel.
Az est folyamán megünnepeltük a Kárpát-medencei Háló mozgalom 30. születésnapját. Először Szeibert András, a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagjának visszaemlékezéseit hallhattuk, aki a mozgalom alapító tagjaként a Háló megalakulásánál is bábáskodott, majd rövid filmvetítésre került sor a Háló kezdeteiről és a Délvidék behálózásáról. A kiscsoportok tagjai sem maradtak ki az ünneplésből. Vidám mókás produkcióikkal köszöntötték a 30 éves Hálót.
Az est második felében Micsik Béla barátunk magyar tekerőn, majd asztali citerán katona és népdalokat játszott, Schön György furulya kíséretével. Mi pedig velük együtt énekeltünk kifulladásig.
Vasárnap reggel kerekasztal beszélgetéssel indítottuk a programokat, ahol a Hálóban tevékenykedő néhány bogozónkkal az önkéntességről beszélgettünk.
A 10 órai szentmisét a Mária Szent Neve plébániatemplomban, Ft. Varga Zoltán szalézi szerzetes, Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Sándor Zoltán, muzslyai diakónus mutatta be. A zenei szolgálatot a Don Bosco Ifjúsági énekkar biztosította, Mezei Szimóna vezetésével. A szentmisén közösen imádkoztunk a hívő közösséggel a magyarság megmaradásáért a szórványban és a Háló mozgalom küldetésének további folytatásáért. Ezután következtek a résztvevők visszajelzései a két napon megélt élményekről. A találkozó lezárásaként közösen elénekeltük a nemzeti imánkat, majd búcsúzásul a Háló himnuszaként ismert „A múlnak az évek…” című dalt.
„Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk. Egy boldogabb világról álmodunk…”
Halmai Ági beszámolója és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
