Itt Nagybányán az idén mi is szerettünk volna hálós farsangi mulatságot rendezni. Mind hívogattuk egymást, végül sikerült összeülnünk egy kis beszélgetésre január 30-án.
Úgy terveztük hogy együtt leszünk a Szt. József plébánián, a kedves ottani hívekkel, akik egy páran már részt vettek a novemberi Háló találkozónkon. A plébános úr is, Magasz Jenő atya, szívesen fogadott minket. Így történt aztán, hogy február 21-én, szombaton az esti szentmise után gyülekeztünk a hittanteremben farsangi mulatságra, mi is a hálósok 11-tagú csoportja.
Február 14-én este kezdetét vette nálunk is a már hagyományos farsangi bál! A mostani egy picit más lett mint a többi, mert hogy más célokat is tűztünk ki, nem csak azt hogy mulatozzunk. Azért jelezném hogy ez se volt mellékes!
Meghívtuk mindazokat a civilszervezeteket és magánszemélyeket, akikkel a nagykárolyi Háló csoportja kapcsolatban van.
Pusztakaláni születésű vagyok és Déván végeztem a gimnáziumot román iskolában, sajnos. Kalánba 4 elemit tudtam végezni magyarul, ennyi lehetőségünk volt. Ezt csak azért mondanám hogy talán egy picit éreztessem hogy milyen lelkülettel mentem eleve abban az iskolába ahol óvodáskortól érettségiig tanulhatnak magyarul a gyerekek! Úgy léptem be, mint egy szentélybe.
A közösségi élet minőségét erősíteni a Krisztushoz vezető úton.
Partiumi lelkigyakorlaton és Háló találkozón voltunk múlt hétvégén Déván, a Téglás Gábor Iskolaközpontban. Úgy 45-en gyűltünk össze, nem csak régebbi bogozók, hanem újak is bekapcsolódtak: Pusztakalánból, de helybeliek is. A lelkigyakorlat mottóját Pajor Andrástól kölcsönözték a szervezők: „Legsúlyosabb keresztem az önmagamról cipelt álmom”.
Kárpát-medencei vezetőségi találkozón volt alkalmam részt venni, Budapesten. Most is öröm volt számomra a meghívás, találkozás, együttgondolkodás. A csütörtök esti magunkba tekintéskor, hogyan vagyok most itt, hogy érzem magam, újból megállapítottam, nem könnyű erről beszélni és a személyesség valamint munka két serpenyője közül a mérlegen az utóbbi még mindig súlyosabb.
"Kelts életre engem ígéreted szerint...” (119. Zsoltár) mottóval szervezték meg szombaton Gyergyószentmiklóson a Szent Erzsébet Öregotthonban az idei első körzeti Háló-találkozót. Az eseményen többtucatnyi katolikus, és néhány protestáns meghívott vett részt a környező falvakból, de Csíkszeredából és Szovátáról is jöttek érdeklődők.
A Hálóval már a kapuban találkoztam. Nemrég kaptam egy meghívást, hogy menjek el egy találkozóra ahol a közösségről lesz szó. Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király plébánia udvarán rögtön elém sietett egy addig ismeretlen, megkérdezte, hogy hozzájuk jöttem-e és útba igazított.
2008. december 8-án végre Sepsiszentgyörgyön is beindult a Háló klub. Örömmel töltött el, hogy többen is részvétükkel fejezték ki érdeklődésüket.
Úgy érzem meg kell osztanom Veletek néhány gondolatot. Kár, hogy nem tudom teljességében visszatükrözni azt, ami ott elhangzott, mert élmény volt a konferencia minden pillanata! Egyedül én voltam, akinek úgymond, semmi köze nem volt a HGT-hez. Azért is mentem el, mert zavart, hogy nem tudok róla semmit sem mondani, azoknak ,akiknek ajánlani tudnám. De hamar kiderült számomra, hogy ehhez mindenkinek köze van, tehát nekem is.
