2014. május 28.

"Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek." ApCsel 17,23a

Így kezdi Pál híres beszédét Athénban az Areopágusz közepén. Azóta sem tudtuk levetni bálványainkat. A modern bálványok lassan a szívünkbe lopóznak, és Istent az ismeretlenségbe tolják. Minden olyan dolog, amely első helyre kerül életünkbe, az lassan letaszítja bennünk trónjáról az Istent. S közben félünk az ismeretlentől, vagy éppen közönségesnek tekintjük azt. Ez a gondolkodás visszafog bennünket abban, hogy átélhessük a felszabadító igazságot: az ismeretlenben is ott van az Isten. Ezért minden olyan magatartásunk, mely tisztelettel és barátságos érzéssel fordul a számunkra ismeretlen valóság fele, Isten arcát körvonalazza számunkra.


2014. május 27.

"Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek." ApCsel 16,26a

Időnként előfordulhat velünk, hogy személyiségünkkel ellentétes irányba haladunk. Annyira meg akarunk felelni a kívülről jövő elvárásoknak, vagy olyan mértékben meg tudjuk szerezni az elismerést, hogy lelkiismeretünk hamis hangját és indíttatásait tisztának és igaznak hisszük. Ennek következményeként, egyre jobban elveszítjük kapcsolatunkat saját érzéseinkkel, és én-fejlődésünk hamis utat választ. Lelkiismeretünk reagálását nehezen vesszük észre, mivel ezt mélyen elnyomjuk és körülbástyázzuk a vallásos és profán szocializáció szabályaival. Ezért szinte minden esélytől megfosszuk magunkat, hogy a hiteles énünkben éljünk. Zseniális és kegyes hazugságokkal elfojtott lelkünk azonban folyamatosan adja jelzéseit, amit nem akarok, vagy nem tudok érzékelni. Aztán elkezdődnek bennünk a nagy rengések, mert hamis én-szerkezetünk kezd omladozni. Ezek a "földrengések" kegyelmi pillanatok lehetnek, mert börtönünk falai kezdenek leomlani, és csupaszon maradt énünknek végre esélye lesz arra, hogy hamis kincseinket letépje, és az Istentől neki szánt értékekkel kezdjen el új alapokra építkezni.


2014. május 23.

"Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket." Jn 15,12

A szeretet parancsának két megnyilvánulásával küszködünk nap mint nap. Az első kihívást az érdek nélküli szeretet jelenti számunkra. Hogy tudok úgy szeretni, hogy ne legyen bennem legalább a viszont szeretet elvárásának a titkos vágya? A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább azokkal gyakoroljuk a szeretetet, akikkel kölcsönösen az egymás életét építjük, és akikre számíthatunk a segítségére ha erre szükségünk lenne. A másik kihívás az ellenségszeretete felől érkezik. Rettenetesen küszködünk azoknak a szeretetével, akik bántanak bennünket. Néha évtizedeknek kell eltelniük, hogy egy mélyebb igazságtalanságot meg tudjunk bocsájtani. Jézus elegánsan és könnyedén túllépte a szeretetnek ezen korlátait. Az Ő kegyelme és szeretete nélkül, a szeretet korlátaiban fogunk kínlódni.


2014. május 22.

"Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre" Sir 5,7a

A megtérés szükségességét gyakran olyan "kincstári szavakkal" mutatják be nekünk, hogy nem tudjuk mindig komolyan venni annak szükségességét. Többnyire az állandó bűnbánatra szólítanak fel, és arra, hogy szakítsunk a bűnnel. Az érzékeny lelkű, kétszínűségtől mentes hívő ember nem nagyon tudja, hogy mit kezdjen ezekkel a jámbor és elcsépelt buzdításokkal. A megtérésről két dimenzióban kellene gondolkodnunk: odafordulni a személyes Istenhez, akivel így elkezdődhet egy meghittebb kommunikáció, és odafordulni nap mint nap az élet szeretetéhez, mert Isten az Élet Istene.


2014. május 21.

"Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." Jn 15,4

A szemlélődő imának az egyik legfontosabb alapmagatartása Isten jelenlétébe való helyezkedés. A mai ige hasonlatával így is fogalmazhatnánk: a szőlővesszőnek a szőlőtőkére való rácsatlakozása. Ha elvárások nélkül figyelmünket Isten fele irányítottuk, és kitartóan újból és újból Isten erőterébe helyezkedünk vállalva az ezzel járó nehézségeket, kegyelme lassan-lassan elkezd dolgozni bennünk. Ebben a folyamatban minden akarás és teljesítményre törekvés akadályozza Isten jelenlétének a megtapasztalását. Ahogyan a szőlővesszők nem erőlködve fogadják a szőlőtőkének a bennük lévő nedvkeringését, úgy mi is meg kell hogy tanuljuk Isten bennünk való áramlását, passzív aktivitással fogadni.


2014. május 20.

"Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen." Jn 14,27b

A félelemérzetnek lehet jótékony hatása is. Megóvhat bennünket a vakmerőségtől, és attól, hogy felesleges veszélyeknek tegyük ki magunkat. Ugyanakkor segíthet bennünket abban, hogy bizonyos helyzetekben jobban teljesítsünk. A félelem akkor kezd veszélyforrássá válni, amikor túl gyakran és túl nagymértékben jelentkezik. Ilyenkor azt jelzi, hogy az életvitelemben, élethelyzeteimben nagy hiányok vannak. Legtöbbször a biztonságérzés hiányzik belőle, és ezt jelzi az egyre gyakrabban felerősödött félelemérzet. Ebben az esetben minél előbb, ha szükséges, szakember segítségével is, meg kell keresnem a félelem forrását. A félelem feloldásában különösen sokat segít a személyes istenhitünk. Carl Gustav Jung vallomása szerint egyetlen beteget sem tudott meggyógyítani negyven év felett, aki nem volt kapcsolatban a vallásos hittel.


2014. május 19.

"Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem." Jn 14,21a

Ha megtartok minden parancsot a kereszténységben, lehet, hogy ettől vallásomat gyakorló emberré válok, de nem biztos, hogy közelebb kerül a szívem az Istenhez. Sőt, a törvényeket lelkiismeretesen betartó ember, könnyen törvényközpontúvá válhat, annak ellenére, hogy minden vallásos törvénynek az istenközpontúságot kellene szolgálnia. A szeretet kultúrája nélkül, könnyen összekeverednek bennünk az emberi és isteni törvények. Így előfordulhat az, hogy időnként kiváló egyházjogászok vagyunk, de ugyanakkor, csúfosan elbukhatunk az evangélium lelkiségéből és a szeretet törvényéből. Csak az tudja megtartani Jézus parancsait, aki ismeri azokat. Jézus parancsainak az ismerete azonban feltételezi az élő kapcsolatot, az evangéliumok Krisztusával.


2014. május 16.

"Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!" Jn 14,1

Jézus nagyon nehéz dolgot kér tőlünk. Szinte képtelenség nyugtalanság nélkül élni. Mindennapi életünkben százezer dolgot tudnánk fölsorolni, ami okot ad nyugtalanságra. A mának, a holnapnak, a múltnak a gondjai, a lelki-szellemi erőpróbáink, vesztességeink és a vész helyzetek, amellyel nap, mint nap szembe kell néznünk? Pedig ha Jézus valamit kér tőlünk, akkor annak biztosan meg van az alapja. A dilemma megoldását talán abban kell keresnünk, hogy Jézus a szív nyugtalanságáról beszél. Életünket nem lehet a gondoktól és félelmektől megóvni. Emberi méltóságunk velejárója, hogy szembe nézzünk velük, hogy dacoljunk sorsunkkal, ha ez szükséges. A mély egzisztenciális nyugtalanságunkat az oldja fel, hogy a legnehezebb helyzetekben is számíthatunk az Istenre, aki mindig mellénk áll, és soha nem hagy cserben bennünket.


2014. május 15.

"Testvérek, férfiak! Ha volna néhány buzdító szavatok a néphez, csak beszéljetek!" ApCsel 13,15b

Az emberi szó, krízisbe került. A tudatos ember jól megválogatja tévé műsorait, az újságcikkeket, amit elolvas, és jól meggondolja, hogy kinek az előadására megy el. Mindezt azért teszi, hogy megvédje önmagát és családját a sok hamisan csengő, üres és gyakran hazug szóáradattól. Egy mesterségesen felerősített üres és hazug szóáradatban, kíváncsian és tisztelettel fordulunk azok fele, akik hiteles üzeneteket és tartalmakat fogalmaznak meg és mondanak el. Úgy néz ki, hogy nincsenek túl sokan, és főleg, nem a közmédiában érhetők el. Ők olyan őszinte és valódi tartalmakat tudnak elmondani, amelyek a bejárt utakról szólnak. Beszédükben nincsen érdek és kényszeresség. Senkit sem akarnak meggyőzni az ő igazukról. Csak akkor beszélnek, ha kérdik őket, s ha nem értik, amit mondanak, nem jönnek zavarba.


2014. május 14.

"ragyogtassa fel arcát fölöttünk, hogy megismerjük útját a földön" Zsolt 67,2b-3a

Hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten útját autópályához hasonlítsuk, amelyen egyenesen száguldunk végpontunk felé. Sose felejtem el azt a sokkoló élményt, amikor először nyugaton, autópályán gépkocsival haladtam. A pálya mentén épített véget nem érő hangszigetelő kerítés megfosztott attól az élménytől, hogy lássam a tájat, a vidéket. A célba hamar odaértem, de megfosztva a látás és befogadás élményétől. A másik sokkoló élményem egy vasúti utazás Franciaországban, TGV vonattal. Több mint 700 kilométert nagyon rövid idő alatt megtettünk. Utazásom végén nagy csalódás volt bennem. A szédületes sebesség miatt semmit sem láttam a francia tájakból. Időben gyorsan, de élményektől szintén megfosztva érkeztem a célba. Isten számunkra készített útjai rendkívül személyre szabottak. A járható és ismert utak mellett, várnak bennünket a kitaposatlan ösvények, és az elrejtett utak is, melyek felfedezésre és megismerésre várnak. És várnak bennünket a nagy erőfeszítést igénylő megterhelő utak, amelyek bejárása lehet hogy csak utólag, de a legnagyobb gazdagodást jelentik számunkra. És még egy nagyon fontos dolog: sose feledkezzünk meg arról, hogy minden utunkon Isten arca ragyog felettünk.


2014. május 13.

"és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből." ApCsel 11,23b

Emberi sorsunk egyetlen stabil pontja az Isten. Minden más járulékosan tartozik hozzá életünkhöz. Különféle hatások érnek bennünket, a tapasztalat sokfélesége tarkítja életünket. Egyesek mélyebb, mások felszínesebb nyomot hagynak életünkben. Történéseink akkor fognak mélyebb értéket és értelmet képviselni, ha ezeket egy csokorba összegyűjtjük, és az ima csendjében Istennek megmutatjuk, és Neki felajánljuk. Ahogyan életünk tapasztalatai sűrűsödnek és intenzívebbek lesznek, egyre többet kell elidőznünk egyetlen stabil pontunk előtt: az Isten előtt. Az előtte eltöltött idő és pillanatok abban segítenek, hogy minden nehézségeink ellenére is integrált, gyógyult emberré válhassunk.


2014. május 12.

"Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak." ApCsel 11,9

Péter a joppei látomásában érti meg, hogy Isten, üdvözítő akarata nemcsak az önmagukat kiváltságosnak tartó zsidóknak szól. Pétert bármennyire is sokkolta a látomásban kapott isteni üzenet, tudomásul kellett vennie, hogy Istennél nincsenek kiváltságos nemzetek, és a zsidóság által pogány- nak mondott népek, egyforma eséllyel indulnak a Jézus Krisztus által megnyitott üdvösség útján. Sajnos a kirekesztés, vagy ha úgy tetszik tisztátalan megbélyegzés, időnként visszaszivárgott az egyházak jogrendjébe, gondolkodásába, arrogáns stílusába. Nagyon rossz üzenet, ha híveinket, a személyes élethelyzetek figyelembe vétele nélkül, Jézus nevében, például kizárjuk a szentségekből. Könnyen előfordulhat, hogy amit mi emberek tisztátalannak gondolunk és megbélyegzünk, azt az Isten másképp gondolja.


2014. május 9.

"Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem?" ApCsel 9,4

A vallásos gőg és felsőbbrendűségi érzés fájdalmas barázdákat húzott az emberiség történelmébe. A zsidóságból kivált kereszténységet rendkívül sok támadás érte, hasonló okok miatt. A történelem folyamán azonban, időnként a kereszténység is, hasonlóképpen viszonyult más népek hagyományaihoz, kulturális örökségükhöz. Az alázatos Krisztus, és a szerető szolgálat helyett, néha az erőszakos és türelmetlen hithirdetést választotta. Bár a kereszténység pozitív hatása az emberiség fejlődésére felbecsülhetetlen, erőszakos hithirdetése azonban ott marad szégyenfoltként a történelem lapjain. A történelem az ember tanítómestere. Tanuljunk hibáinkból, és Krisztus nevében soha ne engedjünk meg magunknak olyat, hogy a kereszténységen kívül vagy belül hamis elittudattal lenézünk, vagy rafinált eszközökkel üldözünk másokat.


2014. május 8.

"Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem." Zsol 66,20

Legmélyebb és legfontosabb vágyainkat Isten a szívünkbe rejtette el. Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a különféle hatásokra először az értelmünktől kérjünk tanácsot. Gondolataink azonban gyakran a társadalmi mintáknak és nyomásoknak a hatása alatt áll. Ezért amikor a legfontosabb kérésünket szeretnénk az Isten fele közvetíteni, fontos, hogy gondolatainknál mélyebbre hatoljunk, oda, ahová Isten a szív vágyat elrejtette. Ha ezekkel a vágyakkal kapcsolatba kerülünk, egy olyan minőségi mozgás indul be lelki folyamatainkba, amely kiszűri mindazt, ami felszínes és hamis. Ezekkel a mély érzéseinkkel és vágyainkkal való kapcsolatteremtés, előbb-utóbb az istentapasztalatnak és az élet látásának, új minőségét teszi jelenvalóvá életünkben.


2014. május 7.

"Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták." ApCsel 8,2

István vértanú halálának története engem személy szerint mélyen felháborít. Egy embert ideológiai okokból és elburjánzott indulatokból, csak úgy, minden következmény nélkül brutálisan ki lehet végezni. Számtalan hasonló tett fordult elő az emberiség történelmében. A bűnösöket nagyon sok esetben nem lehetett a vádlottak padjára ültetni. Egy önző és hamis értékekre épített világunkban a szeretet civilizációjának a hiánya továbbra is szedi áldozatait. Minden külső számonkérés nélkül bele lehet gázolni emberekbe, csak azért, mert nem simulnak bele a konvenciók időnként lelket fojtogató kereteibe. Csupán egy maréknyi istenfélő ember érez velük együtt. Az ő könnyeik és együttérzésük viszont, örökre beleíródik az Élet Könyvébe.


2014. május 6.

"Felkiáltott: - Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján." ApCsel 5,26

Az erős, közvetlen istentapasztalatok mindig elbizonytalanították a vallásos intézményeket. Félelmük elsősorban onnan származik, hogy a személyes istentapasztalat lehetősége elhomályosíthatja a vallásos intézmények közvetítői szerepét az Isten akaratával kapcsolatban. Ha az egyházak tágra nyitják a közvetlen istentapasztalat lehetőségének a kapuit, akkor ez veszélyt jelenthet a teokratikus intézmények számára, akik önmagukat tartják az üdvösség közvetítőjének. Ennek a félelemnek a lecsapódásáról szólt az inkvizíció szomorú története is. A középkor nagy misztikusait is gyakran zaklatta az inkvizíció. A félelem másik oka a közvetlen istentapasztalattal kapcsolatban az, hogy az ilyen spirituális élmények gyakran túlfeszítik a dogmák kereteit. Megélésük sokkal intenzívebb és mélyebb, minthogy azt a dogmatikus tételek követni tudnák. Ma, hála Istennek, szószékről hirdetik a személyes istentapasztalat lehetőségeit. Ugyanakkor vannak bölcs lelki vezetők, akik tudásukkal és tapasztalatukkal a hiteles istentapasztalat felé tudnak kísérni bennünket, és megóvnak a spirituális illúziók hamis világától.


2014. május 5.

"Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok." Jn 6,26

Hajlamosak vagyunk arra, hogy önzésünket kivetítsük az Istennel való kapcsolatunkra. Míg a világi embernek földhöz ragadt, addig a "szent embernek" szent önzései vannak. Gyakran azért keressük az Istennel való kapcsolatot, hogy ebből előnyeink származzanak és bizonyos lelki ajándékokat megkaphassunk tőle. Ez az "érdekek mentén" való Istenhez fordulás, akadályokat gördít a hit és bizalom elmélyítésében. Az Istennel való kapcsolatunknak az alapirányultsága a tiszta istenkeresés, istentisztelet és istenszeretet kellene hogy legyen. Amikor önző énünk előre tolása nélkül tudunk az Isten fele közeledni, akkor az Istent sokkal természetesebben észlelni tudjuk. Énünk önző megnyilvánulása hamis valóságot teremt, amelyből az Isten eltávolodik. Önzetlen és tiszta istenkeresésünk azonban a valóság Istenét hozza közelebb hozzánk.


2014. áprilisi morzsák

2014. április 11-én a Kanonok sor 25. szám alatt a Partiumi Háló Egyesület szervezésében az "Iskola másként" hét keretén belül került sor húsvéti hagyományaink című tevékenységsorozatra.
A foglakozáson főként a Szent László Római Katolikus Gimnázium 0-4. osztályos diákjai vettek részt, mint egy 85 gyermek. Sok nevetés és játék mellett a gyerekek megismerkedtek a hagyományos tojásfestés fortélyaival (hagyma héjjal, természetes motívumokkal díszítették), valamint kifújt tojásokból készítettek tojásfát. A legények locsolóvers tanulással készültek, hogy húsvét másodnapján meglocsolhassák a leányokat. Az ügyes és kreatívabb gyerekek egyedi tojásmintákat is terveztek. Az ügyes kisdiákok díjazásban részesültek. Az idei tanév során még számos gyermekfoglalkozásra várjuk az érdeklődőket, a legközelebbi április 29-én 17 órától anyák napi foglalkozás lesz.
Hagyományőrző gyermekfoglalkozásaink sorát egy nyári tábor fogja megkoronázni 2014. július. 21-26 között, ahova sok szeretettel várjuk 0-9. osztályos diákok jelentkezését.

A Háló Közösségi Központ új, de még felújításra váró termébe, az egykori Expressz utazási irodába, a belvárosi Semmelweis utcába hívták a szervezők az idei tavaszi Háló találkozó regisztrált jelentkezőit. Rövid ismerkedő szabad találkozásokkal kezdődött a program, majd egy győri sokgyerekes, matematika-fizika tanári végzettségű nagycsaládos hálós házaspárnak, Magdinak és Balázsnak a személyes vallomásával folytatódott a program. Arról beszéltek, hogy mi a viszonyuk a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz.

Magdi a múltat gyorsan elfelejti, pedig nagyon boldog gimnáziumi évei voltak. A múlt nem a mások hibáztatására való. Nem szereti az emlékezést, a nevelést is előre éljük. Tanári és családanyai hívatása mellett évekig családsegítőként is dolgozott. Bőséges nevelői tapasztalatából, nem mindenben tud ok-okozati összefüggést találni, így szerinte nemcsak a fizikának, hanem a nevelésnek is megvan a maga határozatlansági relációja. Számára a jövő a legfontosabb. Az embernek legyen mély víziója és ez Istenhez vezessen. A cél elérésében nem baj, ha az úton van egy is kis lazaság és hullámzás. Számára gyerekei pályaválasztásában nem elsősorban az a fontos, hogy miből lehet megélni, hanem hogy meg legyen a vonzás. Édesanyja korábbi és édesapja tavalyi halála azt is jelentette, hogy a családban a gyökér szerepét kell átvennie. Legkisebb gyereke billenti mindig vissza a jelenbe, mert a kisgyerek mégiscsak a jelenben él.
Balázs jelenleg a bankszektorban dolgozik. Fél a világban jelen levő gonosztól és rossztól, a bizonytalan jövőtől. Számára a jelen legfontosabb. Nagy öröm számára, ha érdeklődést, bizalmat tapasztal, de nem ügyes a kapcsolatok megtartásában. Szereti, ha érzik, hogy "ott van" a váratlan és várt helyzetekben. Szereti a minőségi időt. Ha meg tudja tölteni tartalommal az időt az öröm, hacsak múlik, az figyelmeztetés.
A kiscsoportos beszélgetések három váltásban zajlottak, néhány kérdésből kiindulva beszélgettünk a múltról, a jelenről és jövőről. A csoport és témaváltás között a falakon egyre lejjebb engedett időtekercseken idézeteket olvashattunk a múlt, a jelen és a jövő kapcsán Károlyi Amy, Szécsi Margit, Babits Mihály, Pilinszky János, Örkény István, Kányádi Sándor, Pál Feri és Michael Ende írásaiból, valamint Szent Máté Evangéliumából.
A találkozót egy rövid imával és egy nagyböjti énekkel fejeztük be. Ráadásként részesei lehettünk egy kis sajtos, padlizsánkrémes, körözöttes Háló Klubos első vacsorának. Külön örömet jelentett számunkra, hogy a találkozóra eljött a felvidéki Sebök házaspár és egy, a Bokor közösséghez tartozó 5 gyerekes tanítónő a Budapest közeli Szár községből.

2014. április 10-én Tóth László tallósi plébános "A nagyböjti bűnbánat" címmel tartott nagy sikerű előadást Szencen, a Szenczi Molnár Albert Klub (SZMAK) keretein belül.

Ez a mondat egy klasszikus beszámoló nyitómondata lehetne, amelyben egy aktuális eseményről tények formájában tájékoztat a cikk szerzője. Én azonban nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy tényekről, időpontokról, személyekről számoljak be, vagy hogy összefoglaljam az előadás tartalmát. A kritikusok mindjárt meg is vádolnának azzal, hogy ez a beszámoló nem aktuális, hiszen nagyböjti témáról szól, ez az időszak pedig már elmúlt. Valóban. Az előadástól eltelt több mint egy hét, mikor ezeket a sorokat írom, és még több eltelik, míg ezek megjelennek. Tehát amikor ezt az írást olvassák, a nagyböjtöt az emberek többsége már el is felejtette. Az általam felvezetett előadás témája azonban nem a nagyböjt volt, hanem a bűnbánat. Az pedig mindig aktuális.

Az említett klubest havi rendszerességgel zajlik Szencen, és időközönként próbálunk olyan előadókat meghívni, akik valamilyen formában kötődnek a városhoz. Tóth László atya ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt, hiszen szülővárosába hívtuk őt meg. Jómagam azonban mégsem Szenchez kötöm a nevét, hanem Félhez, ahol gyermekéveimben plébánosként működött. Bár a gyerekekre nem az jellemző, hogy a kedvenc kedvtelésük a szentmisén való részvétel, velem mégis megszerettette, mert egy olyan hangot ütött meg, amit gyerekként is csodáltam, és így az érdeklődésemet mindig fel tudta kelteni. Most már felnőtt fejjel hallgattam újra, és ez a két érzés: az érdeklődés és a csodálat, most is bennem volt. A stílusáról ugyanis elmondható az, amit ő maga hangsúlyozott az előadás alatt: az előadónak a témát kell kimerítenie, nem pedig a közönséget.

Nem emlékszem már mindenre az előadásból, és ezt szerintem senki nem is várja el tőlem. Úgy gondolom, az az értékes gondolat, ami az ember fejében még sokáig ott motoszkál, ami újra és újra eszébe jut valakinek. Én egy történetet emelnék ki az elhangzottakból. Tóth László atya mesélt egy emberről, aki mielőtt rádöbbent volna arra, hogy a papi hivatás a neki való, már dolgozott egy munkahelyen. Amikor elhatározta, hogy teljesen Istennek szenteli életét, közölte a főnökével, hogy felmond. Ő ezt kérdezte tőle: "Valaki többet ajánlott?". Az alkalmazott azt felelte: "Igen." Mire a főnök: "Akkor megemelem a fizetését, és nála is többet ajánlok." Emberünk pedig bölcsen így zárta a beszélgetést: "Nála többet nem tud kínálni senki." Ez az a mondat, ami az előadás óta szinte naponta eszembe jut.

Sok mindenkit hallottam már a bűnbánatról beszélni, legyen az pap, püspök, hitoktató vagy csak egyszerű jóbarát. De kevés olyan volt köztük, mint Tóth László atya, aki egyáltalán nem elméleti síkon tartotta az előadást, hanem konkrét példákkal gyakorlatiasan vezetett be bennünket a téma rejtelmeibe. Személyesen sikerült megtapasztalnom az atya azon szavait, hogy a jó bűnbánathoz csend kell. Mert amikor Nagyszombat napján a Szentsír előtt elmélkedtem, eszembe jutott, hogy ez mennyire igaz. Belegondoltam, hogy egy nap folyamán mennyi időt tudok a csendben tölteni, és rájöttem, hogy minimálisat. Hiszen az autóban a rádió szól, a munkahelyemen hangzavar van, otthon a gyerek hangoskodik, ha pedig elalszik, a televízió kiabál.

A bűnbánat, a lemondás, a lelki elmélyülés a nagyböjt fontos része. De nem érhet véget mindez a húsvéttal. Nagyböjt gondolata mindig aktuális kell hogy legyen számunkra.

2014. március 1-én a nagyszalontai Római Katolikus Plébánián dr. Lőrincz Ottó plébános úr oltalma alatt, Gál Mária és Erős Anna szervezésében, a Partiumi Háló vezetőjének, Konrád Katalinnak és kis csapatának részvételével hálós farsangot rendeztek, hogy vidámsággal, mókázással elűzzék a gonosz szellemeket és a telet a térségből.

Bővebben...

Tudósítás a magyarkurir.hu-n.

Tudósítás Nagybánya város honlapján.

Az idén nem Déván, hanem Csernakeresztúron voltunk lelkigyakorlaton. Az utunk Nagyváradról igazán kalandos és hangulatos volt, de a jókedv elengedhetetlen volt, még ha nagyon korán is volt mindenkinek. Hosszúra elnyúlt utazásunk végén megérkeztünk Csernakeresztúrra. Ahogyan már megszokhattuk a Hálós programokon, meleg fogadtatásban volt részünk, és éreztük azt, hogy - igen, megérkeztünk, és jó, hogy itt vagyunk.

A ráhangolódás és a beszélgetések Pantea Tibor ferences testvér vezetésével zajlottak. Eleinte meglepő volt a témaválasztás, legalábbis számomra mindenképpen, mivel idén a a gyulafehérvári egyházmegyében a plébánia éve van, ezért e köré épült fel a szombati napunk. Ezután kellemesen csalódtam. A testvér annyira személyesen tudta átadni az üzenetét és sokakat meghatott az, ahogyan elmondta mennyit jelent neki az egyház és a plébánia. Számomra a legjobban az maradt meg, hogy azok, akik az egyházhoz tartoznak, a keresztény emberek, soha nincsenek egyedül, mindannyian egy közösséghez tartozunk.

Ezután feladatot kaptunk, és mindenki kiélhette az alkotás vágyát, majd kicsit elmélyülve mindenki átgondolhatta a szerepét, az életét az egyházban, hogy mit szeretne megvalósítani azért, hogy igazán jól érezhesse magát abban a közösségben. Ezt egy csoportos beszélgetés zárta. Mindig jól esik megtapasztalni, hogy mennyire türelmesen tudunk odafigyelni egymásra, mindenki bátran elmondhatja azt, ami benne van. Szerencsére annyi minden összegyűlt bennünk, hogy még az időt is túlléptük. Ezután nagy körben Tibor testvér magyarázatokat fűzött az összegyűlt válaszainkhoz, és mesélt arról milyen nehézségei lehetnek egy papnak és, hogy mennyi múlik a gyülekezeten is. Ezzel felvezette az ebéd utáni film témáját is.

A vendéglátóink ínycsiklandó finomságokkal vártak ebédidőben. Ezután egy igazán tanulságos és megható filmet néztünk meg, Pablo atya életéről és arról mennyire nagyszerű ember volt. Érdemes mindenkinek látnia legalább egyszer ezt a filmet a címe: Az utolsó hegycsúcs. Végül átsétáltunk a templomba. Nagyon tetszett a templom egyszerűsége és számomra ez tette igazán széppé. Közösen részt vettünk a misén ahol is Tibor testvér elgondolkodtató prédikációt tartott, igazán a bűnbánati időszakhoz illő volt.
Az este folyamán elkészült a csoportkép is, majd nagyon finom és laktató vacsorával zárult program. Ezután még elbeszélgettünk egymással majd a nagy többség visszavonult a szállásra. Néhányan szíverősítő és jó hangulat mellett töltöttük az este többi részét. A késői órákban megérkeztek Konrád Kati néniék is, így nyugodt szívvel tettük el magunkat másnapra.

A vasárnapi lelki programot Konrád Katalin tartotta nekünk, játékosan, mozgósan, de mégis megvolt az üzenete, a komolysága. Úgy érzem személyre szóló élmény volt mindenkinek, és mindenki meg lett szólítva egyénileg és remélem, megkapta mindenki a lelki feltöltődést, amire szüksége volt. Nekem sokat jelentett és biztos vagyok benne, hogy másnak is. Játékkal rázódott fel a társaság, amit mindenki élvezett. A mai napon egy igazán kedves német lány is ellátogatott hozzánk és részt vett a programon.

Megköszöntük a szívélyes vendéglátást a Nisztor és Lőcsei családnak, akik lehetővé tették, hogy a találkozó megvalósuljon. Az ebéd nagyon finom volt, személy szerint külön köszönet azoknak, akik elkészítették. A búcsúzás után a viszontlátás ígéretével hazafelé vettük az irányt, és a találkozón megélt érzésekkel a szívünkben megérkeztünk otthonainkba.

A hétvége sokszínűsége, változatossága, üzenete és a jó társaság, jó beszélgetések remélem erőt adtak mindenkinek, akik részt vettek a lelkigyakorlaton. Otthon, nyugalmat és békét sugározva a környezetünk felé, másoknak is átadhattuk ezeket az érzéseket.

Első látogatásunk Nagybánya, Cziple Aurélék otthona. Kedves fogadtatás, hosszabb beszélgetés családról, a helyi Hálóról és a felmerülő problémákról is. Már itt megtapasztaltam a személyes találkozás fontosságát, és hogy András miért tesz meg ilyen hosszú utakat ennek érdekében.

Külön bájt adott az itteni találkozónak, hogy utánunk valamivel befutott Konrád Katalin is Nagyváradról, két szimpatikus kísérőjével. Így ízelítőt kaphattam a Háló dinamikájából, spontaneitásából és hálózatépítéséből.

Este farsangi bál a nagybányai Teleki Magyar Házban. A bálon igen vidám volt a hangulat, kedves emberek és finom falatok fogadtak minket. A beszélgetések során tisztaszívű, őszinte magyar embereket ismerhettem meg, akiknek hite még nekem is ad reményt és erőt a kitartáshoz. Nagyon örültek András látogatásának, akire mindenhol mentorukként tekintenek.

Este már Szatmárnémetiben, egy kedves, barátságos házaspárnál, Szeibel Krisztinánál és férjénél kaptunk szállást. Szombat délelőtt beszélgetés a helyi bogozókkal, és ekkor derült ki, hogy este hivatalosak vagyunk Böjte Csaba atya jótékonysági báljára Nagyváradon.

Kezdeti kétségbeesésemet öröm váltotta fel, mert vendéglátónk felajánlotta segítségét báli ruha, cipő, ékszer kölcsönzésével. Nagyon jól esett a segítség, távol voltam Pécstől, mégis otthon, biztonságban érezhettem magam.

Következett Nagykároly, Pakulár Judit és bogozó csapata. Várták már Andrást, nagyon. Beszéltek mindennapjaikról, a csoportról, tervezett programjaikról. Megerősítés volt nekünk is, vendéglátóinknak is ez a látogatás.

Villámgyorsasággal Nagyváradon teremtünk, ahol az elegáns bálban ott volt Nagyvárad színe java. Úgy éreztem, hogy a helyi magyarságnak fontosak ezek az alkalmak.

Vasárnap délelőtt számomra városnézés volt a program, míg András Katival dolgozott. Az ebéd a Kanonok soron lévő Háló irodában zajlott, ami így számomra összekötötte a múlt történelmét mai feladatainkkal.

Az ebéden jelen voltak a Háló nagyváradi tagjai, magyar katolikus családok, gyermekeikkel. A közösségben érezhető volt a szoros összetartozás élménye, szemmel láthatóan nagyon örültek egymásnak, és ebből juttattak felénk, vendégeiknek is. Meghatottan és örömmel köszöntem meg szíves vendéglátásukat, az őszinte beszélgetéseket.

Nagyon tartalmas volt ez a partiumi látogatás, erőt merítek és töltődöm belőle azóta is, nap mint nap.

Balatonyi Barbara

Pécs

2014. április 30.

"A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket." ApCsel 5,17-18

A féltékenység és az irigység az éretlen személyiségnek az egyik szembetűnő megnyilvánulása. A féltékeny embernek gátlástalan a birtoklási vágya, az irigy ember pedig elveszítette kapcsolatát saját értékeivel. Ha valaki ilyet észlel, akkor el kell, hogy kezdjen dolgozni önmagán: egyrészt arra kell törekednie, hogy tisztelje a másik ember életét, másrészt föl kell fedeznie újból értékeit és azokat az ajándékokat, amelyeknek nap mint nap részese. Ha azonban a féltékeny és az irigy ember a rosszindulat és a bosszúvágy irányába indul el, nagyon sok rosszat okozhat. Ha pedig hatalom van a kezében, emberi sorsokat törhet kerékbe. Lelke mélyén azonban frusztrált és békétlen marad, mert egyre nehezebben tud elszámolni önmaga és az Isten előtt. Az áldozatai életében azonban mindig egy új látószög körvonalazódik, melyet az Isten egyre jobban tágít.

Bővebben...

2014. március 31.

"Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza." Jn 4,50b

A Jézusban való hit életünk egyik legnagyobb kincse. A benne való hit összefogja hétköznapjaim és ünnepnapjaim egyaránt. Minden, ami történik bennem és velem, a hit által alkalmassá válik arra, hogy az örökélet összefüggéseiben lássam azt. Különösen életem határhelyzeteiben van óriási szerepe a hitnek. Azokban az időszakokban, amikor küzdelmet vív bennem minden szinten a fény és a sötétség, a remény és a reménytelenség, az erő és az erőtlenség, különösképpen felértékelődik bennem a vallásos hit szerepe. Ilyen állapotaimban a Jézus szavára való ráhagyatkozás válhat legnagyobb erőforrásommá. A benne való hit lassan-lassan újra egységesíti szétforgácsolódott erőmet, és a perspektivikus látás visszaköltözik szívembe.


2014. március 27.

"Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona." Lk 11,21

A ház a mesékben és az önismereti tesztekben is, személyiségünk központját, az ?én?-t jelenti. Ha tovább keressük a jézusi kijelentés mélyebb tartalmát, akkor két kérdésre kell válaszolnunk: melyek az én leghatásosabb fegyvereim, amivel személyiségem integritását őrzőm és amelyek erőssé tesznek, és melyek a legfontosabb kincseim, amelyekre különös figyelmet kell fordítanom? Igazi kincseimet az öröklét távlataiban kell keresnem, fegyvereim pedig azok az erőforrások, melyek lelkemet érzővé, szeretővé, Istenben hívővé teszik.


2014. március 26.

"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." Mt 5,17

A legfontosabb törvény, amely minden emberre érvényes, a ?lex naturalis?, (természet törvénye). Ezt a törvényt, a természet és természetesen, a természetet alkotó Isten írta az emberek lelkiismeretébe. Ebbe a törvénybe iktatódik be a tíz parancsolat is. Sajnos a tíz parancsolat értelmezése, időnként nem egyértelmű, mert értelmezésében szerepe van a különféle kulturális szinteknek. Minden emberi törvény, rá kell, hogy épüljön a természet törvényére. Ha ez nem így történik, ennek súlyos következménye lehet az egyénre és a társadalomra egyaránt. Az egyházi törvények megalkotásánál egy rendkívül fontos szempont, hogy minden törvény és egyházfegyelmi rendelet, az evangélium Krisztusából eredjen. Ha bármelyik rendelet ellentmondásba kerül az evangélium Krisztusával, hiteltelenné és a szenvedés forrásává válik.


2014. március 25.

"Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Lk 1,38b

Isten szava minden embernek mélyen bele van írva a szívébe. Aki tudja olvasni a szívében rejlő mélyebb, Istentől eredő szavakat, annak élete a ?révbe jutás? irányába halad. A bennünk forrásozó isteni szónak, életet megtartó és fenntartó ereje van. Ha a ködös világ telepszik lelkünkre és elbizonytalanodunk, vagy ha az ellenségesnek megélt történések és negatív üzenetek feszültségében élünk, ilyenkor mindig menjünk vissza a szívünkben elrejtett isteni szóhoz. Ennek a szónak megértése ismét fényt gyújt a lelkünkbe, és erőt kérjük a Szűzanyát, legyen segítségünkre.


2014. március 24.

"De ő áthaladt köztük és eltávozott." Lk 4,30

Jézust nem tudták erőszakkal maguk között tartani a felbőszült názáretiek. Pedig ismerték, közöttük nőtt fel, mégsem értették Őt, és nem tudtak vele kommunikálni. Isten értéséhez, a kinyilatkoztatás gazdagságában elmélyült értelemre van szükségünk. Jelenlétének a megtapasztalásához pedig sok lelki finomság, éberség, egyszerűség és Isten iránti kíváncsiság kell, hogy mozgassa szívünket. Ha Isten jelenlétét birtoklóan vagy erőszakosan akarom megragadni, jelenlétének a megtapasztalása nyomban elillan imádságomból.


2014. március 21.

"Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel." Mt 21,43

Még nem találkoztam olyan vallásos emberrel, akit csupán a vallásos törvények és az egyházjog betartása boldoggá tett volna. Azok, akik a vallásból a külső törvényt tartják a legfontosabbnak, lassan-lassan megdermed lelkük elevensége. Keret emberré válnak, és aligha fognak különbözni lelkületben és gondolkodásban, Antoine de Saint-Exupéri Kis Herceg-ben szereplő lámpa oltogatójától. Az evangélium sokkal több a törvénynél. Az evangéliummal való találkozást, az élettel való találkozást jelenti. Becsüljük meg Isten országának az ajándékait, amíg nem késő. Nehogy elveszítsük azokat, és olyanok előzzenek meg bennünket, akik paragrafusok nélkül is, jobban rá éreztek az Isten igazi arcára.


2014. március 20.

"Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel." Lk 16,20

A Biblia tanúsága szerint Jézus a szegények mellett hűségesen elköteleződik. A hamis vallásosság és a társadalmi igazságtalanság leginkább bírálatának a célpontja. Szociális érzékenysége nemcsak a szívtelen gazdagok bírálatában nyilvánul meg, hanem a szegények iránti részvétében és szeretetében. Ma is élnek közöttünk szegények. Egész biztosan sokkal többet tehetnénk értük. Keresztény szeretetünkbe talán ők férnek bele a legkevésbé. Valami visszafog bennünket, hogy jobban odafigyeljünk rájuk és törődjünk szükségleteikkel. Pedig a dúsgazdag és szegény Lázár története szerint halálunk pillanatában ők lesznek a vádlóink vagy éppen a szószólóink.


2014. március 19.

?Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!? Mt 1,20

A régebbi ember valószínűleg nagyobb harmóniában élt önmagával és nyitottabb volt az Istenre. Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy az angyali üzenet közvetítését érzékelték. Ma sokkal inkább egy lelkileg eldurvult világban élünk, mint a régebbi ember, ezért nagyobb tudatossággal és erőfeszítéssel kell törekednünk arra, hogy Isten gyógyító képeit és üzeneteit érzékelni és értelmezni tudjuk. Isten az Újszövetségben és az utána következő időben, még inkább ?beszélő Istenné? vált, aki álmainkon, testünkön, érzéseinken, személyes történéseinken keresztül szól hozzánk. Tudom-e, Józsefhez hasonlóan érzékelni és értelmezni Isten nekem szóló üzeneteit?


2014. március 18.

"Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják." Mt 23,12

Az alázatos ember nagyon sok ajándéknak a hordozója. Elsősorban ismeri a helyét a világ rendjében, s mint teremtmény nem veszi komolyabban önmagát a szükségesnél. Szereti önmagát. Ez a szeretet nem narcisztikus megnyilvánulás, hanem önmaga elfogadásából fakad. Azért tudja elfogadni önmagát, mert Isten feltétel nélkül igent mondott rá és akarja a létét. Az alázatos ember megbékél sorsával és nyitott annak a befogadására, ami feléje személyesen érkezik. Ezzel szemben, a gőgös ember mesterségesen felpumpált értéktudattal rendelkezik. Ha nem kapja meg kívülről a bizonytalan énképéhez szükséges mennyiségű elismerést, akkor saját magát tapintatlanul és néha erőszakosan, akár másokon is átgázolva, helyezi a középpontba. Mivel én szerkezetében sok a ?mű dolog?, ezért kapcsolataiból hiányzik az őszinteség. A gőgös ember lelke mélyén, az őszinte, mély érzésekre vágyik.


2014. március 17.

"Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is." Lk 6,38b

Soha nem volt ennyire fejlett a menedzsment tudománya. A különféle képzések számtalan profi menedzsert dobnak ki a piacra. A ma emberének időnként olyan érzése támad, mintha a humánerőforrás menedzsment elérte volna a csúcsát. Valójában nagyon távol állunk az igazi menedzsmenttudástól. Sohasem bizonyult annyira gyenge befektetőnek az ember, mint a ma embere. Pedig ahhoz, hogy hosszú távon jó befektetőknek bizonyuljunk, elég lenne Jézus fenti kijelentését életprogramnak választani. Csak azok a befektetések kamatoznak és térülnek igazán vissza, amit a mások önzetlen szolgálatába fektetünk be. Nyomatékkal szeretném kihangsúlyozni: nem az alakoskodó, nyilvános vagy titkos érdekek mentén történő szolgálatról van szó, hanem csak az Isten előtti önzetlen szolgálatról. Csak ezek a befektetéseink kísérnek el bennünket az örök élet kapujához.


2014. március 14.

"Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába." Mt 5,20

Lisieux-i Kis Szent Teréz 24 évet élt. Hiteles és mély istenkapcsolata miatt egyházdoktorrá vált. Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János, Loyolai Szent Ignác, az inkvizíció zaklatása ellenére, minden kor embere számára, mélyen, érthetően és korszerűen bemutatták a lélek útját az Istenhez. ? A hiteles egyház és lelki vezető mindig az Élet Istenét teszi láthatóvá a lélek előtt. A farizeusoknál a hagyomány és a saját hatalmuk fontosabb volt, mint az ember. Ezért Jézus keményen elmarasztalta őket. Igazi tanítóvá és lelki kísérővé, csak az válhat, aki nem a rendszer, intézmény, hanem az ember mellett köteleződik el. Igyekezzünk igaz voltunkkal felülmúlni a farizeusokét.


2014. március 13.

"Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" Mt 7,12b

Elfogadásra, megbecsülésre, életünk tiszteletben tartására vágyunk. A világban való mostohaság érzése akkor kezdődik el bennünk, amikor ez kapcsolatainkban nem kölcsönös. Persze, ez nem jelenti azt, hogy bárki az ő éretlen szubjektivizmusával sokkolhatja a társadalmat és minden etikettet és jó érzést felrúghat. Arra viszont joga van mindenkinek, hogy az Isten előtt tiszta lelkiismerettel fölvállalt döntéseit, a környezete tiszteletben tartsa. Ha a személyi méltóság tiszteletben tartása oda-vissza működne, már ebben a világban elkezdődne az Isten országa.


2014. március 12.

"Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét." Lk 11,29b

Jónás próféta Isten parancsával ellentétes irányba indult. Elburjánzott indulatai és szűkre szabott látóköre, menekülésre készteti Isten hívása elől. Isten azonban menekülését is javára tudja fordítani és a pogány Ninive lakóinak javára, akik megtérnek Jónás szavaira. Jónás csak akkor érti meg Isten szándékait, amikor megtapasztalja a cethal gyomrában saját korlátait. A gőgös ember, aki felsőbbrendűségi érzéssel lenézi és elítéli a másik embert, annak az Isten előtt is zárva marad a lelke, mert Istenre csak az alázatos ember tud ráérezni. A ?gonosz nemzedéknek? a bűne, a lelki gőg és a hamis kiválasztottság tudat volt. Tanuljunk a múltból: ha nyíltan, vagy titokban önmagunk elit tudatában tetszelgünk és másokat lenézünk, veszélyes úton járunk.


2014. március 11.

"Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!" Mt 6,7

Az imádság nem kötelesség, hanem ajándék. Az imádság nem gondolatok ismétlése, hanem Isten jelenlétébe való helyezkedés. Az imádság nem az agyunknak fáradságos munkája, hanem a Lét észlelése és tisztelete. Az imádság életforma, amelyben benne vannak ízig - vérig érzéseink, gondolataink, ösztöneink egyaránt. Semmi olyan nem történhet életünkben, amely ne lenne alkalmas arra, hogy az ima világát megnyissa számunkra. Ahhoz azonban, hogy ezt a világot nyitogatni tudjuk türelemre, érzékenységre és tiszteletre van szükségünk mind az iránt, ami körülvesz bennünket.


2014. március 10.

"A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." Mt 25,40

Jézus az utolsó ítélettel kapcsolatos kijelentésével, számtalan meddő teológiai vitát feleslegessé tesz és sok hamis hívő magatartást leleplez. Az Ő tanítása a szeretetről szól. Csak a szeretet üdvözítő erejét vihetem magammal az utolsó utamra. Ha ezt a kereszténység komolyan venné, nem itt tartana: a teológusok egy része nem szöges drótokat építene, az ?elit keresztények? nem az intézmény ideológiáját részesítenék előnyben. Amíg viszont az ember által képviselt szempontokat, érdekeket az Isten műve elé helyezzük, addig nem tudjuk hitelesen képviselni Jézus szeretetét e világban.


2014. március 7.

"Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek (tanítványok)." Mt 9,15b

Jézus nem tartja fenn a böjtnek azt a rendszerét, amely elveszítette spirituális erejét és csak a vallásos hagyományok külsőségében nyilvánul meg. Ő azt a böjtöt helyezi kilátásba, amely abból következik ?amikor elvétetik tőlük a vőlegény?, vagyis a tanítványok és nyomukban mi, megéljük Jézus jelenlétének a hiányát. Jézusnak a fenti kijelentéséből arra következtetünk, hogy az ember valamilyen oknál fogva úgy éli meg időnként az Istent, mintha az távol maradna tőle, sorsától. Az ?Isten távolság? megrendítő élményének az áthidalásában hathatós eszköz lehet számunkra a böjt, amely abból a mély emberi átélésünkből származik, hogy Isten hiánya fáj számunkra. Ebből a motivációból fakadó böjt csodákat művelhet, megnyithatja újból és újból számunkra az eget, és Isten jelenlétét közelebb hozhatja számunkra.


2014. március 5.

"Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál." Mt 6,1

Divattá vált, hogy kormányok, nagy cégek, bankok, és pályáztató szervek ?úgy tesznek jót?, hogy ez a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapjon, és a jó imázs által erősödjön szervezetük. A külvilág és én- központosságunk hatására mi is gyakran essünk abba a kísértésbe, hogy szeretjük, ha a ?jó tetteink? nyilvánosságot kapnak, vagy legalábbis szívesebben gyakoroljuk azokkal a jót, akik valamilyen formában ezt viszonozzák. Azoknak, akik ezen a szinten teszik a jót, Jézus világosan jelzi, hogy jutalmukat már itt a földön megkapják az emberek elismerése és viszont-szolgáltatása által. Az Őt követőket arra buzdítja, hogy minden érdek nélkül tegyék a jót. Azok az emberek, akiknek a lelkében megszületik az önzetlen érdek nélküli jóság, a tiszta lelkiismeretnek és a mennyei Atya szeretetteljes figyelésének a megélését kapják ajándékba. Így, a jó ember jósága, az örök élet kapuit nyitogatja.


2014. március 4.

"Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők." Mk 10,31

Isten útjai nem nyílegyenes autópályák, ahol maximális sebességgel lehet száguldani a megjelölt célpont fele. Az Ő útján még GPS-szel sem rendelkezünk, amely azonnal jelzi, ha letértünk az útról és mindjárt újratervezi a cél felé tartó útvonalat. Isten útja sokkal inkább hegyekkel és völgyekkel, sivatagokkal és oázisokkal, számtalan új utak és ösvények választásának a lehetőségével van tele. Mi pedig vándorként és zarándokként haladunk, ki-ki a maga ritmusában, célpontunk fele. Előfordulhat az is, hogy a legbiztosabb út amin járunk, zsákutcává alakul át. De előfordulhat az is, hogy a legnehezebbnek és leglenézettebbnek tűnő út kalauzol el bennünket végső célunkhoz az Istenhez. S mindez azért történhet így, mert Isten kegyelme másképp működik mint az emberek által felépített rendszerek.


2014. március 3.

"Jézus azonban megismételte: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába!" Mk 10,24b

Az evangélium összeértelmezéséből arra következtethetünk, hogy Isten országát a letisztult, egyszerű életszemléletű ember tudja megérteni, aki a függőségek és rendezetlen kötödések helyett, az ?Ősbizalomra? építkezik. Minden, ami nem ehhez a stabil ősérzéshez kapcsolódik, az csupán járulékosan és ideiglenesen tartozik hozzá életünkhöz. Ha ezek fenntartására fordítjuk erőinket, lelkünk nagyon sebezhetővé válik, hiszen a természetük szerint mulandó dolgok elmúlását nem tudjuk megállítani. A dolgok eredetéből és rendjéből az következik, hogy azok a létezők köré rendezzük életünket, amelyek örökre megőrződnek számunkra és lelkünket, énünket, a révbejutáshoz segítik.


2014. februári morzsák