Halmai Tibor fotója
Írás a találkozóról a ma7.sk portálon >>
20 év után újra Kovácspatakon volt Háló találkozó!
Október 18-án estére érkeztünk meg, és máris elkápráztatott minket a teliholdas panoráma. A látványt kiegészítve az első esti program a Kaptár Band Junior keresztény ifjúsági zenekar által kísért közös ima volt, melyet szabad találkozások, beszélgetések ideje követett, és máris örvendezhettünk egymásnak a Kárpát-medence minden régiójából érkező régi és új barátok.
Szombat reggel újabb csodára ébredtünk, hisz a napfelkeltével együtt keltünk, ami még csodásabb volt, mint az esti kilátás.
A találkozó témája az "Adni és kapni" jelensége volt, hogyan nyilvánul meg felnőtt keresztény életünkben a szolgálat és az elvárás, mennyire várhatjuk el, hogy mindig csak mi kapjunk, a saját igényeink teljesüljenek, és milyen mértékben adjuk mi talentumainkat a közösségeinkbe. Puss Sándor SJ jezsuita szerzetes atya előadásából számos fontos gondolatot hoztunk magunkkal és forgatunk tovább magunkban. Felmerült többek között, hogy menekülnünk kellene onnan, ahol mindig csak kapunk, anélkül, hogy adnunk kellene. Fel kell ismernünk a saját adományainkat, amelyeket kapunk, és azokat tovább is kell adnunk, velük másokat is megajándékoznunk.
Természetesen a kiscsoportos beszélgetés sem maradhatott el, sőt ebéd után 3 további csoportban folytak műhelymunkák a Hálóban történő adományszervezés, kommunikáció, és alternatív találkozók témáiban.
Az estet Dominika Ács Junior Prima-díjas fuvolista és Cseri Kristóf hegedűművész lélekemelő koncertjével zártuk. Hála és köszönet a művészeknek, hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel és előadásukkal! Csodálatos volt!
Hamar elérkeztünk a vasárnaphoz, amikor már a következő lépéseket tervezzük tovább, így a különböző régiókból érkezett résztvevők együtt ültek le csoportosan saját régiójuk további programjait tervezni, amiről aztán nagy közösben is beszámoltunk. Mielőtt azonban a párkányi szentmisére indultunk volna, hálós szokás szerint búcsúztunk egymástól, és igaz, hogy "Múlnak az évek, s mi egyet újra lépünk már. Lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár."
Hálás köszönet a találkozó szervezőinek: Zitának, Krisztinek, Zsuzsának és Endrének!
Kárpát-medencei Háló találkozó a Dunakanyarban
Tizenhárom délvidéki hálós indult útnak október 18-án, egy hűvös reggelen Felvidékre, Kovácspatakra a Kárpát-medencei Háló-találkozóra. Langyos őszi napsugár, csodás tájak, remek kilátás és felvidéki testvéreink kedves, vendégszerető gondoskodása fogadott bennünket. Időben érkeztünk, így volt alkalmunk a program kezdete előtt egy rövid sétát tenni. Elvarázsolt minket a hegyvidéki táj és a Dunakanyar szépsége.
Összesen hatvanan gyűltünk össze a Kárpát-medence különböző régióiból. Imádsággal kezdtük a találkozót, bekapcsolódtunk Puss Sándor atya vezette, a gyermekek rózsafüzére a világ egységéért és a békéért imádságba. Vacsora után dicsőítéssel folytatódott az este, melynek lélekemelő zenei szolgálata segített minket az elmélyülésben. Szombat délelőtt, az adni és kapni témát jártuk körbe előadások és kiscsoportos beszélgetések segítségével. Mélyen elgondolkodtatott, hogy mindenünket, amink van Istentől kaptuk, épp ezért adnunk csak önzetlenül, viszonzást nem várva szabad. Szentmisével zárult a délelőtt Puss Sándor atya és Vreckó Ferenc délvidéki plébános vezetésével. A délutánt különböző csoportmunkák tették színesebbé, adománygyűjtés, kommunikáció és a jövőre vonatkozó tervek témájában. Az estét hegedű és fuvola koncert zárta, fiatal, helyi tehetségek előadásában. Felemelő komolyzenei élményben volt részünk. Vasárnap, október 20-án délelőtt, régiós megbeszélések zajlottak a jövőbeli tervekről. A találkozó szentmisével és ebéddel zárult. Beszélgetésekkel, találkozásokkal, boldog ölelésekkel és számtalan élménnyel gazdagodva tértünk haza.
A délvidéki hálós csapat utazási költségeit a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Bollók Eperjesi Éva
Jónás atya által az előadásra elhozott un. Szent Damján kereszt másolata, aminek eredeti példánya Assisiben a Szent Klára Bazilikában látható
Hátul, a hegyek között lenn a völgyben a Málnapataki víztározó
Šoltýska (Újantalfalva)
Šoltýska határában a Rimaszombati Katolikus Kör vezetőségi tagjai várták a felvidéki hálósokat
Gyönyörű őszi időben találkoztunk az Ipoly turistaházban (Kokava Línia) szeptember 14-én pénteken. Az első délután az érkezések, örömteli üdvözlések ideje. Mindenki örül a másiknak, és bár az utazástól fáradtak vagyunk, mégis késő éjjelig tart a beszélgetés: ki hogy van, hogyan telt az elmúlt idő a legutóbbi találkozás óta.
Szombaton reggel aztán Kinga nővér vezetésével felzeng az ébresztő dal, és a bőséges reggeli után gyülekezünk az emeleten, az előadáshoz. A téma: A szeretet fáj (a). Mátraverebély-Szentkútról jött el hozzánk Bán Zsolt Jónás, ferences atya, hogy erről beszéljen nekünk. Dióhéjban az előadásának rövid összefoglalója: A szeretetet először a családban kapjuk, és a fájdalmát is először ott tapasztalhatjuk meg, a testvérünk megszületésekor.(Úgy érezhetjük, kevesebb szeretet jut nekünk..) Ilyenkor léphet fel a bizonyítás kényszere - ki kell érdemelnem a szeretetet. De a szeretetet nem befektetésként kell megélni – önfeledten kell szeretnünk! Soha nem azt nézve, nekünk mi a jó benne. Mikor az embernek gyermeke születik, már nem önmaga a fontos. Szétosztjuk, tovább adjuk amit kaptunk, szolgáljuk vele embertársainkat. Az embert a szeretet tanítja meg arra, hogy önmaga fölé tudjon emelkedni. A Világot nem megváltani, szeretni kell. Itt bemutatta nekünk az atya a keresztet, amit magával hozott - a szerető, üdvözítő Krisztussal, aki ölelésre tárja a karjait. Nem alternatíva, hanem parancs a szeretet. A magam körüli világot a szeretettel kelthetem életre. Testvérek vagyunk, egymásra szorulunk. A szükség nem a legerősebb kapocs, Istennek nincsen ránk szüksége, Ő szeret minket, és ez a kapocs a legerősebb. Ha valaki a szeretet útján jár, a jó Istenhez vezető úton van. A szeretetlenségre is egyetlen jó válasz van: a szeretet. Az előadás után a kiscsoportokban átbeszéltük az előadáson hallottakat. A mi kiscsoportunk az erdő melletti kis ház teraszán beszélgetett, és abban a szerencsében volt részünk, hogy egy őz is kimerészkedett a fák közül meghallgatni a véleményeket. Sajnos a foglalkozás végén szomorú hír érkezett - egy kedves erdélyi résztvevőnk édesapja elhunyt. Nagy megrendüléssel hallottuk, és megértettük, hogy azonnal hazaindul.
Ebéd után egy szép kirándulást tettünk a környező hegyekben. A kis falu – Šoltýska (Újantalfalva) gyönyörűen felújított templomához érkezve misét hallgattunk, majd visszasétáltunk a szállásunkhoz. Alternatív program volt a Mária jelenésekről a felvidéki Kósa Lőrinc testvérünk előadása, azoknak, akik nem vállalkozhattak a kirándulásra.
Este a füleki borászok borkóstolója adta meg az alaphangot. Jellemző volt a hangulatra, hogy Kinga nővér táncot tanított. Margitfalvy Gyuri közben vetítést rendezett az előadóban a Háló-táborról, a ház mellett pedig Vladimír Bahýl a távcsövét üzembe helyezve a csillagokról mesélt az érdeklődőknek. Késő éjjel tértünk nyugovóra.
Korán keltünk, mert a közeli falvakban szolgáló lengyel atyát, Zbigniew Sławeket vártuk háromnegyed hétre. Ő tartotta meg a misét, és ő nem szereti, ha valaki elkésik. A reggeli után Szeibert András foglalta össze a hétvégi témákat, kiegészítve a Háló Közösségre vonatkozó tudnivalókkal. A kiscsoportos foglalkozások témáját is ő adta meg, aminek az átbeszélésére sajnos csak egy óra maradt. A megadott kérdések a következőek voltak: 1. Ha összejövünk, mit imádkozunk? Miről beszélgetünk? Mit alkotunk meg? 2. Kinek tartjuk Jézust? 3. Minek tartjuk a Háló Közösséget? A kiscsoportos beszélgetéseken elhangzott válaszokat aztán az előadóban közösen megvitattuk. Végül köszönetet mondtunk a rendezőknek a nagyszerű rendezésért. A rendezők is megköszönték a részvételünket, valamint a segítőknek is megköszönték értékes munkájukat. András ismertette a következő hálós rendezvények időpontjait, majd elénekeltük a Himnuszt és a Boldogasszony anyánk éneket. A felvidéki találkozó ezzel zárult. A résztvevők öleléssel, csókkal búcsúztak egymástól, jó utat kívánva, és a mielőbbi találkozás reményében.
Széplaki Mária
Délvidékiek beszámolója a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>
Fotók a Partiumi Háló fb oldalán >>
A találkozó támogatója
Ezen a találkozón, csakúgy mint a nyári táborban jelen volt Vladimír Bahýl szlovák csillagász, aki most is elhozta csillagászati távcsövét. A táborban sokan megszeretették a felvidékiek által a régiós napjukon bemutatott Vladot, aki nagy szeretettel és alázattal segített a kis gyerekektől kezdve az öregekig mindenkinek megfigyelni az eget. Ő bár magyarul sokat ért, de nehezen beszél nyelvünkön, viszont angolul, oroszul vagy németül (és persze a felvidékiekkel szlovákul) bárkivel szívesen szóba elegyedett, és invitált minket látogassunk el majd hozzá falusi házába.
A mostani találkozón alkalmam volt többször is hosszabban elbeszélgetni vele és megmutatta nekem távcsövével az Androméda-ködöt. A csillagok már kisgyerek korában érdekelték. Addig legeltethette a teheneket, ameddig meg nem jelent az égen az első csillag. Sorsdöntő élmény volt számára, amikor Stephen Ondrušek plébánosuk távcsövén meglátta a Szaturnusz gyűrűit. A Pozsonyi Egyetemen matematikát és fizikát tanult és lehetősége volt un. űrfizika szemináriumokon részt venni. Első munkahelye a Magas-Tátrában a Kőpataki-tónál levő obszervatórium volt. Télen csak jégmászó bakancsban tudott eljutni a munkahelyére. Egy idő után kénytelen volt feladni ezt a munkahelyét két okból. Az egyik, hogy Tátralomnicon egyszobás faházikóban laktak két kisgyerekkel, másik pedig az, hogy a mukahelyén tudták, hogy hívő ember és egyik főnöke megmondta, hogy így soha sem csinálhat karriert. Hívták egy gyárba dolgozni, 3 szobás lakáshoz juthatott. A gyárban programozóként dolgozott, amiből akkor még alig volt Szlovákiában. Ezek az évek arra is nagyon hasznosak voltak, hogy sok gyakorlati dolgot elsajátítson. A csillagászattal továbbra is olyan komolyan foglalkozott, hogy a nyolcvanas években több cikke jelent meg neves asztronómiai folyóiratokban. 1990-ben a Zólyomi Műszaki Egyetemen számítástechnikusként kapott állást. Rövidesen doktorált. Elkezdett tanítani és gyorsan egyre magasabb pozíciókba került. Tanított fizikát, programozást, valamint matematikai statisztikát. Az egyetemen a fák szerkezetének (repedések, rothadás, évgyűrűk) vizsgálatára tomográfot épített, ami azóta a szakmában általánosan elfogadott vizsgálati módszer lett. Ez hasonló algoritmussal dolgozik, mint a CT. A csillagászatban is használta ezt a módszert a kettős égitestek vizsgálatánál, az un. Doppler tomográfiánál, itt annyiban más a helyzet, hogy mi megfigyelők vagyunk nyugalomban, az égitestpáros mozog.
Az egyetem Fizika, Elektrotechnika és Alkalmazott Mechanika Tanszékének tanszék-vezetőhelyetteseként ment nyugdíjba. A csillagászatot nem hagyta abba. Falun lakik, házában saját csillagvizsgálót épített és azt unokájáról Júlia csillagvizsgálónak nevezte el. A fia mérnökként és informatikusként Genfben a CERN-ben (az Európai Részecske Kutató Intézetben) vezető beosztásban dolgozik. Hogy tanulhassa és gyakorolhassa a magyart nyelvet hallgatta az előadásokat, részt vett a kiscsoportos beszélgetésünkön. Elmondta két okból is szeretne magyarul jól tudni. Az egyik, tagja a Magyar Csillagászati Társaságnak, a másik pedig, szeretné eredetiben elolvasni Madách Ember tragédiáját. Róla nevezték el a 471109 katalógus jelű aszteroidát Vladobahýl kisbolygónak. Sok emberhez nem jut el a Szentírás, úgy kell élnünk, hogy életünk példa legyen, ezen keresztül juthassanak el az emberek a Szentíráshoz - mondta nekem Vlado az ő élete hitvallását.
Margitfalvy György
Újra sikerült megszervezni az adventi lelkinapot, mégpedig a videfalvi kastélyban. Van akinek ez nem hír, számunkra nagyon fontos. Sok nehézségbe ütközött, de végül is a Jóisten segítségével sikerült.
Egy pár szót a helyszínről. A videfalvi kastély a Kubinyi és az Asbóth család egykori lakhelye, ma az Isteni Ige Társasága szerzetesrend egyik székhelye. Nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy Baráth Bertalan, a Jézus Szíve Társaság vezetője megengedte számunkra, hogy ezen a szép helyen tarthassuk lelkinapunkat.
A másik fontos hír, számunkra biztosan az, hogy 27-en voltunk. Hálásak vagyunk Kinga nővérnek, aki vállalta lelkivezetésünket. Mit hoztam haza? A hitről nem sokat kell beszélni, hanem megélni. Ha kérdeznek, akkor kell róla beszélni. Úgy élj, hogy kérdezzenek!
Kovács Ágnes
Kosztura Erzsébet képei (Fb) >>
A szlovákiai görögkatolikus esperesi kerület kérte meg a Hálót, hogy tartson egy képzést azok számára, akik szeretnék jobban "csinálni" az egyházközségi életet. Az első alkalommal mintegy húsz érdeklődő ember jelent meg Szőlőske fölött, Hatfán, az esperesség csodaszép táborhelyén. Az igen aktív közös nap témája ez volt: Az életem az Egyházban, az Egyház az életemben. Kerestük azokat a pontokat, ahol segíteni tudunk egymásnak. A játékokkal, műhelyekkel, beszélgetésekkel mozgalmassá tett nap végén igen hangsúlyosan jelent meg a résztvevőkben a hála, hogy végre közösségi élményben volt részük. Az itt szerzett tapasztalatok alapján készíti a Közösségi Műhely a következő képzési alkalom forgatókönyvét.
Bayer Robi
A felvidéki Háló egy új kezdeményezést indított el, melynek első állomása 2015. szeptember 11-én Szenc volt. A tervek szerint minden hónapban különböző városokban tartunk Háló-találkozót (Szenc, Dunaszerdahely, Somorja, Pozsony, s talán Galánta), ahol a helyi lelki atyák vezetésével a közös szentmise után kiscsoportos beszélgetéseken veszünk részt. A városok közti távolság megengedi, hogy az egész környékről részt tudjanak venni az érdeklődők a Háló-találkozókon.
Az első helyszín, vagyis Szenc, sikeresen vizsgázott. A szentmisén Mikus Csaba szenci káplán mondott szentbeszédet a Háló-találkozó résztvevőihez a közösségi élet fontosságáról. "Nem lehetünk különálló szigetek" - e szavakkal hangsúlyozta, hogy mindannyiunknak szüksége van a közösségi élményre. Ezt követően átvonultunk a Pasztorációs központba, ahol a helyi közösségek egyes tagjai és a környékbeli településekről érkezők kiscsoportokban osztották meg egymással tapasztalataikat. Utána a szeretetlakoma, s a véget nem érő beszélgetések következtek. A találkozó iránti érdeklődést mutatta az is, hogy nem csak Pozsonyból, Somorjáról, Nyékvárkonyból, de még Fülekről is érkezett résztvevő. Szintén örvendetes, hogy a rendezvény sikeresen összegyűjtötte a helyi szenci közösségek nagy részét is. Bízunk a sikeres folytatásban.
HP
A találkozó a Losonc központjában levő, 1783-ban épült gótikus eredetű barokk templomban misével kezdődött, igaz ekkor már délelőtt volt és nem hajnal, de mi Advent lévén, ezt napindító roráténak tekintettük. A mise elején Zsóka János fiatal káplán nagy örömmel köszöntött bennünket. Először lehet papként részese Háló-találkozónak, utoljára 5 éve volt ilyen eseményen, akkor még csak mint breznobányai diakónus. A mise végén a elénekeltük Boldogasszony Anyánk-at. A templomból kijövet hallottam, hogy valaki ezt mondja "Ha másért nem, már ezért is megérte eljönni, hogy ezt együtt énekelhettük."
A kis tornateremben a találkozó előadását Különbözőek vagyunk, de egységben lehetünk Jézus által címmel a Miskolci Jezsuita Gimnáziumból jött Nagy Ernő szerzetes tartotta. Kiscsoportokban arról beszélgettünk, hogy kik voltak életünkben a meghatározó pozitív példák és arról hogy miben szeretnék fejlődni. Nagy Ernő szerzetes kíséretében jött Bikfalvy Géza világi jezsuita röviden beszélt a jezsuita rend történetéről és a Jezsuita Kiadótól egy tucatnyi könyvet adott ajándékba a losonciaknak, ami alapja lett a helyi hálósok közös könyvtárának. A hálós napot egy nagyon rövid, de magas művészi színvonalú kulturális program zárta. A Felvidéken már komoly nevet szerzett és már saját CD-t is kiadott Kelemen-trió alapítója, Kelemen Gábor énekelt és gitározott. Búcsúzásként egy füleki hálós társunk, Simon Ágnes egy a nagymamájától tanult szép karácsonyi énekkel örvendeztetett meg minket.
A Háló kapcsolatainak fejlődésében és ápolásában, illetve a helyi viszonyok megismerésében nagy szerepe van az időnkénti un. hálós portyáknak. 2014. október 24. és 26. között egy kis csapat a Felvidéken portyázott, amelynek során jártunk Nagytárkányban, Zemplénben, Királyhelmecen, Borsiban, Szepsiben, Debrödön, Füleken és Losoncon.
2014. április 10-én Tóth László tallósi plébános "A nagyböjti bűnbánat" címmel tartott nagy sikerű előadást Szencen, a Szenczi Molnár Albert Klub (SZMAK) keretein belül.
Ez a mondat egy klasszikus beszámoló nyitómondata lehetne, amelyben egy aktuális eseményről tények formájában tájékoztat a cikk szerzője. Én azonban nem azért ragadtam billentyűzetet, hogy tényekről, időpontokról, személyekről számoljak be, vagy hogy összefoglaljam az előadás tartalmát. A kritikusok mindjárt meg is vádolnának azzal, hogy ez a beszámoló nem aktuális, hiszen nagyböjti témáról szól, ez az időszak pedig már elmúlt. Valóban. Az előadástól eltelt több mint egy hét, mikor ezeket a sorokat írom, és még több eltelik, míg ezek megjelennek. Tehát amikor ezt az írást olvassák, a nagyböjtöt az emberek többsége már el is felejtette. Az általam felvezetett előadás témája azonban nem a nagyböjt volt, hanem a bűnbánat. Az pedig mindig aktuális.
Az említett klubest havi rendszerességgel zajlik Szencen, és időközönként próbálunk olyan előadókat meghívni, akik valamilyen formában kötődnek a városhoz. Tóth László atya ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt, hiszen szülővárosába hívtuk őt meg. Jómagam azonban mégsem Szenchez kötöm a nevét, hanem Félhez, ahol gyermekéveimben plébánosként működött. Bár a gyerekekre nem az jellemző, hogy a kedvenc kedvtelésük a szentmisén való részvétel, velem mégis megszerettette, mert egy olyan hangot ütött meg, amit gyerekként is csodáltam, és így az érdeklődésemet mindig fel tudta kelteni. Most már felnőtt fejjel hallgattam újra, és ez a két érzés: az érdeklődés és a csodálat, most is bennem volt. A stílusáról ugyanis elmondható az, amit ő maga hangsúlyozott az előadás alatt: az előadónak a témát kell kimerítenie, nem pedig a közönséget.
Nem emlékszem már mindenre az előadásból, és ezt szerintem senki nem is várja el tőlem. Úgy gondolom, az az értékes gondolat, ami az ember fejében még sokáig ott motoszkál, ami újra és újra eszébe jut valakinek. Én egy történetet emelnék ki az elhangzottakból. Tóth László atya mesélt egy emberről, aki mielőtt rádöbbent volna arra, hogy a papi hivatás a neki való, már dolgozott egy munkahelyen. Amikor elhatározta, hogy teljesen Istennek szenteli életét, közölte a főnökével, hogy felmond. Ő ezt kérdezte tőle: "Valaki többet ajánlott?". Az alkalmazott azt felelte: "Igen." Mire a főnök: "Akkor megemelem a fizetését, és nála is többet ajánlok." Emberünk pedig bölcsen így zárta a beszélgetést: "Nála többet nem tud kínálni senki." Ez az a mondat, ami az előadás óta szinte naponta eszembe jut.
Sok mindenkit hallottam már a bűnbánatról beszélni, legyen az pap, püspök, hitoktató vagy csak egyszerű jóbarát. De kevés olyan volt köztük, mint Tóth László atya, aki egyáltalán nem elméleti síkon tartotta az előadást, hanem konkrét példákkal gyakorlatiasan vezetett be bennünket a téma rejtelmeibe. Személyesen sikerült megtapasztalnom az atya azon szavait, hogy a jó bűnbánathoz csend kell. Mert amikor Nagyszombat napján a Szentsír előtt elmélkedtem, eszembe jutott, hogy ez mennyire igaz. Belegondoltam, hogy egy nap folyamán mennyi időt tudok a csendben tölteni, és rájöttem, hogy minimálisat. Hiszen az autóban a rádió szól, a munkahelyemen hangzavar van, otthon a gyerek hangoskodik, ha pedig elalszik, a televízió kiabál.
A bűnbánat, a lemondás, a lelki elmélyülés a nagyböjt fontos része. De nem érhet véget mindez a húsvéttal. Nagyböjt gondolata mindig aktuális kell hogy legyen számunkra.
"Itt nincsenek idegenek, csak olyan barátok, akiket még nem ismerünk."
A Szenci Molnár Albert Klub (SZMAK) e mottójával kezdte Sebők György a klub vezetője a 136. klubestet. A bevezetőben röviden értékelte az elmúlt év klubestjeit, majd rámutatott a közösségbe tartozás fontosságára. A Háló zászló segítségével szemléltette, érzékeltette a személyes kötődéseket, kapcsolatokat, valamint a háló még nem bebogozott fonalain keresztül a lehetőséget, hogy a Hálóban mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb kisközösséget.
A nagyszámú résztvevő, ezután Matus János karmester, zenetanár orgona kíséretével, eleinte a kivetítőn megjelenített énekszövegek segítségével, majd spontán módon mulató és operett dalokat énekelve szórakozott. Az estet megtisztelték jelenlétükkel a Szenc környéki falvakból jött nótázni szerető barátaink is. A jókedvhez hozzájárult a zsíros kenyér hagymával és a tepertős pogácsa, mint jó alap a borfogyasztáshoz. A szünetekben a kivetítőn az eddigi 135 klubest válogatott képein nosztalgiáztunk. A székely és a magyar himnusz eléneklésével záródott a sikeres klubest.
