A Reggeli Újság tudósítása

Somogyi Anikó és Dulău Dianna írásai a találkozóról

A nagyváradi Háló találkozón először vettem részt mint váradi hálós. Sőt mi több, a szervezői csapat tagjaként. Jó érzés volt ismét aktívan részt venni a szervezésben hosszabb szünet után. Ünnepélyes hangulatban telt ez a találkozó, nem csak a személyes érzéseim miatt, hanem azért is, mert idén ünnepeltük meg, hogy a nagyváradi Háló iroda 10 éve működik. A sürgés-forgás után elérkezett a találkozó előestéje, amikor a kis csapat Nagyváradról és környékéről összegyűlt. Kicsit megpihentünk, emlékeket osztottunk meg egymással a régi időkből, együtt örültünk egymásnak és annak, hogy a Hálónak köszönhetően megismerhettük egymást és azt a Hálós erőt, ami magával ragadott bennünket. Az örömünk fokozta, hogy kiszemelte a találkozó időpontját és előtte egy nappal, pénteken csatlakozott hozzánk a leges-legifjabb Hálós, Konrád Dani. Bár csak pár órája született meg, a szívünkben máris eljött velünk az előestére és a találkozóra. Boldogan ünnepeltük ezt a többszörös születésnapot és örömmel vettük észre, hogy sok új arcot láttunk a szombati Háló találkozón. Az újulás illata volt a levegőben.

Meghitt hangulatban telt el a szombati nap. Nagyon jó és gondolatébresztő témát választottunk, ami egy kedves Hálós barátunk záró gondolataiban hangzott el a Kárpát-medencei találkozón: Azt hittem, hogy hiszek. Németh László atya igazán személyes és megérintő vallomással indította a napot. A saját életében megtörtént fordulópontok, amikor azt hitte, hogy hisz és döntéseinek egyéni előadása megalapozta az ezután következő beszélgetéseket. Négy csoportban oszthattuk meg gondolatainkat, a különböző témákról:

Azt hittem, hogy hiszek Istenben,
Azt hittem, hogy hiszek embertársaimban, szeressük ki egymásból a rosszat,
Az hittem, hogy hiszek önmagamban, tudom a jót, teszem a rosszat,
Téged választottalak!

Ezek a beszélgetések párhuzamosan folytak és mivel ismétlődtek, mindenki választhatott, hogy a következő körben melyik témájú kiscsoporthoz csatlakozik. Érdekes volt látni csoportvezetői szemmel, hogy bár minden körben ugyanaz volt a kiscsoportom témája, mégis másképp alakult minden egyes kör, mivel minden körben más résztvevői voltak a csoportnak. A szünetekben persze mindenki megoszthatta élményeit. A találkozó végéhez közeledve közösen hálát adtunk Istennek a sok jóért és az általunk vélt rosszért is, mert minden azért történik az életünkben, hogy az Isten felé vezető út megtalálására buzdítson. A záró hangulatot színezte a kis szösszenetnyi gyerekelőadás, amit a találkozóra eljött gyerekek tanultak meg, míg szüleik a programon vettek részt. Az ifi hálósok ügyesen helytálltak, mivel ők foglalkoztak a gyerekekkel, és sikerült kellemesen meglepjenek mindenkit a kicsik fellépésével. Legvégül, de ezúttal mindannyian közösen gyerekek, ifik, felnőttek az Ároni áldással búcsúztunk el egymástól. Szerintem nem csak a hálós erő, hanem az Isten is jelen volt, hiszen bennünk van az isteni szikra, az Ő nevében gyűltünk össze, nem hiszem, hogy hiszek, tudom.

Amikor Konrád Kati megkért, írjam én a hétvégi nagyáradi Háló találkozó egyik beszámolóját, az első kérdésem az volt, hogy hivatalos legyen vagy személyes. Mivel a válasz a második feltevést tartalmazta, igencsak el kellett gondolkodnom mit is írjak nektek, hogy ne legyen se túl hosszú, se túl rövid, de írjak őszintén minden élményről és eseményről.

Azért írtam, hogy őszintén, mert nekem a reggel igen nehezen indult, hiszen előző este Konrád Csongi és Evy babájának, Danikának ünnepeltük a születését, mely nagyon nagyon hosszúra sikeredett és a felkelés, illetve az első pár óra nehezen telt számomra.

Amit észrevetettem, persze ez minden Háló találkozón jelen van, az a nagy szeretet, ami fogadja a résztvevőket. Sokan voltak idén, akik először jöttek hálós rendezvényre, akik első alkalommal kóstoltak bele abba, mi is a Háló és mindenki nagy örömmel, lelkesen tért haza a programok után,feltőltődve.

Édesanyám is eljött egy újabb hálós rendezvényre, aminek különösképp örültem, hogy a munkája és a szabadideje megengedi neki, hogy csatlakozzon. Nagyon jó élményekkel és gondolatokkal tért haza, főleg a kiscsoportos beszélgetések után, melyek idén egészen másképp zajlottak, mint az előző években.

A találkozó témája Azt hittem, hogy hiszek mottó volt, melyet Rita említett a Kárpát-medencei Bogozói Találkozón, és ami mélyen megragadt bennünk. A program elején Kati üdvözölte a résztvevőket, Béla Atyával együtt, majd Németh László atya mesélt az életéről, valójában arról, hogyan is találkozott ő a hittel, és a régi rendszerben milyen volt ezt megélni. Nekem, fiatalnak, aki csak kicsi korban élt a rendszerváltás előtt, nagyon tetszett az atya nyitottsága, az őszintesége és az élménybeszámolója, melyen sokszor elérzékenyült, de pont ettől tűnt még hitelesebbnek az előadása. Elgondolkodtatott, hogy akkoriban Én mennyire mertem volna vállalni a hitem, és milyen áldozatokra lettem volna képes érte. Szerintem sok emberben megfordult ez a gondolat, amellett, hogy valóban a mai életünkben is elfogadjuk-e a hitünket, és megéljük-e?

Az előadást kiscsoportos beszélgetések követték, négy témában:

Hiszek önmagamban, tudom a jót és teszem a rosszat
Hiszek embertársamban, szeressük ki egymásból a rosszat
Hiszek Istenben
Téged választottalak

Nem sikerült minden csoportban részt vennem, mert minden óra elteltével választhattunk újabb csoportot, így a csoportvezetők maradtak a helyükön, a csoportok tagjai változtak óráról órára. Érdekes volt ez a kiscsoportos foglalkoztatás, és sokkal eredményesebbnek bizonyult a visszajelzések alapján.

Az ebéd után, ami nagyon finomra sikeredett, egy utolsó csoportbeszélgetést lehetett választani, melyet a plénum követett, és közös, zenés ima. Engem nagyon mélyen érintett az ima, és a dalok, sok sok hála tört elő bennem Istenhez, illetve öröm kelt szárnyra a könnyeimmel együtt.
A programok alatt volt gyerekfelügyelet és lelkesen, kicsit szégyenlősen készültek a gyerkőcök, a Kánai mennyegző témájával egy rövid színdarabra, amit a találkozó végén be is mutattak nekünk. Minden szülő szeme csillogott a büszkeségtől.

Minden résztvevő egy furulyát és egy hálós batyut kapott búcsú ajándékként, melyet a sok szép élménnyel, lelki töltettel hazavihetett emlékbe.

Szerencsésnek érzem magam, és nagyon kellemesen emlékszem vissza a találkozó felemelő perceire, a fáradság és idegeskedés mellett is, a Jó Isten megmutatta, mekkora kegyelemmel bír, és meghallgatta imáim, melyet végig éreztem.

Jövőre remélem még többen tapasztalják meg ezt az érzést.

A találkozó programja és plakátja