További képek (Yves-André Gomez) >>
2012 óta rendszeresen jönnek lengyelek velünk ünnepelni a márciusi forradalmat. A lengyelekben és bennünk magyarokban is igény van arra, hogy még közvetlenebbül találkozzunk, én-te kapcsolatok, ismeretségek jöjjenek létre, bővüljenek egymásról az ismereteink. Tavaly ilyenkor, az ünnep előestéjén éppen a Háló Jazz Klubnak volt koncertje, ahol a közönség soraiban négyen voltak lengyelek és nagyon tetszett nekik az akkori koncert. Ez adott impulzust arra, hogy az idén ez alkalomra az S4-be szervezünk zenés baráti találkozót egy Dél-Lengyelországból érkezett buszos csoportnak. A Semmelweis utca amúgy is egyik fontos helyszíne volt az 1848. évi forradalomnak, az akkor még Újvilág utcának nevezett utcában, a velünk szomszédos telken egykor állt épületben volt a Pesti Egyetem Orvosi Kara, ahol a márciusi ifjak szervezkedtek. Március 14. Bem tábornok születésnapja, ez is jó alkalom egy közös ünneplésre. Hívtunk népzenészeket, hogy zenei kísérettel közösen tanuljunk és énekeljünk 48-as dalokat, legyen magyar-lengyel táncház, majd kínálunk vörös bort és zsíros kenyeret. A lengyel vendégektől nem kérünk a költségekhez hozzájárulást, a magyarországi vendégektől fejenként 1500 forint hozzájárulást kérünk és egy tálca süteményt. Mikor megtudtuk, hogy lengyel vendégeink nagy emeletes busszal jönnek, szám szerint nyolcvanhárman, kicsit aggódtunk, tudtuk az S4 terhelhetősége csúcsra lesz járatva. Soha ennyi kenyeret nem kentünk egy estére. Aggodalmunk alaptalan volt, éppen annyian voltunk, amennyit még elbírtunk, elbírt az S4. Hatalmas magyar és lengyel zászlóval feldíszített teremben zenével fogadtuk vendégeinket.
2018. március 9.
Péntek délután a Nagyvárad környéki bogozócsapat összegyűlt lelkileg is felkészülni a rá következő partiumi bogozói hétvégére.
Konrád Kati felvezetésével a Kánai menyegző története kapcsán kezdtünk el beszélgetni arról, mi hogyan is vagyunk, mint csapat, és mint egyének is a Hálóban. Összességében azt fogalmaztuk meg, hogy bár az utóbbi 1-2 évben döcögősebb úton haladt a szekér a Partiumban, „túl sok jó volt eddig, ahhoz, hogy ez véget érjen… rázódjunk össze újra”, mert szeretnénk, hogy „onnan folytatódjon, ahol abbahagytuk”, még akkor is, ha „nem lesz olyan, mint rég, lesz egy új, egy szép”. Mert „amikor találkozunk, az bepörget és visz tovább”, és bár volt köztünk, aki azt mondta „nem sok erővel jöttem”, de a folytatás ad választ arra, miért is jó mindig belevágni akkor is, ha nem vagyunk épp a toppon: „ez itt egy nagy burok. Itt védett vagyok, védve vagyok, nem jön több rossz”. Mindazonáltal szóba jött, hogy még érződik az őszi Kárpát-medencei Szent László találkozó sikere, és ez személyesen is hajt minket tovább, ugyanakkor nagy öröm számunkra az utóbbi fél évben elért siker az ifjúság terén, mert végre beteljesedni látszik a régi igény a gyakori ifjúsági programokra, és a kárpát-medencei szintű eseményekre. Bár megfogalmazódott a gondolat, hogy a bogozókon egy kudarcélmény látszik eluralkodni, a végkövetkeztetésünk mégis az volt, hogy talán „az a kicsi, amit teszek, lehet csak víz, de később borrá is változhat”, vagyis tegyünk csupán annyit, amihez nekünk van talentumunk.
2018. március 10-11.
Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyszalonta, Arad, Tenke, Nagyvárad bogozói képviseltették magukat a 2018-as bogozói hétvégén.
.
Szombat reggel Tóth Attila (Csucsi) atya vezetett nekünk egy önismereti kérdéseket feszegető lelki beszélgetést, amely első pillanatra kevésbé tűnt közösségi témájúnak. A kérdések, amelyeket feltett fokozatosan nyitották meg bennünk azokat az ajtókat, melyek egy ideje ugyan zárva voltak, de itt volt a helye, hogy kinyíljanak, és beszéljünk arról, hogyan vagyunk ebben a közösségben, ki tudjuk-e mondani, mit szeretnénk mi magunk, egyénenként, illetve azon is elgondolkodtunk, hogy az elégedetlenségünk (ha van) a közösségünkkel nem-e inkább saját hatalmunk gyakorlásából, a közösséggel szembemenő elvárásainkból fakad. A továbbiakban is nagy hangsúlyt fordítottunk a személyes élményekre, és helyzetekre, ezért kiscsoportban beszélgettünk arról, kinek hogyan sikerült finomítgatni az elmúlt egy-másfél évben a saját lelki kenyerét, hogyan van otthon, az ő saját településén, és hogyan zajlik a közössége élete. Majd a kibővített vezetőségi találkozó ötletéből kiindulva, arról is beszélgettünk, mit szeretnénk ebben az évben megvalósítani, minek az igényét érezzük első sorban mi magunk, és mik azok, amiket képesek is vagyunk megvalósítani. Nagy örömünkre szolgált, hogy volt miről beszélgetni, és elég hosszúra nyújtottuk a tervek listáját, akár már konkrét helyszínnel és időponttal is kibővítve. Minden találkozó után olvashatjuk a beszámolókban, hogy tartalmas hétvégében volt részük a résztvevőknek, ami tény és való, de azt hiszem nekünk most igazán gazdag hétvégénk volt, hiszen helye volt a könnyeknek, az örömöknek, a nevetésnek, öleléseknek és távoli üdvözleteknek, de a nosztalgiának is, és a tervezésnek is. Mi nem csak bogozók, hanem barátok, és család is vagyunk. Folytatás következik.
Konrád Evelyn
Március 10-én tartották a Délvidéki Háló bogozóinak lelkinapját Nagybecskereken. Az összejövetel mottóját Reményik Sándor „Istenarc” című költeményéből kölcsönözték: „Egy istenarc van eltemetve bennem...”
Százharminc ember az erőforrások nyomában (Balázs Katalin írása a Gyergyói Hírlap 2018. március 5-i számában)
Érintésből táplálkozni
Nem elegáns, hanem saját választ kellett keresni olyan kérdésekre, mint: honnan van az erőm? Az elmúlt napokban mikor tapasztaltam, hogy van erőm? Mi játszott közre? Hogyan tudom tetten érni? Tamás Barna jezsuita szerzetes volt a buzdító a Gyergyó-kerületi Háló-találkozón, melyre a környékbeli településekről, sőt még Brassóból is érkeztek vendégek. Katolikus Közösségek Hálózata kifejezés sokaknak lehet idegen, a Háló kifejezés viszont már ismerős, tudott, hogy határokon átívelő, táboraik, rendezvényeik százakat, ezreket vonzanak. A Gyergyó-kerületi hálósok szervezték meg az elmúlt hétvégén évi rendszeres találkozójukat a Fogarasy Mihály szakközépiskola dísztermében, hogy az egész napos együttlétért este a Szent Miklós templomban adjanak hálát. A kiscsoportos beszélgetések és megosztások sorát idén is köszöntők és gondolatébresztő előadás előzte meg.
Kedves hálós Barátaink!
Lassan egy éve, hogy szeretett barátunk, Fazakas István eltávozott földi életünk valóságából. Hiánya pótolhatatlan, élet-jelenléte példaértékű számunkra. István emlékét őrizzük és évfordulós szentmisére hívunk titeket. Az erdélyi Háló iroda költöztetése miatt, nem tudunk együtt ünnepelni a Dr. Fazakas István Közösségi teremben. Ezen oknál fogva, az első évfordulós szentmise helyszíne a KALOT Egyesület előadó terme lesz, időpontja 2018. március 8, 18:00 óra. Szeretettel várunk erre az alkalomra és kérünk, hogy részvételi szándékodat jelezd március 7. éjfélig.
Tisztelettel és baráti üdvözlettel: Ottó és Szabi
Közel 50 gyermek és ifi segítő öltözött be és mókázott együtt a farsangi mulatságon. Sokan már jelmezbe öltözve érkeztek, mások helyben készíthettek maguknak álarcot. Énekes-játékos fogadtatás várta a vidám gyerkőcöket, majd mindenki bemutatta a jelmezét, és kezdődhetett a csapatos vetélkedő. Labdás-páros táncon át, múmiakészítésen keresztül, sportosabb feladványok után a fánkevés sem maradhatott ki. Végül pedig minden jelmezes gyerkőc jutalomban részesült. Jövőre is mindenkit visszavárunk!
Évek óta hagyomány, hogy a Háló vezetősége kibővített vezetőségi találkozót tart február elején. Egy éve ilyenkor új jelmondatot (hármas jelszót) - ”Találkozás, kapcsolat, közösség” - választottunk. Az elmúlt év egyik fontos eseménye volt számunkra, hogy a vezetőség tavaly novemberben Nagyváradon elfogadta a csaknem egy évig csiszolódó küldetésnyilatkozatunk végleges változatát.
Felvidék, Délvidék, Partium és Kis-Magyarország ifi hálósainak egy kis csapatával töltöttünk együtt egy hasznos és szuper hétvégét Máriapócson, a Könnyező Pócsi Szűzanya oltalma alatt. Jövőtervezés, közös ötletelés, kiscsoport-vezetési gyorstalpaló – Dulau Dianna (Daya) jóvoltából, egy kis játék és termálfürdőzés is belefért a péntek estétől vasárnap délutánig tartó találkozóba. Szombaton a kegyhely történetét is megismerhettük, Orosz István atya személyesen vezetett minket körbe. Nagy örömünket leltük a találkozásban, jó volt Máriapócson, ezen a különleges helyen kicsit "otthon" lenni.
