További képek (Yves-André Gomez) >>
2012 óta rendszeresen jönnek lengyelek velünk ünnepelni a márciusi forradalmat. A lengyelekben és bennünk magyarokban is igény van arra, hogy még közvetlenebbül találkozzunk, én-te kapcsolatok, ismeretségek jöjjenek létre, bővüljenek egymásról az ismereteink. Tavaly ilyenkor, az ünnep előestéjén éppen a Háló Jazz Klubnak volt koncertje, ahol a közönség soraiban négyen voltak lengyelek és nagyon tetszett nekik az akkori koncert. Ez adott impulzust arra, hogy az idén ez alkalomra az S4-be szervezünk zenés baráti találkozót egy Dél-Lengyelországból érkezett buszos csoportnak. A Semmelweis utca amúgy is egyik fontos helyszíne volt az 1848. évi forradalomnak, az akkor még Újvilág utcának nevezett utcában, a velünk szomszédos telken egykor állt épületben volt a Pesti Egyetem Orvosi Kara, ahol a márciusi ifjak szervezkedtek. Március 14. Bem tábornok születésnapja, ez is jó alkalom egy közös ünneplésre. Hívtunk népzenészeket, hogy zenei kísérettel közösen tanuljunk és énekeljünk 48-as dalokat, legyen magyar-lengyel táncház, majd kínálunk vörös bort és zsíros kenyeret. A lengyel vendégektől nem kérünk a költségekhez hozzájárulást, a magyarországi vendégektől fejenként 1500 forint hozzájárulást kérünk és egy tálca süteményt. Mikor megtudtuk, hogy lengyel vendégeink nagy emeletes busszal jönnek, szám szerint nyolcvanhárman, kicsit aggódtunk, tudtuk az S4 terhelhetősége csúcsra lesz járatva. Soha ennyi kenyeret nem kentünk egy estére. Aggodalmunk alaptalan volt, éppen annyian voltunk, amennyit még elbírtunk, elbírt az S4. Hatalmas magyar és lengyel zászlóval feldíszített teremben zenével fogadtuk vendégeinket.
Közülük sokan gurál népviseletben érkeztek. Üdvözöltük egymást és kölcsönösen röviden bemutatkoztunk, így vendégeink voltak Tadeusz Fiedor úr a Tátraljaiak Szövetsége Żywiec-vidéki Guráljainak elnöke gurálokkal, Tomasz Tomczyk úr a Żywiec-vidéki Patrióták Társaságának elnöke a társaság tagjaival, Władysław Sanetra úr a Beszkidekaljai Nemzeti Fegyveres Erők Szövetségének elnöke, és Andrzej Niedzielski úr a Bielsko Biała-i Gazeta Polska Klub elnöke a klub szimpatizánsaival. Megtudtuk, hogy a Nemzeti Fegyveres Erők Szövetség olyan szövetség, amelyik a második világháború után még évekig a kommunisták ellen fegyveresen harcoló földalatti ellenállási mozgalomnak un. Kiátkozott katonáknak (Żołnierze wyklęci) az emlékének az ápolásával, valamint az ifjúság hazafias nevelésével foglalkozik. A magunk részéről külön bemutattuk vendégeinknek Gyurcsík Ivánt, hazánk 2012-2017 közötti varsói nagykövetét, Deseő Csabát a Háló Jazz Klub művészeti vezetőjét és Puchard Zoltánt a Háló egyik alapítóját. Deseő Csaba művészeti tevékenységének említése mellett azt is elmondtuk, hogy az ő édesapja Deseő Gusztáv tábornok volt annak a hadosztálynak (23. Tartalékos Hadosztály) a parancsnoka, amelyik katonailag segítette a Varsói Felkelést, erről is szó van Jamrich Levente Magyar korridor Varsó 1944 című filmjében. A nagykövet úr nagyon rövid üdvözlő beszédét Stanisław Worcell-nek az 1849-ben elhangzott mondásával kezdte "Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele." Ekkor kipillantva az éppen felújítás alatt álló Semmelweis utcára, arra gondoltam, most hogy az utcát teljesen felújítják, és az öreg beteg fákat kivágták és helyükbe újakat ültetnek, de jó lett volna most itt közösen az S4 előtt egy fát ültetni.
Lengyel vendégeink gazdag ajándékkal leptek meg minket. Kaptunk két hatalmas csemegekosarat, benne szűkebb, valamint bővebb hazájuk márkás termékeivel, többek között az E.Wedel cég (1851-ben alapított legnevesebb lengyel csokoládégyár) csokijával, Żubrówka (bölényfű) vodkával, bryndza-val (juhtúróval), oszczypek-kel (füstölt, enyhén sós, hordó alakúra préselt juhsajttal). Aki eljön a legközelebbi un. hálós reggelire az biztosan megkóstolhatja a bryndza-t és az oszczypek-et. Kaptam egy gurál kalapot, egy Szent II. János Pál pápa érmécskével díszített guráljelvényt és egy a szerző, valamint Tadeusz Fietor elnök úr által személyesen nekem dedikált könyvet, Władysław Motyka: Beskidy i Tatry - straź góralskiej watry (Beszkidek és Tátra – a gurál tűz védője) című kötetét. Az ajándékoknak nagyon örültem és nagyon meghatódtam. A kalapnak azért, mert az egyik szépapám kalaposmester volt, akár Kossuth Lajos híres kalapja is lehetett az ő munkája, bár ő nem Pesten, hanem Tatán volt kalaposmester. A dedikált könyvnek pedig azért, mert hacsak lehet dedikáltatom könyveimet és ez már a második lengyel szerzővel dedikált könyvem. A fényes papírra nyomtatott könyv teli színes fotókkal, kiadásának tiszteletbeli védnöke Andrzej Duda köztársasági elnök volt. Az est folyamán a lengyel vendégeink énekeltek nekünk, mi nekik, és közösen is, főként a forradalom és szabadságharc dalait. Öregek, fiatalok táncra perdültünk. Név szerint is köszönöm azoknak, akiknek ebben segítségünkre voltak: Bednárik János primás, Boromissza Gábor primás, Bartha Ágoston kontra, Takách Gusztáv bőgő, klarinét, Farkas Márton ének és Boros András táncmester.
Az esten nemcsak lengyelek és magyarok voltak, eljött a Háló Jazz Klubba rendszeresen járó, egy évtizede Magyarországon élő, egyik iskolában franciát tanító, magyarul már jól tudó André-Yves Gomez, kinek fotóit elérhetővé tettem írásom elején.
Jó találkozás volt, létre jött a kapcsolat, mindkét fél kívánja a folytatást. Akik még nem ismerik a gurálokat, azoknak legalább annyit el kell mondanom, hogy ők a Tátra, a Beszkidek, valamint a Bialsko Białatól délkeletre levő hegyek lakói sajátos kultúrával. Gondolkodásuk, világlátásuk, életmódjuk, mentalitásuk és mély hitük a székelyekével rokon. Az ajándékba kapott könyvem egyik ábráján sötétebb és világosabb kék színnel van jelölve, hogy hol élnek a gurálok, ezen belül a sötétebb kék azt jelzi, hogy mely területeken aktív a képviselőik révén általunk is vendégül látott szervezetük, azaz hálós nyelvünkön mondva merre vannak bogozóik. A csúcsra járatott S4 nem működhetett volna, az est nem lett volna sikeres, önkénteseink segítsége és a magyar vendégeink nélkül, amit külön köszönünk.
Margitfalvy György
Riport az estre eljött egyik magyar vendéggel az 1956-os lengyel segítségről >>
