Találkozás, kapcsolat, közösség


Miután Margitfalvy Gyuri és Somodi Nándi megírták az igényes és részletes beszámolóikat a találkozó lefolyásáról, nekem maradtak a saját impressziók, benyomások, élmények összefoglalása.

Bővebben...

Két írás következik a szatmárnémeti Háló találkozóról. Az első Margitfalvy György, a második Somodi Nándor munkája.

M. Gy. képei >>

S. N. képei >>

Írás, képek és hang a Szatmári Egyházmegye honlapján >>

Margitfalvy György beszámolója

"A napról, évről nem tud semmit az örök, középpontját keresd te mindenek fölött." Angelus Silesiusnak a XVII. században élt keresztény gondolkodónak az írásából vett mondatot választották a találkozó mottójának az idei szatmárnémeti Háló találkozó szervezői.
A találkozót a Szent Alajos Konviktus könyvtártermében Kujbus Márti nyitotta meg a városból, a környékbeli kis falvakból (Gombáspuszta, Lázári, Túrterebes), a környékbeli "Nagyvárosok"-ból (Nagybánya, Nagykároly, Nagyvárad) és a még messzebbről jött (Kolozsvár, Ózd, Budapest) hálósok előtt.
Pár szóval beszélt a Hálóról és arról, hogy miért jó nekünk találkozni. A Háló a Kárpát-medencei magyarságra irányítja a figyelmet, annak keresztény alapokon való önszerveződése. Találkozni azért jó, mert gondolatokra inspirál, nyitás mások felé és kilépés önmagunkból. Saját értékességem is csak a másokkal való kapcsolatokon keresztül élhetem meg. A Háló rövid bemutatásához tárgyakat hívtak segítségül. Márti cirillbetűs lekváros és szörpös üveget kezébe véve arról beszélt, alkalma volt Kárpátalján járni és látni hogy ott hálós segítséggel létrehozott és kímélő biotechnológiával működő pici üzem biztosítja több család megélhetését. A bemutatást tárgyak segítségével Somogyi Marika folytatta, aki elmesélte hogyan álltak össze hálós szatmári lányok, asszonyok és varrtak maguknak szatmári népviseletes ruhát és tanultak meg szatmári táncokat, majd adták elő a Háló táborban. A népviseletes fotók hálós születésnapi bögréken keltek újabb életre, erről nemcsak  Marika beszélt, hanem a bemutatást záró Szeibel Kriszti is. Ezután Sabau-Trifu Krisztina egyházművész alkotásairól zenével kísért diasorozat vetítésével folytatódott a program.
A találkozó délelőtti előadását Ft. Jakab Norbert plébános (szatmárnémeti Szent Antal plébánia)  "Ég és Föld metszéspontjában középpont az életemben" címmel tartotta. Az előadását az legősibb társadalmak, közösségek példáján kezdte, azzal az ősi vággyal amivel az emberek a központot keresték az életükben és hogyan találták meg. Már akkor is volt számukra ilyen, számon tartották és megjelölték a saját mikrokozmoszukban azt a központot, ami szent helyüknek tartottak. Az emberi civilizációk történetéből sorra vette ennek változásait, példákat idézve a mezopotámiai, zsidó, hindu, kínai, germán kultúrákból, a hol közeli, a hol távoli, a hol egy, hol sok ilyen középpontról és az ezekhez való viszonyukról, a szokásokról, a mítoszokról, a rítusokról és a hozzájuk való eljutáshoz, a zarándoklatokról. A keresztény ember életének középpontja a feltámadásba vetett hit - mondta. Végül az írországi kőkereszteket kivetítőn bemutatva beszélt a kereszt, a kőr és a középpont szimbolika világáról. Ezután életünk középpontjáról beszélgettünk kiscsoportokban.
A Konviktus ebédlőjében elfogyasztott közös ebéd töltött káposztája olyan finom volt, hogyha vaktesztre kértek volna fel, akkor az értékelésnél  a minőség rovatban a menzaminőség helyett valamilyen sokkal magasabb kategóriájú értékelést adtam volna meg. Ehhez bizonyára az is hozzájárult, hogy a találkozóra Budapestről Gyöngyössy Lajos hozott kinézetre, ízre, állagra és tápértékre a tescominőséget több péklapáttal verő 3 kilós parasztkenyeret, amit Márti szelt fel és mindenkinek jutott belőle legalább egy kis szelet. A parasztkenyeret sütő magyarországi pékség nevét szívesen leírnám, de a Háló honlapnak szerkesztési elve, hogy nem közöl kereskedelmi reklámokat.
Ebéd után Bíró Ernő vállalkozó, aki feleségével és 6 gyermekével a napokban várja hetedik gyermekét, beszélt a gazdasági helyzetről keresztény szemmel. Szóba került a családi értékrend, a bankok, a kamatok, a biztosítások, a nyugdíj, továbbá az, hogy hogy ne vegyünk fel, és milyen körülmények, milyen feltételek mellett vegyünk fel esetleg mégis kölcsönt. Adjunk helyet a változásnak címmel műhelymunkával folytatódott a nap. Itt mindenki saját döntésétől függően választhatott beszélgető csoportot, amiket Somogyi Marika (nevelés), Ft. Solomayer Sándor (bevezetés a szemlélődő imába), Szeibel Kriszti (kreatív műhely) és Kujbus Márti (meditatív tánc) vezetett. Én Marika csoportját választottam. A  műhelymunka után a csoportok plénumon számoltak be röviden az elhangzottakról. A téma természeténél fogva a mi csoportunk beszámolója volt a leghosszabb. Marika műhelycsoportjában elhangzott, csak felsorolásszerűen utalva rájuk: aki tud tisztelni, az tud szeretni is; a társadalmat még a szocializmusban elkezdett rosszul értelmezett női emancipáció rontotta el a milliós tételben végrehajtott tömeggyilkosságokkal, az abortusz ilyen-olyan módon történő támogatásával; hiányzanak a nagycsaládok; a gyerek első képeskönyve a szülők élete; fontos az, hogy mi módon szeretjük és mire inspiráljuk egymást; nem tartjuk be a főparancsokat ("Tiszteld uradat, Istened és csak neki szolgálj"; "Szeresd felebarátodat mint önmagad"); a média irányítja a társadalmat és nem a társadalom a médiát; a "Valósítsd meg önmagad" reklámok hülyesége. A találkozó utolsó programja a vincés nővérek templomában, ahogy helybeliek röviden nevezik a Zárdatemplomban az esti gitáros szentmise volt.
Azzal motivációval utaztam Szatmárnémetibe hogyha a hétköznapjainkat nem áll módunkban megosztani határontúli barátainkkal, akkor az ünnepeinket osszuk meg velük. Az idei október 22. hármas ünnep erőterét jelentette. Jelentette Liszt születésének 200.évfordulóját. A találkozó napján ünnepelte először az Egyház az idén májusban boldoggá avatott II. János Pál ünnepét. Azért ezen a napon, mert bár 1978. október 16.-án választották meg pápává, de október 22.-én volt a beiktatási miséje. A találkozó vége pedig már a másnapi nemzeti ünnep előestéje is volt. Bár közvetlen módon a találkozó nem az ünnepekről szólt, közvetve mégis ott voltak az ünnepek. Az előadók asztalán a Budapestről hozott nemzetiszín gyertya égett, olyan gyertya, amivel a forradalomra emlékezünk Magyarországon. A szünetben a kávé és a finom sütemények fogyasztása közben volt aki az akkori személyesen átélt élményéről mesélt. A nagybányai Eröss Endre elmondta azt, hogy ő a ferenceseknek abba a világi rendjébe tartozik, amibe  tartozott öregkorában Liszt, és szó volt az immár boldog pápáról is.


Somodi Nándor beszámolója

"A napról, évről nem tud semmit az örök, középpontját keresd Te mindenek fölött." - hangzott a találkozó mottója, mely Angelus Silesius tollából származik.
Remélem, megbocsátja nekem a Háló közössége, hogy személyesebb hangvételű beszámolót írok a szatmári találkozóról. Majdnem napra pontosan 5 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba a Hálóval, s az első találkozó, ahova eljutottam, az Szatmár volt. Ezért szoktam úgy fogalmazni, ha itt van a találkozó, akkor hazamegyek. A mostani hazatérésem nagyon sok kegyelmet adott, olyat is, amire előzetesen nem is számíthattam.
Sok szempontból érdekes volt ez a szombati nap. Neki is látok elmondani mi mindent ünnepeltünk meg október 22-én. Ha már egyházi közösség kezdjük annál, amit Margitfalvy Gyuri osztott meg velünk, nevezetesen: ma ünnepeljük először Boldog II. János Pál pápa ünnepét az egyházi naptárban. Továbbá meg kell mindenképpen említeni, hogy 1956-ban az egyetemisták ennek a napnak az estéjén indították el a láncreakciót, amellyel kezdetét vette a forradalom és szabadságharc Anyaországban. Ami viszont nem került szóba, de megemlítendő, hogy megünnepeltük azt is, hogy találkoztunk egymással. Ez nincs dátumhoz kötve ugyan, de minden Háló találkozó egy ünnep számomra. Kiveséztem kikre, emlékeztünk meg gondolattal és szóval ezen őszi napon. Most jöjjön a találkozó tartalmáról szóló pár soros írásom.
Körülbelül 10 órakor nyitotta meg a főszervező, Kujbus Márti a találkozót, majd arra kérte a jelenlévőket csendesedjen el mindenki, és hangolódjon rá a mai napra, mindezt egy diavetítéses-zenés képmeditációval. Rég találkoztam ilyen nyitánnyal, de engem kellőképpen ráhangolt a találkozóra. Mikor mindenki átadta magát a napnak, következett egy kis Háló bemutató. Ki voltak állítva egy asztalon hálós tárgyak. A helyi bogozók osztották meg gondolataikat, hogy a tárgyak mit képviselnek életükben, ezen belül is a Hálóban. Így hallottunk a marosfői táborban készült tárgyak eredetéről, a hálós bögrék előzményeiről, valamint a Kárpátalján előállított bio-finomságokról is említést tettek a kedves szatmáriak.
Azért a vezetőség is tiszteletét tette nálunk, ezúttal Orosz Rita képviselte őket, valamint nem maradhatott ki a partiumi régió vezetőjének, Konrád Katinak sem a bemutatása. Miután szó esett a Hálóról, felkonferálta Márti a mai nap előadóját, Jakab Norbert atyát (a szatmári Szent Anna plébánia plébánosát), aki értékes gondolatait osztotta meg velünk Ég és föld metszéspontjában - Középpont az életemben címmel. Átgondolva az előadása lényegét, valóban olyan sok minden dolgot elő térbe helyezünk, csak, hogy a pillanatnyi boldogságot megtaláljuk. Nem szabad általánosítanom tisztában vagyok vele, viszont nagyon sok tárgynak tulajdonítunk központi szerepet, ezek nélkül nem tudnánk létezni sem?!
Kiscsoportban ezúttal vegyesen megfordultunk fiatalok, és picit régebb óta fiatalok is. A beszélgetés elején mindenki meg kellett nevezzen egy tárgyat, amit úgy érez, kedvel, és a középpontjába tud helyezni, s meg kellett indokoljuk miért is pont az a tárgy az. Születtek érdekes válaszok, hogy kinek miért az a kedves tárgy képezi a középpontját. Mekker Attila barátunknak nem volt könnyű dolga a csoporttal, mert akadtak olyanok is, akik kevésbé megnyílóak, ezért is mondom azt Nektek, hogy nagyon ügyesen vezette, mert amikor érezte, hogy döcög a gépezet, mindig becsempészett valamit. Miután beszélgettünk, mehettünk ebédelni, ahol várt ránk egy újabb meglepetés. Nevezetesen Gyöngyössy Lajos barátunk, hozott magával egy felbecsülhetetlen ajándékot. "A nemzet kenyere" címmel illette és ezt kapott a találkozó minden résztvevője, lelki és testi táplálékként egyaránt. Különösen finommá tette az ebédet az, hogy emlékeztünk közben Krisztus Urunkról, a magyarság hőseiről és a szabadságharcosak hőstetteiről is.
Miután mindenki megtudta, milyen jó keresztény magyarnak lenni, testi töltekezés után következett egy nem mindennapi tanúságtétel. Bíró Ernő beszélt Gazdasági helyzet keresztény szemmel témakörben. Ernő Kolozsvárról érkezett, vállalkozó és remélhetőleg mire eljut hozzátok a hírlevél, már 7 gyermek édesapja. Fantasztikus dolog. Önmagában figyelemre méltó, hogy a mai világban akad olyan, aki ilyen sok utódot vállal, akinek kellemes teher, ha ennyien vannak otthon. Kolozsvári hálós barátunk számszerűsítette, az ő hétköznapinak nem nevezhető életük is milyen kihívásokkal került szembe, valamint hol is tart ez a felforgatott világ számokban, s a hit-remény-szeretet hármasságnak valójában mekkora is a valódi ereje. Miután meghallgattuk barátunkat, következtek a műhelymunkák. Választhattunk a regisztráláskor, hogy hova szeretnénk menni: Nevelés (Somogyi Marikával), Bevezetés a szemlélődő imába (egy atyával), Meditatív tánc (Kujbus Mártival) vagy Szeibel Krisztivel a Kreatív műhely. Utóbbit választottam, megpróbáltunk valamiféle szép dolgot összehozni, úgy, hogy legyen benne háló (fonal), és leljük meg benne a középpontot is. A középpontját ezen a nem teljesen kész tárgynak az élő szervezet alkotta, jelen esetben egy növény ágával, vagy épp rózsával díszítettünk fel. Volt azonban egy kissrác, aki a középpontba a megfeszített Krisztus keresztjét helyezte. (Sajnos azt nem volt alkalmam lefényképezni, de nagyon szép munka volt.) A műhelymunkák végén mindenki tett egy kis beszámolót, hogyan is telt a közös foglalkozás. A miénkről én beszéltem, nagyszerű érzés volt, hogy megbíztak bennem. Köszönöm. A találkozó zárógondolatait követte az Ároni áldás, majd szentmise a Zárdatemplomban. Ha már ifjúsági mise, és itthon vagyok, elvállaltam az egyetem könyörgéseket. (Tudni kell, hogy nem szeretek mikrofon elé állni, de a közösség szelleméért mindent megadok.)
A beszámolóm végén egy felvidéki hálóst idéznék: Köszönöm, hogy szolgálhattam.


Örömmel értesítelek Benneteket, hogy szeptember második hetében, Német László nagybecskereki megyéspüspök atyának köszönve, a Püspökségi Karitász székházában hivatalosan is megkezdhette munkáját a délvidéki Háló Iroda.

Bővebben...


Bizony régi adósságomat rovom most le, hiszen még nyár közepe sem volt, amikor a Kárpát-medencei irodákban dolgozó nyolc munkatárs találkozott három napra.

Bővebben...


 

Második alkalommal tettem be a lábam a Vajdaságba, és amint átértünk a határon Schön Gyurival, már éreztem valami különös érzést, amiről csak a találkozó zárásakor derült ki, mi is az.

P. M. képei >>

S. N. képei >>

Bővebben...


A továbbiakban a Kárpát-medencei bogozók nagytalálkozójáról olvashattok.

Az első beszámolót Palkovics Marika állította össze délvidéki résztvevők élményei alapján, utána pedig három partiumi beszámoló következik

Bővebben...


Hompoth Mária vagyok Nagykárolyból. Szeretnék pár gondolatot megosztani veletek a nagybányai találkozóról. Már év elején eldöntöttem, hogy az évi programom úgy intézem, hogy nagybányai Háló találkozóra eljussak. Sikerült is, egy nagyon szép, őszi napot kifogni, és amire számítottam felül is múlta! Az egész nap egy tartalmas, feltöltődő, fiatalos programokkal volt teli. Megkérdezték tőlem, hogy találkozóm az Istennel ilyen alkalomkor?

Bővebben...

A VII. Nagybányai Háló találkozóra szeptember 24-én a Krisztus Király templomban került sor. A rendezvény Uglár Sándor nagybányai bogozó és Szmutku Róbert plébános köszöntő beszédével kezdődött, majd Bayer Róbert, a budapesti Háló Egyesület részéről mutatta be a Háló céljait.

Bővebben...


A 7-es szám visszakacsintott rám, amikor bejelentkeztem a nagybányai kerületi Háló találkozóra. Azért mondom ezt, mert a három héttel ezelőtti észak-bánáti találkozón, Csókán is hetedszer került megrendezésre, és a legutóbbi nagybányai találkozó is hetedik alkalommal szerepelt a Háló találkozók palettáján.


Hitter Ferenc írása >>

Képek a találkozóról (U. S.) >>
Képek a találkozóról (M. Gy.) >>
Képek a találkozóról (S. N.) >>

 

Bővebben...

47. oldal / 72

Kárpát-medencei programjaink

Kattints a térképre!


Régebbi Tarsolyok elolvashatók itt >>

Tarsolyok tartalomjegyzéke >>

A 2024.márciusi Tarsoly rövidesen olvasható papíron és az interneten

Támogatóink

Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Miniszterelnökség
Emberi Erőforrás Támogatáskezelő



Magyar Katolikus Püspöki Konferencia


Nemzeti Kulturális Alap
NKA Zeneművészet Kollégiuma


Belváros-Lipótváros Önkormányzata


Hangfoglaló Könnyűzenei Támogató Program


Renovabis


Pártfogó Pengő


Társadalmi szerepvállalás keretében webtárhely és domain támogatónk a forpsi.hu és az arubacloud.hu

1%

Háló Közösségi és
Kulturális Központ - S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
+36 20 351 5375, iroda&halo.hu

S4 facebook

terkep kicsi

S4 programok

.

Feliratkozás programajánló hírlevelünkre

 

2024.04.02. 17:30-19:30 Ösi örökségünk

Előadás-sorozat a magyarság múltjáról, különleges értékeiről
Sorozatszerkesztő: Szeibert András
Az özönvizek balladája

Előadó: Tisza András
Az érdeklődők a Zoom-on keresztül virtuálisan is csatlakozhatnak

Nincs szükség távolról történő bejelentkezéshez a jelszóra, csak erre a linkre

 

2024.04.03. 19:15-22:00 Szépszerével - moldvai és széki táncház minden generációnak szerdánként

Szerdánként 19:15-kor kezdünk

Táncot tanít: Boros András

 

2024.04.09. 19:00-21:30 147.Háló Jazz Klub


facebook esemény és részletek >>

Belépődíj 3000 Ft, nyugdíjas: 2500Ft, diák: 1500 Ft

Sorozatszerkesztő: Deseő Csaba

Eddigi klubestjeink >>

 

Kiállítások

A Kolta Galéria korábbi kiállításai >>

A kiállítás nyitva ápr. 4-ig,
hétköznap 14 és 18 óra között és az esti programok alatt látogatható

A Magyar Krónika írása a kiállításról >>

 A Hét Nap írása a kiállításról >>

Mohos Zsófia fb oldala >>

 

Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 | Cím: 1052 Budapest, Semmelweis u. 4. | Telefon: +36 20 351 5375 | E-mail: iroda&halo.hu | Beszámolók