November 13. a magyar nyelv, november 15. pedig a Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napja (Bethlen Gábor születésnapja).
A Kárpát-medencében 25 éve folyamatosan működő Háló Egyesület ezekhez kapcsolódóan egy időben (november 14-én) 3 helyen szervezett egész napos találkozót a szórványban: Brassóban, Nagybecskereken és Beregszászon. Így töltötte meg tartalommal a nevezetes napokat. A rendezvények összesen közel háromszáz embert mozgattak meg. A résztvevők túlnyomó többsége a szórványból, több helységből jött el a találkozókra, ahonnan elmélyült magyar és keresztény közösségélményt vihettek haza.
Ezekben a napokban gondoltunk a messze, kisebbségben élő közösségekre, ismerőseinkre és barátainkra, akik a végeken - de otthon, fogyva bár - de még mindig őrzik közös kincsünket, a hitet és az anyanyelvet!
Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!
Józsa Zsuzsanna írása a Vasárnap kat. hetilapban
"Mert ez a Háló-találkozó is, mint valamennyi, a találkozásokon
túl az ajándékozásról szólt, az ajándékozás öröméről."
Józsa Attila írása (FB)
A család volt a témája a találkozónak, amelyet a bánsági fővá- rosban tartottunk meg. Az esemény mottójául ezt a szentírási részt választottuk: Nem jó az embernek egyedül lennie! (Ter 2,18).
Ez alkalommal rendhagyó módon igyekeztünk újszerű együttlétet biztosítani a résztvevőknek. Új volt a helyszín, a Boldogasszony Iskolanővérek Leánykollégiuma; új a találkozó felállítása, ugyanis a kiscsoport beszélgetést filmrészlet vetítése vezette fel; új a külön megszólított résztvevői célcsoport, a családosok és ezen belül főleg a kisgyermekes családok, és nem utolsó sorban az aktuálisnak számító előadás a családról.
Írások a Magyar Kurír, a Nagybecskereki Egyházmegye és a Vajma.info hírportálokon
Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!
Az Újvidéki Rádióban elhangzott riport: Hallgasd meg itt!
A megszentelt élet, vagyis a Szerzetesek évében a Boldogasszony iskolanővérek megnyitották a rendházuk és a leánykollégium kapuit a Háló mintegy 115 résztvevője számára, akik a Délvidék 16 különböző helységéből és Magyarországról érkeztek. A kisgyermekes szülők nyugodtan vettek részt a programokon, mert ez idő alatt Cecília nővér és két kollégista lány foglalkozott a gyerekeikkel. 
Ebéd után népdaltanulással vidítottak fel bennünket Rontó Márta zenetanárnő és Micsik Béla népzenész barátaink. Ezután következett Dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök előadása, aki a három hete Rómában befejeződött családról szóló püspöki szinódusról és az ezzel kapcsolatos személyes meglátásairól beszélt. Ekkorra már zsúfolásig megtelt a kollégium nagyterme. A több mint száz hallgató érdeklődéssel figyelte a családok számára fontos új információkat, majd kérdéseket is tettek fel a főpásztornak. 
A nap folyamán megszerveztük a délvidéki háló munkatársak (bogozók) beszélgetését is. A rendezvényt a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta. A találkozó zárásaként szentmisével adtunk hálát az Úrnak a tartalmas napért, amelyet Gyuris László nagybecskereki plébános mutatott be, Tratnjek Stanko é muzslyai szalézi és Vreckó Ferenc zentai atyákkal együtt.
Megemlékeztünk arról is, hogy ezen a napon a Háló mozgalom még két régiójában szervezett találkozót: Kárpátalján, Beregszászon és Erdélyben, Brassóban. Ezeket a találkozókat összekötöttük az idén november 15-ére meghirdetett Magyar Szórvány Napjával, hiszen mindhárom találkozó résztvevői nagyrészt a szórványból jöttek össze. 
A Háló mozgalom a Délvidéken feladatául tűzte ki, hogy felkarolja, összekösse és így erősitse a szórványközösségeket és minden magyar keresztény embert, mert: Nem jó az embernek egyedül lennie - soha és sehol!
Halmai Ágnes
November 2.-6. között került megrendezésre a Partiumi Háló Egyesület szervezésében az első őszi napközis gyermektábor. Mivel ez az I.-IV. osztályos gyermekek egy hetes vakációjának idejére esett, a szülők nagy örömmel fogadták a programot. Kiderült, hogy nagy igény van a szünidős minőségi foglalkozások iránt. Ezt bizonyítja, hogy már kevéssel a meghirdetés után beteltek a helyek. Végül 60 gyermek vett részt a tábori foglalkozásokon 5 csoportba osztva korosztály szerint.
A programok egy kerettörténet köré fonódtak, amit a bibliai Eszter könyve biztosított. A gyerekek megismerkedtek Eszterrel, akiről minden nap hallottak egy rövid mesét, mely a tábor végére az egy történetté kerekedett. A történet darabkáinak minden nap volt egy követnivaló tanulsága a gyerekek számára: engedelmesség, felelősségvállalás, bölcsesség, önazonosság, hálaadás. Ezen kívül aranymondás formájában bibliai idézet is szavakba öntötte a napi üzenetet. Ezekről az értékekről beszélgettek a kiscsoportok, melyeket a csoportvezetők a korosztálynak megfelelő élménypedagógiai módszerekkel dolgoztak fel: rajzokkal, szerepjátékkal, énektanulással, játékokon keresztül tudatosították a nap üzenetét, kellékek segítségével szemléltették és eljátszották a napi történetet, mécsestartót készítettek, melyek a jó cselekedetek kellemes fényét jelképezte, várat alkottak a gyerekek, az akkori idők embereit és azok viselkedését, szokásait ismerték meg. Fontos cél volt, hogy a gyerekek a történetben felfedezett különböző értékeket felismerjék magukban és egymásban, és tapasztalják meg azok gyakorlásának pozitív hatásait, illetve a rossz döntések és helytelen viselkedés következményeit is tudatosítsák. A tábor végén megnézték az addig elképzelt történetet, majd átismételve a tanultakat, vetélkedőn vettek részt.
A tapasztalt igényre és pozitív visszajelzésre való tekintettel mindenképpen szeretnénk folytatni a nagy sikernek örvendő napközi tábort az iskolai szünidőkben.
Hét év telt el azóta, hogy az Erdélyi Háló Egyesület megnyitotta irodáját Csíksomlyón. Ezt a fontos eseményt ünnepelték meg a csíki és az udvarhelyi bogozók.
2015. november 30.
"Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá." Mt 4,20
Gyakran, amikor Jézus tanítványairól beszélünk, színesen leírjuk, hogy mi mindent hagytak el Mesterükért. S közben elfelejtkezünk arról, hogy mi mindent kaptak ugyanattól a Jézustól. Amikor olyan embereket hallunk, akik csak arról tudnak beszélni, hogy mennyi mindenről lemondtak az Istenért, valószínű, hogy valamilyen szinten, éretlen személyiségűvel van dolgunk. Istennek a választása, nem hozhatja magával az emberi élet leszegényedését, elértéktelenedését. Ha ez történne, akkor minden bizonnyal hamis döntéssel állunk szembe, mert Isten nem az áldozat Istene, hanem az Élet Istene. Ezért, csak akkor hagyhatunk el valamit az Istenért, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi mindent kapunk Tőle, döntésünk által. Valószínű, hogy ezek az adományok nem euróban mérhetők, a lélek békéje, motivációja, életereje azonban ennél felbecsülhetetlenül többet jelent.
2015. november 29.
"Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el." Lk 21,33
Életünk egyik alapkérdése, hogy mibe fektetünk be? Ezt a kérdést, sajnos leginkább a gazdasági tevékenységeink előtt szoktuk föltenni, pedig az élet csak akkor lehet "sikeres", ha pénzünket, energiánkat, időnket, szeretetünket a számunkra igazán lényeges dolgokba tudjuk befektetni. Minden befektetés, amely nem tud kapcsolódni az örök élethez, magán viseli a mulandóság és a megsemmisülés jegyeit. Csak idő kérdése, hogy az örök élet nélküli befektetéseink, mikor hullnak ki kezeinkből. Most még van időnk, átrendezni életünket, ha ezt szükségesnek tartjuk. Minden, ami szép, tiszta, tudatos, mély és szeretetteljes, az összefüggésben van az örök élettel. Ha értékeink belénk ivódnak és készségeinkké válnak, akkor ez az állapot biztosítja számunkra az adventi várakozás nyugodt és kiegyensúlyozott belső tartalmát.
2015. november 18.
"Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." Lk 19,26
Csak azt tud szeretni, aki átéli a megajándékozottság állapotát. Akinek a szíve kitágul, és életében felfedezi azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől és emberektől kapunk, az lélekben egyre gazdagabbá válik. Az ilyen ember számára minden nap egy új lehetőség arra, hogy kapcsolataiban, találkozásaiban, munkájában az élet valamilyen szépségét magába tudja szívni. Aki viszont elégedetlen és kritikus beállítottságú, az irigység és féltékenység lappang a szívében, annak minden nap egy új félelmet jelent, hogy ismét teret veszít és kevesebb lesz az élet valamilyen területén, hiszen mércéi, amiket fölállít a teljesítményről és a birtoklásról szólnak. Csak szemléletet kellene váltania és nem azt kellene néznie, hogy másokhoz képest mi az, amije nincs, hanem mi az, amivel az Isten megajándékozta őt. Az ilyen típusú ember, ha nem siet a szemlélet váltással, lassan azt is elveszíti, amije van.
2015. november 16.
"Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben." 1Mak 1,11
Keresem a bennem lévő érzéseket és intuíciókat, hogy szavakba öltöztessem azokat. Érzéseim azonban fölkavarodtak, intuícióm pedig kisiklott biztonságos pontjáról. A fantáziám azonban megélénkül, képek tódulnak szemeim elé: a migránsok áradatát látom, köztük édesanyákat és gyermekeket - szívfacsaró látvány. De ott látom többségében a fiatal férfiak áradatát, köztük a harcedzett, szemtelenül kihívó, követelőző emberek tekintetét. Ott látom a tehetetlen Európát, akit térdre kényszerít a fegyvertelen bevándorlók tömege. Érzem a franciák és vele szolidaritást vállaló európai népek gyászát és én is ehhez csatlakozom, de sajnos nem érzem, és nem látom azokat, akik a több száz, talán több ezer, kegyetlenül lemészárolt névtelen keresztények nevében beszélnének. Az ők tragikus halála nem fontos a média számára. Isten számára azonban fontosak. Tragikusan meghalt halottaink nevét, Isten ragyogó betűkkel írja be az élet könyvébe.
2015. november 9.
"Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból" Jn 2,15a
Meglep bennünket az Úr Jézus agresszivitása. A templom megtisztítása az egyetlen alkalom, amikor Jézus haragja ilyen méreteket ölt. E mögött a csillapíthatatlannak tűnő harag hátterében, a szent profanizálása áll. A templom az Isten háza, ez a hely az Istennel való találkozás helye, ahol az ember védtelenül megnyitja a lelkét az Isten előtt. Ezt a helyet nem lehet az önző emberi érdekeknek kiszolgáltatni. Az embernek ismernie kell határait, és nem szabad belegázolnia a "szent szférába2, előnybe részesítve anyagi és hatalmi érvényesülését. Amikor az egyházpolitika, mely mögött hatalmi harcok és lobbik zajlanak, Istennel legalizálja az "egyházi érdekeket", akkor úgy gondolom, hogy hasonló jelenség ismétlődik meg, melyet János evangéliuma ismertet velünk.
2015. november 4.
"Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom" Lk 14,27
Bármennyire meglepő, de tudomásul kell vennünk, hogy Jézus saját szenvedésével váltotta meg a világot. Pétert keményen korholja, amikor tiltakozik a szenvedő Messiás ellen. Jézus halála óta felértékelődött minden olyan emberi szenvedés, amelyben benne van a szeretet. Ez semmiképpen sem jelent mazochizmust. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az elkerülhetetlen szenvedésben keressük meg az értelmet és a motivációt. Ezt nagyon sok esetben, csak vallásos hittel tudjuk elfogadni.
2015. november 3.
"s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek" Róm 12,6a
Nevelési kultúránk egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy a gyermekek, ifjak, kellőképpen megtapasztalhassák önbizalmukat. Súlyos hiányosságai vannak annak az iskolarendszernek, amely csak az információk átadására és annak elsajátítására van beállítva. Az elsajátított információk, csak akkor párosulnak a kreativitással, ha kellőképpen megerősödött önbizalommal rendelkezik valaki. Ezért az elméleti tárgyak átadása mellett, komoly nevelői feladat lenne, hogy a kisebbségi érzés helyett, sokkal inkább, a személyes készségek és képességek ismerete kerüljön előtérbe. A reális önismereten nyugvó képességek, jó irányba tudnák mozgatni a társadalmat. Isten senkitől sem kéri, hogy elvárásoknak feleljen meg. Az viszont gyógyítólag hat mindenkire, ha minden élethelyzetben, személyes adottságaival próbál válaszolni az evangélium hívására.
2015. november 2.
"A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." Róm 5,5
A remény hal meg utoljára, szokták mondani. Azt is szokták mondani, hogy a remény nem hal meg sohasem. Ez az utóbbi kijelentés, sokkal közelebb áll hozzánk, hívő emberekhez. A történelem folyamán nagyon sok rendkívül nehéz sorsban lévő ember, drámai módon tapasztalta meg a remény erejét. A reményben van valami, ami Istentől származik, van benne valami, ami legyőzhetetlen. A reményt azonban fenn kell tartani. A rossz döntések sorozata, a rossz irányba való haladás, a hiteles érzéseinktől eltávolodott élet, gyengíti a remény erejét. Időnként, - paradox módon - akkor erősödik fel leginkább a remény, amikor eszköztelenek maradunk életünk karbantartására. Ilyenkor mindig a remény isteni eredetével találkozunk.
2015. októberi morzsák
Közösségben élték meg hitüket
Darvas Rezső és Salló Gyopár képei (FB) >>
A kereszténység nem beszéd, hanem közösségben való együttélés - hangzott el az Erdélyi Háló Egyesület között megtartott háromnapos találkozóján. És valóban, a jóval több, mint száz, Erdélyből és határon túlról érkezett résztvevő megmutatta, a kereszténységet és hitet közösségben a legjobb megélni.
A közösségszervezést és az azzal kapcsolatos koncepciókat járta körül az október 9. és 11. között a csíkzsögödi plébánián megtartott Erdélyi Háló-találkozó. A háromnapos együttlét a - Aki hallgatja szavaimat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette házát (Mt 7,24.) - mottó alapján szerveződött, tulajdonképpen az ebben megfogalmazottak képezték a kiindulópontot a beszélgetések és foglalkozások során.
Bevezetőként igazán megadták az alaphangot a péntek esti programok: a Bálint István lelkész által megtartott nyitó szentmise, illetve az ezt követő, Fejér Tünde pedadógus, lelkigondozó által vezetett Mese és lélek című interaktív foglalkozás révén a jelenlevők kissé átszellemülve, a találkozó lényegét és célját átérezve és magáénak tudva, a mindennapok forgatagát egyszersmind maguk mögött hagyva kapcsolódhattak be a rendezvénybe. A Mosoly Tibor és csapata által tartott zenés együttlét, illetve a napot záró személyes találkozások és beszélgetések csak fokozták ezt a hangulatot.
Másnap, azaz szombaton, először az Erdélyi Háló Egyesület mutatkozott be azoknak, akik először vettek részt, ennek programjain. De nem akárhogyan tette meg azt, hiszen a régi "bogozók" rögtönzött, ám annál hitelesebb beszámolói mentén kaphattak valós képet az egyesület életéről, és működéséről. Ezt követően Budapestről Puchard Zoltán, a Háló (Kárpát-medencei Katolikus Közösségek Hálózata, melynek az Erdélyi Háló Egyesület is tagja) alapítója tartott előadást, a katolikus egyház, a közösségek új kihívásairól beszélve, illetve az általa is alapított egyesület életútjáról, megújulásáról. Az ezt követő kiscsoportos beszélgetéseken, illetve a délutáni műhelymunkákon is visszatértek az előadáson elhangzott gondolatok.
A szombat délután egy része a sportnak is fenn volt tartva, hiszen labdarugó-mérkőzésnek lehettek szemtanúi a jelenlevők, amelyen az Erdélyi Háló Egyesület válogatottja mérte össze erejét a zsögödi focistákkal. A barátságos találkozót kötetlen beszélgetés követte.
A kereszténység nem beszéd, hanem közösségben való együttélés - fejtette ki prédikációja során Portik Hegyi Kelemen gyergyószéki főesperes. A szombat esti szentmisének tulajdonképpen ez volt az alapüzenete, az egyházi méltóság pedig többször kihangsúlyozta, milyen nagy szerepe van ennek megvalósításában a Hálónak.
A szombat délután program-kavalkádjában a kulturális programok is helyet kaptak. A csíkszeredai Árvácska Együttes, a Cándra népi zenekar, illetve a zsögödi Harom Néptáncegyüttes fellépései minőségi bizonyítványai voltak annak, hogy a hit megélésének egyik alapköve a kulturális hagyományaink magas szintű ápolása. A vasárnap délelőtt immár az értékelés és tükörbe nézés jegyében telt, melynek során a jelenlevők a Háló működését jellemezték.
A háromnapos együttlétet Sebestyén Ottó, az Erdélyi Háló Egyesület vezetője így értékelte: A Háló az egyház személyes és közösségi arcának a megvalósulásán dolgozik. Ennek érdekében és fényében szervezi találkozóit, a Kárpát-medence sok helységében. Ezen találkozóinknak szerves része, mint ahogy ezen a hétvégén is átélhettük, az igényes spiritualitásnak és a kultúra missziós erejének a megtapasztalása. Programjainkon egy olyan emberképet mutatunk be, ahol az egész ember az ő hiteles igényeivel együtt jól érzi magát.
Rédai Botond
Az M.T.V.A. Híradójának felvétele a találkozóról >>
A XI. Nagybányai Háló-találkozóra a Krisztus Király templomban került sor, a Nagybányai Háló Mozgalom szervezésében, Msgr. Schönberger Jenő megyéspüspök fővédnökségével. Amikor az első Háló-találkozót szervezték, Uglár Sándor, kerületi bogozó, a szervező csapat vezetője még gondolni sem mert arra, hogy még 10 év múlva is lesz Háló Nagybányán.
A Háló mozgalom tevékenységének lényege a közösségek közötti közvetlen és közvetett kapcsolatok teremtése. "A szeretetkapcsolatok által gyógyulnak testi és lelki sebeink" - jelentette ki Ft. Szmutku Róbert, a nagybányai Krisztus Király templom plébánosa. >>
Mihalik János képei a találkozóról >>
A Háló egy nagy családként működik, és a legnagyobb feladatunk, hogy összekapcsoljuk egymást - vallja Konrád Katalin, a Háló partiumi régióvezetője, a Kárpát-medencei vezetőség tagja.
A Máramarosi Visszhang filmtudósítása >>
A szentmise főcelebránsa Ft. Dr. Ágoston Ferenc, krasznabélteki plébános volt aki számtalan példával, történettel előadást tartott: Helyem és feladatom Isten nagy hálójában, az egyházban. Ft. Szmutku Róbert plébános (házigazda) betekintést nyújtott a Krisztus Király plébánia tevékenységeibe. Simai Éva, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Szent Pál központjának munkatársa pedig az önkéntességről beszélt.
A találkozó emlékére Bálint Katalin, kézműves oktató irányításával a résztvevők saját kezüleg készíthettek üdvözlőlapokat, amit hazavihettek, akár ajándékba is adhatták azokat.
A Németh László Elméleti Líceum kórusának előadása elbűvölte a találkozó tagjait, hatalmas tapsáradattal kétszer is visszatapsolták és áldást énekeltek nekik.
A Németh László Elméleti Líceum kórusa énekel >>
"Ha vannak ilyen fiatalok, akik így tudnak énekelni, akik így tudják tolmácsolni az énekhangjukkal is Istennek a jelenlétét, akkor nem kell aggódni, hogy van-e migráció vagy sem" - jegyezte meg Konrád Katalin. Előadásában feltette a kérdést: "Megteszünk-e mindent, hogy a fiataljaink itt maradjanak?"
Merre tart a Háló egy migrációs Európában címmel a Máramarosi Visszhang filmtudósítása >>
Pongrácz Panni (Máramarosi Visszhang)
2015. október 30.
"Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?" Lk 14,3
Ezt a kérdést intézi Jézus a farizeusokhoz, akik törvényszegővé akarták kikiáltani Őt, a szombati gyógyításai miatt. Jézus azonban felülemelkedik kicsinyes, vallásos törvényekkel játszadozó infantilizmusukon, és egyértelműen az Isten törvényére hallgat, szemben az emberi, életellenes törvénnyel. Vajon ma, hogy állunk egyes vallásos törvények létjogosultságával? Nem ismétli-e a történelem drámai módon önmagát?
2015. október 29.
"Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." Róm 6,38-39
Pál apostolnak rendkívül fontos kijelentése és tapasztalata. Fenti szavai, a nagy mélységeket megjáró és nehézségeken átmenő lelkeknek a Credo-ja. Ady Endre meggyőzően fejezi ki ugyanezt az igazságot: "Amikor mindenki elhagyott, amikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten." A lélek legnagyobb szenvedése akkor következik be, ha leáll az iránytűje a nagy vesztességek következtében, és nem tudja merre az irány. Ilyenkor külső segítségen kívül csak egy dolog lehetséges: belekapaszkodni a hűséges Istenbe, akinek szeretete és hatalma áthordoz bennünket minden sötétségeinken és hitetlenségünkön, és Aki erősebb a mi összeomlott érzéseinknél is.
2015. október 28.
"Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte." Lk 6,12
Jézus valószínű, hogy nem tudott volna egy teljes éjszakát átimádkozni, ha számára az ima nem jelentett volna egy nagyon mély tapasztalatot. Ebben a tapasztalatban biztosan egyre inkább megismerte az Atya szeretetét, és egyre inkább felismerte saját küldetését ebben a világban. Amikor az imádság számunkra önkínzássá válik, az biztosan, hogy már régen nem az imáról szól, hanem valami egészen másról. Az ima nem önmagam sanyargatása, hanem valami nagyon mély, de ugyanakkor rendkívül egyszerű kommunikáció Istennel. Aki erre Isten kegyelméből ráérez, annak erősödik én-szerkezete, fejlődik a lelki élete, személyisége, és egyre letisztultabb és békésebb a világról alkotott képe.
2015. október 27.
"Majd folytatta: Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle." Lk 13,20-21
Az Isten országának bibliai fogalmát elég sok homály fedi. A teológusok próbálják megfejteni, hogy vajon mire gondolt Jézus, amikor ezt a fogalmat olyan szívesen és gyakran használta. Úgy gondolom, hogy a fenti hasonlat szerint meg kell keresnünk és ki kell alakítanunk bensőnkben azt az erőforrást, amely beindít bennünk egy olyan áramlást, mely lelki folyamatainkat és szemléletünket a legfontosabb és leglényegesebb dolgok fele irányítja. Minden élethelyzetben vannak lényeges dolgok, melyek nélkül sokkal szegényebb az ember élete. A tapasztalat szerint az igazán lényeges dolgok mindig rácsengenek az örökkévalóságra.
2015. október 26.
"Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok." Róm 8,13
Pál apostol fenti kijelentése dualista világképre utal: mintha a test és a lélek szembe állna egymással. Korának kultúrájában benne van ez a gondolkodásmód, hiszen Platón, a görög filozófus élesen szembe állította a testet a lélekkel. Számára a test a lélek börtöne. Elképzelhető, hogy Pál ismerte ezt a filozófiai áramlatot és hatással volt rá. A testiség fogalma megterhelődött Pálnál azért is, mert a görög-római vallásos kultúrában, az ő korában is még létezett a rituális prostitúció. Ez Pálnál nemcsak a testiség bűnét, hanem bálványimádást is jelentett. Hála Istennek, hogy a kereszténység emberképe lassan kitört az évszázados béklyóiból és a lélek kultúrájához hozzá tartozik a test kultúrája is. Mára a szexuális kapcsolat tisztaságának is az egyik kritériuma az "áttestesült lélek és átlelkesült test" fogalmának harmonikus összekapcsolása.
2015. október 16.
"Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt." Róm 4,2
A megigazulás témája a katolikus és protestáns teológia klasszikus témája, mely rengeteg polemizálást váltott ki a történelem folyamán. Az elfogult és sérüléseket okozó értelmetlen teológiai viták időszaka lassan lejár. Azok a keresztény vezetők, akik még ilyeneket fenntartanak, semmiképpen sem szolgálják a kereszténység ügyét. A történelmi felekezeteknek őszinte kiengesztelődéssel kell el fogadniuk, őseink bűneiből és gyengeségeiből fakadó kölcsönös atrocitásokat. A büszke és arrogáns egyházakat, az idő vasfoga keményen megrostálja és letöri hatalmi gőgjüket. A krisztusi egyház összeegyezhetetlen a felsőbbrendűségi érzéssel. Csak a krisztusi alázatból és önzetlen szeretetből fakadó szolgálat tudja hitelessé tenni azokat, akik Krisztus nevében és megbízatásából gyakorolják küldetésüket.
2015. október 15.
"A mélységből kiáltok, Uram, hozzád." Zsolt 130,1
Asagioli olasz terapeuta, Dante Isteni színjátékának emberképét vallja magáénak, és ezzel dolgozik terápiás munkájában. Klienseit leviszi saját tisztítótüzükbe és poklaikba, és onnan fölemelkednek a paradicsomba. Könnyen előfordulhat, hogy saját tehetetlenségünket és nyomorúságunkat a pokol mélységének éljük meg. Lehet, annyira mélyre sodródunk, hogy eltűnnek szemünk elől a fogódzóink és megoldási lehetőségeink. Ilyenkor rá kell hagyatkoznunk a mélységre, amelyet Jézus bejárt és ismer, és innen kell a zsoltárossal együtt a bizalom hangján Istenhez kiáltanunk. Saját mélységünkben találhatók legkegyetlenebb poklaink és legcsodálatosabb kegyelmeink egyaránt. Bízzunk benne, hogy "poklaink" után a mennyország felé vezető útnak a feltárulkozása következik.
2015. október 14.
"Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező." Róm 2,1
Az ilyen és ehhez hasonló bibliai kijelentéseknél, az ítélkező egyház, úgy gondolom, kellemetlenül érzi magát. Kellemetlenségének az oka nem az, hogy síkra kell szállnia a társadalmi igazságtalanságok ellen, hogy el kell ítélnie nyilvánvalóan az evangéliummal ellentétes megnyilvánulásokat és magatartási mintákat. A feszültség az ítélkező és az irgalmas egyház között akkor kezdődik, amikor intézményi hagyományokra hivatkozva, ítélkezésében és döntéseiben az intézmény működésének a kényelme és érdekei miatt (ebbe természetesen benne vannak az egyéni érdekek is), az irgalmas Krisztussal ellentétben, hatalmi és egyház-politikai döntéseket hoz. Ennek következtében sok jó szándékú és igazán hívő ember, kirekesztve érzi magát az egyházból. Az ilyen típusú egyház, saját magát emészti föl.
2015. október 13.
"Az igaz a hitből él." Róm 1,17b
2015. október 9.
"Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet." Zsolt 9,2
A Biblia világa tele van csodákkal. Írásos emlékei arról szólnak, hogy Isten hogyan működik az ember életében. Megcsodáljuk a nagy tetteket, amelyeket Isten végbevitt a bibliai személyek közreműködésével. Közben elfelejtjük, hogy mi is üdvösségünk történetének az idejében élünk, és Isten nagy tetteinek az ideje nem fejeződött be, hanem tovább folytatódik bennünk, általunk. Ha mi is papírra jegyeznénk az Istennel való személyes történéseinket, számtalan élő "Biblia" születne meg, melynek lapjai bátran hirdetnék a köztünk és Isten között történő csodákat. Ez akkor válna lehetségessé, ha figyelmes lélekkel átimádkoznánk az életünket, Isten szemszögéből is megnézve annak történéseit.
2015. október 8.
"Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek." Sir 24,24
Az anyai szeretetet magasztalja az irodalom, a művészet és vallás egyaránt. Nem véletlenül. Vannak anyák, akik évekig nem tudnak rendesen aludni, mert kisgyermekük rajtuk csüng. A szülés utáni időben pedig heroikus módon éjjel-nappal gondozzák csecsemőjüket. Sok olyan anya van, aki szépen megtalálja a háttérbe vonulásnak az érzékeny határát, hogy gyermeke az egyéni fejlődés útján elindulhasson. A háttérből gyermekéért imádkozó és őt kísérő anya rendkívül magasztos képe a tiszta szeretnek, mely életet ad és életet táplál. Azok a legboldogabb emberek, akik az élethez való viszonyulásukban megtalálják az anyákhoz hasonlóan a szép tiszta szeretet forrásait.
2015. október 7.
"Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait." Lk 11,1b
Időnként nagyon torz elképzeléseink vannak az imáról. Azok a formák és keretek, amelyekbe belekényszerítettük az imát, sokszor nagyon fárasztóak és unalmasak. A szépen és tudatosan megélt élet is nagyon mélyen kapcsolódik az imához, de erre ritkán gondolunk. Szent Benedek és Szent Ignác nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy minden, amit teszünk, az imádsággá válhat. Az imának az ízét leginkább akkor tudjuk "megkóstolni", amikor tiszteletet adunk a Létnek és mindennek, ami hozzá tartozik. A tiszteletteljes élet megtanít bennünket arra, hogy meghitt kapcsolatba legyünk a világgal és annak Alkotójával.
2015. október 6.
"Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,42b
Arról a Máriáról van szó, aki húgával Mártával ellentétben, nem tevékenykedik a vendégek kiszolgálásában, hanem leül Jézus lábai elé és figyeli, hallgatja Őt. Mindenkiben benne van a szemlélődésre való készség. A szemlélődést úgy is lehetne megfogalmazni, hogy az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok észrevétele és beengedése a lelkünkbe. Ebben nemcsak a kifejezett Istenre való irányultságunk van benne, hanem minden olyan valóság, amelyben felfedezzük az egyediséget, a szépséget, és ami mély csodálkozást vált ki belőlünk. A pillanataink meghitt megélése, összefüggésben van az örök életünk arculatával.
2015. október 2.
"Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött." Lk 10,16
Érdekes joghatósági kérdés. Bár Jézus nem használt egyházjogi kifejezéseket, ezzel a fenti kijelentésével nehéz leckét adott fel az Őt követőknek. Ki az, akit Jézus küld tanításának hirdetésére? Erre a kérdésre legkézenfekvőbb válaszunk az, hogy az általa alapított intézményes egyházak képviselik legteljesebb módon az Ő tanítását. Nagyon sok vallásos ember megelégszik ezzel a válasszal. Ezzel ellentétben azonban vannak olyan hívő emberek is, akik számára nem elég a küldöttek egyházi legitimizációja, hanem hitelességet, vagyis emberséget, spirituális mélységet is várnak tőlük. Az egyházi joghatóság letisztázása fontos kérdés. Ha azonban a joghatósági kérdés, a lelkekkel való foglalkozás legfontosabb kérdésévé válik, és megfeledkezünk az evangéliumi Krisztus tolmácsolásáról, a mélységre vágyó emberek nem fognak többé hallgatni bennünket.
2015. október 1.
"Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés." Lk 10,2a
2000 év távlatából ugyanezt mondhatnánk mi is, mint Jézus. Kevesen vannak olyanok, akik lelkesen, kellő felkészültséggel és érdekek nélkül dolgoznak Isten országának az építésén. Vajon milyen okai lehetnek ennek a jelenségnek? A kultúra, amelyet fölépítettünk nem alkalmas spirituális értékek befogadására. A formák, amelybe a kereszténységet kifejezzük sokat veszítettek tartalmukból. A nyelv, amelyet az egyházak használnak, tele van közhelyekkel és elvont szaknyelvvel. A kereszténység nem tudott eléggé hatékonyan az életnek a vallása lenni. Ehhez hasonló okok miatt, sok ember elveszítette bizalmát az elerőtlenedett és kiüresedett vallásos formákban. Vajon látunk-e legalább tizenkét igaz tanítványt világunk horizontján?!
2015. szeptemberi morzsák
