A karácsonyt megelőző időszakban a Partiumi Háló Egyesület Út a múltból a jövőbe címmel adventi időutazást, illetve élménykiállítást szervezett Nagyváradon, az egyesület Kanonok sori székhelyén.
Bővebben az Erdély Online hírportálon >>
Az adventi időutazás célja a Karácsony ünnepének felvezetése, az ünnepre való lelki ráhangolódás volt. Az ünnep előtti várakozás itatta át utunkat, melyet egyrészt az ismert történetek folytatásának mikéntje, másrészt pedig a mai- és a bibliai ember ?várakozásának? hasonlóságainak és különbségeinek felfedezése tette különlegessé.
11 helyszínen, állomáson keresztül próbáltuk bevonni a résztvevőket. Minden állomásnak volt saját mondanivalója. Nem csak a történet, hanem a látvány, a hangok és ezek hangulata is mind - mind üzentek valamit, minden használt eszköz szimbolikus jelentéssel bírt.
Az első állomás az útra való felkészülés ráhangolódás szerepét töltötte be, majd időutazásunk Mária gyermekkorával kezdődött.
Anna és Joakim otthonát jelenítettük meg, ahol a falra felfestett kandalló nemcsak az otthon melegét szimbolizálta, hanem azt a melegséget, ahogyan a szülők körülölelték, nevelték, tanították és óvták Máriát. A történetben a család és Isten kapcsolatára és szeretetének légkörére, fontosságára irányult a figyelem, ami megmutatta nekünk, hogy mekkora érték a család, és az a háttér, amiből indulunk, és amiből táplálkozunk.
Az angyali üdvözlet helyszínén meghallgattuk az angyal szavait, megértettük Mária példájából, hogy mekkora erőt kaphatunk az Istentől, hogy mekkora bizalommal fordulhatunk hozzá. A hófehér környezet, melyet az angyal fénye világított be, Mária tisztaságát sugallta. Arra késztetett, hogy képzeljük bele magunkat az ő imájának és alázatának erejébe. Mária igenje bennünket is arra buzdított, hogy mi is tudjunk igent mondani Istenre.
Továbbhaladva időutazásunkban, meglátogattuk Máriát immár József feleségeként a názáreti otthonukban. Itt már a gyertya jelképezte, az otthon fényét, melegét, Mária és József hétköznapja volt megjelenítve, aminek része a kenyérsütés, (kovásztalan és kovászos kenyér, a régi és az új közötti különbség, az ünnep,) a szalmaágy, József az ács-kellékei és az ima. Az ima amit letudunk tenni Isten lába elé, az ima ami segít megoldani a problémákat, még azokat is amik meghaladnak bennünket.
A názáreti otthonból Erzsébetet - Keresztelő János édesanyját látogatták meg a résztvevők. Elkísérték Máriát Erzsébethez és tanúi lehettek a két anya találkozásának, amit még a születendő Jézus és János is érzékelt, akkor amikor felcsendült Erzsébet magasztaló éneke. A küldetések elfogadása és vállalása mindenkire vonatkozik. Ki-ki meg kell találja saját kisebb-nagyobb feladatát.
A következő helyszín a több napig tartó út, amit gyalogosan tettek meg annak idején. Az út, amelyet mi is nap mint-nap meg kell tegyünk, a nehézségekkel, a kellemetlenségekkel, a viszontagságokkal, de ahogyan József és Mária mi is megküzdünk.
A betlehemi fogadós, akihez megérkeztek, természetesen visszautasította a résztvevőket is, amikor látta, hogy nem tudnak fizetni, akárcsak annak idején a fáradt Máriát és Józsefet. Az ítélkezés és előítéletek minket is a fogadós szerepébe taszítanak. A fogadóban kapott üzenet, hogy törekedjünk a jóra, ne hagyjuk, hogy kényelmünk, egónk elvakítson bennünket, mint ahogy ezt a fogadósnál tapasztaltuk.
A résztvevők a fogadót elhagyva, a csillagos ég alatt nyájukat vigyázó pásztorokhoz érkeztek. Itt csak a csillagok adták a fényt, a sötét éjben a résztvevők lepihentek a pásztorokkal és velük együtt élték át az angyal által hozott örömhír érkezését, amit Csordapásztorok című ének segítségével jelenítettünk meg. A megfelelő pillanatban pedig a csillagos égen feltűnt a mi angyalunk is. A pásztorok tisztalelkűsége és cselekedni vágyása arra ösztönzött mindenkit, hogy mindenki találjon valami értékeset, amit elvihetett, odaadhatott a kisdednek. Azzal a gondolattal mentek innen tovább a résztvevők, hogy, úgy mint, ahogyan a tisztaszívű pásztorok az ajándékozás érdekében lemondottak valamiről, úgy mi is képesek legyünk lemondani a jó érdekében.
Az időutazáson tovább haladva a három napkeleti bölcs királlyal találkoztunk, és megkereshettük magunkban azt a fényes csillagot, amit követhettünk. Elkészítettük a nagy fényes csillagot, ami rejtett helyen volt feltéve, ahol csak azok találták, láthatták meg, akik arra érdemesek, akik keresik, kutatják és felismerik. A bölcs királyokkal mi is elindultunk a fényes csillag vezetésével megkeresni az igazi ?kincset?.
A résztvevők a csillagot követve eljutottak a Heródes palotájába. A csillag szándékosan volt a palotán kívül elhelyezve, ugyanis Heródest hiúsága és gonoszsága, nem engedte hogy megláthassa azt. Az érkező vándor királyok megismerkedtek a megszemélyesített Heródessel. Heródes rossz tulajdonságait palotájában hagyva továbbindultak vándoraink.
A betlehemi jászolhoz vezető út már egészen rövid volt. És végre mindenki megérkezett. Annak idején a próféciák beteljesedését váró királyok és pásztorok, a világ legnagyobb királyához méltó palota helyett barlangistállót találtak. Mária és József óvták és védték a kisdedet, a földre szállt Isten Fiát, és megmutatták, hogy mi is az igazi érték: a szeretet. A szeretet, ami még egy istállót is otthonná varázsolhatott. A jászol elé, mind a pásztorok, mind a királyok, és minden résztvevő, mindenki letehette méltó alázattal, a féltve őrzött ajándékát. Hasonlóképpen a történetbeli látogatókhoz mi is eldönthettük, hogy milyen szimbolikus jászlat szeretnénk készíteni a születendő kis Jézusnak, a közelgő karácsonyig.
Az út során valóban megtapasztalták a résztvevők az időben való utazást. 40 csoport járta végig az adventi utat velünk. Értékes gondolatok születtek és felemelő élményekkel, tapasztalatokkal gyarapodtak úgy a látogatók, mint a csoportvezetők.
A kellékekkel, mindazzal, amit láttak, hallottak és tapintottak a résztvevők, azt a hangulatot idézték a helyszínre, amely segített megérteni az akkori emberek életének részleteit. Miután el tudták képzelni az akkori szereplőket emberként, már könnyebben tudtak párhuzamot vonni, hasonlóságot találni az akkori ember és a mostani ember élete között. Azok a gondolatok és döntések könnyebben elképzelhetőek lettek a mi időnkben is. Az adott minden résztvevőnek személyre szóló üzenetet, hogy személyesen megérintődtek. Mindenki maga szemüvegén keresztül húzta át a XXI. századba a történeteket, embereket, viselkedésmintákat. Az időutazás után sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől. Valódi mély élményeket szereztek az utazás során.
A szervezésbe és előkészületekbe fektetett energia meghozta gyümölcsét, a nagy érdeklődés miatt szeretnénk folytatni a következő években is.
A 2015-ös év záró programjaként lett megrendezve a hálós lelkigyakorlat a kárpátaljai bogozók számára. Az eseményt igyekeztünk az adventi időszakhoz minél közelebb szervezni, mivel ilyenkor mindenkinek szüksége van egy kis lelki feltöltődésre, a hosszú téli ünnepek előtt.
A lelkigyakorlatnak a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum adott otthont, ahol a bogozók 3 napot tölthettek el együtt. A megérkezés után Dancs Gyuri köszöntötte a hálósokat, amit Lődár Jenő batári parochus köszöntő beszéde, majd előadása követett. Az este folyamán mindenkinek sikerült egy kis időt szánni a beszélgetésre, elmélkedésre.
A másnapi programot a lelkigyakorlat vezetője, Lődár Jenő atya ismertette velünk, aminek a fő témája a mindennapi célok, azok elérése köré fűződött. Egy játék keretein belül mindenkinek egy a másik személyre jellemző szót kellett leírnia, ami által mindenki megtudhatta, milyennek is látják őket az őt körülvevő emberek. Ezt követően 2 csoportra osztódva beszélgettek a bogozók a mindennapi gondok, problémák megoldásáról, elmondva tapasztalatainkat és szemléleteinket.
A délután folyamán 3 rövid filmet néztünk meg, amiből rengeteg tanulságot szűrtűnk le: hogy lehet segíteni a többi embernek; miért is a legnehezebb dolog az életben megtenni az első lépést. A legtöbb ember fél a változásoktól meg a döntésektől, mivel azok mind konfliktusokkal járnak.
A filmek megtekintését követően mindenki elvonult egy helyre, ahol feladatként le kellett írnunk egy-egy életszakaszunk céljait, félelmeit, kudarcait és élményeit, azután pedig összehasonlítani ezen periódusok változását. Ezáltal mindenki megtapasztalhatta, hogy akarva-akaratlanul folyamatosan változunk: gondolatmenetünkben, világszemléletünkben, céljainkban és tetteinkben, remélve egy szebb és jobb életet.
Másnap a lelkigyakorlatot egy Szent Liturgiával zártuk, ami után mindenki kipihenve és feltöltődve térhetett vissza a mindennapi élet körforgásába és mókuskerekébe.
Tóth Olgica
2015. december 21.
"Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek." Lk 1,44
Erzsébet és Mária találkozásáról szól a történet. A törvényhozók, valószínű, hogy nem fognak másképp gondolkodni ettől az igétől. Nekünk hívő embereknek azonban nyilvánvaló igazság, hogy a magzat él, és aktívan részt vesz az édesanya életében. A mai evangéliumban pedig a magzat az, aki ráérez az istenközelség csodájára. Úgy gondolom, hogy nagyon sokan egyetértenek velem abban, hogy a Szeretet egyik legnagyobb csodája a magzat, és az ebből kifejlődő gyermek. Ezért, akinek gyermeke fogan, vagy születik, Isten kimondhatatlan csodájának és ajándékának a szemlélője. Ez a tapasztalat életünknek az egyik legmélyebb és leghitelesebb imája.
2015. december 17.
"Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája." Mt 1,1
Carl Gustav Jung volt az a lélekbúvár, aki Sigmund Freud tudatalattiját kiegészítette a kollektív tudatalattival. Ez azt jelenti, hogy az emberekhez olyan nem tudatos tartalmak tartoznak, amelyeket nem az egyéni élet eseményei töltenek fel. A családi állításoknak talán ez lehet az egyik tudományos alapja. Sokan arra vállalkoznak, hogy megfelelő kompetenciával rendelkező szakemberek vezetésével, családi állításokon, a családi gyökerek gyógyításán részt vegyenek. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkezők egy része azt állítja, hogy a közvetlen őseikben történő mély és nagyon leterhelő elakadások oldódtak fel bennük, a csoport játék alkalmával. Érdekes, hogy a Bibliában a családi gyökerek mennyire fontosak. Az Ószövetségben találjuk azt az állítást, "apáitok ették a gyümölcsöt, és fiaitok foga vásott el tőle". Több megvilágításból is felerősödik az a tény, mely szerint a feldolgozatlan életünk terheit, valamilyen szinten továbbadjuk utódainknak. Jó lesz idejében neki fogni a bennünk lévő rendteremtésnek, hogy közvetlen és közvetett utódaink lelkének ne a leterhelést, hanem az Isten áldását tudjuk tovább adni.
2015. december 4.
"Erre megérintette a szemüket, és így szólt: Legyen hitetek szerint!" Mt 9,29
Az emberi lélek mélyén hatalmas erőforrások szunnyadoznak, amelyeket alig ismerünk. Keresztény kultúránk is hosszú évszázadokon keresztül a racionális területet részesítette előnyben az üdvösség keresésének az útján. Az egyház üdvösség közvetítő szerepe túlhangsúlyozódott, és az Isten útjain való járás többnyire lefokozódott a külső normák teljesítésére. Ez a szemlélet elég gyakran még ma is uralkodóban van. Ennek fő oka, az egyház félelme, hogy a kontroll kicsúszhat a kezeiből, másrészt annak a félelme, hogy azok a hívek, akik egyéni utakat próbálgatnak tapasztalt spirituális vezetők nélkül, könnyen eltévedhetnek a szellemi világ útvesztőiben. Ezt a lehetőséget ma számtalan "spirituális K. F. T." ki is használja, és az ezotéria kétes értékű világába behálózza a jó szándékú, de lelkileg félművelt embereket. Jézus jelenléte ezt a bennünk lévő régiót hozza mozgásba, amelynek hatására a szív és a lélek erőforrásai mozgásba jönnek, és nagyon mély hatásokban és annak gyümölcseiben részesítik az embert.
2015. december 2.
"Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van?" Mt 15,34a
Jézusnak ezt a kérdését senkinek sem lehet kikerülni, aki kereszténynek vallja magát. Számára nagyon fontos volt, hogy együtt érző szívvel kísérje az embereket. Ezért a Krisztus követőknek is lényeges ismertető jele a gondoskodás és az irgalmasság azokkal, akik rászorulnak a támogatásunkra. Az állami hivatalok és a humanitárius szervezetek bármennyire is jól megszervezik a szociális hálózatot, a személyes odafigyelést és segítést ez nem tudja pótolni. Mindig lesznek környezetünkben nálunknál szegényebb emberek, akik általam megtapasztalhatják Isten jóságát. A keresztény stílushoz és lelkülethez az is lényegesen hozzátartozik, hogy a rászorulókban magát Jézust lássuk. Advent folyamán, élesebben hat számunkra Jézus kérdése: hány kenyeretek van? Az erre adott személyes és őszinte válaszomtól függ, hogy általam megismétlődhet-e ismét a kenyér szaporítás csodája.
2015. december 1.
"Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok." Lk 10,23b
A tekintetek kultúrája, mindig nagyon fontos szerepet töltött be az ember életében. Különösképpen ma, amikor fölfedezték, hogy hatalmas üzlet rejlik abban, amit nézünk, sok tisztességes és még több tisztességtelen csata zajlik azért, hogy tekintetünket és figyelmünket lekössék. A képek, amiket nézünk, hatással vannak ránk, s ha nem tudatosan, akkor legalább tudat alatt, irányítják választásainkat és döntéseinket. Aki a tekintetének kultúráját nem építi tudatosan, az könnyen áldozata lesz a fogyasztói világ különféle manipulációinak. Advent, az "ébredés" ideje. Jól meg kell fontolnunk, hogyan gyakoroljuk a tekintetetek aszkézisét. Jézus tanítványai Isten országának a csodajeleit látták. Ezért nevezte őket boldognak. Az Ő országa azonban mindig a titkok és rejtettségek szimbólumaiba öltözik. Ha tekintetemben van elég tisztelet és lényeglátás, megláthatom azokat a csodákat, amelyek értem és bennem történnek. Így Jézus prófétai szavai az én tekintetemre is érvényessé válnak.
2015. novemberi morzsák
Nagy örömmel számolhatunk be arról, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásával idén is sikeresnek bizonyult a 2015. november 25-i adventi koszorúkészítés. Irodánkban fogadtuk ez alkalommal is a gyerekeket a foglalkozásra, akik a vártnál többen érkeztek. 75 résztvevővel készítettünk szebbnél szebb koszorúkat.
Kreatívan és nagy lelkesedéssel díszítette mindenki a saját alkotását. A hangulatkeltő, háttérzene megadta a hangulatot, de a gyerekek szívesen énekelték az általuk ismert karácsonyváró énekeket is, amik egymás után kerültek elő a tarsolyokból. A kicsiktől a nagyokig minden jelen levő ebben az ünnepre hangolódó légkörben válogatta össze a neki legjobban tetsző alkotóelemeket, díszeket. A nagyobbak segítettek a kisebbeknek, ahol pedig szükséges volt, csoportvezetőink is rendelkezésre álltak. Az iroda által biztosított kellékekhez minden kis és nagy koszorúkészítő hozzáfért, amiket a csoportvezetők osztottak, és bár ugyanabból a készletből gazdálkodtak, mégis színes és egyéni alkotások születtek. A gyerekek annyira fellelkesedtek, hogy még az otthon maradt családtagoknak is szerettek volna külön koszorút készíteni. Végül születtek kopogtatók és asztaldíszek is.
Éneklés és kézimunka közben nem csak a fantáziát lehetett szabadjára engedni, hanem a gyerekek ismerete is bővült, hiszen hagyományainkról és az adventi szokásokról is meséltünk. Nagy érdeklődéssel fogadták a történeteket, sőt volt, aki elmesélte, hogy hogyan szokott kapcsolódni szüleivel a "szállást keres a Szent család" programhoz.
Számunkra, a szervezők számára is élmény dús volt ez a gyerekfoglalkozás. Jó volt tudomást szerezni arról, hogy egyes hagyományok még élnek. Ezeknek a hagyományoknak a terjesztésére szeretnénk még sok hasonló alkalmat biztosítani, hiszen léteznek és igény van rájuk.
Bauman Anikó
A Szórványban élő fiatalok nemzeti öntudatának megerősítése
című pályázat beszámolója
A találkozó
Szombaton délelőtt dr. Bodó Márta kolozsvári újságíró tartott előadást. Saját életének és pályájának rövid ismertetése után közölte Ferenc pápáról párbeszédszerűen szeretne előadni, véleményekre is szeretne reflektálni. Megkérdezte miket hallottunk Ferenc pápa kritikusaitól vagy ellenzőitől vagy esetleg mi magunk mivel nem értünk egyet vele. Egyik hálós társunk elmondta, vannak akiknek nem tetszik az hogy Jó napot!-tal köszön és nem Dicsértessék-kel. Egy másik hálós társunk pedig a saját véleményét mondta. "Eleinte ő is lelkesedett, de utóbbi időben úgy érzi nem valósulnak meg a pápa szép elképzelései, nagyobb változásokat várt tőle, egyrészt a gyakorlati megvalósítások rendre elmaradnak, másrészről pedig egyre többször mond olyant, ami az európai helyzet nem ismeréséből fakad."
Az első ellenvetésre az előadó elmondta, hogy Ferenc pápa ezzel jelzi azt, hogy mindenkihez szeretne fordulni, a Laudato si' enciklikában is a közös otthonunkról beszél, a teremtett világ mindannyiunké, ebben mindenki érdekelt, ez a közös cél. Alkalmazkodás is a világhoz.
A második felvetésre sokkal hosszabban válaszolt. Három részletet olvasott fel az Evangelii Gaudium című buzdításából. A 41. szakaszt, a 44. szakasz második részét, a 102. szakaszt, és egy vele készült interjúkötetből az alábbi rövid részletet.
"Az Egyház elismeri a nők nélkülözhetetlen szolgálatát a társadalomban, az Egyházban tovább kell szélesíteni a mozgásteret a határozottabb női jelenlét számára, mert a női szellemiségre a társadalmi élet kifejeződésének minden terepén szükség van, ezért biztosított a nők jelenléte a munka világában, valamint egyéb helyeken ahol jelentős döntések születnek, mind az Egyházban mind a társadalmi struktúrákban. A papi hatalomról beszélünk, pedig ez a feladatok és nem a méltóság és életszentség területéről szól. A papi szolgálat azon eszközök egyike amelyeket Jézus használ népe szolgálatára, de a nagy méltóság a keresztségből fakad és ez mindnyájunknak megvan. Tény, hogy egy nő, Mária fontosabb a püspököknél."
Miért nem gyors lépésekben látjuk a változást? "Ferenc pápa azt mondja, hogy arról álmodik. Víziója van, hogy mit szeretne látni. Az ő víziójának a megvalósulása nem attól függ, hogy miket rendel el vagy miket nem rendel el, annak a változásnak, annak a megtérésnek idő kell, be kell érjen, belülről kell elindulnia. Mindenki személyesen, illetve a saját közösségében, illetve abból a közösségből kilépve kell hogy ezt megtegye." - volt az előadó válasza.
A kiscsoportos beszélgetés témáit, kulcsszavait az előadótól kaptuk (1. öröm, 2. irgalom, 3. kilépés, nyitás, 4. megkülönböztetés, komoly mérlegelés), ezekről is szólt valójában az előadás.
A délután műhelymunkán az alábbi kérdésekről beszélgettünk:
Milyennek képzeljük el az Egyházat 2030-ban?
Milyennek látom a Hálót?
Mit tegyünk, hogy előbbre vigyük a Hálót?
A szombati esti közös szabadidő programok közül a Balazsér-Háló focimeccset az eső elmosta, a kárpátaljai Ruszniki népi zenekar koncertjét vastapssal köszöntük meg.
Vasárnap reggel a vezetőség tagjai foglalták össze a műhelymunka eredményeit és beszéltek a jövő évi tervekről.
November 13. a magyar nyelv, november 15. pedig a Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napja (Bethlen Gábor születésnapja).
A Kárpát-medencében 25 éve folyamatosan működő Háló Egyesület ezekhez kapcsolódóan egy időben (november 14-én) 3 helyen szervezett egész napos találkozót a szórványban: Brassóban, Nagybecskereken és Beregszászon. Így töltötte meg tartalommal a nevezetes napokat. A rendezvények összesen közel háromszáz embert mozgattak meg. A résztvevők túlnyomó többsége a szórványból, több helységből jött el a találkozókra, ahonnan elmélyült magyar és keresztény közösségélményt vihettek haza.
Ezekben a napokban gondoltunk a messze, kisebbségben élő közösségekre, ismerőseinkre és barátainkra, akik a végeken - de otthon, fogyva bár - de még mindig őrzik közös kincsünket, a hitet és az anyanyelvet!
Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!
Józsa Zsuzsanna írása a Vasárnap kat. hetilapban
"Mert ez a Háló-találkozó is, mint valamennyi, a találkozásokon
túl az ajándékozásról szólt, az ajándékozás öröméről."
Józsa Attila írása (FB)
A család volt a témája a találkozónak, amelyet a bánsági fővá- rosban tartottunk meg. Az esemény mottójául ezt a szentírási részt választottuk: Nem jó az embernek egyedül lennie! (Ter 2,18).
Ez alkalommal rendhagyó módon igyekeztünk újszerű együttlétet biztosítani a résztvevőknek. Új volt a helyszín, a Boldogasszony Iskolanővérek Leánykollégiuma; új a találkozó felállítása, ugyanis a kiscsoport beszélgetést filmrészlet vetítése vezette fel; új a külön megszólított résztvevői célcsoport, a családosok és ezen belül főleg a kisgyermekes családok, és nem utolsó sorban az aktuálisnak számító előadás a családról.
Írások a Magyar Kurír, a Nagybecskereki Egyházmegye és a Vajma.info hírportálokon
Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!
Az Újvidéki Rádióban elhangzott riport: Hallgasd meg itt!
A megszentelt élet, vagyis a Szerzetesek évében a Boldogasszony iskolanővérek megnyitották a rendházuk és a leánykollégium kapuit a Háló mintegy 115 résztvevője számára, akik a Délvidék 16 különböző helységéből és Magyarországról érkeztek. A kisgyermekes szülők nyugodtan vettek részt a programokon, mert ez idő alatt Cecília nővér és két kollégista lány foglalkozott a gyerekeikkel. 
Ebéd után népdaltanulással vidítottak fel bennünket Rontó Márta zenetanárnő és Micsik Béla népzenész barátaink. Ezután következett Dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök előadása, aki a három hete Rómában befejeződött családról szóló püspöki szinódusról és az ezzel kapcsolatos személyes meglátásairól beszélt. Ekkorra már zsúfolásig megtelt a kollégium nagyterme. A több mint száz hallgató érdeklődéssel figyelte a családok számára fontos új információkat, majd kérdéseket is tettek fel a főpásztornak. 
A nap folyamán megszerveztük a délvidéki háló munkatársak (bogozók) beszélgetését is. A rendezvényt a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta. A találkozó zárásaként szentmisével adtunk hálát az Úrnak a tartalmas napért, amelyet Gyuris László nagybecskereki plébános mutatott be, Tratnjek Stanko é muzslyai szalézi és Vreckó Ferenc zentai atyákkal együtt.
Megemlékeztünk arról is, hogy ezen a napon a Háló mozgalom még két régiójában szervezett találkozót: Kárpátalján, Beregszászon és Erdélyben, Brassóban. Ezeket a találkozókat összekötöttük az idén november 15-ére meghirdetett Magyar Szórvány Napjával, hiszen mindhárom találkozó résztvevői nagyrészt a szórványból jöttek össze. 
A Háló mozgalom a Délvidéken feladatául tűzte ki, hogy felkarolja, összekösse és így erősitse a szórványközösségeket és minden magyar keresztény embert, mert: Nem jó az embernek egyedül lennie - soha és sehol!
Halmai Ágnes
November 2.-6. között került megrendezésre a Partiumi Háló Egyesület szervezésében az első őszi napközis gyermektábor. Mivel ez az I.-IV. osztályos gyermekek egy hetes vakációjának idejére esett, a szülők nagy örömmel fogadták a programot. Kiderült, hogy nagy igény van a szünidős minőségi foglalkozások iránt. Ezt bizonyítja, hogy már kevéssel a meghirdetés után beteltek a helyek. Végül 60 gyermek vett részt a tábori foglalkozásokon 5 csoportba osztva korosztály szerint.
A programok egy kerettörténet köré fonódtak, amit a bibliai Eszter könyve biztosított. A gyerekek megismerkedtek Eszterrel, akiről minden nap hallottak egy rövid mesét, mely a tábor végére az egy történetté kerekedett. A történet darabkáinak minden nap volt egy követnivaló tanulsága a gyerekek számára: engedelmesség, felelősségvállalás, bölcsesség, önazonosság, hálaadás. Ezen kívül aranymondás formájában bibliai idézet is szavakba öntötte a napi üzenetet. Ezekről az értékekről beszélgettek a kiscsoportok, melyeket a csoportvezetők a korosztálynak megfelelő élménypedagógiai módszerekkel dolgoztak fel: rajzokkal, szerepjátékkal, énektanulással, játékokon keresztül tudatosították a nap üzenetét, kellékek segítségével szemléltették és eljátszották a napi történetet, mécsestartót készítettek, melyek a jó cselekedetek kellemes fényét jelképezte, várat alkottak a gyerekek, az akkori idők embereit és azok viselkedését, szokásait ismerték meg. Fontos cél volt, hogy a gyerekek a történetben felfedezett különböző értékeket felismerjék magukban és egymásban, és tapasztalják meg azok gyakorlásának pozitív hatásait, illetve a rossz döntések és helytelen viselkedés következményeit is tudatosítsák. A tábor végén megnézték az addig elképzelt történetet, majd átismételve a tanultakat, vetélkedőn vettek részt.
A tapasztalt igényre és pozitív visszajelzésre való tekintettel mindenképpen szeretnénk folytatni a nagy sikernek örvendő napközi tábort az iskolai szünidőkben.
