Nagy örömmel számolhatunk be arról, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásával idén is sikeresnek bizonyult a 2015. november 25-i adventi koszorúkészítés. Irodánkban fogadtuk ez alkalommal is a gyerekeket a foglalkozásra, akik a vártnál többen érkeztek. 75 résztvevővel készítettünk szebbnél szebb koszorúkat.
Kreatívan és nagy lelkesedéssel díszítette mindenki a saját alkotását. A hangulatkeltő, háttérzene megadta a hangulatot, de a gyerekek szívesen énekelték az általuk ismert karácsonyváró énekeket is, amik egymás után kerültek elő a tarsolyokból. A kicsiktől a nagyokig minden jelen levő ebben az ünnepre hangolódó légkörben válogatta össze a neki legjobban tetsző alkotóelemeket, díszeket. A nagyobbak segítettek a kisebbeknek, ahol pedig szükséges volt, csoportvezetőink is rendelkezésre álltak. Az iroda által biztosított kellékekhez minden kis és nagy koszorúkészítő hozzáfért, amiket a csoportvezetők osztottak, és bár ugyanabból a készletből gazdálkodtak, mégis színes és egyéni alkotások születtek. A gyerekek annyira fellelkesedtek, hogy még az otthon maradt családtagoknak is szerettek volna külön koszorút készíteni. Végül születtek kopogtatók és asztaldíszek is.
Éneklés és kézimunka közben nem csak a fantáziát lehetett szabadjára engedni, hanem a gyerekek ismerete is bővült, hiszen hagyományainkról és az adventi szokásokról is meséltünk. Nagy érdeklődéssel fogadták a történeteket, sőt volt, aki elmesélte, hogy hogyan szokott kapcsolódni szüleivel a "szállást keres a Szent család" programhoz.
Számunkra, a szervezők számára is élmény dús volt ez a gyerekfoglalkozás. Jó volt tudomást szerezni arról, hogy egyes hagyományok még élnek. Ezeknek a hagyományoknak a terjesztésére szeretnénk még sok hasonló alkalmat biztosítani, hiszen léteznek és igény van rájuk.
Bauman Anikó
A Szórványban élő fiatalok nemzeti öntudatának megerősítése
című pályázat beszámolója
A találkozó
Szombaton délelőtt dr. Bodó Márta kolozsvári újságíró tartott előadást. Saját életének és pályájának rövid ismertetése után közölte Ferenc pápáról párbeszédszerűen szeretne előadni, véleményekre is szeretne reflektálni. Megkérdezte miket hallottunk Ferenc pápa kritikusaitól vagy ellenzőitől vagy esetleg mi magunk mivel nem értünk egyet vele. Egyik hálós társunk elmondta, vannak akiknek nem tetszik az hogy Jó napot!-tal köszön és nem Dicsértessék-kel. Egy másik hálós társunk pedig a saját véleményét mondta. "Eleinte ő is lelkesedett, de utóbbi időben úgy érzi nem valósulnak meg a pápa szép elképzelései, nagyobb változásokat várt tőle, egyrészt a gyakorlati megvalósítások rendre elmaradnak, másrészről pedig egyre többször mond olyant, ami az európai helyzet nem ismeréséből fakad."
Az első ellenvetésre az előadó elmondta, hogy Ferenc pápa ezzel jelzi azt, hogy mindenkihez szeretne fordulni, a Laudato si' enciklikában is a közös otthonunkról beszél, a teremtett világ mindannyiunké, ebben mindenki érdekelt, ez a közös cél. Alkalmazkodás is a világhoz.
A második felvetésre sokkal hosszabban válaszolt. Három részletet olvasott fel az Evangelii Gaudium című buzdításából. A 41. szakaszt, a 44. szakasz második részét, a 102. szakaszt, és egy vele készült interjúkötetből az alábbi rövid részletet.
"Az Egyház elismeri a nők nélkülözhetetlen szolgálatát a társadalomban, az Egyházban tovább kell szélesíteni a mozgásteret a határozottabb női jelenlét számára, mert a női szellemiségre a társadalmi élet kifejeződésének minden terepén szükség van, ezért biztosított a nők jelenléte a munka világában, valamint egyéb helyeken ahol jelentős döntések születnek, mind az Egyházban mind a társadalmi struktúrákban. A papi hatalomról beszélünk, pedig ez a feladatok és nem a méltóság és életszentség területéről szól. A papi szolgálat azon eszközök egyike amelyeket Jézus használ népe szolgálatára, de a nagy méltóság a keresztségből fakad és ez mindnyájunknak megvan. Tény, hogy egy nő, Mária fontosabb a püspököknél."
Miért nem gyors lépésekben látjuk a változást? "Ferenc pápa azt mondja, hogy arról álmodik. Víziója van, hogy mit szeretne látni. Az ő víziójának a megvalósulása nem attól függ, hogy miket rendel el vagy miket nem rendel el, annak a változásnak, annak a megtérésnek idő kell, be kell érjen, belülről kell elindulnia. Mindenki személyesen, illetve a saját közösségében, illetve abból a közösségből kilépve kell hogy ezt megtegye." - volt az előadó válasza.
A kiscsoportos beszélgetés témáit, kulcsszavait az előadótól kaptuk (1. öröm, 2. irgalom, 3. kilépés, nyitás, 4. megkülönböztetés, komoly mérlegelés), ezekről is szólt valójában az előadás.
A délután műhelymunkán az alábbi kérdésekről beszélgettünk:
Milyennek képzeljük el az Egyházat 2030-ban?
Milyennek látom a Hálót?
Mit tegyünk, hogy előbbre vigyük a Hálót?
A szombati esti közös szabadidő programok közül a Balazsér-Háló focimeccset az eső elmosta, a kárpátaljai Ruszniki népi zenekar koncertjét vastapssal köszöntük meg.
Vasárnap reggel a vezetőség tagjai foglalták össze a műhelymunka eredményeit és beszéltek a jövő évi tervekről.
November 13. a magyar nyelv, november 15. pedig a Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napja (Bethlen Gábor születésnapja).
A Kárpát-medencében 25 éve folyamatosan működő Háló Egyesület ezekhez kapcsolódóan egy időben (november 14-én) 3 helyen szervezett egész napos találkozót a szórványban: Brassóban, Nagybecskereken és Beregszászon. Így töltötte meg tartalommal a nevezetes napokat. A rendezvények összesen közel háromszáz embert mozgattak meg. A résztvevők túlnyomó többsége a szórványból, több helységből jött el a találkozókra, ahonnan elmélyült magyar és keresztény közösségélményt vihettek haza.
Ezekben a napokban gondoltunk a messze, kisebbségben élő közösségekre, ismerőseinkre és barátainkra, akik a végeken - de otthon, fogyva bár - de még mindig őrzik közös kincsünket, a hitet és az anyanyelvet!
Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!
Józsa Zsuzsanna írása a Vasárnap kat. hetilapban
"Mert ez a Háló-találkozó is, mint valamennyi, a találkozásokon
túl az ajándékozásról szólt, az ajándékozás öröméről."
Józsa Attila írása (FB)
A család volt a témája a találkozónak, amelyet a bánsági fővá- rosban tartottunk meg. Az esemény mottójául ezt a szentírási részt választottuk: Nem jó az embernek egyedül lennie! (Ter 2,18).
Ez alkalommal rendhagyó módon igyekeztünk újszerű együttlétet biztosítani a résztvevőknek. Új volt a helyszín, a Boldogasszony Iskolanővérek Leánykollégiuma; új a találkozó felállítása, ugyanis a kiscsoport beszélgetést filmrészlet vetítése vezette fel; új a külön megszólított résztvevői célcsoport, a családosok és ezen belül főleg a kisgyermekes családok, és nem utolsó sorban az aktuálisnak számító előadás a családról.
Írások a Magyar Kurír, a Nagybecskereki Egyházmegye és a Vajma.info hírportálokon
Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!
Az Újvidéki Rádióban elhangzott riport: Hallgasd meg itt!
A megszentelt élet, vagyis a Szerzetesek évében a Boldogasszony iskolanővérek megnyitották a rendházuk és a leánykollégium kapuit a Háló mintegy 115 résztvevője számára, akik a Délvidék 16 különböző helységéből és Magyarországról érkeztek. A kisgyermekes szülők nyugodtan vettek részt a programokon, mert ez idő alatt Cecília nővér és két kollégista lány foglalkozott a gyerekeikkel. 
Ebéd után népdaltanulással vidítottak fel bennünket Rontó Márta zenetanárnő és Micsik Béla népzenész barátaink. Ezután következett Dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök előadása, aki a három hete Rómában befejeződött családról szóló püspöki szinódusról és az ezzel kapcsolatos személyes meglátásairól beszélt. Ekkorra már zsúfolásig megtelt a kollégium nagyterme. A több mint száz hallgató érdeklődéssel figyelte a családok számára fontos új információkat, majd kérdéseket is tettek fel a főpásztornak. 
A nap folyamán megszerveztük a délvidéki háló munkatársak (bogozók) beszélgetését is. A rendezvényt a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta. A találkozó zárásaként szentmisével adtunk hálát az Úrnak a tartalmas napért, amelyet Gyuris László nagybecskereki plébános mutatott be, Tratnjek Stanko é muzslyai szalézi és Vreckó Ferenc zentai atyákkal együtt.
Megemlékeztünk arról is, hogy ezen a napon a Háló mozgalom még két régiójában szervezett találkozót: Kárpátalján, Beregszászon és Erdélyben, Brassóban. Ezeket a találkozókat összekötöttük az idén november 15-ére meghirdetett Magyar Szórvány Napjával, hiszen mindhárom találkozó résztvevői nagyrészt a szórványból jöttek össze. 
A Háló mozgalom a Délvidéken feladatául tűzte ki, hogy felkarolja, összekösse és így erősitse a szórványközösségeket és minden magyar keresztény embert, mert: Nem jó az embernek egyedül lennie - soha és sehol!
Halmai Ágnes
November 2.-6. között került megrendezésre a Partiumi Háló Egyesület szervezésében az első őszi napközis gyermektábor. Mivel ez az I.-IV. osztályos gyermekek egy hetes vakációjának idejére esett, a szülők nagy örömmel fogadták a programot. Kiderült, hogy nagy igény van a szünidős minőségi foglalkozások iránt. Ezt bizonyítja, hogy már kevéssel a meghirdetés után beteltek a helyek. Végül 60 gyermek vett részt a tábori foglalkozásokon 5 csoportba osztva korosztály szerint.
A programok egy kerettörténet köré fonódtak, amit a bibliai Eszter könyve biztosított. A gyerekek megismerkedtek Eszterrel, akiről minden nap hallottak egy rövid mesét, mely a tábor végére az egy történetté kerekedett. A történet darabkáinak minden nap volt egy követnivaló tanulsága a gyerekek számára: engedelmesség, felelősségvállalás, bölcsesség, önazonosság, hálaadás. Ezen kívül aranymondás formájában bibliai idézet is szavakba öntötte a napi üzenetet. Ezekről az értékekről beszélgettek a kiscsoportok, melyeket a csoportvezetők a korosztálynak megfelelő élménypedagógiai módszerekkel dolgoztak fel: rajzokkal, szerepjátékkal, énektanulással, játékokon keresztül tudatosították a nap üzenetét, kellékek segítségével szemléltették és eljátszották a napi történetet, mécsestartót készítettek, melyek a jó cselekedetek kellemes fényét jelképezte, várat alkottak a gyerekek, az akkori idők embereit és azok viselkedését, szokásait ismerték meg. Fontos cél volt, hogy a gyerekek a történetben felfedezett különböző értékeket felismerjék magukban és egymásban, és tapasztalják meg azok gyakorlásának pozitív hatásait, illetve a rossz döntések és helytelen viselkedés következményeit is tudatosítsák. A tábor végén megnézték az addig elképzelt történetet, majd átismételve a tanultakat, vetélkedőn vettek részt.
A tapasztalt igényre és pozitív visszajelzésre való tekintettel mindenképpen szeretnénk folytatni a nagy sikernek örvendő napközi tábort az iskolai szünidőkben.
Hét év telt el azóta, hogy az Erdélyi Háló Egyesület megnyitotta irodáját Csíksomlyón. Ezt a fontos eseményt ünnepelték meg a csíki és az udvarhelyi bogozók.
2015. november 30.
"Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá." Mt 4,20
Gyakran, amikor Jézus tanítványairól beszélünk, színesen leírjuk, hogy mi mindent hagytak el Mesterükért. S közben elfelejtkezünk arról, hogy mi mindent kaptak ugyanattól a Jézustól. Amikor olyan embereket hallunk, akik csak arról tudnak beszélni, hogy mennyi mindenről lemondtak az Istenért, valószínű, hogy valamilyen szinten, éretlen személyiségűvel van dolgunk. Istennek a választása, nem hozhatja magával az emberi élet leszegényedését, elértéktelenedését. Ha ez történne, akkor minden bizonnyal hamis döntéssel állunk szembe, mert Isten nem az áldozat Istene, hanem az Élet Istene. Ezért, csak akkor hagyhatunk el valamit az Istenért, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi mindent kapunk Tőle, döntésünk által. Valószínű, hogy ezek az adományok nem euróban mérhetők, a lélek békéje, motivációja, életereje azonban ennél felbecsülhetetlenül többet jelent.
2015. november 29.
"Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el." Lk 21,33
Életünk egyik alapkérdése, hogy mibe fektetünk be? Ezt a kérdést, sajnos leginkább a gazdasági tevékenységeink előtt szoktuk föltenni, pedig az élet csak akkor lehet "sikeres", ha pénzünket, energiánkat, időnket, szeretetünket a számunkra igazán lényeges dolgokba tudjuk befektetni. Minden befektetés, amely nem tud kapcsolódni az örök élethez, magán viseli a mulandóság és a megsemmisülés jegyeit. Csak idő kérdése, hogy az örök élet nélküli befektetéseink, mikor hullnak ki kezeinkből. Most még van időnk, átrendezni életünket, ha ezt szükségesnek tartjuk. Minden, ami szép, tiszta, tudatos, mély és szeretetteljes, az összefüggésben van az örök élettel. Ha értékeink belénk ivódnak és készségeinkké válnak, akkor ez az állapot biztosítja számunkra az adventi várakozás nyugodt és kiegyensúlyozott belső tartalmát.
2015. november 18.
"Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." Lk 19,26
Csak azt tud szeretni, aki átéli a megajándékozottság állapotát. Akinek a szíve kitágul, és életében felfedezi azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől és emberektől kapunk, az lélekben egyre gazdagabbá válik. Az ilyen ember számára minden nap egy új lehetőség arra, hogy kapcsolataiban, találkozásaiban, munkájában az élet valamilyen szépségét magába tudja szívni. Aki viszont elégedetlen és kritikus beállítottságú, az irigység és féltékenység lappang a szívében, annak minden nap egy új félelmet jelent, hogy ismét teret veszít és kevesebb lesz az élet valamilyen területén, hiszen mércéi, amiket fölállít a teljesítményről és a birtoklásról szólnak. Csak szemléletet kellene váltania és nem azt kellene néznie, hogy másokhoz képest mi az, amije nincs, hanem mi az, amivel az Isten megajándékozta őt. Az ilyen típusú ember, ha nem siet a szemlélet váltással, lassan azt is elveszíti, amije van.
2015. november 16.
"Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben." 1Mak 1,11
Keresem a bennem lévő érzéseket és intuíciókat, hogy szavakba öltöztessem azokat. Érzéseim azonban fölkavarodtak, intuícióm pedig kisiklott biztonságos pontjáról. A fantáziám azonban megélénkül, képek tódulnak szemeim elé: a migránsok áradatát látom, köztük édesanyákat és gyermekeket - szívfacsaró látvány. De ott látom többségében a fiatal férfiak áradatát, köztük a harcedzett, szemtelenül kihívó, követelőző emberek tekintetét. Ott látom a tehetetlen Európát, akit térdre kényszerít a fegyvertelen bevándorlók tömege. Érzem a franciák és vele szolidaritást vállaló európai népek gyászát és én is ehhez csatlakozom, de sajnos nem érzem, és nem látom azokat, akik a több száz, talán több ezer, kegyetlenül lemészárolt névtelen keresztények nevében beszélnének. Az ők tragikus halála nem fontos a média számára. Isten számára azonban fontosak. Tragikusan meghalt halottaink nevét, Isten ragyogó betűkkel írja be az élet könyvébe.
2015. november 9.
"Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból" Jn 2,15a
Meglep bennünket az Úr Jézus agresszivitása. A templom megtisztítása az egyetlen alkalom, amikor Jézus haragja ilyen méreteket ölt. E mögött a csillapíthatatlannak tűnő harag hátterében, a szent profanizálása áll. A templom az Isten háza, ez a hely az Istennel való találkozás helye, ahol az ember védtelenül megnyitja a lelkét az Isten előtt. Ezt a helyet nem lehet az önző emberi érdekeknek kiszolgáltatni. Az embernek ismernie kell határait, és nem szabad belegázolnia a "szent szférába2, előnybe részesítve anyagi és hatalmi érvényesülését. Amikor az egyházpolitika, mely mögött hatalmi harcok és lobbik zajlanak, Istennel legalizálja az "egyházi érdekeket", akkor úgy gondolom, hogy hasonló jelenség ismétlődik meg, melyet János evangéliuma ismertet velünk.
2015. november 4.
"Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom" Lk 14,27
Bármennyire meglepő, de tudomásul kell vennünk, hogy Jézus saját szenvedésével váltotta meg a világot. Pétert keményen korholja, amikor tiltakozik a szenvedő Messiás ellen. Jézus halála óta felértékelődött minden olyan emberi szenvedés, amelyben benne van a szeretet. Ez semmiképpen sem jelent mazochizmust. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az elkerülhetetlen szenvedésben keressük meg az értelmet és a motivációt. Ezt nagyon sok esetben, csak vallásos hittel tudjuk elfogadni.
2015. november 3.
"s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek" Róm 12,6a
Nevelési kultúránk egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy a gyermekek, ifjak, kellőképpen megtapasztalhassák önbizalmukat. Súlyos hiányosságai vannak annak az iskolarendszernek, amely csak az információk átadására és annak elsajátítására van beállítva. Az elsajátított információk, csak akkor párosulnak a kreativitással, ha kellőképpen megerősödött önbizalommal rendelkezik valaki. Ezért az elméleti tárgyak átadása mellett, komoly nevelői feladat lenne, hogy a kisebbségi érzés helyett, sokkal inkább, a személyes készségek és képességek ismerete kerüljön előtérbe. A reális önismereten nyugvó képességek, jó irányba tudnák mozgatni a társadalmat. Isten senkitől sem kéri, hogy elvárásoknak feleljen meg. Az viszont gyógyítólag hat mindenkire, ha minden élethelyzetben, személyes adottságaival próbál válaszolni az evangélium hívására.
2015. november 2.
"A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." Róm 5,5
A remény hal meg utoljára, szokták mondani. Azt is szokták mondani, hogy a remény nem hal meg sohasem. Ez az utóbbi kijelentés, sokkal közelebb áll hozzánk, hívő emberekhez. A történelem folyamán nagyon sok rendkívül nehéz sorsban lévő ember, drámai módon tapasztalta meg a remény erejét. A reményben van valami, ami Istentől származik, van benne valami, ami legyőzhetetlen. A reményt azonban fenn kell tartani. A rossz döntések sorozata, a rossz irányba való haladás, a hiteles érzéseinktől eltávolodott élet, gyengíti a remény erejét. Időnként, - paradox módon - akkor erősödik fel leginkább a remény, amikor eszköztelenek maradunk életünk karbantartására. Ilyenkor mindig a remény isteni eredetével találkozunk.
2015. októberi morzsák
Közösségben élték meg hitüket
Darvas Rezső és Salló Gyopár képei (FB) >>
A kereszténység nem beszéd, hanem közösségben való együttélés - hangzott el az Erdélyi Háló Egyesület között megtartott háromnapos találkozóján. És valóban, a jóval több, mint száz, Erdélyből és határon túlról érkezett résztvevő megmutatta, a kereszténységet és hitet közösségben a legjobb megélni.
A közösségszervezést és az azzal kapcsolatos koncepciókat járta körül az október 9. és 11. között a csíkzsögödi plébánián megtartott Erdélyi Háló-találkozó. A háromnapos együttlét a - Aki hallgatja szavaimat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette házát (Mt 7,24.) - mottó alapján szerveződött, tulajdonképpen az ebben megfogalmazottak képezték a kiindulópontot a beszélgetések és foglalkozások során.
Bevezetőként igazán megadták az alaphangot a péntek esti programok: a Bálint István lelkész által megtartott nyitó szentmise, illetve az ezt követő, Fejér Tünde pedadógus, lelkigondozó által vezetett Mese és lélek című interaktív foglalkozás révén a jelenlevők kissé átszellemülve, a találkozó lényegét és célját átérezve és magáénak tudva, a mindennapok forgatagát egyszersmind maguk mögött hagyva kapcsolódhattak be a rendezvénybe. A Mosoly Tibor és csapata által tartott zenés együttlét, illetve a napot záró személyes találkozások és beszélgetések csak fokozták ezt a hangulatot.
Másnap, azaz szombaton, először az Erdélyi Háló Egyesület mutatkozott be azoknak, akik először vettek részt, ennek programjain. De nem akárhogyan tette meg azt, hiszen a régi "bogozók" rögtönzött, ám annál hitelesebb beszámolói mentén kaphattak valós képet az egyesület életéről, és működéséről. Ezt követően Budapestről Puchard Zoltán, a Háló (Kárpát-medencei Katolikus Közösségek Hálózata, melynek az Erdélyi Háló Egyesület is tagja) alapítója tartott előadást, a katolikus egyház, a közösségek új kihívásairól beszélve, illetve az általa is alapított egyesület életútjáról, megújulásáról. Az ezt követő kiscsoportos beszélgetéseken, illetve a délutáni műhelymunkákon is visszatértek az előadáson elhangzott gondolatok.
A szombat délután egy része a sportnak is fenn volt tartva, hiszen labdarugó-mérkőzésnek lehettek szemtanúi a jelenlevők, amelyen az Erdélyi Háló Egyesület válogatottja mérte össze erejét a zsögödi focistákkal. A barátságos találkozót kötetlen beszélgetés követte.
A kereszténység nem beszéd, hanem közösségben való együttélés - fejtette ki prédikációja során Portik Hegyi Kelemen gyergyószéki főesperes. A szombat esti szentmisének tulajdonképpen ez volt az alapüzenete, az egyházi méltóság pedig többször kihangsúlyozta, milyen nagy szerepe van ennek megvalósításában a Hálónak.
A szombat délután program-kavalkádjában a kulturális programok is helyet kaptak. A csíkszeredai Árvácska Együttes, a Cándra népi zenekar, illetve a zsögödi Harom Néptáncegyüttes fellépései minőségi bizonyítványai voltak annak, hogy a hit megélésének egyik alapköve a kulturális hagyományaink magas szintű ápolása. A vasárnap délelőtt immár az értékelés és tükörbe nézés jegyében telt, melynek során a jelenlevők a Háló működését jellemezték.
A háromnapos együttlétet Sebestyén Ottó, az Erdélyi Háló Egyesület vezetője így értékelte: A Háló az egyház személyes és közösségi arcának a megvalósulásán dolgozik. Ennek érdekében és fényében szervezi találkozóit, a Kárpát-medence sok helységében. Ezen találkozóinknak szerves része, mint ahogy ezen a hétvégén is átélhettük, az igényes spiritualitásnak és a kultúra missziós erejének a megtapasztalása. Programjainkon egy olyan emberképet mutatunk be, ahol az egész ember az ő hiteles igényeivel együtt jól érzi magát.
Rédai Botond
