Útravaló és megérkezés
"A szolidaritás nélküli hit egy Krisztus nélküli hit, Isten nélküli hit, testvérek nélküli hit" - nyilatkozta Ferenc pápa paraguayi útján. Ezért is jártunk a nehéz helyzetben levő kárpátaljai barátainknál augusztusban és ezért is mentünk vissza. "A kapcsolatok hálója megszilárdítja a társadalmat."- mondta szintén ő nyáron Bolíviában, ezt a hálósok már a Háló megalapítása óta vallják. Az utazás előtt két nappal részt vettem a T72 Mérnökkör összejövetelén, ahol vendégünk volt Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök. Arról beszélt hogyan segítik a családokat hogy több gyerek legyen, hogyan védik meg az iskolákat és a magyar nyelvű oktatást, hogyan javítják ki saját erejükből a kátyúkat az utakon. "Nem véletlenül vannak ők ott, ahová születtek. Isten is itt fogja őket keresni."-vallotta. A Kárpátaljai Református Egyház tulajdonában álló Béthel konferencia központban Nagy Szabolcs Gút és Balazsér református lelkésze köszöntött minket, 1Kor 12,10-17-t olvasta fel és "Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai" - sorról a szóltak a gondolatai.
A találkozó
Szombaton délelőtt dr. Bodó Márta kolozsvári újságíró tartott előadást. Saját életének és pályájának rövid ismertetése után közölte Ferenc pápáról párbeszédszerűen szeretne előadni, véleményekre is szeretne reflektálni. Megkérdezte miket hallottunk Ferenc pápa kritikusaitól vagy ellenzőitől vagy esetleg mi magunk mivel nem értünk egyet vele. Egyik hálós társunk elmondta, vannak akiknek nem tetszik az hogy Jó napot!-tal köszön és nem Dicsértessék-kel. Egy másik hálós társunk pedig a saját véleményét mondta. "Eleinte ő is lelkesedett, de utóbbi időben úgy érzi nem valósulnak meg a pápa szép elképzelései, nagyobb változásokat várt tőle, egyrészt a gyakorlati megvalósítások rendre elmaradnak, másrészről pedig egyre többször mond olyant, ami az európai helyzet nem ismeréséből fakad."
Az első ellenvetésre az előadó elmondta, hogy Ferenc pápa ezzel jelzi azt, hogy mindenkihez szeretne fordulni, a Laudato si' enciklikában is a közös otthonunkról beszél, a teremtett világ mindannyiunké, ebben mindenki érdekelt, ez a közös cél. Alkalmazkodás is a világhoz.
A második felvetésre sokkal hosszabban válaszolt. Három részletet olvasott fel az Evangelii Gaudium című buzdításából. A 41. szakaszt, a 44. szakasz második részét, a 102. szakaszt, és egy vele készült interjúkötetből az alábbi rövid részletet.
"Az Egyház elismeri a nők nélkülözhetetlen szolgálatát a társadalomban, az Egyházban tovább kell szélesíteni a mozgásteret a határozottabb női jelenlét számára, mert a női szellemiségre a társadalmi élet kifejeződésének minden terepén szükség van, ezért biztosított a nők jelenléte a munka világában, valamint egyéb helyeken ahol jelentős döntések születnek, mind az Egyházban mind a társadalmi struktúrákban. A papi hatalomról beszélünk, pedig ez a feladatok és nem a méltóság és életszentség területéről szól. A papi szolgálat azon eszközök egyike amelyeket Jézus használ népe szolgálatára, de a nagy méltóság a keresztségből fakad és ez mindnyájunknak megvan. Tény, hogy egy nő, Mária fontosabb a püspököknél."
Miért nem gyors lépésekben látjuk a változást? "Ferenc pápa azt mondja, hogy arról álmodik. Víziója van, hogy mit szeretne látni. Az ő víziójának a megvalósulása nem attól függ, hogy miket rendel el vagy miket nem rendel el, annak a változásnak, annak a megtérésnek idő kell, be kell érjen, belülről kell elindulnia. Mindenki személyesen, illetve a saját közösségében, illetve abból a közösségből kilépve kell hogy ezt megtegye." - volt az előadó válasza.
A kiscsoportos beszélgetés témáit, kulcsszavait az előadótól kaptuk (1. öröm, 2. irgalom, 3. kilépés, nyitás, 4. megkülönböztetés, komoly mérlegelés), ezekről is szólt valójában az előadás.
A délután műhelymunkán az alábbi kérdésekről beszélgettünk:
Milyennek képzeljük el az Egyházat 2030-ban?
Milyennek látom a Hálót?
Mit tegyünk, hogy előbbre vigyük a Hálót?
A szombati esti közös szabadidő programok közül a Balazsér-Háló focimeccset az eső elmosta, a kárpátaljai Ruszniki népi zenekar koncertjét vastapssal köszöntük meg.
Vasárnap reggel a vezetőség tagjai foglalták össze a műhelymunka eredményeit és beszéltek a jövő évi tervekről.
Margitfalvy György
A Ruszniki és közönsége
Misén
és
mise után, csoportkép búcsúzás előtt
November 13. a magyar nyelv, november 15. pedig a Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napja (Bethlen Gábor születésnapja).
A Kárpát-medencében 25 éve folyamatosan működő Háló Egyesület ezekhez kapcsolódóan egy időben (november 14-én) 3 helyen szervezett egész napos találkozót a szórványban: Brassóban, Nagybecskereken és Beregszászon. Így töltötte meg tartalommal a nevezetes napokat. A rendezvények összesen közel háromszáz embert mozgattak meg. A résztvevők túlnyomó többsége a szórványból, több helységből jött el a találkozókra, ahonnan elmélyült magyar és keresztény közösségélményt vihettek haza.
Ezekben a napokban gondoltunk a messze, kisebbségben élő közösségekre, ismerőseinkre és barátainkra, akik a végeken - de otthon, fogyva bár - de még mindig őrzik közös kincsünket, a hitet és az anyanyelvet!
2015. november 30.
"Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá." Mt 4,20
Gyakran, amikor Jézus tanítványairól beszélünk, színesen leírjuk, hogy mi mindent hagytak el Mesterükért. S közben elfelejtkezünk arról, hogy mi mindent kaptak ugyanattól a Jézustól. Amikor olyan embereket hallunk, akik csak arról tudnak beszélni, hogy mennyi mindenről lemondtak az Istenért, valószínű, hogy valamilyen szinten, éretlen személyiségűvel van dolgunk. Istennek a választása, nem hozhatja magával az emberi élet leszegényedését, elértéktelenedését. Ha ez történne, akkor minden bizonnyal hamis döntéssel állunk szembe, mert Isten nem az áldozat Istene, hanem az Élet Istene. Ezért, csak akkor hagyhatunk el valamit az Istenért, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi mindent kapunk Tőle, döntésünk által. Valószínű, hogy ezek az adományok nem euróban mérhetők, a lélek békéje, motivációja, életereje azonban ennél felbecsülhetetlenül többet jelent.
2015. november 29.
"Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el." Lk 21,33
Életünk egyik alapkérdése, hogy mibe fektetünk be? Ezt a kérdést, sajnos leginkább a gazdasági tevékenységeink előtt szoktuk föltenni, pedig az élet csak akkor lehet "sikeres", ha pénzünket, energiánkat, időnket, szeretetünket a számunkra igazán lényeges dolgokba tudjuk befektetni. Minden befektetés, amely nem tud kapcsolódni az örök élethez, magán viseli a mulandóság és a megsemmisülés jegyeit. Csak idő kérdése, hogy az örök élet nélküli befektetéseink, mikor hullnak ki kezeinkből. Most még van időnk, átrendezni életünket, ha ezt szükségesnek tartjuk. Minden, ami szép, tiszta, tudatos, mély és szeretetteljes, az összefüggésben van az örök élettel. Ha értékeink belénk ivódnak és készségeinkké válnak, akkor ez az állapot biztosítja számunkra az adventi várakozás nyugodt és kiegyensúlyozott belső tartalmát.
2015. november 18.
"Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." Lk 19,26
Csak azt tud szeretni, aki átéli a megajándékozottság állapotát. Akinek a szíve kitágul, és életében felfedezi azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől és emberektől kapunk, az lélekben egyre gazdagabbá válik. Az ilyen ember számára minden nap egy új lehetőség arra, hogy kapcsolataiban, találkozásaiban, munkájában az élet valamilyen szépségét magába tudja szívni. Aki viszont elégedetlen és kritikus beállítottságú, az irigység és féltékenység lappang a szívében, annak minden nap egy új félelmet jelent, hogy ismét teret veszít és kevesebb lesz az élet valamilyen területén, hiszen mércéi, amiket fölállít a teljesítményről és a birtoklásról szólnak. Csak szemléletet kellene váltania és nem azt kellene néznie, hogy másokhoz képest mi az, amije nincs, hanem mi az, amivel az Isten megajándékozta őt. Az ilyen típusú ember, ha nem siet a szemlélet váltással, lassan azt is elveszíti, amije van.
2015. november 16.
"Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben." 1Mak 1,11
Keresem a bennem lévő érzéseket és intuíciókat, hogy szavakba öltöztessem azokat. Érzéseim azonban fölkavarodtak, intuícióm pedig kisiklott biztonságos pontjáról. A fantáziám azonban megélénkül, képek tódulnak szemeim elé: a migránsok áradatát látom, köztük édesanyákat és gyermekeket - szívfacsaró látvány. De ott látom többségében a fiatal férfiak áradatát, köztük a harcedzett, szemtelenül kihívó, követelőző emberek tekintetét. Ott látom a tehetetlen Európát, akit térdre kényszerít a fegyvertelen bevándorlók tömege. Érzem a franciák és vele szolidaritást vállaló európai népek gyászát és én is ehhez csatlakozom, de sajnos nem érzem, és nem látom azokat, akik a több száz, talán több ezer, kegyetlenül lemészárolt névtelen keresztények nevében beszélnének. Az ők tragikus halála nem fontos a média számára. Isten számára azonban fontosak. Tragikusan meghalt halottaink nevét, Isten ragyogó betűkkel írja be az élet könyvébe.
2015. november 9.
"Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból" Jn 2,15a
Meglep bennünket az Úr Jézus agresszivitása. A templom megtisztítása az egyetlen alkalom, amikor Jézus haragja ilyen méreteket ölt. E mögött a csillapíthatatlannak tűnő harag hátterében, a szent profanizálása áll. A templom az Isten háza, ez a hely az Istennel való találkozás helye, ahol az ember védtelenül megnyitja a lelkét az Isten előtt. Ezt a helyet nem lehet az önző emberi érdekeknek kiszolgáltatni. Az embernek ismernie kell határait, és nem szabad belegázolnia a "szent szférába2, előnybe részesítve anyagi és hatalmi érvényesülését. Amikor az egyházpolitika, mely mögött hatalmi harcok és lobbik zajlanak, Istennel legalizálja az "egyházi érdekeket", akkor úgy gondolom, hogy hasonló jelenség ismétlődik meg, melyet János evangéliuma ismertet velünk.
2015. november 4.
"Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom" Lk 14,27
Bármennyire meglepő, de tudomásul kell vennünk, hogy Jézus saját szenvedésével váltotta meg a világot. Pétert keményen korholja, amikor tiltakozik a szenvedő Messiás ellen. Jézus halála óta felértékelődött minden olyan emberi szenvedés, amelyben benne van a szeretet. Ez semmiképpen sem jelent mazochizmust. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az elkerülhetetlen szenvedésben keressük meg az értelmet és a motivációt. Ezt nagyon sok esetben, csak vallásos hittel tudjuk elfogadni.
2015. november 3.
"s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek" Róm 12,6a
Nevelési kultúránk egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy a gyermekek, ifjak, kellőképpen megtapasztalhassák önbizalmukat. Súlyos hiányosságai vannak annak az iskolarendszernek, amely csak az információk átadására és annak elsajátítására van beállítva. Az elsajátított információk, csak akkor párosulnak a kreativitással, ha kellőképpen megerősödött önbizalommal rendelkezik valaki. Ezért az elméleti tárgyak átadása mellett, komoly nevelői feladat lenne, hogy a kisebbségi érzés helyett, sokkal inkább, a személyes készségek és képességek ismerete kerüljön előtérbe. A reális önismereten nyugvó képességek, jó irányba tudnák mozgatni a társadalmat. Isten senkitől sem kéri, hogy elvárásoknak feleljen meg. Az viszont gyógyítólag hat mindenkire, ha minden élethelyzetben, személyes adottságaival próbál válaszolni az evangélium hívására.
2015. november 2.
"A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." Róm 5,5
A remény hal meg utoljára, szokták mondani. Azt is szokták mondani, hogy a remény nem hal meg sohasem. Ez az utóbbi kijelentés, sokkal közelebb áll hozzánk, hívő emberekhez. A történelem folyamán nagyon sok rendkívül nehéz sorsban lévő ember, drámai módon tapasztalta meg a remény erejét. A reményben van valami, ami Istentől származik, van benne valami, ami legyőzhetetlen. A reményt azonban fenn kell tartani. A rossz döntések sorozata, a rossz irányba való haladás, a hiteles érzéseinktől eltávolodott élet, gyengíti a remény erejét. Időnként, - paradox módon - akkor erősödik fel leginkább a remény, amikor eszköztelenek maradunk életünk karbantartására. Ilyenkor mindig a remény isteni eredetével találkozunk.
2015. októberi morzsák
2015. október 30.
"Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?" Lk 14,3
Ezt a kérdést intézi Jézus a farizeusokhoz, akik törvényszegővé akarták kikiáltani Őt, a szombati gyógyításai miatt. Jézus azonban felülemelkedik kicsinyes, vallásos törvényekkel játszadozó infantilizmusukon, és egyértelműen az Isten törvényére hallgat, szemben az emberi, életellenes törvénnyel. Vajon ma, hogy állunk egyes vallásos törvények létjogosultságával? Nem ismétli-e a történelem drámai módon önmagát?
2015. október 29.
"Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." Róm 6,38-39
Pál apostolnak rendkívül fontos kijelentése és tapasztalata. Fenti szavai, a nagy mélységeket megjáró és nehézségeken átmenő lelkeknek a Credo-ja. Ady Endre meggyőzően fejezi ki ugyanezt az igazságot: "Amikor mindenki elhagyott, amikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten." A lélek legnagyobb szenvedése akkor következik be, ha leáll az iránytűje a nagy vesztességek következtében, és nem tudja merre az irány. Ilyenkor külső segítségen kívül csak egy dolog lehetséges: belekapaszkodni a hűséges Istenbe, akinek szeretete és hatalma áthordoz bennünket minden sötétségeinken és hitetlenségünkön, és Aki erősebb a mi összeomlott érzéseinknél is.
2015. október 28.
"Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte." Lk 6,12
Jézus valószínű, hogy nem tudott volna egy teljes éjszakát átimádkozni, ha számára az ima nem jelentett volna egy nagyon mély tapasztalatot. Ebben a tapasztalatban biztosan egyre inkább megismerte az Atya szeretetét, és egyre inkább felismerte saját küldetését ebben a világban. Amikor az imádság számunkra önkínzássá válik, az biztosan, hogy már régen nem az imáról szól, hanem valami egészen másról. Az ima nem önmagam sanyargatása, hanem valami nagyon mély, de ugyanakkor rendkívül egyszerű kommunikáció Istennel. Aki erre Isten kegyelméből ráérez, annak erősödik én-szerkezete, fejlődik a lelki élete, személyisége, és egyre letisztultabb és békésebb a világról alkotott képe.
2015. október 27.
"Majd folytatta: Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle." Lk 13,20-21
Az Isten országának bibliai fogalmát elég sok homály fedi. A teológusok próbálják megfejteni, hogy vajon mire gondolt Jézus, amikor ezt a fogalmat olyan szívesen és gyakran használta. Úgy gondolom, hogy a fenti hasonlat szerint meg kell keresnünk és ki kell alakítanunk bensőnkben azt az erőforrást, amely beindít bennünk egy olyan áramlást, mely lelki folyamatainkat és szemléletünket a legfontosabb és leglényegesebb dolgok fele irányítja. Minden élethelyzetben vannak lényeges dolgok, melyek nélkül sokkal szegényebb az ember élete. A tapasztalat szerint az igazán lényeges dolgok mindig rácsengenek az örökkévalóságra.
2015. október 26.
"Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok." Róm 8,13
Pál apostol fenti kijelentése dualista világképre utal: mintha a test és a lélek szembe állna egymással. Korának kultúrájában benne van ez a gondolkodásmód, hiszen Platón, a görög filozófus élesen szembe állította a testet a lélekkel. Számára a test a lélek börtöne. Elképzelhető, hogy Pál ismerte ezt a filozófiai áramlatot és hatással volt rá. A testiség fogalma megterhelődött Pálnál azért is, mert a görög-római vallásos kultúrában, az ő korában is még létezett a rituális prostitúció. Ez Pálnál nemcsak a testiség bűnét, hanem bálványimádást is jelentett. Hála Istennek, hogy a kereszténység emberképe lassan kitört az évszázados béklyóiból és a lélek kultúrájához hozzá tartozik a test kultúrája is. Mára a szexuális kapcsolat tisztaságának is az egyik kritériuma az "áttestesült lélek és átlelkesült test" fogalmának harmonikus összekapcsolása.
2015. október 16.
"Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt." Róm 4,2
A megigazulás témája a katolikus és protestáns teológia klasszikus témája, mely rengeteg polemizálást váltott ki a történelem folyamán. Az elfogult és sérüléseket okozó értelmetlen teológiai viták időszaka lassan lejár. Azok a keresztény vezetők, akik még ilyeneket fenntartanak, semmiképpen sem szolgálják a kereszténység ügyét. A történelmi felekezeteknek őszinte kiengesztelődéssel kell el fogadniuk, őseink bűneiből és gyengeségeiből fakadó kölcsönös atrocitásokat. A büszke és arrogáns egyházakat, az idő vasfoga keményen megrostálja és letöri hatalmi gőgjüket. A krisztusi egyház összeegyezhetetlen a felsőbbrendűségi érzéssel. Csak a krisztusi alázatból és önzetlen szeretetből fakadó szolgálat tudja hitelessé tenni azokat, akik Krisztus nevében és megbízatásából gyakorolják küldetésüket.
2015. október 15.
"A mélységből kiáltok, Uram, hozzád." Zsolt 130,1
Asagioli olasz terapeuta, Dante Isteni színjátékának emberképét vallja magáénak, és ezzel dolgozik terápiás munkájában. Klienseit leviszi saját tisztítótüzükbe és poklaikba, és onnan fölemelkednek a paradicsomba. Könnyen előfordulhat, hogy saját tehetetlenségünket és nyomorúságunkat a pokol mélységének éljük meg. Lehet, annyira mélyre sodródunk, hogy eltűnnek szemünk elől a fogódzóink és megoldási lehetőségeink. Ilyenkor rá kell hagyatkoznunk a mélységre, amelyet Jézus bejárt és ismer, és innen kell a zsoltárossal együtt a bizalom hangján Istenhez kiáltanunk. Saját mélységünkben találhatók legkegyetlenebb poklaink és legcsodálatosabb kegyelmeink egyaránt. Bízzunk benne, hogy "poklaink" után a mennyország felé vezető útnak a feltárulkozása következik.
2015. október 14.
"Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező." Róm 2,1
Az ilyen és ehhez hasonló bibliai kijelentéseknél, az ítélkező egyház, úgy gondolom, kellemetlenül érzi magát. Kellemetlenségének az oka nem az, hogy síkra kell szállnia a társadalmi igazságtalanságok ellen, hogy el kell ítélnie nyilvánvalóan az evangéliummal ellentétes megnyilvánulásokat és magatartási mintákat. A feszültség az ítélkező és az irgalmas egyház között akkor kezdődik, amikor intézményi hagyományokra hivatkozva, ítélkezésében és döntéseiben az intézmény működésének a kényelme és érdekei miatt (ebbe természetesen benne vannak az egyéni érdekek is), az irgalmas Krisztussal ellentétben, hatalmi és egyház-politikai döntéseket hoz. Ennek következtében sok jó szándékú és igazán hívő ember, kirekesztve érzi magát az egyházból. Az ilyen típusú egyház, saját magát emészti föl.
2015. október 13.
"Az igaz a hitből él." Róm 1,17b
Minden pozitív tárgyra irányuló hit, jó hatással van a személyiség fejlődésére. A hit, összeszedi a személyiséget tengelye körül és céltudatossá teszi azt működésében. Aki elveszíti a hitét az Istenben, az emberben, a világban, az lassan szétforgácsolódik és én-szerkezete szétesik. Egyik legnemesebb feladatunk, hogy újból és újból, egyre mélyebb szinten próbáljunk meg belépni a hit világába. Ez a világ, mindenkinek a bensőjében található meg. Ezért mindenkinek legmagasztosabb élethivatása: bejárni azt az utat, amely a felszíni én-től elvezet a Mély-Énbe (Jung). Ennek az útnak a figyelmen kívül hagyása leszegényíti a személyiséget, és a lényegi tapasztalatok eltűnnek az ilyen ember életéből.
2015. október 9.
"Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet." Zsolt 9,2
A Biblia világa tele van csodákkal. Írásos emlékei arról szólnak, hogy Isten hogyan működik az ember életében. Megcsodáljuk a nagy tetteket, amelyeket Isten végbevitt a bibliai személyek közreműködésével. Közben elfelejtjük, hogy mi is üdvösségünk történetének az idejében élünk, és Isten nagy tetteinek az ideje nem fejeződött be, hanem tovább folytatódik bennünk, általunk. Ha mi is papírra jegyeznénk az Istennel való személyes történéseinket, számtalan élő "Biblia" születne meg, melynek lapjai bátran hirdetnék a köztünk és Isten között történő csodákat. Ez akkor válna lehetségessé, ha figyelmes lélekkel átimádkoznánk az életünket, Isten szemszögéből is megnézve annak történéseit.
2015. október 8.
"Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek." Sir 24,24
Az anyai szeretetet magasztalja az irodalom, a művészet és vallás egyaránt. Nem véletlenül. Vannak anyák, akik évekig nem tudnak rendesen aludni, mert kisgyermekük rajtuk csüng. A szülés utáni időben pedig heroikus módon éjjel-nappal gondozzák csecsemőjüket. Sok olyan anya van, aki szépen megtalálja a háttérbe vonulásnak az érzékeny határát, hogy gyermeke az egyéni fejlődés útján elindulhasson. A háttérből gyermekéért imádkozó és őt kísérő anya rendkívül magasztos képe a tiszta szeretnek, mely életet ad és életet táplál. Azok a legboldogabb emberek, akik az élethez való viszonyulásukban megtalálják az anyákhoz hasonlóan a szép tiszta szeretet forrásait.
2015. október 7.
"Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait." Lk 11,1b
Időnként nagyon torz elképzeléseink vannak az imáról. Azok a formák és keretek, amelyekbe belekényszerítettük az imát, sokszor nagyon fárasztóak és unalmasak. A szépen és tudatosan megélt élet is nagyon mélyen kapcsolódik az imához, de erre ritkán gondolunk. Szent Benedek és Szent Ignác nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy minden, amit teszünk, az imádsággá válhat. Az imának az ízét leginkább akkor tudjuk "megkóstolni", amikor tiszteletet adunk a Létnek és mindennek, ami hozzá tartozik. A tiszteletteljes élet megtanít bennünket arra, hogy meghitt kapcsolatba legyünk a világgal és annak Alkotójával.
2015. október 6.
"Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,42b
Arról a Máriáról van szó, aki húgával Mártával ellentétben, nem tevékenykedik a vendégek kiszolgálásában, hanem leül Jézus lábai elé és figyeli, hallgatja Őt. Mindenkiben benne van a szemlélődésre való készség. A szemlélődést úgy is lehetne megfogalmazni, hogy az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok észrevétele és beengedése a lelkünkbe. Ebben nemcsak a kifejezett Istenre való irányultságunk van benne, hanem minden olyan valóság, amelyben felfedezzük az egyediséget, a szépséget, és ami mély csodálkozást vált ki belőlünk. A pillanataink meghitt megélése, összefüggésben van az örök életünk arculatával.
2015. október 2.
"Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött." Lk 10,16
Érdekes joghatósági kérdés. Bár Jézus nem használt egyházjogi kifejezéseket, ezzel a fenti kijelentésével nehéz leckét adott fel az Őt követőknek. Ki az, akit Jézus küld tanításának hirdetésére? Erre a kérdésre legkézenfekvőbb válaszunk az, hogy az általa alapított intézményes egyházak képviselik legteljesebb módon az Ő tanítását. Nagyon sok vallásos ember megelégszik ezzel a válasszal. Ezzel ellentétben azonban vannak olyan hívő emberek is, akik számára nem elég a küldöttek egyházi legitimizációja, hanem hitelességet, vagyis emberséget, spirituális mélységet is várnak tőlük. Az egyházi joghatóság letisztázása fontos kérdés. Ha azonban a joghatósági kérdés, a lelkekkel való foglalkozás legfontosabb kérdésévé válik, és megfeledkezünk az evangéliumi Krisztus tolmácsolásáról, a mélységre vágyó emberek nem fognak többé hallgatni bennünket.
2015. október 1.
"Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés." Lk 10,2a
2000 év távlatából ugyanezt mondhatnánk mi is, mint Jézus. Kevesen vannak olyanok, akik lelkesen, kellő felkészültséggel és érdekek nélkül dolgoznak Isten országának az építésén. Vajon milyen okai lehetnek ennek a jelenségnek? A kultúra, amelyet fölépítettünk nem alkalmas spirituális értékek befogadására. A formák, amelybe a kereszténységet kifejezzük sokat veszítettek tartalmukból. A nyelv, amelyet az egyházak használnak, tele van közhelyekkel és elvont szaknyelvvel. A kereszténység nem tudott eléggé hatékonyan az életnek a vallása lenni. Ehhez hasonló okok miatt, sok ember elveszítette bizalmát az elerőtlenedett és kiüresedett vallásos formákban. Vajon látunk-e legalább tizenkét igaz tanítványt világunk horizontján?!
2015. szeptemberi morzsák
2015. szeptember 30.
"Jézus így válaszolt: Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára." Lk 9,62
A szemináriumi nevelésnek és a hivatások gondozásának egyik alapmondásává vált Jézusnak ez az igéje. Ha nem ismerjük a jézusi radikalitást, és szó szerint vesszük át a kijelentését, beláthatatlan mértékű rosszat tehetünk vele, a papi és szerzetesi hivatások útján járó emberek lelkében. Ismerek olyan idealistákat, akik túl hamar, éretlenül az égre néztek és csak előre akartak menni, nem nézve többet hátrafelé. A kétkedés, a zaklatottság és a depresszió kísérte útjukat. Aki Isten útján akar járni, annak nem az a fontos, hogy bármi áron kitartson egy úton, hanem a számtalan út között azt tudja kiválasztani, ahol emberileg a legjobban kiteljesedik. S ha netalán olyan úton indult el, ahol nem tud boldog lenni, akkor legyen bátorsága változtatni, máskülönben zsákutcában marad.
2015. szeptember 29.
"Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt." Jel 12,7a
A sárkány mitikus személyiséget testesít meg. Valószínű úgy született meg a képzelőerőben, hogy az emberek saját félelmeiket és a bennünk lévő rosszat vetítették rá. Mindannyian érezzük a bennünk élő kettősséget: a jónak és a rossznak a harcát. Ez a harc néha, olyannyira eláraszt, hogy erőforrásra, harcos lényekre, az angyalok segítségére van szükségünk, ahhoz, hogy a félelem és a rossz ne gyűrjön alá bennünket. Szent Mihály főangyal testesíti meg, az Istenből forrásozó szellemi harcosok vezérét. Fontos tudnunk és hinnünk, hogy lelki-szellemi küzdelmeinkben az angyali lények segítségünkre sietnek a félelem és a rossz ellen vívott csatáinkban. Talán ideje lenne, ha a vallásos legendák és naivitások helyett, az angyalokat, mint Isten különleges harcosait engednénk tudatosan a szívünkbe.
2015. szeptember 28.
"Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van." Lk 9,50
Jézusnak ez az intelme a tanítványokról szól, akik arra kérik, hogy tiltsa meg annak az embernek a tevékenységét, aki az Ő nevében ördögöt űz. Jézus azonban másképp gondolkodik, mint a tanítványai és intelmével a jövő egyházára mutat, amelyben nem szeretné, hogy helye legyen a beszűkülésnek és emberek kizárásának, különféle hagyományok vagy ideológiák alapján. Íme, egy jézusi szimpatizáns, aki nem akar a tanítványok csoportjához tartozni. Ez egy olyan konfliktus, amely a mai napig sem oldódott fel. Ma is vannak emberek, akik nem tudják elfogadni a csoport kontrollt és ezért nem igénylik az egyházat, vagy egyszerűen érzik, hogy Jézus sokkal több minőségileg, mint az Ő nevében hivatalosan tevékenykedők. Feloldjuk-e ezt a konfliktust, vagy engedjük, tovább gyűrűzni a következő századokban is?!
2015. szeptember 25.
"Kinek tartanak engem az emberek?" Mt 10,32
Számtalan úton közeledünk az Istenhez, különféle formákban és egyéni megnyilvánulásunkban keressük Létünk értelmét. Létünk minden része és eseménye alkalmas arra, hogy ráhangolódjunk a transzcendens világunkra. A legnehezebb kapcsolatot tartani Létünk értelmével, amikor a metafizikai űr rátelepszik a lelkünkre és dermesztő fuvallatával homlokon csókol bennünket. Ilyenkor, és más nehéz helyzetekben, a bizalom oltalmazottságába kell mennünk. Ezt az oltalmazó állapotot, Jézus Krisztus nevének a kiejtése hozhatja meg számunkra. Tanuljuk meg bizalommal és tisztelettel ismételni az Ő nevét, mert ebben a névben erő és szeretet van.
2015. szeptember 24.
"Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt" Mt 10,32
A kereszténység történetében megszámlálhatatlanul sok embernek kiontották a vérét, börtönbe vetették, vagy pedig keresztény voltáért viselnie kellett a különféle hátrányban való részesítést társadalmi szinten. A kommunizmus bukása után, mindenki azt gondolta, hogy a civilizált társadalomban örökre befejeződött a vallásos üldözés. Döbbenetes, hogy a XXI. században is, Közel-Keleten ismét fellángolt a keresztényüldözés a legembertelenebb formáiban. Egyszerűen nincsenek szavaink, hogy kifejezzük azt, amit érzünk, látván az emberi brutalitást és barbarizmust. Ilyenkor tehetetlen düh és fájdalom van bennünk. Feldúlt lelkiállapotunkban Jézus szavai erősítenek bennünket abban a hitünkben, hogy az értelmetlen emberi pusztítást is Isten át tudja fordítani a lélek győzelmévé.
2015. szeptember 23.
"és így szóltam: Istenem, a szégyentől és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bűneink egészen az égig érnek." Ezd 9,6
Ezdrás Krisztus előtt az V-ik században fejtette ki tevékenységét Artaxerxész perzsa király uralkodása idején. Ő volt az, aki hazavezeti a zsidó nép egy részét a babiloni fogságból hazájába, és a rég elfelejtett törvény útját mutatja meg nekik. Ma senki sem beszél fogságról, mert a "demokrácia" szóval fémjelezett társadalmunkban nem illik ilyenről beszélni, de valójában a posztmodern rabszolgatartó társadalomról sok vonatkozásban beszélhetnénk. Ennek a társadalomnak egyik jellegzetessége, a média és a pénz hatalma és manipulációja, melynek következtében kiszolgáltatottá és védtelenné válnak a nemzetek és az egyének egyaránt. Az isteni törvény elvetése veszélyes bumerángként tér vissza, és a hazugság leheletével lassan romba dönti civilizációnkat. Vajon, lesznek-e korunkban ismét Ezdrások, akik törvényekkel Európát ismét az élet civilizációjának az útjára vezetik?
2015. szeptember 22.
"Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát" Lk 8,21b
A Jézushoz való tartozás kritériuma az Isten igéjének a hallgatása és annak teljesítése. Ezért, ha valaki hozzá akar tartozni, feladata megkeresni azokat a forrásokat, amelyek a jézusi igék üzenetét hordozzák. A klasszikus formák mellett (igeolvasás, igehirdetés hallgatása), fontos, hogy kialakuljon az egyéni stílusunk az igehallgatás forrásának a felkutatásában. Az egyéni és személyes stílusunk megtalálása fog segíteni abban, hogy a rendkívül leterhelt időszakainkban is, nyitottak tudjunk maradni Isten akaratának a teljesítésére.
2015. szeptember 21.
"...Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." Mt 9,13b
Jézus kijelentése elsősorban kortársainak szól, akik étel, ital és állat áldozatot mutattak be vallásos hagyományaik szerint, a társadalmi igazságtalanságok és egyéni nehéz életsorsok iránt pedig érzéketlenek maradtak. A két különféle lelkület Jézus értelmezésében kizárják egymást. Az Istennek tetsző vallásosság nem az üres rituálék gyakorlása, hanem a szívbéli odafordulás a szükségben szenvedő ember iránt. A másik esetleges értelmezése a jézusi kijelentésnek, az értelmetlen és hamis vértanúság leleplezése. Vannak emberek, akik áldozatnak tüntetik föl magukat, és az önsajnálat romboló érzésébe menekülnek, megpróbálván megértést, és együttérzést kierőszakolni másokból. Erre legjobb eszközük az áldozat szerepéből való zsarolás. Ehhez a hamis és torz lelkülethez azonban semmi köze a jézusi értelmességen és tiszta szereteten nyugvó áldozathoz.
2015. szeptember 18.
"Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított..." Lk 8,1b-2a
Keveset beszélünk azokról a nőkről, akik Jézus mellett szívvel-lélekkel fölsorakoztak gondoskodó szeretetükkel, valamint Istenre nyíló lelkükkel a keresztény tanítványság lelkiségének a megalapozói lettek. Keveset beszélünk azokról a nőkről is, akik a történelem folyamán az egyházban, mint intézményben, bár hátérbe szorítva, mégis a szeretet sugárzásában annyit tettek a kereszténységért. De az is az igazsághoz tartozik, hogy azok a nők, akik érzelmileg nem tudtak kiteljesedni, sokakról közülük a kicsinyességnek és a negatív érzéseknek a szobrát lehetne mintázni (Ez sajnos a férfiakra is érvényes). Nem véletlenül született a bosszúálló némber fogalma a nőről az irodalomban. Boldogak azok a férfiak, akik körül nem mű mosolyú nők vannak, hanem olyanok, akik megelégedettek, pozitív az életképük és hiteles kapcsolatuk van Istennel és emberrel.
2015. szeptember 17.
"Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett." Lk 7,47a
A keresztény egyházak törvényeket alkottak a századok folyamán, mert a jó és igazságos törvények minden emberi együttélés alapját képezik. Jó törvények hiányában kaotikussá válik a társadalom és kiszolgáltatottá az egyén. Az egyházi törvényalkotásnak van egy rendkívül nehéz specifikuma. A törvény keretet ad, a keretek könnyen keret embereket szülnek. A "törvényt betartó" ember jó színben tűntetheti fel magát, és cserében az egyház hivatalos bizalmát élvezi, valamint megnyílhatnak előtte az egyházi karrierépítés lehetőségei. Sőt, olykor jogot formálnak arra, hogy más embert megítéljenek, akik konfliktusba kerültek az ember alkotta törvénnyel. A törvény külső betartása, könnyen elaltathatja a lelkiismeretet, azt az üzenetet hordozva, hogy "jó keresztény" vagy. A törvény könnyen nevelhet hamis és képmutató embereket, akik a törvény szempontjából fedhetetlenek, de nem biztos, hogy hiteles emberek. Érdekes, hogy Jézus milyen könnyen, de ugyanakkor keményen levizsgáztatja a farizeusok társadalmát, akik megvetették Mária Magdolnát. Jézus sokkal többre értékelte őt, aki bár bűnös volt, de szeretet volt a szívében.
2015. szeptember 16.
"lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja." Lk 7,34b
Közismert tény, hogy nem tudunk mindenkinek megfelelni. Az olyan ember, aki maximálisan törekszik arra, hogy megfeleljen másoknak, ezt azért teszi, mert valószínű, hogy gyenge az énképe, vagy pedig azért, mert gyerekkorában azt tapasztalta, hogy csak akkor érdemes a szeretetre, ha teljesíteni tud. Ilyen és hasonló pszichológiai csemegéket hallhatunk, olvashatunk. Azonban egyezzünk meg abban, hogy minden érzékeny lelkű embernek kegyetlenül fáj, ha elmarasztalják, különösen akkor, ha ennek rosszindulat és emberi kicsinyesség az alapja. Márpedig ezzel számolni kell. Úgy néz ki, hogy bármikor rágalomhadjáratot indíthatnak ellened azok, akiknek sérültek az érdekei vagy megunták azt, hogy te sikeres vagy és jól mennek a dolgaid. (Azt persze nem látja, hogy ezért milyen erőfeszítéseket tettél.) Úgy néz ki, hogy bármikor valaki éretlen személyisége miatt kivetíthet rád valamit és egyszerűen ellenséggé válhatsz. Úgy néz ki, hogy bármennyi jót tettél is, hajnalban rád törhetnek álarcba öltözött emberek, és belegázolhatnak mélyen a becsületedbe az egész világ előtt. Jézus bár felülmúlhatatlanul jó volt, mégis rágalomhadjárat lett a sorsa. Ha netalán veled is ilyen történne, jusson eszedbe, hogy igazi tanítvány lettél.
2015. szeptember 15.
"Jézus keresztje alatt ott állt anyja..." Jn 19,25a
Tapasztalt lelki mesterek mondják, hogy azok a nők, akikben Szűz Mária iránt ellenkezés ébred, azoknak egyik fő oka, hogy konfliktusba kerültek saját anyaságukkal. Azok a nők, akik mélyen átélik az anyává válás folyamatát, szívesen fordulnak imájukban Máriához, és könnyebben ráéreznek Jézus születésének a misztériumára, mint a férfiak. Azok a nők, akik érettek az anyaságra, jól tudják, hogy a helyes Mária tiszteletnek különleges helye van spiritualitásunkban, mert Mária csendesen sugárzó lénye nélkül, sokkal szegényebb lett volna az emberiség.
2015. szeptember 14.
"...hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban" Fil 2,10
A keresztény spirituális hagyományok kultusza, számtalan imaformával vette körül a századok folyamán Jézus személyét. Megszámlálhatatlan imaszöveg alakult ki, köztük a Jézus neve litánia is. Minden imaszövegnek és imagyakorlatnak az a lényege, hogy Jézus közelségét szeretné a lélekhez minél közelebb hozni. Ezeknek az időnként bonyolult imaszövegeknek az a hátrányuk, hogy a racionális képességeinket dolgoztatja, melynek következtében hamar elfáradhatunk, és nem tudunk behatolni lelkünk mélységeibe. Spirituális iskolák keresztény hagyományokra támaszkodva, újabban azt tanítják, hogy egyetlen szót, Jézus nevét ízlelgessük, amíg az be nem hatol személyiségünk mélyebb rétegeibe. Minél többször ejtjük ki tisztelettel és szeretettel Jézus nevét, annál inkább megtapasztaljuk, hogy ez az egyetlen név, amelyben olyan erő van, mely erősebb az alvilág erejénél is, és át tud hordozni bennünket a saját poklaink mélységein is.
2015. szeptember 11.
"Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre." Lk 6,41
Van egy román nyelvű közmondás, amely magyarra fordítva így hangzik: "amíg a Jó Istenhez eljutsz, megesznek a szentek." Szinte hömpölyögnek társadalmunkban a megszólások, a rosszindulatú pletykák, a kárörvendő megjegyzések. A keresztények között ez nagyon fájdalmas és visszatetsző. E mögött a jelenség mögött gyakran irigység, káröröm, lelki törpeség, valamint a saját problémákról való hárítás áll. Istennek legyen hála, hogy vannak őszinte, mély emberek, akik a másik emberre tisztelettel néznek. Ők azok, akik a kis stílű, törpe emberek által okozta rosszat és fájdalmat, valamilyen szinten kiegyenlítik az emberségükkel. Nagy inflációban van az emberség, a kereszténység sajnos együtt jár az emberi érettséggel.
2015. szeptember 10.
"Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok" Lk 6,35a
Az érdek megfertőzte kapcsolatainkat. A világ, amelyben élünk, többnyire azért ad, hogy kapjon, lehetőleg többet, mint amennyit adott. A hatalom és a pénz embereinek jótékonykodásait a médiák rögzítik és kiáltják világgá. Olyan kapcsolatokba fektetünk be szívesen, ahol az érdek ott lebeg a levegőben. Ezzel szemben Jézus azt kéri tőlünk, hogy gondoskodjunk az örök életünkről is. Ennek a legerősebb valutája az érdek nélküli szeretet. Az érdek nélküli szeretet nemcsak az örök élet távlatát körvonalazza számunkra, hanem a legszebb, a legértékesebb és a legmélyebb emberi tapasztalatainknak és élményeinknek a forrása.
2015. szeptember 9.
"Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre" Kol 3,2
Nem lehet nem törődni a földiekkel, hiszen az evilági fizikai valóság vesz körül bennünket. Ebben a valóságban is, Isten jelenléte vesz körül bennünket és az Ő léte mosolyog ránk a teremtett dolgokról is. Az a tér ahol az életünk zajlik, reményünk szerint a mennyország előcsarnoka számunkra. Ezért ezzel a világgal törődni kell. Fel kell díszíteni a meghitt pillanatok magasztosságával, az érintések barátságos érzésével, a szívből jövő mosoly szépségével, az ölelések biztonságának a megélésével. Törődni kell a földiekkel, csak úgy kell rájuk tekinteni, mint az örök-élet egy szerves részével. Ha leszakítjuk a földi valóságot az örök-létről, akkor terméketlenné válik körülöttünk a föld.
2015. szeptember 8.
"Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket." Rom 8,28
Talán első hallásra lázadozunk és fölháborodunk e kijelentés hallatára. Ha nem tudnánk Pálról, hogy háromszor megkövezték, egyszer hajótörést szenvedett, gyakran forgott veszélyes élethelyzetben, börtönbe zárták, kardal kivégezték, akkor talán nem lenne hitele ezeknek a szavaknak, és ez a kijelentés nagyképűnek és olcsó vigasznak tűnne azok számára, akik nehéz élethelyzeteken mennek keresztül. Azonban Pál apostolnak minden szenvedése és hitelessége ellenére, nehezen tudjuk elfogadni kijelentését, amikor elevenünkbe hasít bele a kétség. Még sincsen más vigasztalásunk, mint ilyenkor bele kapaszkodni keresztény hitünkbe és rajta keresztül Jézus Krisztusba, aki minden "átkos" pillanatunkat, a kegyelem és a megváltás fényébe tudja beállítani.
2015. szeptember 7.
"Nektek minden szál hajatokat számon tartják" Mt 10,30
Életünk leendő történéseiről jól körvonalazott képekben és álmokban gondolkodunk. Ha jobban alakulnak a történéseink, mint ahogyan mi azt elképzeltük, könnyen alkalmazkodunk. Könnyű elfogadni a jó helyett a még jobbat. Azonban nehéz elfogadni az általunk jónak ítélt helyett a kevésbé jót. Ezekben a helyzetekben, ha nem tudunk könnyen alkalmazkodni és átállni életünknek egy másik síkjára, akkor sok szenvedést fogunk átélni. Nehéz életérzéseink akkor fognak oldódni, ha valamilyen értéket keresünk kedvezőtlenül megváltoztatott élethelyzetünkre. Az egyik stabil érték számunkra Istennek a kísérő szeretete, Aki ismeri minden értelmetlennek tűnő küszködésünket is. Azok a pillanatok, még a legsötétebbek is, örökre megőrződnek és ajándékká változnak át számunkra, melyeket Isten előtt hordozunk.
2015. szeptember 4.
"Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt." Lk 5,36
A kvantumfizika elmélete szerint a zárt rendszerben az energia nem vész el csak átalakul. Sigmund Freud erre építette fel terápiás rendszerét, mely szerint az Ösztön Én és a Felettes Én csatát vív az Ego-ban. Ha a Felettes Én túlságosan erős normarendszerben él, akkor nem tudja beépíteni az Ego(én) az ösztönök hatását, és az elnyomott részek bekerülnek a tudattalanba. Innen, időnként különféle nyomást gyakorolnak a pszichére, amely rendkívül kellemetlenül érintheti az embert. Gyakran előfordul, hogy erőltetjük a lelkiélet különféle gyakorlatait, és mégsem tapasztaljuk meg a lélek nyugalmát. Továbbra is zaklatottak és feszültek vagyunk. Ennek egyik oka az lehet, hogy valamilyen elfojtott élményünk, amely gyermekkorunkba túlságosan megterhelt bennünket, és akkor nem volt, aki megvédjen vagy védelmet biztosítson. Ezek az élmények ott lógnak a levegőben és rendszerint belekavarnak az életünkbe. Ebben az esetben, a lelkem mélyében zajló folyamatokat kell megértenem és beépítenem életembe. Ebben a munkában lassan magamra ölthetem az új ruhát, és nem kell életem sikertelenül foltozgatnom.
2015. szeptember 3.
"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Lk 5,8b
Személyiségünk fejlődésének egyik legnagyobb akadálya az önmagunkkal szembeni hazugságaink. A tapasztalat azt mutatja, hogy az önmagunk előtt is letagadott hamisságainkba a kegyelem fénye sem tud behatolni. Valószínű, hogy Isten kegyeleme az alázatosan felvállalt sebzettségünket tudja gyógyítani. A saját hamisságaiban élő ember, bár buzgón végzi a vallásos gyakorlatokat, emberségében még sem fejlődik. A szőnyeg alá sepert problémák nem segítik a hiteles vallásos ember kialakulását. Rendkívül érdekes, hogy Péter akkor kapja a megbiztatást, amikor a mélyre evez, szembe néz önmagával és kendőzés nélkül bevállalja, hogy "bűnös ember". Péter kijelentését mindenki folytathatja az Isten előtt: Uram menj el tőlem, mert beteg vagyok, mert gyenge vagyok, mert álmaim összeomlottak, mert csalódtak bennem az emberek? Az evangélium logikája szerint csak az őszinte bevállalásaim után következik a felszabadító szó: "Ezután emberhalásszá teszlek".
2015. szeptember 2.
"Hálát adunk Istennek, Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk." Kol 1,3
A hála és az őszinte, egyszerű imádság karöltve haladnak egymással. Akinek az életében benne van a hála és a köszönet érzése, annak tudta nélkül is élete az imádság tengelyén nyugszik. Hálát adhatunk az életünk nagy sorfordulóitól kezdve, egészen a legapróbb hétköznapi kedves gesztusokért. Aki ráhangolódik a hála áramlására, annak életében az egészséges szigetek erősödnek, virágzanak. Életérzése, szeretet tapasztalata szilárdul és a megajándékozottság állapotának az íze, az élet szép dallamainak a befogadására nyitja meg a lelkét. A hálának a legnagyobb ellensége az irigység és a féltékenység. Aki nem tanulja meg kezelni az irigységből és féltékenységből fakadó érzését, az lassan felőrli a békés, kiegyensúlyozott kapcsolatait. Az emberek lassan visszahúzódnak tőle és elkerülik negatív kisugárzása miatt. A hálás emberrel azonban szívesen időznek, és készséges lélekkel osszák meg vele életüket. A hálás ember az Istenközelséget is lehozza a földre.
2015. szeptember 1.
"Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék?" Zsolt 27,1a
Az emberiség legősibb ellensége a félelem. Félünk a veszélyes helyzetektől, a kihívásoktól, a megmérettetéstől, a vesztességektől, a rossz lelkiismerettől, félünk önmagunktól. Ahhoz, hogy a félelem ne uralkodjék el rajtunk, fontos, hogy életünk alapélménye a biztonságérzés legyen. Ha túl sokat tartózkodunk a számunkra veszélyes, értelmetlennek tűnő, jövő kép nélküli élethelyzetekben, a félelem túlsúlyba kerülhet életünkben, amely lassan kezdi rombolni érzésvilágunkat. A keresztény ember kísértése, hogy ilyenkor a valláshoz és a vallásos gyakorlatokhoz menekül. Ez a vallásos hozzáállás sajnos nem tudja feloldani a félelem gyökerét. Az Isten iránti bizalom erősítése mellett, nagyon fontos a személyes munka, amitől senki sem tud megkímélni. Ez a munka szembesülést, életmódváltást, személyiségem éretlen részeinek a fejlődését, nehéz helyzetek megoldását és feloldását jelenti, valamint a bölcs, akár szakemberek segítségének az elfogadását is magába foglalja. Isten nagyon sokszor nem személyesen, hanem emberek segítségével gyógyít, irányítja életünket.
2015. augusztusi morzsák
2015. augusztus 31.
"Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük" 1Tesz 4,13
A feltámadásba vetett hitünk, nem tud megkímélni bennünket szeretteink elvesztésének a fájdalmától. A gyász fájdalmait lassan kezdi oldani a hit. A feltámadásba vetett hitünk tulajdonképpen a Szeretet halhatatlanságában való hit, amelyet Jézus Krisztus tett nyilvánvalóvá számunkra, saját halálával és feltámadásával. Ezért, aki a hit világába el tud mélyülni, annak a lelkében lassan átértékelődik a halál. A halál tragédiájában meg tudja látni a spirituális dimenziót is, mely szerint egyedül a Szeretetnek van örökké tartó hatalma a világon. Eszerint, azok a szeretteink, akik meghalnak, láthatatlan hátizsákkal érkeznek az örökkévalóságba. Ez a hátizsák tartalmazza mindazt a szeretetélményt, melyet szeretteinkkel átéltünk, megtapasztaltunk. Halottaink, ezekkel a halhatatlan szeretetélménnyel rendezik be azt a lakást, ahol egy más dimenzióban léteznek. A szeretet halhatatlan bútoraival berendezett lakásba várnak bennünket is, amikor Isten bennünket is az örök hazába hív.
Sokféleség és egység - a 25 éves Háló ünneplése
Isten éltessen kedves Háló!
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát levélben üdvözölte a 25 éves Hálót
Idén 25 éve, hogy útjára indult a Háló mozgalom. Az eleinte csak néhány, nagyot álmodó alapító fejében megfogalmazódott ötlet, kicsiny mustármagként negyed század alatt Kárpát-medence méretű terebélyes fává nőtte ki magát. Ennek a fejlődésnek kísérője és részese volt, Várszegi Asztrik főapát, Hálós körökben sokszor csak Asztrik atya, aki számos találkozó és tábor résztvevőjeként tanácsaival, meglátásaival gyakran segítette, egyengette a közösség útját. A jubileum alkalmából a főpásztor személyes hangvételű levélben megköszönte a Hálónak mindazt, amit a mozgalom az elmúlt 25 évben, Krisztus nyomába szegődve, a Kárpát-medencében élő magyarok egységért és önazonosságáért, illetve a társadalom alakításáért tett. A nyílt üzenetben, melyet teljes terjedelmében is közlünk, az egyházfő külön értékként kiemelte a találkozókon és táborokban résztvevők sokszínűségét, biztosította a közösséget további támogatásáról és Isten áldását kérte a Háló további munkálkodásra. Az üdvözlő levelet, a közösség saját jubileumi ünnepsége keretében a máriabesnyői Kárpát-medencei Háló bogozói találkozón nyilvánosan is felolvasták.
Tamás Dániel
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát üdvözlő levele
a Háló 25. születésnapjára
a Háló 25. születésnapjára
Kedves ünneplő Hálósok!
Isten éltessen Benneteket, amikor most együtt az elmúlt 25 esztendőre emlékeztek. Imádkozom is értetek, hogy Isten, minden ajándék Atyja, áldjon meg Benneteket és a továbbiakban is, vezessen Benneteket az úton!
Jézus tanítványai "hálójukba", az egyház közösségébe fogták azokat, akik éhezték és szomjúhozták Isten országának örömhírét, igazságosságát és békéjét. Késői tanítványként mi is nyomába szegődtünk 25 évvel ezelőtt, hogy a Kárpát- medence katolikus közösségeit hálóként összekössük, hogy összefogó kapocs legyünk keresztény testvéreink kisközösségei és általuk minden kereső embertársunk számára.
A Háló - Katolikus Közösségek Hálózata - az elmúlt negyed század táboraiban, találkozóin számos testvért gyűjtött össze a Kárpát-medence minden tájegységéről. Egyszerre élhettük meg az egyházi és a nemzeti egység közösségi élményét. Ez úgy történt, ahogyan Jézus köré gyűltek az emberek. Kicsinyek és nagyok, megfáradtak és fiatalok, gondterheltek és reménykedők találkoztak egymással.
A közös élmények megtanítottak bennünket keresztény szemmel nézni a Kárpát-medencében élő testvéreinket. Felismertük, hogy olyan harmóniára kell törekednünk, amit csak megerősödött önazonossággal érhetünk el. Ezt a belülről jövő, megszenvedett harmóniát Istenhez mind szorosabban kapcsolódva akartuk megvalósítani.
A XXI. században a keresztény embereknek növekszik a felelőssége a társadalom alakításáért. Ahhoz, hogy megfelelhessünk a kor kihívásainak, fejlődnünk kell hitünkben és erkölcsi szilárdságunkban. A Háló alkalmai eredményének tekintjük azt a felismerést, hogy Jézus ma is arra tanítja a sokszínű tömeget, hogy szeretettel fogadjuk el egymást és tiszteljük mások hagyományait. Tovább kell fejlesztenünk egyházunk krisztusi közösségét, amihez a Háló egy eszköz, a cél maga az Isten országa.
A Háló-találkozók tapasztalatai és élményei arra indítanak mindnyájunkat, hogy a továbbiakban is olyan közösségeket alkossunk, amelyek egyaránt nyitottak a Szentlélek indításaira és a társadalom kihívásaira.
Kedves Hálósok! Egyéni küldetésünk tudatában adunk hálát Istennek az elmúlt 25 évért. A Szentlélek adta lendülettel haladjunk együtt tovább az úton. Isten, aki elkezdte bennünk a jót, tegye azt teljessé Jézus Krisztus napjára.
Testvéri szeretettel köszöntelek Benneteket Szent Márton Hegyéről.
Asztrik főapát sk.
Pannonhalma, 2014. október 17.
Isten országában mindenki főszereplő
Thuroczy György ünnepi gondolatai a bogozói találkozón
Thuroczy György ünnepi gondolatai a bogozói találkozón
Aszalós János barátunkat idézte a címben szereplő gondolattal Puchard Zoltán a bogozói hétvégén: "Isten országában mindenki főszereplő."
Úgy gondolom, a legnagyobb élmény számunkra a bogozói találkozón az volt, hogy saját bőrünkön éreztük: a Háló közöttünk, bennünk születik meg. Közösen gondolkozunk a Háló lényeges üzenetein, ahol mindenki hozzáteheti a saját meglátásait. Nem egyszerű, és nem nyílegyenes út ez. Próbáljuk valóságosan megélni, hogy a közösség nem csak a kiváltságosoké a fiataloké, értelmiségieké. A közösségbe tartozás nem amolyan "úri huncutság", hanem mindenkinek "jár", alanyi, mondhatni egyházi jogon. Sokan csodálkoznak rajtunk és "nevetik a durvaorrú parasztot, aki trágyásszekerével elindul, hogy kenyérré kovászolja a földet." írja József Attila.
Hát így indultunk annak idején, így haladunk most is: egyszerűen, eszközök nélkül, csendesen, alulról, hogy mélyszántást végezzünk és megmutassuk az egyház gyönyörű közösségi arcát.
Szerencsére a Jóisten, féltő módon gyakran elrejti előlünk a jövőt. Csak homályosan látunk előre, mindig annyit, amennyit elbírunk. Sokan közületek, akiket megszólítottunk jobban bíztatok bennünk, mint ahogyan mi saját magunkban bíztunk. És fordítva is igaz: mi is nagyon bízunk mindnyájatokban. Egymás Istenbe vetett hitével tudtunk és tudunk a jövőben is bármit elvégezni. Nem mérlegeljük, hogy amibe belefogtunk sok, vagy kevés. Egyesek szerint sok, mások szerint jelentéktelen. Nem méricskéltünk és nem is fogunk soha.
Egyetlen ember megerősödött hitéért, közösségbe találásáért már bizonyosan megérte.
Jézus kisközössége - az apostolok
A Háló Egyesület huszonöt éve foglalkozik katolikus közösségekkel és katolikus emberek közötti kapcsolatok erősítésével. Mindezt a munkát a Kárpát-medencében végzi. Idén augusztus 3. és 10. között 350 fő részvételével rendezték meg a Háló szokásos nyári táborát, melynek témája az apostolok mint Jézus közössége volt.
A MTV Katolikus Krónika 2014. augusztus 24-i adása >>
A Zemplén TV tudósítása >>
A magyarság és a kereszténység közösségei
határokon átívelő HÁLÓ-t szőnek >>
A tábor mottója: Légy Te a Tizenharmadik!
A szervezők a közösségi lét jelentőségének és szépségének bemutatását és megélését tűzték ki célul erre a hétre. A tábor előtt a táborozók régiónként feladatokat kaptak a táborra. Az egyik feladat egy-egy apostolhoz kapcsolódott, másik feladatként pedig a magyar festészet egy-egy ismert alkotását kellett élőképként megjeleníteni. A táborozók érkezésükkor megkapták a Háló Közösségi Mühelyének újonnan megjelent Saru nélkül - 12 kisközösségi összejövetel az apostolokról című kiadványát.
A tábor témája az apostolok közössége volt, így hat apostol részletesebben is szóba került. A régiók dolga volt, hogy bemutasson, megjelenítsen egy-egy apostolt. Egy facsoport áll a tábor egyik szegletében, ebben az egyik fát kellett az adott apostolként felöltöztetni. Tekinthették a fát egy szobornak, vagy faliújságnak, lehetett rá plakátot tenni, lehetett jelmezt aggatni rá, lehetett a fa 1 méteres környezetét is használni. Az "apostol-állítás"-ra régionként kb. 20 perc jutott. Lehetett ez bemutató, zene, mini-színdarab, kiselőadás, vers, gondolat-ébresztő, stb.
A téma megközelítésére a tábor szervezői még a következőt javasolták:
- különlegessége, amit sokan nem tudnak róla
- jelképek, attributumok
- információk, történet, érdekességek, képek
- mit üzen a számomra? mit jelent nekem?
András apostolt Partium, Jakabot Felvidék, Pétert Erdély, Judást Magyarország, Jánost Délvidék, Tamást pedig Kárpátalja kapta feladatul.
Megjelenítendő festménynek Partium Csontváry Kosztka Tivadar Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című alkotását, Felvidék Székely Bertalan Az egri nők-jét, Erdély Csontváry Kosztka Tivadar Mária Kútja Názáretben című képét, Magyarország Jankó János A népdal születését, Délvidék Szinyei Merse Pál Majálisát, Kárpátalja pedig Barabás Miklós A mennyasszony érkezését kapta feladatául.
Valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
(Kányádi Sándor)
15 évvel ezelőtt Homoródfürdőn ugyanilyen gyönyörű fenyők között az első Háló tábor végén olvastam fel ezt a Kányádi idézetet. Az volt az első Háló tábor, ott indultak a Háló táborok. Ahogyan akkor is, most is, azt hiszem megéreztétek, hogy Valaki járt közöttünk ezen a héten. Valaki, aki úr minden porszemen, de én tovább mennék. Ti jártatok itt, Ti voltatok a remény egymás számára. Figyeltem az arcokat a tábor elején és a végén. Az elején a félelem, a szorongás, a végén a mosoly a nyitottság maga a remény. Magam nagy erőt mertettem a kiscsoportomban lévőktől. Ha ők olyan hihetetlenül nehéz sorsokkal ekkora kegyelmet kaptak az Istentől, akkor talán számomra is van remény.
Valaki jár a fák hegyén.
Gondolkoztam azon, szabad-e egyáltalán feljönni veletek a Tábor hegyre. Szabad-e tábort szervezni egyáltalán? Mi lesz ezután a színeváltozás hete után? Valaki azt mondta a kiscsoportban: jó, hogy itt voltunk 6 napig, de mi van a többi 359 nappal? Hogyan élem meg a hétköznapokat a színeváltozás jelenléte nélkül? Ezt fogom várni egy évig?
Úgy gondolom, hogy azok, akik velünk voltatok ezen a héten, azért voltunk együtt, hogy lejöjjünk a hegyről és ezt a csodát megteremtsük szerte a Kárpát-medencében, a helyi találkozóinkon, a találkozók közötti időszakban. Erre hívlak, erre bíztatlak benneteket.
Valaki jár a fák hegyén..., csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott.
Hol vagyok otthon? Valaki ezt mondta a tábor alatt: nem is tudom itt a táborban, hol is vagyok egyáltalán? Azt látom, hogy itt az egész Kárpát-medence, tehát itt vagyok otthon. Igen, ott vagyok otthon, ahol a közösségem van. A család, a testvéreim, az egyházi közösségem, a kisközösségem. Ezért szól a Hálóban nagyon sok minden a közösségről. Olyan közösségről, ami Istenhez visz közel, ami személyes, ami rólad szól, és félve mondom ki, ami őszinte és nem képmutató. Mert ha közösséged nincs, akkor otthonod sincs. És ha otthonod nincs, gyökereid sincsenek.
Valaki jár a fák hegyén, mondják úr minden porszemen.
25 éve indult a Háló. Porszemként.
A kiscsoportban készítettünk a saját életünkről egy élettérképet. Sokunk számára megrendítő volt rátekinteni.
Érdemes lesz visszatekinteni a Háló 25 éves élettérképére. Mi is történt velünk? Mikor, hol voltak a fontos döntéseink, hol és mikor voltak a kegyelmi pillanataink, mikor és hol áradt a kegyelem, az áldás a Hálóra?
Ezért köszönetet kell mondani az Úrnak, egyenként és közösen is. Már csak azért is, hogy a jövőre nézve ne veszítsük el érzékenységünket az idők jeleire.
Imádkozzatok a közösségekért, a Hálóért, az egész magyar egyházért, a Kárpát-medencei magyarságért!
Köszönöm, hogy együtt élhettem meg Veletek ezt a hetet!
_____________________________________________
Az idei Kárpát-medencei Háló tábort 2014. augusztus 3-tól 10-ig Magyarországon, Sátoraljaújhelyen a Várhegy Üdülőben rendezték meg 350 fő részvételével. A táborlakók öt altáborra oszlottak életkoruk szerint: felnőtt, ifi, tini, gyermek és ovis altáborra.
Délvidékről 58-an utaztunk egy busszal és két személygépkocsival. Az utazás izgalma már hajnalban elkezdődött, ugyanis buszunk reggel 5 óra körül indult Moholról és egy nagy kört leírva bejárta Bácska és Bánság számos helységét, ahonnan összeszedte a táborba indulókat. Jó kedvünket még a négy órás várakozás sem szegte meg a határátkelésre. Sajnos az esti tábornyitó szentmisét lekéstük, és a tokaji táj szépségében sem sokat gyönyörködhettünk útközben, mivel gyorsan besötétedett.
A táborba érkezésünkkor sok régi szeretett ismerős köszöntött bennünket, ezzel feledtetve velünk az utazás fáradalmait.
A tábor mottója: Légy Te a Tizenharmadik. A szervezők a közösségi lét jelentőségének és szépségének bemutatását és megélését tűzték ki célul erre a hétre. A Krisztust követő első kisközösséget az apostolok képezték. A tábor felépítésében minden nap egy-egy ismertebb apostol: András, Jakab, Péter, Júdás, János és Tamás bemutatása foglalt helyet, és egyben a közösségbe hívásuk, szerepük, vágyaik, kísértéseik, döntéseik, Jézussal megélt szeretetközösségük és küldetésük. Délelőttönként ismert előadók felvezető előadását hallgattuk, majd kiscsoportos beszélgetéseinkben szűkebb és tágabb közösségeinkben (család, kisközösség, munkahely?) megélt szerepünkről, vágyainkról és küldetéseinkről vallottunk. Számtalan mély, megrázó tanulságos élettapasztalattal gazdagodtunk és ajándékoztuk meg egymást és új igazi barátokra tettünk szert.
Délutánonként a szabad foglalkozás keretén belül sportolhattunk, kézműveskedhettünk, vagy szabadon választott előadásokon és beszélgetéseken vehettünk részt. Esténként kulturális programok, komolyzenei koncert, népdalfeldolgozás, színi előadás, vetélkedő és táncház megrendezésére került sor. Ezeken a tábor apraja, nagyja részt vett.
Régióként, két feladatot is kaptunk a szervezőktől. Minden régió egy apostolt kellett bemutasson a táborlakóknak. Mi Délvidékiek pénteken, János apostolt, a szeretett tanítványt mutattuk be. A produkciónk pörgős, változatos volt, mert szívvel lélekkel készítettük el és minden résztvevő, narrátor, szavaló és énekes igazi közösségként vett részt benne. A másik régiós feladatunk egy magyar festő festményének bemutatása volt élőkép formájában tárlatvezető szövegével. Szinyei Merse Pál Majális című festményét kellett bemutatnunk. Nagy élmény volt számomra a szöveg megírása, amelyre vállalkoztam és az élő kép beállítása a fiatal szereplőkkel. Megelégedésünkre az eredeti és ötletes élőképet és a humoros szöveget nagy tapssal jutalmazták a nézők.
Szombat este közössen imádkoztunk mi Kárpát-medencei hálósok a táborzáró szentmisén és megfogadtuk, hogy teljes odaadással munkálkodunk ezután is közösségeink, hitünk és magyarságunk megőrzésén munkálkodunk. Küldetésünket önzetlenül teljesítjük Krisztusban bízva, mint az apostolok, mert aki Istenben bízik, annak semmi sem lehetetlen.
Az ifiknek és tiniknek saját programjaik voltak délelőttönként. Az ifik élményeit Burány Bogi és Kiss Juli írták meg.
Délvidékről 58-an utaztunk egy busszal és két személygépkocsival. Az utazás izgalma már hajnalban elkezdődött, ugyanis buszunk reggel 5 óra körül indult Moholról és egy nagy kört leírva bejárta Bácska és Bánság számos helységét, ahonnan összeszedte a táborba indulókat. Jó kedvünket még a négy órás várakozás sem szegte meg a határátkelésre. Sajnos az esti tábornyitó szentmisét lekéstük, és a tokaji táj szépségében sem sokat gyönyörködhettünk útközben, mivel gyorsan besötétedett.
A táborba érkezésünkkor sok régi szeretett ismerős köszöntött bennünket, ezzel feledtetve velünk az utazás fáradalmait.
A tábor mottója: Légy Te a Tizenharmadik. A szervezők a közösségi lét jelentőségének és szépségének bemutatását és megélését tűzték ki célul erre a hétre. A Krisztust követő első kisközösséget az apostolok képezték. A tábor felépítésében minden nap egy-egy ismertebb apostol: András, Jakab, Péter, Júdás, János és Tamás bemutatása foglalt helyet, és egyben a közösségbe hívásuk, szerepük, vágyaik, kísértéseik, döntéseik, Jézussal megélt szeretetközösségük és küldetésük. Délelőttönként ismert előadók felvezető előadását hallgattuk, majd kiscsoportos beszélgetéseinkben szűkebb és tágabb közösségeinkben (család, kisközösség, munkahely?) megélt szerepünkről, vágyainkról és küldetéseinkről vallottunk. Számtalan mély, megrázó tanulságos élettapasztalattal gazdagodtunk és ajándékoztuk meg egymást és új igazi barátokra tettünk szert.
Délutánonként a szabad foglalkozás keretén belül sportolhattunk, kézműveskedhettünk, vagy szabadon választott előadásokon és beszélgetéseken vehettünk részt. Esténként kulturális programok, komolyzenei koncert, népdalfeldolgozás, színi előadás, vetélkedő és táncház megrendezésére került sor. Ezeken a tábor apraja, nagyja részt vett.
Régióként, két feladatot is kaptunk a szervezőktől. Minden régió egy apostolt kellett bemutasson a táborlakóknak. Mi Délvidékiek pénteken, János apostolt, a szeretett tanítványt mutattuk be. A produkciónk pörgős, változatos volt, mert szívvel lélekkel készítettük el és minden résztvevő, narrátor, szavaló és énekes igazi közösségként vett részt benne. A másik régiós feladatunk egy magyar festő festményének bemutatása volt élőkép formájában tárlatvezető szövegével. Szinyei Merse Pál Majális című festményét kellett bemutatnunk. Nagy élmény volt számomra a szöveg megírása, amelyre vállalkoztam és az élő kép beállítása a fiatal szereplőkkel. Megelégedésünkre az eredeti és ötletes élőképet és a humoros szöveget nagy tapssal jutalmazták a nézők.
Szombat este közössen imádkoztunk mi Kárpát-medencei hálósok a táborzáró szentmisén és megfogadtuk, hogy teljes odaadással munkálkodunk ezután is közösségeink, hitünk és magyarságunk megőrzésén munkálkodunk. Küldetésünket önzetlenül teljesítjük Krisztusban bízva, mint az apostolok, mert aki Istenben bízik, annak semmi sem lehetetlen.
Az ifiknek és tiniknek saját programjaik voltak délelőttönként. Az ifik élményeit Burány Bogi és Kiss Juli írták meg.
Halmai Ági
Az esős augusztus a szabadtérre tervezett tábori tárlatból zárttermi kiállítást csinált. A tetőtéri ablakokkal teli nagy előadóterem az eredeti festmények fényviszonyaihoz képest egészen más fényviszonyokat produkált. Minden csapat használt egy-egy narrátort. A Csontváry festmények élőképei nagy szereplő gárdával, és sok mozgással keltek életre. A partiumiak embergúlás cédrusa a teremben a gerendákig ért. Narrátoruk a zarándoklatról beszélt, a célhoz már elértékről és a célhoz még nem elértekről.
Ahol kút van, ott élet is van. A víz, a kút közösséget is teremt. Jézus az élő víz forrása, aki életet ad mindenkinek - mondta az erdélyiek képviselője és idézte Jn 4,14-t (aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.) és Mt 11,28-t (Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket). Az erdélyiek az élőképüket Máriát köszöntve a Gyergyó felől jön egy fekete felhő című népdallal fejezték be.
A magyarországiak Az érik a vessző, hajlik a vessző című népdalt furulyázták és dudolták eleinte csak bizonytalanul, majd egyre jobban, jelezvén a népdal születését és érését. A kárpátaljaiak menyasszonyos-vőlegényes képénél a népdal már a mulatozás eleme volt. A felvidékiek narrátora nem az esztétikára, hanem a küzdelemre helyezte a hangsúlyt, bizonyára nem akart Tinódi Lantos Sebestyén epigon lenni, ezért kommentálhatta úgy az egri ostromot mint egy izgalmas kupameccset. A nagyszerű kiállításon talán a délvidékiek aratták a legnagyobb sikert, ezért idézem teljes egészében kommentátorukat, még akkor is, ha nekem nagyon megfelel az eddigi Háló logó.
Szinyei Merse Pál Majális című festményén, kedves tárlatlátogatók, a festő a kiscsoport-beszélgetések kezdeteit tárja elénk. A hat főből álló kiscsoport a májusi napsütésben kirándulásukon az élet legfontosabb kérdéseire keres választ. A boldogságról, a szerelemről, az ifjúságról és a jövőről ábrándoznak. A vidám kis társaság még nem igazán ismeri a kiscsoport-beszélgetés alapszabályát, azt, hogy egyszerre csak egy személy beszél, és mindenki őt hallgatja. De valljuk be, hogy ezt néha mi gyakorlott hálósok is elfelejtjük. Az egymásra hangolódáskor a majálisozók finom ételt és ital fogyasztanak ima vagy ének helyett, de ezt sem kell a szemükre hánynunk, mert az esti közösségépítő beszélgetéseknél mi hálósok is bőven fogyasztunk zsíros kenyér alapra szívderítő nedűt kisüsti formájában. A hangulatot a festő a figurák testközelségével és a színek merész árnyalatával tárja elénk. A pázsit meleg zöld árnyalatai, az izzó bordó és lángoló piros takaró, a fiatal lányok fodros szűzies fehér és ábrándozó érzéki rózsaszín ruhája, az ifjak villogó aranybarna, megigéző lila, bordó és ünnepélyes fekete kabátkái mind-mind egy hangulatot, érzelmet sugall, mely ott remeg a légben. Szinte megtapinthatjuk a sors Háló fonalát, amint összefűzi a társaság tagjait, és érzékelhetjük a csomópontokat, bogokat, melyek biztos kiinduló pontok és összefogó kapocsként jelennek meg jövendő életükben. E látnoki festményt a Háló mozgalom alapítói bizonyára nagyra értékelik, mert nézegetése közben született meg a Háló piknik ötlete, és az első Háló tábor megszervezésének terve.
Az utóbbi hónapokban a Háló vezetősége új Háló logót tervez. Ajánljuk tiszta szívvel ezt a festményt logóként, hiszen minden fellelhető rajta, ami a Hálót jellemzi. Katolikus, mivel a rózsaszín ruhás hölgy nyakában keresztet hord, magyar, Szinyei belelopta a magyar nemzeti színt festményébe, a piros pokróc, a fehér abrosz és a zöld föveny formájában, közösségi, ez a képet nézve nyilvánvaló, és a találkozás életre szóló barátságokat, új közösségek és családok alapítását eredményezi.
Hétfő reggel. Hosszú, fehér vászoncsík, festékek és ecsetek hevernek a focipályán. Hamarosan az összes táborlakóval együtt, levetve saruinkat, mezítláb tipegünk végig a fehér anyagon. Minden bizonnyal, elég vicces látványt nyújthattunk egy kívülálló számára, főleg, amikor görnyedezve azon ügyeskedtünk - nullától száz évesig - hogy a színes festékek segítségével minél szebb talplenyomatot hagyjunk magunk után.
Légy Te a Tizenharmadik! - szólt hozzánk az idei Háló tábor mottója, s ezzel a színes lenyomattal jeleztük, hogy itt és most, Sátoraljaújhelyen, mind a háromszázötvenen az apostolokhoz csatlakozunk, és velük együtt, mi is Krisztushoz szegődünk!
A hét elején egy kerekasztal - beszélgetésen vehettünk részt. Manapság sokan választják a házasság helyett az élettársi kapcsolatot. Az első körben, egy fiatal házaspár, Kollárik Krisztina és Róbert beszéltek az egyházi házasság értékeiről, fontosságáról. Majd Dancs Gyuri kárpátaljai Hálóst kérték föl egy rövid beszélgetésre. Mesélt arról, hogy reformátusként hogyan került a Hálóba. Szóba jött az ukrajnai helyzet, és az is, hogy szerinte érdemes-e otthon maradni. Elmondása szerint az ő fejében is megfordult már az, hogy Magyarországon telepedjen le, de ha én elmegyek, akkor ki marad alapon, ő mégis azért küzd, hogy helyt álljon ott, kárpátaljai magyarként, ahova őt a Jóisten teremtette.
Polgáriné Kondás Dorottya, görög katolikus papnét figyelmesen hallgattuk, amikor arról mesélt, hogy mielőtt férjével, Bencével összeházasodtak, 5 évig távkapcsolatban éltek. Ugyanis, Bence Rómában tanult. Egy könyvet írhatnánk arról, hogy ez idő alatt milyen praktikákat vetettünk be a kapcsolat fenntartásáért - jegyezte meg Dotti. Mindenkit, aki ilyen helyzetben van, arra bátorított, hogy megéri kitartani, hiszen aztán sokkal jobb lesz!
Este különböző ügyességi feladatokban mérhették össze erejüket a rómaiak és a keresztények csapata (mivel az apostolok korában jártunk egész héten, így találóak voltak az elnevezések). Az est fénypontja az volt, amikor a két csapat versenyzőinek az Orosz lányok karmai közül kellett megmenekülni. Az aréna lelkes szurkolóit csak a közelgő vihar zavarta szét.
A szerencsés túlélők elmondása szerint nagy élmény volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy az embernek semmi esélye az Orosz lányokkal szemben.
Egyik délután, ifi altáborozóként Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök atyát köszönthettük körünkben. A döntésekről beszélgettünk. Mint kiderült, római katolikus kispapként indult, de láthatjuk, hogy Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek.
A hét közepén, egy szituációs játék keretében, ízelítőt kaptunk milyen megoldásra váró problémákkal szembesülhetünk egy párkapcsolat folyamán. Igyekeztünk minél frappánsabb ötletekkel előrukkolni olyan esetekben, mint például: hogyan vegyük rá a barátunkat, hogy eljöjjön velünk shoppingolni, vagy hogyan mondjuk meg neki, hogy egy színházi előadáson nem melegítőben illik megjelenni, illetve a fiúk olyan barátnővel akadtak össze, aki már két hét járás után a gyermekvállalás témát feszegette. Minden helyzetet egy ellentétes nemű társunkkal kellet kettesben megbeszélni, és ez alkalom volt arra, hogy mindenkivel váltsunk néhány szót, hogy jobban megismerjük egymást.
Ha Sátoraljaújhely, azaz Tokaji borvidék, akkor már a borkóstolás sem maradhatott el! Sőt, maga a Várhegy Üdülő tulajdonosa, Ignácz András kalauzolt el bennünket a tokaji borok világába. Ezek után, azt hiszem, egyikünk sem kételkedik a mondás igazvoltában, miszerint a tokaji bor a királyok bora, a borok királya.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek, hiszen az ötletes programokkal testi felüdülésünket és lelki gazdagodásunkat is biztosították!
Légy Te a Tizenharmadik! - szólt hozzánk az idei Háló tábor mottója, s ezzel a színes lenyomattal jeleztük, hogy itt és most, Sátoraljaújhelyen, mind a háromszázötvenen az apostolokhoz csatlakozunk, és velük együtt, mi is Krisztushoz szegődünk!
A hét elején egy kerekasztal - beszélgetésen vehettünk részt. Manapság sokan választják a házasság helyett az élettársi kapcsolatot. Az első körben, egy fiatal házaspár, Kollárik Krisztina és Róbert beszéltek az egyházi házasság értékeiről, fontosságáról. Majd Dancs Gyuri kárpátaljai Hálóst kérték föl egy rövid beszélgetésre. Mesélt arról, hogy reformátusként hogyan került a Hálóba. Szóba jött az ukrajnai helyzet, és az is, hogy szerinte érdemes-e otthon maradni. Elmondása szerint az ő fejében is megfordult már az, hogy Magyarországon telepedjen le, de ha én elmegyek, akkor ki marad alapon, ő mégis azért küzd, hogy helyt álljon ott, kárpátaljai magyarként, ahova őt a Jóisten teremtette.
Polgáriné Kondás Dorottya, görög katolikus papnét figyelmesen hallgattuk, amikor arról mesélt, hogy mielőtt férjével, Bencével összeházasodtak, 5 évig távkapcsolatban éltek. Ugyanis, Bence Rómában tanult. Egy könyvet írhatnánk arról, hogy ez idő alatt milyen praktikákat vetettünk be a kapcsolat fenntartásáért - jegyezte meg Dotti. Mindenkit, aki ilyen helyzetben van, arra bátorított, hogy megéri kitartani, hiszen aztán sokkal jobb lesz!
Este különböző ügyességi feladatokban mérhették össze erejüket a rómaiak és a keresztények csapata (mivel az apostolok korában jártunk egész héten, így találóak voltak az elnevezések). Az est fénypontja az volt, amikor a két csapat versenyzőinek az Orosz lányok karmai közül kellett megmenekülni. Az aréna lelkes szurkolóit csak a közelgő vihar zavarta szét.
A szerencsés túlélők elmondása szerint nagy élmény volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy az embernek semmi esélye az Orosz lányokkal szemben.
Egyik délután, ifi altáborozóként Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök atyát köszönthettük körünkben. A döntésekről beszélgettünk. Mint kiderült, római katolikus kispapként indult, de láthatjuk, hogy Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek.
A hét közepén, egy szituációs játék keretében, ízelítőt kaptunk milyen megoldásra váró problémákkal szembesülhetünk egy párkapcsolat folyamán. Igyekeztünk minél frappánsabb ötletekkel előrukkolni olyan esetekben, mint például: hogyan vegyük rá a barátunkat, hogy eljöjjön velünk shoppingolni, vagy hogyan mondjuk meg neki, hogy egy színházi előadáson nem melegítőben illik megjelenni, illetve a fiúk olyan barátnővel akadtak össze, aki már két hét járás után a gyermekvállalás témát feszegette. Minden helyzetet egy ellentétes nemű társunkkal kellet kettesben megbeszélni, és ez alkalom volt arra, hogy mindenkivel váltsunk néhány szót, hogy jobban megismerjük egymást.
Ha Sátoraljaújhely, azaz Tokaji borvidék, akkor már a borkóstolás sem maradhatott el! Sőt, maga a Várhegy Üdülő tulajdonosa, Ignácz András kalauzolt el bennünket a tokaji borok világába. Ezek után, azt hiszem, egyikünk sem kételkedik a mondás igazvoltában, miszerint a tokaji bor a királyok bora, a borok királya.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek, hiszen az ötletes programokkal testi felüdülésünket és lelki gazdagodásunkat is biztosították!
Burány Boglárka és Kiss Júlia (Délvidék)
Az esős augusztus a szabadtérre tervezett tábori tárlatból zárttermi kiállítást csinált. A tetőtéri ablakokkal teli nagy előadóterem az eredeti festmények fényviszonyaihoz képest egészen más fényviszonyokat produkált. Minden csapat használt egy-egy narrátort. A Csontváry festmények élőképei nagy szereplő gárdával, és sok mozgással keltek életre. A partiumiak embergúlás cédrusa a teremben a gerendákig ért. Narrátoruk a zarándoklatról beszélt, a célhoz már elértékről és a célhoz még nem elértekről.
Ahol kút van, ott élet is van. A víz, a kút közösséget is teremt. Jézus az élő víz forrása, aki életet ad mindenkinek - mondta az erdélyiek képviselője és idézte Jn 4,14-t (aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.) és Mt 11,28-t (Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket). Az erdélyiek az élőképüket Máriát köszöntve a Gyergyó felől jön egy fekete felhő című népdallal fejezték be.
A magyarországiak Az érik a vessző, hajlik a vessző című népdalt furulyázták és dudolták eleinte csak bizonytalanul, majd egyre jobban, jelezvén a népdal születését és érését. A kárpátaljaiak menyasszonyos-vőlegényes képénél a népdal már a mulatozás eleme volt. A felvidékiek narrátora nem az esztétikára, hanem a küzdelemre helyezte a hangsúlyt, bizonyára nem akart Tinódi Lantos Sebestyén epigon lenni, ezért kommentálhatta úgy az egri ostromot mint egy izgalmas kupameccset. A nagyszerű kiállításon talán a délvidékiek aratták a legnagyobb sikert, ezért idézem teljes egészében kommentátorukat, még akkor is, ha nekem nagyon megfelel az eddigi Háló logó.
Szinyei Merse Pál Majális című festményén, kedves tárlatlátogatók, a festő a kiscsoport-beszélgetések kezdeteit tárja elénk. A hat főből álló kiscsoport a májusi napsütésben kirándulásukon az élet legfontosabb kérdéseire keres választ. A boldogságról, a szerelemről, az ifjúságról és a jövőről ábrándoznak. A vidám kis társaság még nem igazán ismeri a kiscsoport-beszélgetés alapszabályát, azt, hogy egyszerre csak egy személy beszél, és mindenki őt hallgatja. De valljuk be, hogy ezt néha mi gyakorlott hálósok is elfelejtjük. Az egymásra hangolódáskor a majálisozók finom ételt és ital fogyasztanak ima vagy ének helyett, de ezt sem kell a szemükre hánynunk, mert az esti közösségépítő beszélgetéseknél mi hálósok is bőven fogyasztunk zsíros kenyér alapra szívderítő nedűt kisüsti formájában. A hangulatot a festő a figurák testközelségével és a színek merész árnyalatával tárja elénk. A pázsit meleg zöld árnyalatai, az izzó bordó és lángoló piros takaró, a fiatal lányok fodros szűzies fehér és ábrándozó érzéki rózsaszín ruhája, az ifjak villogó aranybarna, megigéző lila, bordó és ünnepélyes fekete kabátkái mind-mind egy hangulatot, érzelmet sugall, mely ott remeg a légben. Szinte megtapinthatjuk a sors Háló fonalát, amint összefűzi a társaság tagjait, és érzékelhetjük a csomópontokat, bogokat, melyek biztos kiinduló pontok és összefogó kapocsként jelennek meg jövendő életükben. E látnoki festményt a Háló mozgalom alapítói bizonyára nagyra értékelik, mert nézegetése közben született meg a Háló piknik ötlete, és az első Háló tábor megszervezésének terve.
Az utóbbi hónapokban a Háló vezetősége új Háló logót tervez. Ajánljuk tiszta szívvel ezt a festményt logóként, hiszen minden fellelhető rajta, ami a Hálót jellemzi. Katolikus, mivel a rózsaszín ruhás hölgy nyakában keresztet hord, magyar, Szinyei belelopta a magyar nemzeti színt festményébe, a piros pokróc, a fehér abrosz és a zöld föveny formájában, közösségi, ez a képet nézve nyilvánvaló, és a találkozás életre szóló barátságokat, új közösségek és családok alapítását eredményezi.
Margitfalvy György
Idén tizedik alkalommal vettem részt a Háló-táborban. Ahogy minden évben, idén is színes, változatos és nagyon színvonalas programot állítottak össze számunkra a szervezők. Köszönet nekik érte! Jó volt belekóstolni az apostolok életébe, magunkra ismerni egy-egy reakciójukban, Jézusnak tett kijelentésükben, vagy épp levetni a tarisznyánkat, sarunkat, ahogy ők is tették. Én most mégis a kiscsoportos beszélgetések pillanatait szeretném felidézni és megosztani Veletek.
Az évek folyamán úgy alakult, hogy kipróbálhattam, milyen élményeket tartogat az ifi csoport, a felnőtt csoport és idén másodszor lehettem tagja a baba-mama-papa kiscsoportnak. Emlékszem, ifiként majd összetörtem magam, hogy minden tábori programon ott lehessek, minden kézműves foglalkozást kipróbálhassak. Felnőttként élveztem az előadásokat és a délután lazaságát az ifi-altáborhoz képest. A kiscsoportban néha mély és őszinte beszélgetésre került sor, néha meg alig vártam, hogy vége legyen. Amióta baba-mama-papa csoportba tartozom, másként élem meg a tábort.
Mivel kisgyermekes anyaként az előadásokon, szentmiséken, kötelező programokon, esti kultúrműsorokon nem sikerül teljes mértékben részt vennünk, a kiscsoport az a hely, ahol a leginkább meg tudjuk élni a tábor közösségi létét. Itt félmondatokból is értjük egymást, mert hasonló cipőben járunk. Nem baj, ha nem hallottuk az egész előadást, meg kisgyermekek mellett ritka is az ilyen, az az egy-két mondat, amit elcsíptünk a hallottakból, bőven elég ahhoz, hogy elinduljon a beszélgetés. Nem baj, ha a gyereket hintáztatva szólok hozzá a kérdéskörhöz. Nem baj, ha épp szoptatni, pelenkázni, hisztit oldani, nyugtatni kell, nem nézik rossz szemmel a többiek, mert mindenki más is ezt teszi. Az se baj, ha csak félidőben érkezem, mert addig aludt a kicsi, mert így is be tudok kapcsolódni a beszélgetésbe. Az ima is valahogy jobban megy, mert anyaként érzékenyebben reagálunk a világ borzalmaira, háborúira, szenvedéseire. Így mindig van miért, kiért imádkoznunk.
Kisgyermekes szülőként talán sok mindenről lemaradunk a táborban (fáj is ez néha!), mégis minden nap van egy-két óra, amikor azt érezzük, hogy mi is a nagy Háló-család teljeskörű tagjai vagyunk. Pár év, néhány következő gyerkőc után újra nyugodt szívvel tudunk majd részt venni a programokon, de addigis nagy segítség számunkra, ha fogalmazhatok mások nevében is, hogy úgy vagyunk részesei a kiscsoportos beszélgetéseknek és ezáltal a közösségi életnek, hogy közben a többieket nem zavarjuk gyereksírással, fegyelmezéssel, mocorgással. Azt gondolom, jó döntés volt a szervezők részéről, hogy életre hívták a baba-mama-papa kiscsoportot. Megkönnyítették vele az anyukák tábori életét és elejét vették a fölösleges kritikának azok részéről, akik teljes jelenlétükkel szeretnék végighallgatni a társaikat vagy elmondani saját véleményüket a kiscsoportban.
Szép élményekkel gazdagodva, lelkileg feltöltődve és Istenre hangolódva, új barátságokat kötve és a régieket megerősítve tértünk haza Sátoraljaújhelyről, hogy ismét belecsöppenjünk a hétköznapok mókuskerekébe. Bízom benne, hogy hozzám hasonlóan mások is kicsit jobban, kicsit önzetlenebbül, kicsit bátrabban, elszántabban, türelmesebben vetik bele magukat a feladatokba, mert az egy hét alatt megtelt lelki tarisznyáinkból bőven van mit merítenünk.
Az évek folyamán úgy alakult, hogy kipróbálhattam, milyen élményeket tartogat az ifi csoport, a felnőtt csoport és idén másodszor lehettem tagja a baba-mama-papa kiscsoportnak. Emlékszem, ifiként majd összetörtem magam, hogy minden tábori programon ott lehessek, minden kézműves foglalkozást kipróbálhassak. Felnőttként élveztem az előadásokat és a délután lazaságát az ifi-altáborhoz képest. A kiscsoportban néha mély és őszinte beszélgetésre került sor, néha meg alig vártam, hogy vége legyen. Amióta baba-mama-papa csoportba tartozom, másként élem meg a tábort.
Mivel kisgyermekes anyaként az előadásokon, szentmiséken, kötelező programokon, esti kultúrműsorokon nem sikerül teljes mértékben részt vennünk, a kiscsoport az a hely, ahol a leginkább meg tudjuk élni a tábor közösségi létét. Itt félmondatokból is értjük egymást, mert hasonló cipőben járunk. Nem baj, ha nem hallottuk az egész előadást, meg kisgyermekek mellett ritka is az ilyen, az az egy-két mondat, amit elcsíptünk a hallottakból, bőven elég ahhoz, hogy elinduljon a beszélgetés. Nem baj, ha a gyereket hintáztatva szólok hozzá a kérdéskörhöz. Nem baj, ha épp szoptatni, pelenkázni, hisztit oldani, nyugtatni kell, nem nézik rossz szemmel a többiek, mert mindenki más is ezt teszi. Az se baj, ha csak félidőben érkezem, mert addig aludt a kicsi, mert így is be tudok kapcsolódni a beszélgetésbe. Az ima is valahogy jobban megy, mert anyaként érzékenyebben reagálunk a világ borzalmaira, háborúira, szenvedéseire. Így mindig van miért, kiért imádkoznunk.
Kisgyermekes szülőként talán sok mindenről lemaradunk a táborban (fáj is ez néha!), mégis minden nap van egy-két óra, amikor azt érezzük, hogy mi is a nagy Háló-család teljeskörű tagjai vagyunk. Pár év, néhány következő gyerkőc után újra nyugodt szívvel tudunk majd részt venni a programokon, de addigis nagy segítség számunkra, ha fogalmazhatok mások nevében is, hogy úgy vagyunk részesei a kiscsoportos beszélgetéseknek és ezáltal a közösségi életnek, hogy közben a többieket nem zavarjuk gyereksírással, fegyelmezéssel, mocorgással. Azt gondolom, jó döntés volt a szervezők részéről, hogy életre hívták a baba-mama-papa kiscsoportot. Megkönnyítették vele az anyukák tábori életét és elejét vették a fölösleges kritikának azok részéről, akik teljes jelenlétükkel szeretnék végighallgatni a társaikat vagy elmondani saját véleményüket a kiscsoportban.
Szép élményekkel gazdagodva, lelkileg feltöltődve és Istenre hangolódva, új barátságokat kötve és a régieket megerősítve tértünk haza Sátoraljaújhelyről, hogy ismét belecsöppenjünk a hétköznapok mókuskerekébe. Bízom benne, hogy hozzám hasonlóan mások is kicsit jobban, kicsit önzetlenebbül, kicsit bátrabban, elszántabban, türelmesebben vetik bele magukat a feladatokba, mert az egy hét alatt megtelt lelki tarisznyáinkból bőven van mit merítenünk.
A Kárpát-medence minden csücskéből érkeztek magyarok Sátoraljaújhelyre augusztus 3. és 9. között.
Izgalmas volt szemtől-szembe találkozni, beszélgetni határon túli magyar testvéreinkkel. A tábor vége felé néha már csak a megszólalás alapján is tudtam melyik országba soroljam az illetőt.
Bátorság kellett, hogy részt vegyünk ezen a rendezvényen, hiszen 450 Km-t kellett autóznunk 3 kisgyerekkel. A 6 és 3 éveseink mondhatni egy nyikkanás nélkül bírták az utat, de a majdnem félévesünk bajosabban. Pedig a kedvéért hajnal 3 órakor indultunk oda és vissza is. Érdemes volt. Nagyon színvonalas volt a szervezés, rengeteg programból válogathattunk a hét minden napján. Minden nap személyesen is találkozhatott az, aki akart Szentségi Jézussal görög, vagy római katolikus szertartáson. A tábor címe Saru nélkül, avagy: Te légy a 13. apostol. Így már a tábor elején arra buzdítottak, hogy még a lábbelinket is letéve ( amúgy minden otthonról hozott gubancot, gondot, fölösleget...letéve) vegyünk részt a programokon.
Szépen felírtuk egy papirosra mindazt, amit leveszünk és bizonyságul meztelen lábfejünk nyomát hagytuk egy kb.100 m-es lepedőn. Gyerekeink ezt szívesen ki is színezték.
Meglepődtem, hogy 0-80 éves korig minden korosztállyal találkozhattunk, illetve, hogy mindenki találhatott számára megfelelő programot.
A legkisebbek (3 éves korig) a baba-mama-papa csoportban ficánkoltak. Az óvodás korúakkal hivatásos óvónénik foglalkoztak 9:00-től 13:00-ig. Mi csak erdei ovinak hívtuk, hiszen a hegytetőn, erdőtől övezett volt a szálláshelyünk. De nemcsak a friss levegő volt garantálva, hanem a jó időnek köszönhetően többször a medencében is frissülhettünk. Igen ízletes volt minden étel, a szállás is kitűnő, a hely gyönyörű, a résztvevők barátságosak, segítőkészek voltak.
A nyitó szabadtéri szentmise már csak a hegytetői kilátás miatt is felejthetetlen maradt. A felújított barakkok között számtalan hintapad, és egyéb kinti játék örvendeztette a táborlakókat.
Nagy örömmel lett kihasználva a focipálya, az amfiteátrum, a nagyterem, az ebédlő, annak terasza, a kemence és környéke lelki és szórakoztató programokra.
A táborhelyen kápolna is volt, ahol naponta volt zsolozsma. A programban volt íjászkodás, borkóstolás, kinti kovásztalan lepénysütés, könyvbörze, képkiállítás, koncertek, színi előadások, körasztal beszélgetések, sok előadás, kiscsoportos beszélgetések, kézműveskedés.
A résztvevők a Tábor hegyén érezhették magukat s megtapasztalhatták Jézus isteni dicsőségét.
Minden napnak központjában egy-egy apostol állt és minden nap volt "apostolállítás" is, amely abból állt, hogy az egyik régió résztvevői kiválasztottak egy kápolna előtti fát s azt feldíszítették olyan jellegzetességekkel, melyek valamiképp a bizonyos apostolt mutatták be.
András apostolról szóló nap azt vittem el, hogy András apostol Jézushoz vezette embertársait, arra tanított, hogy a másságot is elfogadjam és tiszteljem, hogy békességben éljek a más nemzetiségűekkel. Szó volt többek közt arról, hogy mennyire fontos ismernünk magunkat, fölfedezni, tudatosítani vágyainkat, melyeket valójában Isten helyez belénk és kegyelmet is ad ahhoz, hogy azokat elérjük, megvalósítsuk. Hogy bátrak legyünk, hogy bátran felvállaljuk, hogy mindegyikünk egyetlen Isten számára. Ő nem az elért eredményeinkért, teljesítéseinkért szeret, hanem csak azért, mert vagyunk. A kisbabát sem azért szeretik, mert hű mennyi mindenre képes, hanem azért, mert van... Továbbá a közösségbe való tartozás fontosságáról is sok szó esett, miért jó a közösség, stb. stb. Még van élményem, de akkor másról sem olvashatnátok, mint az élményeimről.
Csak egyvalami árnyékolta be a szép nyári kirándulásunkat. Néhány kárpátaljai apuka a tábor ideje alatt kapta meg behívóját a háborúba. Elmondhatatlan és borzasztó ez a tudat, hogy a szomszédságunkban magyar testvéreink mekkora keresztet kell, hogy a vállukra vegyenek. Ez úton is kérlek Benneteket testvéreim, hogy esti imáinkban mindannyian imádkozzunk értük és a BÉKÉért. A családdal elhatároztuk, hogy ha csak tehetjük, ezentúl minden évben részt veszünk a Kárpát-medencei Háló táborban. Köszönetünket ez úton is kifejezzük a szervezőknek és Gyögyőnek is, aki felhívta figyelmünket, hogy van ez a lehetőség!
Izgalmas volt szemtől-szembe találkozni, beszélgetni határon túli magyar testvéreinkkel. A tábor vége felé néha már csak a megszólalás alapján is tudtam melyik országba soroljam az illetőt.
Bátorság kellett, hogy részt vegyünk ezen a rendezvényen, hiszen 450 Km-t kellett autóznunk 3 kisgyerekkel. A 6 és 3 éveseink mondhatni egy nyikkanás nélkül bírták az utat, de a majdnem félévesünk bajosabban. Pedig a kedvéért hajnal 3 órakor indultunk oda és vissza is. Érdemes volt. Nagyon színvonalas volt a szervezés, rengeteg programból válogathattunk a hét minden napján. Minden nap személyesen is találkozhatott az, aki akart Szentségi Jézussal görög, vagy római katolikus szertartáson. A tábor címe Saru nélkül, avagy: Te légy a 13. apostol. Így már a tábor elején arra buzdítottak, hogy még a lábbelinket is letéve ( amúgy minden otthonról hozott gubancot, gondot, fölösleget...letéve) vegyünk részt a programokon.
Szépen felírtuk egy papirosra mindazt, amit leveszünk és bizonyságul meztelen lábfejünk nyomát hagytuk egy kb.100 m-es lepedőn. Gyerekeink ezt szívesen ki is színezték.
Meglepődtem, hogy 0-80 éves korig minden korosztállyal találkozhattunk, illetve, hogy mindenki találhatott számára megfelelő programot.
A legkisebbek (3 éves korig) a baba-mama-papa csoportban ficánkoltak. Az óvodás korúakkal hivatásos óvónénik foglalkoztak 9:00-től 13:00-ig. Mi csak erdei ovinak hívtuk, hiszen a hegytetőn, erdőtől övezett volt a szálláshelyünk. De nemcsak a friss levegő volt garantálva, hanem a jó időnek köszönhetően többször a medencében is frissülhettünk. Igen ízletes volt minden étel, a szállás is kitűnő, a hely gyönyörű, a résztvevők barátságosak, segítőkészek voltak.
A nyitó szabadtéri szentmise már csak a hegytetői kilátás miatt is felejthetetlen maradt. A felújított barakkok között számtalan hintapad, és egyéb kinti játék örvendeztette a táborlakókat.
Nagy örömmel lett kihasználva a focipálya, az amfiteátrum, a nagyterem, az ebédlő, annak terasza, a kemence és környéke lelki és szórakoztató programokra.
A táborhelyen kápolna is volt, ahol naponta volt zsolozsma. A programban volt íjászkodás, borkóstolás, kinti kovásztalan lepénysütés, könyvbörze, képkiállítás, koncertek, színi előadások, körasztal beszélgetések, sok előadás, kiscsoportos beszélgetések, kézműveskedés.
A résztvevők a Tábor hegyén érezhették magukat s megtapasztalhatták Jézus isteni dicsőségét.
Minden napnak központjában egy-egy apostol állt és minden nap volt "apostolállítás" is, amely abból állt, hogy az egyik régió résztvevői kiválasztottak egy kápolna előtti fát s azt feldíszítették olyan jellegzetességekkel, melyek valamiképp a bizonyos apostolt mutatták be.
András apostolról szóló nap azt vittem el, hogy András apostol Jézushoz vezette embertársait, arra tanított, hogy a másságot is elfogadjam és tiszteljem, hogy békességben éljek a más nemzetiségűekkel. Szó volt többek közt arról, hogy mennyire fontos ismernünk magunkat, fölfedezni, tudatosítani vágyainkat, melyeket valójában Isten helyez belénk és kegyelmet is ad ahhoz, hogy azokat elérjük, megvalósítsuk. Hogy bátrak legyünk, hogy bátran felvállaljuk, hogy mindegyikünk egyetlen Isten számára. Ő nem az elért eredményeinkért, teljesítéseinkért szeret, hanem csak azért, mert vagyunk. A kisbabát sem azért szeretik, mert hű mennyi mindenre képes, hanem azért, mert van... Továbbá a közösségbe való tartozás fontosságáról is sok szó esett, miért jó a közösség, stb. stb. Még van élményem, de akkor másról sem olvashatnátok, mint az élményeimről.
Csak egyvalami árnyékolta be a szép nyári kirándulásunkat. Néhány kárpátaljai apuka a tábor ideje alatt kapta meg behívóját a háborúba. Elmondhatatlan és borzasztó ez a tudat, hogy a szomszédságunkban magyar testvéreink mekkora keresztet kell, hogy a vállukra vegyenek. Ez úton is kérlek Benneteket testvéreim, hogy esti imáinkban mindannyian imádkozzunk értük és a BÉKÉért. A családdal elhatároztuk, hogy ha csak tehetjük, ezentúl minden évben részt veszünk a Kárpát-medencei Háló táborban. Köszönetünket ez úton is kifejezzük a szervezőknek és Gyögyőnek is, aki felhívta figyelmünket, hogy van ez a lehetőség!
Isten áldását kívánom minden olvasóra: Bándy Kati
