"Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen!"
Képek a találkozóról (Fb) >>
Szokásunkhoz híven a nyári tábor utolsó előtti napján elsöprő erővel tört fel bennünk az érzés: nem bírjuk ki, hogy következő nyárig ne találkozzunk! Megkerestük a rést a programban és nekiveselkedtünk a tanácskozásnak: ki szeretné hogy legyen IFI találkozó? A kezek a levegőt hasítva a magasba emelkedtek. Ki venne részt szívesen a szervezésben? A karok ismét suhogva az ég felé. Ki vállalná el a helyszínt? A korábban tettrekészségtől bizsergő végtagok kővé dermedetek. Kis totojázás után elengedtük a dolgot, mondván majd szeptemberben döntünk. Bostontól Gyergyóig érő, világ-Hálós megbeszéléseink alatt a helyszín-választás végül a fővárosra esett.
Végül több, mint huszonöten jöttünk össze erre a rövid hétvégére, a Kárpát-medence minden régiójából, fiatalok.
Lázas előkészületeink során nagyon sok felajánlást kaptunk mind a szállás mind az élelmezés terén. Ezúton is köszönjük Lambert Zoltán atya befogadó, valamint Bán Jónás atya, Egri Krisztin, Csermák házaspár, a Mittag szülők és Szeibert András tápláló szeretetét. A programok tekintetében köszönet illeti György Alfréd atyát aki Rómából repült hozzánk, és Orosz István atyát aki a máriapócsi búcsú előkészületeket hagyta maga mögött, hogy a fiatalokkal lehessen. A híres csíkszeredai ROLE zenekarnak, majd pedig Takács Rita által szervezett népzenekarnak hála, eseménydús estét tudtunk szervezni az S4-ben, a Háló új budapesti közösségi központjában. >>
Zoltán atya és Thuróczy Gyuri bevezető szavait, gyors játékos ismerkedés követte, majd István atya szavai lelkileg is bemozgattak minket, és így ráhangolódtunk az előttünk álló rövid hétvégére. A Republic: Kirúgjuk magunk alól a Földet c. számával indítottunk, és az életünkbe elinduló bekövetkező változásokról gondolkodtunk közösen, az Atyaisten és a teremtett ember viszonya felé irányítva értelmünket. Bayer Kinga által vezetett felszabadítóan mókás, harsogó nevetéssel teli játék után finom meleg vacsora és kényelmes fekhely várt ránk a Városmajori plébánia közüsségi házában.
A szombati napon Frédi atya kamilliánus szerzetes volt a vendégünk, aki ügyesen kihasználva a kis létszámot, roppant személyes légkört tudod kialakítani, és csoportjátékon keresztül juttatta el fontos üzeneteiet hozzánk. Ezután választható program következett: lehetett Frédi atyával imádkozni, vagy Giczei Tamással játszani. Délután a program az S4-ben folytatódott, ahová több hullámban érkeztünk és segítettünk előkészíteni a helyszínt a koncertre, a fürgén készülő zsíroskenyerek és hagyma átütő illatától vibráló teremben. A ROLE zenekar impresszív, és gondolatilag is megmozgató koncertje után, magyarországi zenészek és a sepsiszentgyörgyi Timár lányok tartottak fergeteges táncházat, korra és lélekállatpotra való tekintet nélkül mindenkit megmozgatva. Az buli a régebb óta fitalok eltávozás után már 21. századi erőteljesen lüktető stílusú muzsikával ért véget.
Vasárnap a 9-órás közös városmajori szentmisét követően a helyi fiatalokkal együtt a plébánia földszinti előadótermében fogyasztottuk el ismerkedős Kárpát-medencei reggelinket, mely során ha telefonszámok, vagy e-mail címek cserékre nem is, de egy kis kapcsolatteremtési élményre mindenképpen szert tehettünk. Az emberek származási helye, számossága, vetekedett az étel kínálat sokszínűségével, habár - meg kell hagyni - a bőség zavara fogott el mindannyiunkat a harapnivalókból való választás pillanatában. A csípősen hideg, napfényes délelőttöt spontán metrón mezőségizés, majd egy kis bubizás és városi séta követett. Ezután visszatértünk a modern hősugárzók, és a hétvégi közösségi elmények által otthonos meleget adó majori kistemplom falai közé, ahol jóízűen elfogyasztottuk a Mittag nagymama által készített, forrón érkezett nyíregyházi töltött káposztát.
A hétvége mottója: Azért jöttem hogy életük legyen és életük bőségben legyen. A befogadást, a sok ételfelajánlást, a sétát és táncot, testi bőségként élhettünk meg, míg az egymásra való odafigyelésben segítőkészségben, megerősítő szeretetteljes visszajelzésekben, lelkesítő gondolatokban színültig telhettünk, és a búcsú pillanataiban még egy kis túlcsordulást is megélhettünk mindannyian...
Schön Bálint
