A közel húsz éve működő egyesületet sokan ismerik és szeretik. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által jogilag jóváhagyott és támogatott szervezet célja a Kárpát-medencei katolikus közösségek közötti hídépítés. A Háló találkozási lehetőséget nyújt személyek, még inkább közösségek, különböző lelkiségek számára.
2010-ben kapcsolataink mélyítésére a leghosszabb alkalmat az a tábor nyújtotta, amelyet a Debrecen közelében élvezhettünk a múlt héten. Mitől volt más ez a pár nap, mint bármely másik üdülés? Arcot kapott a Kárpát-medence. Felvidéki, kárpátaljai, partiumi, erdélyi, vajdasági és magyarországi katolikus családok nyaraltak együtt. Háromszáznyolcvan résztvevő szánt egy-egy délelőttöt előadásokra, kiscsoportos megbeszélésre, imára. Ezek mindegyike a mózesi parancsok köré épült. A felnőtt altábor (Tenger) lelkiismeretvizsgálattal hallgatta, az ifjúság (Folyó) kritikával, ugyanakkor kifejezve: óriási szükségük van a szabályozottságra, a ?mihez tartás"-ra. Közben gyermekeink (Patak-altábor) játékos formában tanulták Isten kéréseit.
Időnk többi részében tájegységeinkre jellemző hagyományokat ismertünk meg, nagyon sok népdalt énekeltünk, táncoltunk, sportoltunk, íjászkodtunk, fürödtünk, gyalogtúráztunk... Felsorolhatatlan a sokrétű tevékenység. Azonban a péntek esténket kiemelem. Már a délutáni órák is azt szolgálták, hogy magunkba nézzünk, csendesedjünk. Vacsora után mintha kiürült volna a terület... Csak az ismétlődő taizei dallamok érlelték bűnbánattartásunkat. Minden gyónó kis mécsessel tért vissza a feloldozás után ? látványnak sem volt utolsó a sokasodó, kereszt formát öltő láng.
Biztos vagyok benne, hogy sokan támogatták imáikkal táborunkat. Másképp a szervezési hiányosságokon és egyéb problémákon nem sikerült volna gyorsan, szinte zökkenőmentesen átlépni. Egy helyi dolgozótól elismerő szavakat is kaptunk: ?Nem hittem, hogy 400 embert ilyen fegyelmezetten lehet mozgatni!" Pedig az idősek itt is lassan bandukoltak a türelmetlen fiatalok előtt a zuhanyozóba, a picik miatt időben kellett takarodót fújni. Az iskolások hangosak voltak, a tinik határokat feszegetők. Még az egyébként kötelességtudó anyukák is szívesen váltották néha a tábori programot medencés lubickolásra (mentségükre: rekkenő volt a hőség).
Talán ez a legjobb az egészben: két lábbal a földön járó, egészséges gondolkodású családok között lenni. Akikkel éppúgy szeretünk beszélgetni, mint röplabdázni. Szívesen imádkozunk minden nap (szentmisében is), és este örömmel iszunk meg együtt egy-két sört. Mély tisztelettel hallgatjuk egymást és tanulunk egymás életéből. Sosem marad el a humor. Gazdagodunk egymás tapasztalataiból. Ugyanazzal a lelkesedéssel énekeljük a nyugati, mint a keleti rítus katolikus imáit. Mindannyian értéknek tartjuk életünkben, hogy a Háló-rendezvényeken görög és római katolikus atyákkal együtt lehetünk a liturgiákon.
Olyan élmény birtokosai vagyunk, ami kötelez is bennünket: Apostolokká kell válnunk!
Orosz Rita (Új Ember számára írt beszámoló)
