A nagybányai Háló-közösség szeptember utolsó szombatján, szeptember 27-én ismét tárt karokkal várta mindazokat, akik egy napra meg akartak állni, elcsendesedni, közösségben lenni – és újra rácsodálkozni arra, milyen íze van a hitnek. Szép számban vonzotta a térségből és a tágabb környezetből érkezőket – fiatalokat, időseket, régi ismerősöket és új érdeklődőket egyaránt. Az eseménynek a nagybányai Szentháromság-plébánia adott otthont.
Az idei őszi találkozó mottója Jézus szava a hegyi beszédből: „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13–14). Ez az idézet Jézus hegyi beszédéből rámutat arra a küldetésre, amely minden keresztényt érint: jelen lenni a világban, hatással lenni másokra – reménnyel, hittel, világossággal. „A só nem látványos. Nem harsány. Mégis nélkülözhetetlen. Ízt ad, tartósít, megtart – éppúgy, ahogyan mi is hivatottak vagyunk »ízt« vinni a világba: szeretettel, figyelemmel, hittel, szolgálattal.” Ez a gondolat vezette végig a napot, amely nemcsak lelki töltődést, hanem közösségi kapcsolódást és művészi élményeket is kínált. A résztvevők közösen gondolkodhattak azon: hogyan lehetünk jelen sóként a családunkban, munkahelyünkön, iskoláinkban, egyházközségeinkben – azaz hogyan lehetünk a világ íze, a szeretet hordozói ott, ahol élünk.
A találkozó ünnepi szentmisével indult, amelyet a helyi plébánia közössége szolgált. A mise után a Háló helyi szervezői köszöntötték a jelenlévőket, bátorítva mindenkit arra, hogy érezze magát otthon, merjen kérdezni, hozzászólni, kapcsolódni. „Itt a Hálóban a legnagyobb érték a kapcsolat – ember és ember, ember és Isten között.”
A nap főelőadója Daly Attila lelkipásztor volt, aki nem csupán vendégként érkezett – hiszen gyerekkora óta a plébánia és a Háló-közösség tagja. Jelenleg szamosdarai lelkész, valamint a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa, aki fiatalokat kísér hitbeli és emberi útjukon.
Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény embernek sóként és világosságként kell jelen lennie a mindennapokban – nem feltétlenül nagy szavakkal, hanem csendes hűséggel, bátorítással, szolgálattal, az evangélium szerinti élet tanúságtételével. Az előadó kiemelte, hogy nem kell „nagy dolgokat” tennünk ahhoz, hogy világítsunk másoknak – gyakran egy jó szó, egy meghallgató figyelem vagy egy szolgáló gesztus is elég ahhoz, hogy Isten szeretetét közvetítsük.
A Háló-találkozók egyik kulcspontja a kiscsoportos beszélgetés, amely lehetőséget teremt a személyes megosztásra. A kérdés, amelyet a résztvevők körüljártak: Hol tudok én „sóként” jelen lenni a világban? Hol tapasztaltam meg, hogy szükség van rám – mint ízre, mint fényre? Hogyan tudok én életet vinni egy közösségbe? A beszélgetésekben élethelyzetek, kihívások, kudarcok és remények is előkerültek – de mindezt a bizalom és elfogadás légköre kísérte.
Különleges vendégként köszönthettük Strébeli Róbert festőművészt, a nagybányai Művészeti Múzeum igazgatóját, aki művészként és művészettörténészként is a nagybányai festőiskola örökségének elkötelezett ápolója. Gondolataiban a hit, a művészet és a közösség kapcsolatáról osztotta meg tapasztalatait. Megfogalmazta, hogy a művészet egy nagy közvetítő erő lehet napjainkban is, úgy, ahogy ez a történelem folyamán is bebizonyosodott. „A közösségek nemcsak az egyént formálják, hanem a kultúrát is megőrzik – és továbbadják a lényeget: a szépet, az igazat, az emberit.”
A nap egyik meghatározó eseménye volt Tesileanu Cătălina orgonaművész játéka. Cătălina a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia másodéves hallgatója, zeneszerző szakon. Zenei pályája a nagybányai művészeti líceumból indult, és most saját kompozícióin keresztül is megszólal. Az orgonakoncert nemcsak a hangszer gazdagságát mutatta meg, hanem Cătălina belső világát is – muzsikáján keresztül csend, béke, hit és szépség áradt szét a templomtérben.
Végül, de korántsem utolsósorban a nap vendége volt Konrád Katalin, a Háló-mozgalom egyik kulcsszereplője, a partiumi régió főbogozója, a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagja, valamint a nagyváradi Szent László-líceum igazgatója. Tanúságtétele során megosztotta, mit jelent számára a Hálóban való jelenlét, és hogy a közösségi kapcsolatok hogyan formálják hitünket: „A Háló nem program – a Háló kapcsolat. Ahol emberek egymásra találnak, ott Isten is jelen van.” Ahol csordultig töltjük életünk poharait, hogy a mindennapok viharaiban is legyen hasznos és értékes útravalónk.
A napot közös énekkel, imával és áldással zártuk. A résztvevők arcán öröm, megindultság és hála tükröződött – sokan úgy fogalmaztak: „Töltődés volt ez a nap. Só és világosság egymásnak.”
A szervezők köszönik minden jelenlévőnek, előadónak, művésznek és segítőnek, hogy hozzájárultak a találkozó sikeréhez. A következő Háló-eseményig is maradjunk kapcsolatban – egymással és Istennel!
Laurán Angéla
Laurán Angéla beszámolója a RomKat.ro-n >>
Ozsváth (Szeibel) Krisztina beszámolója és verse a Romkat.ro-n >>
