"Jót tesz nekem, gondoltam átjövök a hídon, nem is bántam meg, jó itt látni a sok fiatalt” - mondta egy kedves öreg palóc Bujákról, aki reggel a Kossuth Rádióból az Irgalmas-rendiek Kórházában értesült a Keresztény Szigetről. A hálós standon azért volt jó lenni, mert így sok emberrel könnyen lehetett szóba elegyedni. Az idén már nem csak fővárosból, de a főváros közeléből is sokan eljöttek, így beszélhettem Tatáról, Isaszegről, Százhalombattáról jött érdeklődőkkel.
2018. május 19-én szervezték meg a helyi bogozók Nezsényben, ahol nagy szórványban él a magyarság, a közép-bánáti Háló-találkozót, immár hatodik alkalommal. A találkozó a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alap ZRT. támogatásával valósult meg.
A találkozó témája: „A család Isten tervében” volt. Előadóként ft. Masa Tamás nagybecskereki segédlelkészt kérték meg a szervezők. Nagy örömünkre 59 résztvevő jött el Nezsényből, és Bánát és Bácska további nyolc helységéből. Köztük 18 gyermek és fiatal volt. Házigazdáink nagy szeretettel fogadtak minket. A találkozó ideje alatt külön gyermekfoglalkozást biztosítottak a szervezők. Volt íjászat, foci és sok-sok nevetés. Masa Tamás atya lelkes bevezető előadását a családról, mint Isten megálmodott szeretetközösségéről akár estig is hallgattuk volna. Ezután a gyermekek alkalmi műsorral, Anyák napi énekekkel, szavalatokkal és játékokkal örvendeztettek meg bennünket. Az elmaradhatatlan kiscsoportos beszélgetésekben megosztottuk egymással a családunkkal kapcsolatos élettapasztalatainkat, majd imába foglaltuk örömeinket és bánatainkat.
A bőséges finom ebéd után végigsétáltunk a főutcán, egymással beszélgetve és ismerkedve a helybeliekkel. Délután hálaadó szentmisével köszöntük meg az Úrnak a szép és tartalmas együttlétet, amelyet ft. Fehér Roland plébániai kormányzó mutatott be. Szentbeszédében személyes küldetésre buzdított, hogy vigyük el az evangéliumi örömhírt, mint Krisztus munkatársai, családunkba, szűkebb és tágabb környezetünkbe. Késő délután lelkileg feltöltődve, szívélyes búcsút vettünk házigazdáinktól.
Halmai Ágnes
Április 20-22. között zajlott a Háló ifjúsági találkozó. Közel száz fiatal vett részt a Kárpát-medence minden részéből, hogy egy tartalmas és vidám hétvégét töltsenek együtt, közösségben és hitükben megerősödve. A találkozó címe és témája "Két lábbal a földön" volt, erre épült a három nap programja is.
A Magyar Katolikus Rádió riportja Schön Bálinttal, a Háló ifjúsági önkéntesével (A Hálóról, az ifjúsági találkozókról, a nagyváradi ifi találkozóról, a külhoni fiatalok budapesti programjairól, szülői háttéről, energetikáról, a Petőfi és Kőrösi ösztöndíjprogramról, az újságírásról és sok minden másról) Készítette: Szikora József főszerkesztő >>
Írás a Magyar Kurír honlapján >>
Írás a Máramarosi Hírlap honlapján >>
A pénteki, nap a megérkezés - úgy fizikai, mint lelki és mentális – és az ismerkedés napja. Ennek értelmében a főszervezők és a Kárpát-medencei Háló Egyesület vezetőségi tagjának, Konrád Katalinnak köszöntő szavai után egy nagykörű ismerkedő játék, majd a Kontraszt egyházi ifjúsági zenekar koncertje következett.
A Hálóban sokszor leírtuk és sokszor elmondtuk, hogy a nyelve magyar, működési területe pedig a Kárpát-medence. Ez kezdettől fogva alapelv, de nem dogma. Az utóbbi időkben kialakultak lengyel kapcsolataink is, ezért elérkezett az idő, hogy hálós baráti látogatást tegyünk Lengyelországban. A Háló Kárpát-medencei közössége Szent István országának a képviselője, így lengyelországi utazásunk célja Szent István király tiszteletének megismerése és a magunk módján a tisztelet megerősítésének segítése volt.
A lengyel nyelvben az István névnek két megfelelője van. Ha a szülők azt akarják, hogy a fiúgyermekük a keresztségben a vértanú Szent István nevét kapja, akkor a fiúcskát Szczepan-nak, ha Szent István király nevét, akkor Stefan-nak keresztelik. Stefan Wyszyńskinek, Lengyelország 1948 és 1981 közötti prímásának törekvése volt, hogy hazájában egy új modern templomnak Szent István király legyen a patrónusa. Ezt a kommunista hatalom nem engedte meg, azt viszont igen, hogy Varsóban a Názáreti Szent Család nővérek Szent József templomához tartozó plébánia 1973-ban a Szent István király plébánia nevet vehesse fel. A templomnak 2007 óta plébánosa Mirosław Jaworski atya, nemzeti ünnepeinken rendszeresen celebrál lengyel-magyar szentmisét. Erdő Péter bíboros 2009-ben Simon M. Veronika festőművész Szent István királyt ábrázoló képét, 2010-ben pedig ereklyét ajándékozott a templomnak.
A Nagybányai Háló Mozgalom egyik nagy vágya teljesült, amikor Húsvét nyolcadában, egy nagyon szép és tartalmas zarándoklaton vehettünk részt, 2018. április 4-6. között, Magyarországon. Az út fő célja: meglátogatni a Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyet.
2018. március 27-én került sor az idei húsvéti gyermekfoglalkozásra, ahol több, mint 20 gyermek vett részt. Lehetett húsvéti kopogtatót készíteni, papíralapú tojásokat rajzolni és színezni, és természetesen húsvéti tojást festeni. Sok gyermek számára meglepő volt, hogy a forrásban levő vízben nem festékpor volt, hanem hagymahéj, és csodálkozva figyelték, miért kell nekik leveleket választani a tojás mellé, és mi a csodáért csomagoljuk őket harisnyába, de amint a képeken is látszik, igazán szép hagyományos tojásokat készítettünk együtt, és megérte az 5 percet a fazék mellett állva tölteni. Gyertek máskor is!
Nagyböjti gondolatok Isten végtelen kegyelméről
(Iz 43,25)
Az idézett Izajás könyvéből vett igeszakasz Gyökössy Endre: Mai példázatok című nagyon ismert könyvének egyik történetéhez kapcsolódik. A bibliai idézetben ezt olvassuk:
„Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé.”
További képek (Yves-André Gomez) >>
2012 óta rendszeresen jönnek lengyelek velünk ünnepelni a márciusi forradalmat. A lengyelekben és bennünk magyarokban is igény van arra, hogy még közvetlenebbül találkozzunk, én-te kapcsolatok, ismeretségek jöjjenek létre, bővüljenek egymásról az ismereteink. Tavaly ilyenkor, az ünnep előestéjén éppen a Háló Jazz Klubnak volt koncertje, ahol a közönség soraiban négyen voltak lengyelek és nagyon tetszett nekik az akkori koncert. Ez adott impulzust arra, hogy az idén ez alkalomra az S4-be szervezünk zenés baráti találkozót egy Dél-Lengyelországból érkezett buszos csoportnak. A Semmelweis utca amúgy is egyik fontos helyszíne volt az 1848. évi forradalomnak, az akkor még Újvilág utcának nevezett utcában, a velünk szomszédos telken egykor állt épületben volt a Pesti Egyetem Orvosi Kara, ahol a márciusi ifjak szervezkedtek. Március 14. Bem tábornok születésnapja, ez is jó alkalom egy közös ünneplésre. Hívtunk népzenészeket, hogy zenei kísérettel közösen tanuljunk és énekeljünk 48-as dalokat, legyen magyar-lengyel táncház, majd kínálunk vörös bort és zsíros kenyeret. A lengyel vendégektől nem kérünk a költségekhez hozzájárulást, a magyarországi vendégektől fejenként 1500 forint hozzájárulást kérünk és egy tálca süteményt. Mikor megtudtuk, hogy lengyel vendégeink nagy emeletes busszal jönnek, szám szerint nyolcvanhárman, kicsit aggódtunk, tudtuk az S4 terhelhetősége csúcsra lesz járatva. Soha ennyi kenyeret nem kentünk egy estére. Aggodalmunk alaptalan volt, éppen annyian voltunk, amennyit még elbírtunk, elbírt az S4. Hatalmas magyar és lengyel zászlóval feldíszített teremben zenével fogadtuk vendégeinket.
2018. március 9.
Péntek délután a Nagyvárad környéki bogozócsapat összegyűlt lelkileg is felkészülni a rá következő partiumi bogozói hétvégére.
Konrád Kati felvezetésével a Kánai menyegző története kapcsán kezdtünk el beszélgetni arról, mi hogyan is vagyunk, mint csapat, és mint egyének is a Hálóban. Összességében azt fogalmaztuk meg, hogy bár az utóbbi 1-2 évben döcögősebb úton haladt a szekér a Partiumban, „túl sok jó volt eddig, ahhoz, hogy ez véget érjen… rázódjunk össze újra”, mert szeretnénk, hogy „onnan folytatódjon, ahol abbahagytuk”, még akkor is, ha „nem lesz olyan, mint rég, lesz egy új, egy szép”. Mert „amikor találkozunk, az bepörget és visz tovább”, és bár volt köztünk, aki azt mondta „nem sok erővel jöttem”, de a folytatás ad választ arra, miért is jó mindig belevágni akkor is, ha nem vagyunk épp a toppon: „ez itt egy nagy burok. Itt védett vagyok, védve vagyok, nem jön több rossz”. Mindazonáltal szóba jött, hogy még érződik az őszi Kárpát-medencei Szent László találkozó sikere, és ez személyesen is hajt minket tovább, ugyanakkor nagy öröm számunkra az utóbbi fél évben elért siker az ifjúság terén, mert végre beteljesedni látszik a régi igény a gyakori ifjúsági programokra, és a kárpát-medencei szintű eseményekre. Bár megfogalmazódott a gondolat, hogy a bogozókon egy kudarcélmény látszik eluralkodni, a végkövetkeztetésünk mégis az volt, hogy talán „az a kicsi, amit teszek, lehet csak víz, de később borrá is változhat”, vagyis tegyünk csupán annyit, amihez nekünk van talentumunk.
2018. március 10-11.
Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyszalonta, Arad, Tenke, Nagyvárad bogozói képviseltették magukat a 2018-as bogozói hétvégén.
.
Szombat reggel Tóth Attila (Csucsi) atya vezetett nekünk egy önismereti kérdéseket feszegető lelki beszélgetést, amely első pillanatra kevésbé tűnt közösségi témájúnak. A kérdések, amelyeket feltett fokozatosan nyitották meg bennünk azokat az ajtókat, melyek egy ideje ugyan zárva voltak, de itt volt a helye, hogy kinyíljanak, és beszéljünk arról, hogyan vagyunk ebben a közösségben, ki tudjuk-e mondani, mit szeretnénk mi magunk, egyénenként, illetve azon is elgondolkodtunk, hogy az elégedetlenségünk (ha van) a közösségünkkel nem-e inkább saját hatalmunk gyakorlásából, a közösséggel szembemenő elvárásainkból fakad. A továbbiakban is nagy hangsúlyt fordítottunk a személyes élményekre, és helyzetekre, ezért kiscsoportban beszélgettünk arról, kinek hogyan sikerült finomítgatni az elmúlt egy-másfél évben a saját lelki kenyerét, hogyan van otthon, az ő saját településén, és hogyan zajlik a közössége élete. Majd a kibővített vezetőségi találkozó ötletéből kiindulva, arról is beszélgettünk, mit szeretnénk ebben az évben megvalósítani, minek az igényét érezzük első sorban mi magunk, és mik azok, amiket képesek is vagyunk megvalósítani. Nagy örömünkre szolgált, hogy volt miről beszélgetni, és elég hosszúra nyújtottuk a tervek listáját, akár már konkrét helyszínnel és időponttal is kibővítve. Minden találkozó után olvashatjuk a beszámolókban, hogy tartalmas hétvégében volt részük a résztvevőknek, ami tény és való, de azt hiszem nekünk most igazán gazdag hétvégénk volt, hiszen helye volt a könnyeknek, az örömöknek, a nevetésnek, öleléseknek és távoli üdvözleteknek, de a nosztalgiának is, és a tervezésnek is. Mi nem csak bogozók, hanem barátok, és család is vagyunk. Folytatás következik.
Konrád Evelyn
Március 10-én tartották a Délvidéki Háló bogozóinak lelkinapját Nagybecskereken. Az összejövetel mottóját Reményik Sándor „Istenarc” című költeményéből kölcsönözték: „Egy istenarc van eltemetve bennem...”
