Találkozás, kapcsolat, közösség

Jó ideje érezzük már, hogy szükség van a bogozó társainkkal való személyes kapcsolat felelevenítésére. Több hónapja terveztük a nagyváradi hálósokkal, hogy autóba ülünk, elindulunk szerte Partiumban és felkeressük a többieket. Az ok, hogy miért nem lett mégsem belőle semmi, az ismert akadály: nem volt rá idő, mindig közbejött valami.


Konrád Csongor képei (FB) >>

Az utolsó lökés, ami átbillentett minket a tervezgetésből a tettek mezejére, az volt, amikor meg szerettük volna osztani bogozó barátainkkal is az adventi hangulatban átélt élményeinket, szerettük volna, ha a többiek is eljönnének Nagyváradra és velünk töltekezhetnének azokból a gondolatokból, amikből mi is, de sajnos nem sikerült találkoznunk. Ennek a szándékunknak a meghiúsulása végül is elhatározásra késztetett bennünket. Eldöntöttük, hogy nem másoktól várjuk el, hogy győzzék le az adódó akadályokat, hanem mi tesszük meg ezt.

Pár nap múlva, január 15-én már az autóban ültünk útban Nagykároly felé. Kedves és lelkes csapat fogadott bennünket. Jól esett újra találkozni személyesen és beszélgetni. Úgy tűnt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára. Majd Kornád Kati vezetett le Kett-módszerrel egy foglalkozást, melynek témája a példabeszéd volt a magvetőről. Mély és szép gondolatok születtek. Mindenki pozitívan és építően állt hozzá a beszélgetéshez. A találkozásunk kerek volt, a lelkesedés egyre fokozódott. Abban maradtunk, hogy ennek még folytatása kell legyen.

Január 21-én a kitűzött célunk Szatmárnémeti volt. Szeretettel fogadott minket a rég nem látott baráti kör. A találkozás öröme végig kísérte azt a pár órát, amit ott töltöttünk. A Kett-foglalkozás témája a talentumok voltak. Mindenki saját talentumait vette számba: szimbolikusan a kezében tartotta, valójában pedig a fejében forgatta. Nagyon gyorsan telt el az idő. Pár gondolatot megosztottunk egymással, sajnáltuk, hogy eltelt az idő, amikor eljöttünk, de a találkozás során megmutatkozott sok értékes ötlet, amire építeni lehet a jövőben.

Február 2-án a nagyszalontai portyánk alkalmával kellemes meglepetésben volt részünk. A hálós csapathoz csatlakoztak nevelők, akiknek bár új volt ez a Hálós-baráti találkozás, mégis aktívan vettek részt. A egymás és Isten megismerése köré épült ez az együttlét. Azzal a gondolattal jöttünk el, hogy sikerült egy pozitív benyomást tenni, lendületet adni és egy olyan utat mutatni, ami Jézus felé vezet és amit szeretnénk együtt járni.

Az eddigi három portyánkkal, egy impulzust szerettünk volna adni és ezt elindítani a hálósok, a bogozók körében. Felelevenedett az az érzés, hogy milyen jó is találkoznunk egymással, hogy összetartozunk, hiszen több hónap, talán év után is úgy tudtunk beszélgetni egymással, mintha egy pár perce abbahagyott párbeszédet folytatnánk. Nagyon kevésnek éreztük azt a pár órát, amit látogatóban töltöttünk, de úgy érzem, hogy ismét megéreztük a Hálós találkozások hangulatát, örömét, békéjét, jókedvét, stb.

Nagyon fontosnak tartjuk az egymás közti személyes kapcsolatok ápolását, hiszen erről szól a Háló: minden város, kerület, régió kedves arcokat és szép emlékeket juttatnak eszünkbe.

Baumann Anikó

 


Új találkozásokra készülve

Január 30-án, szombaton tartottuk meg a délvidéki Háló önkéntes területi felelőseinek - bogozóinak - a találkozóját a Nagybecskereki Püspökségi Caritas konferenciatermében és a mellette lévő Háló irodában.  A találkozóra huszonkilencen gyűltünk össze a Délvidék 10 helységéből. A szívélyes fogadtatás után Halmai Tibor, a Háló délvidéki vezetője üdvözölt bennünket és néhány szóban összefoglalta az elmúlt év hálós eseményeit. Rendezvényekben és élményekben gazdag évet zártunk, a pénzügyi nehézségek ellenére is, mondta Tibor.


Írás és képek a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján

Egy találkozó kivételével minden tervünket teljesítettük. Nyolc talákozót szerveztünk és három Kárpát-medencei szintű találkozón vettünk részt. Mindezt a bogozók és segítőink önfeláldozó és önzetlen munkájának köszönhetjük.

Az egymásra hangolódó vidám, játékos - hogy érzem magam, személyesen és a Hálóban - megosztás után a 2016-os év rendezvényeinek tervezésére került sor. Először a már meghatározott Kárpát-medencei szintű, több napos események dátumait írtuk be a jegyzeteinkbe, majd a területi felelősök - bogozók bejelentették a körzetükben megrendezésre kerülő Háló találkozók számukra legmegfelelőbbnek tűnő időpontjait és helyszíneit.

A munkában elmerülve gyorsan múlt az idő és azt vettük észre, hogy elérkezett a tervezett szentmise kezdete, amelyet Ft. Masa Tamás, nagybecskereki káplán és a Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános celebrált. Tamás atya szentbeszédében buzdított mindannyiunkat, hogy ne féljünk a feladatoktól, a megpróbáltatásoktól, mert irgalmas szerető Istenünk mindig velünk van. Tegyük tehát boldog lélekkel Istenre hagyatkozva dolgunkat továbbra is. Sugározzuk a környezetünkre a megtapasztalt isteni szeretetet és legyünk irgalmasak, napjainkban embertársainkkal, mint amilyen a mi Atyánk velünk.

A szentmisében lélekben feltöltődtünk, majd a közös agapéval testünket is tápláltuk. Baráti hangulatban, kötetlen beszélgetéssel és tervezéssel zártuk az együttlétünket, készülve az új találkozásokra.

Halmai Ági

 

A Kárpát-medencei Háló mozgalom céljairól, a Délvidéki Háló első 19 évéről, a kezdetekről, a találkozókról, és a Háló táborokról beszélgetett Németh Ernő Halmai Tibor régióvezetővel, a Kárpát-medencei vezetőség tagjával. A riport a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában hangzott el, 2015.12.23-án. (A Határok nélkül a Kossuth Rádió rendszerváltozás óta hallható műsora, amely hírt ad az elszakított nemzetrészek és a diaszpóra életéről, illetve az őket érintő döntésekről, eseményekről, fejleményekről. Minden hétköznap 4:30 és 18:30)

A riport itt meghallgatható!

 

A karácsonyt megelőző időszakban a Partiumi Háló Egyesület Út a múltból a jövőbe címmel adventi időutazást, illetve élménykiállítást szervezett Nagyváradon, az egyesület Kanonok sori székhelyén.

Bővebben az Erdély Online hírportálon >>

Az adventi időutazás célja a Karácsony ünnepének felvezetése, az ünnepre való lelki ráhangolódás volt. Az ünnep előtti várakozás itatta át utunkat, melyet egyrészt az ismert történetek folytatásának mikéntje, másrészt pedig a mai- és a bibliai ember ?várakozásának? hasonlóságainak és különbségeinek felfedezése tette különlegessé.

11 helyszínen, állomáson keresztül próbáltuk bevonni a résztvevőket. Minden állomásnak volt  saját mondanivalója. Nem csak a történet, hanem a látvány, a hangok és ezek hangulata is mind - mind üzentek valamit, minden használt eszköz szimbolikus jelentéssel bírt.

Az első állomás az útra való felkészülés ráhangolódás szerepét töltötte be, majd időutazásunk Mária gyermekkorával kezdődött.

Anna és Joakim otthonát jelenítettük meg, ahol a falra felfestett kandalló nemcsak az otthon melegét szimbolizálta, hanem azt a melegséget, ahogyan a szülők körülölelték, nevelték, tanították és óvták Máriát.  A történetben a család és Isten kapcsolatára és szeretetének légkörére, fontosságára irányult a figyelem, ami megmutatta nekünk, hogy mekkora érték a család, és az a háttér, amiből indulunk, és amiből táplálkozunk.

Az angyali üdvözlet helyszínén meghallgattuk az angyal szavait, megértettük Mária példájából, hogy mekkora erőt kaphatunk az Istentől, hogy mekkora bizalommal fordulhatunk hozzá. A hófehér környezet, melyet az angyal fénye világított be, Mária tisztaságát sugallta. Arra késztetett, hogy képzeljük bele magunkat az ő imájának és alázatának erejébe. Mária igenje bennünket is arra buzdított, hogy mi is tudjunk igent mondani Istenre.

Továbbhaladva időutazásunkban, meglátogattuk Máriát immár József feleségeként a názáreti otthonukban. Itt már a gyertya jelképezte, az otthon fényét, melegét, Mária és József hétköznapja volt megjelenítve, aminek része a kenyérsütés, (kovásztalan és kovászos kenyér, a régi és az új közötti különbség, az ünnep,) a szalmaágy, József az ács-kellékei és az ima. Az ima amit letudunk tenni Isten lába elé, az ima ami segít megoldani a problémákat, még azokat is amik meghaladnak bennünket.

A názáreti otthonból Erzsébetet - Keresztelő János édesanyját látogatták meg a résztvevők. Elkísérték Máriát Erzsébethez és tanúi lehettek a két anya találkozásának, amit még a születendő Jézus és János is érzékelt, akkor amikor felcsendült Erzsébet magasztaló éneke. A küldetések elfogadása és vállalása mindenkire vonatkozik. Ki-ki meg kell találja saját kisebb-nagyobb feladatát.

A következő helyszín a több napig tartó út, amit gyalogosan tettek meg annak idején. Az út, amelyet mi is nap mint-nap meg kell tegyünk, a nehézségekkel, a kellemetlenségekkel, a viszontagságokkal, de ahogyan József és Mária mi is megküzdünk.

A betlehemi fogadós, akihez megérkeztek, természetesen visszautasította a résztvevőket is, amikor látta, hogy nem tudnak fizetni, akárcsak annak idején a fáradt Máriát és Józsefet. Az ítélkezés és előítéletek minket is a fogadós szerepébe taszítanak. A fogadóban kapott üzenet, hogy törekedjünk a jóra, ne hagyjuk, hogy kényelmünk, egónk elvakítson bennünket, mint ahogy ezt a fogadósnál tapasztaltuk.

A résztvevők a fogadót elhagyva, a csillagos ég alatt nyájukat vigyázó pásztorokhoz érkeztek. Itt csak a csillagok adták a fényt, a sötét éjben a résztvevők lepihentek a pásztorokkal és velük együtt élték át az angyal által hozott örömhír érkezését, amit Csordapásztorok című ének segítségével jelenítettünk meg. A megfelelő pillanatban pedig a csillagos égen feltűnt a mi angyalunk is. A pásztorok tisztalelkűsége és cselekedni vágyása arra ösztönzött mindenkit, hogy mindenki találjon valami értékeset, amit elvihetett, odaadhatott a kisdednek. Azzal a gondolattal mentek innen tovább a résztvevők, hogy, úgy mint, ahogyan a tisztaszívű pásztorok az ajándékozás érdekében lemondottak valamiről, úgy mi is képesek legyünk lemondani a jó érdekében.

Az időutazáson tovább haladva a három napkeleti bölcs királlyal találkoztunk, és megkereshettük magunkban azt a fényes csillagot, amit követhettünk. Elkészítettük a nagy fényes csillagot, ami rejtett helyen volt feltéve, ahol csak azok találták, láthatták meg, akik arra érdemesek, akik keresik, kutatják és felismerik. A bölcs királyokkal mi is elindultunk a fényes csillag vezetésével megkeresni az igazi ?kincset?.

A résztvevők a csillagot követve eljutottak a Heródes palotájába. A csillag szándékosan volt a palotán kívül elhelyezve, ugyanis Heródest hiúsága és gonoszsága, nem engedte hogy megláthassa azt. Az érkező vándor királyok megismerkedtek a megszemélyesített Heródessel. Heródes rossz tulajdonságait palotájában hagyva továbbindultak vándoraink.

A betlehemi jászolhoz vezető út már egészen rövid volt. És végre mindenki megérkezett. Annak idején a próféciák beteljesedését váró királyok és pásztorok, a világ legnagyobb királyához méltó palota helyett barlangistállót találtak. Mária és József óvták és védték a kisdedet, a földre szállt Isten Fiát, és megmutatták, hogy mi is az igazi érték: a szeretet. A szeretet, ami még egy istállót is otthonná varázsolhatott. A jászol elé, mind a pásztorok, mind a királyok, és minden résztvevő, mindenki letehette méltó alázattal, a féltve őrzött ajándékát. Hasonlóképpen a történetbeli látogatókhoz mi is eldönthettük, hogy milyen szimbolikus jászlat szeretnénk készíteni a születendő kis Jézusnak, a közelgő karácsonyig.

Az út során valóban megtapasztalták a résztvevők az időben való utazást. 40 csoport járta végig az adventi utat velünk. Értékes gondolatok születtek és felemelő élményekkel, tapasztalatokkal gyarapodtak úgy a látogatók, mint a csoportvezetők.    

A kellékekkel, mindazzal, amit láttak, hallottak és tapintottak a résztvevők, azt a hangulatot idézték a helyszínre, amely segített megérteni az akkori emberek életének részleteit. Miután el tudták képzelni az akkori szereplőket emberként, már könnyebben tudtak párhuzamot vonni, hasonlóságot találni az akkori ember és a mostani ember élete között. Azok a gondolatok és döntések könnyebben elképzelhetőek lettek a mi időnkben is. Az adott minden résztvevőnek személyre szóló üzenetet, hogy személyesen megérintődtek. Mindenki maga szemüvegén keresztül húzta át a XXI. századba a történeteket, embereket, viselkedésmintákat. Az időutazás után sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől. Valódi mély élményeket szereztek az utazás során.

A szervezésbe és előkészületekbe fektetett energia meghozta gyümölcsét, a nagy érdeklődés miatt szeretnénk folytatni a következő években is.













A 2015-ös év záró programjaként lett megrendezve a hálós lelkigyakorlat a kárpátaljai bogozók számára. Az eseményt igyekeztünk az adventi időszakhoz minél közelebb szervezni, mivel ilyenkor mindenkinek szüksége van egy kis lelki feltöltődésre, a hosszú téli ünnepek előtt.

A lelkigyakorlatnak a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum adott otthont, ahol a bogozók 3 napot tölthettek el együtt. A megérkezés után Dancs Gyuri köszöntötte a hálósokat, amit Lődár Jenő batári parochus köszöntő beszéde, majd előadása követett. Az este folyamán mindenkinek sikerült egy kis időt szánni a beszélgetésre, elmélkedésre.

A másnapi programot a lelkigyakorlat vezetője, Lődár Jenő atya ismertette velünk, aminek a fő témája a mindennapi célok, azok elérése köré fűződött. Egy játék keretein belül mindenkinek egy a másik személyre jellemző szót kellett leírnia, ami által mindenki megtudhatta, milyennek is látják őket az őt körülvevő emberek. Ezt követően 2 csoportra osztódva beszélgettek a bogozók a mindennapi gondok, problémák megoldásáról, elmondva tapasztalatainkat és szemléleteinket.

A délután folyamán 3 rövid filmet néztünk meg, amiből rengeteg tanulságot szűrtűnk le: hogy lehet segíteni a többi embernek; miért is a legnehezebb dolog az életben megtenni az első lépést. A legtöbb ember fél a változásoktól meg a döntésektől, mivel azok mind konfliktusokkal járnak.

A filmek megtekintését követően mindenki elvonult egy helyre, ahol feladatként le kellett írnunk egy-egy életszakaszunk céljait, félelmeit, kudarcait és élményeit, azután pedig összehasonlítani ezen periódusok változását. Ezáltal mindenki megtapasztalhatta, hogy akarva-akaratlanul folyamatosan változunk: gondolatmenetünkben, világszemléletünkben, céljainkban és tetteinkben, remélve egy szebb és jobb életet.

Másnap a lelkigyakorlatot egy Szent Liturgiával zártuk, ami után mindenki kipihenve és feltöltődve térhetett vissza a mindennapi élet körforgásába és mókuskerekébe.

Tóth Olgica

 


2015. december 21.

"Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek." Lk 1,44

Erzsébet és Mária találkozásáról szól a történet. A törvényhozók, valószínű, hogy nem fognak másképp gondolkodni ettől az igétől. Nekünk hívő embereknek azonban nyilvánvaló igazság, hogy a magzat él, és aktívan részt vesz az édesanya életében. A mai evangéliumban pedig a magzat az, aki ráérez az istenközelség csodájára. Úgy gondolom, hogy nagyon sokan egyetértenek velem abban, hogy a Szeretet egyik legnagyobb csodája a magzat, és az ebből kifejlődő gyermek. Ezért, akinek gyermeke fogan, vagy születik, Isten kimondhatatlan csodájának és ajándékának a szemlélője. Ez a tapasztalat életünknek az egyik legmélyebb és leghitelesebb imája.


2015. december 17.

"Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája." Mt 1,1

Carl Gustav Jung volt az a lélekbúvár, aki Sigmund Freud tudatalattiját kiegészítette a kollektív tudatalattival. Ez azt jelenti, hogy az emberekhez olyan nem tudatos tartalmak tartoznak, amelyeket nem az egyéni élet eseményei töltenek fel. A családi állításoknak talán ez lehet az egyik tudományos alapja. Sokan arra vállalkoznak, hogy megfelelő kompetenciával rendelkező szakemberek vezetésével, családi állításokon, a családi gyökerek gyógyításán részt vegyenek. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkezők egy része azt állítja, hogy a közvetlen őseikben történő mély és nagyon leterhelő elakadások oldódtak fel bennük, a csoport játék alkalmával. Érdekes, hogy a Bibliában a családi gyökerek mennyire fontosak. Az Ószövetségben találjuk azt az állítást, "apáitok ették a gyümölcsöt, és fiaitok foga vásott el tőle". Több megvilágításból is felerősödik az a tény, mely szerint a feldolgozatlan életünk terheit, valamilyen szinten továbbadjuk utódainknak. Jó lesz idejében neki fogni a bennünk lévő rendteremtésnek, hogy közvetlen és közvetett utódaink lelkének ne a leterhelést, hanem az Isten áldását tudjuk tovább adni.


2015. december 4.

"Erre megérintette a szemüket, és így szólt: Legyen hitetek szerint!" Mt 9,29

Az emberi lélek mélyén hatalmas erőforrások szunnyadoznak, amelyeket alig ismerünk. Keresztény kultúránk is hosszú évszázadokon keresztül a racionális területet részesítette előnyben az üdvösség keresésének az útján. Az egyház üdvösség közvetítő szerepe túlhangsúlyozódott, és az Isten útjain való járás többnyire lefokozódott a külső normák teljesítésére. Ez a szemlélet elég gyakran még ma is uralkodóban van. Ennek fő oka, az egyház félelme, hogy a kontroll kicsúszhat a kezeiből, másrészt annak a félelme, hogy azok a hívek, akik egyéni utakat próbálgatnak tapasztalt spirituális vezetők nélkül, könnyen eltévedhetnek a szellemi világ útvesztőiben. Ezt a lehetőséget ma számtalan "spirituális K. F. T." ki is használja, és az ezotéria kétes értékű világába behálózza a jó szándékú, de lelkileg félművelt embereket. Jézus jelenléte ezt a bennünk lévő régiót hozza mozgásba, amelynek hatására a szív és a lélek erőforrásai mozgásba jönnek, és nagyon mély hatásokban és annak gyümölcseiben részesítik az embert.


2015. december 2.

"Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van?" Mt 15,34a

Jézusnak ezt a kérdését senkinek sem lehet kikerülni, aki kereszténynek vallja magát. Számára nagyon fontos volt, hogy együtt érző szívvel kísérje az embereket. Ezért a Krisztus követőknek is lényeges ismertető jele a gondoskodás és az irgalmasság azokkal, akik rászorulnak a támogatásunkra. Az állami hivatalok és a humanitárius szervezetek bármennyire is jól megszervezik a szociális hálózatot, a személyes odafigyelést és segítést ez nem tudja pótolni. Mindig lesznek környezetünkben nálunknál szegényebb emberek, akik általam megtapasztalhatják Isten jóságát. A keresztény stílushoz és lelkülethez az is lényegesen hozzátartozik, hogy a rászorulókban magát Jézust lássuk. Advent folyamán, élesebben hat számunkra Jézus kérdése: hány kenyeretek van? Az erre adott személyes és őszinte válaszomtól függ, hogy általam megismétlődhet-e ismét a kenyér szaporítás csodája.



2015. december 1.

"Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok." Lk 10,23b

A tekintetek kultúrája, mindig nagyon fontos szerepet töltött be az ember életében. Különösképpen ma, amikor fölfedezték, hogy hatalmas üzlet rejlik abban, amit nézünk, sok tisztességes és még több tisztességtelen csata zajlik azért, hogy tekintetünket és figyelmünket lekössék. A képek, amiket nézünk, hatással vannak ránk, s ha nem tudatosan, akkor legalább tudat alatt, irányítják választásainkat és döntéseinket. Aki a tekintetének kultúráját nem építi tudatosan, az könnyen áldozata lesz a fogyasztói világ különféle manipulációinak. Advent, az "ébredés" ideje. Jól meg kell fontolnunk, hogyan gyakoroljuk a tekintetetek aszkézisét. Jézus tanítványai Isten országának a csodajeleit látták. Ezért nevezte őket boldognak. Az Ő országa azonban mindig a titkok és rejtettségek szimbólumaiba öltözik. Ha tekintetemben van elég tisztelet és lényeglátás, megláthatom azokat a csodákat, amelyek értem és bennem történnek. Így Jézus prófétai szavai az én tekintetemre is érvényessé válnak.

2015. novemberi morzsák



Nagy örömmel számolhatunk be arról, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásával idén is sikeresnek bizonyult a 2015. november 25-i adventi koszorúkészítés. Irodánkban fogadtuk ez alkalommal is a gyerekeket a foglalkozásra, akik a vártnál többen érkeztek. 75 résztvevővel készítettünk szebbnél szebb koszorúkat.

Kreatívan és nagy lelkesedéssel díszítette mindenki a saját alkotását. A hangulatkeltő, háttérzene megadta a hangulatot, de a gyerekek szívesen énekelték az általuk ismert karácsonyváró énekeket is, amik egymás után kerültek elő a tarsolyokból. A kicsiktől a nagyokig minden jelen levő ebben az ünnepre hangolódó légkörben válogatta össze a neki legjobban tetsző alkotóelemeket, díszeket. A nagyobbak segítettek a kisebbeknek, ahol pedig szükséges volt, csoportvezetőink is rendelkezésre álltak. Az iroda által biztosított kellékekhez minden kis és nagy koszorúkészítő hozzáfért, amiket a csoportvezetők osztottak, és bár ugyanabból a készletből gazdálkodtak, mégis színes és egyéni alkotások születtek. A gyerekek annyira fellelkesedtek, hogy még az otthon maradt családtagoknak is szerettek volna külön koszorút készíteni. Végül születtek kopogtatók és asztaldíszek is.

Éneklés és kézimunka közben nem csak a fantáziát lehetett szabadjára engedni, hanem a gyerekek ismerete is bővült, hiszen hagyományainkról és az adventi szokásokról is meséltünk. Nagy érdeklődéssel fogadták a történeteket, sőt volt, aki elmesélte, hogy hogyan szokott kapcsolódni szüleivel a "szállást keres a Szent család" programhoz.

Számunkra, a szervezők számára is élmény dús volt ez a gyerekfoglalkozás. Jó volt tudomást szerezni arról, hogy egyes hagyományok még élnek. Ezeknek a hagyományoknak a terjesztésére szeretnénk még sok hasonló alkalmat biztosítani, hiszen léteznek és igény van rájuk.

Bauman Anikó

A Szórványban élő fiatalok nemzeti öntudatának megerősítése
című pályázat beszámolója

 



 

 

 

 

 


 



Útravaló és megérkezés

"A szolidaritás nélküli hit egy Krisztus nélküli hit, Isten nélküli hit, testvérek nélküli hit" - nyilatkozta Ferenc pápa paraguayi útján. Ezért is jártunk a nehéz helyzetben levő kárpátaljai barátainknál augusztusban és ezért is mentünk vissza. "A kapcsolatok hálója megszilárdítja a társadalmat."- mondta szintén ő nyáron Bolíviában, ezt a hálósok már a Háló megalapítása óta vallják. Az utazás előtt két nappal részt vettem a T72 Mérnökkör összejövetelén, ahol vendégünk volt Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök. Arról beszélt hogyan segítik a családokat hogy több gyerek legyen, hogyan védik meg az iskolákat és a magyar nyelvű oktatást, hogyan javítják ki saját erejükből a kátyúkat az utakon. "Nem véletlenül vannak ők ott, ahová születtek. Isten is itt fogja őket keresni."-vallotta. A Kárpátaljai Református Egyház tulajdonában álló Béthel konferencia központban Nagy Szabolcs Gút és Balazsér református lelkésze köszöntött minket, 1Kor 12,10-17-t olvasta fel és "Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai" - sorról a szóltak a gondolatai.

 



A találkozó

Szombaton délelőtt dr. Bodó Márta kolozsvári újságíró tartott előadást. Saját életének és pályájának rövid ismertetése után közölte Ferenc pápáról párbeszédszerűen szeretne előadni, véleményekre is szeretne reflektálni. Megkérdezte miket hallottunk Ferenc pápa kritikusaitól vagy ellenzőitől vagy esetleg mi magunk mivel nem értünk egyet vele. Egyik hálós társunk elmondta, vannak akiknek nem tetszik az hogy Jó napot!-tal köszön és nem Dicsértessék-kel. Egy másik hálós társunk pedig a saját véleményét mondta. "Eleinte ő is lelkesedett, de utóbbi időben úgy érzi nem valósulnak meg a pápa szép elképzelései, nagyobb változásokat várt tőle, egyrészt a gyakorlati megvalósítások rendre elmaradnak, másrészről pedig egyre többször mond olyant, ami az európai helyzet nem ismeréséből fakad."

Az első ellenvetésre az előadó elmondta, hogy Ferenc pápa ezzel jelzi azt, hogy mindenkihez szeretne fordulni, a Laudato si' enciklikában is a közös otthonunkról beszél, a teremtett világ mindannyiunké, ebben mindenki érdekelt, ez a közös cél. Alkalmazkodás is a világhoz.
A második felvetésre sokkal hosszabban válaszolt. Három részletet olvasott fel az Evangelii Gaudium című buzdításából. A 41. szakaszt, a 44. szakasz második részét, a 102. szakaszt, és egy vele készült interjúkötetből az alábbi rövid részletet.

"Az Egyház elismeri a nők nélkülözhetetlen szolgálatát a társadalomban, az Egyházban tovább kell szélesíteni a mozgásteret a határozottabb női jelenlét számára, mert a női szellemiségre a társadalmi élet kifejeződésének minden terepén szükség van, ezért biztosított a nők jelenléte a munka világában, valamint egyéb helyeken ahol jelentős döntések születnek, mind az Egyházban mind a társadalmi struktúrákban. A papi hatalomról beszélünk, pedig ez a feladatok és nem a méltóság és életszentség területéről szól. A papi szolgálat azon eszközök egyike amelyeket Jézus használ népe szolgálatára, de a nagy méltóság a keresztségből fakad és ez mindnyájunknak megvan. Tény, hogy egy nő, Mária fontosabb a püspököknél."

Miért nem gyors lépésekben látjuk a változást? "Ferenc pápa azt mondja, hogy arról álmodik. Víziója van, hogy mit szeretne látni. Az ő víziójának a megvalósulása nem attól függ, hogy miket rendel el vagy miket nem rendel el, annak a változásnak, annak a megtérésnek idő kell, be kell érjen, belülről kell elindulnia. Mindenki személyesen, illetve a saját közösségében, illetve abból a közösségből kilépve kell hogy ezt megtegye." - volt az előadó válasza.



A kiscsoportos beszélgetés témáit, kulcsszavait az előadótól kaptuk (1. öröm, 2. irgalom, 3. kilépés, nyitás, 4. megkülönböztetés, komoly mérlegelés), ezekről is szólt valójában az előadás.

A délután műhelymunkán az alábbi kérdésekről beszélgettünk:
Milyennek képzeljük el az Egyházat 2030-ban?
Milyennek látom a Hálót?
Mit tegyünk, hogy előbbre vigyük a Hálót?

A szombati esti közös szabadidő programok közül a Balazsér-Háló focimeccset az eső elmosta, a kárpátaljai Ruszniki népi zenekar koncertjét vastapssal köszöntük meg.

Vasárnap reggel a vezetőség tagjai foglalták össze a műhelymunka eredményeit és beszéltek a jövő évi tervekről.

Margitfalvy György



A Ruszniki és közönsége





Misén


és


mise után, csoportkép búcsúzás előtt


10. oldal / 60

Támogatónk:



Kérjük, hogy a Romániában adózók a Partiumi vagy az Erdélyi Háló Egyesületet támogassák!


A magyar közösségekért, az egész Kárpát-medencében!
A Háló is csatakozott!

Jogaink1.jpg

Sikerült!
Köszönjük a támogató aláírásokat!

Madocsai Bea interjúja a kezdeményezésről hálósokkal

Háló Közösségi és
Kulturális Központ - S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
+36 20 351 5375, iroda&halo.hu

S4 facebook

terkep kicsi

S4 programok

.

Feliratkozás programajánló hírlevelünkre

 

2018.04.26 18:00 Kolta Galéria - Kiállítás megnyitó

Alternatív Közgazdasági Gimnázium
fotó alkotókörös diákjainak

Sárga
című fotókiállításának megnyitója

Kolta Galéria korábbi kiállitásai >>

Regisztráció >>

A kiállítás május 18.-ig hétköznap 14 és 18 óra között tekinthető meg.

 

2018.05.03. 19:00 Határon túli fiatalok találkozóhelye

A harmadik alkalom házigazdája
Partium

Részletek a Facebookon >>

 

2018.05.05. 9:00-16:00 Hagyományok Házának előadás-sorozata könyvbemutatóval

Hagyományok Háza
Népművészeti Módszertani Műhelye
Nemezelők
című előadás-sorozatának
tavaszi alkalma könyvbemutatóval

Regisztráció >>

Facebook esemény >>

 

2018.05.06. 17:00-19:00 Társastánc tanítás vasárnaponként

Facebook esemény >>

Jelentkezés itt!

 

2018.05.07. 18:30 Részigazság Klub 8. estje

Evangelizáció 2018
Vendég:
Pál Feri
A beszélgetést vezeti:
Szikora József

 

A Háló és a 72 Tanítvány mozgalom közös rendezvénye

Regisztráció >>

 

2018.05.08. 19:00 Háló Jazz Klub

Az esemény helyszíne: Loyola Café, 1085 Budapest, Horánszky utca 20.

A Háló Jazz Klub 91. koncertje

Jó hangulat igényes környezetben
Zene, beszélgetés, színvonalas kiszolgálás
Sorozatszerkesztő: Deseő Csaba
Háló Jazz Klub minden hónap második keddjén

h20 terkep kicsi

 

2018.05.13. 18:00 Pukedli című performansz

A Székesfehérvári Vörösmarty Színház
perfomansza
Witold Gombrowicz
műve alapján

Facebook esemény >>

Jelentkezés >>

 

2018.05.16. 17:30 Dúdoló

Dúdoló Navratil Andreával

Népdaléneklés Navratil Andrea népdalénekessel

Jelentkezés ITT!

Ezer Ft részvételi hozzájárulást adomány formájában szívesen elfogadunk.

Mindenkit várunk, aki szeret énekelni!

 

2018.05.17. 15:00 Könybemutató

Klemen Terézia
révkomáromi kutató könyve
a csallóközi születésű
Házy Erzsébet
operaénekesről

 

Háló Közösségi és Kulturális Központ - S4 | Cím: 1052 Budapest, Semmelweis u. 4. | Telefon: +36 20 351 5375 | E-mail: iroda&halo.hu | Beszámolók