Találkozás, kapcsolat, közösség


2015. december 21.

"Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek." Lk 1,44

Erzsébet és Mária találkozásáról szól a történet. A törvényhozók, valószínű, hogy nem fognak másképp gondolkodni ettől az igétől. Nekünk hívő embereknek azonban nyilvánvaló igazság, hogy a magzat él, és aktívan részt vesz az édesanya életében. A mai evangéliumban pedig a magzat az, aki ráérez az istenközelség csodájára. Úgy gondolom, hogy nagyon sokan egyetértenek velem abban, hogy a Szeretet egyik legnagyobb csodája a magzat, és az ebből kifejlődő gyermek. Ezért, akinek gyermeke fogan, vagy születik, Isten kimondhatatlan csodájának és ajándékának a szemlélője. Ez a tapasztalat életünknek az egyik legmélyebb és leghitelesebb imája.


2015. december 17.

"Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája." Mt 1,1

Carl Gustav Jung volt az a lélekbúvár, aki Sigmund Freud tudatalattiját kiegészítette a kollektív tudatalattival. Ez azt jelenti, hogy az emberekhez olyan nem tudatos tartalmak tartoznak, amelyeket nem az egyéni élet eseményei töltenek fel. A családi állításoknak talán ez lehet az egyik tudományos alapja. Sokan arra vállalkoznak, hogy megfelelő kompetenciával rendelkező szakemberek vezetésével, családi állításokon, a családi gyökerek gyógyításán részt vegyenek. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkezők egy része azt állítja, hogy a közvetlen őseikben történő mély és nagyon leterhelő elakadások oldódtak fel bennük, a csoport játék alkalmával. Érdekes, hogy a Bibliában a családi gyökerek mennyire fontosak. Az Ószövetségben találjuk azt az állítást, "apáitok ették a gyümölcsöt, és fiaitok foga vásott el tőle". Több megvilágításból is felerősödik az a tény, mely szerint a feldolgozatlan életünk terheit, valamilyen szinten továbbadjuk utódainknak. Jó lesz idejében neki fogni a bennünk lévő rendteremtésnek, hogy közvetlen és közvetett utódaink lelkének ne a leterhelést, hanem az Isten áldását tudjuk tovább adni.


2015. december 4.

"Erre megérintette a szemüket, és így szólt: Legyen hitetek szerint!" Mt 9,29

Az emberi lélek mélyén hatalmas erőforrások szunnyadoznak, amelyeket alig ismerünk. Keresztény kultúránk is hosszú évszázadokon keresztül a racionális területet részesítette előnyben az üdvösség keresésének az útján. Az egyház üdvösség közvetítő szerepe túlhangsúlyozódott, és az Isten útjain való járás többnyire lefokozódott a külső normák teljesítésére. Ez a szemlélet elég gyakran még ma is uralkodóban van. Ennek fő oka, az egyház félelme, hogy a kontroll kicsúszhat a kezeiből, másrészt annak a félelme, hogy azok a hívek, akik egyéni utakat próbálgatnak tapasztalt spirituális vezetők nélkül, könnyen eltévedhetnek a szellemi világ útvesztőiben. Ezt a lehetőséget ma számtalan "spirituális K. F. T." ki is használja, és az ezotéria kétes értékű világába behálózza a jó szándékú, de lelkileg félművelt embereket. Jézus jelenléte ezt a bennünk lévő régiót hozza mozgásba, amelynek hatására a szív és a lélek erőforrásai mozgásba jönnek, és nagyon mély hatásokban és annak gyümölcseiben részesítik az embert.


2015. december 2.

"Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van?" Mt 15,34a

Jézusnak ezt a kérdését senkinek sem lehet kikerülni, aki kereszténynek vallja magát. Számára nagyon fontos volt, hogy együtt érző szívvel kísérje az embereket. Ezért a Krisztus követőknek is lényeges ismertető jele a gondoskodás és az irgalmasság azokkal, akik rászorulnak a támogatásunkra. Az állami hivatalok és a humanitárius szervezetek bármennyire is jól megszervezik a szociális hálózatot, a személyes odafigyelést és segítést ez nem tudja pótolni. Mindig lesznek környezetünkben nálunknál szegényebb emberek, akik általam megtapasztalhatják Isten jóságát. A keresztény stílushoz és lelkülethez az is lényegesen hozzátartozik, hogy a rászorulókban magát Jézust lássuk. Advent folyamán, élesebben hat számunkra Jézus kérdése: hány kenyeretek van? Az erre adott személyes és őszinte válaszomtól függ, hogy általam megismétlődhet-e ismét a kenyér szaporítás csodája.



2015. december 1.

"Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok." Lk 10,23b

A tekintetek kultúrája, mindig nagyon fontos szerepet töltött be az ember életében. Különösképpen ma, amikor fölfedezték, hogy hatalmas üzlet rejlik abban, amit nézünk, sok tisztességes és még több tisztességtelen csata zajlik azért, hogy tekintetünket és figyelmünket lekössék. A képek, amiket nézünk, hatással vannak ránk, s ha nem tudatosan, akkor legalább tudat alatt, irányítják választásainkat és döntéseinket. Aki a tekintetének kultúráját nem építi tudatosan, az könnyen áldozata lesz a fogyasztói világ különféle manipulációinak. Advent, az "ébredés" ideje. Jól meg kell fontolnunk, hogyan gyakoroljuk a tekintetetek aszkézisét. Jézus tanítványai Isten országának a csodajeleit látták. Ezért nevezte őket boldognak. Az Ő országa azonban mindig a titkok és rejtettségek szimbólumaiba öltözik. Ha tekintetemben van elég tisztelet és lényeglátás, megláthatom azokat a csodákat, amelyek értem és bennem történnek. Így Jézus prófétai szavai az én tekintetemre is érvényessé válnak.

2015. novemberi morzsák



Nagy örömmel számolhatunk be arról, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatásával idén is sikeresnek bizonyult a 2015. november 25-i adventi koszorúkészítés. Irodánkban fogadtuk ez alkalommal is a gyerekeket a foglalkozásra, akik a vártnál többen érkeztek. 75 résztvevővel készítettünk szebbnél szebb koszorúkat.

Kreatívan és nagy lelkesedéssel díszítette mindenki a saját alkotását. A hangulatkeltő, háttérzene megadta a hangulatot, de a gyerekek szívesen énekelték az általuk ismert karácsonyváró énekeket is, amik egymás után kerültek elő a tarsolyokból. A kicsiktől a nagyokig minden jelen levő ebben az ünnepre hangolódó légkörben válogatta össze a neki legjobban tetsző alkotóelemeket, díszeket. A nagyobbak segítettek a kisebbeknek, ahol pedig szükséges volt, csoportvezetőink is rendelkezésre álltak. Az iroda által biztosított kellékekhez minden kis és nagy koszorúkészítő hozzáfért, amiket a csoportvezetők osztottak, és bár ugyanabból a készletből gazdálkodtak, mégis színes és egyéni alkotások születtek. A gyerekek annyira fellelkesedtek, hogy még az otthon maradt családtagoknak is szerettek volna külön koszorút készíteni. Végül születtek kopogtatók és asztaldíszek is.

Éneklés és kézimunka közben nem csak a fantáziát lehetett szabadjára engedni, hanem a gyerekek ismerete is bővült, hiszen hagyományainkról és az adventi szokásokról is meséltünk. Nagy érdeklődéssel fogadták a történeteket, sőt volt, aki elmesélte, hogy hogyan szokott kapcsolódni szüleivel a "szállást keres a Szent család" programhoz.

Számunkra, a szervezők számára is élmény dús volt ez a gyerekfoglalkozás. Jó volt tudomást szerezni arról, hogy egyes hagyományok még élnek. Ezeknek a hagyományoknak a terjesztésére szeretnénk még sok hasonló alkalmat biztosítani, hiszen léteznek és igény van rájuk.

Bauman Anikó

A Szórványban élő fiatalok nemzeti öntudatának megerősítése
című pályázat beszámolója

 



 

 

 

 

 


 



Útravaló és megérkezés

"A szolidaritás nélküli hit egy Krisztus nélküli hit, Isten nélküli hit, testvérek nélküli hit" - nyilatkozta Ferenc pápa paraguayi útján. Ezért is jártunk a nehéz helyzetben levő kárpátaljai barátainknál augusztusban és ezért is mentünk vissza. "A kapcsolatok hálója megszilárdítja a társadalmat."- mondta szintén ő nyáron Bolíviában, ezt a hálósok már a Háló megalapítása óta vallják. Az utazás előtt két nappal részt vettem a T72 Mérnökkör összejövetelén, ahol vendégünk volt Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök. Arról beszélt hogyan segítik a családokat hogy több gyerek legyen, hogyan védik meg az iskolákat és a magyar nyelvű oktatást, hogyan javítják ki saját erejükből a kátyúkat az utakon. "Nem véletlenül vannak ők ott, ahová születtek. Isten is itt fogja őket keresni."-vallotta. A Kárpátaljai Református Egyház tulajdonában álló Béthel konferencia központban Nagy Szabolcs Gút és Balazsér református lelkésze köszöntött minket, 1Kor 12,10-17-t olvasta fel és "Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai" - sorról a szóltak a gondolatai.

 



A találkozó

Szombaton délelőtt dr. Bodó Márta kolozsvári újságíró tartott előadást. Saját életének és pályájának rövid ismertetése után közölte Ferenc pápáról párbeszédszerűen szeretne előadni, véleményekre is szeretne reflektálni. Megkérdezte miket hallottunk Ferenc pápa kritikusaitól vagy ellenzőitől vagy esetleg mi magunk mivel nem értünk egyet vele. Egyik hálós társunk elmondta, vannak akiknek nem tetszik az hogy Jó napot!-tal köszön és nem Dicsértessék-kel. Egy másik hálós társunk pedig a saját véleményét mondta. "Eleinte ő is lelkesedett, de utóbbi időben úgy érzi nem valósulnak meg a pápa szép elképzelései, nagyobb változásokat várt tőle, egyrészt a gyakorlati megvalósítások rendre elmaradnak, másrészről pedig egyre többször mond olyant, ami az európai helyzet nem ismeréséből fakad."

Az első ellenvetésre az előadó elmondta, hogy Ferenc pápa ezzel jelzi azt, hogy mindenkihez szeretne fordulni, a Laudato si' enciklikában is a közös otthonunkról beszél, a teremtett világ mindannyiunké, ebben mindenki érdekelt, ez a közös cél. Alkalmazkodás is a világhoz.
A második felvetésre sokkal hosszabban válaszolt. Három részletet olvasott fel az Evangelii Gaudium című buzdításából. A 41. szakaszt, a 44. szakasz második részét, a 102. szakaszt, és egy vele készült interjúkötetből az alábbi rövid részletet.

"Az Egyház elismeri a nők nélkülözhetetlen szolgálatát a társadalomban, az Egyházban tovább kell szélesíteni a mozgásteret a határozottabb női jelenlét számára, mert a női szellemiségre a társadalmi élet kifejeződésének minden terepén szükség van, ezért biztosított a nők jelenléte a munka világában, valamint egyéb helyeken ahol jelentős döntések születnek, mind az Egyházban mind a társadalmi struktúrákban. A papi hatalomról beszélünk, pedig ez a feladatok és nem a méltóság és életszentség területéről szól. A papi szolgálat azon eszközök egyike amelyeket Jézus használ népe szolgálatára, de a nagy méltóság a keresztségből fakad és ez mindnyájunknak megvan. Tény, hogy egy nő, Mária fontosabb a püspököknél."

Miért nem gyors lépésekben látjuk a változást? "Ferenc pápa azt mondja, hogy arról álmodik. Víziója van, hogy mit szeretne látni. Az ő víziójának a megvalósulása nem attól függ, hogy miket rendel el vagy miket nem rendel el, annak a változásnak, annak a megtérésnek idő kell, be kell érjen, belülről kell elindulnia. Mindenki személyesen, illetve a saját közösségében, illetve abból a közösségből kilépve kell hogy ezt megtegye." - volt az előadó válasza.



A kiscsoportos beszélgetés témáit, kulcsszavait az előadótól kaptuk (1. öröm, 2. irgalom, 3. kilépés, nyitás, 4. megkülönböztetés, komoly mérlegelés), ezekről is szólt valójában az előadás.

A délután műhelymunkán az alábbi kérdésekről beszélgettünk:
Milyennek képzeljük el az Egyházat 2030-ban?
Milyennek látom a Hálót?
Mit tegyünk, hogy előbbre vigyük a Hálót?

A szombati esti közös szabadidő programok közül a Balazsér-Háló focimeccset az eső elmosta, a kárpátaljai Ruszniki népi zenekar koncertjét vastapssal köszöntük meg.

Vasárnap reggel a vezetőség tagjai foglalták össze a műhelymunka eredményeit és beszéltek a jövő évi tervekről.

Margitfalvy György



A Ruszniki és közönsége





Misén


és


mise után, csoportkép búcsúzás előtt


November 13. a magyar nyelv, november 15. pedig a Kárpát-medencei Magyar Szórvány Napja (Bethlen Gábor születésnapja).

A Kárpát-medencében 25 éve folyamatosan működő Háló Egyesület ezekhez kapcsolódóan egy időben (november 14-én) 3 helyen szervezett egész napos találkozót a szórványban: Brassóban, Nagybecskereken és Beregszászon. Így töltötte meg tartalommal a nevezetes napokat. A rendezvények összesen közel háromszáz embert mozgattak meg. A résztvevők túlnyomó többsége a szórványból, több helységből jött el a találkozókra, ahonnan elmélyült magyar és keresztény közösségélményt vihettek haza.




Ezekben a napokban gondoltunk a messze, kisebbségben élő közösségekre, ismerőseinkre és barátainkra, akik a végeken - de otthon, fogyva bár - de még mindig őrzik közös kincsünket, a hitet és az anyanyelvet!



Képek a találkozóról >>

Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!

Képek a találkozóról (FB)

Józsa Zsuzsanna írása a Vasárnap kat. hetilapban

"Mert ez a Háló-találkozó is, mint valamennyi, a találkozásokon
túl az ajándékozásról szólt, az ajándékozás öröméről."
Józsa Attila írása (FB)

 


A család volt a témája a találkozónak, amelyet a bánsági fővá- rosban tartottunk meg. Az esemény mottójául ezt a szentírási részt választottuk: Nem jó az embernek egyedül lennie! (Ter 2,18).


Képek a találkozóról (FB) >>

Ez alkalommal rendhagyó módon igyekeztünk újszerű együttlétet biztosítani a résztvevőknek. Új volt a helyszín, a Boldogasszony Iskolanővérek Leánykollégiuma; új a találkozó felállítása, ugyanis a kiscsoport beszélgetést filmrészlet vetítése vezette fel; új a külön megszólított résztvevői célcsoport, a családosok és ezen belül főleg a kisgyermekes családok, és nem utolsó sorban az aktuálisnak számító előadás a családról.

Írások a Magyar Kurír, a Nagybecskereki Egyházmegye és a Vajma.info hírportálokon

Riport a Kossuth Rádió Határok nékül c. műsorában a beregszászi konferenciáról és a nagybecskereki találkozóról: Hallgasd meg itt!

Az Újvidéki Rádióban elhangzott riport: Hallgasd meg itt!

A megszentelt élet, vagyis a Szerzetesek évében a Boldogasszony iskolanővérek megnyitották a rendházuk és a leánykollégium kapuit a Háló mintegy 115 résztvevője számára, akik a Délvidék 16 különböző helységéből és Magyarországról érkeztek. A kisgyermekes szülők nyugodtan vettek részt a programokon, mert ez idő alatt Cecília nővér és két kollégista lány foglalkozott a gyerekeikkel.



Ebéd után népdaltanulással vidítottak fel bennünket Rontó Márta zenetanárnő és Micsik Béla népzenész barátaink. Ezután következett Dr. Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök előadása, aki a három hete Rómában befejeződött családról szóló püspöki szinódusról és az ezzel kapcsolatos személyes meglátásairól beszélt. Ekkorra már zsúfolásig megtelt a kollégium nagyterme. A több mint száz hallgató érdeklődéssel figyelte a családok számára fontos új információkat, majd kérdéseket is tettek fel a főpásztornak.



A nap folyamán megszerveztük a délvidéki háló munkatársak (bogozók) beszélgetését is. A rendezvényt a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta. A találkozó zárásaként szentmisével adtunk hálát az Úrnak a tartalmas napért, amelyet Gyuris László nagybecskereki plébános mutatott be, Tratnjek Stanko é muzslyai szalézi és Vreckó Ferenc zentai atyákkal együtt.



Megemlékeztünk arról is, hogy ezen a napon a Háló mozgalom még két régiójában szervezett találkozót: Kárpátalján, Beregszászon és Erdélyben, Brassóban. Ezeket a találkozókat összekötöttük az idén november 15-ére meghirdetett Magyar Szórvány Napjával, hiszen mindhárom találkozó résztvevői nagyrészt a szórványból jöttek össze.



A Háló mozgalom a Délvidéken feladatául tűzte ki, hogy felkarolja, összekösse és így erősitse a szórványközösségeket és minden magyar keresztény embert, mert: Nem jó az embernek egyedül lennie - soha és sehol!


Halmai Ágnes

 

 


November 2.-6. között került megrendezésre a Partiumi Háló Egyesület szervezésében az első őszi napközis gyermektábor. Mivel ez az I.-IV. osztályos gyermekek egy hetes vakációjának idejére esett, a szülők nagy örömmel fogadták a programot. Kiderült, hogy nagy igény van a szünidős minőségi foglalkozások iránt. Ezt bizonyítja, hogy már kevéssel a meghirdetés után beteltek a helyek. Végül 60 gyermek vett részt a tábori foglalkozásokon 5 csoportba osztva korosztály szerint.

A programok egy kerettörténet köré fonódtak, amit a bibliai Eszter könyve biztosított. A gyerekek megismerkedtek Eszterrel, akiről minden nap hallottak egy rövid mesét, mely a tábor végére az egy történetté kerekedett. A történet darabkáinak minden nap volt egy követnivaló tanulsága a gyerekek számára: engedelmesség, felelősségvállalás, bölcsesség, önazonosság, hálaadás. Ezen kívül aranymondás formájában bibliai idézet is szavakba öntötte a napi üzenetet. Ezekről az értékekről beszélgettek a kiscsoportok, melyeket a csoportvezetők a korosztálynak megfelelő élménypedagógiai módszerekkel dolgoztak fel: rajzokkal, szerepjátékkal, énektanulással, játékokon keresztül tudatosították a nap üzenetét, kellékek segítségével szemléltették és eljátszották a napi történetet, mécsestartót készítettek, melyek a jó cselekedetek kellemes fényét jelképezte, várat alkottak a gyerekek, az akkori idők embereit és azok viselkedését, szokásait ismerték meg. Fontos cél volt, hogy a gyerekek a történetben felfedezett különböző értékeket felismerjék magukban és egymásban, és tapasztalják meg azok gyakorlásának pozitív hatásait, illetve a rossz döntések és helytelen viselkedés következményeit is tudatosítsák. A tábor végén megnézték az addig elképzelt történetet, majd átismételve a tanultakat, vetélkedőn vettek részt.

A tapasztalt igényre és pozitív visszajelzésre való tekintettel mindenképpen szeretnénk folytatni a nagy sikernek örvendő napközi tábort az iskolai szünidőkben.

Bauman Anikó

 









Hét év telt el azóta, hogy az Erdélyi Háló Egyesület megnyitotta irodáját Csíksomlyón. Ezt a fontos eseményt ünnepelték meg a csíki és az udvarhelyi bogozók.


2015. november 30.

"Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá." Mt 4,20

Gyakran, amikor Jézus tanítványairól beszélünk, színesen leírjuk, hogy mi mindent hagytak el  Mesterükért. S közben elfelejtkezünk arról, hogy mi mindent kaptak ugyanattól a Jézustól. Amikor olyan embereket hallunk, akik csak arról tudnak beszélni, hogy mennyi mindenről lemondtak az Istenért, valószínű, hogy valamilyen szinten, éretlen személyiségűvel van dolgunk. Istennek a választása, nem hozhatja magával az emberi élet leszegényedését, elértéktelenedését. Ha ez történne, akkor minden bizonnyal hamis döntéssel állunk szembe, mert Isten nem az áldozat Istene, hanem az Élet Istene. Ezért, csak akkor hagyhatunk el valamit az Istenért, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi mindent kapunk Tőle, döntésünk által. Valószínű, hogy ezek az adományok nem euróban mérhetők, a lélek békéje, motivációja, életereje azonban ennél felbecsülhetetlenül többet jelent.


2015. november 29.

"Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el." Lk 21,33

Életünk egyik alapkérdése, hogy mibe fektetünk be? Ezt a kérdést, sajnos leginkább a gazdasági tevékenységeink előtt szoktuk föltenni, pedig az élet csak akkor lehet "sikeres", ha pénzünket, energiánkat, időnket, szeretetünket a számunkra igazán lényeges dolgokba tudjuk befektetni. Minden befektetés, amely nem tud kapcsolódni az örök élethez, magán viseli a mulandóság és a megsemmisülés jegyeit. Csak idő kérdése, hogy az örök élet nélküli befektetéseink, mikor hullnak ki kezeinkből. Most még van időnk, átrendezni életünket, ha ezt szükségesnek tartjuk. Minden, ami szép, tiszta, tudatos, mély és szeretetteljes, az összefüggésben van az örök élettel. Ha értékeink belénk ivódnak és készségeinkké válnak, akkor ez az állapot biztosítja számunkra az adventi várakozás nyugodt és kiegyensúlyozott belső tartalmát.


2015. november 18.

"Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van." Lk 19,26

Csak azt tud szeretni, aki átéli a megajándékozottság állapotát. Akinek a szíve kitágul, és életében felfedezi azokat az ajándékokat, amelyeket Istentől és emberektől kapunk, az lélekben egyre gazdagabbá válik. Az ilyen ember számára minden nap egy új lehetőség arra, hogy kapcsolataiban, találkozásaiban, munkájában az élet valamilyen szépségét magába tudja szívni. Aki viszont elégedetlen és kritikus beállítottságú, az irigység és féltékenység lappang a szívében, annak minden nap egy új félelmet jelent, hogy ismét teret veszít és kevesebb lesz az élet valamilyen területén, hiszen mércéi, amiket fölállít a teljesítményről és a birtoklásról szólnak. Csak szemléletet kellene váltania és nem azt kellene néznie, hogy másokhoz képest mi az, amije nincs, hanem mi az, amivel az Isten megajándékozta őt. Az ilyen típusú ember, ha nem siet a szemlélet váltással, lassan azt is elveszíti, amije van.


2015. november 16.

"Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben." 1Mak 1,11

Keresem a bennem lévő érzéseket és intuíciókat, hogy szavakba öltöztessem azokat. Érzéseim azonban fölkavarodtak, intuícióm pedig kisiklott biztonságos pontjáról. A fantáziám azonban megélénkül, képek tódulnak szemeim elé: a migránsok áradatát látom, köztük édesanyákat és gyermekeket - szívfacsaró látvány. De ott látom többségében a fiatal férfiak áradatát, köztük a harcedzett, szemtelenül kihívó, követelőző emberek tekintetét. Ott látom a tehetetlen Európát, akit térdre kényszerít a fegyvertelen bevándorlók tömege. Érzem a franciák és vele szolidaritást vállaló európai népek gyászát és én is ehhez csatlakozom, de sajnos nem érzem, és nem látom azokat, akik a több száz, talán több ezer, kegyetlenül lemészárolt névtelen keresztények nevében beszélnének. Az ők tragikus halála nem fontos a média számára. Isten számára azonban fontosak. Tragikusan meghalt halottaink nevét, Isten ragyogó betűkkel írja be az élet könyvébe.


2015. november 9.

"Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból" Jn 2,15a

Meglep bennünket az Úr Jézus agresszivitása. A templom megtisztítása az egyetlen alkalom, amikor Jézus haragja ilyen méreteket ölt. E mögött a csillapíthatatlannak tűnő harag hátterében, a szent profanizálása áll. A templom az Isten háza, ez a hely az Istennel való találkozás helye, ahol az ember védtelenül megnyitja a lelkét az Isten előtt. Ezt a helyet nem lehet az önző emberi érdekeknek kiszolgáltatni. Az embernek ismernie kell határait, és nem szabad belegázolnia a "szent szférába2, előnybe részesítve anyagi és hatalmi érvényesülését. Amikor az egyházpolitika, mely mögött hatalmi harcok és lobbik zajlanak, Istennel legalizálja az "egyházi érdekeket", akkor úgy gondolom, hogy hasonló jelenség ismétlődik meg, melyet János evangéliuma ismertet velünk.


2015. november 4.

"Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom" Lk 14,27

Bármennyire meglepő, de tudomásul kell vennünk, hogy Jézus saját szenvedésével váltotta meg a világot. Pétert keményen korholja, amikor tiltakozik a szenvedő Messiás ellen. Jézus halála óta felértékelődött minden olyan emberi szenvedés, amelyben benne van a szeretet. Ez semmiképpen sem jelent mazochizmust. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az elkerülhetetlen szenvedésben keressük meg az értelmet és a motivációt. Ezt nagyon sok esetben, csak vallásos hittel tudjuk elfogadni.


2015. november 3.

"s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek" Róm 12,6a

Nevelési kultúránk egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy a gyermekek, ifjak, kellőképpen megtapasztalhassák önbizalmukat. Súlyos hiányosságai vannak annak az iskolarendszernek, amely csak az információk átadására és annak elsajátítására van beállítva. Az elsajátított információk, csak akkor párosulnak a kreativitással, ha kellőképpen megerősödött önbizalommal rendelkezik valaki. Ezért az elméleti tárgyak átadása mellett, komoly nevelői feladat lenne, hogy a kisebbségi érzés helyett, sokkal inkább, a személyes készségek és képességek ismerete kerüljön előtérbe. A reális önismereten nyugvó képességek, jó irányba tudnák mozgatni a társadalmat. Isten senkitől sem kéri, hogy elvárásoknak feleljen meg. Az viszont gyógyítólag hat mindenkire, ha minden élethelyzetben, személyes adottságaival próbál válaszolni az evangélium hívására.


2015. november 2.

"A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." Róm 5,5

A remény hal meg utoljára, szokták mondani. Azt is szokták mondani, hogy a remény nem hal meg sohasem. Ez az utóbbi kijelentés, sokkal közelebb áll hozzánk, hívő emberekhez. A történelem folyamán nagyon sok rendkívül nehéz sorsban lévő ember, drámai módon tapasztalta meg a remény erejét. A reményben van valami, ami Istentől származik, van benne valami, ami legyőzhetetlen. A reményt azonban fenn kell tartani. A rossz döntések sorozata, a rossz irányba való haladás, a hiteles érzéseinktől eltávolodott élet, gyengíti a remény erejét. Időnként, - paradox módon - akkor erősödik fel leginkább a remény, amikor eszköztelenek maradunk életünk karbantartására. Ilyenkor mindig a remény isteni eredetével találkozunk.

2015. októberi morzsák

9. oldal / 58

Háló Közösségi és
Kulturális Központ - S4

1052 Budapest, Semmelweis u. 4.
+36 20 351 5375, iroda&halo.hu

S4 facebook

terkep kicsi

S4 programok

.

Feliratkozás programajánló hírlevelünkre

 

2018.01.22. 18:00 Szántai

24 óra mítikus magyar történelem Nimródtól napjainkig 
Szántai Lajos műveltségkutató előadás-sorozatának záróköve
 
MÁRIA ORSZÁGA A SZENT KORONA OLTALMÁBAN A KÁRPÁT-HAZA EGYSÉGÉNEK ÉS MEGMARADÁSÁNAK KÉT PILLÉRE

Helyfoglalás ITT!

 

2018.01.24. 17:30 Dúdoló

Dúdoló Navratil Andreával

Népdaléneklés Navratil Andrea népdalénekessel szerdánként.

Jelentkezés ITT!

Ezer Ft részvételi hozzájárulást adomány formájában szívesen elfogadunk.

Mindenkit várunk, aki szeret énekelni!

 

2018.01.27. 19:00 Az Albinoni Kamarazenekar barokk estje

Az Albinoni Kamarazenekar tagjai a barokk korába kalauzolnak el bennünket.
A műsor után kötetlen beszélgetésre várjuk Önöket, amit Zsigmond Balassa karmester vezet.

A nagy érdeklődés miatt előzetes jelentkezést kérünk.

 

2018.01.28. 17:00-19:00 Társastánc tanítás

Jelentkezés ITT!

 

2018.02.06. 18:00 Kolta Galéria

Thuróczy Bálint fotóművész kiállítása febr. 6.-ig hétköznap 14 és 18  óra között tekinthető meg.

Kolta Galéria korábbi kiállitásai >>

Facebook esemény >>

Képek a kiállításmegnyítóról

 

2018.02.13. 19:00 Háló Jazz Klub

Az esemény helyszíne: Loyola Café, 1085 Budapest, Horánszky utca 20.

A Háló Jazz Klub 88. koncertje

Jó hangulat igényes környezetben
Zene, beszélgetés, színvonalas kiszolgálás
Sorozatszerkesztő: Deseő Csaba
Háló Jazz Klub minden hónap második keddjén

h20 terkep kicsi

 

2018.02.14. 18:30 Részigazság Klub

A Háló és a 72 Tanítvány mozgalom közös rendezvénye

A korábbi estek megtekinthetők a 72 Tanítvány Mozgalom youtube csatornáján >>