Még fülünkbe csengnek a Mária köszöntők, amiket énekeltünk Csíksomlyó felé a zarándokutunkon: „Boldogságos asszonyunk, Szűz Mária, Hozzád száll esdő szavunk..." Még visszhangoznak Székely János püspökúr szavai, aki búcsús szentbeszédében külön megszólította a papokat, a házastársakat, az édesapákat, az édesanyákat, a gyerekeket, és a fiatalokat, mindenkihez volt egy biztató, bátorító, buzdító szava, üzenete.
Feltöltődve értünk haza Csíksomlyóról ugyanúgy, mint valamennyi Háló-találkozóról, amely lelkileg is erőt ad mindig a hétköznapokhoz. Ilyen feltöltő találkozásokban lehet részünk mindig a csíksomlyói nyeregbe az ünnepi szentmise után, amikor is tekintetünkkel keressük a hálós ismerőseinket, barátainkat, nagy izgalommal fedezzük fel a több százezres tömegből a hálós zászlót, ahol összegyűlünk egy fénykép erejéig, egy ölelésre, egy mosolyra, pár biztató, kedves szóra. Csak néhány percig találkozunk, de fontos nekünk, hogy itt a Szűzanya lábánál is találkozzunk, mert ezekben a találkozásokban, ölelésekben, tekintetekben van egy testvéri kapcsolat, ami összetart minket.
Összetartozunk határon innen és túl, összeköt minket a Háló. A búcsús szentmisén sok áldásban és kegyelemben részesültünk, a Somlyó hegyét elhagyva a találkozások által gazdagodva, lelkileg megerősödve térhettünk haza. Egymást szívünkbe hordozva, a viszontlátás reményében leballagtunk, a szemközti gyönyörű Hargita hegyvonulatát bámulva és lelkesen énekelve: „Hazajöttünk s megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária”.
Ilyés Anita
Gelence
