A címben idézett, november közepén megnyílt, majd többször meghosszabbított tárlat egy délutáni, a művész pályatársaival és barátaival folytatott kerekasztal beszélgetéssel zárult. A hely házigazdája, Schön György azzal indított, hogy amikor megkeresték a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesülettől, arra így reagált: „Azonnal jöjjenek, ne is magyarázkodjanak, a  Háló Jazz Klub révén ismerte Ivánt, aki négy éve járt itt utoljára dzsesszkoncerten. Bár a nagyterem falait folyamatosan a Kolta Galéria kiállításai foglalják el, de a két kisterem falai szabadok.”
A programot egy rövid videó vezette be, amiben a zombori származású alkotó a tornyok iránti vonzódásáról, és a gyerekkori, a baranyai rokonoknál eltöltött téli-nyári szünidőkről mesélt. A beszélgetés moderátorának a művész hagyatékának gondozója, első számú kurátora, Jobbágy Ilona dr.Feledy Balázst kérte fel, aki elmondta Iván édesapja délvidéki partizánok miatt vesztette életét. A művészt így jellemezte: „lassú beszédű, megfontolt, érzelemgazdag, a világot nem racionálisan közelítő, fantasztikus személyiség volt.” Nyolcszor felvételizett mire felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Konecsni György, Barcsay Jenő és Zelenák Crescencia voltak a mesterei. A diákjai által csak Cenciának nevezett tanárnőjét még akkor is visszajárt meglátogatni, amikor őt már mindenki elfelejtette. Balázs úgy vélte: "Ez a kiállítás jól áttekinthető, esszenciális anyag a munkásságáról."
A nap moderátora elsőként Deseő Csabának, a jelenlevők korelnökének adta át a mikrofont, mert ő tudja a legtöbbet Iván múltjából. Csaba beszélt arról, hogy az ismeretségük a hatvanas évek közepén kezdődött és a dzsesszhez kapcsolódik. Barátságuk Iván 1974-es disszidálása után sem szűnt meg, akár hivatalos úton az Állami Hangverseny Zenekarral, akár privát úton járt München környékén, mindig találkoztak, amikor meg már lehetett, akkor idehaza is.
Márton Attilával is a dzsessz révén barátkoztak össze. Mutatott egy 1965-ös Ivánnal közös fotót, ami abból az alkalomból készült, hogy Willis Conover, az Amerika Hangja Rádióadó Jazz Hour című műsorának vezetője látogatást tett Budapesten és társaságuk találkozott vele. Amikor Iván már idehaza is kiállíthatott, Attila három ilyen eseményről írt beszámolót a Magyar Demokratába. Csaba Kettős fogás című könyvét Attila társzerzőként és szerkesztőként jegyzi, Iván pedig grafikusként a borítót tervezte.
dr.Szaló Péter elmondta, hogy egy társasházban lakott Iván feleségének édesanyjával. Németországból minden évben kapott Iván tervezte naptárat. A Műszaki Egyetem Bercsényi Klubjába együtt jártak Ivánnal, aki ezen az ismeretségen keresztül tervezhette meg a legendás Syrius együttes Az ördög álarcos bálja nagylemezének borítóját. 
Jobbágy Ilona Iván feleségének, Galló Mártának (2023-ban halt meg) gyerekkoruk óta barátnője volt. Márta is korán, tízéves korában vesztette el édesapját, ez is erős kapocs volt férjével. Iván és Márta szomszéd utcában laktak, így ismerkedtek meg. Márta Ivánt egy múlva követte Németországba. Ilona Márta élete utolsó napján is vele volt kinn Németországban, aki akkor is azt kérte tőle, ha lehetséges folytassa azt a munkát, hogy Iván képei minél több ember számára melegséget, boldogságot, örömet jelentsen. Ez a tizedik kiállítás, amit Ilona egy év alatt szervezett. Mindenfelé, ahol lehet Berend Iván kiállítást rendezni, Ilona örömmel megy. Szerinte ezek a képek megérdemlik a látogatottságot, és megérdemlik, hogy XX., XXI.század művészetébe szervesen bekapcsolódhassanak. Ivánban egy nyugodt, kedves a világ számára nyitott, de elképzeléseit, hitét fel nem adó embert ismert meg.
Főiskolai cimborája, Guti Soma vallomása szerint Iván tartózkodó volt, finoman meghúzódott, mikor visszajöhetett, akkor beszélt sokat.
Nemessuri Zoltán két kiállítás megnyitón mondott beszédet. Visszaemlékezése szerint Iván szerény, barátságos, kedves ember volt és borzasztó sokat sokat dolgozott.
A legfiatalabb emlékező Liebhardt András, Dunabogdány polgármestere volt, aki a helybeli művelődési ház egykori igazgatójaként két Berend Iván kiállítás szervezője volt. A Berend házaspár Dunabogdányban, a hegyoldalban vett kis házat, és attól kezdve csak a teleket töltötték Bajorországban.
A hallgatóság körében többek között jelen volt dr.Prokopp Mária, Csécsy Attila és Gyöngyössy Lajos. Attila, aki a feleségével rendszeres koncertlátogatója a Háló Jazz Klubnak, két évig katonatársa volt Ivánnak. Lajosnak, aki hosszú ideig vezetője volt a Csángó Keresztszülők Körének, a magyar-szlovén határnál van háza, átjár a Muravidékre, ezért volt itt.
Jobbágy Ilona a Muravidék Baráti Egyesület borával és egy-egy Berend Iván festmény reprodukcióval lepte meg a kerekasztal beszélgetés résztvevőit, valamint a záródélutánon közreműködő zenészeket.
Aki jelen a volt ezen a beszélgetésen és láthatta még egyszer a festményeket, az nemcsak vizuális, hanem zenei élményben is részesülhetett. Jobbágy Ilona unokája, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre járó társainak kis csapatával a megemlékezést egy-egy zeneművel keretezve a záróesemény elején egy Robert Schumann szonáta egyik tételét, a végén pedig Vincenzo Bellini Vaga luna che inargenti című szerzeményét játszotta el.
Jómagam száznál is többször voltam Háló Jazz Klub koncerten. Még nem az S4-ben voltak koncertek, hanem a Párbeszéd Házában a Loyola Caféban, amelyen szokásuk szerint Deseő Csaba vagy Schön Gyuri a közönség soraiban helyet foglalok közül bemutat egy-egy valamiért érdekes embert. A Berend Iván névre azonnal felkaptam a fejem, mert a nyolcvanas években sokszor szerepelt a tévében, rádióban Berend T. Iván. Hogy mi a kapcsolat közöttük, és miért T. Iván az egyikük, az internetes kutakodás után vált világossá. Nincsenek rokoni kapcsolatban, és a T. megkülönböztetés itt Tibort jelent, mert már korábban ismert volt egy szintén Berend Iván nevű közgazdász. Akinek nincsenek nyolcvanas évekbeli emlékei, de szereti Jókai regényeit, annak a Berend Iván névről eszébe juthat a Fekete gyémántok főhőse.  
A Párbeszéd Házában rendezett kiállításán első látásra megkedveltem Iván képeit. A keresztnevem miatt is emlékezetes maradt a Sárkányölő című képe, amin a lyukas zászlós Szent György küzd az 56-os sárkánnyal.

Margitfalvy György

 A Tahitótfalun rendezett A fényhozó című Berend Iván kiállítás (2025.március) megnyitóján készült videón a művész több alkotása látható

Magyar jazztörténeti jelentőségű fotó
Willis Conover (a fotón szemüveges), az Amerika Hangja Rádió legendás Jazz Hour című műsorának vezetője 1965-ben Budapestre látogatott, Conovertól a fotón balra Berend Iván, ülnek a Márton és a Vajda házaspárok
Márton Attila kezében a Conovertól ajándékba kapott Ballantine's whisky, Vajda Sándor két évtizedig volt a Benkó Dixieland bőgőse