Hálós események Kárpátalján >>

A Háló kárpátaljai kapcsolata 1993-ban egy levéllel kezdődött: írója Orosz Istvánné Rita ötgyerekes pedagógus volt. Férje görög katolikus lelkész, aki 1990 óta, – Magyarországról odaköltözve – Kárpátalján teljesít szolgálatot. Eleinte úgy gondolták, érkezésük az égető paphiányon enyhít majd. Ám hamar ráébredtek, hogy a kárpátaljai lelkész munkája nem korlátozódhat kizárólag a hagyományos értelemben vett pasztorációra, kulturális és szociális munkát is kell végezni. Terveikhez kérték a Háló segítségét. A levélre válaszul a Háló képviseletében a  budapesti Szürkebarát közösség buszra szállt és használt ruhák helyett 20 éves  kisközösségi tapasztalatát osztotta meg kárpátaljai testvéreivel. Innen származik a Háló első kárpátaljai baráti kapcsolata, innen ered a Háló ismeretsége és (el)ismertsége a helyi görög és római katolikus közösségekkel-közösségekben..

Aktív Hálós mag elsősorban a Nagyszőlősi és Ungvári Járásban, valamint  Beregszász környékén alakult ki, de a kéthavi rendszerességgel tartott bogozói összejövetelekre Felsőtisza-vidékről is érkeznek. Minden évben szerveznek Kárpátaljai Háló Találkozót, 1999-ben Nagyszőlősön, 2004-ben Karácsfalván, 2009-ben pedig Balazséren a Kárpát-medencei nagytalálkozót is.

Rendkívüli eredményeket ér el Kárpátalján a Háló Gazdasági Tagozat. Tüzes Pál koordinálása mellett már külön bejegyzett alapítvánnyal is büszkélkedhetnek. Hasonlóan gyümölcsözőek  a Bárdos István „bábáskodása” mellett kiépült Pedagógus Munkacsoport programjai, amelyek egy része szakmai, de lelkigyakorlatokat is szerveznek.

Bogozó barátaink segítettek abban, hogy a két tiszai árvíz kapcsán segélyt juttasson a Háló a károsultaknak, hogy élő kapcsolat alakulhasson ki különböző területeken működő közösségek között (pl. Beregszász és Kecskemét). Segítenek, hogy a kárpátaljaiak eljuthassanak más régiók rendezvényeire is, hogy a kárpátaljai magyarok megmaradni akarását a legkülönbözőbb formákban támogathassa egyesületünk.