Józsa János fényképes írása Értékőrzők hálója címmel a Szatmári Egyházmegye honlapján

Az értékek felkutatása és megőrzése a Háló programjaiban is állandó téma, ezt mutatta Konrád Katalin partiumi régióvezető beszámolója, aki az elmúlt év tevékenységeit vázolta fel, köztük azokat a rendezvényeket, amelyek a különböző ünnepekhez tartozó emlékek megőrzésére irányultak. A hagyományok emlékezetben tartását tűzte ki célul a tavaly szatmárnémetiben zajlott karácsonyi ünnepváró, de más-más helyeken tartottak farsangi, húsvéti és egyéb ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeket.

„Múlandó, maradandó értékek" címmel Bíró Ernő, a Szent Korona Lovagrend kolozsvári tagja tartott jól összeszedett, pontosan felépített előadást, melyben a társadalmi értékeket a lelki értékekkel tükrözte, majd rámutatott az életünket végigkísérő gazdasági értékrendszer támasztotta kihívásokra. Mint mondta, az ember célja az életen át eljutni az örök életre. Így az egész élet egy út, amelyiken járva haladunk. Ez szellemi fejlődésünk útja, melynek elengedhetetlen velejárói a család, amibe beleszülettünk; a rokonaink, akiket nem válogathatunk meg; a barátaink, akik segítségével könnyebb az úton járni; a foglalkozásunk, melynek rabjai vagyunk; a hobbink, amire a szabadidőnk elfogy; a nemzet, amelynek tagjai lettünk; az általunk alapított család, amely hivatásunk lehet gyermekeink nevelésével. Életünk során megismerkedünk a pénzzel, amely sokszor behatárolja cselekedeteinket, meghatározza életünket, eltereli figyelmünket az út lelki oldaláról, amely által ugyanakkor felszabadulhatnánk a hétköznapi gondok alól: „A felszabadulásunk nem feltétlenül azt kell jelentse, hogy ha most öt percen belül minden emberi értéket elvesztesz, akkor ugye te sem tudsz a levertségtől talpra állni, hanem annak a gondolatnak a gyakorlását miszerint, ha ez lenne számomra az Úr akarata, akkor is tudjak új életet kezdeni! Tehát leginkább lelki síkon van arra szükség, hogy e világi javaktól vagy élvezetektől függetlenekké váljunk. Megvan erre az ima és a böjt eszköze, amit használjunk fel minél több alkalommal."

Az előadás gondolatait csoportokban tárgyalták meg a résztvevők, olyan kérdéseket feldolgozva, mint: „Odafigyelünk-e arra, hogy megéljük az Úrral való találkozás örömét vagy csak fogyasztói vagyunk a keresztény rendezvények 'műsorainak'? Tudatában vagyunk-e annak, hogy a Földön Isten kegyelméből birtokosok vagyunk ideig-óráig és soha nem lehetünk tulajdonosok? Mikor növünk fel arra a keresztény magaviseletre, hogy Isten kegyelméből elkezdjünk másokért imádkozni?"

A délután során elhangzott még egy előadás, Sabau-Trifu Krisztina képzőművész a szent terekben fellelhető harmóniáról, az organikus formavilágról beszélt, majd különböző műhelymunkákra nyílt lehetőség, melyek keretén belül a nevelés, értékalkotás viszonylatában beszélgethetnek, meditatív imamódokkal ismerkedhetnek a résztvevők. A találkozót tizennyolc órától szentmisével zárták a Zárda templomban.

Az idei szatmárnémeti Háló találkozó is megőrizte sajátosságát, amely a családias hangulatban történő felszabadult beszélgetés, az együttlét örömében történő tervezés lehetőségét hozta minden résztvevőjének.