Május 8-án, Rad-Körtvélyesen, itt a Felvidék keleti csücskében ismét találkoztunk, mi Hálósok. Körünkben tisztelhettük, Koncz Andrást (aki kis túlzással éppen erre járt), és megkértük, hogy beszéljen nekünk kicsit személyes közösségi élményeiről, tapasztalatairól. András ezt a címet adta „előadásának”: Az egyház szeretetközösség.

András ezt a címet adta „előadásának”: Az egyház szeretetközösség. Ezt a kis visszatekintést, csak azért tartottam fontosnak leírni, mert eltelt három hét és András szavait valóságosan is megtapasztaltuk, amikor kb. húsz gyermek és majdnem ugyanennyi felnőtt vett részt május 28-án a Nagykaposon rendezett gyermeknapon. A kaposiakon kívül részt vettek még a királyhelmeci gyerekek, Orosz Jutka szárnyai alatt, és mi körtvélyesiek is. A helyszín a helyi görögkatolikus templom udvara volt, amit a gyerekek rögtön birtokba is vettek, az itt található hintával és csúszdával együtt. A templom nagy, zöld udvara ideális volt erre az alkalomra. A nap a templomban kezdődött a házigazdák (Óváry Nándi és Juhász Melinda) köszöntésével és imádsággal. Utána Melinda elkalandozott a gyerekekkel a mesék birodalmába, bejárták a törpék és az óriások világát, és különböző ügyességi feladatokat oldottak meg. A kötélhúzás sikerült a legjobban, amibe természetesen a felnőttek is bekapcsolódtak. Az eredményről csak annyi, hogy döntetlen – elszakadt a kötél. Dél tájban már nem csak mi sültünk a Napon, hanem a szalonna is. Senkit sem kellett kínálgatni, mindenki kellően megéhezett. A győztesek – a hazai pálya előnyeit kihasználva – a nagykaposiak lettek, akik az értékes ajándék mellett még a vándorserleget is elvihették. De senki sem maradt ajándék és édesség nélkül, a szervezők mindenkire gondoltak. A második és harmadik helyezett is ajándékkal térhetett haza.
Juhász Melinda és Óváry Nándi felhőtlen, vidám, hangulatú napot varázsoltak nem csak a gyerekeknek, de nekünk felnőtteknek is. Nagyon jó alkalom volt ez az ismerkedésre, beszélgetésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre. A házigazdák olyan légkört varázsoltak, amiről az előbb említett gondolat is eszembe jutott: az egyház szeretetközösség. A gyerekek is érezhették, milyen jó együtt lenni, szeretve lenni. Mivel Nándi úgy találta ki, hogy a győztes csapat vándorserleget kap – ezért a folytatás kötelező! Amit persze nagyon várunk!

Kosztura Erzsóka